A hierarchikus rendszerek elmélete,
működés hiányos információ esetén
(2026 július)
A klasszikus hierarchiaelmélet szerint a hierarchikus rendszerek egymásba ágyazott autonóm alrendszerekből állnak, és az alrendszereket meghatározott döntési szint jellemzi, az elmélet a valóságot egymásra épülő, alá- és fölérendeltségi viszonyban lévő autonóm alrendszerek hálózataként írja le. Az alsóbb szintű rendszerek integrálódnak, magasabb rendű, új tulajdonságokkal rendelkező egységeket hozhatnak létre. A hierarchia alapelemei egyszerre működnek önálló, autonóm alrendszerként (alsóbb szintek felé) és egy nagyobb rendszer nem autonóm alrendszereként (a felettes szintek felé).
Az autonóm alrendszer egy olyan önálló egység (gép, szoftver vagy hálózat), amely képes előre meghatározott célokat elérni és utasításokat, folyamatokat, parancsokat végrehajtani dinamikus környezetben, folyamatos külső beavatkozás nélkül, és önálló döntési szint jellemzi.
Az információáramlás és a döntéshozatal felülről lefelé és alulról felfelé is történik, de a hierarchia a fentről lefelé áramló utasításokra épül. Az utasítások és az adatok hely és idő szerint, szervezett módon áramlanak, az áramlás meghibásodása funkcionális zavarokat okoz, az egész rendszer működését meggátolhatja. A magasabb szintek a vezérlést, stratégiai utasításokat és integrációt biztosítják, az alsóbb szintek a taktikai döntéseket, adatokat, és a beavatkozásokat. A modern rendszerelméletben a tiszta fentről-lefelé működő irányító struktúra mellett megjelenik a szintek közötti információ áramlás, dinamikus versengés és kölcsönhatás.
A hierarchikus rendszerek elvi felépítése:
A hierarchia hatékonysága abból adódik, hogy csökkentik a rendszeren belüli információs, döntési túlterheltséget. Az egyes szintek eltérő időskálán és döntési szinten működnek:
Makroszint (felső szint): viszonylag lassú változási dinamika, globális információk, stratégiai döntéshozatal és korlátozó szabályok.
Mikroszint (alsó szint): Gyors működés, lokális interakciók, részletgazdag adatok és az operatív feladatok végrehajtása, taktikai döntések.
A versengés típusai a hierarchiában: a hierarchikus rendszerekben a struktúra fenntartásáért és az erőforrásokért folyamatos belső és külső versengés zajlik.
1. Vertikális versengés: a legnagyobb feszültség a felső szintek között alakul ki a hatalomért, az irányításért, és az autonómiáért. A felső szint igyekszik maximalizálni az ellenőrzést az alsóbb szintek felett a rend és a hatalom fenntartása érdekében. Az alsóbb szintű alrendszerek autonómiára törekednek. Ha az alsó szinten új mintázatok, innovációk jelennek meg, azok felülírhatják vagy átalakíthatják a felső szint szabályrendszerét.
2. Horizontális versengés: az azonos hierarchikus szinten elhelyezkedő alrendszerek versenyeznek egymással a korlátozott erőforrásokért. Szervezetekben: osztályok, csoportok vagy részlegek versenyeznek a vállalati költségvetésért, a lehetőségekért vagy a humán és reál erőforrásokért.
Rendszerszintű hierarchia változékonysága
A merev, szigorúan centralizált hierarchiák gyakran alulmaradnak a rugalmasabb, hálózatosodó, decentralizált (úgynevezett heterarchikus) rendszerekkel szemben, mert ez utóbbiak gyorsabban, könnyebben reagálnak a környezeti változásokra. A centralizáció és a decentralizáció dinamikus egyensúlya kívánatos. A pillanatnyi feltételek szerint változik a centralizáció optimuma. A heterarchikus rendszerek alkalmazkodnak könnyebben a változó feltételekhez, versenyképesebbek. A centralizáció és a decentralizáció optimális aránya egy dinamikus folyamat, ami követi a döntések és a beavatkozások távolságainak változásait (jó esetben). Az optimumtól való gyors eltávolodás anarchiához vezet.
