A nyarak korábban kezdődnek, később érnek véget, és melegebbek →
Magyarországon a szárazságtűrő nővények meghonosodnak
(2025 augusztus)
A tavasz korábban érkezik, a növények hamarabb virágoznak és a madarak korábban vonulnak, míg az ősz később kezdődik, ami egyes régiókban hosszabb vegetációs időszakot eredményez. A nyári és a téli átlag hőmérséklet is emelkedik, ami gyakoribb és intenzívebb hőhullámokhoz, valamint a csapadékeloszlás megváltozásához vezet. Az évszakok eltolódása felborítja az ökoszisztémák egyensúlyát, befolyásolva a növények és állatok életciklusait, a vándorlási mintákat, valamint a kártevők és betegségek terjedését. A hosszabb vegetációs időszakok még előnyösek is egyes növények számára, de növelhetik az aszályok, a kártevők és a betegségek kockázatát. Az atlanti és csendes-óceáni „hurrikán szezonok” elhúzódnak, míg a kaliforniai és az európai „erdőtűz szezonok” mára megszokott jelenségekké váltak. Egy új, feltűnő jelenség a délkelet-ázsiai „ködszezonok” megjelenése.
A mediterrán növények jellemzői: a szárazságtűrés, pozsgás levelek, szürkés vagy ezüstös lombozat és a mély gyökérzet. A mediterrán kertekben gyakran látni levendulát, rozmaringot, olajfát, ciprust, fügét, kakukkfüvet, gránátalmát, leandert és citrusféléket. Kanári szigeteki, tengerparti fenyő, európai ciprus, kalábriai fenyő: jól ellenállnak a szárazságnak és a tűznek, vastag a kérgük. Hasonló az aleppói fenyő is.
Az északi fenyők évek óta sínylődnek, klímastresszben élnek Európa jelentős részén. A forró és aszályos nyarak, a viharok, és a korábban a területre nem jellemző új rovarkártevők megjelenése hozzájárulnak a fák pusztulásához. A fenyők alkalmazkodásán vizsgáljuk az évszakok változásainak hatásait. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
A globális felmelegedés módosítja az évszakok hosszát, a csapadék eloszlását és az időjárást általában is. Magyarországon a tél enyhébb és néha nedvesebb lesz, a nyarak hosszabbodnak, a tavasz hamarabb köszönt be, a tavasz és az ősz rövidebb már most is. A szélsőséges időjárási jelenségek, az extrém szélviharok, az ónos esők, jégesők és az aszályok gyakoribbá válnak. A globális felmelegedés hatására a nyári időszakok meghosszabbodnak, egyes előrejelzések szerint az évszázad végére akár az év felét is felölelhetik, míg a többi évszak rövidül. A csapadék eloszlása is megváltozik, a nyári hónapokban kevesebb, a téli hónapokban több csapadék várható, ami növeli az aszály és az árvíz, a belvíz kockázatát. A változásokat a hőmérséklet emelkedése okozza, és rossz hatással vannak a mezőgazdaságra és az emberi egészségre is.
Az elmúlt harminc évben a vegetációs növekedési időszak körülbelül egy hónappal meghosszabbodott. A bolygó egyes régiói és növényzettípusok jobban érintettek, például az északi félteke és a gyepek. Néhány fafaj már magasabb szélességi körökre vándorolt, hogy megfelelőbb éghajlati viszonyokat keressen. Most a tavasz átlagosan két héttel korábban, az ősz pedig két héttel később érkezik, a vegetációs időszak átlagosan egy hónappal hosszabbodott meg az elmúlt öt évtizedben. Ezek a hatások nem mindenhol egyformák a bolygón. „Az északi féltekén, azaz Európában és Észak-Amerikában erős változást tapasztalunk a szezonalitásban.
Sok -északinak nevezzük- fenyőféle északi tájakon és magas hegységekben a fahatáron nő, a hűvösebb és csapadékosabb éghajlatú területek uralkodó növényei. A lombos erdők pedig a mérsékelt, szubtrópusi és trópusi égöv kedvezőbb adottságú termőterületein nőnek, mert a hatékonyabban fotoszintetizáló és gyorsabban megújuló, fiatal korukban erőteljesebben növekedő lombfák - nagyobb relatív levélfelületük, gyorsabban nőnek- kiszorítják a fenyőket, de a szárazságot nem szeretik. A fenyők az északi félteke zordabb éghajlatú részein gyakoriak, és Délen, ahol a szárazságtűrő változataik nőnek. A fenyők másik jellemző termőterülete a száraz éghajlatú vidékeken alakult ki, mert a fenyők levélzete nemcsak a téli hideg, hanem a hosszú szárazság elviselésére is alkalmasabb a lombleveleknél. Észak-Amerika félsivatagos nyugati felén és Közép-Európa száraz homokjain (például a Duna-Tisza közén) egyaránt borókák és tűnyalábos fenyőfajok uralják a vegetációt. A fajok többsége örökzöld; leveleiket folyamatosan váltják, csak a vörösfenyő (Larix) és az aranyfenyő (Pseudolarix) lombhullató.
