Az utolsó években gyakori földrengések és a vulkánkitörések oka
(2025 július)
Abstract
Kb. 1970 -től észrevehetően gyakrabban történnek a földrengések, vulkánkitörések. Érdekes az egybeesésük a felmelegedéssel, ami hasonlóan az 1970 -es évektől erősödött. Óvatos becslés estén is 3-4 mm/év tengerszínt emelkedéssel számolhatunk 2025-ben. Az emelkedés nem egyenletesen oszlik el a Föld felszínén, a tektonikai lemezeken. A lemezek súlyeloszlását módosítja a vízszínt emelkedés, ezért a lemezek billegnek, ami a lemezek szélein földrengéseket, vulkánkitöréseket okoz. A klíma melegedése olvasztja bolygónk gleccsereit, a sarki jegeket. A jégsapkák, a gleccserek súlya lenyomta a földkérget, ami az olvadáskor megemelkedik. Ha a jég elolvadt egy vulkáni területen, megnő a kitörések esélye. Rövid távon a vulkánkitörések segíthetnek a felmelegedés mérséklésében, van némi esély egy Kis jégkorszakra is, mert a vulkánkitörések olyan aeroszolokat bocsáthatnak ki, amelyek a Föld lehűléséhez vezetnek.// Reasons for frequent earthquakes and volcanic eruptions in recent years: Earthquakes and volcanic eruptions have been occurring noticeably more frequently since about 1970. Their coincidence with warming, which similarly intensified since the 1970s, is interesting. Even with a conservative estimate, we can expect a sea level rise of 3-4 mm/year in 2025, and the rise is not evenly distributed on the Earth's surface and plates. The rise in sea level modifies the weight distribution of the plates, so the plates wobble, which causes earthquakes and volcanic eruptions at the edges of the plates. Climate warming is melting our planet's glaciers and polar ice caps. The weight of the ice caps and glaciers has pressed down on the Earth's crust, which rises when it melts. If the ice has melted in a volcanic area, the chance of eruptions increases. In the short term, volcanic eruptions can help to mitigate warming, but there is also some chance of a Little Ice Age because volcanic eruptions can release aerosols that lead to a cooling of the Earth.
A földrengések a földkéregben felgyűlt feszültségek felszabadulásakor keletkező mozgások, lökéshullámok. Keletkezési pontját a földrengés epicentrumának nevezzük, és gömbhéjszerűen terjednek minden irányba. A legnagyobb feszültségek a kőzetlemezek találkozásánál keletkeznek, a földrengések jelentős része a törésvonalaknál alakul ki. A földrengéseket, amiket a lemezek mozgása okoz, tektonikus rengéseknek nevezzük, például egy vulkánkitörés hatását is, amikor a földrengést a felfelé törekvő magma okozza. Az ember is okozhat földrengéseket a föld alatti robbantásokkal (https://www.xn--krinfo-wxa.hu/node/5618). A Richter-skála (https://hu.wikipedia.org/wiki/Richter-sk%C3%A1la) a földrengés erősségének műszeres megfigyelésen alapuló mérőszámát (a Richter-magnitúdót, vagy más szóval a nagyságát) adja meg. A magnitúdó a földrengéskor a fészekben felszabaduló energia logaritmusával arányos. A rengés erősségét megfelelő korrekciókkal a szeizmográf által jelzett legnagyobb kitérésből és az epicentrumtól való távolságából határozzák meg. (Az érték egyenlő a földrengés helyétől 100 km távolságban lévő szeizmográf által mikrométerben mért legnagyobb kitérés tízes alapú logaritmusával.) A skála felfelé nyitott, vagyis nincs formális maximuma, de a gyakorlatban 10 feletti értékek nem fordulnak elő. A földrengések magnitúdója és előfordulási gyakorisága között jól leírható exponenciális kapcsolat van. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Földrengések gyakorisága hely szerint 1963-tól (https://www.xn--krinfo-wxa.hu/node/5618)
A halálos áldozatokat követelő földrengések gyakorisága 1900-tól:
Halálos áldozatot követelő földrengések 1900 óta, 1970-től gyakoribbak
Arra is lehet gondolni, a hírközlés hatékonyabb lett, de kb. 1970 -től észrevehetően valóban gyakrabban történnek a földrengések. Érdekes az egybeesés a felmelegedéssel, ami hasonlóan az 1970 -es évektől erősödött.
