HAJÓK TÖRTÉNETE: AZ ÓKORI EGYIPTOMNAK TÖBBSÉGÉBEN 
EXPEDÍCIÓIK VOLTAK
 
 
(2022 június)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
ABSTRACT
Az egyiptomiak a harmadik és a  második évezredben expedíciókat szerveztek, nem volt folyamatos a tengeri kereskedelemük. A Nílus-deltai kikötők szerepét tekintjük át röviden. A szíriai ugaritiak szállítottak rendszeresen rezet Ciprusról és az i.e. 1100-as évektől a föníciaiak tengeri kereskedelmi tevékenysége volt folyamatos. / HISTORY OF SHIPS: ABOUT THE ANCIENT MARITIME TRADE AND EXPEDITIONS OF EGYPT: The Egyptians organized expeditions after the third and second millennia, with no continuous maritime trade. The role of the Nile Delta ports is briefly reviewed. The Syrian Ugarit regularly transported copper from Cyprus. From 1100 BC the Phoenicians had a continuous maritime trade.
 
 
BEVEZETÉS
Azt hihetnénk, hogy kiterjedt tengeri kereskedelmet folytattak az egyiptomiak valószínűen az i.e. 3000-től kezdődően, de nem így történt: i.e. 3000 - i.e. 2700 között már expedíciókat szerveztek, "legkorábbiakat cédrusfáért Bübloszba, a korban (i. e. 3000-2800) a fáraó Egyiptommal fenntartott kapcsolatok folyamatosan fejlődtek, és a Büblosz városát kereskedelmi kikötőnek, a fától az olívaolajig és a borig  (https://www.lettere.uniroma1.it/sites/default/files/3109/11_NIGRO%202020_0.pdf) terjedő luxuscikkek exportőrének tekintették."
Egy elektrum nevű arany-ezüst ötvözetért a Vörös-tengeri Puntba szerveztek expedíciókat, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Elektrum, https://hu.wikipedia.org/wiki/Punt), továbbá obszidiánért, nemes fákért, gyantákért. Jártak a Sinai-félszigeten található türkíz lelőhelyekre tengeren is Wadi al-Jarfból i.e. 2560 körül, az első a Vörös-tengeri kikötőből (Ain Sukhna közelében, Warfban találták az első papiruszt is), a Vörös-tengeri Berenice kikötőjénél fekvő Gazirat Zabarjad szigetén található topáz lelőhelyekre  (https://en.wikipedia.org/wiki/Zabargad_Island, 23_36_35_N_36_11_45_E). 
 

Punthoz

Kikötők a Vörös-tengernél Egyiptomban, fontos Punt-i expedíciós hajóépítő kikötő volt Coptosban (https://en.wikipedia.org/wiki/Qift)  

 
 

Tallet Harbour Installations

 Az első épített kikötő i.e. 2550 körül, Wadi el-Jarf tengerparti része, sok kőhorgonyt, mólót találtak a tengerben és egy nagy raktárépületben (https://honorfrostfoundation.org/category/egypt-projects/)

Valami létezésének a hiányát nehezebb belátni, mint a létezését. Mi lehetett a Nílus-deltai kikötők szerepe az egyiptomiaknál? A halászat nagyobb részben a Níluson történt, és a vizsgálatok szerint nem is a kereskedelem. A tengeri kereskedelem közvetett bizonyítékai lennének a  kikötői raktárok, az ókorban raktárkikötők, kárum néven is említik a raktárkikötőket. Az első raktárkikötőnek tekinthető egyiptomi kikötő a hükszósz alapítású Avarisz (https://www.youtube.com/watch?v=P_0otRBqonk) volt, itt a raktárak már tengeri kereskedelemre, legalább is szállításra utalnak. A lényegesebb korábbi Buto a Ny-Deltában, de Buto a templomairól nevezetes és a sumer telepéről. A deltai kikötők szerepét tekintjük át röviden, a kutatás módszere az internetes keresés volt a Wikipedia oldalairól kiindulva, eredménye a hettitákkal folytatott gabonakereskedelem, és a kereskedelemhez szükséges Per-Ramszeszben (korábban Avarisz) gabona raktárok szerepének felismerése II. Ramszesz idején, II. Ramszesz uralkodására ezért részletesen kitérünk. 

