BITUMEN ÉS MÁS RITKA NYAGOK HASZNÁLATA AZ ÓKORBAN
(2024 Március)
ABSTRACT
Az angolszász irodalomban a "kátrány, szurok lepárlással előállíthatóak szénből, fából, olajból és tőzegből", ezért a magyar szóhasználat nem egész egyértelmű. A bitumen, a gyanták és az aszfalt megtalálhatóak a természetben, de más hasonló anyagok lepárlással kaphatóak. Az ásványi eredet illetve a lepárlással történő előállíthatóság alapján egyértelmű elnevezések adódnak. Az ókorban épületek és hajók szigetelésére használták. A hajókat belülről meleg faggyús kóccal is szigetelték. / THE USE OF BITUMEN AND OTHER RARE CLAYS IN ANTIQUITY: In the Anglo-Saxon "tar and pitch can be distilled from coal, wood, oil or peat", the Hungarian usage is somewhat different. Bitumen and asphalt are clearly found in nature. Other similar substances are obtained by distillation: the mineral origin or distillation derivation gives clear designations.
BEVEZETÉS
Leletek bizonyítják, hogy már a sumerek használták a bitument (https://en.wikipedia.org/wiki/Bitumen) épületeknek a magas talajvíz elleni és hajók aljának szigetelésére, tárgyak ragasztására. Az ókori egyiptomiak idején a talajvíz még nem okozott károkat, csak az asszuáni gát megépítése után. A XII. dinasztia idején (i. e. 1991-1802) használták a bitument a mummifikációhoz, de nem volt jellemző az általános használata. Csak a görög-római időktől használták gyakrabban. A mummifikáció lényege a kiszárítás volt nátronnal (a Deltában sok volt), és a test nedvesség elleni szigetelése gyantákkal, balzsamokkal. Olajokat, méhviaszt és állati zsírt is használtak. (Megj.: elterjedt tévhit, hogy az ókori egyiptomiak olajjal mosakodtak. Nátront kevertek a növényi olajhoz, a nátronnal kevert olaj szappanként viselkedik.)
A rómaiak a bitument útépítésre, vízszigetelésre és vízvezetékeik építőanyagaként használták. Nyilvánvaló, hogy a szükséges anyagot távolsági kereskedelemmel lehetett biztosítani.
A bitumen a természetben megtalálható, sűrűsödő kőolaj. Besűrűsödött alakját állapotát aszfalt-nak nevezik, a szó görög eredetű. Ásványi anyagoknak tekinthetőek, mint a kőolaj. Az irodalomban a bitumen gyakran keveredik a hasonló értelemben használt kátrány és szurok megnevezésével. Az utóbbiak a szén, illetve fa oxigéntől elzárt lepárlásával kaphatóak. A tanulmányban pontosítjuk a megnevezéseket, a kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
A skandináv országokban a nyírfakátrányt ősidők óta használták többek között nyílhegyek ragasztására. Mivel a kőolaj is növényi eredetű hosszabb időtávon, a bitumen, kátrány, a gyanta, a balzsamok, a mézga, a szurok, a terpentin*, és ezek speciális változatai, pl. a borostyán, mind növényi eredetűek. Egy alkalmas osztályozási szempont lehet az előállításuk módja, ekkor ásványi- illetve mesterségesen előállított anyagokról beszélünk.
MESTERSÉGESEN ELŐÁLLÍTOTT ANYAGOK
A fa oxigéntől elzárt lepárlásával kapható anyagok: fagáz, metanol, fakátrány (kátrányolajat és fekete szurkot tartalmaz) és a faszén.
A szén száraz, oxigéntől elzárt lepárlásával kapható anyagok: a széngáz, a kátrány és a koksz.
