HAJÓK TÖRTÉNETE: FÖNÍCIA KIALAKULÁSA ÉS HAJÓÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE I.E. 1100-IG

 (2017)

 

ABSTRACT

Fönícia az i.e. 1175 után alakult ki, adót fizetett Egyiptomnak, III. Ramszesznek, amit Tyre gyűjtött össze. Fönícia kialakulása előtt Ugarit, Arvad, Türosz és Büblosz voltak a nagyobb kikötők, Büblosz egyiptomi felségterület volt már az i.e. 2600-as évektől. Fönícia területe i.e. 1700 után hükszósz felségterület volt közel két évszázadra. III. Thotmesz Ullazában, Bübloszban építtette a hajóit az i.e. 1400-as évek elején.  Ugaritot az akháj Tengeri népek i.e.1180 körül elpusztították, Fönícia kézműipara, vallása, nyelve, írása és hajóépítése azonos, csak az ugariti kézművesség mintegy fél évezreddel korábbi, így Ugarit  a legrégebbi föníciai városállam. Az ugaritiak, föníciaiak voltak az elsők, akik úgy szigetelték (Ugarittól néhány kilométerre talált latakiai bitumennel) a hajók alját, hogy nem kellett folyamatosan a vizet merni a hajók aljából./ HISTORY OF SHIPS: THE ORIGINS OF PHOENICIA AND THE HISTORY OF SHIPBUILDING UNTIL 1100 BC: Phoenicia was founded in 1100 BC, paying tribute, tax to Egypt and t Ramses III. Bublos was an Egyptian dominion from 2600 BC, before the formation of Phoenicia, Ugarit, Arwad, Tyre and Bublos were the major ports. Phoenicia was a Hyksos territory for nearly two centuries after 1700 BC. Thothmes III built his ships at Ullaza in the early 1400s BC. The crafts, religion, language, writing and shipbuilding of Ugarit (destroyed around 1180 BC) and Phoenicia had much in common, and the crafts of Ugarit predate it by about half a millennium, so Ugarit is considered the oldest Phoenician city-state, although it was destroyed by the Achaeans very early on. The Phoenicians were the first to insulate the bottoms of ships (with Latakian bitumen found a few kilometres from Ugarit) so that they did not have to constantly wash the water out of the bottom of the ships.

 

BEVEZETÉS

A kutatás módja az internetes keresés volt, többségében a Wikipedia oldalaiból kiindulva, célja az ismeretterjesztés, és a föníciaiak eredetének, hajóépítésének kutatása volt. A Bermant, Chaim - Witzmann, Michael: Ebla c. könyvben sok, Ugarit történetére vonatkozó információ található, továbbá Egyiptomra vonatkozó utalások is, melyekből a föníciaiak eredetére lehet következtetni, de régészeti leletek alig ismeretesek. Ugarit a legrégebbi föníciai kikötő (i.e 1700-as években) a későbbi Fönícia ( i.e. 1100-as években) É-i területén.

Tárgyi emlékek nélkül is tudni lehet, hogy a kikötővároskák sokat halásztak és egymás között hajókkal közlekedtek a meredek hegyoldalak következtében, amihez jó tengeri hajókat kellett építeniük. Fönícia, a kikötők szövetsége az i.e. 1100-as években alakult ki, a Nílus-deltai csata (i.e. 1175) után. Türosz lett a vezető kikötője, amihez nagyobb mezőgazdasági terület is tartozott.  

 Nem a legrégebbi, de a legjobb állapotban és értékelhető Földközi-tengeri hajóroncs: Törökország déli partjainál találtak egy i.e. 1305-ben elsüllyedt és Ugaritban (Szíriában, https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck,  https://hu.wikipedia.org/wiki/Ugarit) épült hajót, gazdag rakománnyal, fém- és üvegöntvényekkel, sok gyantást tartalmazó agyagedénnyel. Nem föníciai hajó volt: i.e 1400 körül még nem létezett Fönícia, csak három jelentős város: Ugarit, Büblosz és Tyre, továbbá sok kisebb halász- és hajóépítő kikötő (Arvad, Szidon, Szimirra, Ullazza). Ugaritot az akháj vezetésű Tengeri népek i.e. 1180 körül felégették, nem épült újjá.

A mai Szíria területén, Ugaritban, ami városállam és egyben azonos nevű kikötő is volt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ugarit), az i.e. 1700-as években már építettek nagy tengeri vitorlás szállító hajókat. A föníciai hajóépítés magállapíthatóan szíriai eredetű, közvetlen előzménye az Ugarit-i hajóépítés, kultúrájának eredetét is Ugaritban lehet megtalálni. A hükszószok a Nílus-deltában, Avariszban alapították a fővárosukat i.e. 1700 körül több kikötővel, raktárakkal, egy nagy erőddel, amit I. Jahmesz fáraó három évig ostromolt, mielőtt elfoglalta Avariszt i.e. 1550 körül. 

A szíriai Ugarit, D-n Tyre, Byblos neves kikötők i.e. 1400 körül, Retjenu egyiptomi felségterület volt (4)

Az ugaritiak ciprusi réz kereskedésével gazdagodtak meg,  Eblába (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ebla) szállították a rezet és onnan ónt Ugaritba, már i.e. 1700 körül. Az egyiptomi, a minószi és a mükénéi kultúrákban épített tengeri hajók különböznek egymástól, továbbá az ugariti, a későbbi föníciai hajóktól is, de a föníciai és ugariti hajók hasonló építésűek. A nagy tengeri vitorlások építésének évezredes előzményei voltak Egyiptomban, míg a szíriai hajók építésének módja különbözik a rövidpalánkos (105 cm-es akáciafa palánkos) egyiptomi tengeri hajók építésétől, mert nem voltak Egyiptomban magas cédrusfák. A szíriaiak keeles, hosszúpalánkos cédrusfa hajókat építettek. A keel az ókorban egy, a hajók alját védő fenékgerenda volt, a hajó aljára erősítették, ami talán Égei-tengeri eredetű, az első ábrázolások szerint i.e. 2000 előtti: a hajók fenékpalánkjait védte a naponta történt partra húzáskor, false keel-nek, hamis keelnek is nevezik. A hajók iránytartását is szolgálta, és később ez lett a fő funkciója. Tudni lehet azt is, hogy az ugariti eredetű hükszószok ismertetik meg a keelt Egyiptommal az i.e. 1600-s években.

Tengeri vitorlás képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), hosszanti merevítő kötéllel (3. 27.o.) 

 

FÖNÍCIA ÉS HAJÓÉPÍTÉSÉNEK KIALAKULÁSA

A föníciai "varrott" hajóépítés és annak előzményei visszavezethetőek Ugarit kikötőig. Ugarit kikötő egy hajóépítő raktárkikötő volt, az állam pedig palotagazdaság, amely legelőkkel, termőfölddel, nemzetközi kereskedelemmel rendelkező városállam volt. A hajókat az i.e. második évezredben és még sokáig homokos partokra futtatva tárolták éjszakára, mert szivárogtak. A föníciai hajókat fel lehet ismerni sajátos ismertetőjegyek alapján: pl. a  föníciai hajókat a tatnál halfarok és elől lófej, korábban az ugariti "varrott" hajókat elöl is halfarok díszítette. A "varrott" karvel palánkozás azt jelenti, hogy a téglafal szerűen, elcsúsztatva egymás fölé rakott oldalpalánkokat (a további fa alkatrészeket is) vékony kötelekkel és csapokkal erősítették össze. Az építési módszer az egyiptomi koporsók készítésénél alakult ki még i.e. 3000 előtt, és 1900 körül a Baltikumban még építettek varrott hajókat az olcsóságuk miatt. Az  ugaritiak a hajók alját az Ugarit mellett található (Laktakiá-i) bitumennel szigetelték, máshol olajjal, gyantával. Az egyiptomi akácia és a libanoni cédrusfa is mézgás fák, alkalmas hajófák tengeri hajók építésére.

Ugaritban kb. i.e. 2000-től vannak amorita, hurrita, továbbá kis számban egyiptomi leletek is. Az ónbronzáról, textilgyártásáról nevezetes Ebla-i agyagtáblákon 267 utalás található Ugaritra (9). Az i.e. 1600-s évektől vannak ugariti tengeri kereskedelemre vonatkozó utalások is, ebben az időben jelennek meg az ugariti eredetű hükszószok a Deltában, Avariszban.

Föníciai kikötők térképe és sok kis királyság a szárazföldön  (Wikipedia)  

 

Fönícia (Byblosz és Tyre környékén) az i.e. 1100-s években alakult ki: az akhájok vezette Tengeri népek támadásáig egyiptomi terület volt, főleg amoriták (ugaritiak, https://brill.com/view/title/56136, eblaiták, 1,7 ), hurriták, kánaániták lakták. Közvetlenül a Nílus-deltai csata után telepedtek le a krétai akhájok (a későbbi vaskészítő filiszteusok) Dzsáhi környékén és a zsidók is. Az i.e. 1175-s Nílus-deltai csata (és a Dzsáhi csata III. Ramszesz és az akhájok vezette Tengeri népek között) után alakult ki Fönícia és a föníciai kereskedelem. Ugariti eredetüket bizonyítja a vallásuk, írásuk, az ugariti írás, a harci szekér építés, bronzkészítés, a bíborfesték használata és a kézműipari leleteik. Később, ahogy a kereskedelmük és iparuk kialakul, válnak föníciaiakká. A föníciaiak iparának, textil- , üveg- és fémgyártásának, írásának, hajóinak, vallásának  (az ugaritiak a hajóik érkezését a Hazzi hegyről kémlelték, itt jött létre a Baál vallás első központja, temploma (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ba%C3%A1l). A bíborcsiga használatának eredete az amorita Ugaritig követhető vissza hely és idő szerint.(..."a föníciai ábécé és az ókánaánita ábécé olyan nyelvek leírására szolgált, amelyek rokonai az ugaritinak, de első nyelvemlékeik jóval későbbiek az ugariti nyelvnél", az Ugariti ábécé i.e. 1400 körüli, https://hu.wikipedia.org/wiki/Ugariti_%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9).

 Tehát: Föníciáról - azaz a Levantében lévő kikötővárosok, városállamok együttműködéséről- csak III. Ramszesz "Tengeri népek"-el vívott Nílus-deltai csatája után lehet beszélni, i.e. 1175 után. Az erőddel megerősített Tyre kikötőt az akhájok vezette "Tengeri népek" megkímélték (és a korai Athént is..), más későbbi föníciai városokat elődjeit, a hükszosz kikötőket felgyújtották. Byblosz, Tyre (azaz Türosz rendelkezett a legnagyobb mezőgazdasági területtel, és volt forrása, folyója, ezért vált Fönícia központjává. Tyre volt a legnagyobb kikötő a föníciai kikötők között, Tyretől É-ra a part merdeken zuhan a tengerbe, a föníciaiak is a tengeren közlekedtek saját városaik között.), Ugarit, Szimirra korábbi hükszosz kikötők voltak i.e. 1550-ig, a hükszoszok ugariti eredetét más dolgozatokban vizsgáltuk. Tyre az i.e. 1350-s évektől, Byblosban pedig már korábban, Dzsószer fáraó idejétől egyiptomi helyőrség is volt, favágókkal és katonasággal. Az Ugaritban is használt bíborkagyló fontos közös lelet, ez lesz az egyik neves bevételi forrásuk a föníciaiaknak.

A szíriai Ugarit, Arwad, Byblosl (4)

I.e. 1350 körül megjelentek Tyre környékén (ami ekkor még a halászok kis királysága volt) az akháj danunák, megostromolták Tyre-t is. Az amarnai EA151-s levélben van utalás a támadásra, de a támadás közben meghalt a danuna király. A danunák a Nílusi csatáig, majdnem két évszázadig megszállva tartották a későbbi Fönícia területét. A danunák (denyenek) krétai eredetű akhájok (a későbbi filiszteusok), az D-anatóliai Dana szigetről kapták a nevüket, ahol egy nagy hajótároló-kikötőjük volt, de hajóépítésre nem volt alkalmas a kis sziget. 

