Ugarit és a műkénéi városállamok kereskedelmi kapcsolatai
(2025 december)
Ugarit és a mükénéi görög városállamok (mint Mükéné, Tirünsz vagy Pülosz) közötti kapcsolat a késő bronzkorban (i. e. 14–13. század) a keleti-mediterrán térség egyik legfontosabb gazdasági és kulturális tengelye volt. Intenzív tengeri kereskedelem jellemezte: Ugarit a térség legnagyobb "nemzetközi kikötőjeként" működött, ahol a mükénéi kereskedők fémeket (aranyat, rezet), elefántcsontot és üveget szereztek be. Cserébe nagy mennyiségű mükénéi árut, elsősorban olívaolajat, bort és textíliát szállítottak a levantei városba.
A régészeti feltárások során Ugaritban nagy mennyiségű (több mint 900 edénytöredék) mükénéi luxuskerámiát találtak. Ezek nemcsak a palotákban, hanem a köznépi háztartásokban is megjelentek, ami a görög áruk népszerűségét jelzi. A kereskedelem mellett magas szintű diplomáciai érintkezés is zajlott. Ugarit archívumaiban olyan leveleket és dokumentumokat találtak, amelyek tanúsítják a tengeri kereskedők adómentességét és a királyi udvarok közötti ajándékcseréket.
A két civilizáció közötti kapcsolatban Ciprus (Alasija) ugródeszkaként szolgált a hajók számára a ciprusi rézbányák miatt. A kereskedelmi hajók (mint például a híres Uluburun-hajóroncs, i. e. 1310) nemcsak árut, hanem mesterembereket, művészeket és írnokokat is szállítottak, elősegítve a stílusok és technológiák keveredését. A kapcsolatoknak a bronzkori összeomlás (i. e. 1200 körül) vetett véget, amikor a "Tengeri népek" támadásai és belső válságok következtében Ugarit elpusztult (i. e, 1180 körül), a mükénéi palotaközpontok pedig hanyatlásnak indultak.
A legrégebbi Földközi-tengeri hajóroncs, egy ugariti vitorlás modellje, az Uluburun fok DNy-Anatóliában, i. e. 1310
(a képek eredete: https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck)
A Földközi-tengeri hajóépítés történetének szempontjából fontos, hogy létezik egy (bár egyetlen) olyan roncs*, aminek alapján rekonstruálni lehetett a régi föníciaiak hajóépítését (Ugarit, Büblosz, Arvad, Szimirra, Ulazza,)
É-Levantei föníciai amorita, majd hükszósz kikötők, (Arvádnál a szárazföldön Tartus, Amrit is)
A kikötők Büblosz és Ugarit között a cédruserdőknél, a Libanon-hegység lábánál feküdtek, Ugarittól még É-ra, az Amanusz és a Taurusz hegységekben is voltak gazdag cédruserdők. A korai föníciai kikötők, Büblosz, Arvad (Aradosz, Tartus), Szimirra, Ulazza, Ugarit soha nem alkottak egységes államot, nem létezett alapító szerződésük, sokkal inkább a réz- és cédrusfa-, bíbor festékkereskedelemért vetélkedő kalózkodó királyságok voltak, a hettita majd az egyiptomi fennhatóság, adófizetés kötötte össze a kikötőket. Fönícia története Ugarit történetével, a ciprusi réz- és a libanoni cédrus, és Büblosz fakereskedelmével kezdődött, az irodalomban ma már közösen tárgyalják, mert Ugarit kikötője (i.e. 1700-tól) és Büblosz (i.e. 2700-tól) sokkal évszázaddal korábbiak mint a más föníciai kikötők.
Az amoriták lakta Ugarit kikötő, majd város és királyság nagy területen jött létre. Ugarit első "tengeren túli" telepe Kition volt Cipruson, ami már az i. e. 9. században a sziget legfontosabb föníciai települése, a réz kereskedelem és a haditengerészet központ volt, stratégiailag kedvező fekvése, jó kikötője miatt. A föníciai kikötők megközelítését meghatározta a Libanon-hegység, ami meredek parttal ereszkedik a Földközi-tengerbe, így a kikötők egymás között is csak hajókkal tudtak közlekedni.
Az i.e 1310-ben partnak elsüllyedt és napjainkban felszínre hozott, ugariti teherszállító vitorlás, az Uluburun ugariti hajó* képe, az erős vízszintes fedélzettartó gerendák nem láthatóak, gerinc nélküli, héjszerkezetű "varrott", csapos hajó. (A kép eredete: by Georges Jansoone).
Ugarit-i keeles hajók, mozgalmas Nílus-deltai kikötői jelenet (Avaris?) III. Tothmesz idejéből (i.e.1500 - 1447)
A táblák bronztárgyakat is említenek. A mükénéiek a behozott nyersanyagokból fegyvereket, szerszámokat és luxuscikkeket készítettek saját műhelyeikben.
