ABSTRACT
A törökországi Çatalhöyük* környékén végzett ásatásokon találták az obszidián tükröket, több mint 8000 évesek. A korban a tükrök csiszolt ásványokból készültek, hasonló az egyiptomi Badari-kultúra idejéből származó 6500 éves ásványtükör. I.e. 4000 környékén Mezopotámiában csiszolt rézből készítettek tükröket, úgy 1000 évvel később pedig már az egyiptomiak is használtak hasonló, fényesre csiszolt fémlemezeket tükörként. A rézből és bronzból csiszolt tükrök az ókori Rómában, illetve Görögországban is elterjedtek. "Egy ilyen tükör elkészítéséhez jelentős technológia szükséges. Egy sima felületet csiszolni, majd valódi polírozást elérni nem könnyű." / THE OLDEST MIRRORS WERE MADE OF OBSIDIAN, VOLCANIC GLASS: Obsidian mirrors, over 8000 years old, have been found in excavations near Çatalhöyük* in Turkey. The mirrors were made of polished minerals, similar to a 6500-year-old mineral mirror from the Badari culture in Egypt. Around 4000 BC, mirrors were made of polished copper in Mesopotamia, and about 1000 years later the Egyptians were using similar polished metal plates as mirrors. Mirrors made of polished copper and bronze were also common in ancient Rome and Greece. "To make such a mirror requires considerable technology. To grind a smooth surface and then achieve a true polish is not easy."
BEVEZETÉS
Az első tükrök i.e. 6000 környékén Anatóliában készültek, fényesre csiszolt obszidiánból. A törökországi Çatalhöyük* környékén végzett ásatásokon találták az obszidián tükröket, (https://nlc.hu/trend/20210422/tukor-tortenelem/), több mint 8000 évesek. Az egyik vulkáni üvegből készült kis tükör egy falusi nő feltárt sírjának melléklete, a radiokarbonos vizsgálat szerint 8200 éves. Az ezt követő mintegy 1500 évből nincs tárgyi emlékünk tükrök létezéséről.
A domborúra csiszolt Çatalhöyük-i tükör jó optikai tulajdonságokkal rendelkezett, mára karcos lett. A korban a tükrök csiszolt ásványokból készültek, hasonló az egyiptomi Badari-kultúra idejéből származó 6500 éves ásványtükör. Az egyiptomi település, El-Badari területén folyó ásatások során került a felszínre egy szelenitből csiszolt tükör, amit fakeretbe illesztettek, és egy tükrösre polírozott pala-lemez. Ebből a korból származik az a csiszolt csillámpala lap is, amin egy fúrt lyuk található, így valószínűleg fali tükörként szolgált. Korukat 6500 évesre becsülik.
I.e. 4000 környékén Mezopotámiában csiszolt rézből készítettek tükröket, úgy 1000 évvel később pedig már az egyiptomiak is használtak hasonló, fényesre csiszolt fémlemezeket tükörként. Kínában és Indiában a bronz mellett az ón és a réz ötvözetéből, úgynevezett speculum fémből (1/3 ón, 2/3 réz) is gyártottak tükröket. Mivel a nemesfémek, illetve a speculum fém drágák voltak, illetve a tükrök előállítása is nehéz volt, ezért használatuk a gazdagok kiváltsága volt. A rézből és bronzból csiszolt tükrök az ókori Rómában, illetve Görögországban is elterjedtek.
