ÓKORI EGYIPTOMI KOZMETIKUMOK
 
 
 
(2024 május)
 
 
 
ABSTRACT
Az ókori egyiptomi kozmetikai eszközöket, anyagokat és használatukat vizsgáltuk. Szemfestésük színes és jellegzetes volt, ma is sikeres lehetne. A haj- és szakáll viseleteket is vizsgáltuk, az egyiptomiak kedvelték a parókák viselését, feltehetően gyakorlati okokból. / ANCIENT EGYPTIAN COSMETICS: Ancient Egyptian cosmetic tools, materials and their use were investigated. Their eye-painting was colourful and distinctive, it could be captured today, it could be successful. We also examined hair and beard wear; the Egyptians favoured the wearing of wigs, presumably for practical reasons.
 
 
BEVEZETÉS

decorated_box_of_cosmetics_18th_dynasty_1386-1349_bc_museo_egizio_turin_ancient_egypt.jpg

Kozmetikai készlet a XVIII.dinasztia idejéből (Werner Forman Archive)

Az ókori egyiptomiak a szépséget isteni jelnek tekintették, a szépítő kozmetikumoknak volt mágikus és vallási vonatkozása is. A férfiak és a nők is használtak festékeket.  (https://en.wikipedia.org/wiki/Beauty_and_cosmetics_in_ancient_Egypt).  A sírokban az elhunytakkal együtt találtak festékkeverő kozmetikai palettákat, fémtükröket is.  Zöld és fekete szemfestéket használtak, Kleopátra kék Lapis lazulit is. Az Udju  nevű zöld szemfestéket malachitból, egy rézkarbonát érc pigmentjéből készítették.

Malachite Katanga Congo
Malachit, ami rézérc is, de főleg porrá törték és pigmentként használták (Wikipedia) 
A zöld malachit az i. e. 3000 körül a sínai bányákból származott.  A Mesdemet nevű fekete szemfesték galenitből, egy sötétszürke ércből készült. Antimont is használtak szemfestékként, és porított szenet. A malachitot és a galenitet összezúzták, és arabgumival (az akáciafa mézgája) vagy vízzel összekeverve pasztát készítettek belőlük.  A Mesdemet-et a szem bélelésére használták, és kiderült, hogy védett  a betegségektől, a bogaraktól és a napsugaraktól. A vörös okkersárga agyagot őrölték és vízzel keverték össze, hogy pasztát készítsenek, amelyet az ajkakra és az arcokra festettek. A kozmetikumok használata az ókori Egyiptomban némileg különbözött a társadalmi osztályok között. A magasabb osztályba tartozók több sminket viseltek, mivel a tehetősebbek több kozmetikumot engedhettek meg maguknak. A fekete szemfesték drága termék volt, amelyet csak a felsőbb osztály tagjai engedhettek meg maguknak. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
 
Galena Huallanca Bologesi Ancash Peru
 
Galenit, ólomszulfid, ólomérc (Wikipedia)
 
A két leggyakoribb szemfesték a fekete és a zöld volt. A fekete mezdemet a Predinasztikus kor végén tűnik fel és a Kopt korig használatban maradt. A galenitet később részben antimonnal helyettesítették. A galenit egy ólomszulfát, kéntartalma miatt antibakteriális hatású. Kémiai vizsgálatokból kiderült, hogy nem mindig galenitből állították elő, többek között előfordult, hogy barna okkerből, vagy mangándioxidból készítették. Bizonyított a krizokolla – mely egy kékeszöld színű rézérc – és a sötét vörösesbarna vasoxid alkalmazása is. Az antimon kivételével mindegyik ásvány megtalálható volt az ókori Egyiptomban. Galenit lelőhelyek a Vörös-tenger partján és Asszuán közelében vannak, a malachit pedig a Sínai-félszigetről és a Keleti-sivatagból származott. A malachit alapú zöld szemfestéket már a Badari kultúrában használták és az Újbirodalom végéig divatban volt. 
 
 
berthierit antimon fem asvanya 2 487c 1 300
 
 
 