Az egyiptomi fennhatóságú Büblosz is raktárkikötő volt, a legrégebbi kikötő a föníciai kikötők között, az egyiptomi fennhatóság ősidők óta  Bybloszig ért. Büblosz feküdt a legközelebb az 1500 méter felett élő cédrus erdőkhöz és egyben Egyiptomhoz, az egyiptomi kapcsolatot kb. i.e. 2700-ig sikerült visszakövetni a cédrusfa használata alapján. Az  i.e. 1800-as években már Ugaritban (Kákosy, 122.o.és 7, 27.o.), Szíriában is jártak az egyiptomiak. Bybloszból cédrusrönköket szállítottak tetőgerendáknak, majd hajófának, árbocnak, emelőnek. A hettiták terjeszkedéskor, támadásaik idején szűnik meg az egyiptomi-hükszosz fennhatóság az i.e. 1550-s években, és ugyan ebben az időben a hükszosz uralom is Egyiptomban. Büblosz ősi "egyiptomi" tengeri kikötő volt kb i.e. 3000-től, voltak itt kereskedelmi ügyökei (1), raktárai, favágói Egyiptomnak, állandó személyzettel, katonasággal, a lázadást Egyiptom hadjárattal büntette Retjenu területén. A föníciaiak mindenkivel harcoltak Egyiptom kivételével, időnként egymással is.

Ugarit területéig a tengarpart egyiptomi felségterület volt, ha szükséges volt, a fáraók kisebb seregekkel biztosították a fennhatóságot a területen, ténylegesen majd III. Tothmesz foglalta el a kikötőket az i.e. 1400-as években. É-n nem volt állandó egyiptomi jelenlét, amit a hettiták ki is használtak, Ugarit később a hettitáknak is fizetett adót, hajóflottát kölcsönzott  tengeri harcaikhoz, a ciprusi csatáikhoz, gabonaszállításhoz II. Ramszesz idején: Avariszból (a volt hükszosz fővárosból, kikötő a Nílus-deltában) Urába, Anatóliába szállítottak gabonát az ugaritiak a hettitáknak. bérmunkában. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hettita_Birodalom#A_Hettita_Birodalom_t%C3%B6rt%C3%A9nete).

 A második évezredben a kikötőkben a kikötőkben sólyákon építették a hajókat, Alkalmas partokon tárolták, partra húzva vagy futtatva a hajókat. A partra vontatás, a "partra futtatás" tette szükségessé, hogy a hajók aljára koptató talpgerendát szereljenek. Ha nagyobb gerendát szereltek, akkor lassabban kopott a gerenda, így alakult ki a false keel. Ha elég nagy függőleges felülettel rendelkezett, akkor biztosította a hajó iránytartását szélben, ekkor már keel a neve. Később magát az egy nagy gerendából épített keelt is védték -több kisebb gerendából épített- false keellel. A raktárkikötők a raktáraikról voltak nevezetesek és nem a hajókról.

 

Az amorita Ugarit, amorita Yamhad és a sumer-amorita Mari i.e. 1800 körül (WIKI)

K-i, Eblai kapcsolatok: Emar (gázló az Eufráteszen) és Karkemish kikötők birtoklásáért Ebla és Mari birodalmak sokat csatáztak (1,7). Ebla korának bronzműves és a kézműves iparágak központja volt a "Termékeny félhold" esőműveléses részén: állattenyésztése, távolsági kereskedelme nevezetes. Sumer alapítású -kezdetek i.e. 3500 körül- és i.e. 2500 körül már nagy palotagazdaság volt széles falakkal, akropolisszal, felfutását valószínűleg a sóbányájának, kovakőbányájának és az ide vezető utaknak köszönhette. I.e. 2700 és i.e. 1600 között Szíria legnevezetesebb városállama, többször lerombolják, az i.e. 1600-as években szerepét Ugari vette át. I.e. 2300 körül az akkádok felégetik, újjáépül, a most már sumer-akkád, majd amorita istenek templomaival. A III. Eblai királyság B korszaka (https://en.wikipedia.org/wiki/Ebla) esik Ugarit fénykorára. Ugarit gyors felemelkedését az egyiptomi (hükszosz), ciprusi réz- és minószi kereskedelme és hajóhada tette lehetővé.

Ugarit - és később Fönícia- Ny-sémi nyelvű volt, de a 80 kilométerre fekvő Ebla K-semi nyelvű város volt, abban az időben feltehetően megértették egymást, i.e. 1600 körül a hettiták, Murszilisz hettita király rombolja le Eblát. Ebla jó kapcsolatban volt Yamhaddal, és Yamhadot is lerombolták a hettiták. Kerestük az Ugarit és Ebla közötti szoros kapcsolat további bizonyítékait, (7), de utalásokat találtunk: azon túlmenően, hogy több százszor emlegetik Ugaritot az eblai táblákon, a további eredmények csak sejthetőek. Ha lefordítják az ugariti, eblai agyagtáblákat többet lehet majd tudni.

A Hazzi hegy Ugarit mellett, az itt épített első Baal templonak sok kőhorgonyt ajándékoztak a szerencsésen haza érő hajósok (Wikipedia)

Az első épített kikötő (I.e. 2570 körül), móló, Wadi el-Jarf tengerparti része, sok kőhorgonyt is találtak a tengerben (https://honorfrostfoundation.org/category/egypt-projects/)

Baál vallásról: Az amoriták szent hegye a Hazzi-hegy Ugarit K-i részén volt, Ugarit a Baal vallás első központja volt, de más isteneik is voltak. A Hazzi-hegy tetejéről figyelték, várták az érkező hajókat. A all templomnak köhorgonyokat ajándékoztak a szerencsés megérkezéskor. (Baál az ókori ugariti-kánaáni-föníciai vihar-, eső- és termékenységisten, jelentése 'úr, uralkodó, férj', neve a sumer ad-da szóra vezethető vissza, amely „atya” jelentésű. Az Amarna-levelekben valamint az ugariti irodalomban Addu/Haddu viharistennel azonos.) A későbbiekben mág több ezer évig a Hazzi-hegy ormát Baál hegyeként tisztelték.

Tehát: meghatározó szerepe volt a föníciai kultúrában az ugariti palotagazdaságnak, amit az amorita ugaritiak első ábécéje, vallása, Baal kultusza (a Haazi hegy), szövőszéke, a bíborcsiga festék és bronzkészítése, reflexíja, harci szekere és a hajóépítése (pl. keel, -ami nem hajógerinc, hanem iránytartó fenékgerenda-, a varrott hajóépítés, a kőhorgony, teherhordó fedélzet) bizonyít. Az i.e. 1600-s években a hükszósz időkben É-n Ugarit, Szimirra, és D-n Büblosz, Avarisz, Tyre is hükszosz kikötők voltak, az egyiptomi befolyás É-n Ugaritig ért és megfordítva: az ugariti ( hükszósz) civilizáció hatása Egyiptomig, egészan Memphiszig. Érdekesség, hogy amikor i.e. 1550 körül elüldözik az ugariti eredetű hükszoszokat Egyiptomból, a mükénéi városállamokban is megjelennek a hükszosz harci szekerek továbbá, hogy a hükszoszok ismerték az összetett íjat. Az ugariti palotagazdaság Eblától (ami sokkal korábbi mint az Ugariti, sumer só- és kovakőbánya lehetett az eredete, más bányáról nem lehet tudni Eblában, mégis évente több tonna fémet (bronzot, rezet, aranyat, ezüstöt, ónt) olvasztottak, ami a bizonyíthatatlan faszénégetést feltételezi, nagy kivágott erdőket is feltételez), Ugarit örökölte fémművességét. Ugarit Eblának szállította a rezet Ciprusról, a minósziaknak is volt képviselete Ugaritban (7,8). Az iparcikkek előállítása a hükszoszok idején ugrás szerű fejlődésnek indult Egyiptomban is, ahol párhuzamosan továbbra is a kovakő szerszámokat használták, a bronz szerszámok ismeretében is.

Kb. i.e. 1600-s évektől 350 évig tartott Ugarit virágkora, - amikor Ugarit  a Jamhad Monarchia és Ebla kereskedelmi, tengeri raktár kikötője volt, de nem tartozott Jamhadhoz: adót fizetett Egyiptomnak, Eblának, majd Ebla örökösének, Jamhadnak, még később a hettitáknak. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ugarit). Tengeri réz- (Ciprus) és ón, bíborcsiga kereskedelme és hajóépítése miatt nem támadták (a Mári-i ón eredete nem világos, A Kestel-i ónbánya i.e. 1800 előtt kimerűlt, ezért I. Samsi Adad megszervezi az óasszír ónkereskedelmett, majd a Kabúr folyó völgyében volt egy kis ónbánya, a következő legközelebbi Afganisztánban volt, amit az Assur-i kereskedelemből már ismerünk). A hurrita-amorita népességű Jamhadot elfoglalták a hettiták É-n, Ugarit ekkortól nekik fizet adót. A hettiták pedig Ugarittól bérelnek hajókat a ciprusi háborúikhoz és a gabonaszállításhoz Egyiptomból Anatóliába. Délen I. Tuthmosisz korától III. Ramszesz idejéig egyiptomi fennhatóság alá tartozott D-Kánaán. Büblosztól É-ra az i.e.1350-s években létrejön a döntően amorita-hurrita népességű Amorrú állam, Szimirra, Arvád kikötőkkel, Szimirra fővárossal. Délről Egyiptom, III. Thotmesz, majd a danunák, Keletről a hurrita Mittani állam fenyegeti Ugarit és Amorrú függetlenségét. A hurrita nyelv nem sémi nyelv, de az ugariti, amorita, föníciai nyelvek - utóbbiak alkotják a sémi nyelvek Ny-i csoportját a II. évezredben- a gyakoriak voltak Levantében. K-i sémi nyelv az akkád és az eblai nyelvek voltak, az akkádok, a sumer eredetű eblaiak is átvették a sumer betüs akkád írást. Sok más írással együtt igen sok féle agyagtáblát találtak Eblában. A hurriták i.e. 1500 körül alapítják Jeruzsálemet, a népesség ebben az időben városonként, kikötőnként és nem etnikumokként különült el.

Történelmi háttér: Miért nem jött létre korábban az amorita-hurrita (a hükszosz, továbbá a volt zsoldos habiruk) kereskedők Amorrú - átfedésben a későbbi Föníciával - állama a hükszosz idők után, i.e. 1500 körül? D-n pedig I. Jahmesz fáraó É-ra kiszorítja a hükszoszokat a Nílus-Deltából az i.e. 1550-s években. Erődről-erődre folyt a hükszoszok kiszorítása, Avarisz kikötőt és Saruhent három-három évig ostromolja I. Jahmesz i.e. 1550 körül, és Egyiptom hükszósz ÉK-i erődrendszerét, amit később II. Ramszesz, később III. Ramszesz épített újjá. Korábban az erődöket a hükszoszok építették a források és Egyiptom védelmére, jellegzetes ferde lábazatuk volt. Amorrú az É-D-i, az Egyiptomba vezető kereskedelmi utakat felügyelte. I.e. 1500 körül Szimirra és Arvad voltak Amurrú kikötői. Feltehetően azért jött létre később Amurrú, mert a hettiták fenyegették, majd elfoglalják az Amorrútól É-ra lévő amorita-hurrita Jamhad Monarchiát. Amíg É-ról a hettiták fenyegetik Amurrút folyamatosan, D-n és a tenger felől az akháj danunák is támadják az i.e. 1350-s évektől és el is foglalták. Késői létrejöttének oka lehet az is, hogy az egyiptomiak féltették és katonasággal védték is a bybloszi kikötőt, a cédrusfa ellátásukat biztosító telepüket. A hurrita és hettita beáramlás É-ról és a hurrita Mittani megalakulása önmagában is elegendő ok lehetett. (Mittani: Jamhad és attól K-re, hurrita területen jön létre az i.e. 1500-s évektől, Istár kultusz és a lótenyésztés jellemzi, i. e. 1595-ben a hettita Murszilisz még minden ellenállás nélkül vonult át a hurrita területeken -a hurriták betelepedtek a hettiták közé, mind két népnek van ősi írása is-, i.e. 1450 körül III. Thotmesz (i.e. 1479-1425) és majd IV. Thotmesz több hadjáratot indított Mittani ellen és i.e. 1300 körül eltűnik a hurrita Mittani állam. Ullasza kikötőben építette a hajóit és szárazföldön szállítatta az Eufráteszhez a hajókat. 

