ÓKORI EGYIPTOMI ÖNTÖZŐ ÉS HAJÓCSATORNÁK
 
 
 (2024 augusztus)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
ABSTRACT
A gízai piramisok kikötőihez,  a Fayum-oázis tavához, a Nílus és a Vörös-tenger között ásott, és a Deltában a hükszósz főváros, Avarisz kikötőihez ásott csatornák leírásai ismertettük. // ANCIENT EGYPTIAN IRRIGATION AND NAVIGATION CANALS: The canals dug to the ports of the Giza pyramids, at the lake of the Fayum oasis, between the Nile and the Red Sea, and in the Delta to the ports of the Cyclopean capital Avaris are described.
BEVEZETÉS 
Van két korábbi írás, (https://bencsik.rs3.hu/oktalis-kockadobas-sorozatok/120-hajok-toertenete-hajozhato-okori-egyiptomi-csatornak.html és https://bencsik.rs3.hu/oktalis-kockadobas-sorozatok/258-hajok-toertenete-az-okori-egyiptom-elso-hoditasai-a-foeldkoezi-tengeren-i-e-1175-ig.html), amelyek a csatornaépítéssel is foglalkoztak, melyeket az újabb kutatásokkal, az új eredményekre vonatkozó beszámolókkal kiegészítettünk. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
A Merer-papirusz egy, az i. e. 2500-as évekből, a Hufu piramis építésével kapcsolatos korai papirusz. Leírja, hogy hajókkal szállították a köveket a Hufu-piramishoz (ez a legnagyobb piramis), amitől ma 6-7 km-re folyik a Nilus (https://en.wikipedia.org/wiki/Diary_of_Merer). A történészek gondolkodnak azon, hogy a Hufu piramis közelében hol lehetett a kikötő. A piramisok kikötőit utak és csatornák kötötték össze a Nílussal, mert a piramisokat nem építhették homokra, a kikötőket pedig homokban mélyítették ki. 
 
I. Szenuszert fáraó (i. e. 1971-1926 körül, https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Szenuszert ) csatornát épített a a Moeris-tóhoz Fayumban, levezette a tó vízét. Megj.:  A 30. éves uralkodásának jubileumára (heb szed) ugyanitt felállíttatott két 20 méteres egyenként 120 tonnás gránit obeliszket, melyek közül az egyik – a legrégebbi máig álló egyiptomi obeliszk – még látható.  A  Bahr Yusuff csatorna a fayumi nagy oázist, Egyiptom "éléstárát" táplálta, a Moeris-tavat -az utóbbi Memphisztől Ny-ra, Fayumnál található- kötötte össze a Nílussal, 
(https://en.wikipedia.org/wiki/Bahr_Yussef,https://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Moeris), a csatorna16 km hosszú, 4-5 m mély, valószínűleg az i.e. 1800-as években építették. 
III. Szenuszert fáraó (i.e.1878-1839, https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Szenuszert) D-i, Núbia-i hódító hadjáratainak elősegítésére építtette az első, Nílus-kataraktát megkerülő utatamely 3 m széles és 1.5 km hosszú volt. Az úton vontatták a hajókat (hasonló szárazföldi hajóvontatás Bizánc ostrománál történt, 1453 -ban). A nílusi katarakták a folyó középső szakaszának szűkületei, zúgós, köves, zuhatagos részei, ahol a folyó számos kisebb ágra válik szét, szigeteket alkot és általában hajózhatatlanná válik. A katarakták olyan helyeken jöttek létre, ahol a gránitrétegek a felszínre kerültek.
II. Ramszesz (i.e.1302-1203)  építette "Per-Ramszesz városát, nyugatról és északról a Nílus egyik ága határolta (a „Ré vizei”), délről és keletről egy-egy csatorna határolta. „Avarisz vizei”: Avarisz korábban egy palotaváros, kereskedőváros volt, hatalmas raktárak, és egy erődítmény is volt. Az egyik csatorna egy mesterséges tavat táplált. A becslések szerint a város kb. 18 km²-en terült el, 6 km hosszú és 3 km széles volt, népessége pedig elérte a 30 000-et, ezzel az ókori Egyiptom legnagyobb települései közé tartozott, ..., ahol csatornák és tavak nyomait találták meg. Egyiptom Velencéjeként írták le a várost. A kereskedelemnek köszönhetően a mükénéi, ciprusi és levantei fazekasmunkák érkeztek a városba, a hettitákkal kötött béke után pedig hettita fegyverkészítő mesterek segítették munkájukkal a fáraó hadseregét." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Per-Ramszesz )
 
