CIVITAVECCHIA KIKÖTŐ TÖRTÉNETE
(2024 június)
ABSTRACT
Traianus császár építette 106 körül, és azóta működik, részben azért, mert a közeli ostiai kikötő eliszaposodott. Egy nagy, majdnem kör alakú, mintegy 500 méteres medence alkotta, két nagy mólóval és egy hullámtörővel, egy mesterséges szigettel, amely a tengerbe nyúlt, hogy védje a medencét. Az egész építményt két egymással szemben álló torony díszítette. / HISTORY OF THE PORT OF CIVITAVECCHIA : Built by the Emperor Trajan around 106, it has been in operation since then, partly because the port of Ostia became silted up. The port was probably built by Trajan's favourite architect, Apollodorus of Damascus, who also built the port of Ancona. It consisted of a large, almost circular basin, about 500 metres long, with two large piers and a breakwater, with an artificial island that extended into the sea to protect the basin. The whole structure was decorated with two towers facing each other.
BEVEZETÉS
Civitavecchia kikötőt (korábban Centum Cellae néven volt ismert, https://en.wikipedia.org/wiki/Port_of_Civitavecchia) Traianus császár utasítására építették i. u. 106 körül. A mai napig működik:
A Római Birodalom bukása után Civitavecchia kikötőjét Centum Cellae város, a pápaság, a különböző városi hatalmak birtokolták, és a gyakori szaracén betörések tették tönkre. A kikötő eredeti elrendezése a kor építészeti szempontjait tükrözte: egy nagy, majdnem kör alakú, mintegy 500 méteres medencével, két nagy mólóval és egy hullámtörővel, egy mesterséges szigettel, amely a tengerbe nyúlik, hogy védje a medencét. Az egész építményt két egymással szemben álló torony, a későbbi Bicchiere és Lazzaretto tornyok díszítették. Az erődöt 1537-ben fejezték be, talán Michelangelo közreműködésével. 1608-ban, V. Pál pápasága alatt a hullámtörő sziget déli végén 31 méter magas világítótornyot emeltek. 1659. november 26-án tették le a Gian Lorenzo Bernini által tervezett arzenál, hajóépítő műhely első kövét, amely hosszú ideig a város gazdaságának erejét adta.
Civita Vecchia kikötő szárazföldi erődítménye, Civita Vecchia ma Róma újkori kikötője
A római Centumcellae kikötője, a mai Civitavecchia kikötője.
1: Külső medence; 2: Belső medence; 3: Torre del Lazzaretto, 4: A Torre del Bicchiere helye, amely ma már elpusztult; 5: A világítótorony helye; 6: A korábbi világítótorony helye; 7: A kikötő közelében futó Via Aurelia, amelyen az árukat Rómába szállították. Kép: Google Earth, kiegészítésekkel (Keay et al. nyomán)
CIVITAVECCHIA TÖRTÉNETE
Az etruszkok idején: a teljes területen etruszk sírok maradványai találhatóak. Valószínű, hogy a mai város központjában egy kisebb etruszk település volt. A 19. század végén a Michelangelo erőd közelében még látható volt egy ókori kikötő, amelyet kis párhuzamos medencék alkottak, mindegyik alkalmas volt egy-egy hajó befogadására, talán sólyák voltak.
A Ficoncella dombon ma is látható egy etruszk település, ahol i. e. 70 előtt épültek az első római fürdők, amelyeket a rómaiak Aquae Tauri néven ismertek. A Terme Taurine-i nagy méretű fürdők a Római Köztársaság korában épültek, valószínűleg Titus Statilius Taurus, Róma prefektusa építette. A kikötőt Traianus császár a 2. század elején jelentősen kibővíttette. Ezután Centum Cellae néven ismerték, valószínűleg a kikötő falát alkotó sok boltíves „cella” miatt, amelyek közül néhány még ma is látható. A Centum Cellae név első előfordulása az ifjabb Plinius i. u. 107-ben írt leveléből származik. Azt is feltételezik, hogy a név Traianus közeli villájának centum („száz”) csarnokaira is utal.
A kikötőt valószínűleg Traianus kedvenc építésze, a damaszkuszi Apollodorus építette* (aki az anconai kikötőt is építette). Trajanus pazar villája, Plinius szerint a legszebb, ugyanebben az időben épülhetett, de nyomai még nem kerültek elő, bár a Terme Taurine fürdő és a közeli nagy ciszterna a villához tartozott. Pliniust Trajanus a villájába hívta a consilium principis (tanácskozó tanács) rendkívüli ülésére, amelyet általában Rómában tartottak, így a villa császári rezidenciaként való státuszára utal. A villát később a fiatal Marcus Aurelius is használta, valószínűleg 140-145 között, aki egy viváriumot (állatkert hüllőknek) építtetett.
A Lazaretto torony romjai (https://en.wikipedia.org/wiki/Civitavecchia)
A római kikötő melletti temetőből származó, a 2. és 3. század közötti feliratok bizonyítják, hogy haditengerészek is lakták .
A hajók számáról és típusáról is beszámolnak, amelyek Ravenna és Misenum flottáinak különítményei voltak.
A 4. és 5. században a város és a kikötő felvirágzott, forgalmas lett, mert Ostia eliszaposodott.
*
A damaszkuszi Apollodoro az anconai kikötőnek és sok más korabeli építménynek is az építésze volt. A fiatalabb Plinius (Epist. 6.31) az első szerző, aki említést tesz Centumcellae-ről. Egyik levelében ezt írta: "A kikötő amfiteátrum alakban épült, a déli oldalon íves hullámtörővel, az északi oldalon pedig egyenes hullámtörővel. Az egyenes hullámtörőt alagutakkal látták el a hullámok megszüntetésére." A kikötőt egy partfal is védte, egy mesterséges sziget, amelyet a belső kikötő kotrásából nyert kövekből építettek. A belső kikötő a kikötőmedence északi oldalán helyezkedett el, és még ma is ott van. A sziget a parttól mintegy 500 méterre feküdt, a két hullámtörő pedig egymástól 400 méter távolságra. Így a medence teljes területe 200.000 négyzetméter volt. A kikötő átlagos mélysége körülbelül 6 méter lehetett. Mindkét hullámtörő végén egy-egy erődítményt is építettek. A déli oldalon lévőt a lakosok "il Bichiere" (az üveg) névvel illették alakja után. A másik, az északi oldalon lévő erődöt "il Lazzaretto" (a Lazaret). A mesterséges sziget két végén is két kis erődítmény, amelyek között a sziget közepén egy nagy világítótorony állt. Az ókori kikötő oszlopcsarnokokkal, templomokkal, oszlopokkal és szobrokkal épült, amint azt a kikötő körül hátrahagyott számos törmelékből következik. A belső kikötő mögött egy nagy bazilika (bírósági épület) maradványait találták meg, amely 100 méter hosszú és 38 méter széles volt. A bazilikát két oszlopsor osztotta három galériára. Mutatja a kikötő jelentőségét pénzügyi szempontból, és az igazságszolgáltatás és a kereskedelem szempontjából is.