Mind a malachit, mind pedig a galenit megtalálható a sírmellékletek között anyagdarabokként, vagy maradványokként a palettákon, esetleg cseréptöredékeken, amelyeken porrá őrölték, és elkészített formában is, kiszáradt masszaként, vagy por formájában.
A nyers malachitot és galenitet kis vászon- vagy bőrzsákban helyezték a sírokba, palettákon keverték össze vízzel, olaj, vagy zsír hozzáadásával tették jól kenhetővé. Mivel a kenésre kész szemfesték romlandó volt, egyszerre mindig csak keveset készítettek belőle. A festéket kagylóban, nádhüvelyben, vagy kisméretű tégelyekben tárolták. A festéket a 11. dinasztiától csontból, fából vagy nádból készült spatulával vitték fel a bőrre, korábban egyszerűen az ujjukat használták.
Mindkét szemfestéknek van isteni vonatkozása. A mezdemettel több istent is kapcsolatba hoztak, például Hórusz istent, míg a malachit úrnője címet Hathor viselte. Bár a szemfestékek fertőtlenítő hatásuk révén védtek a gyakori szembetegségek ellen (mint pl. a trachoma), túlzott használatuk mérgezéshez vezethetett.
Tutanhamon (i. e. 1341-1323) halotti maszkját (ld. káésőbb) is díszítették Lapis lazulival. Az ókori Egyiptomban a Lapis lazuli kedvelt kő volt amulettek és díszek, szkarabeuszok készítéséhez. A predinasztikus egyiptomi Naqada (i. e. 3300-3100) ásatásain Lapisz ékszereket találtak. A Karnakban Thutmose III (1479-1429 BC) ékszertöredékei Lapis lazulit tartalmaznak. Kleopátra szemhéjfestékként használta a porított Lapiszt. Műkénéi lapis ékszerek bizonyítják a Műkéné és Egyiptom kapcsolatát.
szem 11
Sminkeszközök: a gyakran hal alakú palettákat néha drágakövekkel díszítették a királyi családok számára. A kozmetikumok előállításához és tárolásához számos kellékre volt szükség, a balzsamok, olajok, parfümök, sminkek és kenőcsök tárolására szolgáló edényekre. Szerencsére viszonylag sok a szépségápolással kapcsolatos tárgy, mint például tükör, kozmetikai láda, borotvapengék, csipeszek maradtak fenn. Az ábrázolásokon is találkozhatunk olyan asszonyokkal, akik éppen sminkelnek, a hajukat igazítják, vagy azt látjuk, hogy szolgálólányaik éppen az ehhez kapcsolódó tárgyakat hozzák eléjük. Például Kawit királyné szarkofágján, amelyet Deir el-Bahariban találtak meg, és a Középbirodalomra, azon belül pedig II. Mentuhotep uralkodási idejére datálható (11. dinasztia, https://maatkara.extra.hu/).
 
 
Theredpyramid2 768x432
 
 
 
Walter Tyndale Ancient Egyptian musicians and a dancer 1910 MeisterDrucke 1142495
 
Egyiptomi zenészlányok és táncosnők
 
cleopatra 1963 elizabeth taylor 16282208 894 1124
 
 

 Elizabeth Taylor (cleopatra-1963-elizabeth-taylor-16282208-894-1124.jpg, Képes divattörténet, Corvina kiadó, 1977. )

