A sztélé egy álló kőlap, általában magasabb, mint amilyen széles, és amelyet az ókori világban emlékműként, határkőként használtak. Gyakran események, csaták megemlékezésére, sírok megjelölésére, de törvények és rendeletek feljegyzésére is használták.
Hammurabi, babilóni király i. e. 1770 körül, törvénykönyve
Anyaga többnyire kő volt, de némelyiket fából vagy fémből készítették. Általában szöveggel, domborműves faragványokkal vagy mindkettővel van ellátva. Némelyik késői sztélén bonyolult műalkotások vagy vallási szimbolizmus látható. Pl. Hammurabi törvénykönyve, amely egy babiloni sztélé, amelyre az egyik legkorábbi ismert törvénykönyv van vésve. Rosette-i kő egy sztélé, amely segített a tudósoknak megfejteni az egyiptomi hieroglifákat.
Az egyiptomi temetkezési sztélék gyakoriak sírokban, gyakran az elhunytat ábrázolják és imákat véstek a sztéléikre. A világ számos civilizációjában megtalálhatóak: Mezopotámia, Egyiptom, Görögország, Kína, Mezo-amerikában. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismerettrejesztés.
Régi szöveg nyelven három fordítása: egyiptomi démotikus írással, görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal, a
Határkőként, közleményként vallási jelzőtáblaként vagy emlékműként szolgálhatnak. A birodalmak határai jelölték, adófizetési kötelezettséget jelöltek. Levantében, az egyiptomi felségterületen az adófizetési kötelezettség a fáraó halálával megszűnt. Az új fáraónak új sztéléket kellett állítania az birodalma határain.
A sztélé szó görög eredetű és függőleges táblát jelent (https://maatkara.extra.hu/tortenelem/sztelek.htm, Farkas Fatima). Az egyiptológiában sztélének nevezik azokat a kőből – leggyakrabban mészkőből vagy homokkőből –, ritkán fából készült különböző formájú táblákat, amelyek vésett vagy festett feliratokat tartalmaznak. Állhatnak szabadon és önállóan, de részét képezhetik egy építménynek, illetve sziklába is véshették őket. Általánosságban elmondható, hogy funkciójuk sokrétű, sztéléket állítottak fel főleg határjelzőként, de vannak sírkőként, fogadalmi és valamilyen eseménynek emléket állító kőtáblák is. Végigkísérik a fáraókort és ez alatt a nagyjából 3000 év alatt megváltozott a formájuk és a rajtuk található feliratok típusai is. Az ókori Egyiptomban a sztélékre számos kifejezést használtak, amelyek utalnak különböző funkcióikra.
A legkorábbi sztéléket, az 1. dinasztia idején állították fel, abból a célból, hogy jelöljék a királyok és az udvaroncok sírjait a Felső-Egyiptomban található Abüdoszban. Ezek a halotti sztélék. Az 1. és 2. dinasztia királyi halotti sztéléi nagyméretű kőlapok voltak lekerekített felső résszel, és csupán a király szerekh-be (keret) irt neve volt felvésve rájuk. Mindig párban állították fel őket. Az előkelők sztéléi Abüdoszban sokkal kisebbek és kevésbé szépen kidolgozottak, mint a királyi példányok, és nem párban állították fel őket. A 2. dinasztia idején a sírsztélék használata fokozatosan csökkent. Ahogy a sír felépítménye egyre nagyobb lett az Óbirodalom előrehaladtával, az áldozati hely egy olyan fülkébe került, mely részét képezte a sírhomlokzat dekorációjának. Az álajtó ebből a fülkéből fejlődött ki. Szakkarában a 3. dinasztia korabeli sírok álajtóiba egy négyszögletes sztélé került, amelyen a sír tulajdonosa áldozati asztal előtt ülve látható. Ilyen típusú sztélé már a 2. dinasztia korából is ismert, Helluánból [Kairó közeli kőbánya, Tura] egy, a Nílus keleti partján található nagykiterjedésű temetőből.
