AZ EGYIPTOMI KÉK FESTÉK ÉS FAJANSZ TÖRTÉNETE 

 (2020 Augusztus)

ABSTRACT 

30.000 fajansz-üveg csempét találtak az első piramis, Dzsószer fáraó (i.e. 2668 – i.e. 2649) Lépcsős piramisa alatt. A színező anyaga egyiptomi kék néven ismert híres festék volt. Feltehetően a Sinai-félszigeten talált türkíz színét utánozták a festékkel, a Sinai-i lelőhelyet már néhány száz éve ismerték Dzsószer idején. A festék előállításával a mai napig kísérleteznek. Egy másik fajansz színező anyaguk a Sinai-i félszigeten található malachit volt, porrá őrölték. Fajanszot az ókorban máshol is használtak pl. egy szíriai ugariti hajón -i.e. 1305-ben elsüllyedt hajóroncson- 75.000 fajansz gyöngyöt találtak. A kék festék receptje idő és hely függvényében változott, szóda (nátriumkarbonát) helyett fahamut, helyi kvarc homokot és helyi mészkövet, fekete rézoxidot használtak. Léteztek porrá tört féldrágakövek, pl. türkiz vagy malachit felhasználásával készített kerámia-zománcok is. 

A festék és receptjének ismertetése után a régi kék egyiptomi üveg-fajansz tárgyakat mutatjuk be. A két legérdekesebb lelet egy fajansz társasjáték i.e. 2700-ból és a Dzsószer fáraó piramisa alatt talált csempék, ezeknek történelmi háttereit is vizsgáltuk. Egy járulékos felismerés, hogy Egyiptom második -esetleg sokadik- egyesítésének egyik lehetséges oka: kevés és bizonytalan, áradás függő termőterület volt a Nílus mentén. A Nílus "kivállasodása" miatt terjeszkedtek háborúkkal É-ra, Faiyum-i mélyföld környékére, Memphisz és a Delta felé már i.e. 3100 előtt is D-ről, ebben az irányban terjedt el a fajansz ismerte is. // THE HISTORY OF EGYPTIAN BLUE PAINT AND FAIENCE: 30,000 faience glass tiles have been found under the first pyramid, the Stepped Pyramid of Pharaoh Joser (2668 BC - 2649 BC). The colouring material was a famous dye known as Egyptian blue. It is thought that the dye was used to imitate the colour of turquoise found in the Sinai Peninsula, a site known in Sinai for several hundred years before the time of Jehoser. The dye is still being experimented with today. Another of their faience dyes was malachite from the Sinai Peninsula, ground into powder. Faience was also used elsewhere in antiquity, e.g. 75,000 faience beads were found on a shipwreck in the Syrian city of Ugarit, which sank in 1305 BC. The recipe for blue dye varied according to time and place, using wood charcoal, local quartz sand and local limestone, black copper oxide, instead of soda ash (sodium carbonate). There were also ceramic enamels made using powdered semi-precious stones such as turquoise or malachite. After a description of the dye and its recipe, the old blue Egyptian glass faience objects will be presented. Two of the most interesting finds are a faience board game from 2700 BC and tiles found under the pyramid of Pharaoh Djossar, the historical background of which is also explored. An additional insight is that one possible reason for the second - possibly the many - unification of Egypt: there was little and insecure flood-dependent arable land along the Nile. The "drying up" of the Nile led to the expansion of wars to the north, to the lowlands around Faiyum, to Memphis and the Delta from the D even before 3100 BC, in which direction the knowledge of the faience spread.

