Az Ókorban még két ága volt a Nílusnak, az egyik a Faiyum mélyföldre ömlött, a vízszint a dinasztiák kora után megemelkedett, a rakpartok a vízszint alatt vannak (4)
A szobrokat és vázákat kemény anyagokból, pl dioritból készítették, a diorit egy gránit féleség, gránit kemménysége 5 és 7 között van a csillámtartalom függvényében, a bazalté 5.5 -6.5 között:
Anyagok Mohs keménysége (https://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1177/030751332701300130, ld. még https://en.wikipedia.org/wiki/Mohs_scale_of_mineral_hardness)
Szárazföldön egy nagy kőszobor vontatása szánon (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/226-kofuras-az-okori-egyiptomban.html?layout=blog&Itemid=101)
Szahuré kőszállításra alkalmas hosszanti tartóköteles hajója, i.e. 2500 körül (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/226-kofuras-az-okori-
egyiptomban.html?layout=blog&Itemid=101)
Kőszállító szán (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/226-kofuras-az-okori-egyiptomban.html?layout=blog&Itemid=101)
Az irodalomban általánosan elfogadott elmélet szerint a Níluson hosszanti kötél-merevítéses hajókkal szállították a ≈ 100 tonnás óriás köveket a piramisokhoz az i.e. 2500-s években (a hosszanti tartókötelek a hajót is merevítették és a fedélzetet tartották és a sok keresztgerenda):
Több hosszanti merevítő köteles, 300 T-s asszuáni gránit obeliszkeket szállító Nílus-i 60 méteres dereglye az i.e. 1450-s évekből, Hatsepszut idején (megvalósíthatósági problémák..., pl. hogyan rakták a köveket a hajóra? https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/226-kofuras-az-okori-egyiptomban.html?layout=blog&Itemid=101)
Hatsepszut (i. e. 1479 – 1458) obeliszkszállító hajói a Níluson (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/226-kofuras-az-okori-egyiptomban.html?layout=blog&Itemid=101)
Az Óbirodalom korában az építőmunkások fizetett közmunkát végző parasztok voltak, akiket részben toboroztak, részben más közmunkákról (csatornaásás, templomépítés) vezényeltek át, és akik épített lakótelepeken laktak. Az óbirodalmi egyiptomi férfi büszke volt arra, hogy részese lehet a nagy síremlék felépítésének, amit pl. a Hufu-piramisban elhelyezett felirataik (i.e. 2570) is egyértelműen mutatnak. A munkáscsoportokat tapasztalt munkavezetők irányították. A szakmunkákat pl. a Nagy piramisnál (kőfaragás, bányászat, falazás) fizetett szakemberek végezték. A piamisépítő munkacsoportok alapegysége (középbirodalmi adatok alapján) tízfős lehetett, melyek a hajó részeiről elnevezett egységekbe álltak össze. Nevük Hajóorr (Zöld, vagy Orrfelőli), Far (Utolsó, vagy Jó), Bal oldal (Ázsiai), Jobb oldal (Nagy), Belső (Kis, vagy Tat felőli). Ez az öt egység alkotott egy munkacsoportot, aperu-t."
FINOMMEGMUNKÁLÁS CSISZOLÁSSAL
A kőtárgyak gyakran igen kemény kövekből készűltek, amelyeknek a megmunkálása kérdéseket vet fel: az anyagok kéménysége miatt (a bazalt keménysége 5.5 - 6.5 közötti, a gránité 5 és 7 között van a csillámtartalom függvényében). A szobrokat még a kőfejtőben kifaragták, és csak ezután szállították a helyszínre, ahol a fínommegmunkálás és a csiszolás történt. Az első faragott csont és kőszobrok, sztélék, vázák, szemfestékek keverésére szolgáló paletták jellemzik a korai kőmegmunkálást.
