ÓASSZÍR (ASSUR-I) KERESKEDELMI UTAK

ÓASSZÍR (ASSUR-I) KERESKEDELMI UTAK

(2023 május)

ABSTRACT

Az eredeti Óasszír kereskedelmi út az Eufrátesz mentén vezetett, később egy nevezetes északi utat I. Samsi Adad (i. e. 1813 - i. e. 1781) szervezett, ami kezdetben kb. 40 évig működött, majd kb. 40 évig nem működött. A másik utat D-en a kortársa, a babiloni Hammurápi szervezte, ismét az Eufrátesz mentén. Hammurápi ezért égette fel Mári városállamot i.e. 1759 körül, Máriban I. Samsi Adad fia volt a király (https://en.wikipedia.org/wiki/Mari,_Syria). Lehetséges, hogy Hammurápinak volt egy ónforrása Elám-ban. Korábban Mári városán keresztül történt a só-, fa-, gyapjú- és fémkereskedelem Sumer és az Eblai Birodalom között, i. e. 2900 és i. e. 1759 között, az Eufrátesz folyó mentén. A fizető eszköz ezüst vagy maga a szállított áru volt, sokszor afganisztáni (Badakshan-i) ónöntvény és eblai gyapjú. Az Óasszír út nyomvonala változó volt, Ny-ról K-i irányban: Kanis egy É-i elosztó pont volt Karkamishen keresztül, és az utóbbitól D-re Ebla felé. A kutatók sem tudják honnan vezetett K-ről Assurba, hol volt az ónbánya: valószínűleg a Ny Afganisztán-i Farahban Badakshanban. Krétával Ugariton keresztül kereskedtek (Kréta nevének eredete karum:= parti kereskedelmi lerakat a vízparton), Krétán kereskedelmi lerakat is volt . // ANCIENT TRADE ROUTES OF ASSYRIAN: The original trade route of Assyria was along the Euphrates, later a new one of was organized by Samsi Adad I (1813 BC - 1781 BC), the other was organized by his contemporary Hammurabi of Babylon again along the Euphrates, so Hammurabi burned Marti around 1759 BC, where the son of Samsi Adad I was king. It is possible that Hammurabi had a source of tin in Elam. Earlier, the trade in salt, wood, wool and metals between Sumer and the Ebla Empire took place through the city of Mari, along the Euphrates River between 2900 BC and 1759 BC. The means of payment was silver or the goods themselves, often tin ingots from Afghanistan and wool from Ebla. The route of the Old Assyrian Road varied from west to east: Kanish was a north-eastern distribution point via Carkamish, and the latter was a south-eastern one via Ebla. The tin mine was probably in Farah in western Afghanistan. They traded with Crete via Ugarit (the origin of the name of Crete is karum:= coastal trading depot on the waterfront), they also had a trading depot on Crete.

BEVEZETÉS

feature vassos main photo Fragment from a bronze four sided stand now in the Royal Ontario Museum shows represents a Cypriot carrying an ingot. 12th cent 300x200

Párna, vagy ökörbőr alakú fémingót (öntvény) szállítása (20-30 kg)

Az ón ásványa a kassziterit (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kassziterit, ónkő, képlete: SnO₂). Angliában Cornwall területén, Németországban a Harz hegység bányáiban, Olaszországban Elbán és Livorno környékén és a Comói-tó közelében fordul elö. Magas hőmérsékleten hidrotermás (melegvízes) telérekben keletkezik. Gyakran fordul elő másodlagosan folyókanyarok lerakódásaiban, a gránithegyek tövében.

Legismertebb ókori bányája Kestel- ben volt (https://en.wikipedia.org/wiki/Kestel), egy ónbányában a törökországi Taurus-hegységben (a mai Celaller falu közelében, Çamardı körzet, Niğde tartomány). Az ón a bronzkorban ugyanolyan ritka és értékes volt, mint az arany, az ónbronz fontos összetevője, önthetővé tette a rezet. A kutatás módja az internetes keresés volt a Wikipedia oldalairól kiindulva, célja az ismeretterjesztés.

A Taurus-előhegység egyik patakjában kassziterit (ónérc) kristályokat találtak, az érc lila színű volt; a korábbi kutatások fekete ércet kerestek, a legtöbb ónérc fekete. A lelőhely közelében egy elhagyatott völgy volt és egy Kestel nevű dombdal, amelyről kiderült, hogy ónbányát rejt. Bronzkori kerámiatöredékeket találtak a bányában és annak közelében. A bánya belsejében élénk lila ónérc erek voltak. A Kestel-bánya 3 km hosszú alagutakkal rendelkezik, amelyek közül sok csak körülbelül két láb széles, éppen elég nagy ahhoz, hogy a gyerekek elvégezhessék a bányamunkát. Az egyik elhagyott aknában tizenkét-tizenöt gyermek sírját találták meg.

A Kestel bányától 2 km-re található Göltepe nevű természetes domb tetején (37,801°N 34,934°E) a kutatók bronzkori kerámiahalmokat, közel 50 000 csiszolt kőszerszámot találtak, és bizonyítékot arra, hogy ez a hely i. e. 3290-1840 között folyamatosan lakott volt, és a kesteli ónbánya i. e. 1840 körül kimerült. A közel 60 hektáros domb a csúcsán és a teljes felszínén régészeti leletek találhatóak. A település nagyságát 8-10 hektárra becsülik, és a Kestel lejtőn lévő lelőhellyel együtt, összesen 60 hektár területű város nagy része a föld alatt volt.

A Göltepe-i kerámia szolgáltatta a bronzkori ónipar bizonyítékát, a helyszínen számos vastag, salakkal bélelt tégelyt találtak, és a vizsgálatok kimutatták, hogy a salak igen magas (30%-tól majdnem 100%-ig terjedő) ónkoncentrációt tartalmaz. Valószínű, hogy az ércrögök mosása után kőszerszámokkal porrá őrölték az ércet, majd a port addig hevítették, hogy kiolvadjon belőle az ón. Mindezt a bronzkori eszközökkel végezték. Megj.: nem találtak magas ónásvány tartalmú érceket. A középső bronzkori asszír feljegyzések - keleti eredetű - ónkereskedelemre is utalnak: az Óasszír kereskedelmi út, egy szamárkaravánok járta ösvény Eblába és Anatóliába (Kanis) is átvezetett.