 
AVARISZ (PERUNEFER) KIKÖTŐ 
I. Jahmesz i.e. 1550-től 1525-ig sok háborúban (a Tjaru erőd elfoglalása után a deltai hükszósz főváros, Avarisz, majd Saruhen erődjei elleni három-három éves csatái a legnevezetesebbek) kiüldözte a hükszószokat Egyiptomból. "A Rhind papiruszból kitűnik Jahmesz stratégiája. Nem közvetlenül Avarisz, a hükszosz főváros ellen vonult; hanem miután bevette Héliopoliszt, a Nílus-delta keleti részébe vonult, ahol elfoglalta Tjarut, az Egyiptomból Kánaán felé vezető Hórusz-út mentén található jelentős határerődöt. Tjaru elfoglalásával elvágta a hükszószok lehetséges visszavonulási útját a Sínai-félsziget felé, és elvágta őket a segítségtől is. Avarisz elfoglalása után további hadjáratokat indított Szíriába, illetve Núbiába is. Elérte a levantei Dzsahit, majd az Eufráteszt is. Bár az utóbbihoz, úgy tartják, hogy I. Thotmesz ért el elsőként, i.e. 1500 körül. Jahmesz pedig minden bizonnyal elérte Büblosz környékét."(https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Jahmesz).
 
Map of Rameses Region
 
Avarisz és II. Ramszesz által épített kikötők a Deltában átfedésben vannak (https://www.academia.edu/10071070/Avaris_Capital_of_the_Hyksos)
 
Avarisz bevétele: I. Jahmesz ostromot vezetett Avarisz (amely több nílusi kikötővel rendelkezett) hükszosz főváros ellen. "Az ostromról szóló egyik beszámoló egy Ahmose, Ibana fia nevű, az ostromban harcoló katonától és tengerésztől származik. Beszámolójában elmondja, hogy miután egy csatát megvívtak, ostrom alá vették és körülzárták a várost. Avarisz ostroma együttes tengeri és szárazföldi támadás lehetett, mivel Ahmose, Ibana fia azt állította, hogy a csatornán harcolt az avariszi Pezedku(?) ellen"
 
Avarisz erőd rekons
 
  
 
III. Thotmesz (i. e. 1479-1425) és II. Amenhotep (i. e. 1427-1401): Peruneferben (Avariszban) készíttették a  hajóikat, mert Perunefer nagy hajók fogadására is alkalmas kikötő volt (https://en.wikipedia.org/wiki/Peru-nefer), az egyetlen alkalmas hajóépítő tengerészeti támaszpont  a 18. dinasztia idejéből a Nílus-deltában és közelében. (https://www.academia.edu/10071070/Avaris_Capital_of_the_Hyksos): "Perunefer Tell el-Dabánál és Qantirnál volt", Manfred Bietak osztrák régész  azonosította, Tuthmosis III és Amenhotep II idejéből származó festményeket találtak, melyek később avariszi minószi falfestmények-ként váltak ismertté.
 