Műtárgyak a Dinasztiák előtti időkből (i.e. 4400–3100): Badari elefántcsont figura, Naqada II.-III. kerámiaedény, egy agyagfigura, diorit váza, faragott csontnyelű kovakés (Gebel el- Arak, https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife), festékpaletta (https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)
Breccia kőből (https://en.wikipedia.org/wiki/Breccia) faragott figura, i.e. 3800–3500, Felső-Egyiptom, Nagada I., (Lyoni Múzeum, https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)
Djer fáraó sztéléje (Elődjei Narmer és Hor-Aha fáraók, az utóbbiak az I. Dinasztia első fáraói, i.e. 3000 körül, https://en.wikipedia.org/wiki/Djer, https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)
Raneb gránit sztéléje (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nebr%C3%A9) . i.e. 2880 BC; magassága 1 m, szélessége 41 cm; (Metropolitam Muzeum of Art, NY, https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)
Narmer (Menes néven is, az első fáraó) -fáraónak tulajdonított, Petrie által- szobra, i. e. 3000 körül (https://www.tripsinegypt.com/king-menes-narmer/)
Ülő pávián szobor Narmer szerekhbe írt nevével. Kalcit-alabástrom, Archaikus-kor kb. i.e. 3000 (http://maatkara.extra.hu/florafauna/monkey.htm)
≈ I.e. 2700-ból Khasekhemwyanan, Haszehemuima fáraó szobra, az első fáraószobor (https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)
Kovakőkés penge i.e. 2700-ból, Abydosból, Khasekhemwyanan, Haszehemuima sírjából (British Múzeum, EA 68775)
Diorit kőedény fülekkel, talán a legkorábbi kőedény lelet, ≈ 3200 -ból, magassága 13 centiméter, Los Angeles County Museum of Art (https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)
Alacsony váza fülekkel, Nagada III., anyaga porfír, az egyik legkeményebb kő (https://en.wikipedia.org/wiki/Porphyry_(geology)), 11 x 20 centiméteres, Los Angeles County Muzeum of Art (https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)
Madár alakú edény a Nagada III. korszakból, i. e.3200 - i.e. 3000 (https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)
I.e. 3200- i.e. 3000, Nagada III., mészkő (https://ar.wikipedia.org/wiki/%D9%85%D9%84%D9%81:Predynastic_limestone_alabastron_with_cosmological_meaning_01.jpg, Müncheni Archelogóiai Múzeum)
Narmer paletta, az első fáraó 64 cm-ws festékpalettája, anyaga szürke homokkő (https://en.wikipedia.org/wiki/Greywacke), (https://hu.wikipedia.org/wiki/Narmer-paletta, https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)
Legrégebbi egyiptomi festékpaletták (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_ancient_Egyptian_palettes):
Batterfield paletta (British_Museum_Egypt_029.jpg)
Bikás paletta (Nagada III., i.e. 3200 - i.e. 3000, https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagada-kult%C3%BA)
A bikapaletta ókori egyiptomi paletta töredéke, amelyet alacsony domborítással faragtak ki, és amelyet kozmetikai palettaként használtak a kozmetikumok őrlésére. Keltezése a Naqada III-ra, az i. e. negyedik évezred utolsó két évszázadára, közvetlenül a kora dinasztikus időszakot megelőző időszakra tehető. A Louvre gyűjteményében található, leltári sz. E11255. A paletta töredezett, és csak egy része maradt meg. Mindkét oldala faragott. A mellékelt kép mindkét oldalt bemutatja. A kozmetikai paletta előlapján egy nagy, kör alakú erődített város látható, amelyet a belsejében egy "nagyobb oroszlán-és-edény"-vel azonosítanak.
Kutyás paletta (Nagada III., i.e. 3200 - i.e. 3000, https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagada-kult%C3%BA)
Narmer fáraó buzogányának a feje (≈ i.e. 3000, https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagada-kult%C3%BAra, https://en.wikipedia.org/wiki/Narmer_Macehead, https://www.narmer.org/inscription/0080.pdf)
Skorpió fáraó buzogányának a feje (≈ i.e. 3100, https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagada-kult%C3%BAra, https://en.wikipedia.org/wiki/Scorpion_Macehead)
A korra a sólyomkultusz volta jellemző (Nagada III., i.e. 3200 - i.e. 3000, https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagada-kult%C3%BA)
KŐVÁZÁK ÉS MEGMUNKÁLÁSUK FÚRÁSSAL ÉS CSISZOLÁSSAL
I.e. 2700-ból, Khasekhemwyanan, Haszehemuima fáraó sírjának egyik neveztessége az aranyból és barna kalcedonból készült szeptere (jogar). Számos kőedényt találtak a sírjában. Továbbá kovakőből készült eszközök, rézeszközök (nem szerszámok), rézedények, kőedények, mázzal bevont tárgyak, karneolgyöngyök, kosarak és pecsétek is előkerültek.