A líbiai törzsszövetség és a Tengeri népek elleni győztes hadjáratokat örökítette meg,
A Középbirodalomban jelenik meg a klasszikus sztélé típus, a 6-12. dinasztia közötti időszakban nagy számban kerültek elő a Felső Egyiptomban található Naga-ed-Deir* és Dendera temetőiből. Négyszögletesek vagy szabálytalan formájúak, és eredetileg vagy a kultuszkamra falába illesztették be őket, vagy a sírgödörbe:
1. Majdnem négyzet alakú kőlap, amelyen a sír tulajdonosa áldozati asztal előtt ülve jelenik meg. Ez a típus hasonlít az Óbirodalom álajtóba illesztett sztéléire.
2. Lekerekített tetejű táblák, amelyeken a sír tulajdonosát állva örökítették meg. A 11-12. dinasztia idején ebből a típusból alakult ki a klasszikus sztélé típus.
A legtöbb Középbirodalom korabeli sztélé lekerekített tetejű kőtábla, de ismertek ebből a korszakból téglalap alakú sztélék is, amelyeket cavetto-perem és tórusz-szegély díszít. Ez a két motívum a korai idők agyag-nád építményeire vezethető vissza és megjelenik többek között az álajtókon is.
Az Újbirodalom idején a sztélék nagyon hasonlítottak a Középbirodalomra jellemző típusokra, de mind a lekerekített tetejű, mind a téglalap alakú, tórusz-szegéllyel, cavetto-peremmel ellátott sztélék esetében előfordul az, hogy kiegészülnek egy háromszög alakú tetővel, mely a piramidionra emlékeztet. Egy másik innovációja ennek a korszaknak a sztélét tartó vagy sztelophór szobor. A sztélé állíttatója térdel, és maga előtt tartja a kőtáblát, melyen általában a Napistenhez szóló ima olvasható. Ebben az időszakban a sztélét a sziklába vájt sírok nyitott udvarban helyezték el és az elhunytat azonosították, de megtalálhatóak a keresztirányú teremben is, ahol az alapkőzetből vájták ki őket. A 18. dinasztia végére egyre gyakrabban helyeztek sztéléket a sír homlokzatába.
Az Újbirodalomban fordulnak elő először a festett fa sztélék, de a III. Átmeneti kortól válnak igazán gyakorivá. Ezek általában téglalap alakúak voltak lekerekített felsőrésszel, de a korábbi sztélékhez képest a felsőrésznek laposabb íve van. A Későkorban a halotti sztéléket nem csak a temetkezési komplexum felépítményében helyezték el, hanem a föld alatt található sírkamrában is.
A fontos eseményeknek emléket állító, úgynevezett megemlékező sztélék egy nagy csoportja Abüdoszból került elő és a 12-13. dinasztia idejére datálható. Az Óbirodalom végén Abüdosz Ozirisz legfontosabb kultuszközpontjává vált és híres zarándokhely lett. Rendszeresen tartottak itt fesztiválokat és processziókat. A legtöbb sztélét a felvonulási útvonalak mentén állítottak fel, de néhányat olyan kis szentélyben helyeztek el, amelyek szobrokat és áldozati-táblákat is tartalmaztak. Ezek a sztélék egyfajta helyettesként szolgáltak, általuk a kőtábla állíttatója az isten közelében lehetett, részt vehetett az ünnepein és részesülhetett az áldozatokból. A megemlékező sztéléket olykor templomokban és szentélyekben állította fel a király vagy egy magas rangú személy, hogy emléket állítson például egy sikeres hadjáratnak egy bányászati expedíciónak, egy királyi építkezésnek, egy királyi házasságkötésnek, és egyéb fontos hivatalos eseményeknek, de királyi dekrétumokat is tartalmazhattak. A Kamosze-sztélét például azért állítatta kb. i. e. 1570 táján, az uralkodó, hogy megemlékezzen a hükszószok felett aratott győzelméről. Sikeres hadjáratokról tesznek említést III. Szeszósztrisz Alsó-Núbiában felállított határsztéléi, csakúgy, mint III. Thotmesz Gebel-Barkalban , az Amon templomban felállított sztéléje. Az isteneket jelképező szent állatok haláláról és az új állat hivatalba lépéséről is sztélék emlékeztek meg.