Szahuré fáraót tartották az első fáraónak, aki tengeri hajókat épített (Bübloszból szállított cédrusfát), de ma már Dzsószer fáraó idejég (i.e. 2650 körül) vissza tudjuk vezetni a tengeri hajók építését, aki hasonlóan Bübloszba indított expedíciókat cédrusfáért. Hufu fáraó építette (i.e. 2560 körül) az első tengeri kikötőt, és a Vörös-tengeren, türkízt bányásztatott a Sinai-félszigeten. Punt D-n, a Vörös-tenger partjához közel helyezkedett el, feltehetően a mai Eritrea területén. 

ie 2600

Tengeri vitorlás képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), hosszanti merevítő kötéllel, gerinc nélkül épített fahajó (3. 27.o.) 

Punt Pharaoh Sahure

Szahuré fáraó hajója, lehajtható cédrusfa árboccal (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)

egyptianship i.e

Sahuré hajó modelljei (4)

Szétszedve szállították

Punt valószínű helye az Eritreában, Etiópiában volt, a tengeri út hossza kb. 1500 km (4)

A vizsgált deltai kikötők: Buto (az i.e. 3000-es években), Avarisz (i. e. 1715–1580, XIV.–XV. dinasztia) és Per-Ramszesz (Pi-Ramesse néven is, i. e. 1279–1078, XIX.–XX. dinasztia) az utóbbiak azonos helyen épült kikötők, köveikből építették fel Tanisz-t (i. e. 1078– 945, XXI. dinasztia).
 
 
Lower Egypt en
 
 Az ősi Alsó- Egyiptomban, a Deltában a Nílusnak hét ága volt, ma kettő, i.e. 3500-ban már lakott volt  (https://en.wikipedia.org/wiki/Pi-Ramesses)
 

NÍLUSs

 Az Ókorban még két ága volt a Nílusnak, az egyik a Faiyum depresszióba, egy mélyföldre ömlött (4)

Buto (https://en.wikipedia.org/wiki/Buto) tízezer év kulturális és vallási fejlődésének helyszíne, a paleolitikumtól i. e. 3100-ig. A Buto-Maadi-kultúra a legfontosabb Alsó-egyiptomi őskori kultúra, amelyet körülbelül 4000 és 3500 közöttre datálnak, és a Felső-egyiptomi Naqada I. és II. fázisokkal kortárs. A kultúra a Kairó melletti Maadi lelőhelyről a legismertebb, de számos más helyről is tanúskodik a deltától a Faiyum régióig. A kultúrát az építészet és a technológia fejlődése jellemezte. A régészeti bizonyítékok azt látszanak mutatni, hogy a felső-egyiptomi Naqada-kultúra a Buto-Maadi-kultúrát (más néven alsó-egyiptomi kultúrkomplexum) váltotta fel, talán egy hódítás után. Alsó-Egyiptom és Felső-Egyiptom egy egységgé való egyesülését ma már összetett folyamatnak tartják. Buto ősi kikötőváros, találtak uruki sumer leleteket is (2. 43.o.) 

Avarisz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Avarisz) a hükszoszok előtt, i.e. 1730 előtt sakktábla szerűen elrendezett település volt. A házak körülbelül 27 m² alapterületűek voltak, aminek alapján arra lehet következtetni, hogy a társadalom alacsonyabb rétegei laktak itt.  A hükszoszok átlagos testmagassága kb. 10 centiméterrel nagyobb volt, mint az egyiptomiak átlagos magasága (levelezés M. Bietakkal, https://en.wikipedia.org/wiki/Manfred_Bietak&ved=2ahUKEwjzjf7rm__3AhUZP-wKHe0rAucQFnoECAYQAQ). A Középbirodalom késői korszakában a korábbi településnek a közelében helyezkedett el egy másik lakott hely, ahol egy templomot is emeltek. A XIII. dinasztia alatt  a tengerről és Szíriából hajókon is érkező amorita bevándorlók telepedtek le a városban i.e. 1730 körül, ők a hükszoszok, melynek következtében a város fővárossá fejlődött, több raktárkikötője lett.