A Dzsószer (i.e. 2650 körül) piramis alatt talált, már akkor sok száz éves edények, fáraónevekkel díszített gyüjtemény (https://www.almendron.com/artehistoria/arte/culturas/egyptian-art-in-age-of-the-pyramids/stone-vessels-luxury-items-with-manifold-
Alabástrom edények a gyűjteményből, Dzsószer Lépcsős piramisa alatti labirintusból (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui)
Edények a II. Dinasztia idejéből
Kőedények csiszolása, fürása, megmunkálása (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui)
Kőedények csiszolása, megmunkálása karos fúróval (4)
A művelet rekonstrukciója (4)
Magok (https://www.ucl.ac.uk/museums-static/digitalegypt/stone/vessels.html)
Az ábrákból leolvasható, hogy a fúróerőt, vagy inkább a csiszoláshoz szükséges erőt a függőlegesen használt, valószínűleg -az irodalomban réz- fúróra felerősített kövek biztosították. A fúró forgatása oda-vissza (alternálva) történt. Megfelelő érdességű és keménységű olajos csiszolóporral hatékony eljárás lehetett, pl. topaz csíszolóporral, ez utóbbit Berenice kikötőben bányászták. Az irodalomban van gyémánt csiszolóporra is javaslat, ne vegyük komolyan. (https://en.wikipedia.org/wiki/Zabargad_Island, 23_36_35_N_36_11_45_E) (Gorelick, .Leonard"Ancient Egyptian Stone-Drilling" Expedition Magazine 25.3 (1983): n. pag. Expedition Magazine. Penn Museum, 1983 Web. 27 Jun 2023 és <http://www.penn.museum/sites/expedition/?p=5362>).
A fúrók forgatása ijakkal történt, pl. fa fúrása esetén:
Ijfúró fához, vonónak is nevezik a forgató eszközt (4)
Gyöngyöket, pecséthengereket is készítettek fúrással, a hegy ragasztott kovakő v. csontszilánk volt (4)
Lehetséges, hogy a puhább köveket marhalábszár csontból készített csőfúrókkal fúrták, kvarcit és topaz csíszolóporral, az utóbbit Berenice kikötőben bányászták. (https://en.wikipedia.org/wiki/Zabargad_Island, 23_36_35_N_36_11_45_E)
SZEMFESTÉK TARTÓ KŐTÉGELYEK I.E. 2650 ELŐTT
Az ókori egyiptomi sötét szemfestékek összetétele: a kohl néven ismert szemkontúrfesték már a predinasztikus korban, az időszámítás előtti 4. évezred végén divatba jött a királyok, királynék és nemes nők körében (https://ng.24.hu/kultura/2022/04/28/okori-egyiptomi-szemfestekeket-rekonstrualtak/) A szemfestéket nem csak esztétikai okokból alkalmazták, a kozmetikumnak higiéniai, gyógyászati és vallási céljai is voltak. A szemhéj kontúrozásának vagy sötétítésének, illetve a szempillák kihúzásának tradíciója a Közel-Kelet, Észak-Afrika, Dél-Ázsia és Nyugat-Afrika területén is elterjedt.
|
volt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Antimon). Néhány demonstrációs célú kép a szemfestékek használatáról:
(https://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/2het/muvtori/muvtori2.html)
(https://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/2het/muvtori/muvtori2.html)
(https://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/2het/muvtori/muvtori2.html)
(https://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/2het/muvtori/muvtori2.html)
Noferet szobra (Óbirodalom kezdeze, 2, II. számú színes kép)
Tutanhamon fáraó maszkja (2)
Hórusz szem (2)
A Hórusz szem festve:
Érdekesség a Kleopátra film szemfestése:
(https://www.stylemagazin.hu/hir/7-titok-Kleopatrarol/9427/stylenews/)
*Megj.: A hozzáférhető majdnem teljes képanyagban nincsenek zöld vagy kék festékekkel színezett szemek.