BEVEZETÉS

Az egyiptomi kék tárgyakat egyiptomi fajansznak nevezi az irodalom (https://en.wikipedia.org/wiki/Faience), ami anyagát tekintve az üveghez hasonló. Fajansznak nevezzük a porrá tört zöld malachittal, rézvegyületekkel (néha türkizzel) színezett üvegmázt. Abüdoszban feltártak egy fajanszműhelyt, melyet i. e. 3500-ra datálnak. A műhely több kör alakú gödörből áll, amelyek egyértelműen kemencék maradványai, téglabéléssel vannak bélelve, mindegyik gödörben tüzek nyomaival. A gödrökben található ősi hamuréteg  hosszú éveken át tartó folyamatos használatról tanúskodik. Kisebb agyag golyókat is találtak, és úgy gondolják, hogy a fajansztárgyak égetésével kapcsolatosak, égetendő edényeket támasztottak a golyókkal.  I. e. 3500-ban már (https://www.ancient.eu/Egyptian_Faience/ ) színezett -anyagában vagy annak mázával színezett- kerámiákat, fazekasárukat, dísztárgyakat is gyártottak, a későbbi habán tárgyakhoz hasonlókat is. (Ez utóbbi elnevezés eredete Mátyás király idejébe nyúlik vissza, fehér ónmázon színezték a tárgyakat.**) Olyan egyiptomi kék fajansz, fényes, üveg szerű mázas tárgyakat kerestünk, melyeket az egyiptomi Óbirodalom idején készítettek. Lehetséges, hogy már az Óbirodalomban is készítettek mázt porrá tört malachitból, türkizből, esetleg afganisztáni lazulitból, bár az égetett máz gyakran lepattogzott a hőtágulás miatt. Vannak kutatók akik a fajanszot nem tekintik üvegmáznak, bár a kvarc és nátron használata közös bennük. (A kvarc az alapanyag, a nátron az 1700 C fokos olvadáspontot csökkenti 900 C fokra, az utóbbit folyósító anyagnak nevezik.)

Dzsószer fáraó piramisa alatt igen sok fajanszcsempét találtak, több ezer kővázát is találtak. Dzsószer elődje, Haszehemui fáraó teljes nemeskő edény-gyűjteményét eltemették  az első, a Lépcsős  Dzsószer-piramis alá. A kutatás módszere internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. Haszehemui fáraó idején (Khasekhemwy_an, hozzávetőlegesen i.e. 2700 - i .e. 2686 között (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui) már építettek tamariszkuszfa Napbárkákat, eltemették a bárkákat a homokba a sírja mellé. Dzsószer idején jártak Bübloszba (5. 20.o. és 2, 50.o.) cédrusfáért, de a piramisa mellett még nem találtak bárkákat.

 Bronzkori (i.e. 1305) hajóroncson talált fajanszgyöngyök (https://www.semanticscholar.org/paper/Faience-and-glass-beads-from-the-late-Bronze-Age-at-Ingram/60fbbdecbf08194e0b01e45c96813265b4bb4b09)

A bronzkori, ugariti hajó (Uluburun roncs) feltételezett útvonala i.e. 1305-ben (https://www.researchgate.net/figure/The-eastern-Mediterranean-at-3-300-years-BP-in-the-Late-Bronze-Age-Arrows-indicate-the_fig1_31282550)

Mázas edénytöredék Hor Aha fáraó (Első Dinasztia, kb. 2920 -2770) idejéből, közel 1000 C°-n égették ki (https://en.wikipedia.org/wiki/Abydos_boats és https://www.ucl.ac.uk/museums-static/digitalegypt/faience/faienceinarchaicegypt.html)

A malachit gyönyörű zöld színű kő, rézérc, porrá törve szinezéknek használták (4)

III. Thotmesz fáraó (i.e. 1450 körül) üvegműveseket hozott egyik hadjáratából Karkemishből, az Eufráteszi kikötővárosból, egyik szép nevezetes edénye:

III.Thotmesz üveg kelyhe i.e. 1450 körül (Wikipedia) 