Az i.e. 1600-as években gyorsan terjeszkedő város (ma Tell el-Dab'a), a hükszoszok fővárosa a Deltában, nagy és 300 helyes kereskedelmi kikötővel. I.e. 1715:  Avariszban egy járvány volt. (https://en.wikipedia.org/wiki/Avaris). A 7 méter széles fallal körülvett Avarisz várost Szalítisz, az első hükszosz uralkodó építtette át és tette birodalma központjává az i.e. 17.század második felében az egyiptomi források szerint. A várost ekkor gazdag társadalom lakta, nagy szakrális körzettel és szokatlan temetkezési szokásokkal, lovak eltemetésével. Manfréd Bietak neves osztrák régész ásta ki.  A hükszosz-korban emelt templom leletei szerint az egész égei-tengeri világból származó árukat, például rézkardokat találtak, és amint azt a különböző ázsiai temetkezések, köztük a szír eredetű fegyverek is mutatják. A templomban minószi falfestményeket is találtak. Kamose, a XVII. dinasztia utolsó fáraója ostromolta Avariszt, de ő nem tudta  legyőzni a hükszoszokat.
 
avaris harbours
 
Avarisznak három kikötője volt (4)

Egykor fejlett kereskedelmi központ volt, amelynek forgalmas kikötői egy kereskedelmi szezonban több mint 300 hajót fogadtak. A templomban még minószi falfestmények is találhatók, amelyek hasonlítanak a Krétán, a knósszoszi palotában találhatóakhoz. M. Bietak ásatásai* egy nagy, palotaszerű épületet tártak fel temetővel, továbbá számos lakókörzetet és egy temetőt. A városban volt egy nagy Széth-templom is. A város főistenének az egyiptomiaktól átvett Széthet tették meg. Területén ebből a korból egy palotakörzetet tártak fel. A palota egy emelvényre épült, s ennek az alapjai maradtak fenn. Az Újbirodalom idején, i. e. 1550 körül a XVII. dinasztia thébai királyai foglalták el Avariszt, ami a hükszosz uralom végét jelentette. A város  jelentős centrum maradt. A XVIII. dinasztia kezdeti időszakában új palotákat emeltek a városban, melyeket a minószi falfestményekkel ekkor díszítettek. Az Egyiptomi Újbirodalom idején, a II. Ramszesz által alapított új főváros, Per-Ramszesz déli része települt a romjaira. A Széth-templomot továbbépítették. Később a város valószínűleg megsemmisült, mert a Nílus eliszaposodott.

                                                                                                                                               21d239d451b68e6dfaba9b996419c194Avarisz kikötővel

Avarisz kikötőinek  helyszínrajza, i.e. 1700 körül még létezett az avariszi Nílus-ág, (M. Bietak: Avarisz, https://www.goodreads.com/book/show/43064179-avaris )

A Memphisz-i folyami kikötő-központ i.e. 3100-től a Deltától D-re. Feltehetően a nagy nádhajók építési helye volt korábban, mert i.e. 2650 körül, Dzsószer fáraó vezírje, Imhotep Memphiszben itt kezdte építeni a rövid palánkos "varrott" kőszállító hajókat, melyek a szemben lévő Tura-i kőbányából szállították az építendő piramisokhoz a burkoló fehér mészköveket. Memphisz története: Menes fáraó alapította i.e. 3100 körül, "fehér fallal erődített" a jelentése, a második főváros. (Ma is kutatott téma: csatorna-lagúna kötötte össze Avarisszal, az i.e. 1660-1550 -es hükszosz fővárossal, feltehetően egy kiszélesített Nílus-ág, talán két kis kikötő is volt Memphisz és Avarisz között (https://en.wikipedia.org/wiki/Peru-nefer), az egyik Perunefer néven, ma Tell el-Daba néven (30° 47’ N, 31° 50’ E). 