D-Kánaán után III. Thotmesz (i.e.1479-1425) elfoglalja É-Kánaánt az Eufrátesz parti Karkemishig -Karkemisht Ebla kikötőjének nevezték korábban az emari gázló és a raktárai miatt - és üvegműveseket, borászokat visz Egyiptomba. Egyiptom befolyása ezután megmaradt Ehnaton fáraó koráig É-Kánaánban, ekkortól meggyengül a befolyás. II. Ramszesz (i.e. 1302-1213) szállt hadba a hettitákkal: a kádesi csata megegyezéssel, szerződéssel fejeződött be i.e. 1257-ben, mégis az i.e. 1200-s években Egyiptom ismét kiszorul Kánaánból. Nagy népmozgások jellemzőek i.e. 1200 után: a zsidó törzsek bevándorlása a Holt-tengerhez, a filiszteusok (krétai akhájok) III. Ramszesz által történt letelepítése Gázában. A "Tengeri népek" kb. 200 évig tartó támadásai - az akháj danunák felégetik Amurrú környékét, a Dana szigeti nagy kikötőjükből és Krétáról indultak, (Dana kikötő, 275 sólyás, Ura pedig kikötőváros Kilíkiában) és  DK-en, a 4-500 km-re lévő Amurrút, Ugaritot, Szimirrát, Arvadot i.e. 1180 körül foglalják el, Ugarit nem épül újra, a mai régészek legnagyobb örömére. A Tengeri népek mozgásai jellemzik ezt a korszakot i.e. 1350-től, az akhájok, trákok megdöntik a hettita birodalmat. Tengeren a többek között az akháj krétaiak hódítanak -ők nem eredeti minósziak-, és a líbiaiakkal szövetségben támadják Egyiptomot. A „Tengeri népek” a part mentén is haladnak ökrös kordékon, az asszonyok, gyerekek, állataik is vándorolnak velük, a tengeren madár fejjel díszített hajók kísérik a kordékat. Betelepednek D-Anatóliába, Ciprusra, Ugarit vidékére és Amurrúba. A korszakot az i.e. 1175-s Nílus-Delta-i csata zárta le, III. Ramszesz győzelmével végződött. Ugaritot i.e. 1180-ban az akháj eredetű danunák égették fel.

D-Anatólia, Kilíkia (Kizzuwatna, hettita nevek), Ugarit kikötő és mellette a Hazzi hegy, D-n Amurrú, A Dana- sziget Ura közelében van (4)

Ugaritot i.e. 1180 körül a Tengeri népek hét hajóval foglalták el,- különös történet, mert nagy, 150 hajós kikötője volt-, felégettték, és nem épült újjá,  felégetésének történetét az utolsó királyának levele alapján ismerjük, (ld. Függelék). Hét hajóval támadják meg a Dana szigeti (Ciprustól É-ra) akhájok. Az  ugariti  flotta az akháj támadás idején Lukkában volt, hadserege Kilikiában, Adanában. Az akhájoknak bronz fegyvereik, bronz páncélzata volt, valószínűleg vas fegyvereik is voltak. Ugarit után az akháj denyenek-danunák Ugarittól D-re, a tengeri városállamokat is  felgyújtják, Tyre -és É-n Athen- kivételével. A szárazföldön Karkemish-t is lerombolják, de az Akropolisza megmaradt. Útban a Nílus Delta felé megtelepednek Amurrúban, a volt hükszosz Szimirra és Arvad kikötőket is felgyújtották, ez kb. egy évszázados folyamat lehetett.

A FÖNÍCIAIAK EREDETÉRŐL

Ugarit (a Knosszószhoz hasonlítható Ugarit városról részletesen még ld. FÜGGELÉK I.) nevezetes volt a akropoliszáról, a minószihoz hasonló, bár kisebb palotájáról, textil- és fémiparáról, kereskedelmi hajózásáról, hajóépítéséről, fémkereskedelméről, továbbá a világ első ábécéjéről, Baál vallás első megjelenéséről. Ugaritnak fénykorában több mint 100 sólyás kikötője volt, néhol 150 sólyáról is írnak. Az i.e. 1500-s években az ugariti emeletes palotában a minószihoz hasonló fürdőszobák, vízvezeték és csatornarendszer volt, udvarok, kertek, medencék voltak, volt a minósziaknak kereskedelmi lerakatuk Ugaritban. Gazdagságuk egyik forrása a tengeri fémkereskedelem volt: amikor az óasszír kereskedelmi út (az Óasszír Birodalm, az amorita I. Samsi-Addad indította újra a szamárkaravánokat i.e. 1850 után, ónkereskedelme nevezetes.) ny-i, tengeri vége Ugaritban volt. É- vége pedig a hettiták fővárosában, Hattusasben volt. Amikor az óasszír út megszűnt: ónhiány, bronz hiány volt több évszázadig Mezopotámiában és az ugaritiak a Ciprusi rézen és a Mári-i ón kereskedelmén gazdagodtak meg. (Azt tudni lehet, hogy Máriban volt ón- és ónbronz készítés, de nem lehet tudni, hogy honnan volt Márinak ónja.)

A "Tengeri népek" népvándorlása, az akháj denyenek, danunák támadása i. e. 1180 -ban elsöpörte Ugarit-ot, mert a hadserege Adanában a hettitáknál volt éppen, a hajóhada pedig Lukkában volt, bérbe vették a hettiták. Az akháj eredetű és bronz (vas?) fegyveres danunák felégetik Ugaritot, mindössze hét hajóval. (A danunák neve feltehetően az Ura-tól K-re lévő kis, Dana nevű kis sziget nevéből ered, ahol nagy kikötőjük volt.) Ekkor Tyre vezetésével a mai Libanon területén a kikötők szövetséget hoznak létre az akhájok ellen, ők alkotják Föníciát,  és átveszik az ugariti ábécét, az ugariti technikai vívmányokat, pl. a függőleges szövőszéket, reflexíjat, lovas harci szekeret. Hajóépítésük hasoló az ugaritiak hajóépítéséhez, ismerik az ugariti keel-t, a kőhorgonyt, a varrott karvel palánkos vitorlásokat, a fedélzetet, árbóckosarat, és Latakiában telepet hoznak létre a bitumentó mellett. A következtetés: a föníciaiak legalább részben ugariti menekültek voltak. A Lukkában eltűnt ugariti hajósok és esetleg a Hattiban eltűnt ugariti hadsereg maradványai Tyre környékén keresendőek.

A rendelkezésre álló, technikai eszközökre és az ábécé kialakulására, vallásra vonatkozó ismeretek alátámasztjáka föníciaiak ugariti eredetét, mágis két külön nyelvű népnek tartják őket a kutatók, bár erős az amorita hatással. Mindkettő Ny-sémi nép és azonosak az isteneik, a kultúrájuk. "Az ugariti ábécé a görög írásba közvetlenül ment át vagy a föníciai ábécén keresztül" (WIKIPEDIA), ami sajnos nem határozott állítás, mind két részét igaznak tekintjük, itt az a fontos, hogy az ugariti ábécé a régebbi. Ősi kánaáni Ny-i sémi nyelveknek az amoritát és az ugaritit i.e. 2000 után, K-inek az akkádot és az eblait tekintik i.e 2300 körül, részlegesen feltehetően megérthették egymás nyelveit. Sokkal későbbiek és D-iek az arámi és a héber nyelvek. "A föníciaiak ... i.e. 13-12 században alakították ki a saját ábécéjüket, nagyjából egy időben a görög ábécével. A létrejöttében az ugariti ábécé alapvető szerepet játszott, akik az ékírásos ábécét egyszerűsítették és papiruszra írható formájúvá változtatták" (Wikipedia). A föníciaiak "alkották a második hangjelölő írást. Betűírásuk 22 mássalhangzóból állt, a magánhangzókat nem jelölték. A nyelvet feliratok és az ugariti szövegek őrizték meg, és az amarnai levelek kánaáni glosszái. Két föníciai ábécét ismerünk: egy folyó- (kurzív) ábécét és egy ékírásosat. A legrégebbi felirat Achiram szarkofágján maradt fent."  Az i.e. 1100-s évektől uralkodók álltak az egyes föníciai városállamok élén, akik védték államukat a többi városállam, illetve a közeli birodalmak ellen, mint Egyiptom, a hettiták, majd Asszíria és Babilónia".

A föníciaiak vallása: Baál és Baálat  két termékenység jelkép volt, panteonjuk legfontosabb istenei. A kultusz eredete az Ugarit közelében lévő Hazzi hegyen volt (ld. a fenti térképen). Ahogyan a termékenység istenek gyakran kívánnak más népeknél is áldozatot, Baál az első szülőttekét: állatok vagy emberek első szülötteiről legyen is szó. Az áldozatok a növény- és állatvilág termékenységének fenntartását szolgálták. A mezopotámiai Istár isten helyi változata Astarté, a szerelem istennője volt. "Vallásukról: "Termékenységkultusz, középpontban Él, a legfőbb istenség, két feleségével, Aserával és Anattal. A világ kormányzója Baál, Dagan fia (a régi mezopotámiai gabonaisten is), vihar- és vegetáció-isten, akit Hadadnak is neveznek az amoriták. Az Ugaritban talált leletek alapján jól ismerjük a kultúráját. Baál testvére és felesége Anat, a szerelem és a háború istennője. A vizek istene Jam, a halálé Mót, s ezek (a mítoszok tanúsága szerint) állandó viszályban vannak Baállal. Papok mutatták be az égő-, béke-, közösségi és engesztelő áldozatokat, de tudunk papnőkről, más fölszentelt személyekről is. A templomokban oltárokat, istenképmásokat és szimbólumokat állítottak; a kultusz áldozatokból, táncból és orgiaszerű szertartásokból is állt. A leletek persze töredékesek, és kiértékelésük is befejezetlen...(Wikipedia, 7) "Az amoriták szent hegye a Hazzi-hegy Ugarit K-i határában volt, Ugarit a Baal vallás központja volt. A Hazzi-hegy teteje az ugaritiak tengeri megfigyelő helye volt. Az Amarna-levelekben valamint az ugariti irodalomban Baál  Addu/Haddu viharistennel azonos. A későbbiekben több ezer évig a hegyormot Baál hegyeként tisztelték." 

A későbbi (i.e. 800 után punoknak nevezi az irodalom a tyrei eredetű karthágói föníciaiakat) Karthágó vallását, melynek istenei is föníciai, közvetve ugariti  eredetűek. Melkart kultusza Tyrében, azaz Türoszban volt, ahol a város egy ősi Melkart-templom köré szerveződött. Melkar istent Asera, Byblosz (Gubla) úrnőjének fiaként tisztelték. Később Karthagóban a Melkart-templom a fellegvár legmagasabb pontján állt. Melkart és Asera ugariti eredetű istenek. Melkart néha keveredik Baál nevével: „a város királya” helyett néha „a város ura” néven szerepel a feliratokban. Melkart a közvetítő Baál és a földi világ között. Melkartnak napisteni szerepköre is volt, éppúgy december 25-én ünnepelték újjászületését, mint a többi napisten jellegű keleti isten, például Mithrasz esetében. Tanit a Hold úrnője volt.