A gáz halmazállapotú anyagokat sokáig világításra használták, a szilárd halmazállapotú anyagokat fűtésre, fémolvasztásra. A kőolaj lepárlásával** kapható anyagok: benzinek, olajok és a maradék, a pakura. Ezek további finomításával, utófeldolgozásával kaphatóak a jármű üzemanyagok és számtalan vegyipari alapagyag, vegyszer. A felsorolt gáznemű és folyékony agyagok ipari alapanyagok is egyben. (Az angolszászoknál "a kátrányt és a szurkot szénből, fából, kőolajból vagy tőzegből is le lehet párolni." Az angol tar szó jelentése:
kátrány, szurok, aszfalt, kőszénkátrány-szurok, bitumen, továbbá matróz, tengerész, tengeri medve, tengeri fóka, tengeri rozmár. Az irodalomban gyakran lehet olvasni tar-al töltött amforákról. )
A TERMÉSZETBEN TALÁLHATÓ ANYAGOK
A balzsamok: (https://en.wikipedia.org/wiki/Balsam, https://hu.wikipedia.org/wiki/Terpentin), a balzsam illóolajjal kevert gyanta. A mirha a szomáliai balzsamfából előállított szirup. A tömjén a balzsamfafélék családjába tartozó, Északkelet-Afrikában honos egyes tömjénfafajok kérgéből kivont – főként templomokban – füstölőszerként használt mézgás gyanta. Az i. e. 1770 körüli években Zimrí-Lim amorita királynak már saját parfüm- és kenőcsgyára volt, amelyben desztillálással készült a balzsam és más esszenciák, a tömjén és mirha is. Az így készült párlatokat szépészeti, gyógyászati célokra valamint halottak balzsamozására is alkalmazták. Zimrí-Lim az ókori mezopotámiai, Eufrátesz-parti Mári királya volt. Uralmának Hammurapi babiloni király támadása vetett véget, aki i. e. 1759 -ben végleg lerombolta Márit és a több emeletes palotáját, ennek köszönhetően a romok alatt megmaradt Zimrí-Lim nagy levéltára. Egyiptom az i. e. 1700 -as évektől az ugariti (Szíria) hükszószok közvetítésével folytatott távolsági kereskedelmet az Eufrátesz-parti városokkal, és már előtte is voltak kapcsolatai.
AZ ANYAGOK HASZNÁLATA
Az anyagok az összetételüktől függően lehetnek szilárdak vagy ragacsos, szilárdnak tűnő masszák, amelyek nagy időskálán folyadékként viselkednek, azaz viszkózusak. Sajnos a megnevezések nem egyértelműek, ami az irodalomban zavart okoz. Pl. az ókorban nagy mennyiségben, amforákban (az ókor legnevezetesebb hajóroncsa: https://hu.wikipedia.org/wiki/Uluburun_haj%C3%B3roncs***) szállítottak szurkot (taran), amiről nehéz eldönteni, hogy növényi eredetű gyanta, balzsam, mézga vagy ásványi eredetű bitumen, (a bitumen két nevezetes ókori lelőhelye mai Latakia helyén volt, ami az ókorban Ugaritban, Szíriában volt. A föníciai hajókat szigetelték bitumennel, és a római időkben a Holt-tengeren és Albániában is voltak lelőhelyek). A szerzők nem pontosítják a jelentéseket, így bizonytalan a gyanta (resinan) megnevezés, és a szurok, kátrány (taran, pitchan) megnevezések is. Szerencsésebb a mézga szavunk, mert tudni lehet, hogy a Mediterraneumban a cédrusfa és az akáciafa (amely nem azonos az akácfával) mézgás és hajóépítésre alkalmas fafélék. Az akáciafa besűrített mézgája a magyar nyelvben a gumiarábikum. A Magyarországon előfordulú mézga gyümölcsfa vagy akácfa mézga. Meleg vízben jól oldódik; gyantával közös elegyeiből a mézga forró vízzel könnyen kioldható; a gyanták nem oldhatóak vízzel. A terpentin* jelentése a magyar nyelvben folyékony festék oldószer.
Az ókorban az anyagokat gyakran az illóanyag tartalmuk miatt illatszerként, füstölőkben használták. Innen származik az a félreértés, hogy az égett egyiptomi cédrusfa törmeléket, fáklyát faszénként azonosítják. Az egyiptomiak sok sédrusfát használtak építkezéskhez, hajóépítésre is. A faszén története bizonytalan, mert izotópos vizsgálattal nem dönthető el az égetés módja.
*
A terpentin: terpentinfának nevezik azt a fát (jellemzően fenyőt), amelyből a terpentint, illetve származékait előállítják. Méz sűrűségű, barnás-fehér színű anyag, besűrűsödik. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Terpentin). A terpentinolaj általában a fenyőfélék törzséből magától vagy pedig a kéreg megmetszése után kifolyó, ragadós, vastag, gyantás lé, vagyis balzsam. Korábban gyógyszerek alkotóelemeként vagy alkoholos italok ízesítésére, hamisítására használták.