Igen nagyszámú fogadalmi sztélét szenteltek Egyiptom isteneinek. Ezeket a magánszemélyek templomoknak vagy szentélyeknek ajándékozták, hogy kifejezzék személyes odaadásukat egy-egy isten felé. A templom külső falának döntve, és a templomok belsejében is elhelyezhették ezeket. Ugyanakkor ilyen sztélék részét képezhették azoknak az oltároknak is, amelyeket magánemberek az otthonukban állítottak, ahogy az megfigyelhető volt például Deir el-Medinában is. A falu az egykori Théba nyugati partján állt és a 18-20. dinasztia idején itt éltek azok a mesteremberek, akik a királysírokon dolgoztak. Amarnában a házioltáraknál gyakran az Aton sugarai (a napfény istene) alatt ülő királyi családot megörökítő sztéléket tettek. Berlinben, a Neues Múzeumban ki van állítva egy hasonló.
Sztéléket használtak a földek, birtokok, adminisztratív kerületek, városok, sőt az ország határainak jelölésére. Ekhnaton újonnan alapított fővárosában, a Közép-Egyiptomban található Amarnában 15 sziklába vájt határsztélé jelölte a település kerületét. Ezek a fáraó 6. uralkodási évére datálódnak és Ekhnaton kijelenti bennük, hogy a várost Aton emlékműveként építi meg apja parancsára. A 8. évben a sztélék szövegét kiegészítették, ez a rész így hangzik az egyiken:
„Megismétlem az eskümet a 8. uralkodási évben, sarjadás (prt) évszak első hónapjának 8. napján.
Akhet-Atonban járt a fáraó, élet, üdv egészség neki, feltűnt aranyból készült nagy harci kocsiján állva, hogy megvizsgálja Aton sztéléjét, ami ezen a hegyen áll, mint Akhet-Aton dél-keleti határa.”
Egyiptom déli határán és az újonnan meghódított közel-keleti terülteken a fáraók igyekeztek sok határ-sztélét állítani, hogy ez által is kifejezésre juttassák hatalmukat.
Miden fajta sztélére általánosan jellemző korabeli, hogy található rajta képi ábrázolás és felirat is. Ezek lehetnek kidomborodó vagy bemélyedő reliefek, de előfodul az is, hogy csak festettek. A sztélé tetején található íves részbe (lunette) általában speciális dekorációs elemek kerültek.
A Középbirodalom idején az íves rész dekorációja világosan elkülönül a sztélé többi részétől, míg az Újbirodalomban az íves rész és az alatta található első regiszter összemosódik. A Késő- és a Ptolemaiosz-korban általában egy tiszta választóvonal van az íves rész és a sztélé téglalap alakú része között, bár a dekorációs séma egy része még követi az újbirodalmi sztéléjét. Az íves részre jellemző motívumok az udzsat-szemek és a szárnyas napkorong (behdeti Hórusz), mindkettő védelmező szimbólum, ugyanakkor az éghez kapcsolódnak. Más szimbólumok is megjelenhetnek itt, például az örökkévalóság fogalmához kapcsolódó shen-gyűrű, vagy az élet hieroglifája, az ankh. Igen gyakran kap itt helyet a sakálalakú Anubisz és/vagy Upuaut ábrázolása. A Későkorban istenek bárkái, skarabeuszok, növényi motívumok és csillagok is megjelenhettek ezen a helyen.
A Középbirodalom idején a sztélék téglalap alakú részében több vízszintes sor felirat futott az állíttató ábrázolása felett. A sztélé tulajdonosa gyakran családjával együtt jelenik meg. A 12-13. dinasztia Abüdoszból származó úgynevezett család-sztéléin a tulajdonos mellett számos más ember szerepel, közülük a legtöbb a rokona, de néha előfordul, hogy más, vele rokoni kapcsolatban nem álló magas rangú hivatalnokot is találunk rajta. Az ő alakja azt a célt szolgálja, hogy emelje a sztélé állíttatójának presztízsét.
Az Újbirodalom idején a kőtábla téglalapjának felső regiszterében a tulajdonos és olykor családja különböző istenek előtt hódol, nem ritkán megjelenik rajta a király, mint aki közvetít az istenek felé.