Kereskdelmi karaván utak

Ugariti Mári-i, Babilon-i, K-Ny-i kereskedelmi út, (később selyemút i.e. 2000-tól), és a Babylon- Assur- Karkemish-i, Ebla-i útak (4)

Az Óasszír kereskedelmi utak É-i, hettita részei Anatóliában (4)

Az erdeti Óasszír kereskedelmi út az Eufrátesz mentén vezetett, aztán egy északi utat I. Samsi Addad (i. e. 1813 - i. e. 1781) szervezte meg, a másikat D-en a kortársa, a babilóni Hammurápi, ismét az Eufrátesz mentén, amihez felégette Márit (https://en.wikipedia.org/wiki/Mari,_Syria) i.e. 1759 körül. Korábban Mári városán kersztül történt, az Eufrátesz mentén, a só-, fa-, gyapjú- és fémkereskedelem Sumer és az Eblai Birodalom között, i. e. 2900 és i. e. 1759 között. A fizető eszköz ezüst vagy maga az áru volt, sokszor ónöntvény és eblai gyapjú. I. Samsi Adad alapította az asszír birodalmat a Tigris folyó felső folyásánál, a Felső Zap-folyó vidékén, Assur közelében Subat Enlil fővárossal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Subat-Enlil), i.e. 1800 körül, Assurtól É-ra.

Érdekesség és bizonyíték Mári városban a fémmegmunkálására: I. Samsi-Adad fiától, Mári királyától 10 000 darab, fél fontos öntött bronzszöget kért új palotájának díszítésére Subat-Enlilben. Ez több mint öt tonna bronz volt, és egy szamár 60-90 kg terhet vitt, általában 65-70 kilogrammot. A szögeket a falak díszítésére használták, nem maradtak ránk. Hammurapi a 28. uralkodási évben egy elámi uralkodó megtámadta Babilont, a támadást azonban Hammurapi felkészülten várta és győzelmet aratott. A háborúk az afganisztáni Farah-ból érkező ónkereskedelmet időszakosan leállították. A Hammurápi szállította az ónt a D-i úton Márin keresztül, miután i.e. 1759-ben lerombolta Márit, ami a Mári-i ónkereskedelem végét az É-i kereskedelmi úton.

fém öböl

Az ábra kb. a Római Birodalom idejének megfelelő réz- és ónkereskedelmi útvonalakat, a rézkohósító ismereteket terjedését mutatja

Ázsiában (https://bencsik.rs3.hu/a-bronzkori-femmuvesseg-kezdetei-az-i-e-4-evezredben.html)

(A későbbi, görög bronzkorról ld.: https://www.tf.uni-

kiel.de/matwis/amat/iss/kap_b/articles/salimbeti_greek_bronze_sword.pdf és http://www.salimbeti.com/micenei/ irodalmakat)

Az első aranytárgyak, ékszerek a sumereknél jelentek meg nagy számban. Az arany, arzénbronz (termésfémek, hidegkovácsolással alakíthatóak) tárgyak Mezopotámiában az Eufrátesz és Tigris folyók mentén terjedt el. A sumerek előtti, proto-sumer kapcsolatok adhatnak információkat, ezért e kapcsoltokat is vizsgáltuk: kb i.e. 4000 után a proto-sumerek Eblába** és az É-Kaukázusig is eljutottak.

Kingdom of Ebla2

Eblai Királyság Szíriában (Wikipedia)

... "a terjeszkedés az V. évezredben kezdődött és a IV. évezredben is tartott. Uruk-ból tömegesen telepedtek le emberek először Szíriában, D-Kaukázusban, később É-Kaukázusban. Szíriában, ahol Habuba Kabiraban és Anatóliában - ahol Arslantepeben van nyoma az emigrációnak- és Iránban Godin Tepe-ben.ÉNy Irakban Tepe Gawra-ban, ÉK -Szíriában Hamoukar-ban találtak hasonló telepeket. Ninivében és Tell Brak-ban, továbbá É-Eufrátesz mellett Qrayyanál és Jebel Aruda-nál. További Euferátesz melletti enklávék az Uruk korból találhatóak Hassek Hoyuk, Samsat, and Tepecik (Elazig Province, Keban Gát közelében) környékén." A Nílus Deltában, Butoban is volt egy proto-sumer enklávé, (2, Kákosi, 43.o.), továbbá Gerrha-ban a Bekaa völgyben. A proto-sumérek az Eufrátesz mentén jutottak el ÉNy-ra, pl. a Bekaa völgybe is. Taaniyelben volt egy telepük i.e. 28. sz.-ban a sumereknek, a Gilgamesz eposzban szerepel, hogy i.e. 2700 előtt „az Eufrátesz szent vizéhez legörgették a cédrust, az Eufrátesz szent vizén leúsztatták a cédrust”. A proto-sumerek idejében az északi telepek létesítését kiválthatta a változó éghajlat, a Perzsa-öböl alakváltozása, az aljzat emelkedése okozta szikesedés. A fémmegmunkálás ismereteit az ékszerek, szobrok jelentették ebben a korban. Az Eufráteszen a sós tengervíz É-ra történő áramlása után a mocsár kiszáradása– ami folyamatos szikesedést okozott- kényszeríthette ki a sumerek ÉNy-ra költözését, városalapításait.

ELSŐ ÉKSZEREK, FÉMESZKÖZÖK

Kezdetben a termésfémekből ékszerek, kultikus eszközök készültek, később is fegyverek, és nem szerszámok. Kőkor végén többfelé találtak réztárgyakat – többnyire tűket és kisebb ékszereket, rézgyöngyöket, arzénbronz leleteket és jellegzetesen kőkorszaki környezetben-; a kőkort egy hosszú, évezredekig tartó „kőrézkor, kőbronzkor”, a „chalkolitikum” váltotta fel, amit többségében a kő, a csont és a fából, agyagból készült eszközök használata jellemez.