 
ReconstructedMinoanFrescofromTellEl Daba
  
 
Avariszban talált, rekonstruált (M. Bietak osztrák kutató találta, i.e. 1550 körüli) minószi freskó (https://www.academia.edu/10071070/Avaris_Capital_of_the_Hyksos)
 
A legújabb felfedezések szerint két nagy kikötőmedencét is találtak Avariszban. Az egyiptomiak csatornákon keresztül jutottak el a kikötőkhöz. Bizonyítékok alapján, a kikötő több száz hajónak adott helyet a tizennyolcadik dinasztia idején. Az első kikötőt nehéz datálni. egy falat építettek, amely a csatornát védte. A második kikötő közvetlenül egy nemrég felfedezett hükszosz palota mellett volt. A Nílus-csatorna egy szokatlan pontján időről időre egy szezonális tó alakult ki. A tizenhetedik dinasztia Kamose királyának sztéléjén több száz hajó elpusztításáról tesz említést egy nagy medencében, ami arra enged következtetni, hogy Perunefer második kikötője itt helyezkedhetett el. (A dolgozatban nem említik azt a körülményt, hogy a korban, és még a dór görögök idején is, partra futtatva tárolták a hajókat. Ezért kellett a fenékpalánkokat védő hamis keel -false keelan- gerendát a hajók aljára szerelni. Partra futtatás esetén a hajók tárolására a szezonális tó ideális volt, mert októbertől tavaszig nem hajóztak a tengereken.)
 
 
Map ted
 
Avarisz a Nílus-delta legkeletibb ágában feküdt, a hükszószok fővárosa volt i. e. 1600 körül, nevezetes kereskedelmi és főleg hajóépítő kikötő, összesen 3 kikötője volt (https://www.academia.edu/10071070/Avaris_Capital_of_the_Hyksos, https://hu.wikipedia.org/wiki/Avarisz). A Nílus-deltában a korban legeltettek, a mocsarakban papiruszsást gyűjtöttek és sok lent termesztettek és városokat, templomokat is építettek.
 
 
A FÁRAÓK CSATORNÁJÁNAK ÉPÍTÉSE A VÖRÖS-TENGER ÉS A NÍLUS KÖZÖTT
 
Canal of the Pharaohs2.svg
 
 
A fáraók csatornája, más néven Necho-csatorna, a Szuezi-csatorna elődje (https://en.wikipedia.org/wiki/Canal_of_the_Pharaohs). Az ókorban építették, megszakításokkal használták egészen  767-ig, amikor egy lázadás miatt bezárták. A Nílust kötötte össze a Vörös-tengerrel, a Wadi Tumilaton keresztül. Dárius perzsa uralkodó szuezi feliratai és Hérodotosz szerint a csatorna első megnyitása Nagy Dárius idején volt, de későbbi ókori szerzők állítják, pl. Arisztotelész, Sztrabón és Idősebb Plinius, hogy nem sikerült befejeznie a munkát. A Ptolemaioszi időszakban fejeződött be a csatorna építése, vagy átépítése. II. Ptolemaiosz idején a mérnökök csatornazsilipekkel sikeresen megoldották a tenger magasságkülönbségének problémáját.
 