 
A Salvadora persica fából készült ecsetet és egy kis pálcikát is használtak a szemfestékek felviteléhez. Gyakran használtak párnát, hogy púdert vigyenek fel az arcukra, és egy nádszálat, amelynek a végére egy darab vörös okkersárga agyagot erősítettek, hogy kifessék az ajkukat. Az arc pirosítása ritkán jelenik meg ábrázolásokon, pl. Nefertari sírjában az a jelenet, ahol a királynő arcán sötétebb vörös foltok láthatóak. Két a Középbirodalom idejére datálható kozmetikai edényt elemezve növényi olaj és vörös okker keverékét mutatták ki, amely megfelel egy élénkítő arcfesték összetételének. Ismertek a ráncok eltűntetését célzó kenőcs és púder receptek is. A Hearst papiruszon a bőr kezelésére  használt por receptje: „Méz és vörös nátron. Porítsd össze őket. Dörzsöld be vele a végtagokat.” Testüket, hajukat illatos olajokkal, kenőcsökkel kenték. A parókájukba vagy hajukba balzsamot rejtettek, ami egész nap illatozott.
A torinói erotikus papiruszon ajakfestést is megörökítettek. Láthatjuk, amint egy lány az egyik kezében spatulával a száját keni, a másik kezével festékes edényt és tükröt tart. Nem tudjuk mennyire volt ez elterjedt szokás, elképzelhető, hogy a szobrokon sötétebb vörösre festett ajkak ezt kívánták érzékeltetni. Festményeken többször látni fehérre, szobrokon néha vörösre festett körmöket. Múmiákon is találtak ilyen jellegű nyomokat. Nem tisztázott azonban, hogy ez utóbbi festékmaradványok nem csak a mumifikálás részeként kerültek-e a körmökre? A  körmüket narancsvörös hennával  is festették.
Beauty case wood Museo Egizio Turin S 8479 p04
 
 
A kozmetikai palettákat sminkek őrlésére használták. A legkorábbi példányok téglalap alakúak voltak, és i. e. 5000-ből származnak.  A paletták később kerekebb formát vettek fel, mint például a Narmer-paletta. Narmer király palettája volt a legkorábbi ilyen jellegű darab. Díszítései az Egyiptom ellenségeit legyőző királyt és Felső- és Alsó-Egyiptom egyesítését ábrázolják, valamint egy üreget is tartalmazott a kozmetikumok őrlésére, így kettős rendeltetésű paletta volt. A paletták később hal alakú palettákká fejlődtek. A hal formát azért választhatták, mert a hal a feltámadás és az új élet szimbóluma volt. 
 
NarmerPalette ROM
 
A Narmer-paletta mindkét oldala díszített, ezért eredetileg sem használati tárgynak készült, hanem jelképes értékű szemfesték szétdörzsölésére szolgáló paletta. Keletkezési ideje nem sokkal i. e. 3000 -re tehető, a kairói Egyiptomi Múzeum őrzi. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Narmer-paletta)
Orvosi felhasználás: az ókori egyiptomiak az arc- és ajakfestéket vörös nátron, északi só és méz keverésével készítették. Fontosnak tartották a szemfesték használatát, szerintük védte a szemet a gyakori szembetegségektől. Az Ebers-papirusz, az i. e. 1550 körül keletkezett egyiptomi orvosi receptek gyűjteménye szerint a szokásos galenit (ólomérc) pigmentet más összetevőkkel szemfestékként használták, amelyek a szemfertőzés kezelésére szolgáltak. A modern kutatások szerint az ezekben a szemkrémekben található ólomvegyületek nitrogén-monoxid túltermelést okoznak a szervezetben. A nitrogén-monoxid serkenti a nem specifikus immunológiai választ, így a szervezet jobban le tudja küzdeni a fertőzést. 
Az istenszobrokat balzsamokkal, olajokkal kenték be, kifestették, felöltöztették, (https://maatkara.extra.hu/), mint a királyt és a környezetében lévő embereket. Öltöztetés előtt, közben kilenc szent balzsammal kenték be, aminek részben védelmi célja volt. Az  olajok olajbogyókból, illatos, gyantás és gyógynövényekből készültek. Az olajakkal való bedörzsölés (felkenés) fejezte ki a király halandó emberből az istenné válását.
Az egyiptomiak házukat, ruháikat és templomaikat is füstölőszerekkel illatosították. Az illatosított füstöt olyan növények égetésével kapták, pl. cédrusfa, amelyek izgató vagy éppen nyugtató hatásúak voltak. 
Testüket nagy gonddal ápolták. Fürödtek a Nílusban, tavakban, de a tehetősebbek házában fürdőszoba volt, földbe mélyített kőből készült káddal. A legkorábbi fürdőszoba a 2. dinasztia idejére datálható. Dioszkoridész beszámol róla, hogy a vadon élő farkasbab (Lupinus albus L.) ehető magját a bőr tisztítására használták. Szájukat nátronnal tisztították, ezt olykor arcuk lemosására is használták. A nátront olajjal keverve szappanfélét kaptak, ezért maradt fenn az a megfigyelés, hogy az egyiptomiak olajjal mosakodtak. Az izzadságszagot is igyekeztek megszüntetni, az Ebers papiruszon több ilyen készítmény receptje is fennmaradt:  „egy férfi vagy egy nő testszagának megszüntetésére: szentjánoskenyérfa termését összezúzni, golyócskákat készíteni és a testét bekenni vele.”
 