„Az alábbi táblázatban szereplő dátumok hozzávetőlegesek és földrajzi helyenként eltérőek lehetnek: attól függően, hogy valaki milyen területet és milyen kritériumokat vesz alapul hozzá”:

kőrézkor	i. e. 5. évezred közepe – i. e. 3300	korai kőrézkor	i. e. 4500–4000	Ubaid-kultúra, Várna-i (Bulgária) aranykincs (https://en.wikipedia.org/wiki/Varna_Necropolis)
kőrézkor	i. e. 5. évezred közepe – i. e. 3300	késő kőrézkor	i. e. 4000–3300	Gassul-kultúra, Uruk-kultúra, Nagada I, Nagada II, predinasztikus Egyiptom
bronzkor (i. e. 3300–1200)	korai bronzkor (i. e. 3300–2000)	kora bronzkor I	i. e. 3300–3000	protodinasztikus Egyiptom, Nagada III, Dzsemdet Naszr-kultúra, majkopi kultúra kezdete, Kura–Araxes I (Sengavit)
		kora bronzkor II	i. e. 3000–2700	sumer városkirályságok, egyiptomi koradinasztikus kor, Dilmuni rézkereskedelem
		kora bronzkor III	i. e. 2700–2200	egyiptomi Óbirodalom, Sumér, Kura–Araxes II, korai kurgán-kultúra, Ebla.
		kora bronzkor IV	i. e. 2200–2100	egyiptomi átmeneti időszak, lagasi periódus, Kura–Arakxes III.
	középső bronzkor (i. e. 2000–1550)	középbronzkor I	i. e. 2100–2000	egyiptomi XI. dinasztia, III. uri dinasztia
		középbronzkor IIA	i. e. 2000–1750	Minósz, egyiptomi Középbirodalom, amoriták, óasszír kereskedelem, trialeti kurgán-kultúra, majkopi kultúra vége
		középbronzkor IIB	i. e. 1750–1650	egyiptomi második átmeneti időszak, Óbabiloni Birodalom, hettita városkirályságok
		középbronzkor IIC	i. e. 1650–1550	hettita Óbirodalom, hükszoszok, a Théra kitörése, Minósz és az Égeikum pusztulása, középbabiloni kor kezdete
	késő bronzkor (i. e. 1550–1200)	késő bronzkor I	i. e. 1550–1400	középhettita kor, egyiptomi Újbirodalom, III. babiloni dinasztia
		késő bronzkor IIA	i. e. 1400–1300	későhettita kor, Mitanni, Ugarit, XVIII. dinasztia, III. babiloni dinasztia, középasszír kor, Szeha, Vilusza, Apaszasz
		késő bronzkor IIB	i. e. 1300–1200	későhettita kor, Urartu, XIX. dinasztia, nyugat-anatóliai pregörög államok (Ahhijava, Lukka, Szeha, Millavanda)
vaskor (i. e. 1200–539)	vaskor I (i. e. 1200–1000)	vaskor IA	i. e. 1200–1150	bronzkori összeomlás, Trója pusztulása (Vilusza), tengeri népek, XX. dinasztia
	vaskor I (i. e. 1200–1000)	vaskor IB	i. e. 1150–1000	újhettita királyságok, arameus vándorlás, XXI. dinasztia, IV. babiloni dinasztia
	vaskor II (i. e. 1000–539)	vaskor IIA	i. e. 1000–900	Újasszír Birodalom, VI–VIII. babiloni dinasztia, XXII. dinasztia
		vaskor IIB	i. e. 900–700	Urartu, Phrügia, IX. babiloni dinasztia, XXIII. dinasztia, újhettita királyságok, perzsák
		vaskor IIC	i. e. 700–539	Újbabiloni Birodalom, Asszíria bukása (i. e. 612), XXIV–XXVI. dinasztia, Akhaimenidák

A kronológia -kiváló munka: file:///D:/mell%C3%A9kletek%20!!/%C3%93kori%20Kelet%20-%20Wikiwand.html#- táblázatosan

copper 2012 1

A réz és bronz története. Összefoglaló kép - a réz arzénbronz is lehet- eredete: https://copperalliance.eu/about-

copper/copper-history/timeline-of-copper-2/

A fémek egymáshoz viszonyított értéke az idők során erősen változott. A pillanatnyi aránynak köszönhették az egyes fémek a használatukat általános értékmérőként. A „nagykereskedelem” és a távolsági kereskedelem legfontosabb árucikkei a fémek, különösen az ezüst, arany, elektrum*, réz, ón és az arzénbronz voltak, nagyon későn a vas. A fémtárgyak használata, illetve fémeszközök és fegyverek előfordulási gyakorisága semmiképpen sem hozható egyidejű kapcsolatba a fémek ismeretével és „felfedezésével”. Későbbi ismeret, hogy a meleg kovácsolás megkeményíti, tartóssá teszi az arzénbronzot, ez volt a legkorábbi ékszerkészítés, majd fémfegyver készítés az arzénbronz kovácsolásával.

Európában, Egyiptomban, Mezopotámiában kb. azonos időben alakult ki a bronzművesség (4)

Az agyagtáblák alapján következtetni lehet az ónbronz készítésének idejére, fémkereskedelemre, az ónbronz öntésére. A fémeket nyers öntvény (ingót, kb 25-30 kg-os nyers fém öntvény) és késztermék alakjában is szállították. A termésrézként található arzénbronzról az ónbronzra -az utóbbi előállítása az ónkereskedelem függvénye volt- való áttérés, tehát az ón, azaz először a kassziterit ónérc és a réz együttes olvasztása i.e. 2400-as években kezdődhetett Eblában, ahol korábban a sumerek sóbányája volt.