Magyarországon az elmúlt húsz évben az ötödére csökkent a fenyvesek mérete. 2019-ben egy év leforgása alatt a feketefenyő-állomány tizede pusztult el. A környező országokban hasonló trendek figyelhetőek meg. Németországban 2018-ban több mint 110 ezer hektár erdő pusztult el (ami akkora terület, mint Hamburg és Bréma együttvéve). A fakárokat a szárazság, a viharok, valamint a kéregbogarak, a szúk pusztítása okozza, amely elsősorban a lucfenyőt érinti. A szárazság és vízhiány miatt a fenyők nem tudnak elegendő gyantát termelni, ami segítene nekik a kártevők elleni védekezésben, így a szúk egész erdőrészeket tesznek tönkre, és az enyhe teleket a kártevők könnyen túlélik.
Globálisan a 2025-ös év május közepéig a műszeres mérések kezdete óta a második legmelegebb, aminek az északi félteke magas légköri poláris örvényének gyengülése az oka (https://greenfo.hu/hir/miert-ilyen-hideg-a-tavasz-megvaltoztak-az-evszakok/). Az örvény az egyenlítői meleg és a sarki hideg levegőt választja el a téli időszak alatt, és április elejére meggyengült, a polárfront délebbre tolódott és egy helyben állt, májusban Magyarország a „hideg” oldalon volt. A gyengülések gyakrabban történnek, mert csökken a hőmérséklet különbség a sarkok nagyobb és a trópusok kisebb melegedése következtében. A tavalyi, eddigi legmelegebb évben 24 napon regisztráltak új országos meleg rekordot és csupán egyetlen napon hideg rekordot. A jövőben a 2024-es évhez hasonló évekre számíthatunk a modell-szimulációk szerint, a 2025-ös év számít kivételnek.
Az évszakok meghatározásának többféle módszertana is létezik. Magyarországon is volt egy meleg nyarunk és egy hideg telünk, a kettő között pedig a hidegebb és melegebb időszakok váltakoztak. Az átmeneti évszakok esetében tehát nem meglepő, hogy felmelegedés miatt az átlagoshoz képest eltolódást tapasztalunk. Innen eredtek azok a népi megfigyelések, amellyel a márciusi felmelegedéseket (Sándor-József-Benedek) vagy a májusi hideg betöréseket (Pongrác-Szervác-Bonifác fagyosszentek) próbálták megmagyarázni. A jelenlegi éghajlati viszonyokat a néhány évtizeddel ezelőtti évtizedekhez hasonlítva: a kora nyár és a tavasz hossza 25-25 nappal nőtt. Egyértelműen a leghosszabb évszakok lettek, vagyis a két évszak a napok közel kétharmadát lefedi már. Egy tipikus évben a tavasz egyre korábban kezdődik, összefolyik a nyárral, a nyár bő egy héttel korábban kezdődik, de bő két héttel kitolódott szeptemberre is. A tél hosszának csökkenésével együtt következett be, ami mostanra kevesebb, mint a fele a korábbinak, míg az ősz hossza nem változott: később kezdődik, de később is ér véget. Az eredmények szerint az ezredforduló környékén még nem volt ennyire nagy az évszakok eltolódása. Ma az Északi-középhegység térségében lett a legrövidebb a tél aránya, a teljes évnek csupán 9%-a, a tavasz az Északi-középhegységben a leghosszabb, míg a nyár (csupán néhány nappal megelőzve a többi, D-i térséget) az Észak-Dunántúlon. Az ősz aránya egységesen azonos az országban.
