Az AI-s és az internetes öndiagnózis is veszélyes
(2025 december)
Az AI-alapú és internetes öndiagnózis jelentős kockázatokat rejt magában, mivel a technológiai eszközök nem helyettesíthetik a szakorvosi klinikai ítélőképességet és a személyes orvosi vizsgálatokat. A mesterséges intelligencia (AI) hajlamos a „hallucinációra”, vagyis olyan egészségügyi információkat generálhat, amelyek meggyőzőnek tűnnek, de tényszerűen hibásak vagy kitaláltak. Egy 2025-ös elemzés szerint az AI pontossága bizonyos esetekben eléri az általános orvosokét, a szakorvosok (specialisták) teljesítményétől jelentősen elmarad.
Az online keresés a legrosszabb forgatókönyveket vetíti előre, ami kóros internet okozta egészségszorongáshoz vezethet. Sokan diagnosztizálnak maguknak depressziót vagy bipoláris zavart egyszerűsített online diagnózisok alapján, ami szükségtelen stresszhez vezet. A betegségekről való olvasás és az azokkal való azonosulás fokozza a meglévő szorongásos tüneteket.
A hamis megnyugvás vagy a tévesen felállított diagnózis miatt a betegek gyakran elhalasztják a valódi orvosi segítség kérését. Ez különösen veszélyes súlyos betegségek esetén, vagy ha valaki az interneten látott trendek alapján kezd el piaci étrend-kiegészítőket vagy gyógyszereket szedni, ami káros kölcsönhatásokhoz vezethet. A késleltetett kezelés és öngyógyszerezés veszélyes az orvosok szerint.
Az érzékeny egészségügyi adatok AI-chatbotokba táplálása során fennáll a kockázat, hogy a személyes információk illetéktelenek kezébe kerülnek. Már
megjelentek az AI által generált hamis egészségügyi oldalak, amelyek célja a felhasználók adatainak vagy pénzének megszerzése adathalász technikákkal.
Az online talált információkat kiindulópontként, hogy orvoshoz forduljunk-e, nem pedig végleges diagnózisként kezelni. Minden öndiagnózist egyeztessen kezelőorvosával, aki ismeri az Ön kórtörténetét és klinikai hátterét. A probléma hasonló, mint a természetgyógyászattal, a kötelező oltásokkal, és más öndiagnózisokkal: csak orvos dönthet a terápiáról. Bonyolító tényező, hogy nem szakemberek akarnak dönteni olyan kérdésekben, ami az orvosok kompetenciája, és az orvosok feladata lennene számonkérni az illetéktelen döntéseket. Az AI, az internet használatával megnőtt és folyamatosa nő az az egészségügyi, gyógyászati terület, amit nem az orvosok felügyelnek, és ennek a területnek a törvényi szabályozása folyamatosan lemarad a valós helyzettől.
megjelentek az AI által generált hamis egészségügyi oldalak, amelyek célja a felhasználók adatainak vagy pénzének megszerzése adathalász technikákkal.
Az online talált információkat kiindulópontként, hogy orvoshoz forduljunk-e, nem pedig végleges diagnózisként kezelni. Minden öndiagnózist egyeztessen kezelőorvosával, aki ismeri az Ön kórtörténetét és klinikai hátterét. A probléma hasonló, mint a természetgyógyászattal, a kötelező oltásokkal, és más öndiagnózisokkal: csak orvos dönthet a terápiáról. Bonyolító tényező, hogy nem szakemberek akarnak dönteni olyan kérdésekben, ami az orvosok kompetenciája, és az orvosok feladata lennene számonkérni az illetéktelen döntéseket. Az AI, az internet használatával megnőtt és folyamatosa nő az az egészségügyi, gyógyászati terület, amit nem az orvosok felügyelnek, és ennek a területnek a törvényi szabályozása folyamatosan lemarad a valós helyzettől.
Pl. depresszió esetén segít a LIV, amely generatív AI (GenAI) alapú rendszer, és egyfajta „digitális pszichiátriai asszisztensként” működik (ez nem reklám!). A Sheba Medical Center, a KPMG és a Microsoft kooperációjában létrejött rendszer nem az orvost helyettesíti, hanem egy sürgősségi osztályozás, az első interjú/felvétel folyamatát gyorsítja fel. A páciensek az interaktív felületen egy avatarral beszélhetnek, aki barátságos, empatikus módon kérdezi ki őket az állapotukról (https://index.hu/tudomany/heavy-mental/2025/12/27/mentalis-egeszseg-trendek-2026-demencia-kieges-pszhichologia/). Ezt követően a mesterséges intelligencia elemzi a páciens szavait, hangszínét és (ha van kamera) az arckifejezéseit is, és részletes klinikai összefoglalót készít az orvosnak, amely tartalmazza a lehetséges diagnózist (az egyik leggyakrabban használt diagnosztikai kézikönyv, a DSM-5 kritériumok alapján) és a súlyossági fokot.