AZ ÓASSZÍR KERESKEDELMI UTAK

Az i. e. 2300 körüli Ebla-i táblák alapján Ebla bronzhoz szükséges réz- és ónérc ellátása még a Taurusz hegységi bányákból történt az Ebla- Kanesh-i útvonalon. Az Eblai-i üzemszerű fémkohászat jelentőségét mutatja, hogy később már hétköznapi használati tárgyak is és nem csak ékszereket és az uralkodók reprezentációs ajándékait készítették fémekből, bronzból. I.e. 1840-től ónhiány lehetett Anatóliában, mert a Kestel-i, Taurus hegyi bánya leállt. Az i. Samsi Adad szervezte Assurból érkező ónkaravánok akadoztak. Az Assur-on keresztül érkező évenkénti afganisztáni szamárkaravánok mindig is megszakításokkal érkeztek Karkemish-be, Eblába az Óasszír úton. A rézingótokból (nyersbőr alakú öntvény, az alakja annak tudható be, hogy gyékényzsebekben a szamarak oldalain szállították), a legtöbbet a Taurus-hegységből és Ciprusról szállítottak, Ciprusról az ugariti hajósok. A Ciprusi rézérc olvasztása új eljárást igényelt egy későbbi korban, először "pörkölni" kellett az ércet, hogy rézoxidot kapjanak, míg az anatóliai rézércek oxidos ércek voltak.

ROAF óasszír és anatóliai utak

Az É-i, Óasszír kereskedelmi út, a későbbi a Selyemút, sárgával jelölve (1)

trade

Keleti kereskedelmi utak (4)

A legrégebbi sumer út az Eufrátesz mentén vezetett Márin keresztül az eblai sóbányához. Az amoriták (i.e. 2300 utáni) az Eufrátesztől D-re történt megjelenésével és agresszív terjeszkedésével a kerekedelmi utak északi irányba tolódtak. Amorita dinasztiák alakultak ki a folyó mentén, a dinasztia alapítójának, I.Samsi Adad (https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Samsi-Adad) birodalmaiban új fővárosok - ami ez esetben új paloták építését is jelenti, a régi főváros Assurban volt- épültek, Subat-Enlilben, Jamhadban (https://en.wikipedia.org/wiki/Yamhad, Aleppóban) és Máriban, a fiaiból csinált királyokat. Jamhad-ban, Aleppó-ban is épült királyi új királyi palota, történelmi előzmények nélkül, a legnevezetesebb Máriban. Jamhad Monarchiának Aleppo volt a fővárosa, de nem volt kikötője, Ugarit vált Jamhad (https://en.wikipedia.org/wiki/Yamhad) tengeri kikötőjévé, ahova a ciprusi réz érkezett. Krétával is Ugariton keresztül kereskedtek (Kréta nevének eredete karum:= parti kereskedelmi lerakat a vízparton), Krétán kereskedelmi lerakatuk volt, Keftiunak nevezték Krétát.

Az óasszír-út Assur városról kapta a nevét. I Samsi-Adad amorita uralkodó újra szervezte (1) az utat, I. Samsi Adad, i.e. 1809-1776 között uralkodott, Felső-Mezopotámiai Birodalmát nevezik néha Óasszír Birodalomnak. Az utat sokkal korábban, még az i.e. 2200-s években történt akkád támadások előtt Ebla és Assur városok szervezték (6), valószínűleg az Eufrátesz mentén, majd i. e. 2000 körül az amoriták meghódították Eblát, de a város újra épül. Az i.e. 1900-s évektől rendszeresen működött az új út. Ebla lehetett az egyik kezdeményező a szervezésében, a Bermat és Weitzman (6) Ebláról szóló könyvének 180-181. oldalán található: "... Ebla királya kezében lévő városokról és erődökről, melyekbe az assuri kereskedőknek mostantól kezdve szabad bejárásuk kell lennie. A tábla Pettinato -a régész- szerint azzal folytatódik, hogy leírja az Ebla és Assur által közösen alapított telepeket Anatólia és Észak-Szíria kereskedelmi központjaiban...". Ugyan itt van olyan agyagtábla is, amely szerint Karkemish Ebla kereskedelmi kikötője, raktárral (kárum-mal). Az Óasszír út nyomvonala változó volt, Ny-ról K-i irányban: Kanis egy É-i elosztó pont volt az É-i úton, Karkamishen keresztül. Assurból K-re a kutatók sem tudják honnan vezetett, hol volt az ónbánya: valószínűleg a Ny Afganisztán-i Farahban. Szállítottak mást is az ón mellett, pl. Hamaziból - nem tudjuk a pontos helyét- réz ingótokat. Van olyan tábla is mely szerint Máriba szállítottak ónt Elámból. Mári fémművessége bizonyítható, továbbá a lótenyésztése is neves volt, a harci szekerek elé fogták a lovakat az 1700-s években,(addig kungákat, félvér vadszamarakat).

ano 2250 BC trade

Ókori mezopotámiai bányák (J. Mladjov kíváló térképe)

Az Assur-ból jövő fő kereskedelmi út keresztezte az Eufrátesz-t is, a Tigris parti Assur-tól (gázló, az esőzéses földművelés határán fekszik, de kevés a termőföldje) Eblába és az anatóliai Kanis-ig vezetett, (1, 113.o. térkép). Az óasszír kereskedelem, ami egyben Assur város közvetítő kereskedelme: Assur ónt, rezet is importált, az ónt Afganisztánból és gabonát és vászontermékeket, valamint gyapjút exportált. A bronzfegyverek és szerszámok előállítása a közvetítő kereskedelem függvénye volt. Anatóliá-ból az ón árát ezüstben szállították Assurba. Bizonyos, hogy rezet nem szállítottak Anatóliából a visszaúton, mert nem érte meg. Az útvonal: az i.e. 19-18.sz.-ban: Anatólia a fémek (ezüst, réz, és i.e. 1850-ig ón is a Taurusz hegységben) kiemelkedő bőségű lelőhelye volt, az állattenyésztés révén pedig a messze földön híres gyapjút gyártottak. Az assuri áru Karkemisen keresztül jutott Kanisba, majd a csereáru és a bevétel vissza Assurba, i.e 1900-tól kb. 60 évig intenzíven működött, előtte és utána alkalom szerűen. A másik, déli útvonalon, Márin keresztül is hoztak ónt Afaganisztánból. Ez Elámon keresztül az Eufrátesz mentén vezetett Ny-ra Emarig, a Szippár-i agyagtáblák szerint (1) ezt Hammurápi szervezte.