 KOzm main image
 
 
 
)
TARTÓEDÉNYEK, TÉGELYEK
A szemfestékes edényeket már az Óbirodalomban is elhelyeztek a sírokba, mellékletként. Változatos az alakjuk, a Középbirodalomtól a 18. dinasztia végéig jellegzetes az a kis hasas edény, amelynek széles a szája és lapos a fedele. III. Amenhotep korától megjelennek a pálmát formázó csőszerű edénykék, de ismertek papirusz oszlopot formázó tárolók is. Anyaguk is változatos: készültek alabástromból, kalcitból, breccsából, szerpentinből, obszidiánból, palából, fából, elefántcsontból, fajanszból, ritkábban gránitból vagy fémből. Alkalmanként mázas szteatitból is megformázták, amelyet áttört figurális díszítéssel láttak el. Az Újbirodalomtól értékes üvegből is készítették. Ritkán arannyal foglalták körbe a fedelet, a szájat és a talpat. Az Újbirodalom kezdetéig ezek az edénykék nyitott szájúak voltak, később megelégedtek keskenyebb henger alakú furattal is. Az Újbirodalomtól hengeres formában készítették az edénykéket, nádcsőből vagy fából, olykor 7  csövecskét is egybe fűztek egy bőrszalag segítségével, néha feliratok is találhatóak, melyek megnevezik a bennük található festéket. Fajanszból és fából is készültek, az összekötözéshez szolgáló bőrdarabot ezeken fekete festett vonallal jelölték.
 
Kozm vmain image
 
 
A 11. dinasztiától használtak a festék felviteléhez spatulákat. Ezek a pálcikák ugyancsak sokféle anyagból készültek, mint az elefáncsont, fa, fém, ritkábban obszidián, hematit vagy üveg. Formájuk lehet hosszú és vékony, vagy vastagabb és rövid. Gyakran egyben arra is szolgáltak, hogy lezárják a festékes edényt. Mint értékes személyes tárgyakon, a pálcikákon sokszor a tulajdonos neve is olvasható.
Az Archaikus kortól a kenőcsös, olajos edények különböző állatokat formáznak, például béka, teknős, majom, sün, kecskebak. A békákat és a teknősöket ősi lényeknek tartották, emellett a béka az újjászületés szimbóluma is, az ősvízből való kiemelkedés, így a teremtés megismétlésének szinonimája (v.ö. skarabeusz). Anyaguk gyakran kő vagy fajansz, agyagból készült példányok csak a történelem előtti időkből és az Újbirodalomból ismertek. Elsősorban parfümök és olajak tárolására szolgálhattak. Szintén nem ritka az a tipus, amely az olajos edény hieroglif jelét formázza, ilyenek kerültek elő pédául a Középbirodalom idejéről. Az Újbirodalomban igen népszerű volt a fából készült kartus alakú - a fáraónév kerete- edényke. A kartus keretét gyakran színes üvegpaszta berakással, festéssel vagy faragással adták vissza.
 
kozm
 
Kozmetikai edény
PALETTÁK, TÜKRÖK
A paletták különböző formájú kőlapok, amelyeken ásványokat őröltek porrá egy kő segítségével. Ezeket a porokat zsírral, olajjal, vagy gyantával elkeverve szemfestéket tudtak előállítani. Kemény kőből készített paletták csak a fáraókort megelőző időkből ismertek. Anyaguk lehet kvarcit, pala, bazalt, gránit, mészkő, de maradtak fenn alabástrom és kalcit példányok is. Alakjuk változatos, lehet ovális, téglalap, rombusz vagy állat alakú. (https://maatkara.extra.hu/tortenelem/ekszerek1.htm). A templomból vagy sírból előkerült példányok rituális vagy kultikus tárgyak voltak, melyeken állatok és mitikus lények láthatók, vadászat vagy csatajelenetek, illetve a király különböző, a rend helyreállítását célzó cselekedet közben, például amint ellenségein arat győzelmet vagy bevesz egy várost. Az istenszobor ellátását célzó rítusok részét képezte a szobrok sminkelése is, vannak dörzsölés nyomok is. 