A globális átlaghőmérséklet növekedése 1970-től: ≈ 0.2 °C dekádonként,
a bázisidőszak az 1951-1980-as évek átlaga. Piros színnel az 5 éves mozgó átlag.
(https://hu.wikipedia.org/wiki/Glob%C3%A1lis_felmeleged%C3%A9s, https://climate.copernicus.eu/global-climate-highlights-2024)
A hely függvényében: törésvonalak mentén történik a legtöbb nagy földrengés, ami érthető is, de a kisebb, és a törésvonalaktól távolabbi rengések gyakorisága is nőtt. A nem hír értékű kis rengések száma 1970 előtt is nagy volt, ma pedig még több, (http://www.seismology.hu/index.php/hu/cimlap/legutobbi-foeldrengesek, még a nagy bányarobbantásokat feljegyzik).
Nagy földrengések 1900-tól
Földrengések és a vulkánkitörések kapcsolata
A vulkánkitörések is földrengéseket okoznak, a jelenségek okozati kapcsolatban állnak egymással, különösen az aktív vulkáni területeken. Amikor a magma a föld mélyéről a felszín felé tör, feszültséget kelt a környező kőzetekben, ami földrengéseket vált ki. A vulkán alatti magmakamrában bekövetkező nyomásváltozások repedéseket okozhatnak, amelyek szeizmikus aktivitással járnak. A felszíni lávadómok instabilitása is kiválthat rengéseket a kitörés előtt vagy után. A törések mentén történő kőzetmozgásokat nem mindig kisérik vulkánkitörések.
Valószínűleg soha nem lesz megbízható módszer a vulkánkitörések előrejelzésére, de a kutatók számos indikátort figyelnek:
- az infrahangok: Ha a lávató emelkedik a kráterben, megváltozik a hanghullámok frekvenciája, ez a magma közeledését jelezheti.
- a szeizmikus aktivitás: A kitörések előtt szinte mindig megnő a földrengések száma, ahogy a magma a föld alatt mozog,
- a gázkibocsátás: A felszínhez közeledő magma fokozottan bocsát ki kén-dioxidot – ennek mérhető növekedése vészjelzés lehet.
- a felszínváltozás: A vulkánok felszíne megduzzadhat, vagy megrepedezik a föld alatti nyomás hatására.
- a gázkibocsátás: A felszínhez közeledő magma fokozottan bocsát ki kén-dioxidot – ennek mérhető növekedése vészjelzés lehet.
- a felszínváltozás: A vulkánok felszíne megduzzadhat, vagy megrepedezik a föld alatti nyomás hatására.
Tehát a vulkánkitörések jelei: gáz-, gőz-, iszapkitörések, hidrotermális jelenségek, kis frekvenciás földrengések, felszíni törésvonalak. A Mount St. Helens (USA) esetében 1980-as kitörés előtt hónapokig tartó rengések jelezték a magma mozgását. A Merapi (Indonézia): A 2006-os földrengés után a vulkán aktivitása drámaian megnőtt, piroklasztikus árak pusztítottak el településeket. Campi Flegrei* (egy nagy vulkáni terület része Olaszországban, https://hu.wikipedia.org/wiki/Campi_Flegrei), ahol folyamatos földrengés sorozatok és felszín emelkedés utalnak a magma jelenlétére, bár új kitörés még nem történt*. Nem minden földrengés okoz vulkánkitörést, és nem minden vulkánkitörés jár földrengéssel. D-Európában az Adriai-kőzetlemez halad észak felé, a forgása pedig az óramutató járásával ellentétes. Horvátország, a Dinári Alpok, és Olaszország, Görögország olyan régió, ahol gyakrabban fordulnak elő földrengések, mivel itt húzódik az afrikai és az eurázsiai lemezek ütközőzónája, illetve ezek egyes törésvonalai, gyakoriak a Richter-skála 4-es erősségén belüli mozgások. Szantorini és más görög szigetek egy zóna kellős közepén vannak. Szantorini 15 ezer lakosának mintegy háromnegyedét evakuálni kellett, miután nemrégen egy 5,2-es erősségű rengés rázta meg a szigetet. (https://hu.wikipedia.org/wiki/A_legnagyobb_f%C3%B6ldreng%C3%A9sek_list%C3%A1ja). Az USA-ban (https://www.origo.hu/tudomany/2025/07/szupervulkan-yellowstone, https://index.hu/tudomany/2025/07/19/vulkan-aktivitas-foldmozgas-meres-kitores-mount-rainier/) számos óriásvulkán kitörése várható.