Hierarchikus rendszerek sérült vagy hiányos információk esetén
A rendszerek sérülés esetén a mereven, változatlanul működnének tovább. Az információáramlás blokkolásával és a döntési folyamatok lassulásával védekeznek. Mivel a hierarchikus struktúrák a fentről lefelé irányuló utasításokra, és a lentről felfelé történő jelentésekre épülnek, bármilyen adatkimaradás törést okoz az áramlásban.
A hierarchikus rendszerek működési mechanizmusai és tipikus reakciói az alábbi kategóriákra bonthatóak hiányosan áramló vagy sérült bemeneti adatok esetén:
1. Strukturális hatások és működési zavarok, a döntési bénultság. Ha az alsóbb szintekről érkező információ hiányos, a felső szintű döntéshozók nem mernek vagy nem tudnak döntést hozni. így alkalomszerűvé válnak a felső utasítások. Az információ kiegészítésére tett kísérletek miatt a döntések elhúzódnak.
A hierarchia egyes szintjein a szereplők hajlamosak a meglévő, de töredékes információkat a saját érdekeik vagy feltételezéseik szerint kiegészíteni. Amikorra az adat eléri a csúcsrendszereket, a torzítás felerősödik. Tiszta adatok és utasítások hiányában az alacsonyabb szintek nem mernek kockázatot vállalni. A döntési jogkört feljebb delegálják, ami túlterheli a menedzsmentet.
2. Védekezési és kompenzációs mechanizmus
A rendszerek nem állnak le azonnal, hanem különféle stratégiákkal próbálják áthidalni az információs réseket, az alapértelmezett forgatókönyveket használják. Ha nincs friss vagy pontos adat, a rendszer automatikusan visszavált a korábban rögzített, merev szabályok szerinti működéshez vagy régebbi rutinokhoz, ami krízishelyzetben gyakran téves reakciókat szül. A döntéshozók a hiányzó adatokat korábbi tapasztalataik (analógiák) vagy megérzéseik alapján pótolják, ami növeli az emberi hiba kockázatát, heurisztikákra és becslésekre kényszerülnek.
A felsőbb szintek bizalmatlanná válnak az alsóbb szintek sérült jelentései miatt, ezért közvetlenül beavatkoznak a végrehajtási szintek munkájába, ellenőrző és párhuzamos adatgyűjtő csatornákat építenek ki, és a régieket megszüntetik. Módosításnál a rendszerszervezők feladata, hogy a döntési és a beavatkozási szintek ismét közelebb kerüljenek egymáshoz, az információáramlás újra szervezése.
3. A modern rendszerek hibrid vagy hálózatosított elemek beépítésével teszik ellenállóvá a hierarchiát, horizontális kommunikációs csatornák megnyitásával (az egységek közvetlenül is kommunikálnak egymással, nem csak a főnökön keresztül), valamint az alsóbb szintek felhatalmazása arra, hogy korlátozott információk birtokában is önállóan hozhassanak operatív döntéseket. A módosított, megújuló hierarchikus rendszerek problémája, hogy a hierarchia természeténél fogva a stabilitásra és a kontrollra törekszik, miközben a megújulás (innováció, agilitás, változás) rugalmasságot és decentralizált döntéshozatalt igényelme.
4. A megújuló hierarchikus szervezetek és rendszerek leggyakoribb hibái és problémái strukturális, kulturális és működési kategóriákra bonthatóak.
Strukturális és döntéshozatali hibák lehetnek a kommunikációs szűk keresztmetszetek. Az információk lentről felfelé haladva torzulnak vagy elakadnak, a fentről érkező stratégiai új irányok pedig elvesznek a középszintű vezetés szintjein. A hierarchikus jóváhagyási láncok miatt a piaci vagy környezeti változásokra adott válaszok késnek, ami gátolja a gyors megújulást.
5. A hatáskörök keverednek, mert a megújulási folyamatot végrehajtó új bürokraták ütköznek a klasszikus, funkcionális osztályvezetők hatalmával. A munkavállalók sokszor csak kényszerből hajtják végre a változásokat, valódi belső motiváció és konszenzus nélkül. A hibázástól való félelem is jelen van, az új hierarchia félelmet kelt, bünteti a hibákat, ami megbénítja a kreativitást és az innovációt.