Egyptian Museum Cairo . Location 93. SNEFRU 2600BC

Kairói Régészeti Múzeum, Snofru fáraó sírjából falikép, i.e. 2600 előtt, rövid palánkos (104 cm hosszú) csapolt fahajó, ez az első fahajó ábrázolás, és több mint 60 hajót épített Snofru (4)

 

Per-Ramszesz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Per-Ramszesz, Pi-Ramesse-nek is nevezik) II. Ramszesz új fővárost épített északon, a Nílus-deltában Avarisz mellett, körülbelül 750 kilométerre Thébától és mintegy 100 km-re a mai Kairótól. A város azon a helyen épült, ahol évszázadokkal korábban, Egyiptom hükszósz megszállása idején a hükszósz főváros, Avarisz állt; a hely apja uralkodása alatt a királyi család nyári palotájaként szolgált. A XXI. dinasztia egyik fáraója II. Ramszesz után kb. 150 évvel a Per-Ramszesztől északnyugatra fekvő közeli Taniszt tette meg fővárossá. Per-Ramszesz kőépületeinek köveit elhordták a taniszi építkezésekre, templomai köveit XXI. dinasztia idején a templomokhoz használták fel újra. Vályogépületei elpusztultak, olyannyira, hogy a régészek sokáig vitáztak a város pontos helyéről. A Taniszba hordott ramesszida építőkövek, obeliszkek, szfinxek és más emlékművek miatt a régészek egy időben tévesen Taniszt azonosították Per-Ramszeszként. Az obeliszkeket és szobrokat – melyek közül a legnagyobb 200 tonnánál is többet nyomott – egy darabban szállították el, míg a nagyobb épületeket darabokra szedték és Taniszban összeállították. A kevésbé jelentős épületek kövét új épületek építéséhez használták fel. Per-Ramszesz II. Ramszesz halála után is lakott maradt, de a Nílusnak az az ága, amelyikre a város épült, i. e. 1060 közt iszaposodásnak indult, ami használhatatlanná tette a város kikötőjét és Per-Ramszesz víz nélkül maradt. A folyó végül új ágat alakított ki magának, melyet ma taniszi ágnak neveznek. I. e. 1130 körül Per-Ramszeszt már nem használták királyi rezidenciaként. 
Per-Ramszeszt a Biblia is említi, mint az egyik olyan települést, melynek építésén az Egyiptomban élő zsidók dolgoztak. A hely Gósen földje és az Exodus szerint a zsidók innen vonultak ki. A bibliai történet II. Ramszesz idejére való datálását közvetlenül nem bizonyítja semmi.  Egy feltételezés szerint ez a hadsereg raktáraira utalhat.  A város építésekor magába foglalta a korábbi palotavárost, Avarisz kikötőjét, ahol – mivel kereskedő város (kárum, raktárkikötő) volt – valóban álltak hatalmas gabonaraktárak. Avarisz a hükszoszok fővárosa volt és amikor I. Jahmesz fáraó (i. e. 1570-1545) a hükszoszokat kiűzte, a város el is pusztult. Avarisz újjáépítését I. Széti kezdte el, majd II. Ramszesz folytatta és befejezte. II. Ramszesz nevezte el Ramszesz házá-nak, Per-Ramszesz-nek és a birodalom fővárosává tette. A források a i. e. 11. századig említik Ramszesz háza néven, a továbbiakban Tanisz-nak nevezik. Horemheb uralkodása idején (i. e. 1333-1306) ünnepelték Avarisz alapításának 400. évfordulóját, ami megerősíti azt a feltevést, hogy Izrael népe a szíriai amorita hükszoszok uralma idején ment Egyiptomba, és sorsuk a hükszoszok kiűzésével rosszra fordult.
 
perramszes dig reconstr
 
 

Fantáziakép Per-Ramszeszről (Forrás: https://baloghpet.files.wordpress.com/2015/07/perramszes_dig_reconstr.jpg?w=150&h=113)

II. Ramszesz a Per-Ramszesz környékén született és nevelkedett, és a családi kapcsolatok szerepet játszhattak abban, hogy fővárosát ilyen messze északra helyezte át; Pi-Ramesses néven a Nílus peluszi ágának partján épült. Több mint 300 000 lakosával az ókori Egyiptom egyik legnagyobb városa volt. Pi-Ramess több mint egy évszázadon át virágzott Ramszesz halála után, és pompájáról verseket írtak. Becslések szerint a város mintegy 18 km2 -en terült el, vagyis körülbelül 6 km hosszú és 3 km széles volt. A talajradarral kimutatott alaprajz szerint a város egy nagy központi templomból, nyugaton a folyót szegélyező, szögletes utcahálózatba rendezett, nagy kiterjedésű, a folyótól nyugatra fekvő lakóházakból, keleten pedig vályogházak és műhelyek rendezetlen gyűjteményéből állt. Rámszesz palotája a feltételezések szerint a mai Qantir falu alatt fekszik. A Manfred Bietak vezette osztrák régészcsoport, amely felfedezte a lelőhelyet, számos csatorna és tó nyomaira bukkant, és a várost Egyiptom Velencéjeként jellemezte. A feltárt istállókban meglepő felfedezésként kis ciszternákat is találtak, amelyekhez a becslések szerint 460 lovat kötöttek ki. A Ramszesz korabeli lovakkal azonos méretű öszvérek segítségével megállapították, hogy egy kétszeresen kikötött ló természetesen WC-ként használta a ciszternát, így az istálló padlója tiszta és száraz maradt.