Arisztotelész óta él az a feltevés, hogy már a 12. dinasztia idején III. Szenuszret fáraó (i. e. 1878–1839) kezdte építeni a csatornát, amely összeköti a Nílust a Vörös-tengerrel. Arisztotelész írta Meteorológiá-jában: "Egyik királyuk megpróbált csatornát építeni hozzá (mert nem kis hasznuk lett volna, ha az egész régió hajózhatóvá válik; állítólag III. Szenuszret volt az első az ókori királyok közül, aki próbálkozott), de megállapította, hogy a tenger magasabban van, mint a szárazföld. Így hát először a fáraó, majd Dárius abbahagyta a csatorna építését, mert úgy tudta, hogy a tenger keveredik a folyó vizével, tönkreteszi.
Sztrabón is megírta, hogy Sesostris (III. Szenuszret fáraó) elkezdett egy csatornát építeni, és később az Idősebb Plinius is. A csatornát azonban valószínűleg először II. Necho (i. e. 610–595) nyitotta meg, vagy legalábbis megpróbálta az i. e. 7. század végén. Lehetséges, hogy újra ásatta, és csak Nagy Dárius (550–550) fejezte be.  A klasszikus források nem értenek egyet abban, hogy mikor készült el. 
Nagy Dárius szuezi felirata, a Chalouf Stele szerint a Nílust a Vörös-tengerrel összekötő csatorna építésének és befejezésének állít emléket.  A Darius féle csatorna (is) Wadi Tumilat völgyében volt, a 19. század második felében francia térképészek felfedezték a Darius-csatorna észak-déli szakaszának maradványait a Timsah-tó keleti oldala mellett, a Nagy Keserű-tó északi vége közelében végződött.  Az Idősebb Plinius írta: "Következik ...a Vörös-tengeren  Daneoi kikötője, ahonnan Sesostris, Egyiptom királya hajócsatornát szándékozott ásatni oda, ahol a Nílus az úgynevezett Deltába ömlik; ez a távolság több mint 60 mérföld. Később Dárius perzsa királynak is ez volt az ötlete, és II. Ptolemaiosz volt, aki 100 láb széles, 30 láb mély és körülbelül 35 mérföld hosszú árkot vert a Keserű-tavakig."
Bár Hérodotosz (2.158) elmondja, hogy I. Dareiosz folytatta a munkát a csatornán, Arisztotelész (Aristot. met. I 14 P 352b.), Sztrabón (Strab. XVII 1, 25 C 804. 805.) és Idősebb Plinius (Plin. n. VI 165f.) mind azt mondják, hogy nem sikerült befejeznie, míg Diodorus Siculus nem is említi a csatorna befejezését.
A FÁRAÓK CSATORNÁJA A GÖRÖG ÉS RÓMAI MŰVEKBEN
Nagy Sándor halála után Ptolemaiosz hadvezér szerezte meg Egyiptom irányítását, majd fáraónak nyilvánította magát és megalapította a Ptolemaiosz-dinasztiát. Fia, II. Ptolemaiosz úra kezdte a csatorna ásátsát, de a szintkülönbségek miatt abba hagyta. Diodorus azonban arról számol be, hogy II. Ptolemaiosz befejezte, miután egy víz-zárral szerelte fel. Néhányan II. Ptolemaiosznak tulajdonítják, hogy megoldotta a Nílus sós víztől való mentességének problémáját, amikor mérnökei Kr.e. 274/273 körül feltalálták a víz-zárat, a zsilipet. 
 
Fortress of Babylon built by Diocletian 300 CE
 
Egy nagy, kör alakú torony maradványai a Babilon-erődben (Kairóban),
amelyet Diocletianus épített a 3. században, hogy megvédje a csatorna bejáratát a Níluson  
A csatornát Traianus római császár újjáépítette, aki a Níluson délebbre helyezte a csatorna torkolatát a mai Ó-Kairó területére, és elnevezte saját magáról Amnis Traianus-nak. A Traianus-csatorna bejáratát alkotó masszív kőfalak maradványait a mai kopt Szent Sergius-templom és a kopt Szent György-templom alatt találták meg. A falak 6 méter (20 láb) vastagok, és 40 méterre (130 láb) vannak egymástól. Ahol a csatorna a Nílushoz csatlakozott, Traianus kikötőt és erődítményeket épített, amelyeket Diocletianus az i. u. 3. században a jelenlegi Babilon- erőddel összeépített. A  2. században Claudius Ptolemaiosz „Traianus folyójaként” emlegette a csatornát. Diocletianus erődje körülölelte a csatorna Nílus-i bejáratát, és mindkét oldalán védte. A csatorna két hatalmas kerek torony között haladt át.
 
A PIRAMISOK KIKÖTŐIHEZ VEZETŐ CSATORNÁK
A Merer-papirusz egy, az i. e. 2500-as évekből, a Hufu piramis építésével kapcsolatos korai papirusz. Leírja, hogy hajókkal szállították a köveket a piramishoz, amitől ma 6-7 km-re folyik a Nílus (https://en.wikipedia.org/wiki/Diary_of_Merer). A történészek ma is gondolkodnak azon, hogy a Hufu piramis közelében hol lehetett a kikötő. A piramisok kikötőit utak és csatornák kötötték össze a Nílussal, mert a piramisokat nem építhették homokra, a kikötőket pedig homokban mélyítették ki. 
 
khufu branch of nile r 1
A gízai piramisoknak saját kikötőik voltak (https://phys.org/news/2022-08-khufu-nile-river-giza-stones.html)