"A föníciaiak  főistene Baál. Baál vihar-, eső- és termékenység isten, jelentése 'úr, uralkodó, férj', eredete az ugariti (É-Szíria), az irodalomban Addu/Haddu vihar isten. A 11. században új templomot emeltek Melkartnak Türoszban, amit Baál-Hadadnak szenteltek. Ez a templomalapítás Tyre város újjáalapítását jelentheti. Baált a hellenizmus idején Zeusz és Jupiter istenekkel azonosították. Baál eredete: palotája a Zafon-Hazzi hegyen helyezkedett el, ami Ugarittól 50 km távolságra volt, a mai Jebel el-Aqra`-heggyel azonosítják." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hazzi-hegy) 

A még i.e. 1200 előtt Egyiptomból induló, menekülő izraeliták egy része még az i.e. 6. században is Jahve feleségeként tisztelte Baál feleségét, Anat istennőt. Jáhve sok tulajdonsága rokonítható Baál kultuszával.  A kháldeus hódításkor -az i.e. 7. és i.e. 6. század fordulója környékén – Egyiptomba menekülők magukkal vitték Asera-Anat kultuszát is. Már korábbról, III. Thotmesz idejéből (1450 körül) Taniszban az istennő gránitszobra és egy sztélé került elő, majd egy szobron II. Ramszesszel együtt ábrázolták. Az istennő teljes neve: Tanit-pené-Baal, magyar jelentése kb.: "Tanit, Baal megnyilvánulása" vagy: "a Baal színe előtt álló Tanit". Ez az istennő Baál isten párjaként emelkedett önálló létre. Az i. e. 8. században alapított Karthágó lakóinak vallása és kultúrája föníciai és ugariti eredetű volt és a közép-keleti isteneket tisztelték, a kultusz maradandó volt. A 6. századból találtak Etrúriában egy Aserta-Astarté szentélyt, három arany etruszk-föníciai táblával. (Bonfante, Giuliano and Bonfante, Larissa: The Etruscan Language: An Introduction, Manchester University Press. pp. 65–68. ISBN 978-0-7190-5540-9), (Wikipédia alapján). A sok legenda között lehet igazság tartalma egy ugariti eredetű rituálénak, mely szerint „Életében egyszer minden nőnek be kellett ülnie a templomba és le kellett feküdnie egy vadidegennel, hogy ezzel kielégítse az istennőt” – írta le Hérodotosz az intézményesített prostitúciót, amin nemcsak a hivatásos prostituáltként dolgozó papnők, hanem szerinte minden tiruszi nő átment. Újak voltak a kultikus szertartásaik, melyek a korábbi templom- és palotagazdaságokra nem voltak jellemzőek. A szintén bor-kedvelő és távoli trákoknál voltak hasonló kultuszok az i.e.1100-s években, és talán Krétán is.

"Milk-qart azt jelenti „a város királya”, a népek védelmezője és irányítója. Legnagyobb kultusza Türoszban volt, ahol az egész város egy ősi Melkart-templom köré szerveződött. Itt Asera, Gubla úrnője fiaként tisztelték. Karthagóban a Melkart-templom a fellegvár legmagasabb pontján állt. Mind Melkart, mind Asera ugariti közvetítéssel jutott Föníciába A név néha keveredik Baál nevével, mivel „a város királya” helyett néha „a város ura” (Milk-Baˁal) szerepel a feliratokban. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Melkart) Egyes esetekben kifejezetten Baált tisztelik Melkart néven, vagy Melkart a közvetítő Baál és a földi világ között. Melkartnak napisteni szerepköre is volt. December 25-én ünnepelték újjászületését, mint a többi napisten jellegű keleti isten, például Mithrász esetén."

A föníciai gyarmatvárosok sorozatos alapításával Melkart kultusza elterjedt a Földközi-tenger nyugati medencéjében. A punok településein több Melkart-templom ismert Karthagótól Cádízig. Hirám türoszi király idején (körülbelül az i. e. 10. század) új templomot emeltek Melkartnak Türoszban, amit azonban Baál-Hadadnak dedikáltak. Ez a templomalapítás a város újjáalapítását, újjászervezését jelképezte. Ekkortól került Türosz panteonjának élére Melkart. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Melkart)

Herodotos szerint tengeren keresztül érkeztek a föníciaiak. A legegyszerűbb esetben elmenekült ugaritiak és az ugariti hajósok is lehettek a Tyrebe érkezők között Ugarit pusztulásakor, de a két nyelv nem egyezik teljesen. Az írásból nem következik a népesség nyelve. A helyi kánaánita őslakók és az amoriták, hurriták keveredéséből jött létre Fönícia népessége. A megerősített Tyre-t és környékét nem foglalták el az akháj vezetésű "Tengeri népek" és Tyre-t az i.e. 1300-s években már kikötőként említik. Ekkor még kevesen voltak egy óasszír mintájú (sok raktár-kikötőkből álló) mediterrán raktárkikötő-hálózat létrehozásához, amit végül létre hoztak az i.e. 1100-s években.

Nyelvük, vallásuk, civilizációjuk hasonló a korábbi amorita Jamhad Monarchia lakóinak nyelvéhez és vallásához is. Az egyiptomi felségterület Bybloszon túl, É-n Kádesig elért, korábban i.e. 1550-ig még Ugarit és Szimirra is fizetett adót Egyiptomnak, aztán a hettitáknak. I.e. 1200 körül a Tengeri népek elpusztítják az egész területet. D-n letelepítették Gázá-ban a Kilíkia felől vaskészítési ismeretekkel érkező krétai-akháj eredetű filiszteusokat, a zsidó törzsek kb. i.e. 1200 körül indultak és később a Holt tenger környékére települtek le, a Nílus-deltai és Dzsáhi csaták után, a már ott lévő arámi törzsek közé. Byblosztól D-re, Dél-Kánaán lakott volt, -a nomád törzseknek a legeltetéshez nagy terület szükséges, periodikusan pihentették a legelőket-, míg a föníciaiak Tyre-től Északra is letelepednek az Orontesz folyó deltájáig, ahol É-n sok volt termőföld: itt valamennyi gabonát és sok bort, olajat tudtak termelni, máshol nem. Tyre, Arvád és Büblosz területén fokozatosan vehették át hatalmat, Egyiptomnak adót fizettek , később Egyiptomot ellátták kereskedelmi árukkal Byblosz kikötőjéből. A Libanon-hegység lábánál olyan meredek a part, hogy szamarakkal is alig járható, tehát aki itt megtelepszik, az nem gabona termeléséből él. A hegyek magasak, 1500 méter felett gyakori a cédrusfa. A nyelvükre, vallásukra, írásukra, hajóépítésükre vonatkozó állítás: ugariti eredetű civilizáció volt, "vegyes" népességgel. 

A KORAI FÖNÍCIAI KÉZMŰIPAR ÉS A KERESKEDELEM

 A (ugariti eredetű) függőleges szövőszéken készült festett szőttesek (pl. az asszíroknak később az adófizetés bíbor textilanyaggal is történt) és üveg-, arany-, bronzkészítésük, kőszobrászatuk ismert, az elefántcsont faragásaik is nevezetesek. Erős egyiptomi, mezopotámiai kölcsönhatás is jellemző. A fémtálakat legtöbbször geometrikus, virág-, vagy állatmotívumokkal díszítették. A föníciai pecsételők egyiptomi mintára szkarabeusz alakúak. Vörös agyagmázas kerámia, terrakotta és az ékszerkészítés is jellemző. 

Tudni lehet föníciai reflex íjakról, kardokról, függőleges szövőszékről, harci szekerekről, kézi korongolt - vörös mázas- kerámiaedényekről, bronzszerszámokról, fémtálakról és fémkereskedelemről. Vaskohókról nincs említés (a vaskészítés anatóliai eredetű az i.e. 1400-as években voltak a kezdetei, a Dzsáhi környékén letelepítet filiszteusok voltak nevezetes vaskészítők.) Iparuk emlékeztet a fél évezreddel korábbi eblai és az ugariti hükszosz, jamhadi fémművességre. Hajóépítésben sok újítást vezettek be, még az 1200-s években már jól működő krétai-akháj, egyiptomi és ugariti hajóépítéshez viszonyítva is. "Büblosznak első sorban cédrusfa, továbbá, olaj, gyanta, borkereskedelme nevezetes Egyiptommal, i.e. 1175-ben, a Nílus-deltai csata idején a cédrusé már majdnem 2000 éves volt. Egyiptom cédrusfát már i.e. 3000 körül is szállítottak Libanonból hajókkal.

A föníciai kikötők egymás közötti közlekedése is a tengeren történt, mert a libanoni hegyes, sziklás-szirtes part nehezen járható. A föníciaiak, főleg Tyre-iek, azaz türosziak i.e. 1100-s évek után áruikat az akkor ismert világ minden részére szállították, felfedeztek új vízi utakat és a tengerek partvidékeit is. A Mediterráneumban számos nagy és sok kis kereskedelmi telepet létesítettek. Az i. e. 10. században kereskedelmi telepet alapítottak Cipruson és Kis-Ázsia partvidékén (Pamphüliában, a fenti térképen Tarhuntassa néven és Lukkában), ahol összeütközésbe kerültek az akhájokkal, akik elűzték őket Rodoszról és más szigetekről is, ahol csak nem sokkal azelőtt jelentek meg." A Tyre lakói Utica-t (Tuniszban) és Ibériában Cadiz-t  i.e. 1100 körül alapítják, Karthágót később, i.e. 814-ben. Utica és Karthágó között háborúk dúltak, Utica lett a végső vesztes. (Érdekesség, hogy az etruszkok is -akik Toszkánában ónt, vasat találtak- és a szárdok is feltehetően 1100 körül indulnak Ny-ra.)

 

Fönícia i.e. 1100 után, és a későbbi telepei (https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B6n%C3%ADcia)

 

"A föníciaiak kezdetben kereskedelmi állomásokat létesítettek Líbiában, ahol Türosz (a mai Ṣūr Libanonban) kereskedői a berber törzsekkel kereskedtek. Az i. e. 5. században a legnagyobb föníciai gyarmatváros, Karthágó kiterjesztette hegemóniáját Észak-Afrika nagy részére és kialakított különálló civilizációt, a pun civilizációt. A líbiai part pun települései: Oea (Tripoli), Libdah (Leptis Magna) és Szabráta. Abban a térségben voltak, amit Tripolisnak    ('három város') (https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%ADbia#A_f%C3%BCggetlens%C3%A9g_el%C5%91tt).  Líbia mai fővárosa Tripoli."

Később "a Mediterráneum nyugati medencéjében is új és sok kics kereskedelmi telepeket létesítettek, csak a nagyobbak maradtak ránk. A Tirrén-tenger vidékét átengedték az etruszkoknak és a görögöknek, az Afrikával való kereskedelem céljából Szicília nyugati részén, Máltán, Gozo-n és Pantelerián alapítottak telepeket az i. e. 9. században. Szardínián és Ibizán keresztül eljutottak az Ibériai-félszigeten Tarziszig (Gades, a mai Cádiz), itt már i.e. 1100-ban ónt, ezüstöt találtak. Észak-afrikai telepeik közül a legfontosabbak Utica és Karthágó voltak. Az utóbbi állam népét punokként ismerjük."(WIKI). A görög tengeri kereskedelem , haderő (mindenekelőtt Athén) megerősödése a föníciaiak számára a piacok elvesztését jelentette. (Az i. e. 4. században III. Alexandrosz makedón király i. e. 333–i. e. 332-ben csak hét hónapos ostrom után tudta bevenni Tyre, azaz Türosz városát. A makedón hódítással megkezdődött a hanyatlás, amely mélypontját akkor érte el, mikor a pun Fönícia a Római Birodalom részévé vált.)"(WIKI)

I.e 12. századtól mindenféle ipari termékekkel kereskedtek. Például az "üvegáru minősége elérte az eredeti Karkemish környéki üvegekét. Készültek  ékszerek, vas és bronz termékek, különböző vallások isteneinek szobrai, de gyártottak egyszerű használati eszközöket, vázákat, üvegárut, arany, ezüst és bronz tárgyakat is.  A türoszi bíborszövet, amelyet a tüskés bíborcsigából kivont festékkel - ugariti eredetű festék- színeztek és függőleges szövőszéken készítettek, már ekkor keresett árucikk volt." (WIKI) A kor jellemzője, hogy amikor letelepednek a föníciaiak, a vas még ismeretlen és ritka (meteorvas) volt, lassú hanyatlásuk idején pedig az i.e. 8. században már általánosan használt fém.