A korai palettákon alig van dekoráció, ez a Predinasztikus Nagada III. kultúrában változik meg. Később már kőből készült sminkpalettákat többé nem helyeztek el a sírokba. Az utolsó példányok Szakkarából, az 1. dinasztia temetkezéseiből származnak. Ezt követően a cseréppaletták váltják fel őket, például Gíza közeléből és az 1-4. dinasztia idejére datálhatóak. Némelyiken piros festékmaradvány nyoma mutatható ki.

Olajos paletták: minden eddig előkerült példány az 5-6. dinasztiára datálható. Legfőbb lelőhelyük pedig Gíza, Abuszír és Szakkara. Gyakran kalcitból készítették őket, a mészkő példányok ritkák. Téglalap alakúak, a hosszabb oldal egyik felén hét kisebb kör alakú mélyedéssel, amelyekbe a balzsamot vagy olajat öntötték. Némelyiken kimutathatók az olajmaradványok. Vannak felirattal ellátott és anélküli példányok is. A hieroglif feliratok a mélyedésekbe helyezett olajak megnevezéseit tartalmazzák, de néhány esetben a tulajdonos nevét és címét,  sőt olykor alakját is belevésték a palettába. 

A hét szent olaj a 4. dinasztia idején tűnik fel először az áldozati listákban és később 10-re bővül a számuk. A Későkorban is előfordulnak a sir és koporsó dekorációban, ezen felül álajtókon és sztéléken is megjelennek. Az ábrázolásokon általában névlegesen felsorolják őket és mindegyik után egy balzsamos edény hieroglifa áll, de előfordul, hogy csak a nevüket sorolják fel és az is, hogy az edények képei képviselik őket.

 

 Réz és bronz ötvözetből készült tükör, a 18. dinasztia idejéről, a nyeletl két sólyom díszíti 

https://maatkara.extra.hu/tortenelem/ekszerek1.htm

 

Bronztükör, Újbirodalom, 18. dinasztia. Egy fajansz tükörnyél, Középbirodalom, 12. dinasztia, I. Szeszósztrisz uralkodása.  Fésű, 18. dinasztia. Bronz tükör, Újbirodalom, 18. dinasztia közepe. (Louvre) A papiruszoszlop nyél mezítelen lány alakjával (Louvre, https://maatkara.extra.hu/tortenelem/ekszerek1.htm)

Tükrök a kozmetika nélkülözhetetlen eszközi. Nők és férfiak sirjába is elhelyeztek mellékletként. A rendelkezett szimbolikus jelentéssel, elnevezései az ankh (élet), vagy az itn (napkorong). Szorosan kapcsolódott Hathorhoz, a szépség és termékenység istennőjéhez. Már az óbirodalmi sírok ábrázolásai között megtalálható az istennő tiszteletére előadott „tükörtánc". A későkori templomi ábrázolásokon gyakran látható a tükör bemutatásának szertartása. Ajándékként is elhelyeztek tükröket az istennő szentélyében. Nap és holdszimbólumként az állandó újjászületés kifejezői voltak a tükrök a sírmellékletekben és a sírábrázolásokon.