Bőrrel érintkezve és lenyelve is erősen mérgező! Színtelen, híg, erős szagú, csípős ízű folyadék (a legtöbb fajta köznapian szólva "büdös"). Fajsúlya 0,86-0,89, 10-12 rész alkoholban oldódik, 152-160 °C-nál forr. A terpentin a ként, foszfort, gyantát feloldja, a levegő oxigénjét magába szívja, s ezt részben ózonná változtatja. Fajtái: a velencei terpentin vörösfenyőből, a ciprusi pisztáciafából készül.
A pisztáciafa különböző fajait a Földközi-tenger térségében a Kanári-szigetekig, Közép-Ázsiában egészen Kínáig és Észak-Amerikában (Mexikó és Texas) termesztik. A híoszi pisztácia gyantája a masztix, amit nemcsak füstölőkben és ragasztóanyagnak használtak már az ókorban is, a jellegzetes görög masztika bort is ezzel ízesítik. A ciprusi terpentinfa (Pistacia terebinthus) és a palesztinai terpentinfa (Pistacia palaestina) gyantájából is terpentint párolnak le.
Függesztett petróleum lámpa
**
A petróleum (https://hu.wikipedia.org/wiki/Petr%C3%B3leum) gyúlékony, jellegzetes szagú, halványsárga színű, mérgező folyékony szénhidrogén, amelyet kőolajból lepárlással állítanak elő. A kínai Ming-dinasztia korában a petróleumot már használták lámpákhoz, fűtésre is alkalmazták, a természetben előforduló bitumenből állították elő.
A kőolaj számos vegyület elegye. Lepárlásakor a különféle forráspontú elegyrészeket szétválasztják. A szénlánc hossza arányos a forráspont hőmérsékletével. A petróleum a hosszabb molekulákból álló, a 180-270 °C forrásponthatárok közötti párlat. A petróleum lobbanáspontja 37-78 °C között van, míg az öngyulladási hőmérséklete 220 °C. Fagyáspontja függ a tisztasági fokától, a kereskedelmi célra forgalmazott petróleumnál -47 °C-ra állítják be.
Az 1920-as évek közepéig Magyarországon a kőolajat (ásványolajat) petróleumnak nevezték, amely a petrolkémia szóban él tovább. Legismertebb alkalmazása a kanócos (vihar)lámpa. Az 1950-es évek végéig gyártottak petróleummal működő traktorokat. Finomítva utasszállító repülőgépek sugárhajtóművek-hajtóanyaga, illetve rakétahajtóanyag, amit kerozinnak neveznek. A kerozin és a petróleum a benzin (az utóbbi forráspontja 60 és 200 °C közé esik) és a gázolaj között helyezkedik el a kőolaj forráspont szerinti lepárlási sorrendjében. Átfedésben vannak, a forráspont nem egyértelmű minőségi jellemző.
Bitumennel szigetelt cédrusfa hajó kb i.e. 1327- ből (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck)
***
Az Uluburun hajó rakománya nagyrészt olyan nyersanyagokból állt, amelyek kereskedelmi cikkek voltak és amelyeket a hajó felfedezése előtt elsősorban ókori szövegekből vagy egyiptomi sírfestményekből ismertek. A rakomány megfelelt az egyiptomi El-Amarnában talált amarna-levelekben felsorolt királyi ajándékoknak.
A nyers réz és ón rakománya összesen tíz tonnányi, összesen 354 "ökörbőr típusú" (téglalap alakú, minden sarkából kinyúló fogantyúval) álló öntvényből állt. Az ón egyharmada az üzbegisztáni Mušiston bányából származik. A másik rész valószínűleg a törökországi Torosz-hegységben található Kestel-bányából származott. Legalább 149 kánaáni tégely (széles körben megtalálható volt Görögországban, Cipruson, Szíria-Palesztinában és Egyiptomban). Az üvegeket az északi típusúak közé sorolják. Egy tégely üveggyöngyökkel, sok tégely olívabogyóval volt megtöltve, de a többség a Pistacia (terebinth) gyanta néven ismert anyagot, a terpentin egy ősi fajtáját tartalmazta. Üvegtömbök Körülbelül 175 kobaltkék, türkizszín és levendulaszín üvegöntvényt találtak (a legkorábbi ismert ép öntvények). A kobaltkék üvegtömbök kémiai összetétele megegyezik a korabeli egyiptomi edények és mükénéi függőgyöngyök kémiai összetételével, ami közös forrásra utal.