Ókori fémtükrök
CSISZOLÁS
Természetesen érdekes kérdés, hogyan csiszolták tükrösre a köveket, nem minden kőzet alkalmas tükör csiszolásához, talán a zárványok hiánya a legfontosabb. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. Találtunk egy kutatói beszámolót az obszidián tükrök csiszolásáról kutatási kísérletként napjainkban, (https://www.thearchaeologist.org/blog/the-worlds-oldest-mirrors-found-in-neolithic-atalhyk-site), ebből idézünk: "Kíváncsi voltam, mennyire nehéz és mennyi időbe telik egy obszidiántükör elkészítése. A közép-anatóliai Çatalhöyük neolitikus lelőhelyen talált érdekes leletek között van néhány csiszolt obszidián lelet, amelyekről úgy vélik, hogy tükörként használták őket. P. H. M. Hawley az obszidiántükröket említő "A világ első városa" című cikkre (1998. március-április) válaszul azt írta: "egy ilyen tükör elkészítéséhez jelentős technológia szükséges. Egy sima felületet csiszolni, majd valódi polírozást elérni nem könnyű" (1998. május-június, 11. o.). Egy kísérő kommentárban Orrin Shane (az eredeti cikk egyik szerzője és a Minnesota Museum of Science kurátora) a következőket mondta a Çatalhöyük tükrökről: "Kivételesen sík felületük magasan csiszolt, és éles képet tükröznek".
"1999 decemberében elkezdtem kézzel készíteni egy kisebbet, különböző könnyen hozzáférhető anyagokból (némelyik mesterséges anyag volt) egy törött obszidián csiszolásához. A kezdeti csiszoláshoz egy beton járdadarab szolgáltatta a durva felületet. Miután sima felületet kaptam, folytattam, egy kiselejtezett csiszolókorong oldalát, egy finom csiszolókövet majd egy finom agyagcsiszolót használtam egy darab üveglapon. Az eredmény egy majdnem sík csiszolt terület lett, amely kiváló tükröződést eredményezett. Ezen első siker után további három obszidián darabot használtam fel, amelyek kagylós felületűek voltak, és a hosszú állás során elvesztették a fényüket, és olyan anyagokkal csiszoltam és políroztam őket, mint a gránit, kvarcit, homokkő, pala, márvány, homok, finom szemcsés kő, agyag és fahamu. Csiszolásra leginkább a gránitot, a homokot, a homokkövet és a finomszemcsés követ használták. A finomszemcsés kő meglehetősen jó csiszolást adott, míg a többit rövid ideig használták annak igazolására, hogy az anyagok széles skálája hatékony a folyamatban. Megfigyeltem a nap visszaverődését. 10x-es kézi lencsével vizsgáltam az obszidián felületét, hogy értékeljem a csiszolás és a polírozás előrehaladását, és nagy gondot fordítottam arra, hogy a felületet tisztán tartsam idegen anyagoktól, hogy csökkentsem a karcolások keletkezésének lehetőségét. Még ki kellett találnom a lehetséges végső polírozási, csiszolási és fényezési eljárásokat. A fahamuval rövid ideig próbálkoztam végső polírozószerként, de valószínűleg túl finom szemcséjű volt. A fent felsoroltakhoz hasonló csiszolási és polírozási anyagok Törökországban találhatóak. A legnagyobb tükörfelület, amit készítettem, körülbelül 4 x 6 centiméteres (1,6 x 2,4 hüvelyk) volt. Tapasztalattal valószínűleg ki lehetne választani egy optimális anyagkészletet a megmunkálásra. A végső polírozás elérése veheti igénybe a legtöbb időt.
Az összes tükör jó képet adott, és mindegyik enyhén domború volt, ahogy az várható volt a kézi csiszolástól, ahol a lineáris és forgó mozgások nagyobb nyomást eredményeznek a felület kerülete mentén. Az egyetlen technikai hivatkozás, amelyet egy Çatalhöyükből származó obszidiántükörről láttam, azt állítja, hogy enyhén domború. A mag különleges előkészítésével és a csiszolás során tanúsított nagy körültekintéssel valószínűleg közel sík tükröt lehetne készíteni, amely nem torzítana.