Ruhátlan női figurás nyélű  Újbirodalmi bronz tükör. (Szépművészeti Múzeum, Egyiptomi Gyűjtemény,https://maatkara.extra.hu/tortenelem/ekszerek1.htm)

A tükör lapja általában polírozott réz vagy bronzból készült, melyet alkalmanként vékony rétegben teljesen vagy részben ezüstöztek, vagy aranyoztak. Ritkán teljes egészében lehet ezüstből, de aranyból készült példány eddig nem került elő. Alakja lehetett körte, ovális, kör, vagy lótuszvirág. A finoman csiszolt korongot fából, elefántcsontól, fajanszból, obszidiánból vagy fémből készült, változatos díszítésű nyélbe illesztették. A legkorábbi pédányok nyelének alakja papiruszoszlopot formáz, ez később is gyakori. A papiruszoszlop alakú nyél kiegészülhet Hathor  vagy Bész istenfejjel, esetleg két sólyommal. A 18. dinasztia idején gyakran egy meztelen fiatal lány alakjával kombinálták. A papiruszoszlop zöldet, frissességet jelent, a tükör a megfiatalodást jelképezi, sirmellékletként a halottnak örökké tartó fiatalságot, örök életet biztosít. A hal alakú fogórész az Óbirodalomtól bizonyitott, de feltehetőleg már az Archaikus korban is előfordult. A sírreliefeken és a sztéléken vagy a tulajdonos széke alatt örökitik meg egy ládikában, vagy pedig az elhunyt szolgálója hozza elé. A sírokba olykor fából készült tükörmodelleket is elhelyeztek. Amikor nem ládában tárolták, akkor a fémfelület védelme miatt tokba helyezték, mely készülhetett bőrből, gyékényből, fából, a tok képi árázolásban is megjelenik. 

 

Fából faragott balzsamos kanál, (Újbirodalom kora, https://maatkara.extra.hu/tortenelem/ekszerek1.htm)

400 darab kanál ismert, a legkorábbi példányok a Badarai kultúrára datálhatóak (kb. i.e. 5500-3800). A királynék és hercegnők kozmetikai felszerelései egy kivételtől eltekintve nem tartalmaztak kanalakat. Néhányon égésnyomok mutathatók ki. Nagy számban kerültek elő templomokból, például Abüdoszból és Hierakónpoliszból az 1. és a 19. dinasztia idejéről, illetve Naukratiszból, Aphrodité templomának szentélyéből.  Képi ábrázolásokon az Újbirodalom thébai magánsírjaiban tűnnek fel, ezeket a sír tulajdonosa, vagy családtagja füstölőáldozatnál tartja a kezében, így egy áldozati tárgyról beszélhetünk. Az ankh és a tükörforma pedig amulett jellegre utal, feladata, hogy tulajdonosának hosszú életet biztosítson. Kozmetikai használatuk nem zárható ki, de funkcionálhattak isteneknek szánt felajánlási ajándékként vagy kultikus tárgyként is. A 18. dinasztiától jelenik az a fajta, amelyen a nyél egy meztelen leány, aki előrenyújtott karjaiban egy kacsát tart, ez a kanál feje. A téglalap alakú nyéllel ellátott kanalakon a papiruszbozót növényei között – gyakran meztelen – leány látható, aki vagy hangszeren játszik, vagy lótuszvirágot szed, vagy kacsát tart a kezében. Az Óbirodalom végéig elsősorban csontból készítették őket, az elefántcsont, szerpentin, szteatit és pala példányok még a Középbirodalom idején is ritkábbak, leginkább a Későkorra jellemzők. Fából és alabástromból faragott balzsamos kanalak a Középbirodalomtól fordulnak elő. A fajansz szintén a Későkorra jellemző. Rikák az aranyozott bronz példányok.

Fából faragott balzsamos kanál (Louvre, Újbirodalom kora,https://maatkara.extra.hu/tortenelem/ekszerek1.htm)

HAJVISELETEK

 
 