Az egyiptomi kék festék előállításának receptjeit előre vettük. A kvarchomokot porított mészkővel és nátronnal összekeverték, a keveréket  kb. 1000°C -ra hevítették, akkor a szennyezésektől függően valamilyen színű üveget kaptak, ami a légbuborékok miatt nem volt átlátszó (ma mangándioxiddal csökkenthető a zöld szín és a légzárványok mennyisége, az opálosság). Megfelelő színező anyaggal  (melynek összetétele kalcium-réz-szilikát, CaCuSi₄O₁₀ cuprorivaite_an, a CaO·CuO·4SiO₂ vegyület is hasonló eredményt ad) az eredmény kék, néha zöldeskék üveg, amelyet egyiptomi fajansznak neveznek. Más színű fajanszok is léteztek az Óbirodalomban. Mázként használva nagy valószínűséggel néha lepattogzott az edényről a különböző hőtágulás miatt. (Ny-Nílus-deltai nátron-szóda nátrium-karbonát, Na₂CO₃, https://en.wikipedia.org/wiki/Wadi_El_Natrun-, a kvarchomok olvadáspontjának csökkentésére alkalmas. A nátrium karbonátot a Ny-Deltában bányászták: olajjal keverve szappanként viselkedik. Innen származik az a megfigyelés, hogy az ókorban Egyiptomban olajjal tisztálkodtak). Az ősi egyiptomi kék festék receptjét később elfelejtették, igen sok próbálkozás és kísérlet történt a kék pigment előállítására már a római idők előtt és után is, aztán újra feltalálták. 

Recept: kb. 64% sivatagi őrölt kvarchomok, 15% mészkőpor és 21% fekete réz-oxid por keverékéhez kevés szódát kellett adni, ami a keverék olvadáspontját csökkenti 1000°C körülire. A hőfok elérése probléma, sok száraz fa, papiruszszalma és fújtatók kellettek hozzá, faszenet még nem használtak. első lépésben a pépet agyagformába öntötték és kiszárították. Ekkor kivirágzott, kicsapott rajta a fekete rézoxid. Utána 8-10 órát kb. 900 fokon égették, és szép kék színű tárgyakat kaptak. A kék üveg-fajansz előállítása az alábbi reakcióval történt (Wikipédia):

Oroszlán figura, kb. i.e.1981–1640-ból – forrás: MET múzeum, N.Y.

Váza i.e. 1700 körül (4)

I.e. 1700 körül (4)

A korai fajanszüvegből készült tárgyak egyik lehetséges készítési módja volt: jól faragható steatit-ból (zsírkő) készült tárgyat kékes zöld homok- szóda- malachit poros mázzal volták be, majd szalmával és nyílt tűzön fújtatókkal kiégették. 

TÁRSASJÁTÉK I.E. 2700 -BÓL

"A bal oldalon látható (Peribszen fáraó idejéből, i.e. 2700 körül) szilikátos fajansz játék-táblája, mely Abüdoszi sírjából került elő, több darabban. A játék-szett többi része más korból származik, a középen látható golyók a Nagada II. időszakból, az elefántcsont oroszlánfigurák az 1. dinasztia idejéről származnak. Egy tábla-játék részei, amit mehen-nek neveztek. A játékot már az egységes egyiptomi birodalom kialakulását megelőzően játszották. A teljes játék-szett három elefántcsont hím oroszlánból, három nőstény oroszlánból és 6x6 db színes golyóból állt."  (https://maatkara.extra.hu/10tori/archaikus.htm). 

A régészeti leletek arra utalnak, hogy Egyiptom Peribszen fáraó alatt kettéosztott volt, a fáraó csak a birodalom egy része fölött uralkodott. Sírja tartalmazza az első teljes mondatot, melyet hieroglifákkal írtak. Ennél többet nem is tudunk róla. 

 

 

  Első Napbárka, modell az I. Dinasztia idejéből (https://warther.org/Carvings.php)

 

          * Haszehemuié az első sír, amely mellett bárkagödröt találtak, mindjárt 12 darabot, uralkodása alatt még tamariszkuszfából készültek a temetési hajók, utána már cédrusfából, 

          * Találtak egy korsót találtak a fáraó hieroglif nevével Bübloszban, Libanonban,  (2., 50.o., 5, 20.o.), nem sikerült belátni, hogy Bübloszban telepet létesített volna, 

          * megtalálták a szobrát, ez az első fáraószobor,

          * a fáraónak nem volt vér szerinti utódja, felesége a III. dinasztia alapítója. Egy edény fedél felirata szerint, amely "A király anyja"-ként említi, valószínűleg Dzsószer anyja. A későbbi korok a III. dinasztia ősanyját tisztelték  benne, 

          * legyőzi az északiakat, igen sok, 47000 halott volt, egyesíti Egyiptomot az első nagy és dokumentált (Széth és Hórusz -a Sólyom isten, akinek a kultusza jellemtő volt a fáraók előtt - istenek ellentéte) háború után,