A Késő- és Ptolemaiosz-kor halotti sztéléin az elhunyt általában túlvilági istenek között látható. Bár a képi ábrázolásokat kísérte egy rövid magyarázó szöveg, de a hosszabb feliratok a jelenet alatt láthatók.
A sztéléket gyakran annak az istennek a képmása dominálta, akinek a kőtáblát szentelték és általában kevés szöveget tartalmaznak. Az istenek sokszor öltenek állatalakot, az Amon-Rének szentelt sztéléken például az istent gyakran kos alakban jelenítik meg. Szakkarából az Ápisz-bikák katakombarendszeréből, a Szerápeumból számos az istennek ajánlott sztélé került elő, ezeken az állíttató általában a bika alakú isten előtt hódol.
A 19. dinasztia idején jelenik meg az a típusú fogadalmi sztélé, amelyen hatalmas füleket örökítenek meg. A hallószervek egy adott istenhez tartoznak és azt voltak hivatottak biztosítani, hogy a megszólított isten biztosan meghallgassa a sztélét állító kérését.
A klasszikus sztélé a különböző korszakokban.
A sztéléken általában hieroglifírást alkalmaztak, de alkalmanként előfordul a hieratikus írás is. A Későkorban pedig démotikus feliratok is megjelenhetnek rajtuk. Néhány sztélé a Ptolemaiosz-korból görög feliratot hordoz. A legkorábbi sztéléken, az 1. és 2. dinasztia idején csak a tulajdonos neve és címei szerepelnek. A Középbirodalom idejére azonban már változatos szövegeket írnak fel rájuk. A leggyakoribb az úgynevezett áldozati formulát, ami ez egy fohász, amely biztosítja, hogy a sztélé tulajdonosa részesülhessen azokból áldozatokból, amelyeket a király az isteneknek adományozott. Az áldozati formula az Óbirodalom idején alakult ki és kisebb eltérésektől, helyi és időbeli sajátosságoktól eltekintve Egyiptom ókori történetek időszakában változatlan maradt.
:
|
|
|
|
|
Ez a szabálytalan kőtábla egy férfi sztéléje Abüdoszból, Den király egyik melléktemetkezéséből. A férfit nem nevezi meg a felirat, csak cime olvasható, a "lélekkereső". Ez azt jelenti, hogy halotti papról van szó. Den az 1. dinasztia 5. uralkodója volt. A felvételt Hannoverben, a Kestner Múzeumban készitettem 2016-ban.
|
Dzsefniszut mészkőből faragott halotti sztéléje látható ezen a Hannoverben készült képen. A sztélé tulajdonosa áldozati asztal előtt ül. Áldozati lista is olvasható a kőtáblán, mely valószinűleg Szakkarából származik. Óbirodalom, 3. dinasztia.
|
Intef és családja mészkősztéléje Abüdoszból a Középbirodalom korából, azon belül a 11. dinasztia idejéről. Ez a példány is az August Kestner Múzeumban van kiállitva.
|
|
|
|
|
|
Imeni és Szenuszeret homokkőből készült sztéléje a Középbirodalom korából, a 12. dinasztia végéről. Ez a sztélé típus az isteni sátor (egyfajta szentélytípus) mintájára készült.
A felvételt Torinóban készítettem 2015-ben.
|
Tuki sztelétartó szobra. A fáraó íjának hordozója és Nyugat-Memphisz medzsaiainak felügyelője. A 18. dinasztia idején, II. Amenhotep uralkodása alatt élt. A kőtáblán, amit tart, egy Ré-Harakhtyhoz szóló ima olvasható. A szobor a Müncheni Egyiptomi Múzeumban van kiállítva, a felvételt 2013-ban készítettem.
|
Ezt a mészkő sztélét Hathor tiszteletére szentelte Takhai, Ria leánya. Valószínűleg őket látjuk az istennő előtt áldozatot bemutatni, de sajnos felsőtestük kitört. A kőtáblát Gebeleinben, Hathor istennő templomában találták meg, az Újbirodalom idejére, azon belül a 18. dinasztia korára datálható. A fotót 2015-ben készítettem, Torinóban.