A bronz mellett más fémek, például arany és ezüst is forgalomban voltak. Az ezüst volt a fő csere-, fizetőeszköz a korban. Az Uluburun-i hajó roncsán arany ékszereket és ezüst törmeléket is találtak, ami a kereskedelem luxustárgyait mutatja. A mükénéi palotaközpontok (például Pülosz) központi szerepet játszottak a bronz előállításában és elosztásában, szigorúan felügyelve a fémek beáramlását a gazdaságukba és a hadseregük felszerelésébe. A fémkereskedelem volt az egyik fő mozgatórugója a két régió közötti távolsági tengeri kapcsolatoknak, amely Ugaritot a késő bronzkor egyik leggazdagabb és legfontosabb kereskedelmi csomópontjává tette (https://the-past.com/news/isotope-analysis-reveals-origins-of-uluburun-shipwreck-cargo/)
A lovak és a harci szekerek a késő bronzkorban a legfontosabb presztízstárgyaknak és katonai technológiáknak számítottak, amelyek szintén szerves részét képezték Ugarit és a mükénéi világ közötti kapcsolatoknak, bár nem feltétlenül nyersanyagként, hanem a velük kapcsolatos tudás, technológia és mert luxusterméknek számítottak. A lovak és harci szekerek szerepe a kapcsolatokban : magát a könnyű, kétkerekű harci szekeret a Közel-Keleten találták fel, és Ugariton keresztül terjedt el Egyiptomba, Ciprusra, majd a mükénéi szárazföldre az i. e. 16. század körül. A technológia terjedése a két régió közötti szoros érintkezés egyik legfontosabb bizonyítéka. Mind Ugaritban, mind a mükénéi városállamokban a lovak és a harci szekerek a királyi hatalom, a gazdagság és a katonai erő szimbólumai voltak. Fenntartásuk költséges volt, és csak az elit engedhette meg magának. Bár a lovak kereskedelméről nincsenek közvetlen adatok, a kiképzett lovak rendkívül értékesek voltak, és valószínűleg a diplomáciai ajándékcserék vagy elit kereskedelem részét képezték.
Kerámiaábrázolások (harci szekeres kerámiák): A mükénéi görög szárazföldön gyártott, harci szekereket ábrázoló nagyméretű kerámiaedényeket (kratéreket) nagy számban exportálták Ciprusra és a levantei területekre, beleértve Ugaritot is. Ezek az edények valószínűleg bort vagy olívaolajat tartalmaztak, és a harci szekerek képe a "nemzetközi szellem" és az elit közös szimbólumrendszerének része volt a Földközi-tenger keleti medencéjében.
Ugaritban, különösen az Urtenu nevű kereskedő házában végzett ásatások során, a harci szekerekhez és a lovak befogásához kapcsolódó tárgyakat, valamint lovakat említő szöveges emlékeket találtak, a leletanyag bizonyítja a helyi elit nagyfokú érdeklődését e technológia iránt. A lovak kiképzéséhez és a harci szekerek használatához szükséges szakértelem (például a hettita Kikkuli lóidomár szövegei) szintén terjedt a Közel-Keleten, ami a tudás nemzetközi áramlását mutatja, amelyben Ugarit közvetítő szerepet játszhatott. A lovak és a harci szekerek a két civilizáció közötti elit szintű kapcsolatokban és a közös katonai-társadalmi értékekben játszottak kiemelkedő szerepet, amit a régészeti leletek (kerámia, felszerelés) és a szöveges források is alátámasztanak.
Agyagtábla a hurriták lótenyésztéséről (a hettita Kikkuli lóidomár szövegei)
Kalózkodás és tengeri rablás: a hivatalos diplomáciai kapcsolatok békések voltak, a mükénéi világ (különösen a palotarendszer gyengülésekor) a tengeri rablás egyik központjává vált. A mükénéi kalózokra vannak utalások, a mükénéi, Égei-tengeri kalózok portyáztak a levantei partoknál, veszélyeztetve az olyan kereskedelmi csomópontokat is, mint Ugarit. A mükénéi Püloszban talált agyagtáblák olyan rabszolganőkről emlékeznek meg, akiket Kis-Ázsia és a Levante partjairól hurcoltak el, ami rendszeres portyákra utal, pl. a Dana szigetnél, Ciprustól É-ra, a danunák és Ugarit között.