            (ezzel kapcsolatban nyitott kérdés, hogy miért voltak igen messze D-n a deltaiak, menekültek D felé? " Egy kőedény felirata, amely szerint Neheb városában vívták a harcot. Neheb mélyen délen fekszik,  pontosan szemben a dinasztia származási helyével, Nehennel. Az északi seregek itt - Haszehemui feliratai szerint – katasztrofális vereséget szenvedtek, de maga a tény, hogy ennyire eljutottak, beszédes. Ugyanakkor a 47 ezer északi áldozatról szóló híradás is figyelemre méltó... " (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui) Egyiptomegyesítése több évszázados folyamat volt, az első dokumentált háború! 

         * erődöket épít Nehemben és Abüdoszban. Szakkarában is építkezik,

         * núbiai útjáról (ahol egy felkelést vert le) visszatérve  Haszemui döntötte meg Peribszen hatalmát,
         * Abüdoszban hatalmas sír épült számára vályogtéglákból (az 5. sír az abüdoszi nekropoliszban), mely trapéz alaprajzú, 70 méter hosszú, szélessége északon 17, délen 10 méteres, 58 szoba található benne. Síkamráhja a  legrégibb kőművesmunkák egyike, bányászott mészkőből készült. Itt találták meg a kutatók a király           

         * aranyból és barna kalcedonból készült szepterét (jogarát), számos kőedényt. Továbbá kovakőből készült eszközök, rézeszközök (nem szerszámok!), rézedények, kőedények, mázzal bevont tárgyak, mázzal bevont  tárgyak, karneolgyöngyök, kosarak és pecsétek is előkerültek.

 

 

 

Karneol és mészkőváza a sírból (4)

 

 A Dzsószer (i.e. 2650 körül) piramis alatt talált, sok száz éves edények gyüjteménye (https://www.almendron.com/artehistoria/arte/culturas/egyptian-art-in-age-of-the-pyramids/stone-vessels-luxury-items-with-manifold-

implications/ )

Kőedények megmunkálása (4)

 

Alabástrom edények a gyűjteményből, a Dzsószer, Lépcsős piramis alatti labirintusból (4)

 

        * Haszehemui nevezetes kőedény-, vázagyüjteményét utódja, Dzsószer fáraó Lépcsős piramisa alatt találták meg. Azért gyűjtemény, mert a a vázákra írva megtalálták több mint háromszáz évre visszamenően a korábbi fáraók neveit az I. és II. Dinasztia idejéből: Narmer, Djer, Den, Adjib, Semerkhet, Ka, Heterpsekhemwy, Ninetjer, Sekhemib fáraókét. Ereklyeként kezelhették a vázákat. A vázák anyagai: diorit, alabástrom, mészkő, pala és  iszapkő. Több mint 30 000 darab alabástromból, dioritból, más további nemes kövekből készült vázát, tálat találtak. Lehetséges, hogy a sírokat feltőrő tolvajok ellen a fáraók gyűjteményben tartották az értékes                                 kőedényeket (azaz nem csak temetési ajándékok és élelem, kozmetikumok tárolására használták) és Dzsószer idejéig nem temették el a vázákat. Fémeket még nem használtak. Egy magyarázat lehet az első, a Dzsószer piramis építésére, a későbbi piramisokban kevés kövázát találtak. Megj.: A piramis alatt igen sok állat, többnyire ibis madár múmiát is találtak, Dzsószer múmiáját a sírrablók elvitték, sírja 28 méter mélyen volt, egy 3.5 tonnás gránitlap alatt.  