Princess 2000BC
 
 
 A fejdíszek, a hajviseletek kifejezték a társadalmi rangot és származást (https://fodraszblog.blogspot.com/2014/12/egyiptomi-hajviseletek.html). A talált műkincsek, múmiák, falfestmények  leírják az egyiptomiak hajdíszítő és kozmetikai tudományát. Az Ó-birodalomban saját hajat viseltek férfiak és nők is, amit később parókák és egyéb fejvédő alkalmatosságok váltottak fel. Abroncsokkal, aranyszállal, olykor gyöngyökkel díszítették a fejüket. Értettek a csattokhoz, a fésűk mellett a csattok is segítettek a parókát összetartani, rögzíteni. A kultikus Kleopátra-hajviselet eredetileg parókából volt fonva, ezért volt geometrikus. Az egyiptomi nők gyakran hosszú hajat viseltek. Fonatokat, hajcsomókat vagy széles hajszalagokat használtak a haj különféle stílusú megkötésére. A nők kiegészítették hajukat ékszerekkel, virágokkal vagy drágakövekkel. Elterjedt volt a homlokpánt is, ami egyrészt a haj megtartására, másrészt ékszerként szolgált. A homlokpántot virágokkal is díszítették, elsősorban illatos lótuszvirágot használtak, amit használtak parfümnek is. Rangosabb családokban a hajdísz napkorong és kettős tolldísz is lehetett. A gazdag férfiak és nők is egyaránt hordtak süveg alakú koronát, elöl kígyó motívummal, amihez ékszergallért viseltek, amit uszettnek hívtak. A nők sminkelési szokásaikról egy híresebb mellszobor, Nofretete királynő szobra  tanúskodik, de az arc festése mellett a kezüket-lábukat, sőt az egész testüket is díszítették.
 
Nofretete Neues Museum
 
 
Férfi hajviseletek: az egyiptomi férfiak a hajukat vékony fonatokból, sodrott tincsekből alakították ki, a férfiaknál is általánossá vált a késő Ó-birodalomtól a parókaviselet. A fejbőrt a paróka alatt leborotválták, elsősorban higiéniai okokból, mert így tudták tisztán, és a bogarakat távol tartani. A legrégebbi borotvakészletek bronzból készültek, közel 4000 évesek. A nyelük fából készült. A mindennapokban csipeszeket, hajcsavarókat, homokkövet, fenőkövet, bronztükröt elefántcsont fülekkel, valamint bronz és fa fésűket használtak. A papok nem csak a fejüket, de az egész testüket leborotválták. A fiúk haját leborotválták, egy hosszú fonott, vagy csavart fürt kivételével, amit általában jobb oldalon hagytak meg. E fürtöt általában egy majdnem vállig érő parókához illesztették, amelyet háromféle stílusban viseltek: göndör, egyenes vagy fürtökben. Az oldalhaj és a gyermekek közötti kapcsolat alapján az egyiptológusok a "fiatalság oldalhaja" kifejezést alkották meg. A teljesen leborotvált fej a szolgaság jele volt az Ó-birodalom közepétől.
 
A parókákat mindenből készítették, mert kezdetben csak dekorálásra szolgált. A legnagyobbak a parókák az Új-birodalom idején voltak. A legméretesebb parókát a fáraó viselhette, míg az ureuszkígyóval és keselyűvel díszített parókát a családtagjai hordták. A hegyes, kocka alakú szakállon kívül az arcot teljesen borotválták, majd újrafestették. Az is előfordult, hogy álszakállt ragasztottak, még Hatsepszut fáraónő is. Az isteneket hegyes, hajlított szakáll illette meg, amely felfelé csavarodott. A szakáll hossza is társadalmi rangot jelentett. A szakállfonatokat az Új-birodalom idejére lemásolták fémből, aranyból, amit csak a királyok és királynők viselhettek. A szobrokon még ma is látható egy-két királynő hosszú, felfelé kunkorodó szakállal. Jellemző volt, hogy a legjobb parókákat emberi hajból készítették. A hajon kívül gyakori volt a gyapjú, gyékény, papirusz és pálmalevél rost. A parókákat feketére festették, esetleg színesre. Indigót és hennát használtak fel, de volt, hogy zöld, piros vagy kék színű volt a paróka.
 
parokak2 1955611 4308 n
 
 
 
 
 
tutanhamonaranyhalottimaszkja
 
Tutanhamon arany halotti maszkja. A fáraónők is viseltek álszakállt (https://contrapasso2.blog.hu/2017/11/10/divat_az_okori_egyiptomban)
 