ÖSSZEFOGLALÁS
A kővázák, a paletták korábbiak mint az első kőszobrok Narmer fáraó idejéből. A 0. Dinasztia idejéből (i.e. 3100 és i.e. 3000 között) már sok ( több mint 10) paletta és sok (több mint 10) köedény maradt ránk. Az agyagedények törékenyek voltak, ezért munkaigényes temetési kőedények-et készíttettek. melyek öröklődtek fáraókról fáraókra. A korábbi fáraók neveit megtalálták az edényeken I. és II. Dinasztia idejéből: Narmer, Djer, Den, Adjib, Semerkhet, Ka, Heterpsekhemwy, Ninetjer, Sekhemib fáraók neveit (https://xoomer.virgilio.it/francescoraf/hesyra/aufgefasse.htm). A nevezetes kőedény, kőváza gyüjteményt Dzsószer fáraó (i.e. 2668 - 2649) Lépcsős piramisa alatt találták meg. / The first stone vases were made by the Egyptians, as were the first wooden ships, and stone vases predate the first stone statues. Clay vessels were fragile, so labour-intensive funerary stone vessels were made and stone vessels were handed down from pharaoh to pharaoh. The names of earlier pharaohs from the 1st and 2nd Dynasties have been found on the vessels: Narmer, Djer, Den, Adjib, Semerkhet, Ka, Heterpsekhemwy, Ninetjer, Sekhemib (https://xoomer.virgilio.it/francescoraf/hesyra/aufgefasse.htm). The most notable stone vessel, a collection of stone vases, was found under the Step Pyramid of Pharaoh Djoser (2668 - 2649 BC).
*Haszehemu fáraóé az első sír, amely mellett bárkagödröt találtak, mindjárt 12 darabot, uralkodása alatt még tamariszkuszfából készültek a temetési hajók, utána már cédrusfából,
* Abüdoszban hatalmas sír épült számára vályogtéglákból (az 5. sír az abüdoszi nekropoliszban), mely trapéz alaprajzú, 70 méter hosszú, szélessége északon 17, délen 10 méteres, 58 szoba található benne. Sírkamrája a legrégibb kőművesmunkák egyike, bányászott mészkőből is készült.
A korai sumer dinasztikus kor három fázisát különböztetik meg. Az első egy meglehetősen hosszú, kétszáz éves időszak volt i. e. 2900 és i. e. 2700 között. A második szakasz i. e. 2700-tól i. e. 2600-ig, a harmadik i. e. 2600-tól i. e. 2340-ig tartott. A városi települések rendszere sűrűségében és mértékében megnövekedett, úgy tűnik, i. e. 2500-ra a népesség nyolcvan százaléka legalább negyven hektáros városokban lakott.