A Nílus peluszi ága i. e. 1060 körül kezdett eliszaposodni, így a Per-Ramszesz víz nélkül maradt, amikor a folyó végül új folyást alakított ki nyugatra, amelyet ma Taniti ágnak neveznek. Az egyiptomi XXI. dinasztia a várost az új ágra helyezte át, és partján, a Per-Rameszesztől 100 km-re északnyugatra fekvő Tanisz lett Alsó-Egyiptom új fővárosa. A Huszonegyedik dinasztia fáraói az összes régi ramesszida templomot, obeliszket, sztélét, szobrot és szfinxet Pi-Ramesszéből az új helyre szállították. Az obeliszkeket és szobrokat - a legnagyobbak több mint 200 tonnát nyomtak - egy darabban szállították el az ókorban, míg a nagyobb épületeket részekre bontották és Taniszban újra építették.

Tanisz- t (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tanisz) a XX. dinasztia uralkodásának végén alapították, a XXI. dinasztia idején pedig Egyiptom északi fővárosa lett. A XXII. dinasztia idején Tanisz Egyiptom politikai központjává vált, bár voltak ellenséges, Felső-Egyiptom más városaiban székelő rivális dinasztiák is. Fontos kereskedelmi és stratégiai város volt egészen a Manzala**  tó áradásáig időszámításunk előtt a 6. században. Ez teljesen elpusztította a várost. A kikötőjéről nincs említés.

Főistenei Ámon, Mut és Honszu voltak – ugyanaz az istenháromság, akiket Thébában tiszteltek. Számos templom, közöttük a legfontosabb az Ámonnak szentelték. Az építőanyagként felhasznált kövek többségét Per-Ramszeszből (ma: Qantir) hozták.

tan11 scaled

Taniszi romok II.Ramszesz felvő szobrával (4) 

Tanis restitution temple Amon

A taniszi Amon templom rekonstrukciós rajza (4)

*

M. Bietak leginkább a Nílus-deltában két helyszínen végzett osztrák ásatások vezetőjeként ismert:  Avarisz, (https://melissaindenile.files.wordpress.com/2020/09/avaris_capital_of_the_hyksos.pdf) a hükszosz-korszak fővárosának helyeként azonosította  és Pi-Ramesse, amely II. Ramszesz fővárosa volt. A helyszín valószínűleg III. Thutmosis és II. Amenhotep Peru-nefer haditengerészeti támaszpontja is volt korábban. A minószi freskókkal berendezett palotakörzete az egyik legfontosabb felfedezés volt. Az 1960-as években Manfred Bietak felismerte, hogy Pi-Ramesses a Nílus akkori legkeletibb ágán feküdt. Aprólékos munkával feltérképezte az ókori delta összes ágát, és megállapította, hogy Ramszesz uralkodása idején a peluszi ág volt a legkeletibb, míg a taniti ág (vagyis az az ág, amelyen Tanisz feküdt) egyáltalán nem létezett. Az ásatásokat ezért a leggyakoribb kerámiák lelőhelyén, Tell el-Dab'a és Qantir helyén kezdték meg. Bár a felszínen semmilyen korábbi településnek nem volt látható nyoma, a települést  hamarosan a hükszoszok fővárosaként, Avariszként azonosították. Qantirt a ramesszida főváros, Pi-Ramesses helyeként ismerték fel.  Qantir/Pi-Ramesses mintegy 30 km-re délre fekszik Tanisztól; Avaris Qantirtól mintegy 2 km-re délre található.
Bietak ásatásokat végzett Théba nyugati részén (Luxor) is, ahol felfedezte Ankh-Hornak, Amun Nitokrisz feleségének (26. dinasztia) főgondnokának hatalmas sírját. 2013 óta ásatásokat folytat a Középbirodalom palotájában, Bubasztiszban. Bubasztisz: ókori egyiptomi város,  gyakran azonosítják a bibliai Pi-Besettel. A macskaistennő Basztet imádatának központjaként volt nevezetes, ezért Egyiptomban a macskamúmiák fő lelőhelye volt. Romjai a mai Zágazig város külvárosában találhatók. Bubasztisz az Am-Khent nómen, a bubasztita nómen, Alsó-Egyiptom 18. nómenjének fővárosa volt. Bubasztisz Tanisztól délnyugatra, a Nílus peluszi ágának keleti oldalán feküdt. i.e. 940 körül élte fénykorát. A város északi oldalán pedig megkezdődött a fáraók csatornája, amelyet II. Necho fáraó kezdett el (de soha nem fejezett be), hogy a Nílus és a Vörös-tenger között kacsolatot teremtsen. 