I. Samsi Adad és Hammurápi -bár mind a ketten amoriták voltak- nem voltak baráti viszonyban: I.Samsi Adad elfoglalta Assurt, ekkor még Mári Samsi-Adad ellenségének a szövetségese volt. Két fiát a birodalom két fontos városába helyezte kormányzónak, a fiatalabbat Mári trónjára ültette. A márii palotában számos ékírásos agyagdokumentum maradt ránk, Samsi-Adad 33 évig ült az asszír trónon. Uralkodása idején nagy valószínűséggel még a Hammurapi által vezetett Babilónia is a vazallusa volt. A Földközi-tenger partvidékét ugyan nem tartotta ellenőrzése alatt, de egy felirata szerint eljutott odáig. Halála után Hammurápi elfoglalta Márit és Assurt. Assurnál a Tigris folyón egy gázló volt, a III. uri dinasztia idején sumer katonai kormányzók irányították a települést. A gazdag települést elfoglaló amurrú I. Samsi-Adad (i. e. 1813–1781) – bár jómaga Subat-Enlilben székelt – építette a Nagy Királyi Palotát, és Assur templomához egy zikkuratot épített. Az asszír királyság függetlenségének Hammurapi vetett véget, aki Samsi-Adad halála után beolvasztotta a Felső-Mezopotámiai Birodalmat a Babilóni Birodalomba.

Az asszír kereskedelem óriási hasznot hozott Assur számára: az ón 75–100%-os, a gyapjú 100%-os nyereséget termelt a több mint 800 kilométeres út ellenére. A második szakaszban, a Kanis VII, vagy a kárum (raktár) Ia réteg ásatása szerint, körülbelül negyven év szünet után újabb negyven évig (1, 113.o.) működött. Ezután ónhiány volt, ismét csak arzénbronzból lehetett fegyvert kovácsolni, a régi fémeket újra olvasztották. Az afganisztáni óningotok éves becsült mennyisége Hammurápi idejében 1.5 tonna körül lehetett. Az irodalomban ezt a mennyiséget -nem teljesen megalapozottan- úgy tekintik, mint ötvöző anyagot. Egy részét érc alakban szállíthatták, egy másik részéből a korban igen drága edényeket készítettek. I. Samsi-Adad és Hammurápi halála után az ón közvetítő kereskedelmét a birodalmak nem szervezték meg, és a Taurusz hegység ón lelőhelye is kimerült, hosszú időre vége lett az önthető ónbronz korszakának.

A korabeli kereskedelem sajátossága, hogy az uralkodók - palotavárosonként egy uralkodó- küldték a rendeléseket, kérték az ajándékokat, nem ritkán ajándéknak nevezték avámot, az adót. Továbbá szakaszosan védelmet és "útlevelet" adtak a napi kb. 30 km-s sebességgel haladó karavánoknak. A szakaszosság azt jelenti, hogy a szakaszhatáron a karavánt, még a szamarakat is lecserélték, csak az árú ment tovább, vagy a szamarakat is eladták. Az Óasszír kárum úthálózata fejlettebb hálózat volt a déli babiloni nyomvonalnál, az utóbbi az Eufráteszt követte, Mári-in keresztül, Emar-i kikötőig tartott, de mindegyik az uralkodók rokonsága alapján szerveződött. Egy érdekesség, hogy a kánaánitákat kereskedőknek tekintik a leírások, nem pedig népcsoportoknak vagy törzseknek.

A Karkemish-tól É-ra fekvő raktárvárosról, Kanes-ről: "Jól mutatják az ón nagy fontosságát az ősi Kelet életében egy rendkívül érdekes és gyakran idézett ún. Kanes-i levelek. Kanes egy városka volt a mai Anatólia középső részén, ahol az i. e. II. évezred elején, úgy i. e. 1950 és 1850 között az egyik gazdag asszír kereskedőkolónia, ún. „kárum” virágzott. Az asszír fővárosból, Assur-ból évenként szállították szamárkaravánok az ónt Kanes-be, ahol a kereskedők eladták az ónt a közelebbi vagy távolabbi városok fejedelmeinek. A rezet a környéken bányászták, – Anatólia gazdag volt rézércekben –, és a bronzot, illetve a kész bronzárut készítettek. Visszafelé Assur-ba főként ezüstöt vittek; a nagy üzletet azonban úgy látszik az ón és a gyapjú jelentette, erről tanúskodnak a levelek. „Megtudjuk – írja James D. Muhly –, hogy egy rakományni ón kb. 65 kg-ot nyomott, s hogy a terhet a szamarak hátára rakva szállították. Arról is értesülünk, hogyan szervezték a szamárkaravánokat, mekkorák voltak a helyi anatóliai fejedelmeknek fizetendő vámok és járandóságok. Még a távolsági kereskedelem kockázatairól és veszedelmeiről is megtudunk valamit, csak arról nem hallunk semmit, honnét származott az ón.” Mezopotámiában nincsenek ónércek, Assur-ba is Keletről kerülhetett az ón, illetve kassziterit...az ón 5 –18 -szor drágább volt a réznél. A réz ára állandóan esett; az óasszír időket követő óbabilóni időkben – úgy az i. e. II. évezred második negyedében – már 1:180 és 1:240 között ingadozott az ezüst-réz arány. Az ón ára azonban nem változott. Érthető tehát, hogy a fémkereskedelem nagy áruja az ón volt. Megbecsülhető a levelekből az is, hogy a kanes-i kárum mennyi ónt adott el, s ebből mennyi bronz készült. Muhly becslése szerint egy fél évszázad alatt eladhattak Kanes-ben az asszír kufárok vagy 80 tonnányi ónt, ami 9:1 réz-ón arányt számítva 800 tonna bronznak felel meg. Jelentős mennyiség tehát, ha figyelembe vesszük, hogy Kanes csak egyik állomása volt a kiterjedt ón-réz kereskedelemnek, s elképzelhető, hogy a Kr.e. II. évezred elején mekkora méretűvé növekedett hirtelen a bronzipar. ( Muhly, James D.: The Bronze Age setting. The coming of iron 25–67. p. – Wertime, Theodore A.: The beginnings of metallurgy. A new loook. Science 1973. nov. 30, vol. 182, 875–887. p., az eredeti hivatkozás)" Jegyezzük meg, hogy az ónbányák messze K-n, Afganisztán-Irán határvidékén voltak.