        * ő volt az egyetlen fáraó az egyiptomi történelemben, aki viselte szeretjén (a névkeretén) Hórusz és Széth szimbólumait is. Valószínűleg egyesíteni is akarta a két istenség személyét, de halála után Széth (a káosz istene) végleg kikerült a királyi titulatúrából,

        * közel 30 évig uralkodott, kb. i.e. 2700-ban kezdte az uralkodását, a dátum bizonytalan.  
        * A vallási háborúként megjelenő egyesítés egyik oka a Faiyum-mélyföld volt: a Nílus feltöltötte a Moeris tavat (https://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Moeris), amit Narmer (Menés) fáraóval kapcsolatban említenek először, i.e. 3000- körül. Faiyum legelős-mocsaras állattenyésztésre alkalmas vidék volt nagy területen Memphisz közelében, amit csatornákkal megművelhetővé tek. (A Nílus minden áradásnál 1-2- mm-el megemelte a két oldalán a partot, vállasodásnak nevezik a folyamatot. A vállak növekedése évről-évre csökkentette az árvíz nagyságát és ezzel a gabonatermést. Ez ellen is csatornákkal védekeztek, melyek megtartották a vizet.) Narmer fáraó Faiyum  K-i szélén alapította Memphisz (fehér kőfallal körülvett erőd-város, neve egyiptomi nyelven Fehér Fal volt, gátakkal is védték a Nílus áradásaitól) városát. Az első bazalt, sokáig egyetlen és első kőutat a világon Faiyumban építették, közel öt évezrede. A Nílusnak akkoriban két ága volt, a bal oldali ág vezetett Fayumba, mára kiszáradt. A két ág környékén csatornázható mocsaras            terület, később értékes termőföld volt:

 

 

 

 Az Ókorban még két Nílus-ág volt, az egyik a Ny-i mélyedésbe (ma sivatag, https://hu.wikipedia.org/wiki/Kattara-m%C3%A9lyf%C3%B6ld), a Faiyum depresszióba ömlött. Legelős-mocsaras állattenyésztő vidék volt a csatornázás előtt. (4) 

 

 

A kivállasodás folyamata, ami minden nem aszályos évben (ha az árvíz magassága több volt, mint 8 m-nél, a mai Asszuánnál mérve) az árvíz tovább építette a vállakat, megemelte a Nílus vállait ott, ahol kiöntött. (4)

 

 Dzsószer nekropoliszának távlati képe, Saqqara, Memphisz (4)

DZSÓSZER FÁRAÓ LÉPCSŐS PIRAMISA ALATT TALÁLT FAJANSZ CSEMPÉK

Dzsószer fáraó (i.e. 2668 – i.e. 2649) "az egyiptomi Óbirodalom III. dinasztiájának fáraója, az első piramisépítő fáraó. A III. dinasztia alapítója. Haszehemui király az utódjaként lépett Egyiptom trónra. Egyes vélemények szerint az előző fáraó fia volt, Memphiszbe tette át székhelyét, ami az Óbirodalom egész idején a birodalom fővárosa maradt. Az egyiptológia Dzsószert tartja az Óbirodalom első királyának, aki magát Ré napistennel azonosította. 16 hektáros sírkerülete templom-komplexumot alkot. A felépítmény nagy magassága és alapterülete, kőanyaga miatt uralkodott a szakkarai sírvároson. Az új vívmányok megvalósításában elsősorban főembere, a később istenként tisztelt Imhotep volt segítségére. A hagyomány szerint Imhotep tervezte Dzsószer fáraó temetkezési kerületét Szakkarában, illetve magát a lépcsőzetes formájú piramist is, ahová Dzsószert temették. A piramisból származó szobra a második ismert életnagyságú egyiptomi kőszobor. Idejéből több libanoni cédrusfa lelet ismeretes. Dzsószer fáraó lépcsős piramisa a szakkarai nekropolisz leglátványosabb építménye, a világ legrégibb nagy méretű kőépülete. Az i. e. 27. században épült piramis eredetileg 62,5 méter magas volt, ezzel korának legmagasabb épülete. Imhotep a világ első ismert tudósa, a polihisztor Imhotep volt, akit zsenialitásáért később istenként tiszteltek Egyiptomban. A piramiskörzet, amit hatalmas, 8 méter magas fal vesz körül, árok vette körül, számos építményt tartalmaz, amelyek egy része ünnepségek rendezésére volt alkalmas, más része a Napkultusszal, halottkultusszal kapcsolatos. A körzet a memphiszi nekropolisz részeként 1979 óta az UNESCO Világörökség része.