 2024 májusában megjelent egy cikk a Nature-ban  "A Nílus egy mára kiszáradt, Ahramat nevű elhagyott ága mentén építették a piramisokat" címmel. (https://rdcu.be/dICywThe Egyptian pyramid chain was built along the now abandoned Ahramat Nile Branch. Szerzői:  Eman Ghoneim, Timothy J. Ralph, Suzanne Onstine, Raghda El-Behaedi, Gad El-Qady, Amr S. Fahil, Mahfooz Hafez, Magdy Atya, Mohamed Ebrahim, Ashraf Khozym & Mohamed S. Fathy, Communications Earth & Environment volume 5, Springer Nature, May 16, 2024, Article number: 233)

A cikk rövid összefoglalása: Egyiptom legnagyobb piramisai egy keskeny sivatagi sáv mentén csoportosulnak. Eddig nem született igazán meggyőző magyarázat arra, hogy ezek a piramisok miért éppen ezen a helyen sorakoznak. A dolgozatban radaros műholdfelvételeket használtak, geofizikai adatokat, üledékfúrást, hogy megvizsgálják a felszín alatti szerkezetet, a szedimentológiát (lerakódott rétegeket) a Nílus-völgyben, a piramisok mentén. Azonosították egy kihalt Nílus-ág szakaszait, amelyet Ahramat-ágnak neveznek, amely Gizai-fennsík lábánál fut, ahol a piramisok többsége fekszik. Sok  piramisnak voltak olyan útjai, amelyek az Ahramat-ághoz levezetnek, és völgytemplomokban, kikötőkben végződtek. Az Ahramat-ág a pramisok építésekor a munkások és az építőanyagok szállítására szolgáló vízi út volt. A kikötők ma kb. 6 km-re találhatóak a Nílustól. Létezik további bizonyíték is: egy Merer nevű munkavezető hieroglif jelekkel írt naplója, (Diary of Merer,  https://en.wikipedia.org/wiki/Diary_of_Merer), ahol leírják a kövek szállítását hajón a Khufu-piramishoz

Völgytemplomok rajz

Rajz a völgytemplomokról (https://www.nature.com/articles/s43247-024-01379-7)

A fenti cikk (https://rdcu.be/dICyw) lehetővé tette a korábbi Nílus-ág helyének pontosítását: a Nyugati-sivatagi-fennsík lábánál futott, ahol az ókori egyiptomi piramisok túlnyomó többsége található. A Nílus-ág mérete és az, hogy a piramisok emelt útjai a feltöltött ágnál végződnek, arra utalnak, hogy  az ág a piramisok építésekor a városokat és kőbányákat kötötte össze az építkezésekkel. Az Ahramat-ág kelet felé vándorlása (ang.: geomorphological dynamics) és a folyó árterületének a mélyebben fekvő, északkelet felé történő fokozatos mozgásának oka a tektonikus tevékenység volt. A szél által hordott homok betemette a holtágat, helyenként több méter vastagságban. A fokozott homoklerakódás valószínűleg az észak-afrikai Nagy-Szahara elsivatagosodásának időszakaihoz kapcsolódik. Az ág keleti irányú eltolódása a szárazsággal együtt csökkentette a folyó sebességét, fokozta a lerakódást.

 

Gíza

Gízai piramisok, fantázia rajz, a kikötőbe vezető, egy helyen 40 m magas út is - nem ismert- építészeti csoda  (4) 

A  Hafré (Kefren, fia Menkaure,   i.e. 2558-2532) Völgytemploma mellette van a Szfinx (azaz "Hafré  képmása"),

B Hafré útja, 

C Hafré Nap Temploma, (Felül Khufu, Kefren apja piramisánál hasonló a tagozódás),

D  Menkauré piramisa, itt is volt Nap templom, kikötői út és Völgytemplom (https://worldviewwebquest.weebly.com/)

 
 
 
 
piramis út templom kikötő
 
A piramiskertek szerkezete: Hufu piramis, Halotti templom, Templomudvar és Oszlopcsarnok, fedett út, Völgytemplom a Bárkaszentéllyel, Kikötővel a Nílus partján (Forrás: Alberto Siliotti)
 