Mezőgazdaság: "Fönícia, Tyre a mediterrán klímájával és a partközeli csapadékosabb hegyvidékeivel lehetőséget nyújtott arra, hogy a földterületeket öntözés nélkül műveljék meg... A parti síkságon É-n megtermett a gabona, és a közelben húzódó hegyvidék legelőin rideg állattartást lehetett folytatni, az erdők pedig jó minőségű, hajóépítésre alkalmas faanyagot szolgáltattak." (A híres libanoni cédruserdők nagyarányú irtása és a faanyag felhasználása a föníciaiakkal csak folytatódott.)  Föníciában szinte mindent lehetett termelni, de keveset. Fönícia híres volt boráról és olívaolajáról, ezekből sokat exportált, de gabonafélékben néha szűkölködött. A helyi erős bor olyan nevezetes volt, mint a sumer és egyiptomi árpasör. A földterület relatív hiánya serkentette a hajóépítést és a halászatot". Ha nem termett meg valami, megvették a fémkereskedelem hasznából.

Több kutató szerint "a mai Cornwall-félszigetről ónt szállítottak a Mediterráneumba: de vannak olyan adatok, hogy a föníciaiak nem jutottak el az ón lelőhelyéig, egyes kutatók szerint az ónt Bretagne egykori lakói, az oisztronomok szállították át a La Manche csatornán, és onnan hozták a föníciaiak hajóval tovább. "(WIKIPEDIA), illetve az etruszkoknak a Rhone folyó völgyén keresztül D-re, Toszkánába. A Kabúr folyó völgyéből is volt ónjuk, ami az Eufrátesz mellékfolyója. (A kassziterit nevű sötétszürke ónérc lerakódás folyó kanyarulatokban előfordult, ezeket az ókorban már összegyűjtötték. Cornwall és Mezopotámia között is volt ókori bánya, a Balkánon található, Dardániában, ott is volt egy  ilyen nevű trák terület.)  Az ón a réz ötvöző anyagaként elengedhetetlenül szükséges volt a bronz készítéséhez és az i.e. 1700-s évektől ónhiány volt Mezopotámiában a Kestel-i ónbánya kimerülése és Mári felégetése miatt, addig az óasszír út és Mari volt az ónszállító, Korábban I. Samisi Adad. (Sumer sóbánya Eblában és Máriban volt korábban.) Az ón a föníciaiak idejében ezüst értékű volt, ötvöző anyagként használták már i.e. 2400 -ban Eblában. Szállítása ón-ingótokban, 20-30 kg-s főleg nyersbőr alakú, esetleg párna, zsemle alakú tömbökben történt. Az alakja talán azért volt előnyös, mert a szamarak oldalán szállították és egyszerűen letörtek belőle a kovácsok, ha mintára volt szükségük. A kereskedőnek mintát kellett adnia a vevőknek, a kovácsoknak: a minőség nem volt egyenletes. Az réz  forrása Ciprus szigete volt, Ugarit volt a közvetítő.

A kerámia edényekhez használt vörös festék leggyakrabban vasoxid volt. Redukáló közegben és nagyobb mennyiségbenvasbucát  eredményez, az olvasztása 1500 C fok felett történt faszénnel, fújtatókkal. A vas készítésére i.e.1500 körül a hettiták jöttek rá. A kerámiákhoz szükséges mázkészítés jó választ kínál a vas készítésének eredetére. Az agyagégető kemencét a mázas edény és máz készítésének során magas hőfokra fűtötték: a receptje, hogy kísérletezéssel el kell találni azt a mázat, aminek a hőtágulása azonos az agyagéval, különben lepattogzik, a hőtágulás agyag fajtánként különbözik, amiért a jó máz készítése nehezebb, mint a kerámia készítése. Ekkor kovácsolásra alkalmas vasat is kaphattak a kemencében. A mészkő használatára a vasgyártásban a föníciaiak is rájöttek, bizonyára véletlenül. (Ez a véletlen hihetőbb, mint a vasolvasztáshoz véletlenül kohósítani a vasércet rétegesen mészkővel és faszénnel,  zárt térben, mint az az irodalomban olvasható.)  

 

 A FÖNÍCIAI HAJÓÉPÍTÉS ELŐZMÉNYEI, TÖRTÉNETE I.E. 1200-IG

Az egyiptomi, minószi, ugariti hajóépítés főbb jellemzői az i.e. 1600-s évekig:

Az egyiptomi "kerek" (a hossz és a szélesség aránya 3:1 körüli) kereskedelmi, csapos (a toldott karvel palánkok végén is csapolt), varrott rövid-, 105 cm-es palánkokból épített, evezős, tolórudas, négyszögletes és keresztvitorlás hajókra a hosszanti fedélzet feletti tartókötél a jellemző. Sok és sűrűn szerelt kereszttartóval építettek, az erős kereszttartók nem érték át a a hajó teljes keresztmetszetét. Az  i.e. 1600-s évektől, a hükszoszok korától építenek fenékgerendás, keeles, hamis keeles hajókat. Az egyiptomi temetési hajók varrott, csapos, hosszú cédrus- és fenékpalánkos - keel nélküli- hajók voltak (ami az egyik korai építési mód volt): az utazó, egyiptomi reprezentációs, temetési és evezős, hosszúpalánkos gálya típusú Napbárkákon nincs hosszanti merevítő kötél és vitorla. Karvel palánkozással -nincsenek átfedésben a csapokkal rögzített varrott éleknél illesztett palánkok- és sok kereszttartóval épültek, a hajók szétszedve szállíthatóak voltak. Volt rá példa, Hatsepszut fáraónő idejében a Vörös-tengerre szállítottak több (legalább öt) rövidpalánkos hajót is karavánokkal, (D-n  a Vadi Hammamat nem volt járható hajókkal). III. Thotmész idejében az Eufráteszhez szállítottak szamár karavánnal átkelő hajókat Ullazából, a Földközi-tengeri kikötőből. 

Egyiptomi keeles, rövidpalánkos tengeri vitorlás hosszanti merevítő kötéllel és keellel (https://warther.org/Carvings.php )

Félreértés az irodalomban, hogy az egyiptomi hajók a "Büblosz hajó" név miatt Bübloszban épültek is: I. Széthi temetési szövegében olvasható, hogy a fáraókkal együtt eltemetett bárkának, -Napbárkának is nevezték-: a cédrusfa eredete miatt volt  "Büblosz-hajó" elnevezése. (A bübloszi építés ellen szól, hogy a temetési bárkák nem voltak tengerálló hajók, a Níluson használhatták egy részüket a fáraók, a többit temetési felvonulásokon.)  További probléma, hogy a hosszú és karcsú (5:1, 6:1 arányú) gálya típusú temetési hajó- a velencei gondola nagyon hasonlóak, ami funkcionális hasonlóság- nem alkalmas tengeri utazásokra, csak folyami, nílusi utazásra. Nem lehetett vitorlát, árbocot sem szerelni a temetés Naphajókra, törékeny hajók.

A kereskedelmi, "kerek" egyiptomi hajókon használt 2 könyök hosszú (két könyök = 105 cm), közel 10 cm vastag, 20-30 cm széles csapolt palánkok anyagai: akáciafa (Acacia senegal, A. seyal) és korábban a tamariszkus, platán fa. Tehát toldani kellett a palánkokat,csapokkal, egy hosszanti merevítő kb. 25-30 cm átmérőjű kötéllel fogták össze a toldott palánkokat a hajó hosszában. A hajó típust Imhotep, Dzsószer fáraó piramis-építésze találta fel i.e. 2650 körül, hosszanti merevítő kötél merevítette a fedélzetet, futott a kőszállító hajó teljes hosszában, a hajó végein a tőkéket háromszor áthurkolták. Tehát ezek nem voltak fenékpalánkos, fenékgerendás hajók, de valószínűleg volt talpgerendájuk. Lehetett egy olyan feladata is a kötélnek, hogy amikor a hajót vontatták vagy a hajó vontatott cédrus rönköket, vagy egy másik hajót, akkor biztosította a hajó szilárdságát. A csapok ragasztott használatát nem sikerült bizonyítani, de használtak csapokat és vékony kötelekkel erősítették össze a palánkokat, az építési mód eredete i.e. 3100-ig, a koporsókészítésig követhető vissza az időben: a cédrusfa temetési-hajókat és a fakoporsókat azonos módszerekkel készítették.  Először kettős, "A" alakú magas árboccal építették a hajókat és magas, keskeny keresztvitorlával, később alacsonyabb egyszerű árboccal, de szélesebb vitorlával. (A nyereség közel egy tonna volt súlyban.)  Az akácia fa is mézga tartalmú, mint a cédrusfa. Nedvéből vízben nehezen oldódó ragasztót készítettek i.e. 2000 után, talán korábban is, ma gumiarábikum néven ismert.

Az erős tengeri hullámok miatt a tengeri hajók nem egyszerűen a folyami hajók nagyobb méretű változatai. A víz oldalnyomásának az erős kereszttartók tartottak ellen, egyben tartották a fedélzetet is. Az orr és tathullámok miatt megmagasították az orr és tat tőkéket, hogy ne öntse el a hajót a víz. A szembe jövő hullámok nagy igénybevételt jelentenek az orrtőkének, ezért ék, azaz balta alakú és meredek a belépő él e hajókon - mint az Égei-tengeri egyenes orrtőkék-, és nem gömbölyített mint a korábbi hajókon, ez nem csak az evezősök munkáját könnyítette. Egy más fajta igénybevétel, amikor a hajó "felül" egy hullámra, középen támasztva alá a törzset. Ha gyenge a test, akkor szétesik, kettétörik a palánkok toldásánál (ez történhetett a Napbárkákkal tengeren, ha kipróbálták, volt közöttük 40-50 méteres is). A kettétörés ellen is védekeztek a törzs megerősítésével: a hosszanti merevítő kötél erre is alkalmas lehetett, majd a görögök használják újra, Platon írt róla-, aminek a feszességét folyamatosan állították a légnedvességnek megfelelően a „spanyol” feszítővel- a kötélen keresztül dugtak egy botot  és a botot forgatták-, a kötél nedvességének megfelelően. T. Heyerdahl és a viking hajók újjáépített változataival történt kísérletek alapján tudni lehet, hogy a hajótest rugalmassága - amikor „felül” egy-egy hullámra - biztosítja, hogy ne törjön ketté a törzse. Az ugariti, föníciai hajók varrott-is csapos hajók voltak, önmagukban is rugalmasak voltak, kb. 4:1 hossz-szélesség  aránnyal. A hosszanti kötélnek lehetett egy további feladata is, villás tartóoszlopokon vezették végig a fedélzet felett, a kormányevezők terhelését vitte át más gerendákra, ahova a vitorlák köteleit is kötötték. Belül a kereszttartók miatt nem fértek volna el a vastag hosszanti merevítő gerendák, az ugaritiak, föníciaiak ez utóbbiakat kívül helyezik el a hajó oldalán, illetve a palánkok között.