-Sivatagi vagy félsivatagi területeken élő növények gyakran tűzállóak, a nagy víztartalmuk miatt ellenállnak a magas hőmérsékletnek, például a kaktuszok és pozsgások. Vastag kérgűek a fák, a fák kérge természetes védelmet nyújt a tűz ellen, például az eukaliptuszfák vastag kérge segíti őket a tüzek túlélésében. A lombhullató fák között a tölgyek és a bükkök a vastag kérgük miatt viszonylag tűzállóak. A sűrű lombozatú cserjék, mint például a babérmeggy és a boróka, szintén tűzállóak valamennyire. Néhány kúszónövény, mint például a borostyán, képes a tűzben is fennmaradni. A tűzállóság mértéke a tűz intenzitásától függ, még a legellenállóbb növények is megsérülnek vagy elpusztulnak egy súlyos tűzben. Magyarországon a növényzet nagy része nem tűzálló, mert az éghajlatunk mérsékelt volt, ritkán volt nagy és tartós meleg, de viszonylag jól ellenállnak a tűznek a tölgyek és a fenyőink.
A növények lassan, de vándorolnak. A "vándorló növények" kifejezés háromféle dolgot jelent, az egyik a növényeknek az a képessége, hogy a szél, víz vagy állatok által terjesztve eljutnak új helyekre, Számos növényfaj terjed el így, például a pitypang, melynek magvait a szél messzire fújja, vagy a kókuszdió, melyet a tenger áramlatokkal szállít új partokra. A másik képesség: a szó szoros értelmében vándorlnak a növények, amelyek képesek fizikailag is mozogni: például az ecuadori esőerdőkben található pálmafák, a gyökereik segítségével képesek mozogni a talajban, egyes becslések szerint ezek a fák akár 20 métert is képesek vándorolni egy év alatt. És végül az évszakváltozás, az éghajlat miatti vándorlás. A "vándorló növények" kifejezés tehát hármas jelentéssel bír, melyek a növények terjedésének és alkalmazkodásának különböző módjait fedik le. Hosszú távon a körülöttünk lévő teljes növényzet összetétele változik, a fafajok olyan szélességi körökre vándorolnak, amelyek jobban megfelelnek nekik. Teljesen új szezonális minták jönnek létre, amelyek korábban nem léteztek egy adott területen.
Az évszakváltozás a hőmérséklet emelkedésének tudható be, ami globálisan 1.5°C fok 2025-ben. Franciaországban például 2022-ben 2,7°C-kal melegebb volt, mint az 1961–1990-es években, Európában egy °C-al több, mint a globális. Kellemetlen kövezmények egyike, hogy nyáron az Atlanti-óceáni partokon támadnak a meduzák. Ősszel a hőmérséklet csökkenése leállítja a vegetációt, a hőmérséklet emelkedése jelentős hatással van a növények vegetációs időszakára. A vándormadarak is a növényzettől függenek, és tudják, hol találnak vizet és élelmet. Oroszország nagy lombos erdői jobban reagálnak a hőmérséklet-változásokra, mint Európa tűlevelű erdei. A sekélyen gyökerező füvekből álló gyepek nagyon érzékenyek a változásokra. Ha a tavasz korábban jön, kizöldülnek, és sok vizet veszítenek aszálykor, és ezért érzékenyebbek a nyári szárazságra, mint az erdei fák, amelyek mélyebben gyökereznek.
A lombhullató életformának az örökzölddel szemben különböző előnyei -és hátrányai is- vannak. Az örökzöldek vízvesztesége kisebb, jobb a szárazságtűrésük, de a növényevő állatoktól nagyobb fenyegetettségnek vannak kitéve fiatal korban. A lombhullató növények elveszítik levélzetüket a vízzel való takarékosság vagy a téli körülmények elviselése miatt, a következő szezonban újranövesztik a leveleiket, ami többlet-erőforrásokat emészt fel az örökzöld életmódhoz képest, ezért a szárazság miatt É-ra vándorolnak. A levelektől való megszabadulás egyben a növényevő rovarokat is eltávolítja a növényről.
A trópusi és szubtrópusi lombhullató erdőket, vannak ilyenek is, a csapadékmennyiség szezonális változásai alakították ki. Hosszabb száraz időszakokban a növények megszabadulnak leveleiktől, hogy megóvják magukat a kiszáradástól. A levélhullás lehet nem évszakfüggő, mint a mérsékelt övi erdőknél, az év bármely szakában megtörténhet. Még kisebb területeken belül is eltérések lehetnek a lombhullás időpontjában és időtartamában; érdekes, de megtörténik, hogy ugyanazon hegy két oldalán, vagy folyómellékeken felváltva fordulnak elő a leveles és csupasz fák alkotta erdőfoltok.