 
 
GIZA2
 
 
 

FAYUM MÉLYFÖLD,  A BAHR YUSSUF CSATORNA

NÍLUSs
 

                 A Nílusnak a Deltában hét ága volt, ma kettő. Egy D-i ág a Fayum-oázisban végződik

(https://exploringrivervalleys.wordpress.com/2015/10/11/ancient-egypt/)

MOERIS

A Moeris- tó

A Bahr Yussef csatorna a Nílust köti össze az egyiptomi Faiyum oázissal. Az ókorban a görögök Tomis csatornának nevezték.  „Nagy-csatorna” vagy „Moeris csatornája” néven is ismerték. A modern arab elnevezés Juszuf prófétára utal, aki a bibliai József Koránbeli megfelelője.
Az őskorban a csatorna a Nílus természetes mellékfolyója volt, amely nagy áradások idején nyugaton egy tavat, a Moeris-tavat hozta létre. A XII. dinasztiától kezdve a csatornát kibővítették, a Moeris-tó (ma Birket Qarun) feltöltésére építették. A csatornát a völgy természetes lejtőjén 15 km hosszan és  5 m mélyen alakították ki, amely a Fayum-mélyedésbe vezetett. A csatornát két gát szabályozta, az egyik a tóba, a másik a Nílusba történő áramlást szabályozta. A terület i. e. 230 körül megváltozott, a Bahr Yussef elhanyagolt lett, így a Moeris-tó nagy része kiszáradt, létrehozva a ma is létező mélyedést, és a modern Faiyum-oázis képét. A középkorban a csatorna még mindig fontos hajózási útvonal volt, amely összekötötte Fájjumot Kairóval. A Bahr Yussef csatorna ma is létezik, és a Nílussal párhuzamosan észak felé vezeti a vizet a Fayum-oázisba.
BJ
 
 
Fayum-oázis: (https://en.wikipedia.org/wiki/Faiyum) régen mocsár volt. Már Narmer (Menesz) fáraó idejéből, i.e. 3000 körülről is van Fayumra vonatkozó feljegyzés, a Nílusnak akkor még két ága volt. Fayum területén a Moeris-tóba vezetett a Ny-i ág.  A K-i ág ma is létezik.
A Fayum mélyföld területe 1300-1700 km2 és természetes, a Ny-i folyómeder vezetett a Nílushoz: a csatorna kb. 16 km hosszú, 1.5. km széles helyenként és 5 méter mély. I.e. 3000 körül Menes a  Moeris-tótól ÉK-re megalapította Memphisz városát és a Moeris-tónál Crocodilopolis-t, Memphiszt kőfal védte a támadásoktól, gátak a Nílus áradásaitól, palotát, templomot és hivatalokat is épített. Menes fáraó idején nem létezett más természetes víztározó Fayumtól D-re Assuánig, ami után már a katarakták voltak. 
Gátat homokból építeni nem lehet: a nílusi iszapból készítettek vályogtéglákat a gátakhoz. A téglavetés kemény munka volt. Később építettek a fáraók erősebb gátakat részben kövekből. Ha lerombolta az ár, akkor újra építették. A töltés és gátépítés célja az iszap és a víz a tározó medencékbe történő elvezetése, öntöző csatornákkal szabályozva, és a víz megtartása volt. A csatornák karbantartása nehéz munka, központi irányítás szükséges hozzá. A Nílusnak így is csak néhány kilométer széles környezetét tudták termővé tenni i.e. 3000-s években. A nagyméretű építkezések szervezettséget, központi szervezést feltételeznek. Sok csatornát építettek, nem csak öntözési célra, áruszállításra is: a csatornákat azóta betemette a homok.
 