Az evezős-vitorlások egy  kereszt vitorlával, kezdetben kizárólag hátszeles hajózásra alkalmas vitorlával voltak ellátva. A tat emelvényen, két oldalon 3-3 gúzskötéses kormányevező volt, később csak 1-1. A lapátok nagy mérete miatt, a kormányevezőkre szerelt karokkal forgatták és nem oldalra mozgatták őket. Később csak egy darab kormányevező volt, -a jobb oldalon-, forgató karral szerelve. 10-18 evezős mozgatta a meglepően kis, egy méternél kisebb merülésű hajókat. Főleg evezővel haladtak. Sok jel mutat arra, hogy eleinte gondolaevezéssel - menetirányban állva vagy térdelve- hajtották a hajót. Van olyan ninivei falikép, amin még a föníciaiak is így eveznek, talán téves az ábrázolás. Már a nádhajókra is fakereteket szereltek és erre kötözték az kormányevezőket, evezőket. A folyókon a tolórúd volt az ősi mozgató eszköz.

Hajózás vitorlával: part menti hajózás volt, éjszakára kikötöttek, ha rossz volt a szél, akkor is, és minden éjszakára kihúzták a partra a hajót, szárították, a tömítéseket javították. Az alsó vitorlarudat felhúzták, hogy a vitorla ne fogjon szelet. Az egyiptomi-ugariti eredetű kőhorgonyt alkalmazták, sok kőhorgonyt vittek magukkal. A hajókat éjszakára kihúzták vagy a homokos partokra partra felfuttatták, újra tömítették, szárították. Volt matróz, aki egy bőrtömlővel gyűjtötte, kimerte a beszivárgott vizet. Valamennyi szivárgás természetes lehetett abban az időben. A hajók nem süllyedtek el teher nélkül -nincsenek is roncsok a korból-, még nem rögzítettek a fenékre ballasztként köveket, csak a római időktől. Az egyiptomiak pálma rosttal, papiruszsás rosttal tömítették a hajóikat, a víz felőli oldalon zsinórt szorítottak a palánkok közé, az ugaritiak is hasonlóan szigeteltek, de ők vízvonal alatt bitumennel is. (Ugarittól D-re volt a bitumen lelőhely, az épületeik alapzatait is szigetelték.)  Belül a nádtörmeléket iszkába léc szorította a palánkok közé. E léceket egy évezreddel később látszólag indokolatlanul erősre is építik és átveszik a hosszanti tartók szerepét. 

Az ugariti hajók is varrott-csapos építésűek voltak, de nincs hosszanti merevítő kötelük, hosszú palánkos, külső hossztartós, keeles, bitumennel szigetelt hajók. Majd a föníciaiak is alapítanak egy kis telepet Latakiában i.e. 1100 körül, Ugaritnál. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Latakia), ami egy további érv a föníciaia civilizáció ugariti eredete mellett. A keeles, varrott ugariti hajók már nyílt vízi tengeri hajózásra is alkalmasok voltak: i.e. 1600 -s évektől az alsó vitorla kereszttartó rudat elhagyják, állítható vitorlával, árbockosárral építik a hajókat. A horgonyköveket a templomoknak adták, hálából a megérkezésért, sok horgonykővel indulnak útnak, nem tudták vagy akarták felhúzni, ha leengedték. A magyarul is keel- nek nevezett, a hajó aljára hosszában mereven szerelt erős és védett gerendával (keel és false keel) építették a hajókat, a hajó iránytartását biztosította, így már lehetett kötéllel forgatni a vitorlát a szél iránya szerint és el lehetett hagyni az alsó vitorla rudat. A keel-t részletesen ismertetjük. Ezek már a nagyobb méretű tengeri kereskedelmi, majd hadihajók jellemzői is. 

A fenékpalánkos hajókból fejlődtek ki a hadi gályák. A korai hajók építésénél alapkövetelmény volt, hogy evezőkkel könnyen mozgathatóak legyenek, ezért kis merülésűek, lapos fenekűek (naponta ki lehetett őket húzni a partra): csak kb. 60%-k van a vízszint alatt, ennyi a vízkiszorításuk, a velencei gondoláknál ez a szám 55%. (Sokkal később nyílt vízi hajózáshoz merevítették a fenékpalánk két oldalát két segéd-fenékgerendával* a hadihajókat a görögök. Ez még nem volt gerinces hajó, a palánkokra építették a kereszttartókat.) 

Feltűnő, hogy Egyiptomban egy ábrázolás sem maradt fent minószi hajókról, ami azt is jelentheti, hogy egyiptomi vagy ugariti hajók jártak Krétára kereskedni. Ciprusra jártak a krétaiak rézingótokért és Ugarittal is volt kapcsolatuk, ahol volt lerakatuk is. I.e. 1500-tól a mükénéi hajók is jártak Krétára, főleg kalózkodni, i.e. 1450-ben el is foglalják Krétát az akhájok. (A mükénéiek később gabonát is szállítottak a Fekete-tengerről, ebből lett a trójai háború i.e.1200 körül. A gabonaszállítás módja hajón külön probléma, a korai időkben agyag hombárokban vagy amforákban szállították.)

Az ismert minószi hajók sarló alakú, fenékpalánkos, keel nélkül épített hajók voltak. I.e. 1430 után, amikor a mükénéiek elfoglalják Krétát, megjelennek a keel-es hajók is. A krétai és mükénéi hajók kisebbek voltak, mint az egyiptomi hajók: maximum 20 m hosszúak, 3-4 m szélesek, meredek orrtőkével. Ezekkel el lehet vitorlázni Egyiptomba kb. 6-8 nap alatt, ha jó a vitorlázat és 5-6 nap alatt Ciprusra. Evezés esetén a becsült sebességük 2-6 km/ó, több mint egy csomó óránként. A minósziak is építettek keel-es hajókat, (és nem dofőorros, hanem kilépődeszkás hajókat), de nem maradt ránk kép vagy leírás, csak néhány elnagyolt rajz.

Az ugariti hajókat nyílt tengeri hajózásra építették, az i.e. 1600 -s évektől, az ugaritiak szállítják a rezet Ciprusról, üveg- és fémingótokat is Ugaritból a mükénéieknek, gabonát a hettitáknak Egyiptomból. A későbbi görög törzsek átvették a hagyományokat, ott is két típus terjedt el: a gyors járású "hosszú" evezős gályák és a "gömbölyű" vitorlás teherhajók. A gályák közül az egy evezősoros, ötven evezős görög hadi gálya a legismertebb későbbről, hossza 25 méter, szélessége 3 méter lehetett, áruszállításra is alkalmas volt. A görög gályákat is hosszanti merevítő kötéllel, kötelekkel építették, a rómaiakat nem. A rómaiak az elfogott föníciai hajókról másolták a hajóikat, majd nagyobbakat építettek, bástnyákkal, csapóhíddal.  

Összefoglalóan megállapítható, hogy az első fahajók sarló alakúak, a nádhajók alakját öröklik, képeken könnyű összetéveszteni őket a nádhajókkal. Az i.e. 1600-as évektől jelennek meg az ugariti keel-s, fenékgerendás vitorlás hajók, de a kereszttartókat még nem építik a fenékgerendákra, ezek nem voltak még gerinces hajók. (Majd 1450 körül épít gerinces hajókat a portugál Tengerész Henrik herceg.) A kereszttartók nem érték át a teljes keresztmetszetet, általában csak a 2/3-át és nagyon sűrűn építették be őket, könyökönként, 52 cm-enként, és a keresztmetszetük a nagy hajókon kb. 10x10 cm körüli volt. 

A külső tőkét (keelt és a false keelt is) az ugariti eredetű hükszoszok ismertetik meg Egyiptommal

A magyar nyelvben a hajógerinc egy hosszanti erős és megfelelő alakúra faragott, épített és erős gerendát (ostorgerendát) jelent, amelyre a bordákat, orrtőkét építik. A keel a hajó iránytartását biztosítandó, kívülről a hajó aljára épített hosszú és függőleges oldalfelületű gerenda, nem hajógerinc: eredetileg a hajók alját védte partra húzáskor, ezért a neve false keel is. Később külön koptató gerendával védték a keelt is a partra vontatás okán, ennek a neve is false keel. (Még a görögök is partra futtatták  a hajóikat száradni, ha nem használták. Vesztettek úgy tengeri csatát, hogy parton voltak a hajóik és nem volt idejük vízre tenni. A trójai csata falova is  partra húzott fahajó volt a kutatók szerint.). A legkorábbi gerinces-bordákra épített hajót 1450 körül a portugál Tengerész Henrik építette. Először a gerinc-bordarendszer készül el, és a merev vázra erősítik fel az egymáshoz illesztett palánkokat átlapolás nélkül, varrással. A szigetelés pl. mogyorófa veszőkkel történt egy esetben, általában zsinórokkal.  

A keel a magyar nyelvhasználatban egy áramvonalas iránytartó uszony is lehet a hajó alatt, amely a hajó oldalra történő sodródását gátolja és oldalra dőlésnél az alapállapot felé billenti a hajót. Az angol nyelvben a keel a hajógerinc általános fogalmát is jelenti és körül írással kb. hat féle keel létezik. Van olyan aminek nincs is számottevő függőleges mérete, egy hosszanti hajlított fenék palánk, ez nagyobb méretben a false keel. Három féle gerinc funkciójú gerendát különböztetnek meg, nem feltétlenül egy hajótestben összeépítve. Belső hosszanti gerendát vagy keelson-t. Az élére szerelt és a hajó teljes hosszában szerelt külső palánkot, a külső tőkét, keel-t. Továbbá az utóbbit védő gerendát, a hamis keel-t (false keelt). Néhol a külső tőkét és hamis keelt azonos értelemben használják. Hossztartókat kívülre is szereltek és/vagy az oldalpalánkok közé - ezek teljes hosszában a közel négyzet keresztmetszetű- gerendákat. A hamis keel eredeti funkciója csak a hajó aljának a védelme volt, mert éjszakára kivontatták a hajókat a partra száradni.

Hossztartók (limber strake_an) és keel_an -nek is nevezett tőgerendák keresztmetszetben, az ábrán a keel és a false keel egybe építve (4)  

A hajók építésének módja próbálkozások, véletlenek alapján alakult ki és nem tudatos utánozással. A hajóépítő mesterségbeli tudás műveletek sorozatát jelentette, amit az ácsok, mesteremberek egymástól tanultak meg: módszerek, melyektől eltérni nem lehetett. Így az újítások nehezen terjedtek el.

A keel fontos találmány, mert oldalszélben nem sodródik oldalra a hajó, vagy csak kicsit. Néha a komoly szakkönyvek is -amikor képek alapján kell kitalálni egy hajó szerkezetét- elkerülik a konstrukciós kérdéseket, pl. ha az ugariti, föníciai hajóépítésről írnak. Ugaritban varrott, karvel palánkos vitorlás tengeri kereskedelmi hajókat építettek sok és erős kereszttartóval, két kormányevezővel, négyszögletes vitorlával, alsó vitorla rúd nélkül, külső kereszttartókkal, keellel, false keellel. Latakiai bitumennel szigetelték a hajóik és házaik alját. Az ugaritiak irtották ki az Amanus-hegységi - Ugarittól É-ra) a cédrus erdőket, a libanoni hegyekben a sumerek és az egyiptomiak vágták ki elsőként. Erős gerendákkal alátámasztott fedélzetet építettek. A keresztgerendák végei túlnyúltak a fedélzeten, a képek ábrázolják, kötelek rögzítésére használták.   

Az ugariti hajóknak van egy egyedi sajátossága, de néhány egyiptomi hajón is az i.e. 17. századból (30.o.,34.ábra, 34.o.,40.ábra, 49.o.54.ábra): a meredeken emelkedő, majdnem egyenes halfarok alakú orrtőke és esetleg tattőke. Később a föníciaiak is használják az i.e. 1100-s évektől. E tőkével egybe építették a hosszanti, a hajó alakját követő megnövelt függőleges felületű gerendát, a keelt. Így háromnegyed és enyhe oldalszélben is jól lehet vitorlázni alsó vitorlarúd nélkül. A  mükénéiek függőleges orrtőkéket és az orrtőkén túl meghosszabbított false keelt építettek.