A vezetők ellenállása miatt a megújulás gyakran a státuszok és a korábbi kiváltságok átrendeződésével jár, ami ellen a pozíciójukat féltő vezetők aktívan és passzívan védekeznek, ami komoly működési és fenntarthatósági problémákhoz vezet, hasonlóan az aktuális helyismerettel rendelkező szakértők eltávolítása. Az új rendszerek gyakran csak a tervezésig és a végrehajtásig jutnak el, az ellenőrzés és a beavatkozás elmarad, így a megújulási folyamat nem fenntartható. Erőforrás-túlterheléshez vezet a napi üzletmenet és a folyamatos megújulási projektek egyidejű elvárása túlterheli a munkatársakat.
6. A módosított vezetés gyakran csak a közvetlen beosztottjaitól, középvezetőktől tájékozódik. A hierarchia alsóbb szintjeiről érkező rossz híreket vagy strukturális problémákat a középvezetők hajlamosak "kozmetikázni", hogy megvédjék magukat, ezért egy új vezető téves információk alapján hoz döntéseket.
Az azonnali, radikális átszervezés a szervezeti kultúra és a meglévő informális kapcsolatok megismerése nélkül, hiányos információ alapján történik, ezért megszűnik a biztonságos működés, a munkatársak ellenállnak (rezisztencia), és a kulcsemberek elhagyják a céget. Az új vezetők bizalmatlanságból minden apró döntést magukhoz vonnak, átlépve a hierarchia szintjeit, aminek a következménye, hogy a döntéshozatal lelassul (szűk keresztmetszet alakul ki a vezetőknél), minősége leromlik. Mindent hibásnak bélyegeznek, amit az előző vezetés felépített, aminek a következménye, hogy rombolja a morált, az eddigi teljesítményeket leértékeli, és elidegeníti a lojális törzsgárdát.
Léteznek stratégiák az új vezetés sikeres működtetéséhez, a hierarchia előnyeit kihasználó, de a hibákat elkerülő fokozatos integrációval.
Redundancia szerepe hierarchikus renszerekben
A redundancia a hierarchikus rendszerekben biztosítja a működés megbízhatóságát, folytonosságát, megakadályozza az egypontos meghibásodásokat, és növeli a teljes rendszer hibatűrését. A helyi elszigetelhető hibatűrés esetén az alacsonyabb szinteken lévő redundáns elemek képesek elnyelni a lokális hibákat, így a probléma nem terjed felfelé a hierarchiában.
A redundancia a hierarchikus rendszerekben biztosítja a működés megbízhatóságát, folytonosságát, megakadályozza az egypontos meghibásodásokat, és növeli a teljes rendszer hibatűrését. A helyi elszigetelhető hibatűrés esetén az alacsonyabb szinteken lévő redundáns elemek képesek elnyelni a lokális hibákat, így a probléma nem terjed felfelé a hierarchiában.
A rendszer a hierarchikus felépítés természetéből adódóan függőségi viszonyokra épül – ahol a felsőbb szintek irányítják vagy kiszolgálják az alsóbbakat –, a magasabb szintű elemek kiesése az egész alatta lévő struktúrát megbéníthatja. A redundáns rendszerek kialakítása ezért elengedhetetlen mind a nagy rendszerekben, az informatikában, mind a vállalati menedzsmentben
A redundancia szerepe nagy hierarchikus struktúrákban a katasztrófa-megelőzés a felső szinteken: ha a hierarchia csúcsán (például egy központi szervernél vagy vállalatvezetőnél) hiba lép fel, a tartalék megoldás veszi át az irányítást. Feladata a terheléselosztás, a többszörözött útvonalak és kapacitások révén a hierarchia magasabb szintjei nem válnak szűk keresztmetszetté csúcsidőszakokban sem.
Zökkenőmentes karbantartás szempontjából lehetővé teszi a hierarchia egyes elemeinek leállítását és javítását anélkül, hogy a teljes rendszer működése megszakadna.
A redundancia típusai a hierarchikus rendszerekben:
Vertikális redundanciánál egy adott szint és a felette/alatta lévő szint közötti hálózati kapcsolatokat megtöbbszörözik. Egy helyi hálózati kapcsoló két külön fővonalon csatlakozik a felső szintű gerinchálózathoz.
Horizontális redundancia esetán az azonos hierarchikus szinten lévő elemek megkettőzése, amelyek helyettesíthetik egymást. Pl. egy vállalati osztályon két azonos jogkörű és tudású helyettes vezető dolgozik.