A korai dinasztikus korból több templom ismert. A templomokat évezredeken keresztül egymás romjaira építették. A legjelentősebb templomok maradványait Máriban (Tell-Hariri, Szíria), Eriduban (Abu Sahrein, Irak) és Ubaid városában tárták fel. Alaprajzuk a korábbi korokhoz képest továbbfejlődött, bonyolultabbá vált. A korai dinasztikus kor I. fázisában virágzásnak indult a kőmetszés művészete: a pecséthengerek elterjedtek és a közigazgatási tisztségviselők megszokott eszközeivé váltak. A II. fázisban az alakok még vonaljellegűek, a nagyobb felületeket, például az állatok testét még laposan, a térből alig kiemelkedve ábrázolták. A III. fázisban jelentek meg a plasztikusan kidolgozott figurák. A pecséteken leggyakrabban egymással harcoló állatokat és fantasztikus lényeket jelenítettek meg. A kőszobrok, amelyekről azt hitték, hogy saját életük van, kivétel nélkül a templomok számára készültek. A korai dinasztikus kor I. fázisában alakult kis a később elterjedt szokás, hogy a hívők az istenség előtt saját magukat helyettesítő szobrokat állítottak. (Jobbra a Wikipedia képei)
Sumer kőszobrászat: A kőszobrok, amelyekről azt hitték, hogy saját életük van, kivétel nélkül a templomok számára készültek. Az istenszobrokból kevés maradt ránk, azért mert vagy drága anyagból vagy aranyborítással készültek. A szobrokat színes festéssel díszítették a szemek kagylóberakásból készültek. Az egykorú egyiptomi tömbszerű szobrokkal ellentétben a karok szabadon vannak a testtől, időnként a lábak is, melyek gyakran hátsó támaszték nélkül hordozzák a test súlyát. A szobrok így gyakran eltörtek, számos alkotást már az ókorban megjavítottak. A test alakját geometrikus formákra egyszerűsítették le. Ez a sematikus szobrászat elterjedt Mezopotámia déli részén. Hasonló szobrok kerültek elő Khafádzsai Szín isten templomából (Irak, Bagdad Múzeum) is. Egy másik, sematikus, mégis rendkívül kifejező egymást átkaroló hívő párt megjelenítő szobrocskkát tártak fel Inanna istennő nippuri templomában. A férfialak szeretettel karolja át felesége vállát, míg másik kezével az asszony csuklóját fogja meg. Egyes alkotások művészi színvonala megkérdőjelezhető, vannak közöttük aránytalan vagy egyszerűen elrontott darabok is. Ez azzal magyarázható, hogy Mezopotámiában kevés volt a megmunkálásra alkalmas kő."
A korai dinasztikus kor I. fázisában alakult ki a később elterjedt szokás, hogy a hívők az istenség előtt saját magukat helyettesítő szobrokat állítottak fel. Az esnunnai (ma Tell-Aszmar) „Négyzetes templom” egyik oltára alatt tíz ilyen szobrot találtak, ahova vészhelyzet, vagy a templom újjáépítése miatt átmenetileg elásták.[17] A szobrok közül kettőt eredetileg istenszobroknak gondoltak, de valószínűleg emberi lényeket ábrázolnak. Az i. e. 27. vagy esetleg az i. e. 28. században készülhettek[19] jelenleg a Bagdadban és Chicagóban láthatók. A tudósok véleménye megoszlik arról, hogy valóban istenségeket ábrázolnak-e, elképzelhető az is, hogy hívek szobrairól van szó. A manapság leginkább elterjedt értelmezés szerint az istenség híveit ábrázolják, mivel egyikük sem mutat nyilvánvaló isteni tulajdonságokat.
A két szobor három jellegzetességében különbözik a többi, híveket ábrázoló alaktól. Nagyobbak, mint a többi szobor, talapzatukra domborműveket véstek, és szemeiket hatalmasra méretezték.[20] Egy férfi és egy női alakot ábrázolnak, a férfialak 72 centiméter magas, talapzatára egy sas és két gazella alakját vésték. Ha az alak valóban egy istenség szobra akkor a templomban talált feliratos váza alapján Abuval a vegetáció istenével azonosítható.[20] A kevésbé gondosan kidolgozott 56 centiméter magas női alak talapzatára valószínűleg fiának képét vésték. Mindkét alak egy kupát a többi szobor közül néhány faágat tart a kezében. A szobrok valószínűleg egyszerre készültek és eredetileg is egy csoportot alkottak.[20] A többi szobor kialakítása változó művészi színvonalat képvisel. Legfőbb jellegzetességük a nagyméretú, átható tekintetű szem. A testeket igen sematikusan, csaknem geometrikus formákra egyszerűsítették le, a felső kar téglatest formájú, a mell lapos, az összekulcsolt kezek kisujja spirál alakú. A hajat kétfelé választották és a szakállhoz hasonlóan vízszintes csigákkal érzékeltették. Az alakok válla merev és széles, kezüket hasuk előtt összekulcsolják, könyökük hegyes. A férfialakok csonkakúp alakú szoknyát viselnek, gyapjúcsomókból álló szegéllyel. A női alakok testét köpeny borítja, amely fedetlenül hagyja jobb vállukat és karjukat.