A rendszer beépített „vészfékkel” is rendelkezik: ha a beszélgetés alatt a páciens önveszélyes vagy öngyilkossági szándékra utaló jeleket mutat, a LIV azonnal leáll, és riasztja az ügyeletes hús-vér szakembert. A fejlesztők szerint a LIV használatával az orvosok akár ötször több beteget is képesek ellátni, mivel az első, időigényes adatfelvételt az AI végzi el. Korai tesztek szerint 94 százalékos pontossággal azonosítja a kórképeket.
Az AI sajnos gyakran vállal át olyan, magas szintű terápiás beavatkozásokat, amelyeket korábban kizárólag magasan képzett egészségügyi szakemberek végeztek. Például a virtuális „terapeuták” mellett szociális robotok segédkeznek a demencia ellátásban, autizmus-spektrumzavar esetén vagy szexuális zavarok kezelésében. A terápia egyik gyógyító ereje ráadásul az „itt és most”-ban rejlik: abban, hogy az orvos és a paciens egy térben/időben jelen van. A robot nincs ott: nincs valódi élettapasztalata, nem éli át a létezés nehézségeit, így az általa nyújtott válaszok nem hitelesek, csak szimuláltak. A gyógyulás egyik legfontosabb faktora a közvetlen kapcsolat, a szövetség terapeuta és kliens között – erre pedig az AI soha nem lesz képes.
Aggályokat vet fel például az adat-etika kérdése, az algoritmusok használatának átláthatatlansága és egy sor más kérdés. A pszichoterápiában az áttétel (szaknyelven: transzferencia) az egyik legfontosabb alapfogalom. Azt a folyamatot jelenti, amikor a páciens tudattalanul rávetíti egy korábbi, számára fontos személy (anya, apa, más meghatározó hozzátartozó) iránti érzelmeit, vágyait vagy konfliktusait a terapeutájára. Elkezd úgy viselkedni a terapeutával, mintha az a múlt egyik szereplője lenne (mondjuk, szigorú és elutasító apa mellett túlzottan a szívére veszi a treapeuta legapróbb megjegyzését). A robotterapeuták erre nem képesek: a gép nem tudja tükrözni vagy elemezni ezeket a mély, tudattalan érzelmi vetítéseket, így a páciens benne ragadhat egyfajta hamis érzelmi buborékban.
Az AI remekül elemzi a szavakat, de nem érti a szubjektív jelentést. Az AI nem mindig érzi a szavak mögötti feszültséget vagy a metakommunikációt. Nem minden chatbot alkalmas a veszélyes gondolatok kiszűrésére sem (bár a fejlesztőcégek törekednek erre, miután egyre több pert indítottak ellenük). A személyes terápiában a terapeuta egy biztonságos bázis, akihez a páciens kötődik, az AI viszont algoritmusok alapján működik: ha a kliens valami olyat mond, ami kívül esik a programozott sémán, az AI „lefagy”, vagy sablonválaszt ad, ami ugyanolyan rossz, a páciensben az elutasítottság érzését keltheti.
Probléma lehet még, ha a felhasználó úgy gondolja, hús-vér emberrel beszél: ezért számos helyen igyekeznek szigorúan szabályozni az idevonatkozó rendelkezéseket. Utah állam például 2024-ben fogadta el az Arteficial Intelligence Policy Act-et, ami kifejezetten bünteti, ha egy AI-alkalmazás úgy tesz, mintha ember lenne, vagy ha olyan tanácsot ad az egészségügyben, amelyhez szakmai engedélyre lenne szükség, de nincs mögötte emberi felügyelet.
*Robotok a demencia kezelésében: Paro egy Japánban kifejlesztett, terápiás célú cuki, puha robotfóka, amely mesterséges intelligenciát használ a demenciával élő betegekkel való interakcióhoz, de alkalmazható akár az ellátásban vagy kezeléseknél is. A robotfóka demencia esetén enyhíti a betegség viselkedéses és pszichológiai tüneteit (nyugtalanság, depresszió, apátia stb.), és növeli a demenciával élők társas aktivitását.
A bébifókát telepakolták szenzorokkal (tapintás-, fény-, hang-, hőmérséklet- és testhelyzet-érzékelőkkel), amelyek segítségével reagál a környezetére.
Ha megsimogatják, mozgatja a farkát, kinyitja és becsukja a szemét, reagál a nevére, és „válaszol” (fókahangon).