Egyes óceáni törésvonalak (https://hu.wikipedia.org/wiki/Lemeztektonika) jól meghatározott előrengés-aktivitást mutatnak a főrengéseket megelőzően. A korábbi események és előrengések adatai azt mutatják, hogy ezeknél kevés utórengés és sok előrengés történik, így a földrengések helye és ideje elég jól előre jelezhető. Megnövekszik az előrengések aktivitása, és fel lehet használni földrengések időpontjának előrejelzésére. A földrengések túlnyomó többségét azonban nem előzik meg jól értelmezhető előrengések, a kisebb földrengések nagy része pedig nem előrengés. Ezért az előrejelzési módszer, a hamis riasztások miatt, a gyakorlatban használhatatlan.
Nagy vulkánkitörések, többnyire a törésvonalak mentén történtek (Az óriás rengések 9-es erősségűek.)
A földrengés kialakulásakor a kőzetfeszültség halmozódása először egy kis rengést vált ki, ami egy nagyobbat indít meg, amíg a főrengés meg nem indul. Egyes előrengések elemzésénél kimutatták, hogy a feszültség a törés környékén enyelődik, tehát nem egyértelmű az összefüggés. A földrengés-előrejelzés akkor lehetséges, ha egy régióban megnövekszik a szeizmikus aktivitás.
De a földrengések többségét nem előzik meg jól értelmezhető előrengések, a kisebb földrengések nagy része pedig nem előrengés, így ez a módszer a hamis riasztások miatt a gyakorlatban használhatatlan.
A földrengések oka, és részben a vulkánkitörések oka is, a jégolvadás
A folyamatos jégvesztés: a A 2021-2023 között tapasztalt antarktiszi jégmennyiség a folyamatos jégvesztése közel 6 milliméterrel emelte meg a tengerszintet. Amíg Kelet-Antarktisz területe nő, Nyugat-Antarktisz tömege továbbra is erősen csökken, a felmelegedő óceánvíz okozta alsó olvadás következtében.
A jégveszteség egyenletes az idő függvényében, a gleccserek veszteségei elhanyagolhatóak Grönland és az Antarktisz
jégveszteségei mellett, amelyek a legnagyobb jégtároló területek (https://en.wikipedia.org/wiki/File:Icechange.webm)
Az É-i féltekén kevesebb jég van, ami gyorsabban olvad, és ezért gyorsabban melegszik az É-i félteke, de a kevesebb a jég kisebb mértékben emeli a tengerszintet, mint az Antarktisz, ahol lassúbb az olvadás, és kisebb a felmelegedés, de több a jég. Az összes jégveszteség kb. 410 Gigatonna évenként. Két olyan terület lesz az északi féltekén, ahol várhatóan a sokéves jég megmarad: a télen sötét sarkvidéken, és K-Grönland magas hegyein. Az Antarktiszon sok jég megmaradt a korábbi meleg periódusokban is, meg sem próbálják a kutatók megbecsülni a felmelegedés végén megmaradó jégmennyiséget.