A 2000 augusztusában Çatalhöyükben való tartózkodásom során nem publikált feljegyzésekből gyűjtöttem információkat, és beszéltem azokkal, akik a helyszínen jártasak voltak az obszidiánban és az őrlőkövekben. A Çatalhöyüki tükrök közül nyolcat láthattam. Három darab a Konyai Régészeti Múzeumban és az ankarai Anatóliai Civilizációk Múzeumában volt. A homályos megvilágítás és az üvegvitrinek miatt nehéz volt kivenni a készítés részleteit. A konyai múzeumban tárolt kettőt közelről is meg lehetett vizsgálni. Felületük enyhén domború volt, ahogy gyanítottam; de erősen megkarcolódtak, valószínűleg a szállítás és a tisztítás következtében.
Összefoglalva: bőséges régészeti bizonyíték van kövek csiszolására, és a csiszoló szerszámok dísztárgyak készítésére szolgáltak. Nem volt szükség technológiai újításra ahhoz, hogy obszidiántükröket lehessen előállítani. Míg Çatalhöyük ősi lakosai számára helyben csak agyag, tómeder-agyag, fűfélék és állatbőr állt rendelkezésre, addig bizonyos távolságban, a déli Tarus-hegység és több más irányban lévő vulkáni hegy lehetett az obszidián csiszolására és csiszolására alkalmas anyagok forrása." (https://www.youtube.com/watch?v=mrxh2H7JlP8)
*CATALHÖYÜK(https://hu.wikipedia.org/wiki/Anat%C3%B3liai_Civiliz%C3%A1ci%C3%B3k_M%C3%BAzeuma) volt a Közel-Kelet és az Égeikum magasan fejlett legrégebbi összefüggő települése, az anatóliai Konyától 52 kilométernyire. Az ásatások során 10 építési réteget határoltak el, az i. e. 6800-5700 éves korszakból. Az építmények és a település is meghatározott rend szerint létesült. A négyszögletes alakú házak egyformák, és mind egy-egy belső udvar köré épültek. A házak agyagtéglából, de kőalapozás nélkül létesültek. A lakóhelyek belülről egy szobát, egy előkészítő helyet és egy konyhát foglaltak magukba. A szobákban pad, főzőhely és kemence található.
A település a Kr. e. 6800 – Kr. e. 6300 közötti időszakban élte virágkorát, i.e. 5700-5500 körül elnéptelenedett. Fénykorában mintegy 1000, átlagosan 25 m² alapterületű ház adott otthont körülbelül 5000 lakosának. Alapterülete körülbelül 12 hektáros volt, ami más korabeli lelőhelyekhez képest igen nagy. Városfalat sem sikerült eddig feltárni. (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%87atalh%C3%B6y%C3%BCk)
A házak egymáshoz tapasztva, gyakran közös falakkal épültek. Sokuk emeletes volt, és a tetőn keresztül lehetett bejutni a kicsiny, nagy valószínűséggel egyetlen családnak otthont adó lakótérbe.
A háztetőkön és a belső udvarokon éltek, fantáziakép
Festményeket a házak mintegy harmadában találtak, ezek feltehetően egyben háziszentélyek voltak, melyeket kuriózumnak számító falfestményekkel díszítettek. A festményeket finom ecsettel készítették, festékanyagul különböző helyi ásványokat (cinóber, okker, malachit, mangán stb.) használva. A festmények emberi kezeket, állatokat, vadászjeleneteket ábrázolnak, de vannak köztük halottakat bemutató és nonfiguratív alkotások is. Festményeket a házak mintegy harmadában találtak,
A település lakói már foglalkoztak mezőgazdasággal. A kutyát és a szarvasmarhát már háziasították, de a vadászat állandóan jelen volt a közösség élelem- és bőrellátásában. Szarvasra, vaddisznóra, onagerre és ragadozókra (medvére és párducra) is vadásztak.