Funkcionális redundanciánál eltérő felépítésű, de azonos végeredményt biztosító folyamatok beépítése. Ha a digitális jóváhagyási lánc (azaz a hierarchia) megszakad, a rendszer automatikusan telefonos vagy papír alapú alternatív útvonalra vált.
A túlzott redundanciának vannak veszélyei, ami bár növeli a biztonságot, a hierarchikus rendszerekben a túl sok másolat vagy útvonal problémákat is okozhat, rossz esetben kommunikációs káoszt. Túl sok párhuzamos adat útvonal esetén megnő a hurokképződés és az ellentmondó utasítások kockázata.
Megnövekednek a költségek, a hardverek, szoftverek, vagy az emberi erőforrások duplikálása jelentősen drágítja a rendszert és a karbantartást. Minél összetettebb a hálózat, annál nehezebb átlátni és naprakészen tartani a hierarchia minden szintjét.
Zökkenőmentes karbantartás szempontjából lehetővé teszi a hierarchia egyes elemeinek leállítását és javítását anélkül, hogy a teljes rendszer működése megszakadna.
A redundancia típusai a hierarchikus rendszerekben:
Vertikális redundanciánál egy adott szint és a felette/alatta lévő szint közötti hálózati kapcsolatokat megtöbbszörözik. Egy helyi hálózati kapcsoló két külön fővonalon csatlakozik a felső szintű gerinchálózathoz.
Horizontális redundancia esetán az azonos hierarchikus szinten lévő elemek megkettőzése, amelyek helyettesíthetik egymást. Pl. egy vállalati osztályon két azonos jogkörű és tudású helyettes vezető dolgozik.
Funkcionális redundanciánál eltérő felépítésű, de azonos végeredményt biztosító folyamatok beépítése. Ha a digitális jóváhagyási lánc (azaz a hierarchia) megszakad, a rendszer automatikusan telefonos vagy papír alapú alternatív útvonalra vált.
A túlzott redundanciának vannak veszélyei, ami bár növeli a biztonságot, a hierarchikus rendszerekben a túl sok másolat vagy útvonal problémákat is okozhat, rossz esetben kommunikációs káoszt. Túl sok párhuzamos adat útvonal esetén megnő a hurokképződés és az ellentmondó utasítások kockázata.
Megnövekednek a költségek, a hardverek, szoftverek, vagy az emberi erőforrások duplikálása jelentősen drágítja a rendszert és a karbantartást. Minél összetettebb a hálózat, annál nehezebb átlátni és naprakészen tartani a hierarchia minden szintjét.
Hierarchikus vállalati rendszerek esetén
A klasszikus alapelv az egyértelmű irányítás, minden beosztottnak csak egy közvetlen felettese van. A szervezeti szintek (felső-, közép-, alsóvezetés, végrehajtók) kijelölik a szolgálati útat: az információk és utasítások szigorúan a szinteken keresztül, a „szolgálati út” betartásával mozognak, a horizontális mozgás általában nem megengedett. A feladatok funkcionálisan (pl. pénzügy, HR, marketing, költségkövetés) elválnak és a működést írott szabályzatok, ellenőrzés szabályozzák. A szabályok miatt a működés stabil, a hibák esélye alacsony, viszont nehézkes az információáramlás, a sok szint miatt a döntési folyamat lassú, és a merev struktúra miatt lassan reagál a piaci változásokra, a váratlan helyzetekre.
A modern vállalati rendszerekben a hierarchia a csapatmunka miatt átalakult. A merev, felülről lefelé irányított piramisok helyét átvették a rugalmas, hibrid és agilis struktúrák, ahol a vertikális irányítás mellett a horizontális együttműködés dominál. A mai vállalatok átalakították a hierarchiát, hogy gyorsan reagáljanak a piaci változásokra. Csökkent a vezetői szintek száma, a döntések és beavatkozások helyei közelebb kerültek egymáshoz. Az operatív döntések a önállóan működő csapatok kezébe kerültek. Az irányítás elsődleges feladata az erőforrások biztosítása és a működést gátló tényezők elhárítása lett. A modern irányítás feladat szemlétű lett, osztályok, szakértők, autonóm egységek állnak össze egy-egy feladat elvégzésére. A lehetséges szerkezeti konfliktusok: a munkatársak egyszerre tartoznak egy funkcionális vezető alá, és egy projektvezető alá, de gyors a döntéshozatal az autonóm csapatok miatt. A funkcionális vezetők és a projektvezetők között konfliktusok lehetségesek, és a vertikális és horizontális információs csatornák rendszeresen ütköznek.