A globális tengerszint 10 centiméterrel emelkedett 1993 óta: ami 10,1 cm/ 32 év = 3.15 mm/év tengerszint emelkedést jelent, de nem egyenletesen oszlik el a tengereken. Az 1990-es évek óta az elolvadt jég mennyisége megnégyszereződött, ez évente körülbelül 370 Gigatonnát jelentett, egy korábbi becslés szerint. A jégtakaró olvadása a tengerszint emelkedésének legfőbb oka.
A tengerszint emelkedés időben közel lineárisnak tekinthető, 3.15 mm/év (https://ng.24.hu/fold/2025/03/31/tengerszint-emelkedese-2024/)
A szintemelkedés eloszlása nem egyenletes
Következtetés: óvatos becslés estén is 3-4 mm/év emelkedéssel számolhatunk 2025-ben, az emelkedés nem egyenletesen oszlik el a Föld felszínén és a lemezeken. A lemezek súlyeloszlását módosítja a vízszínt emelkedés, ezért a lemezek billegnek, ami a lemezek szélein földrengéseket okoz. A klíma melegedése olvasztja bolygónk gleccsereit, a sarki jegeket. A jégsapkák, a gleccserek súlya lenyomta a földkérget, ami az olvadáskor megemelkedik. pl. az elolvadt jégtakarók észlelhető hatása Skandinávia máig tartó, folyamatos emelkedésében is látszik, pedig már évezredekkel ezelőtt eltűnt a régióra nehezedő jég. Amint a jég elolvadt egy vulkáni területen, megnő a kitörések esélye.
Rövid távon a vulkánkitörések segíthetnek a felmelegedés mérséklésében, van némi esély egy Kis jégkorszakra is
A fokozódó vulkáni tevékenység a globális éghajlatra is hatással van: rövid távon a kitörések olyan aeroszolokat bocsáthatnak ki, amelyek a Föld lehűléséhez vezetnek. Pl. a Hunga Tonga-Hunga szigeten bekövetkezett vulkánkitörés gázok és hamu mellett 45 millió tonna vízpárát juttatott az atmoszférába, ami 5 százalékkal emelte meg a sztratoszféra páratartalmát. Az esemény sztratoszférát hűtő és felszínt fűtő hatása több hónapig eltartott. Tíz megatonnára becsülik a Tonga-szigetek vulkánkitörését megelőző robbanás erejét. A tongai vulkánkitörés az elmúlt évtizedekben tapasztalt legerősebb kitörés volt, amelynek ereje ötszáz hirosimai atombombáéval ért fel. A robbanás 260 kilométer távolságban is érzékelhető volt, és 20 kilométeres magasságig érő hamu- és gőzfelhőt produkált.
A vulkánkitörések a bolygó lehűlésével járnak, mert a belőlük felső légkörbe jutó kén-dioxid visszaveri a napsugárzás egy részét, a hatást tovább fokozzák a hatalmas hamufelhők. A Fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörése 0,5 fokos lehűlést okozott legalább egy évig. A Tongából feltörő 441 ezer tonna kén-dioxid mindössze 2 százaléka volt a Pinatuboból feltört mennyiségnek. A légkörbe ugyanakkor jelentős mennyiségű víz került, ami a napsugárzás energiáját hővé alakítja, és más vulkanikus eredetű anyagoknál könnyebb, ezért tovább kering a levegőben.
A Normál referencia időszak
Az 1931-től 1960-ig tartó közel állandó, 14.5 °C átlag-hőmérsékletű és jégmennyiségű időszakot Normál-időszaknak nevezzük, amely kitüntetett, mert a sarkokon nem volt számottevő jégveszteség, vagy többlet. A Normál periódusok egyensúlyi állapotok, amikor az olvadó és a megfagyó egyéves jég mennyiségei közel megegyeznek. A Normál periódusban alig valamivel melegebb volt az időjárás, mint a Középkori meleg időszak-ban, amikor csak kb. 0.1 °C fokkal volt hidegebb, mint a Normál időszakban. A Középkori meleg időszak után, a Kis jégkorszak-ban kb 1.5 fokkal volt hidegebb az időjárás. A Lombok-szigeti Szamalasz tűzhányó 1257-es hatalmas erejű kitörésekor tartósan a légkörbe került anyagrészecskék éghajlat hűtő hatása, és a Napfolt tevékenység hiánya vetett véget a Középkori meleg időszak-nak.