Hogy miért épp fóka, az sem véletlen: kutyához vagy macskához kötődhetnek személyes traumás élmények, de fókához majdnem kizárt.
A demencia előrehaladott fázisában a betegek bezárkóznak és szoronganak, de a fóka simogatásával – a Paro előállítói szerint – megnyugszanak; a betegek egymás közt is kommunikálnak a robotról, ami javítja a szociális aktivitásukat.
Egy átfogó analízis (több, a témában készült független kutatást összegző kutatás) szerint (Rashid és mtársai, 2023) a terápiás robot hasznos módszer lehet a demencia viselkedési és pszichológiai tüneteinek enyhítésére, a gyógyszerhasználat csökkentésére, valamint a demenciával élő idősek társas aktivitásának növelésére. Azt azért megjegyzik, hogy a Paro pontos értékeléséhez nagyobb mintaszámú orvosi vizsgálatokra van még szükség.
**Munkahelyi kiégés megelőzése
2025-ben sok szervezet abban bízott, hogy a mesterséges intelligencia érdemben csökkenti a túlterhelést és a kiégést: automatizálja az adminisztratív feladatokat, gyorsabb döntéseket tesz lehetővé, és „felszabadítja” a munkavállalók idejét. A gyakorlat azonban ennél jóval összetettebb képet mutat: az AI önmagában nem fogja megszüntetni a munkahelyi kiégést. A technológia valóban növelheti a hatékonyságot, de nem kezeli azokat a szervezeti és emberi tényezőket, amelyek a stressz és a mentális kimerültség valódi okai mögött állnak. Az AI sok esetben valóban lerövidíti a folyamatokat, de a felszabaduló időt a szervezetek pedig újabb elvárásokkal, gyorsabb tempóval vagy több feladattal töltik ki, aminek a következménye, hogy a munkavállalók nem érzik magukat kevésbé leterheltnek – sőt, az állandó elérhetőség, a folyamatos optimalizálás és a teljesítménymérés új típusú nyomást is létrehoz. A kiégés nem technológiai probléma. Olyan tényezők állnak mögötte, mint:
- irreális elvárások és határidők
- vezetői magatartás és kommunikáció
- a kontroll és autonómia hiánya
- elmosódott munka–magánélet határok.
Amíg egy szervezetben nincs valódi párbeszéd a terhelésről, van pszichológiai nyomás, és a teljesítményt kizárólag számokban mérik, akkor a legfejlettebb technológia sem fogja megakadályozni a kiégést, bár az AI átalakítja a munka világát, szorongással tölti el a munkavállalókat: aggódunk a munkánk biztonsága miatt, szorongunk az általános gazdasági következményeken. A munkáltatók mentális egészségmegőrző programokkal növelik a produktivitást, és igyekeznek megtartani az embereket. A munkahelyi stressz következtében sok munkavállaló küzd kiégéssel: olyan fizikai, érzelmi, mentális kimerültséggel, ami reménytelenséggel és inkompetencia élménnyel, valamint a kollégák/kliensek iránti negatív attitűddel. A legújabb trend a csendes kiégés, amikor a munkavállaló még csak nem is hiányzik, és látszatra úgy tűnik, minden rendben vele, miközben az összeomlás szélén van. Sok cég igyekszik ezt kiszűrni például a pulzusvariabilitás (HRV) figyelésével: számos okoseszköz méri ezt, és figyelmeztet, ha a szervezeted például tartósan „harcolj vagy menekülj” üzemmódban ragadt. A „fight or flight” mód ugyanis hosszú távon emelkedett kortizol szinthez, az immunrendszer legyengüléséhez, alvászavarokhoz vezet. A kiégés egyik oka a mindig elérhetőség kényszere: ebben is segít a technológia, amely például elnémítja a munkahelyi értesítéseket munkaidő után, vagy automatikusan lefoglal ebéd- és kávéidőblokkokat, megakadályozva, hogy a kollégák minden órát meetingekkel töltsenek ki.
Vannak olyan munkahelyek ahol a MindDoc nevű, szintén pszichológusok által fejlesztett alkalmazás például napi háromszor becsekkolással monitorozza a hangulatváltozásokat, és segít előre jelezni egy depressziót, amit esetleg magadtól nem vennél észre, ami jó kiegészítője lehet az önismereti munkának. Persze ha a munkahelyi hangulat mérgező, akkor a fenti eszközök mit sem érnek, a valódi változás a vezetőség hozzáállása lesz. A 2026-os év vízválasztó lesz abban, hogy hogyan tanulunk meg együtt élni a mesterséges intelligenciával és egyéb technikákkal, hogy etikusan, mennyire
transzparensen, okosan használjuk őket: a munkaadók és a munkavállalók érdekei nagyon eltérnek.