A piramis (Wikipédia) úgynevezett lépcsős piramis, nem más, mint hat darab egymásra épített masztaba. Imhotep ötlete volt, aki ezzel elindította az egyiptomi építészet hihetetlen ütemű fejlődését, és jól megfigyelhető módon kialakult a klasszikus piramisforma: több próbálkozás után (amik közül a legjelentősebb a mejdúmi piramis és a tört falú piramis) alig néhány évtized alatt tökéletesedett a gúla formájú síremlékek építése, melyek első sikerre vitt képviselője a vörös piramis, csúcspontja pedig a gízai nagy piramis, az ókori világ leghatalmasabb építménye a hozzá vezető rámpával. A Lépcsős piramis három oldalát (nem tudni miért csak hármat) burkolták Tura-i  fehér mészkővl, amit mára széthordtak. A Dzsószer-piramis alatt egy betemetett folyosóban sírmellékleteket tártak fel. 30-40 ezer kőedényt, amelyből hétezret rekonstruálni lehetett. A sírkamrában talált alabástrom szarkofág érintetlen volt, de üresen találták: Dzsószer végül valószínűleg nem ide temetkezett. A kezdetben 63 × 63 méter alapterületű és 9 méter magas masztabát (az egyiptológusok ezt M1-nek nevezik), ezt először megnagyobbították 71 × 71 méteresre (M2). Több szakaszban nagyobbították: az utolsó fázisban jó minőségű mészkőből burkolat került fel három oldalára. Végső méretei a burkolattal együtt elérték a 125 × 115 × 61 métert. A téglalap-alaprajz tehát a masztaba-hagyományokat tükrözi. A piramis belsejében használt kő egy durva szemcsés mészkőfajta, amelyet helyben bányásztak, burkolata pedig fehér turai mészkő, a bányája Memphisszel szemben található, a Nílus másik partján.

A Dzsószer-piramisánál a tégla masztaba hagyományaitól az építkezés technikájában nem tudtak elszakadni. Az építmény konstrukciója, szerkezete, kivitelezése, a kövek – kváderek – viszonylag kis mérete a régi módszereket tükrözi. Az oszlopokat Imhotep a falakkal támasztotta meg, nyilván nem bízott azok szilárdságában, a ritkán előforduló szabad oszlopokat mindenesetre födémekkel kötötte össze. A hornyolt oszlopok és a kőből készült álajtók új típusú díszítmények a királytemetkezésben. A piramis alakja az egyszerű masztaba hatszoros csökkenő méreteű megismétlése, az új formának nincs funkciója, szimbolikája és hagyománya; azok később, másodlagosan kapcsolódtak hozzá, bár igen gyorsan el nem hagyható hagyományokká lettek. A kápolnák, a halotti kelengye raktárai és a sírkamrák rendszertelen, girbegurba folyosórendszerből nyílnak, melynek egyes részei kilógnak a felépítmény alól. A kanópusz-edények kamrája teljesen elkülönítve, külön bejárattal a piramistól messzebb esik. A Dzsószer piramis alatt közel 40 ezer kővázát, 30 ezer madármúmiát találtak kivájt alagút rendszerben. (Napóleon katonái azt hitték, hogy az ókorban a madaraknak építették a Lépcsős piramist.) A halotti templom É-n van. 

                                                                                                             A Dzsószer piramis alépítménye (4)

A sírkerület további részei, a kerítésfal a rengeteg vakajtóval és bástyával akkora figyelmet érdemelnének, mint maga a piramis. A kerítés majdnem tíz méter magas, és bár kőből készült, ez is a megszokott téglakerítés díszítőelemeivel dicsekedhetett, tehát ebben is ugyanazt a koncepciót figyelhetjük meg: a kő mint új anyag alkalmazását, de a régi technológiák és formák továbbélését. A kerítésfal több mint másfél kilométer hosszú (544 × 277 méteres területet kerít el). A Dzsószer-piramis alépítményeinek teljes hossza meghaladja az 570 métert. A három közel párhuzamos főfolyosó 365 méter hosszúságú és 400 helyiséget köt össze.