A "Tengeri népek" inváziója (i. e. 1200 körül): a két civilizáció közötti kapcsolat legtragikusabb és legerőszakosabb fejezete a bronzkori összeomlás idején történt. Ugarit utolsó királya, Ammurapi, kétségbeesett levelet írt Alasija (Ciprus) királyának, amelyben beszámol az ellenséges hajók támadásáról, amelyek felgyújtották a városait. A történészek szerint a támadó "tengeri népek" csoportjai között jelentős számban voltak elszegényedett vagy hazájukból elűzött mükénéi harcosok (akhájok) is, a mükénéi világ fegyveresei is részt vehettek Ugarit végső pusztulásában i. e. 1180 körül.
Ugarit a Hettita Birodalom vazallusa volt, míg a mükénéiek (a hettita forrásokban Ahhiyawa) gyakran támogatták a hettita-ellenes lázadásokat Kis-Ázsiában, ami közvetett politikai szembenállást jelentett, de közvetlen, nagy léptékű szárazföldi háborúra Ugarit és a mükénéi anyaország között nem maradt fenn bizonyíték, Ugarit pusztulásán kívül.
Korábban a két fél között békés, virágzó kereskedelem folyt, amelyet alkalmanként kalóztámadások zavartak meg, majd a tengeri népek vándorlása során bekövetkező erőszak pusztított el végleg.
*
Az Uluburun hajó rakománya nagyrészt olyan nyersanyagokból állt, amelyek kereskedelmi cikkek voltak és amelyeket a hajó felfedezése előtt elsősorban ókori szövegekből vagy egyiptomi sírfestményekből ismertek. A rakomány megfelelt az egyiptomi El-Amarnában talált amarna-levelekben felsorolt királyi ajándékoknak (https://hu.wikipedia.org/wiki/Uluburuni_haj%C3%B3roncs). Az ásatást a Tengerészeti Régészeti Intézet (INA) 1984 júliusában kezdte meg, George F. Bass irányításával, majd a munkálatokat átadták az INA törökországi alelnökének, Cemal Pulaknak, aki 1985 és 1994 között irányította a feltárásokat. A roncs 44 és 52 méter közötti mélységben feküdt egy meredek, sziklás lejtőn, homokzsákokkal tarkítottan. Az ásatásban segédkező személyzet fele a hegyfok délkeleti oldalába épített táborban, míg a másik fele az INA akkori kutatóhajója, a Virazon fedélzetén élt. Az ásatási területen víz alatti telefonfülkét és légi lifteket használtak. A lelőhely feltérképezése háromszögeléssel történt. A kotrógépek tájékozódási segédeszközeként mérőszalagokat és fém négyzeteket használtak. Az ásatás 1994. szeptemberi befejezése óta minden erőfeszítés a teljes munkaidős konzerválásra, tanulmányozásra és a törökországi Bodrumi Vízalatti Régészeti Múzeum természetvédelmi laboratóriumában végzett elemzésre irányuló mintavételre összpontosult.
Réz és ón tuskó: Nyers réz rakománya összesen tíz tonnányi, összesen 354 "ökörbőr tuskó típusú" (téglalap alakú, minden sarkából kinyúló fogantyúból) álló 11 tonna bronzhoz elég tuskóból állt.
Körülbelül 175 kobaltkék, türkiz és levendula üvegtuskót találtak (a legkorábbi ismert ép üvegrudak). A kobaltkék üvegtömbök kémiai összetétele megegyezik a korabeli egyiptomi mag formájú edények és mükénéi függőgyöngyök kémiai összetételével, ami korábbi kapcsolatokra utal.
Körülbelül 175 kobaltkék, türkiz és levendula üvegtuskót találtak (a legkorábbi ismert ép üvegrudak). A kobaltkék üvegtömbök kémiai összetétele megegyezik a korabeli egyiptomi mag formájú edények és mükénéi függőgyöngyök kémiai összetételével, ami korábbi kapcsolatokra utal.
Egyiptomi ékszerek, a hajóroncson talált ékszerek a bodrumi erőd múzeumában
1. korong alakú aranymedál
2. arany sólyom medál
3. arany istennő medál
4. fajansz gyöngy
5. hegyikristály gyöngy
6. achát gyöngy
7. fajansz gyöngy
8. strucctojáshéj gyöngy
9. ezüst karkötő
10. arany törmelék
11 aranykehely
12. apró fajansz gyöngyök összeszedett tömege
13. ezüst törmelék
Vegyes rakomány
Afrikából származó feketefa rönkök (az egyiptomiak ébenfaként emlegették).
Elefántcsont egész és részleges víziló és elefánt agyar formájában.
Több mint egy tucat vízilófog.
Teknőspáncélok (felső héjak).
Murex opercula (a tömjén lehetséges összetevője).
Strucctojáshéj.
ciprusi kerámia.
Ciprusi olajlámpák.
Bronz- és rézedények (négy fajansz ivópohár formájú kosfej, egy pedig nőfej alakú).