A modern vállalatok rugalmas folyamatokkal, kockázatkezeléssel és gyors döntési mechanizmusokkal ellensúlyozzák a mindig meglévő információhiányt. A hosszú távú, merev tervek helyett a vállalatok rövid (1–4 hetes) ciklusokban dolgoznak, a ciklusok végén értékelik az új helyzetet, és módosítják a stratégiát. A „jó elég jó” elv: Herbert Simon Nobel-díjas közgazdász elmélete alapján a vezetők nem a matematikai optimumot keresik, hanem azt a megoldást választják, amely teljesíti a minimum elvárásokat. A hiányzó adatok beszerzése túl drága, időigényes, inkább heurisztikákat, ökölszabályokat használnak. Nem egyetlen jövőképre készülnek fel, hanem kidolgoznak egy optimista, egy realista és egy pesszimista stratégiát is, és a beavatkozási pontokat is. Diverzifikálnak, megpróbálnak több lábon állni, az adatok megszerzése helyett. Ilyen az adatok kora: drága lett az adat. Ha váratlan esemény történik (információhiány miatt), a többi lábon állás megtartja a céget.
Információszerzési és validálási taktikák: a vállalatok minimális költségvetéssel a valós ügyfélreakciókból gyűjtenek adatokat ahelyett, hogy elméleteket gyártanának. Hálózatépítés és szakértők bevonása: az iparági kapcsolatok, tanácsadók és külső szakértők véleményei pótolják a hiányzó drága adatokat, melyek piackutatással, fókusz-csoportokkal lennének elérhetőek.
Adatvezérelt társadalomban a hierarchikus rendszerek működése
Az adatvezérelt társadalomban a hagyományos, fentről lefelé építkező (hierarchikus) rendszerek átalakulnak. A merev struktúrákat felváltják a rugalmas, hálózatos működési modellek. Gyorsabb adöntéshozatal, a döntési láncok lerövidülnek, az adatok közvetlenül a végrehajtókhoz jutnak el, nincs szükség a parancslánc sok lépcsőfokára.
Algoritmikus irányításnál a középvezetők hagyományos feladatait (ellenőrzés, feladatkiosztás) részben vagy egészben algoritmusok és automatizált rendszerek veszik át. a decentralizáció miatt a hatalom és az információ már nem egyetlen központi csomópontban sűrűsödik össze. A hálózat szélein lévő szereplők is valós idejű adatok alapján dönthetnek. Folyamatos a monitorozás, a hierarchia fenntartását a szigorúbb, digitális eszközökön alapuló megfigyelés és teljesítménymérés biztosítja. A humán tényező háttérbe szorulnak, a rendszerek kizárólag a mérhető adatokra támaszkodnak, a nehezen számszerűsíthető értékek (példázatosság, empátia, kreativitás) elveszhetnek.
Algoritmikus irányításnál a középvezetők hagyományos feladatait (ellenőrzés, feladatkiosztás) részben vagy egészben algoritmusok és automatizált rendszerek veszik át. a decentralizáció miatt a hatalom és az információ már nem egyetlen központi csomópontban sűrűsödik össze. A hálózat szélein lévő szereplők is valós idejű adatok alapján dönthetnek. Folyamatos a monitorozás, a hierarchia fenntartását a szigorúbb, digitális eszközökön alapuló megfigyelés és teljesítménymérés biztosítja. A humán tényező háttérbe szorulnak, a rendszerek kizárólag a mérhető adatokra támaszkodnak, a nehezen számszerűsíthető értékek (példázatosság, empátia, kreativitás) elveszhetnek.
Kompetencia alapú tekintély megváltozik, a pozícióból fakadó tekintélyt felváltja az adatok értelmezésének és a technológia használatának képessége. A szervezetek belsőleg egyszerűsödnek (angol terminológia: laposodnak), az irányításhoz szükséges adatokat birtokló és elemző szűk technokrata réteg kezében óriási hatalom összpontosul. A modern tech-óriásoknál a hierarchia már nem emberek, hanem kódok formájában létezik, a jelenséget algoritmikus menedzsmentnek nevezzük.
