Könnyített kerék, kerek kerékaggyal, (felül szögletes kerékaggyal) 

                                                                                                                         Abroncsos kerék egyszerű kerékaggyal

Sumer harci szekér* kb.  i.e. 2600 

A legrégibb ismert kerekek korong vagy más néven tömörkerekek voltak. Három faragott deszkadarabból álltak, melyeket keresztirányú merevítők tartottak össze. A fatörzseket hosszában hasították el, a deszkákból kerekeket készítettek. Egyik legrégibb ábrázolása Ur város áldozati dobozának lapján látható. A szilva alakú középrészhez jobbról-balról a fogyó illetve növekvő holdsarlóhoz hasonlító oldalrészek csatlakoznak. A megvékonyított telekereket keresztkötésekkel erősítették meg. Mezopotámiában  még ma is használják a tömör fakerekű kordékat. 

  Kárpát- medence (Borzonce) szekér modell 

Kétrudas kordé tömör kerekekkel 

Római kordé rekonstrukciója

KORDÉTÓL A SZEKÉRIG 

A Közel-kelet és Európa kerekei között alig néhány százéves a korkülönbség. A szekér Európába vezető útja során először a Fekete-tengeri sztyeppén jelent meg, majd innen átkerült a Balkán-félszigetre, aztán a mediterrán Itáliába. A Dél-orosz-síkságon és Nyugat-Európában a műveltség elmaradottabb volt, ami még feltűnőbbé teszi a kerék elterjedésének gyorsaságát. Mindkét helyen ismerték a szarvasmarhák, a szamarak, majd a kungák igavonásra való hasznosítását. Az európai faluvilágban és Sumerben is jól tudták, hogy a félelmetes bika egy csekély sebészeti beavatkozás révén türelmes igavonó barommá szelídíthető, az ökröt pedig könnyű igába fogni, ami az igás, a nem emberek, vagy szamarak húzta kordé eredete. Csak a faragás és a herélés technikájának kellett elterjednie, nem az egész közel-keleti kultúrának, a fafaragáshoz jól értettek az erdős Európában.  I. e. 1800 után a Közel-Keletről a lovak elterjedésével elterjedtek az öszvérek is. A falusi európaiak a szekérrel együtt sokáig megmaradtak kezdetleges színvonalukon, a kocsi (= rugós szekér) Kárpát-medencei feltalálásáig.

Egyrudas ökrös kordé, tömör kerekekkel

Szintasta kultúra, kordé rekonstrukció i.e. 2000 körül 

A szamarak vontatta szekereknek van egy másik története is. A küllős kerék könnyű szerkezete lehetővé tette a gyorsabb, kisebb és könnyebb közlekedési eszközök építését. Az i. e. 3. évezredi Mezopotámiában harcok dúltak. Az ökörnél gyorsabb volt a szamár és kunga (az utóbbit a vadszamár és a háziszamár -melyek külön fajok- keresztezésével kapták) befogásával kitalálták a harci szekereket. A vontató állatok, a kungák és később a lovak, az öszvérek nagy értéket képviseltek (egy-két kg ezüst volt az áruk), fejedelmi ajándékoknak számítottak, ezért nem használták a kungákat a valódi  harcokban vagy tehervontatásra, mint néhány kutató gondolja.

A harci szekerek elterjedésének térképe a Szintasta kultúrából
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0)

*2022 áprilisában publikálták, hogy a kungák hibrid szamarak voltak, vadszamarak és háziasított szamarak keresztezésével kapták őket (https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.abm0218 , https://index.hu/tudomany/til/2022/04/14/lovak-hijan-hibrid-szamarakkal-csataztak-az-okorban/)

 

*Felül A: Sumer ékírás a kungákról. B: A sumer Ur királyi temetőjében talált doboz díszítése, valószínűleg egy hangszer hangdoboza, sikeres hadjárat utáni felvonulás egyik jelenete (1,92-94.o.)

                   Alul: C: Orrkarika istrángvezető gyűrűk, a szamarak hátára szerelték, D: egy kunga befogása

 

 

 

A szekerek vontatására használt eltemetett hibrid szamarak képe és a lelőhelye, i.e. 2500 után, https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.abm0218 (Ras Shamra = Ugarit, Tell Brakban, Göbekli Tepe környékén tenyésztették a kungákat)

 

A sumereknek még a kungák vontatta nehéz, négykerekű harci szekereik voltak. A kungák, majd az i.e. 1800-as évektől lovak vagy öszvérek vontatta könnyű harci szekerek a következő ezer év harcászatát meghatározták. A küllős kerekű harci szekerek a felvonuló seregek előtt hajtottak oda-vissza, nyilaztak a szekerekről, az ütközet idején pedig visszavonultak. 

A küllős kerék, az abroncs tette a ló- vagy öszvérvontatta szekereket ütőképes erővé. A bronzművesség fejlődése kitágította a famegmunkálás lehetőségeit is, bronzabroncsokat erősítettek szegekkel a kerekekre, melyek már köves talajon is használhatóak voltak. Erősebbek is lettek a kerekek, a kerékagyat is bronz abronccsal erősítették meg. A vaskorban az újjáéledő Asszíria kegyetlenül hódított a tökéletesített harci szekereivel és a vasból készült fegyvereivel. Az abroncs egy fémgyűrű, amit felhevítve a kerék köré helyeztek, s miután lehűlt és összezsugorodott, szorosan egybe tartotta az alkatrészeket.