Állatszobrok és keveréklények[szerkesztés]
A legjelentősebb alkotások közé tarzozik egy Khafádzsából származó trónszék karfája, amelyet emberfejú bika alakjára formáztak. Egy másik ugyanott előkerült tehénszobor áttetsző szerpentinből készült. Fejét vastag szakáll keretezi, hátulról emberi haja van. Valószínűleg Nintut a születés istennőjét ábrázolja,[21] erre bizonyíték, hogy az istennőnek ajánlott templomban találták, ezenkívül mérete megegyezik a templom oltárának méretével. Azt, hogy a figura miért szakállas eddig nem tudták megmagyarázni, elképzelhető, hogy emberfeletti hatalmát hangsúlyozták vele. Mindkét szobor a korai dinasztikus kor II. fázisában készült.[21]
Ninhurszag istennő ubaidi templomának szobordíszítése[szerkesztés]
Az uri Aannepadda király által az i. e. 25. században[22] Ninhurszag istennőnek épített ubaidi templomból előkerült a bejárat néhány díszítőeleme. Az egyik a bitumenbe mészkőberakással díszített úgynevezett Tej-fríz. A jelenten néhány férfi az istenség szent nyáját gondozza, jobboldalt néhányan a borjaikkal megjelenített teheneket fejik. A kép középpontjában egy istálló áll, ahonnan előjönnek az állatok. Balodalt szintén férfiak dolgozzák fel a tejet, nagy korsókba öntik és leszűrik. Egy hétköznapi jelenetről van szó, amely templom díszítésén rituális színezetet kapott.
A korai dinasztikus kor III. fázisának kőszobrászata[szerkesztés]
A korai dinasztikus kor III. fázisában a kőszobrászat teljesen átalakult. A szobrászok finomították a kőfaragási technikájukat és naturalisztikusabb ábrázolásra törekedtek. A formák lekerekítettebbé váltak és a részleteket pontosabban kidolgozták.[23] A kiterjedt sumer kereskedelmi kapcsolatok lehetővé tették az értékes kövek, mint bazalt és diorit importját, így a művészek nem csak a helyi mészkövet használták fel alkotásaikhoz. A kialakult stílus enyhített az alakok merevségén és nagyobb figyelmet szentelt az anatómiai részleteknek és mozdulatoknak, valamint az öltözék ábrázolásának. Az alakok csonkakúp alakú szoknyát viselnek, amelyet egymás mellé helyezett gyapjúcsomókként jelenítették meg. A szoknyák alakja a legkidolgozottabb alkotásokon követték a test vonalát. A figurákat elégedetten mosolyogva ábrázolták, az alakok testesebbek, mint a korábbi alkotásokon, így hangsúlyozták társadalomban elfoglalt magas rangjukból származó jólétüket. Az alakok szakállát már nem sematikusan ábrázolták, tömegének érzékeltetéséhez fúrót használtak. A fej kialakításánál az arc és a koponya arányát megváltoztatták, valósághűbb ábrázolásra törekedtek. Korábban az arc a koponya nagy részét elfoglalta, ennek az volt az oka, hogy csak így tudták a természetellenesen nagy szemeket kialakítani.[23]
Hasonló szobrok egymástól több száz kilométer távolságra eső helyekről is előkerültek, ez bizonyítja, hogy Mezopotámia művészete a korban egységesnek tekinthető.[23] A szobrok között ritkán fordulnak elő női alakok és a Khafádzsából illetve Máriból előkerült darabokból kiderül, hogy kidolgozottságuk alacsonyabb színvonalú.
Mári szobrászata[szerkesztés]
A korai dinasztikus kor III. fázisában Mári volt az egyik központ ahol kiemelkedő eredményeket értek el. A legszebb szobrok Istár és Ninni-Zaza templomaiból származnak. A legjelentősebb darabok a damaszkuszi Nemzeti Múzeumban őrzött Ur-Nanse szobra, és egy ülő papnő aki egy a fejét borító gyapjúcsomókból álló palástot visel. Máriból portrék is előkerültek, Ebih-