Pl. a raktározással, logisztikával foglalkozó Amazon esetén automatizált a felügyelet, szenzorok és szkennerek másodpercre pontosan mérik a dolgozók teljesítményét (például a csomagolási sebességet). A rendszer automatikusan figyelmeztetést küld, vagy akár kezdeményezi a munkaviszony megszüntetését, ha egy dolgozó teljesítménye elmarad az algoritmus által diktált átlagtól. A középvezetők szerepe változik, a műszakvezetők feladata már nem a döntéshozatal, hanem a szoftver által jelzett hibák és elakadások fizikai elhárítása.
Az Über szerkezete főnök nélküli struktúra: a sofőröknek nincs közvetlen emberi felettesük. Egy applikáció osztja ki a munkát, határozza meg az árat és jelöli ki az útvonalat. A hierarchikus kényszerítést finom digitális ösztönzők és játékosított kihívások váltják fel, amelyek hosszabb munkára bírják a sofőröket. Az ügyfelek értékelései (csillagok) közvetlenül alakítják a sofőr státuszát. A rossz átlag automatikus kizárást von maga után a rendszerből.
Államigazgatás és kormányzás esetén az adatvezérelt állam működése a bürokrácia racionalizálását célozza, alapjaiban rendezi át a polgár és az állam közötti hierarchiát. Digitális bürokrácia épül ki, és automatizáltak a döntések. Az állam nem várja meg az állampolgár kérelmét. Az összekapcsolt adatbázisok alapján automatikusan utalja a családi pótlékot vagy állapítja meg az adókedvezményeket
A személyi állomány karcsúsításával az algoritmusok átveszik az elsővonalas ügyintézők feladatait. A közigazgatási hierarchia piramisa ellaposodik, kevesebb tisztviselőre van szükség. Adatvezérelt rendészet jön létre, a bűnügyi statisztikák és téradatok alapján az algoritmusok előre megjósolják, hol várható bűncselekmény, és oda irányítják a járőröket.
Társadalmi pontrendszereket vezetnek be: Kínában az állampolgárok digitális lábnyoma és viselkedése alapján pontszámot kapnak. A pontszám közvetlenül meghatározza, hogy utazhatnak-e, kaphatnak-e hitelt, vagy hova járhat a gyerekük iskolába, ami a hierarchia egy teljesen új, rendszerszintű formája. A vezetők képességeit is pontszámokkal értékelik.
Az Über szerkezete főnök nélküli struktúra: a sofőröknek nincs közvetlen emberi felettesük. Egy applikáció osztja ki a munkát, határozza meg az árat és jelöli ki az útvonalat. A hierarchikus kényszerítést finom digitális ösztönzők és játékosított kihívások váltják fel, amelyek hosszabb munkára bírják a sofőröket. Az ügyfelek értékelései (csillagok) közvetlenül alakítják a sofőr státuszát. A rossz átlag automatikus kizárást von maga után a rendszerből.
Államigazgatás és kormányzás esetén az adatvezérelt állam működése a bürokrácia racionalizálását célozza, alapjaiban rendezi át a polgár és az állam közötti hierarchiát. Digitális bürokrácia épül ki, és automatizáltak a döntések. Az állam nem várja meg az állampolgár kérelmét. Az összekapcsolt adatbázisok alapján automatikusan utalja a családi pótlékot vagy állapítja meg az adókedvezményeket
A személyi állomány karcsúsításával az algoritmusok átveszik az elsővonalas ügyintézők feladatait. A közigazgatási hierarchia piramisa ellaposodik, kevesebb tisztviselőre van szükség. Adatvezérelt rendészet jön létre, a bűnügyi statisztikák és téradatok alapján az algoritmusok előre megjósolják, hol várható bűncselekmény, és oda irányítják a járőröket.
Társadalmi pontrendszereket vezetnek be: Kínában az állampolgárok digitális lábnyoma és viselkedése alapján pontszámot kapnak. A pontszám közvetlenül meghatározza, hogy utazhatnak-e, kaphatnak-e hitelt, vagy hova járhat a gyerekük iskolába, ami a hierarchia egy teljesen új, rendszerszintű formája. A vezetők képességeit is pontszámokkal értékelik.