A vulkánkitörések kitörési felhői finom porokat és gázokat – elsősorban vízgőzt és kéngázt, szén-dioxidot, klórt és fluorvegyületeket is – lőnek fel a légkörbe. Áthaladnak a 10-15 kilométer vastag troposzférán, meteorológiai jelenségeket okoznak. A vízgőz egy része kondenzálódik, ezért a nagy kitöréseket gyakran kísérik viharos esőzések. A kitörési felhők kéngázai útban a magasabb légrétegek felé átalakulnak, a napsugárzás hatására vízgőzzel és oxigénnel keveredve kénsavvá alakulnak, és aerosol permetként, finom ködként sokáig a sztratoszférában maradnak, míg a por 10-15 napon belül visszahullik a Földre. Csak a legapróbb, az egy mikrométernél, azaz a milliméter ezredrészénél kisebb szemcsék maradnak fent, alkotják a kénsavcseppecskékkel együtt az aerosol párát, amelyet a sztratoszférában az erős szél széthord az egész Földön, ahol a kitörések (https://real.mtak.hu/71579/1/Harangi_MagyarTudom%C3%A1ny2017_REAL.pdf) árnyékot és esőket okoznak.
Várhatóan több száz jelenleg szunnyadó vulkán készülhet pusztító kitörésre (https://www.msn.com/en-us/weather/topstories/melting-glaciers-may-unleash-hundreds-of-dormant-volcanoes-and-scientists-are-worried/ar-AA1IAs1z) Antarktisz, Chile, valamint Észak-Amerika, Új-Zéland és Oroszország egyes területein, Alaszkában, Grönlandon, Kamcsatkában, a Nápolyi- öbölben, az USA-ban (https://www.origo.hu/tudomany/2025/07/szupervulkan-yellowstone, https://index.hu/tudomany/2025/07/19/vulkan-aktivitas-foldmozgas-meres-kitores-mount-rainier/). Chilében pl. 245 aktív vulkán található mindössze 5 kilométeres körzetben. A leginkább veszélyeztetett régió Izland mellett az Antarktisz nyugati része, ahol legalább száz vulkán fekszik vastag jégtakaró alatt. Az utóbbi években is több látványos vulkánkitörés történt, a szicíliai Etna vagy az indonéz Laki-Laki tűzhányó, de Japánban és Indonéziában is voltak kitörések.
A jégtakaró vastagsága óriási nyomást gyakorol a földkéregre és az alatta megbúvó magmatározókra. Amikor a gleccserek elérik a maximális kiterjedésüket – mint például az utolsó jégkorszak idején körülbelül 26-18 ezer évvel ezelőtt –, ez a nyomás csökkenti a vulkáni aktivitást, sőt, el is fojtja azt. Ilyenkor a mélyben hatalmas mennyiségű magma és feszültség halmozódhat fel, akár 15 km-rel a felszín alatt. Amikor a jég gyorsan olvad – ahogy napjainkban is történik –, a magmában lévő gázok hirtelen tágulni kezdenek, a folyamat gyorsan növeli a belső nyomást, és rendkívül robbanékony kitöréseket is kiválthat.
A vulkáni aktivitás növekedése azonban nem csupán az olyan aktív térségeket érinti, mint Izland, hanem sokkal szélesebb körben jelenthet problémát. Észak-Amerika nyugati részei, az új-zélandi Déli-sziget, az oroszországi Kamcsatka-félsziget és a dél-chilei Andok egyaránt veszélyeztetett övezetnek számít. Ezeken a területeken a gleccserek évezredeken keresztül szabályozták a vulkánok működését. Most viszont, hogy a jég rohamosan olvad, a kitörések egyre gyakoribbá és erőteljesebbé válhatnak. A tudósok kiemelték: nem csupán a közvetlen fizikai veszély – például a hamueső, lávafolyás – jelent gondot, hanem a globális éghajlatra gyakorolt hatások is számottevőek lehetnek.