A sírkamra 20 méter mélyen helyezkedik el. Megközelítését eredetileg egy óriási kürtő biztosította, melynek keresztmetszete 7 x 7 méter, magassága 28 méter (20 méter mélységből a 8 méter magas masztaba tetejéig). Az építés későbbi szakaszaiban föld alatti galériák sorát vájták ki, amelyeket összekötöttek egymással. 11 darab 30 méter mélységű kürtőt ástak, amelyek a kürtőgalériákhoz vezetnek, és nincsenek összekötve a korábbi alépítmény egyetlen szakaszával sem. Valószínűleg a negyedik szakaszban vágták a központi kürtőt a terepszinttel összekötő emelkedő, lépcsős folyosót. A sírkamra is szakaszosan épült, eredetileg alabástrom falakkal és diorit-agyagpala padlóval rendelkezett, ezt cserélték később gránitra.

 A Lépcsős piramis szerkezete (4)

KÉK CSEMPÉK DZSÓSZER (2668-2649) PIRAMISÁBÓL

                                                                                                                                                             Lejárat a labirintusba (4)

A színárnyalatokból észrevehető, hogy a receptúra térfogat vagy súlyarányait elég pontosan betartották, az eltérést oka lehet a több mint 4500 év is, esetleg a savasság, a mindig jelen lévő aktuális szennyező anyagok. Az malachitporral és egyiptomi kékkel színezett üvegcsempéket darabonként öntötték, kősablonokba (későbbi jellegzetes alakú, "oxhide" fém ingotok alapján tudni lehet, hogy mészkőformába): 

.

Ha nem vehetünk kézbe egy csempét, nehéz eldönteni, hogy felületi szennyezés (vagy sérült a máz a bal oldalon), levéstek egyet (4)

 Dzsószer fáraó Imhotep nevű főépítésze gyártatta a kb 30 ezer darab kék csempét. Dzsószer alatt alakult ki a vizier intézmény. Imhotep sok titulusa  (https://en.wikipedia.org/wiki/Djoser) között szerepel a „ kőmunkák felügyelője” és a „királyi hajógyár vezetője”: (…Vizier, "head of the royal shipyard" and "overseer of all stone works", …, a „vizier”-re vonatkozóan ld. https://en.wikipedia.org/wiki/Vizier_(Ancient_Egypt) is. Érdekesség, hogy a vizier feladata volt a cédrusfa szállítás megszervezése Bübloszból". (A cédrusrönköket födémekhez és hajóépítéshez használták, http://www.reshafim.org.il/ad/egypt/timelines/topics/navigation.htm : The importance the Egyptians attributed to cedar timber  is reflected in the fact that its supply was one of the duties of the vizier).

    Imhotep titulusai a Dzsószer piramison (4)

Imhotep nem csak építész, asztalos és orvos volt, hanem az egyiptomi és a memphiszi kikötő és hajógyártás irányítója. Az első egyiptomi piramisok építése és a memphiszi hajógyár Imhotepnek köszönhető, a kövek szállításának okán. Az első rövidpalánkos fahajókat Imhotep építette, előtte "csak"  fenékpalánkos Napbárkákat és nádhajókat építettek Egyiptomban. (12 db bárkagödröt találtak Abüdoszban, Haszehemui sírjánál. A Napbárkákat (3) Dzsószer idején már cédrusfából építették, tengeri szállításra alkalmatlan bárkák.) Imhotep új kő- és teherszállításra alkalmas rövidpalánkos hajókat épített, melyekkel a Dzsószer piramis több mint 2 tonnás fehér fedőköveit a Níluson átszállította a Tura-i kőbányából Memphiszbe, Saqqarába.

**

A fehér színt ( Felső-Egyiptomi koronájának színét) mészkőpor és gipszpor (alabástrom pora) egyenlő arányú keverékéből állították elő, később ólom karbonátból. A vörös színt (férfiak bőrszínét, Alsó-Egyiptom vörös koronájának színét) vasoxidból, a sárgát okkerből (a nők bőrszíne) készítették, keverték. A zöldet a malachit nevű réz ásvány porából nyerték, szemfestéknek is használták. A feketét koromból, de több ókori kultúrában így Egyiptomban is, antimon-tartalmú szemfestéket használtak.