**

A Manzala-tó hosszú, de meglehetősen sekély tó. Damiettától DK-re. A Szuezi-csatorna építése során változtattak a mélységen, hogy a csatorna 29 mérföld hosszan haladhasson a tóban. A meder puha agyagból, a Szuezi-csatorna megépítése előtt a Manzala-tavat egy 200-300 méter széles homoksáv választotta el a Földközi-tengertől. Port Saidot a Manzala-tó mellett hozták létre a XIX. században a csatornaépítés és a kapcsolódó utazások támogatására. Szuezi-csatorna: a Manzala-tó a legészakibb a Szuezi-csatorna által keresztezett három természetes tó közül, a másik kettő a Timsah-tó és a Nagy Keserű-tó. A csatorna építése északról dél felé haladt, először a Manzala-tavat érintette. A tó sekélysége miatt a hajók számára partfalas csatornát kellett ásni, hogy a hajók áthaladhassanak.

 

II.Ramszesz apjának hadjáratai: II. Ramszesznek és apjának a szíriai hadjárataikhoz hajókkal kellett volna a hadsereg szállítását és utánpótlását biztosítaniuk, ahogy azt korábban már III. Thotmesz is tette. Az irodalomban ennek nincs nyoma. Ramszesz tízévesen megkapta A király legidősebb fia címet és a gyalogság és a harci szekerek parancsnokává is kinevezték; már két évvel később elkísérte apját egy hadjáratra a Nílus-deltába. A következő évben az egyiptomi sereg Szíria felé vonult, visszaverni a hettitákat és újra egyiptomi irányítás alá vonni Kádes és Orontész városokat.  Apja, I.Széthi, hogy elkerüljön minden, a trónutódlással kapcsolatos vitát, és biztosítsa fia számára a zökkenőmentes trónra lépést, még életében kinevezte társuralkodónak a körülbelül tizenöt éves Ramszeszt, ami akkor szokásban volt. I. Széthi uralkodása nagyrészt annak a jegyében telt, hogy helyreállítsa a régi rendet az Amarna-reform okozta hatalmas változások után. Igyekezett megerősíteni az egyiptomi befolyást Kánaánban és Szíriában az erősödő hettitákkal szemben .Uralkodói székhelyük feltehetőleg Memphiszben volt. I.Széthi már uralkodása első évében hadjáratot folytatott Dél-Palesztinában, hogy megerősítse az egyiptomi fennhatóságot. Az is motiválhatta, hogy visszaszerezze Egyiptom régi dicsőségét azzal, hogy visszafoglalja a korábban a fennhatóságuk alatt állt területeket. Karnaki feliratain beszámol arról, hogyan foglalt vissza városokat Palesztinában és Szíriában. Ezek után északabbra indult, és elfoglalta Kádest, mire Amurrú is átállt az egyiptomiak oldalára.  Ezeket a területeket Egyiptom még Ehnaton uralkodása alatt veszítette el, és a későbbi fáraóknak nem sikerült visszaszerezniük. Széthinek ez a sikeres hadjárata már hadüzenetnek számított a Hettita Birodalom ellen, aminek Kádes és Amurru az érdekszférájába tartozott. A hettiták elleni háborúban Széthi újra elveszítette a két várost; ezt egy feszült időszak követte. Az ellenségeskedést formálisan lezáró béke értelmében Egyiptom megtarthatta Kánaánt, de lemondott Kádesről és Amurruról.