Meghosszabbított mükénéi-akháj keel, a false keel (4)

A külső tőke  beépítésének és egyben a kétféle palánkolás szemléltetésére tekintsük az alábbi ábrát, a varrott karvel palánkok elterjedtek Európán kívül is és a Mediterráneumban:

                                                                                                                                   

A palánképítés módszerei: klinker és karvel palánkok, a klinker palánkot a vikingek használják majd, először csak a vízszint felett (4)

                                                       

A keelt-t, a varrott külső gerincet Ugaritban találták fel -valamikor i.e. 1500 előtt- és elhagyhatták az alsó vitorla rudat (nem lyukasztották át a palánkokat). (4)

III. Thotmesz idejéből (i.e.1479-1425), egyik hivatalnokának sírjában láthatók egy ábrán (5, 49.o) meredeken emelkedő orr- és tattőkékkel épített hajók, halfarok díszítésekkel, amelyek nem egyiptomi és nem is krétai hajók (a föníciaiak pedig csak i.e. 1175 után építenek majd tengeri hajókat): ez egy ugariti hajó. A Marjai I.: "A hajó története" c. könyv 49. o.-n található ábrához hasonló képeket sikerült találni (4):

Ugariti keeles hajó egyiptomi ábrázolása (5, 49.o.) 

Az eredeti ábrán több hajó van, bár ábrázolásuk erősen torzított, a szögletesen kiemelkedő orr és tattőke víz alatti folytatása adja a külső töké-t, aminek az egyszerűbb változata Ugarit -ban i.e. 1600-s évektől ismert. Ezek ugariti hajók, melyekről csak egyiptomi ábrázolás maradt fent: a III. Tothmesz korából eredő ábrázolás szerint az orr és tattőkék halfarkas díszítése ugariti eredetű, később majd a föníciaiakat is jellemzi, de elől lófejjel.

                   Ugariti hajók, mozgalmas kikötői jelenet III. Tothmesz idejéből (i.e.1500 - 1447, és felette egy részlet)

 A hükszoszok ismertették meg a keelt és a "false keel"-t Egyiptommal is (http://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html) az i.e. 1600-s években. Az i.e. 1600 körül a hükszoszok az ugariti hajókkal  Avariszba, a Deltába is " beszivárogtak". (Ezt a kifejezést használják a kutatók a hükszoszok lassú szárazföldi bevándorlására is Egyiptomba. Jamhad-i, Ugarit-i É-Kánaán-i és  hurrita-amorita eredetűek a hükszoszok). Ekkor jelennek meg a meredek orrtőkék Egyiptomban is. Az (5,49.o.54.) ábrán több hajó látható, és mozgalmas kikötői jelenet.

Összefoglalva: a külső tőke, a keel - egyik változata- a vitorlás hajók aljára erősített függőleges, élére szerelt faragott gerenda, ami az oldal irányú sodródást csökkenti, a hajó iránytartását javítja oldalszélben. Eredetileg a hajók alját védhette. "False keel" -t is szereltek a keelre, védendő a a keelt. Meredeken emelkedő (halfarok alakú) orrdíszt faragtak a kellre erősített orrtőkére, ami szögletes és kicsit előre nyúlik és a tőke a hajótest alatt folytatódott.  Az orr részt és a tatot is védte, kívülről szerelték fel. Kikötők ekkor még nem voltak, pl. a minószi hajók tatján néha látható a kilépő deszka, a tatra erősítve a halászatot  szolgálta. A külső tőke teszi lehetővé az alsó-vitorla kereszttartó-rúd elhagyását, amikor a már enyhe oldalszélben is lehetett vitorlázni a hajóval. A külső tőke háromnegyed szélben is biztosítja a hajó iránytartását. Továbbá az egyiptomi, hosszanti, fedélzet feletti merevítő kötelet elhagyták, a hosszanti oldal merevítők-itt kívülre szerelve- is jól megfigyelhetőek az alábbi Uluburun nevű hajómodelljén.

I.e. 1310-ben (http://nauticalarch.org/uluburun-late-bronze-age-shipwreck-excavation-documents-and-drawings/) elsüllyedt ugariti építésű Uluburun hajó (Bodrun, Török o., közelében), az egyetlen értékelhető roncs. A hajó rakománya alapján állapították meg az időpontot és az indulási kikötőjét. A hajó valószínűleg Ugarit és az Égei Tenger között hajózott, talán Rodosra és tovább Krétára. A leletek alapján az Uluburun nevű hajó az Amarna korszak végén, de Nefertiti ideje előtti korszakból származik. Luxus árukat, királyi ajándéknak gondolt tárgyakat és nyersanyagokat is szállított, (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck) közel 8 különböző kultúra tárgyait: ón- (majdnem 1 tonna mennyiségben) és rézingótokat, kb 140 amforányi gyantát (valószínűleg hajók szigetelésére is), ebonitfát Afrikából, arany és ezüst ékszereket, üvegingótokat, elefántcsontot, ciprusi agyagedényeket, baltikumi borostyánt, kagyló-ékszereket, bronz és réz asztali edényeket, egyiptomi kék zománcos gyöngyöket is találtak a rakományban.

A hajó útvonaláról kialakult elképzelés (4)

A hajóról két modell:

 

(https://warther.org/Carvings.php)

Az i.e. 1305-ben hajótörést szenvedett Uluburun nevű  ugariti  hajó modellje

Megjegyzés: Ugaritban falak szigetelésére, festékként is használták a bitument: Latakia-i (szíriai) bitument alkalmaztak, Latakia település később föníciai telep  i.e. 1100 körül, ma zárt kikötő. (https://en.wikipedia.org/wiki/Lataki). Lényeges, hogy az ugaritiak és majd a föníciaiak is használták a bitument hajók aljának a szigetelésére.

Az alsó vitorla-merevítőrúd hiányából is megállapítható, hogy keel-es hajó, ezt az orrtőke  és tat meghosszabbításai is mutatják. Feltűnő a lépcsőzetesen (rekonstrukciós hiba is lehet) épített fedélzet, amit erős gerendázat tart, a fedélzeten is szállítottak árukat kerettel elzárt részen, és az árboc oldalmerevítő kötelek merevítik, ami ugariti újítás volt. Még két kormányevezőt használtak.  A hajónak mai értelemben vett gerince nincs,  a palánkok között végigmenő hosszanti merevítésekkel építették. Az előző képen látszanak a hajóorrban a szokásosnak mondható vizeskorsó és kőhorgonyok (kőhorgonyokat már i.e. 2550-ben is találtak a Hufu építette Vörös tengeri kikötőben.) Feltűnő, hogy nincs semmilyen díszítés a hajón, az igen gazdag rakományához viszonyítva egyszerű kereskedelmi hajó. Ezüstért vagy az áru valamilyen százalékáért szállítottak a korban. Jól láthatók a merevítő keresztgerendák, a fedélzetet tartják. Minden folyékony és ömlesztett árut, gabonát agyagedényekben szállítottak.

Múzeumi fantáziakép a rakományról (4)

Képeken 1200 körül - egyiptomi feliraton i.e. 1500 körül- az egyiptomi hadihajók orrán hegyes és hosszú ütköző kos, "döfő orr" tűnik fel, - később bronzzal megerősítve-, aminek rögzítéséhez erős, a most tárgyalt keel, azaz külső tőke, később gerinc szükséges. Az orr díszt az erős gerendára, ütköző kosra is szereltek. Majd a punok építenek varrott megerősített gerendás hajókat nagy számban, ónbronz szerszámok szükségesek hozzá. Bizonyos, hogy III. Ramszesz használt ütköző kost a hadi hajóin, van kép róla. Az irodalomban elterjedt valahogyan, hogy i.e. 2000-1600 körül a minósziak döfő orral ellátott hajókat, illetve gerinces-bordás hajókat vagy hadiflottát építettek: mind a két állítás bizonyíthatatlan. Egy i.e. 1628 (Théra kitörés) előtti, Akrotíri-i (Théra-i) freskón látni egy, a tatra és a kormánylapát mellé szerelt kilépő deszkát. Talán ez okozza a tévhitet. 

                      

Magas orrú, varrott minószi ünnepi hajó hátul a kormányevezőnél kilépődeszkával (4)

Az i.e. 1200 körül az egyiptomiaknak saját hadiflottát kellett építeni a ”Tengeri Népek” ellen. Az egyiptomi hadihajók magasított fedélzeti felépítményeikkel tűntek ki, - majd a rómaiak építenek bástyákat- a katonák innen lőttek ki nyilaikat, vagy támadtak hosszú kopjáikkal az ellenségre. III. Ramszesz i.e. 1200-ból származó palánk építésű - külső tőkés hajója az orrán hosszú gerendára szerelt faragott dísszel volt ellátva, ami az ellenséges hajók meglékelésére szolgált. Az egy darab  kormánylapát hatékonyabb kiképzésű és nincs alsó vitorla-keresztrúd, a hosszanti, fedélzeti merevítő kötél is látszólag hiányzik, valószínűleg volt:

  

III. Ramszesz korabeli hadihajó döfőorral, a "Tengeri népek" ellen használták, sok íjásszal (5)

Egyiptomban az evezősök védelmére Egyiptomban magasított hajóoldalt építettek már III. Ramszesz idején. Az igazsághoz tartozik, hogy a reflex íjaiknak köszönhetően, de tűz segítségével győztek a Nílus-deltai (és Dzsáhi) csatákban, aminek az ismerete a hükszoszoktól származik: rászorították az ellenséges hajókat a partra és ott volt a sok íjászuk, továbbá felgyújtották a hajókat. (Wikipédia) Elhagyták a széles keresztvitorla alsó rúdját, a vitorla rögzítése kötélzet segítségével történt. A hajók orr- és tat-tőkékkel és kereszttartókkal  készültek, merevítéssel, gálya típusú hajók, hosszanti merevítő kötéllel, ezekkel a fedélzettel szerelt hajókon vívták III. Ramszesz katonái a történelem egyik első nagy tengeri ütközetét, amikor i.e. 1175-ben megütköztek az ún. „Tengeri népek”-kel a Nílus-deltai csatában, az utóbbiak  a krétai-akhájok, danunák, néven is. 

A föníciaiak hajók és hajósaik voltak az ókor legnagyobb és legjobb hajósai. Náluk alakult ki élesen az ókorban és a középkorban egyaránt jellemző tengeri "hosszú" hajó és "kerek" hajó megkülönböztetés: a gálya több mint 20 m hosszú és gyors, evezős kis merülésű 4 vagy 5:1 arányú hadihajó, a partok mentén használták, azért szállítottak vele árut is. A "kerek" hajó nyílt tengeri teherszállító 3:1  vagy 4:1 arányú nagy vitorlás, voltak evezői, nehezebben volt partra vontatható. Az apály-dagály különbség a Földköz-tengeren kisebb mint 0.5 méter. A kisebbeket homokos partra fel lehetett futtatni, a leírások szerint fákhoz kötötték ki őket. A két féle hajóval szétválik a hajóépítés alapelve: a lassú és nagy keresztmetszetű vitorlásokhoz külső tőkére -és később belső tőkére- is szükség volt, hogy ne sodródjon a oldalra hajó, továbbá az árbocfeszítő oldalkötelekre. A kis merülésű, gyors és lapos fenekű gályákhoz, könnyű kalózhajókhoz elég volt a kis vitorla, sok evezővel. A döfőorr építése erős fenékgerendát igényelt . Majd a nagy görög gályák épülnek főgerinccel és két segéd fenékgerendával. I.e. 1200-ig csak egy evezősoros hajókat ismerünk,  az első kétsoros evezős gálya hajókat is a föníciaiaknak tulajdonítjuk a későbbi időkben. Tudjuk, hogy a görögök a csapokhoz használtak fából készült szegeket, az egyiptomiak pedig nem használtak szegeket. 

Föníciai hajók az i.e. 1100-as évektől 

Karvel palánkos, varrott, hosszú-palánkos, keeles, egy négyszögletes vitorlával épített evezős hajókat építettek, sok kereszttartóval. Az alját latakiai (Szíria) bitumennel szigetelték. A hossztartókat a hajó oldalára illetve  a palánkok közé erősítették a nagy tengeri hajókon. Köhorgonyokat használtak, két kormány evezővel irányították az árboc kosaras hajókat. A föníciaiak találják ki a két sor evezős hajókat. 