 

 

 

II. Ramszesz a Kádesh-i csatában (i.e.1274)

 

 

 

Fantáziakép a Kádesh-i csatáról (i.e.1274) , a hettitáknak már voltak vas fegyverei is, a szekereik nehezek voltak 

 

Az i.e. 1600-s években az amorita-hurrita eredetű hükszoszok megismertetik Egyiptommal a harci szekeret, és a kereket (!),

azaz a tengelyt. Tutanhamon (i.e.1342-1324), a XVIII. dinasztia uralkodója sírmellékleteként találtak valódi harci szekeret, ami

a kairói Múzeumban megtekinthető:

 

                                 

Tutanhamon könnyű harci szekere széles kerékaggyal, i.e. 1330 körül, kis termetű állatok vontatták

Európában kialakultak a szállításra használt nagy méretű szekerek. Az abroncsos kerekekkel négykerekes szekereket építettek, melyeket két ló vagy öszvér húzott, ez az egyrudas szekér. A sztyeoppéken a kétrudas szekerek terjedtek el, ezeket egy állat húzta. Amikor a középkor elején rájönnek a lófogatolás okosabb módjára, a szügyhámra, már nagy társzekereket tudtak elvontatni. 

Érdekesség: akháj szekér az i.e. 1200-s évekből 

A mükénéi szekereket (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm) négy küllővel készítették, a hükszosz szekerek jelennek

meg hirtelen i.e. 1550-körül a görögöknél, feltehetően amikor I. Jahmesz fáraó elüldözte a hükszoszokat a Nílus-deltából,

Avariszból, és hajókkal vitték el a szekereiket is.

Mükénéi harci szekerek (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm) 

Közel egy évezreddel későbbi etruszk szekér lelet:

Etruszk szekér lelet, Monteleone, Itália, i.e. 500 körül 

A mükénéi harci szekerek - a kutatók szerint az eredetük az i.e. 1500-as évekre tehető és az ugariti-hükszosz szekerekhez hasonlóak és eredetűek- szekrénye fából, hajlított vesszőkből készült. A kocsirúd súlya a lovak nyakára nehezedett, nyakhámos befogással. A harci szekerek történetében igen könnyűnek számító szekerek kerekei négyküllősek voltak. Bronzabroncsot használtak, és a kerék szélességét megnövelték azért, hogy ne törjön össze az első kőnél. A mükénéi korban az ónbronzhoz szükséges ón ára közelített az ezüst árához, az ezüstöt fizetési eszközként használták. Egy bronzabroncs súlya közel 20 kg lehetett. 

Római biga (Vatikáni Múzeum, készítette Franzoni)

Lovas kordé ma (a Beamish Museum képe)

 Kutya vontatta rézkorsó, tejárus kordé (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Milksellers_Brussels_Belgium_(1).jpg)

AZ ÖSZVÉR TÖRTÉNETE

A lovak az i.e. 1700-as években jelentek meg a Közel-Keleten, a Kaukázusból terjedtek el a lótenyésztéssel kapcsolatos ismeretek. Az i.e. 1700 -as évekig szamarakkal, nagy szamárkarvánokkal bonyolították a távolsági kereskedelmet, pl. az Assur városon keresztül Afganisztánba vezető óasszír kereskedelmi ösvényen, melyet I. Samsi Addad amorita uralkodó szervezett i. e. 1800 körül. Az út másik végei az amorita Ugaritban (Szíria) és Anatóliában, a hettita birodalomban voltak. Egy szamár teherbírása 60-90 kg, és a szamarakon szállították a gyapjút, és más árukat, pl. az állatok oldalain gyékényzsebekben szállították a kb 30 kg.-os nyersbőr alakú ón és ezüstöntvényeket.  

Anatólia (Paphlagonia és Nicaea, a mai Törökország északi és északnyugati része) lakói állítólag elsőként tenyésztettek öszvéreket. Egyiptomban már i. e.1600 -as évektől ismerték az öszvéreket, a fáraók szamár és öszvér expedíciókat küldtek a Sínai-félszigetre türkizt bányászni. A bányászok sziklákra vésett ábrákkal jelölték útvonalukat, amelyeken csónakok és öszvérek (nem tevék!) voltak láthatóak. Akkoriban az öszvérek voltak a legkedveltebb teherhordó állatok. Az ókori Egyiptomban is, míg a fáraókat a szolgák díszes kocsikban szállították, a köznép gyakran szamarakkal, öszvérrel vontatott szekereket használt. Egy thébai egyiptomi emlékmű egy szekérhez kötött öszvéreket ábrázol. Az öszvérmaradványok gyakoriak a régészeti leletekben, ami arra utal, hogy az öszvér már korán "általános" állattá vált, amelyet elsősorban szekerek vontatására vagy teherszállításra használtak.