Az Eblai-i és Assur-i palotagazdaságok rokoni alapon szervezték (6) a szállítmányokat az agyagtáblák tanúsága szerint. A birodalmak saját területükön katonasággal biztosították a karavánokat pár % adó ellenében, amit ezüsttel vagy az áruval fizettek, a birodalmak határán eladták a karavánt és másik kravánt szerveztek, még a szamarakat is eladták. A pénz szerepét az ezüst töltötte be, de Mezopotámia és Egyiptom talán gabonával is tudott fizetni a távolsági kereskedelemben.

A keresett áruk: réz, só, elektrum, arany, ezüst, ón, textil, fa, gyapjú, cédrusfa, bor, szolgalány, szamár, lazúrkő volt. A fémeket ingót alakban a szamarak oldalán, gyékényzsebekben szállították, az ingotok kispárna lakúak, max. 30 egynéhány kilogramm súlyúak voltak. Az óasszír szövegekben többféle fizetőeszköz szerepel, leggyakrabban ezüstben adták meg az áruk értékét, de útiköltségként gyakran tűnik fel az ón és a réz is. Az annak-qātim („kézi ón”) kifejezés a karaván költségeinek fedezésére szolgáló ónt jelölte. A Kanis-i palotának is vámot kellett fizetni (nishatum), és luxuscikkekre, meteorvasra (aši’um, amūtum) vonatkozóan monopóliummal rendelkezett, továbbá a textil 10 %-ára elővásárlási joga volt. Az átmenőforgalmat bonyolító városok esetén az áthaladó karavánok után kapott vám tette érdekeltté a fejedelmeket a kereskedelemben. Az Anatóliába tartó karavánok után ónban, a visszatérő szállítmányok után pedig ezüstben rótták le az illetéket.

Az Eufrátesz parti Karkehmist Ebla kikötőjének is nevezték. (Az Eufráteszen nem szállíthattak nagy hajókkal árukat, mert gyors folyású, a felső folyása zúgós folyó. De sok fát (libanoni, amanusi cédrust!) úsztattak le és a guffákkal szállított árút D-n a csónakkal együtt eladták, csak a csónak bőrborítását tartották meg és vitték vissza a folyó mentén É-ra.) Karkemishben raktárkikötő- kárum- épült, ahol a szamárkaravánokról speciális kerek csónakokon, 1-2T teherbírású "guffá"-kon szállították át az áru, a szamarakat is, ha kellett. A kikötőből idővel citadellás nagy város lett, templomokkal, palotával és sok műhellyel. Magának a városnak az ellátása is sok fa, fém, fazekas, bőr és textil készítő műhelyt igényelt. Amikor ez a kereskedelmi út összeomlott - Babilón és Assur háborúzása miatt-, akkor nem volt ón, visszatértek az arzénbronz használatára. Karkemishtől D-re, Emárnál volt egy gázló az Eufráteszen, birtoklásáért Ebla és Mári háborúkat vívtak.

Guffa nevű csónakok kb. 100 éve (4)

IRODALOMJEGYZÉK:

(1) ROAF, Michael: A MEZOPOTÁMIAI VILÁG ATLASZA, Helikon, 1996. ISBN 963-208-507-8

(2) KÁKOSY László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Osírisz, 2005

(3) BEHRINGER, Wolfgang: A klíma kultúrtörténete, Corvina, 2007

(4) A képek eredeti szerzőjét nem minden esetben lehetett felderíteni,

(5) TARR, László: A kocsi története, Corvina , 1978.

(6) BERMAT, Chaim és WEITZMAN, Michael: EBLA, Gondolat, Budapest, 1986. ISBN 963 281 706 0

FÜGGELÉK: AZ EZÜST ÉS AZ ELEKTRUM (ARANY- EZÜST ÖTVÖZET) TÖRTÉNETE

Az első ókori fizetőeszköz sokáig az ezüst volt. Tiszta -mondjuk 99% körüli tisztaságú- fémeket az ókorban nem tudtak olvasztani. A salak mennyiségének csökkentése ismételt felfűtéssel, olvasztással történt. Az ezüst és az arany olvasztása azért különbözik a bronz és a réz olvasztástól -az arzénbronz is gyakori termésfém volt-, mert az ezüst és az arany nemesfémek, így nem oxidálódnak. Az ezüst és az arany a természetben gyakran együtt fordulnak elő, a legalább 20%-os ezüsttartalmú ötvözetük neve elektrum (elektron fém). A termés-arany minden esetben tartalmaz valamennyi ezüstöt, mert atomi tulajdonságaik egyezést mutatnak. Amennyiben az ezüsttartalom eléri a 20%-ot, a terméselemet elektrumnak nevezik: az arany (Au) tartalom 15,0 - 85,0% között lehet, az ezüst (Ag) 85,0 - 20% között lehet. A 85-99% -s ezüsttartalom esetén is ezüstnek nevezik az irodalomban az elektrum nevű arany-ezüst ötvözetet. Az ezüsttartalom miatt az elektrum felülete gyakran fehéres, zöldesen színeződő, csak néhol ezüst színű. Kizárólag hidrotermális módon (azaz 375 C fok alatt, a magmából kicsapódó oldatokból pl. telérekben, víz jelenlétében) keletkezik. Az aranytartalom szerint: az 58.33% -nál (14 karátnál) kevesebb aranyat tartalmazó ötvözetek kémiailag már nem ellenállóak, ezért nem használják őket aranytárgyak készítésére.