|
|
|
|
|
|
Mészkőből faragott házioltár, amelyen Ehknatont, Nefertitit és három leányukat látjuk. Aton kezekben végződő sugarai az élet jelét nyújtják a királyi család felé. Újbirodalom, 18. dinasztia
|
Noferhaut sztéléje a Szépművészeti Múzeumban.
|
Ezen a fotón három „Ré kiváló akhjai” (Ax iqr n Ra) sztélé látható, amelyek Deir el-Medina házainak első, vagy második helyiségében, falfülkében álltak. Újbirodalom, 19. dinasztia. Torinó.
|
|
|
|
|
|
Ezen a mészkőből faragott sztélén csupán annak az istennőnek a fülei jelennek meg illusztrációként, akinek a sztélét ajánlották, ő pedig a felirat tanúsága szerint Nebethotepet. A kőtábla állíttatója az alsó vízszintes felirat szerint Uszerszatet. Újbirodalom, 19-20. dinasztia, Deir el-Medina. Torinó.
|
2010-ben a Louvreban láthattam ezt a III. Átmeneti korból, azon belül a 22. dinasztia idejéről való fából faragot, stukkóval bevont, majd festett sztélét. A fatábla állittatója Taperet, aki a Napisten előtt hódol. Érdekes a jelenet kerete: oldalt a két országrész címernövényei a papirusz és a lilom, felül pedig az ég hieroglifa, ami az íves kialakitás miatt elhajlik.
|
Fából faragott, stukkóval bevont, majd festett sztélé. A fáraókor végén készült, valamikor a Ptolemaiosz-korban vagy a Római korban. A lunette-ben a behdeti Hóruszt, vagyis a szárnyas napkorongot látjuk. A napkorongról csüngő ureuszok Nekhbet és Uadzset istennők. A skarabeusz az újjászülető Napisten szimbóluma. A bal oldali sakál Anubisz, a jobb oldali pedig Upuaut. A következő regisztert a Napbárka foglalja el, amely előtt a sztélé tulajdonosa, egy hölgy hódol, mögötte pedig ott van a bá lelke is. Az ez alatti képsávban a hölgy Ozirisz, Hórusz, Ízisz, Nephthüsz és Anubisz előtt adorál. A felvételt Hildesheimban készitettem.
|
(A szöveg és a képek eredete: https://maatkara.extra.hu/tortenelem/sztelek.htm, Farkas Fatima a szerző)
*
Nahr el-Kalb sztéléi (Libanon): Különböző uralkodók, köztük olyan egyiptomi fáraók, mint III. Thotmesz és II. Ramszesz által a sziklafalba vésett feliratok sorozata, amelyek katonai hadjáratokra emlékeztetnek.
Nevezetes Lenante-i sztélék, a Levanté régió – amely magában foglalja a mai Szíriát, Libanont, Izraelt, Palesztinát és Jordániát – számos figyelemre méltó sztélének adott otthont, amelyek különböző történelmi korszakokat ölelnek fel.
- Egyiptomi királyi sztélék a Levantéban, a sztéléket Egyiptom császári jelenléte alatt emelték a régióban, különösen az Újbirodalom idején.
Beiszan sztélék (Izrael): Beth Sheanban (Beiszan) találták ezeket a sztéléket, amelyek az egyiptomi uralmat jelzik, és I. Széti és II. Ramszesz feliratait tartalmazzák. II. Ramszesz sztéléje Jordániában: Egy nemrég felfedezett sztéle, amely bővíti a régió egyiptomi királyi emlékműveinek gyűjteményét.
Kalkólitikus sztélék (kb. i. e. 4500–3700) az álló kövek persze csak rituális és szimbolikus jelentőséggel bírnak. Olyan lelőhelyeken találták meg ezeket a sztéléket, mint Gilat, Marj Rabba, Shiqmim, Palmahim és Tulaylat Ghassul, és gyakran halotti templomokhoz és vallási gyakorlatokhoz köthetőek. Az anyaguk mészkő, meszes homokkő, némelyiken okkernyomok is láthatóak.