II. RAMSZESZ HADJÁRATAI (https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Ramszesz)

Ramszesz még társuralkodó volt apja mellett, mikor feladatul kapta a Földközi-tengeren fosztogató kalózok megfékezését; katonáival elfogatta őket, majd besorozta a kalózokat saját seregébe. Szintén uralkodása elején kezdte meg egy erődítményrendszer kiépítését az északnyugati határon, különösen a líbiai betörések elleni védekezésül. Az erődök, melyekből eddig ötnek a nyomát találták meg, egymástól egynapi járóföldre épültek. A a legjobb állapotban fennmaradt erődítmény 10 000 m² alapterületű, és 5 m vastag falak határolják; egyetlen kapun át lehet bejutni az erődbe, két torony közt; odabenn még templomok is álltak, köztük az istenként tisztelt Ramszeszé. A feltárt raktárak alapján úgy tűnik, az erőd kereskedelmet is folytatott.  Széthi négyévnyi közös uralkodás után hunyt el, és a fiatal Ramszesz lett Egyiptom egyedüli uralkodója.

Ullazza
 
Az Egyiptom által meghódított ázsiai terület Retjenu néven ismertes (4)
 
Ramszesz leghíresebb csatája a hettitákkal vívott kádesi csata volt, (részletesen: https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/223-az-okori-egyiptom-nagy-csatai.html?layout=blog&Itemid=101), erre uralkodása ötödik évében került sor. II. Muvatallisz hettita király előre értesült az ellene induló hadjáratról, és hatalmas sereget toborzott. A négy hadtestre osztott egyiptomi sereg letáborozott Kádestől délre. Itt elfogtak két beduint, akik elmondták, hogy a hettiták még mindig kb. 200 kilométerre járnak Kádestől. Ramszesz elindult, hogy elfoglalja a várost, nem tudva, hogy a két beduint Muvatallisz küldte, hogy félrevezessék az egyiptomiakat. A hettita sereg valójában a közelben volt, a hettita király öccse, a későbbi III. Hattuszilisz király parancsnoksága alatt.
A két napig tartó csatában mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett, mégis mindkét oldal nagy győzelemnek állította be; Ramszesz szinte minden templomában nagy gonddal megörökíti az eseményt, ahol állítása szerint hősiességével egymaga döntötte el a csata sorsát, míg a hettita feljegyzések szerint az egyiptomiaknak kellett meghátrálniuk. A hettitáké maradt Kádes, visszafoglalták Amurrut, és elfoglalták az Egyiptomhoz tartozó Upét, ahol Hattuszilisz lett a helytartó. Egyiptom befolyása egyre csökkent a hettiták javára.
Az elkövetkezendő tizenhat év során Ramszesz többször is háborút kezdeményezett a hettitákkal, és még győzelmet is aratott, mert a Hettita Birodalmat legyengítette a Muvatallisz halálát követő belső viszály, mikor a király fia, Urhi-Tesub és öccse, Hattuszilisz küzdöttek a hatalomért. (Urhi-Tesub végül rövid ideig uralkodott, III. Murszilisz néven, majd, miután Hattuszilisz átvette az uralmat, Egyiptomba menekült. Hattuszilisz többször kérte unokaöccse kiadatását, de Ramszesz erre nem volt hajlandó.)
A hettita harcokat végül béke zárta le Ramszesz uralmának 21. évében. A békeajánlatot Hattuszilisz tette meg, a hettitákra ugyanis újabb veszély leselkedett: az asszírok; ezenkívül szerette volna megakadályozni, hogy Ramszesz összefogjon az Egyiptomban élő Urhi-Tesubbal. A hosszas tárgyalások után megszületett a békeszerződés – az első, napjainkig fennmaradt békeszerződés a történelemben –, melyben kötelezték magukat a kölcsönös segítségnyújtásra, és Ramszesz megígérte, hogy támogatja Hattuszilisz fiát abban, hogy apja halála után ő lépjen trónra. A határokról nem esett szó, de ezzel hallgatólagosan elismerték azokat. Az egyiptomi és a hettita udvar közt élénk diplomáciai levelezés kezdődött, a kornak megfelelően gazdag ajándékok küldözgetésével; ebbe Ramszesz felesége, Nofertari is bekapcsolódott, és levelezni kezdett a hettita királynéval.
 