Ag Au Cu colours hungarian

Ezüst-arany-réz ötvözetek szine, az egyiptomi hieroglifákon fehér arany-nak nevezik az elektrumot. (A kép eredete: https://hu.wikipedia.org/wiki/Arany_(k%C3%A9miai_elem)

Az ezüst kinyerése: az ezüst-szulfidos ásványtársulások (argentit, pirargirit, stefanit, miargirit) a gyakoriak. Az ezüst-szulfidot konyhasóval kezelték, hogy ezüst-kloridot kapjanak. Már az ókorban ismerték, hogy az ezüst-klorid a higannyal amalgámot alkot, higanyt a cinóber nevű vörös fém pirításával kapták. (AgCl-hez adták a higanyt, majd az amalgám izzításával a higanyt elpárologtatták, hogy tiszta ezüstöt kapjanak.) Elektrumot az ókorban elsősorban Puntban, Núbiában és Lüdiában bányászták. Később több helyen is vertek aranyból pénzérméket, a Római Birodalomban nem. (https://www.aranypiac.hu/tudastar/tudnivalok-a-nemesfemekrol/az-arany-ellofordulasa-es-kinyerese). Az arany másodlagos forrásokból, mosással történő előállítsa számottevő az ezüsthöz viszonyítva: korai aranytárgyak ismertek pl. Sumerban, Várnában, Egyiptomban. A másodlagos források magyarázzák az ókori aranytárgyak nagy számát.

Az arany kinyerésének legismertebb módszere az aranymosás. Az aranytartalmú homokot és az aprított kőzeteket vízzel keverik, és addig mozgatják, összerázzák, míg a nehezebb aranyrészeket sikerül elválasztani a fölösleges, kövektől, iszaptól és homoktól. Az ókorban kendőket és hártyákat használtak, amelyeket később az ismert aranymosó sziták váltottak fel. A vegyi eljárások fejlődésével nőtt a kitermelés. Az amalgámos eljárás az arany higanyban való oldhatóságán alapul, melynek során ötvözet, amalgám keletkezik. Az amalgám leválasztása után az ötvözetet 360°C-ra melegítik fel, ezen a hőmérsékleten a higany elpárolog, és csak az arany marad vissza. Az eljárást már a rómaiak is ismerték. (Mivel az arany a többi kísérő fémmel ellentétben a klórgázzal szemben különösen ellenállónak mutatkozik, a klór jól használható a szennyező fémek eltávolítására. A nyersarany-olvadékba agyagcsövön át klórgázt vezetnek, amely a kísérő fémekkel kloridokat alkot, és gáz formájában elpárolog. Csak az ezüst-kloridot kell végezetül a folyékony aranytól további feldolgozással leválasztani. Az aranyat ezután rudakba öntik, amelyek finomsága eléri a 995-öt.)

Az ezüst (olvadáspontja 962 °C, fával és fújtatókkal olvasztható, pl. az athéniaknak elfogyott a fája a Peloponészoszon) termés- és nemesfém, mely az arany előfordulásától eltérően sziklákban, görgetegek vagy homokban - másodlagos lelőhelyeken - nem található, csak erekben, fészkekben és üregekben. Az ezüst az aranynál kémiailag aktívabb, ezért termésfémként ritkábban fordul elő, mint az arany, ezért az ókorban az ezüst értékesebb volt. Az ezüst ércei kénesek, gyakran az ólom érceivel együtt találhatók (az ólom olvadáspontja 327 °C), továbbá réz- és antimon ércekkel együtt. Hevítéssel és fajsúlyuk alapján szétválaszthatóak. A fémpénzek előtt tömbben, rúdban, karikában használták pénzként, és épületdíszként, ékszereket is készítettek belőle.

Ebla kereskedő várossá (https://en.wikipedia.org/wiki/Ebla) fémműves központtá, majd birodalommá fejlődik, Ny-Szíriából É és K- Szíriát uralta. Szomszédjai Mári és a hurrita Nagar Birodalmak. Az i.e. 23. században, az akkádok ÉNy-ra vezetnek hadjáratot, és az eblai palotagazdaságot leégették. A III. Uri dinasztia idején újra épül, ez Ebla második birodalmi korszaka, befolyási övezete északon messzire nyúlt – talán a Halysz folyó völgyéig, és Adana város környékéig, azaz Anatólia központi vidékeitől a mai Iskenderun-öbölig. I.e. 2000 körül ismét lerombolják most az amoriták, ez után következett a harmadik korszaka, már a Jamhad Birodalom részeként. Jamhad központját, Aleppót az Óasszír kereskedelmi út is érintette, Ebla „kikötői” Karkemish és később Ugarit voltak, Ugarit szállította a rezet Ciprusról. Kereskedelmi kapcsolatai voltak a Folyóközzel, Ciprussal és Afganisztáni eredetű leleteket is találtak (Lápis Lazulit). I.e. 1600 körül végül a hettita Murszilisz rombolja le Eblát végleg. Eblának volt saját nyelve, írása – egy időben az elámi írás, a sumer írás mellett ezek is megelőzik a később széles körben elterjedt akkád nyelvet. Sok sémi eredetű, a bibliában is szereplő akkád nevet, szót azonosítottak. A csere-kereskedelemről: egy szamár max. 90 kg-t szállított és a szállított áruk nagy része sok féle fém, réz, arany, ezüst, ón volt. Fémmel, árúval fizették a vámot is (néha rúd v. karika alakban, ez a fémpénz eredete)- és textil, fa, cédrusfa, bor volt a szállítmány. Ugarit a ciprusi rézen gazdagodott meg, állandó telepe, raktára volt Cipruson.