Két kacsa alakú elefántcsont kozmetikai doboz.
Elefántcsont kozmetikumok vagy tisztító kanál.
2. arany sólyom medál
3. arany istennő medál
4. fajansz gyöngy
5. hegyikristály gyöngy
6. achát gyöngy
7. fajansz gyöngy
8. strucctojáshéj gyöngy
9. ezüst karkötő
10. arany törmelék
11 aranykehely
12. apró fajansz gyöngyök összeszedett tömege
13. ezüst törmelék
Vegyes rakomány
Afrikából származó feketefa rönkök (az egyiptomiak ébenfaként emlegették).
Elefántcsont egész és részleges víziló és elefánt agyar formájában.
Több mint egy tucat vízilófog.
Teknőspáncélok (felső héjak).
Murex opercula (a tömjén lehetséges összetevője).
Strucctojáshéj.
ciprusi kerámia.
Ciprusi olajlámpák.
Bronz- és rézedények (négy fajansz ivópohár formájú kosfej, egy pedig nőfej alakú).
Két kacsa alakú elefántcsont kozmetikai doboz.
Elefántcsont kozmetikumok vagy tisztító kanál.
Az uliburunui leletek a múzeumban
Trombita.
Több mint két tucat tengeri kagylógyűrű.
Borostyángyöngyök (balti eredetű) .
Achát.
Karneol.
Kvarc.
Arany.
Fajansz.
Üveg.
Trombita.
Több mint két tucat tengeri kagylógyűrű.
Borostyángyöngyök (balti eredetű) .
Achát.
Karneol.
Kvarc.
Arany.
Fajansz.
Üveg.
Ékszer, arany és ezüst, Használható és selejt arany és ezüst kánaáni ékszerek gyűjteménye.
A 37 aranydarab között találhatók medalionok, medálok, gyöngyök és egy sor töredék.
Bikónikus kehely (a roncs legnagyobb arany tárgya).
Egyiptomi tárgyak aranyból, elektrumból, ezüstből és zsírkőből
Arany szkarabeusz Nofertiti nevével írva.
Bronz női figura (fej, nyak, kezek és lábak aranylemezzel borítva).
Fegyverek és eszközök
Nyílhegyek
Lándzsahegyek
Buzogányok
Tőrök
Füles tengely-lyuk fejsze
Egyetlen közel-keleti típusú páncélmérleg.
Négy kard (kánaáni, mükénéi és olasz típusú).
Nagyszámú szerszám: sarlók, fűrész, fogó, vésők, ekevas, fenőkövek.
Balták, ünnepi fejsze zöld vulkáni kőből, amely Bulgária területéről származik.
Kisméretű (9,5 x 6,2 cm), összehajtható bukszusfa írótáblát is találtak, részben fennmaradt elefántcsont zsanérokkal. Valószínűleg viaszos írófelületei voltak.
Arany szkarabeusz Nofertiti nevével írva.
Bronz női figura (fej, nyak, kezek és lábak aranylemezzel borítva).
Fegyverek és eszközök
Nyílhegyek
Lándzsahegyek
Buzogányok
Tőrök
Füles tengely-lyuk fejsze
Egyetlen közel-keleti típusú páncélmérleg.
Négy kard (kánaáni, mükénéi és olasz típusú).
Nagyszámú szerszám: sarlók, fűrész, fogó, vésők, ekevas, fenőkövek.
Balták, ünnepi fejsze zöld vulkáni kőből, amely Bulgária területéről származik.
Kisméretű (9,5 x 6,2 cm), összehajtható bukszusfa írótáblát is találtak, részben fennmaradt elefántcsont zsanérokkal. Valószínűleg viaszos írófelületei voltak.
Az uluburuni hajóroncs rakományának részlete
Pan-balance súlyok
19 zoomorf súly (uluburuni súlyegyüttes a korabeli késő bronzkori súlyok egyik legnagyobb és legteljesebb csoportja).
120 geometriai alakú súly.
Ehető magvak
Mandula
Fenyőmag
Olajbogyó
Szőlő
Pórsáfrány
Fekete kömény
Szömörce
Koriander
Gránátalma
Néhány szem elszenesedett búza és árpa
Feltárási munkálatok
Pan-balance súlyok
19 zoomorf súly (uluburuni súlyegyüttes a korabeli késő bronzkori súlyok egyik legnagyobb és legteljesebb csoportja).
120 geometriai alakú súly.
Ehető magvak
Mandula
Fenyőmag
Olajbogyó
Szőlő
Pórsáfrány
Fekete kömény
Szömörce
Koriander
Gránátalma
Néhány szem elszenesedett búza és árpa
Feltárási munkálatok
Szerszámok a hajóroncsról