A kikötőnek közel a közepén állt a pharoszi híres világítótorony, a Pharosz sziget keleti fokán emelkedett, az ókori világ hét csodájának egyike volt, amelyet az i. e. 3. században I. Ptolemaiosz Szótér uralkodása alatt Szósztratosz épített; nyolcemeletes és talán 130 méter magas volt, fénye 300 stadionnyira (50–60 km) látszott a tengeren. A muszlimok 641-ben foglalták el a várost, addig a hellén világ egyik központja volt.
Alexandria K-i kikötőjének látképét ma egy erőd uralja (https://www.civitatis.com/en/alexandria/guided-tour/)
A kikötői erőd, rézkarc, Francois Cassas, (https://www.civitatis.com/en/alexandria/guided-tour/, https://ja.m.wikipedia.org/wiki/%E3%83%95%E3%82%A1%E3%82%A4%E3%83%AB:Louis-Fran%C3%A7ois_Cassas,_Le_Grand_Pharillon_du_Port_D'Alexandrie.jpg)
AZ ALEXANDRIAI KÖNYVTÁR TÖRTÉNETE
Az ókori Közel-Kelet leghíresebb könyvtára az asszír király, Ashurbanipal (uralkodott i. e. 668-627 között) által az i. e. VII. században Ninivében alapított Ashurbanipal könyvtár volt. Babilonban is létezett egy nagy könyvtár II. i. e. 562.ben. Görögországban állítólag az athéni zsarnok, Piszisztratosz alapította az első nagy nyilvános könyvtárat az i. e. VI. században. Később minden nagyobb hellenisztikus városi központnak volt királyi könyvtára. A görög és közel-keleti könyvgyűjtemények vegyes örökségéből született meg az Alexandriai Könyvtár ötlete. Az i. e. 3. században hozták létre az egyiptomi Alexandria városában. Egyiptom ideális élőhelye volt a papirusz növénynek, amely bőséges ellátást biztosított a papirusztekercsek felhalmozásához szükséges anyagból,
Az Alexandriai Könyvtárat a Brucheionban, a királyi negyedben, a város közepén, a kikötőparton építették fel, a Mouseion részeként, (Muszeion, https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexandriai_k%C3%B6nyvt%C3%A1r). Az ókori világ legnagyobb könyvtára lett. Az addig többnyire a különböző templomokban és kisebb könyvtárakban őrzött tekercseket most egy helyen gyűjtötték össze. A könyvtár feladata a könyvek gyűjtése mellett a Muszeionban kutató, tevékenykedő tudósok munkájának elősegítése volt. A könyvtárban nemcsak gyűjtötték a könyveket, hanem az írnokok több másolatot készítettek egy-egy könyvről. I. Ptolemaiosz fáraó alapította, aki fontos feladatának tekintette, hogy a tudósoknak otthont adjon, és kutatásaikat, tanulmányaikat elősegítse. A könyvtár pontos elrendezése nem ismert, de az ókori források leírása szerint az Alexandriai Könyvtár tekercsgyűjteményből, görög oszlopokból, egy sétányból, egy közös étkezésre szolgáló teremből, egy olvasóteremből, tárgyalókból, kertekből és előadótermekből állt, megteremtve a modern egyetemi campus mintáját. Egy teremben a papirusztekercsek gyűjteményének polcai, az úgynevezett bibliothekai voltak. Nagy, kör alakú, magas kupolás mennyezettel rendelkező étkezővel rendelkeztek, amelyben közösen étkeztek, és számos tanterem is volt, ahol a tudósoknak legalább alkalmanként tanítaniuk kellett a diákokat. A Nagy Könyvtár mellett sok más kisebb könyvtár is létrejött szerte Alexandria városában. Az alexandriai Serapeumba költöztették át az Alexandriai Könyvtár gyűjteményének egy részét, miután a főépületben elfogyott a raktárhely.
A rodoszi Apollóniosz leginkább az Argonautica szerzőjeként ismert, amely egy epikus költemény az argonauták utazásairól, és amely teljes formájában a mai napig fennmaradt. Az Argonautica Apollóniosz hatalmas történelmi és irodalmi ismereteit mutatja be, és rengeteg eseményre és szövegre tesz utalásokat, miközben egyúttal a homéroszi költemények stílusát utánozza. Tudományos írásainak néhány töredéke is fennmaradt, de ma általában inkább költőként, mint tudósként ismert. A legenda szerint Apollóniosz könyvtároskodása idején Arkhimédész (élt i. e. 287 - i. e. 212 körül) matematikus és feltaláló is meglátogatta az alexandriai könyvtárat. Az Egyiptomban töltött idő alatt Arkhimédész állítólag megfigyelte a Nílus emelkedését és süllyedését, aminek hatására feltalálta az arkhimédeszi csavart, amellyel a vizet alacsonyan fekvő víztestekből öntözőárkokba lehet szállítani. Később Arkhimédész visszatért Szirakúszába.
A könyvtár az idők során egyre nagyobb lett. Növekedése III. Ptolemaiosz uralkodásának idején volt a legjelentősebb. Az ő nevéhez fűződik az a rendelet, miszerint minden beérkező hajót át kellett kutatni és minden ott talált könyvről másolatot kellett készíteni a könyvtár számára. Ezeket a kópiákat a többi könyvtől elkülönítve tárolták. Ugyancsak III. Ptolemaioszhoz fűződik Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész eredeti műveinek beszerzése is. Azok eredeti tekercseit – óvadék ellenében – azzal az indokkal kérte el Athéntól, hogy másolatokat készítsen róluk, azonban később mégis úgy döntött, hogy megtartja az eredetit és a másolatokat küldte vissza. A ptolemaioszi uralkodók a Könyvtárat minden tudás gyűjteményének szánták, és a könyvtár gyűjteményeinek bővítésén dolgoztak agresszív és jól finanszírozott könyvvásárlási politikával, Királyi ügynököket küldtek ki nagy összegű pénzzel, és utasították őket, hogy vásároljanak és gyűjtsenek össze annyi szöveget, amennyit csak tudnak, bármilyen témáról és szerzőtől. A szövegek régebbi példányait előnyben részesítették az újabbakkal szemben, mivel feltételezték, hogy a régebbi példányokat kevésebben másolták, és ezért nagyobb valószínűséggel hasonlítanak arra, amit az eredeti szerző írt. A program magában foglalta a rodoszi és athéni könyvvásárokba tett utazásokat.
Alexandriát a tudás és a műveltség fővárosának tekintették, részben a Nagy Könyvtárnak köszönhetően. Az i. e. III. és II. században számos fontos és befolyásos tudós dolgozott a könyvtárban, többek között: Kallimachus, aki megírta a Pinakéoszt, amelyet a világ első könyvtári katalógusának tartanak; a rodoszi Apollóniosz, aki megírta az Argonautica című eposzát; a cirenei Eratoszthenész, aki néhány száz kilométeres pontossággal kiszámította a Föld kerületét; az alexandriai Hero, aki feltalálta az első feljegyzett gőzgépet; a bizánci Arisztophanész, aki feltalálta a görög diakritika rendszerét és elsőként osztotta sorokra a költői szövegeket; és a szamothrakiai Arisztarkhosz, aki a homéroszi költemények végleges szövegeit és a hozzájuk fűzött terjedelmes kommentárokat készítette. III. Ptolemaiosz Euergetész uralkodása alatt leánykönyvtárat hoztak létre a Serapeumban, a görög-egyiptomi Serapis isten templomában. A könyvtár befolyása később több évszázad alatt fokozatosan csökkent.