A felszabaduló kénes aeroszolok visszaverik a napsugarakat, így hűtik a bolygót, például a Fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörése, amely körülbelül 0,5 Celsius-fokkal csökkentette a globális hőmérsékletet. A klímaváltozás olvasztja a gleccsereket, több kitörés lesz, ezek az események tovább melegítik a bolygót, újabb jégolvadást generálva, ami egy pozitív visszacsatolás: a jégolvadás kitöréseket indít el, a kitörések pedig további felmelegedést eredményeznek.
A szubglaciális vulkánok-ból több száz van világszerte, melyek vastag jégrétegek alatt szunnyadnak. Az éghajlatváltozás felgyorsíthatja a gleccserek visszahúzódását, ez pedig világszerte növelheti a kitörések számát. Elsősorban a Nyugat-Antarktiszon aggasztó, ott ugyanis legalább 100 szubglaciális vulkánt azonosítottak már. Közben épp ez a régió az, ahol a gleccserek gyorsan olvadnak a bolygó melegedése folytán. A Föld aktív vulkánjai közül 245 fekszik gleccserjég alatt, vagy attól legfeljebb 4,8 kilométeres távolságra. Az 1970-es évek óta Izlandon a gleccserek visszahúzódásával összefüggő fokozott vulkáni tevékenység figyelhető meg, ám a friss tanulmány elsőként mutatja be, hogy ez a tevékenység miként befolyásolja a vulkáni viselkedést az egész kontinensen. A gleccserek olvadása ugyanis a kutatók szerint intenzív vulkánkitörés-hullámot indít el. Pl. a jelenség nem korlátozódik kizárólag Izlandra, ahol fokozott vulkáni tevékenység figyelhető meg, hanem az Antarktiszon is előfordulhat. Más kontinentális régiók, így például Észak-Amerika, Új-Zéland és Oroszország egyes részei is megérdemlik a kiemelt tudományos figyelmet.
A kutatók azt is megállapították, hogy az utolsó jégkorszak csúcspontján is – azaz 26–18 000 évvel ezelőtt – a vastag jégtakaró elnyomta a vulkáni tevékenységet, így a felszín alatt körülbelül 10-15 kilométerrel hatalmas magma-medencék alakultak ki. Majd amikor a jégtakaró cirka 13 000 éve elolvadt, a hirtelen tömegvesztés okán a földkéreg hirtelen meglazult, ez pedig lehetővé tette a föld alatti gázok és a magma terjedését, és robbanásszerű kitörésekhez vezetett.
A Nápolyi-öbölben, a Vezúvval szemben
*
A Campi Flegrei vagy Flegrei-mezők (magyarul „lángoló mezőket” jelent) egy kalderákból, azaz kiszélesedett kráterekből álló vulkáni terület része Dél-Olaszországban, Nápolytól és a Vezúvtól északnyugatra, a Pozzuoli-öböl körül és a Flegrei-félszigeten. Különféle vulkáni kúpok (összesen 27), kráterek és kalderák sűrű csoportosulása. Több krátertó is található itt (Avernói-tó, Fusaro-tó, Lucrinói-tó). A területen több mint 50 kitörési hely ismeretes. A terület nagy része ma a tengerszint alatt fekszik. Itt található Pozzuoli városa, és a város melletti Solfatara kráter az ókori római mítoszok szerint a tűzisten, Vulcanus otthona volt, a Vezúvval szemben!