"Az eblai palotában – amint a levéltárból kiderül – valóságos nagyüzemek működtek textíliák, ékszerek s bronzeszközök készítésére. A textilüzemben – már akkor – nők dolgoztak; a gyapjút pedig a palota 80 ezres juhnyája szolgáltatta. De lenvásznat is szőttek, s mindkettőt igen tekintélyes mennyiségben. Külön tételt képeztek az arannyal átszőtt damasztok, szinte már átmenetként az ékszerekhez, melyekhez a palota ékszerészei pontosan feljegyzett mennyiségben kaptak aranyat, ezüstöt és drágakövet. A legnagyobb meglepetést azonban a bronzművesség mértéke és technikai színvonala okozta. A palota bronzművesei ugyanis nemcsak rengeteg és rengetegféle eszközt gyártottak, hanem pontosan tudták azt is, hogy mihez milyen réz-bronz arány a legmegfelelőbb. A bronz tulajdonságai ugyanis erősen változnak az öntvény óntartalma szerint. A 4–10%-nyi ónt tartalmazó bronz könnyebben folyik és igen jól önthető, ezért kiválóan alkalmas szobrok készítésére. 12% alatt az öntvény afféle „szilárd folyadék” marad, s kalapálással hidegen is megmunkálható. 12–20%-ig terjedő óntartalomnál a bronz sokkal keményebb lesz, de többé hidegen már nem, csak izzítva kalapálható. A palota tisztviselői pontosan ismerték ezeket az arányokat, ezek szerint utalták ki az egyes eszköz-féleségekhez az ónt és a rezet. Hogy például az ekék, borotvák, tűk, szögek, lándzsák és kapák kemény bronzból készültek, a szobrok és edények lágyból. De készültek lágy ötvözetből buzogányok és más fegyverek is: ezek szertartásokra szánt dísz-fegyverek lehettek, melyeknél a mesterek, illetve a tisztviselők takarékoskodtak a drága ónnal. Úgy látszik, hogy Ebla az i.e. 2300-s években első volt a bronzgyártásban és a bronzkereskedelemben. „Egy civilizáció fejlődése – summázza fejtegetéseit Pettinato – mindig megfelel technológiája fejlettségének, hiszen a technológia pontosan megmutatja, hogy az emberek mennyire képesek kielégíteni igényeiket... Az eblaiak meg tudták fogalmazni igényeiket s legyőzték az útban álló technikai akadályokat. Ebla örökül hagyta a ... gazdasági mintát, melynek fontos részét, gyakran gerincét alkotta a bronzipar és a fémkereskedelem... például Mari-ban is a gazdaság igen fontos részét képezte a fémkereskedelem és a bronzipar; a szerencsésen megőrződött levéltár tanúsítja a királyi palota érdekeltségét a nagy nemzetközi fémkereskedelemben"

ROAF óasszír és anatóliai utak

Óasszír ónkereskedelmi út narancssárgával jelölve, később selyemút. egy D-i út az Eufrátesz mentén vezetett (1)

***

Egy másik nevezetes ónlelőhely Ibériában volt, de i.e. 1100 után, Tartessos-ban: ahol az Ibériai-félsziget déli részén egy történelmi civilizáció volt, amelyet a helyi hispán és föníciai vonások keveredése jellemez. Rendelkezett saját, tatesszoszi nyelvként azonosított írásrendszerrel, amely mintegy 97 tatesszoszi nyelvű feliratot tartalmaz. A történelmi feljegyzésekben Tartesszosz kikötővárosként és azt körülvevő kultúrkörként jelenik meg az Ibériai-félsziget déli partvidékén (a mai Andalúziában, Spanyolországban), a Betis (Guadalquivir) torkolatánál. Görögországból és a Közel-Keletről származó forrásokban az i. e. első évezredtől kezdve jelenik meg. Hérodotosz szerint a Herkules-oszlopain túl fekszik. A város eltűnt a forrásokból az áradások miatt, bár több szerző is megpróbálja azonosítani valamelyik várossal a térségben.

A tartesszosziak ónban és más fémekben gazdagok voltak. Az i. e. 4. században Ephorus történész leírja, hogy "egy nagyon virágzó piacot tartottak Tartessos néven, ahol sok ónt szállítottak a folyón, valamint aranyat és rezet a kelta földekről." Az ónkereskedelem nagyon jövedelmező volt a bronzkorban, mivel az ó bronz alkotóeleme és ritka fém volt, mert i.e. 1800 előtt kimerült a Kestel-i (Anatólia) ónbánya. Hérodotosz említi Tartesszosz egyik királyát, Arganthonioszt, akit feltehetően az ezüstben való gazdagságáról neveztek el. már az olimpiai játékok idején egy szekérversenyen aratott győzelem emlékére kincseskamra épült, amelyet a szikioniaiak kincstárának neveztek el. A kincstárban két különböző stílusú bronz kamra, egy dór és egy ión stílusú készűlt. A bronz tatesszai volt. A tartesszosziak fontos kereskedelmi partnerei lettek a föníciaiaknak, akiknek ibériai jelenléte az i. e. nyolcadik századra tehető, és akik a közelben saját is kikötőt építettek, Gadir (görögül: Γάδειρα, latinul: Gades, a mai Cadiz) néven. Délnyugat Ibériából léteznek nyelvemlékei: pl. a Lagosban, Dél-Portugáliában talált tatessziai Fonte Velha felirat.

A Lagosban, Dél-Portugáliában talált tatessziai Fonte Velha felirat (https://en.wikipedia.org/wiki/Tartessos)

A tatessziai nyelv kihalt, egy római kor előtti nyelv, amelyet egykor Dél-Ibériában beszéltek. A legrégebbi ismert ibériai őslakos szövegek, amelyek az i. e. 7-6. századból származnak, tatesszin nyelven íródtak. A feliratok egy délnyugati írásként ismert írásrendszerrel íródtak; ezeket a feliratokat Tartesszosz területén találták, valamint a környező területeken (nevezetesen az Algarve és Alentejo déli részén található Conii, Cempsi, Sefes és kelta területeken).

Cadíz (Gadír néven) és Tatessos (https://en.wikipedia.org/wiki/Tartessos)

****

Az fém, épületfa és gyapjú kereskedelmük híres volt, és közvetett, de erős bizonyítéka van annak, hogy ismerték a baltát, fejszét és a bárdot: a minószi két élű bárd is anatóliai eredetű. Volt birkanyíró ollójuk, az olló története több mint 4000 éves, bár aképen egy egyiptomi olló látható:

egyiptomi ollc3b3

Mesopotamian weights made from haematite

Súlyok i.e. 2300-ból, Eblából. Hematitból készítettek szobrokat, pecsétnyomókat is. Különös volt számukra is, hogy karcoláskor vörös nyomot hagy ( a hematit vasérc).

AZ ÓASSZÍR (ASSUR-I) KERESKEDELMI UTAK