.
Réz és ónőntvények:
Nyers réz rakománya összesen tíz tonnányi, összesen 354 "ökörbőr öntvény", és 121 réz zsemle és ovális alakú tuskó. A hajóroncson talált edények gyűjteménye a bodruni erődvár múzeumában található. Az ökörbőr öntvényeket eredetileg 4 különálló sorban helyezték el a hajó rakterében, amelyek a hajó elsüllyedése után vagy lecsúsztak a lejtőn, vagy elmozdultak, amikor a hajótest megrekedt a rakomány súlya alatt. Az ólom-izotóp analízis azt mutatja, hogy a réz nagy része vagy egésze Ciprusról származik. Egy tonna ónból rézzel ötvözve körülbelül 11 tonna bronz keletkezne (egy hadseregnek elég). Ökörbőr és zsemle alakúak voltak, 2022-ben kiderült, hogy az ón egyharmada az üzbegisztáni Mušiston bányából származik. A tömbök korrózióval szennyezettek.
Egyiptomi ékszerek:
A hajóroncson talált ékszerek a bodrumi erőd múzeumában (lista):
1. arany korong alakú medál
2. arany sólyom medál
3. arany istennő medál
4. fajansz gyöngy
5. hegyikristály gyöngy
6. achát gyöngy
7. fajansz gyöngy
8. strucc tojáshéj gyöngy
9. ezüst karkötő
10. arany törmelék
11. aranykehely
12. apró fajansz gyöngyök összeszedett tömege
13. ezüst törmelék
Vegyes rakomány:
Afrikából származó feketefa rönkök (az egyiptomiak ébenfaként emlegették).
Elefántcsont egész és részleges víziló és elefánt agyar formájában.
Több mint egy tucat vízilófog.
Teknőspáncélok (felső héjak).
Murex opercula (a tömjén lehetséges összetevője).
Strucc tojáshéj.
ciprusi kerámia.
Ciprusi olajlámpák.
Bronz és réz edények (négy fajansz ivópohár formájú kosfej, egy pedig nőfej alakú).
Két kacsa alakú elefántcsont kozmetikai doboz.
Elefántcsont kozmetikumok vagy tisztító kanál.
Az uliburunui leletek a múzeumban
Innen: Wikimedia Commons
Trombita.
Több mint két tucat tengeri kagylógyűrű.
Borostyángyöngyök (balti eredetű) .
Achát.
Karneol.
Kvarc.
Arany.
Fajansz.
Üveg.
Ékszer, arany és ezüst, használható és selejt arany és ezüst kánaáni ékszerek gyűjteménye:
A 37 aranydarab között találhatók medalionok, medálok, gyöngyök és egy sor töredék.
Bikónikus kehely (a roncs legnagyobb arany tárgya).
a múzeum kiállításának egy részlete
Egyiptomi tárgyak aranyból, elektronból , ezüstből és steatitból (szappankő).
Arany szkarabeusz Nofertiti nevével írva.
Bronz női figura (fej, nyak, kezek és lábak aranylemezzel borítva).
Fegyverek és eszközök
Nyílhegyek
Lándzsahegyek
Buzogányok
Tőrök
Füles tengely-lyuk fejsze
Egyetlen közel-keleti típusú páncélmérleg.
Négy kard (kánaáni, mükénéi és olasz típusú).
Nagyszámú szerszám: sarlók, fűrész, fogó, vésők, ekevas, fenőkövek.
Balták, ünnepi fejsze zöld vulkáni kőből, amely Bulgária területéről származik.
Kisméretű (9,5 x 6,2 cm), összehajtható bukszusfa írótáblát is találtak, részben fennmaradt elefántcsont zsanérokkal. Valószínűleg viaszos írófelületei voltak.
Uluburunu hajóroncs rakományának részlete
Pan-balance súlyok
19 zoomorf súly (Uluburun súlyegyüttes a korabeli késő bronzkori súlyok egyik legnagyobb és legteljesebb csoportja).
120 geometriai alakú súly.
Ehető magvak:
Mandula
Fenyőmag
Olajbogyó
Szőlő
Pórsáfrány
Fekete kömény
Szömörce
Koriander
Gránátalma
Néhány szem elszenesedett búza és árpa