GABONAKERESKEDELEM

Ura Lukka Pamp Kilikia Hazzi hegy

Egyiptom az anatóliai Ura-i kötőbe szállított gabonát ugariti hajókkal. Kilíkia Kizzuwatna néven szerepel, Ugaritnál volt a Hazzi hegy, a Baál vallás szent hegye, itt alakult ki.  D-re az amorita Amurrú állam. A térképen Homérosz-i Trója a Dardanelláknál ÉNy-n Wilusa néven szerepel. (4) 

A Hettita Birodalomban egy második főváros, Tarhuntassa, amivel egy második királyság jött létre i.e. 1230 körül D-n a Taurusz hegység vasbányáinál, erős hurrita befolyással. Az ekkor még gazdag a Hettita Birodalom, gabonatermelésének öntözését majdnem harminc darab gát biztosítja. IV. Tudhalijas (1240-1220) király kilenc gátat épített, kőből és agyagból, egy ma is működik. Adanát és mellette Tarsus, Ura (fontos raktárkikötő) városokat, a körülötte lévő feltöltődött bő vizű alföldet sorozatosan támadták az akhájok, A Tengeri népek. Adana és Tarsus helye a történelem során a folyó medre szerint változott, Ura helyén ma mocsár, madár rezervátum, de a korban erős mezőgazdasága volt (6, 83.o.). A hettitáknak hadserege, három személyes nehéz harci szekerei (a mükénéi harci szekerek két személyesek és fele súlyúak voltak, ezek hükszosz eredetűek), vas fegyverekkel felszerelt katonái voltak. De tengeri flottájuk nem volt a hettitáknak: szárazföldön is támadtak őket az akhájok -ők a denyenek, danunák - és elhajóztak a tengeren. Sok hajóra volt szükségük az akhájoknak, bár nagy a terület és sokan voltak, túlnépesedtek. A hettitáknak a ciprusi invázióhoz hajókra volt szükségük és béreltek is Ugarittól, amelynek nagy,100-150- sólyásnál kikötője volt. Ugarittól bérelt hajókkal II. Ramszesz uralkodásának végén gabonát szállítottak a hettiták a kilíkiai Ura kikötőjébe. (Az akhájok gabonaszállítással kapcsolatos vitáik a Trója-i háborúhoz vezettek trák dardánokkal már i.e. 1230 körül a Márvány-tengernél is). A hettiták Ciprus megtámadásához a hettiták kibérelték az ugariti flottát, elfoglalják Ciprust az ugariti hajók, a Ciprusi tengeri háborúk voltak az első tengeri csaták. Aztán i.e. 1207-ben és i.e. 1208 és i.e. 1180 körül létrejön az akhájok és a Tengeri népek I. és II. Koalíciója, beveszik Ciprust, megdöntik a Hettita Birodalmat és felégetik Ugaritot. III. Ramszesz az i.e. 1175 évi Nílus-deltai csatában győzi le a Koalíciót (https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata).

 
TENGERI
 
III. Ramszesz faliképe a Nílus-deltai csatáról középen egy döfőorros egyiptomi hajóval (https://en.wikipedia.org/wiki/Sea_Peoples) 

IRODALOMJEGYZÉK

(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Hajnóczy Gyula: Az építészet története  — Ókor. Második kiadás, Tankönyvkiadó Bp., 1969, ISBN 963 17 6769 8
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, az netes keresés egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott  agyag mennyiségileg kis          része egy dolgozat. Utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét kideríteni.
(5) BIETAK, Manfred: Avaris: The Capital of the Hyksos. British Museum Pubns Ltd (November 1, 1995) ISBN-10: ‎ 0714109681, ISBN-13: ‎ 978-0714109688
(6) KLENGEL, Horst: Az ókori Szíria története és kultúrája, Gondolat, 1977.