Egy amarnai beszámoló: több vendéghajjal kipótolt frizurájú maradványt megvizsgálva, az egyik tetem koponyáján többszínű, őszes és barnás tincseket is találtak, az illető többféle hajkoronából származó vendéghajat is kaphatott. "A göndör fekete hajtól az egyenes barnáig széles skálán mozogtak a korabeli hajtípusok, amelyek etnikai változatosságra is utalnak" - tette hozzá a kutató. "A barna hajú nők a korabeli divat szerint gyakran tekerték csigába a hajukat a fülük közelében, ez a frizura igen népszerű volt Amarnában."
 A másik kedvelt frizura az egyszerű, három tincsből készülő hajfonat volt, amely mindössze 0,5-1 centiméter vastag lehetett, tehát nem egy fonatba kötötték az egész hajukat, hanem több tucatba. Ugyanakkor az amarnaiak a rövidebb stílust is szerették, gyakran vállig érő hajat hordtak. A leghosszabb póthaj, amelyet eddig találtak, 30 centiméter volt. A szakértők szerint zsírt használtak a haj megformázásához.
Minden koponyán találtak textilkendőt is, amely arra szolgált, hogy a fej egy részét takarja.
Hajfestés: az egyik sírban a hajszálakon narancssárgás-vöröses színű, valószínűleg hennából származó festéket fedeztek fel.
 
 

Érdekesség: Hatsepszut fáraónő testápolóval mérgezte magát? A leghíresebb női fáraó bőrápolót rejtő üvegcséjének alapos vizsgálata után (http://travel.explorerworld.hu/hirek/hatsepszut-faraono-testapoloval-mergezte-meg-magat) a Bonni Egyetem kutatói kiderítették, hogy a krém egy erősen rákkeltő anyagot is tartalmazott. A szakértők nem értenek egyet azzal az elképzeléssel, hogy Hatsepszut megmérgezte magát, a mumifikálás során használt gyanta is okozhatta az elváltozásokat. 

Egyiptom leghíresebb női fáraójának testápolót tartalmazó üvegcséjében a Bonni Egyetem munkatársai rákkeltő anyagok nyomait vélték felfedezni. A flaskáról sokáig azt hitték, hogy parfümöt rejtett, de két év alapos vizsgálat után egyértelművé vált, hogy valamiféle bőrápoló szert, valószínűleg ekcémagyógyszert tartalmazott. A krém komponensei között szerepel pálma- és szerecsendió-olaj, többszörösen telítetlen zsírok, amelyek bőrbetegségek enyhítésére szolgálnak, valamint benzopyrene, egy illatos, ám erősen rákkeltő szénhidrogénfajta. „A benzopyrene az egyik legveszélyesebb kémiai összetevő, amit ismerünk”.
Hatsepszut kétségkívül az egyik legfigyelemreméltóbb női alak a történelemben. Tuthmosis fáraó lánya, valamint II. Tuthmosis felesége, és egyben féltestvére volt. Mikor férje meghalt, ő lett a kormányzó. I. e. 1473-1458-ig uralkodott, a 18. dinasztia ötödik fáraójaként. Akhenaton és Tutanhamon is későbbi sarjai. Egyiptom felvirágzott, békésen élt a királynő idejében. Halála után azonban Hatsepszut műemlékeit lerombolták, a róla szóló feliratokat és képeket megrongálták. Mindez valószínűleg féltékeny utódjának, III. Tuthmosisnak köszönhető, aki egyébként a fáraónő fia volt.
 
hatshepsut temple 74

 Hatsepsut temploma (i.e. 1479 - i. e. 1458, https://madainproject.com/content/media/collect/hatshepsut_temple_74.jpg)
 
Hatsepszut múmiájára Howard Carter bukkant rá 1903-ban. A vizsgálatok szerint az egykori fáraónő túlsúlyos volt, és alig érte el a másfél méteres magasságot. Hosszú fekete haját elöl kopaszra borotválta. Feltételezhetően 50 éves kora körül hunyt el. Élete utolsó szakaszában rendkívüli módon megromlott az egészségi állapota: elhízott, rengeteg szuvas foga volt, és ráktól szenvedett, mint azt a medencecsontban lévő metasztatikus sejtek felhalmozódása mutatja.