Çatal Hüyük lakói a földművelésben is jártasak voltak, fő terményük az alakor- és a tönkebúza, illetve a csupasz hatsoros árpa volt. Öntözésre utaló növényi maradványok is előkerültek. az edények többsége különféle puhafákból, például fenyőből készült. A pattintott kőeszközök alapanyagául szolgáló obszidiánt Észak-Anatóliából, a kovát pedig Szíriából szerezték. Fémmegmunkálásra is akad néhány példa, bár a különféle dísztárgyak, ékszerek alapanyagául szolgáló rezet és ólmot ekkoriban még aligha olvasztották.
Kisebb szobrocskákat is találtak a régészek, amelyek zömmel termékenységi jeleneteket vagy állatalakokat ábrázolnak. A szobrokat és domborműveket néha ki is festették, sőt többszöri átfestésre is van példa. Sokuk a Levantéban is ismert nádvázas-agyaghabarcsos módszerrel készült. A plasztikák ember- és állatalakokat (bika- és kosfejeket, párducokat) valamint számos női mellet ábrázoltak.
Çatalhöyük különleges jellemzője, hogy a házak egyes falai bikafejekkel és –képekkel vannak díszítve. A falfestményeken vörös, rózsa, barna, fekete és fehér színeket alkalmaztak, sovány agyagvakolatra felhordva. Különleges figyelmet érdemelnek az ember alakú figurák, istennők, emberi kezek, vadászjelenetek, állatok, pl. leopárd, bika, szarvas, vaddisznó, oroszlán, medve, madarak, továbbá tájkép és építészeti rajz, a háttérben működő vulkánnal.
Catakhüyük rajza (https://reydekish.com/2015/08/21/catal-huyuk/)
Festmény (https://reydekish.com/2015/08/21/catal-huyuk/)
Ebben a kultúr-térségben az istenanya a termékenység megtestesítőjeként jelenik meg. Ezeken a terrakotta-, vagy kőfigurákon, fiatal lányként, viselősen, vagy idős nőként ábrázolják. Egyedülálló az az anyaistennői ábrázolás, amelyen a viselős anyaistennőt két leopárd közt ülve ábrázolják.
A kézi gyártású agyagáruk díszítésére a neolitikumban általánosan barna, fekete, és vörös színeket használnak. A korsó-formákon főként ovális-, a periódus végén ezzel ellentétben azonban egyszerű geometrikus formákat alkalmaznak a díszítésekhez. Nyakláncok a legkülönbözőbb kövekből és kagylóhéjból, obszidián tükrök, és dísztárgyak azok, amiket Catalhöyükben találtak, azt jelzik, hogy ebben a korszakban megnőtt az emberek dísztárgyakkal, ékszerekkel kapcsolatos igénye.
Ebben a városban lelték meg a legkorábbi szövetanyag-maradványokat is. Faliképek beszélnek arról, hogy a szövött anyagok fonás-szövés mellett másból, mint pl. pamutból, állatszőrből, növényi rostokból is készültek, ugyancsak egyes öltözék-darabokat bőrből is. A csontok a csatok, tűk, tűzők készítésére szolgáltak. Különleges érdeklődésre számíthat egy temetkezési ajándékként (sírmellékletként) talált, tűzkőből készített tőr, kifaragott fogóval.
A korszak utolsó szakaszában – mellékesen – primitív, kezdetleges metódussal, rezet és ónt is alkalmaztak. Ezen kívül cserekereskedelmet is folytattak Kis-ázsiai szomszédaikkal.
Kőből, vagy égetett agyagból készített pecsétlőhengerek geometrikus mintákkal jelzik, hogy a személyiség védelmét a neolitikumban már fontosnak tekintették. A legszélesebb körben alkalmazott alapanyagok a legkülönbözőbb áruk és fegyverek előállításához a tűzkő (kovakő) és obszídián voltak.
Çatalhöyük emberei halottaikat a házuk padozata alá temették el, a gyermekeket a szoba alatt, az időseket – egyedül, vagy csoportosan - a szoba ülőpad alatti részén, mellékletként halotti ajándékokkal.