Megj., egy érdekesség: A Nílus egy szokatlan tulajdonsága az árvizek következtében történő kivállasodása, ami az addigi legnagyobb háburút váltotta ki. Áradáskor a Nílus a partjain nagyobb mennyiségben rakta le az iszapot mint távolabb a folyamtól, ezért D-en minden évben emelkedett a partok magassága és így kisebb lett az árvíz. 

vállak

 

Minden nem aszályos évben (ha az árvíz magassága több volt, mint 8 m, a mai Asszuánnál mérve) az árvíz tovább építette a Nílus vállait ott, ahol kiáradt és elegendően lelassult. Korábban a vállakon, hátakon telepedtek meg először. A vállak növekedésével évről-évre nagyobb árvízre volt szükség, ez volt az É-ra költözés, É-n Fayum meghódításának, az első nagy háborúnak az oka: É-n, Fayumnál nagy volt egy nagy elárasztott terület, itt alakult ki Egyiptom "éléstára". I.e. 2700 körül É-D harcában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui) már 47 ezer halott volt.
D-n Nehebnél vívták a csatát: Haszehemui fáraó "az északi hadakkal való küzdelmét szemléletesen mutatja egy kőedény felirata, amely szerint Neheb városában vívták a harcot. Neheb mélyen délen fekszik. (Luxornál volt Neheb,  https://hu.wikipedia.org/wiki/Nehen)  Az északi seregek itt – Haszehemui feliratai szerint – katasztrofális vereséget szenvedtek, de maga a tény, hogy ennyire messze D-re eljutottak, beszédes. Ugyanakkor a 47 ezer északi áldozatról szóló híradás is figyelemre méltó". Ez volt a történelem addigi legnagyobb csatája, addig nem voltak nagy összecsapások.
I.e. 2300-tól szélesítették és mélyítették a Moeris tóba vezető csatornát, (https://en.wikipedia.org/wiki/Bahr_Yussef), ma Bahr Jussuf a neve. Az i.e. 3. évezredben a Moeris tavat tápláló csatornát Nagy-csatornának nevezték. III. Szenuszert fáraó (i.e.1878-1839) és utódja, III. Amenemhat (i.e. 1860-1814, aki piramist is épített a partján), tovább szélesítették, szabályozták a csatorna medrét, a Moeris-tó mint víztározó működött. A szabályozás két gát építésével történt és másfél évezredig üzemelt. I.e. 230 körül elhanyagolták, mert a Nílus Ny-i ágába már nem jutott víz. A Nagy-csatorna (Bahr Jussuf csatorna), azaz Fayum jelentette Alsó- és Felső-Egyiptom határát. (https://web.archive.org/web/20080113220455/http://www.bh.com/companions/0340740671/exercises/prob2.htm). A víztározó kapacitására (50x109 m3 ) és méretére (1700 x 106 m2 ) jellemző, hogy egy év alatt a 10% -a párolog el.  A Moeris-tó É- sarkában található ma is egy fekete bazalt kőbánya, ahova mészkővel kövezett út vezetett, a legrégebbi ismert  kőút, amin a köveket a tóhoz szállították, ahonnan a Giza-i temetőbe vitték tovább.

12755 scale

III. Amenemhat piramisai Fayumban

 

III. Amenemhat (i.e. 1680-1814) épített a tó partján tégla-mészkő piramist, temetési templom komplexumot. Olyan bonyolult volt az alaprajza, hogy az irodalom és Hérodotosz  "labirintusnak" (https://www.britannica.com/topic/Egyptian-labyrinth) nevezik, Crocodilopolis (Hawara) területén építették. Kb. egy idős a Kréta-i labirintussal.

"Hawarai halotti temploma (Fayum) közelében a piramissal olyan egységet alkot, amelyet Hérodotosz és Diodorus Siculus Labirintusnak nevezett, Sztrabon a világ egyik csodájának tartotta: a hawarai piramis egyedülállóan összetett biztonsági rendszereket, vakfolyosókat tartalmazott. Hérodotosz szerint a piramis csúcsán a fáraó ülő szobrát helyezték el, pl. idejében Menkauré fáraó piramisán is. A IV. dinasztia óta a leejtős falú piramisok szimbolikája szerint a fáraó ezen az emelkedőn ment a a Napistenhez.  

Piramisokw

Fayum térképe a települések feltüntetésével, Crocodilopolis Hawara néven.