Feltehetően két óriási vulkánkitörés játszott közre a mai tájkép létrejöttében: az első 40 000 évvel ezelőtt történt. Az Ős-Flegrei központjában mintegy 18 km átmérőjű hatalmas kaldera szakadt be, amely a Pozzuoli-öböl egészére kiterjedt. A vulkánkitörési index szerinti 8-as fokozatú, "szuper vulkáni" léptékű esemény volt, kb. 500 km³ anyagkibocsátással. Az óriási kráter (kaldera) nagy része ma víz alatt van, ez alkotja az öböl medencéjét. A kráter a későbbi vulkáni működés során feltöltődött, több helyen viszont vulkánszerkezeti beszakadásokkal jelentősen kitágult, és másodlagos fiók kalderák jöttek létre. A második nagy erejű kitörés kb. 12 000 évvel ezelőtt történt (nápolyi sárga tufarétegek). Ennek következtében egy kisebb kaldera jelent meg a nagyobb belsejében. Azóta a terület változatlan, és a vulkáni utóműködés klasszikus területe. Az 1538-as, 8 napig tartó kitörés során keletkezett a kidobott vulkáni anyagból a Monte Nuovo 135 m magas kúpja (https://hu.wikipedia.org/wiki/Campi_Flegrei).
**
Grönlandon, bár a sziget nagy része jéggel borított, mégis vannak vulkanikus területek. Az egyik legismertebb a Grímsvötn vulkán, amely az utóbbi évtizedekben többször is kitört. Több kisebb vulkanikus mező és kráter is található Grönlandon. A vulkánok létezése azért figyelemre méltó, mert alulról olvaszthatják az állandó jégtakarót. Grönland jégtakarójának a felmelegedés miatt bekövetkező olvadása fokozhatja a felszín alatti vulkáni tevékenységet. A jég olvadásakor csökken az alatta lévő kőzetekre nehezedő nyomás, ami lehetővé teszi a magma tágulását. A folyamat csökkenti a magmakamrákban a nyomást, ami vulkánkitöréseket válthat ki. Ha a jég elolvad, a fedőréteg nyomása csökken, lehetővé téve a magmában oldott gázok távozását, ami csökkenti a nyomást a magmakamrában, így nő a kitörés valószínűsége. A felszín alatti vulkáni tevékenységekből származó hő felgyorsítja az olvadást mélyen a felszín alatt, ami gyengíti a jégtakarót, gyorsítja a jég olvadását, és erősíti a vulkáni tevékenységet. A történelmi bizonyítékok arra utalnak, hogy hasonló folyamatok játszódtak le az utolsó jégkorszak idején, amikor Grönland jégtakarója sokkal vastagabb volt.
A közeli Izland geotermikus tevékenységéről híres, meleg forrásokkal és gejzírekkel, valamint olyan vulkánokkal, de Grönland nem a vulkáni tevékenységéről híres (https://blogs.nasa.gov/icebridge/2013/04/16/post_1366140794166/). Grönland geológiájának megismerését nehezíti, hogy a sziget nagy részét több száz, vagy több ezer méteres jég borítja. Grönland felszínének mintegy fele 1,5 milliárd és másik fele több mint 3 milliárd éves kőzetekből áll, így ezek a legrégebbiek a Földön. Fél Grönland egy nagy képződmény része, amely Grönlandtól a Kanadai pajzson keresztül egészen a Hudson-öbölig terjed. Grönland alapkőzetének nagy része ebből az ősi kőzetből áll, egyes részei pedig a Föld tektonikus lemezeinek mozgása miatt meggörbültek és gyűrődtek. A múltbeli vulkáni tevékenység bizonyítékai a grönlandi gleccserek által hordozott üledékekben, ez Grönland egyik legszembetűnőbb geológiai jelensége, a Grönland keleti partján fekvő Geikie-félszigeten láthatók. A régió geológiájában van valami közös az izlandi vulkáni tevékenységgel. Mindkettő abból az olvadt kőzetből származik, amely az Atlanti-óceán északi részének közepén lévő gerincen hullámzik azon a határon, ahol az észak-amerikai és eurázsiai lemezek távolodnak egymástól.