Alsó kép: használták az árboctartó oldalköteleket is, a felső kép az első két evező sor evezős hajó i.e. 700-ból:

 

 Föníciai hajók (4)

Külső hoassztartós föníciai hajó újjáépítve(4)

 

Pun hajó keresztmetszete, Karthágóban, és varrott kereszttartóval i.e. 500 körül (4) 

A hadi gályákon az evezősöket a hajó külső szélén, cölöpsorra erősített gyékény, néha bőr-, fémpajzsok is védték. Kereskedelmi hajókon az evezősöket és a fedélzeten tárolt árukat egy oszlopsorra erősített gyékény választotta el illetve takarta. A föníciai eredetű punok bronzból készítették a döfőorrokat és sokat. Felfedezték Kis-Ázsiának az ibériai ezüst bányákat, később már vasat is használtak Mezopotámiában, pl. a szomszédaik, a filiszteusok. Cipruson volt réz, a föníciaiaknak voltak telepei a szigeteken, a görögök üldözik majd el őket.

Az akhájok vezette "Tengeri népek" vándorlása -az aszályos időjárás és az akhájok, trákok túlnépesedése miatt- kapcsolódik a fémszállítási útvonalakhoz is:.

 

 

 

A Tengeri Népek támadás sorozata több, mint egy évszázadig tartott az i.e 1300-s évektől, A Nílusi csatával ért véget (4)

Van utalás arra, hogy miután haza tértek az akháj hajók a Trója-i csatából, ami i.e. 1200 körül volt, mindjárt tovább indultak a trójaikat üldözve K-re, és Ciprus felé. A trójai és a Nílus-deltai csaták lehettek a közvetett okai az akhájok ismételt és a föníciaiak (és talán az etruszkok, szárdok) és mások  kirajzásának. A történelemben sokszor előfordult, hogy egy hosszú csata után a hadviselt katonák nem széledtek szét, de nem is tudnak beilleszkedni: folytatták a megszokott életmódot, pl. a nomád habiruk Amurrúban, akik részben korábbi hükszoszok, zsoldosok, majd később útonállók lettek. 

Késői kereskedelmi hajó  i.e. 200 körül (6. 38.o.)

ÖSSZEFOGLALÁS

A föníciaiak fontos vívmányai pl.: a kötelekkel állítható vitorla, árboc- oldalfeszítő kötél, egy- és jobboldali kormánylapát (ami több mint egy évezredig fennmarad a Földközi-tengeren), a raktár-fedélzet, később két soros evező padokkal, árbockosár. A menetiránynak háttal ültetett evezősökkel, korábban arccal a hajó orrát díszítő lófej felé  fordulva eveznek gondola evezéssel, (lehet ábrázolási hiba is), varrott palánk továbbfejlesztése, a fenékgerenda, a keel több változata, árbockosárat használták is mélységméréssel kikötésnél is, az egyiptomi-ugariti eredetű kőhorgony továbbfejlesztése, hajózás a Sark-csillag alapján. Az árbockosár náluk terjed el, bár már III. Ramszesz idejéből származó képeken is látható. A hajóépítés néhány részlet problémáját is tárgyaltuk, pl. a palánkok tömítését, zsinórral és növényi törmelékkel, bitumennel, gyantával. (Több mai másolat majdnem elsüllyedt, mert nem volt ismert a tömítés módja), a keel eredetét is. A kereszttartók méretei és használata jól látható, de a külső vagy belső, illetve palánkok közé épített vagy megerősített fedőléc hossztartók közötti terhelés eloszlása nem állapítható meg pontosan. Az ugaritiak, föníciaiak használták a Latakia-i bitument a hajók külső, víz alatti védelmére.

Az ókorban a palánkot húzták fel először, majd utólag helyezték be a kereszttartó bordákat felülről. (A rövid ókori borda keresztmetszete közel négyzet alakú és 4-8 palánkot ér át. A modern borda lehet a teljes hajó keresztmetszetét kitöltő sík lap is. Közepes méretű hajókon, nagyobbakon majd könyök alakú tartó szükséges.) A palánkokat ebből következően a hossztartók, a fenékgerenda és a kereszttartók is tartották és az őket összeerősítő illesztések, csapok, varratok. A régi -Hufu fáraó idejéből származó- megoldás szerint a cédrusfa palánkok széleibe lyukakat, hornyokat fúrtak és ezeken keresztül kötéllel "összevarrták" őket (innen jött a varrott hajó elnevezés). A másik megoldás szerint az akáciafa palánkok éleibe csaplyukakat véstek, majd az ebbe ütött fa csappal rögzítették egymáshoz a szomszédos deszkákat. A görögöknél a fa csapokat a felületükre merőlegesen beütött faszeg is rögzítette. Ezt a megoldást csapolásos-faszögeléses rögzítésnek hívták. A föníciai varrott palánkoknál -amiket még a középkorban is használtak- alkalmaztak csapokat, de azok ritkábban voltak elhelyezve és hengeresek voltak

 

IRODALOMJEGYZÉK

       (1) ROAF, Michael: A MEZOPOTÁMIAI VILÁG ATLASZA, Helikon, 1996. ISBN  963-208-507-8 

       (2) KÁKOSY László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Osírisz, 2005

       (3) BEHRINGER, Wolfgang: A klíma kultúrtörténete, Corvina, 2007 

       (4) A képek eredeti szerzőjét nem minden esetben lehetett felderíteni,  WIKIMedia Commons (gyűjtemények).  

       (5) MARJAI, Imre- Pataky, Dénes: A hajó története, Corvína, 1973.

       (6) GULAS, Stefan-LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madach, 1984.

       (7) BERMANT,Ch. -WEITZMAN, M.: EBLA, Gondolat, Budapest, 1986.

       (8) KLENGEL, Horst:  Az ókori Szíria, Gondolat, 1977 ISBN p63 280 367 1 

       (9) BERMANT, Chaim - WITZMANN, Michael: Ebla, Gondolat, Budapest, 1986, ISBN 963 281 706 0 

Utolsó módosítás időpontja: 2019 02. 13.

 

 

FÜGGELÉK I.

UGARIT VÁROS 

Ugarit, soknemzetiségű városállam, palotagazdaság volt i.e. 1800-tól kb. a mai Észak-Szíria földközi-tengeri partvidékén. Partja 60 kilométer hosszan húzódott  É-n, a várost nyugati oldalon szegélyező Földközi-tengertől kelet felé pedig 30-50 kilométer az Orontesz folyó völgyéig. Ugarit mérsékelt klímája kedvezett az állattenyésztésnek, gabonát termesztettek, olívaolajat és bort készítettek, valamint sok fát termeltek ki, ahol tudtak -és hajón szállították-, amiből nagy hiány volt Mezopotámiában és Egyiptomban is. Ugarit textil- és fémiparáról, hajózásáról, hajóépítéséről, ónkereskedelméről, kikötőjéről nevezetes. Összesen öt nagy levéltár került elő.  Az agyagtáblákon hét nyelv forrásai olvashatók, e nyelvemlékek az első föníciai betűírásos (ugariti ABC) szövegek. Az ékírás egyszerűsödésének utolsó fázisát képviselik. 

"Ugarit a kiterjedt egyiptomi, anatóliai, ciprusi, krétai és mezopotámiai kereskedelmének köszönhette gazdagságát. Jó kereskedelmi kapcsolatai voltak a mükénéi Görögországgal is. Ugarit ciprusi rezet, valamint illatszereket, gabonát, fát, sót, olajat és bort exportált. Az i.e. 1700-as években épült ki a város kikötője, mai arab nevén Minet el-Beida, ahol a Közép- és Kelet-Mediterráneum szinte minden nemzetének hajósai megfordultak és kereskedelmi lerakatokat hoztak létre. A kikötő egyik raktárépületének romjai között 1000 edény illatosított ciprusi olaj került elő. A virágzó városnak az Akropolisz és a királyi paloták között, valamint az Alsóvárosban és a Déli városban kiterjedt lakónegyedei voltak, kőből, illetve kőalapokra épült téglafalakból álló házakkal. A tehetősebb családok földbe épített álboltozatos kamrasírokba temetkeztek. A királyság gazdasági életében a kereskedelem mellett fontos szerepet játszott a mezőgazdaság, a fémművesség, a textilgyártás és a bíborfesték előállítása is.

A várost egykor erős fal vette körül, amelyen a kapukon kívül a hattusai Yerkapihoz hasonló poszterna kapu is volt. A város legfontosabb részei a már említett lakónegyedeken kívül az Akropolisz és a palotanegyed voltak. Az Akropoliszon állt a város két főtemploma, a Baál- és a Dagan-templom mellett a „főpap háza” és a „jóspap háza” is. A két templom alaprajza hasonló volt: egy négyszögletes antecella állt az egyszerű, szintén négyszögletes, vastag falú cella előtt. A két templom közelében került elő a vallási könyvtár, ahonnan nagy mennyiségű, egyedülálló ugariti mitológiai szöveg került elő. Az ugariti szövegeket agyagtáblákra, ékírással írták. Ez az ékírás azonban eltér a hagyományos mezopotámiai ékírástól, mivel nem szótagírás, hanem a világ legkorábbi ismert ábécéje. A város palotanegyedében állt az ún. északi palota és déli palota mellett a központi királyi palota . Első építési fázisában egy udvar körül elhelyezkedő helyiségekből álló épület volt. Később egy nagyobb udvar köré szerveződő második szárnyat csatoltak az épülethez. E szárny egyik terme alatt kapott helyet a királyi nekropolisz három álboltozatos kamrája. Később két újabb udvar és a hozzájuk tartozó helyiségek hozzáadásával a palota területét megkétszerezték. Egy új monumentális bejárat (propülaion) két oldalát tornyok szegélyezték. A kapu közeli helyiségekben kapott helyet a levéltár és a kincstár is. Újabb építési fázist jelentett a palota keleti irányú kiterjesztése. Itt egy kertes udvar mellett épült meg a levéltári szárny, valamint egy elefántcsont faragó műhely is. A kancellária udvarán állt egy nagy medence. E medence mellett állt az a kemence, amelyben az épületszárny emeleti helyiségeiben megírt agyagtáblákat kiégették. A palotában a régészek összesen öt levéltárat tártak fel". (http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=94.html)

A városban feltártak két akropoliszt, egy hatalmas palotaegyüttes maradványait, csaknem száz szobával és udvarokkal, mintegy 10 000 négyzetméternyi területen. A palotában volt vízvezetékrendszer, fürdőszobák és csatornahálózat is. A berendezéseket arany-, lazurit- és elefántcsont berakásokkal díszítették. Találtak különös gonddal megmunkált elefántcsont lapokat is. A fallal körülvett kert és a süllyesztett medence csak tovább fokozta a palota szépségét. A várost és az azt körülvevő síkságot Baál és Dagan templomai uralták. Ezekben a templomtornyok kb. 20 méter magasak lehettek, voltak bennük kis előcsarnokok. Belül egy helyiség nyílt, ahol az istenségek képeit őrizték. Lépcsősor vezetett fel egy teraszra, ahol a király a különböző szertartásokat felügyelte. Éjjel jelzőtüzeket is gyújtottak a templomok tetején, hogy a hajókat biztonságban a kikötőbe vezessék. A hajósok a vihar istenének, Baál-Hadadnak tulajdonították biztonságos révbe érkezésüket, és ők ajánlották fel áldozatként azt a 17 kőhorgonyt, melyet megtaláltak Baál-Hadad szentélyében. A romok közül több ezer agyagtáblát ástak ki. Gazdasági, jogi, diplomáciai és adminisztrációs szövegeket találtak nyolc nyelven, ötféle írással feljegyezve. Az ugariti nyelv 30 ékírásos jelet tartalmaz, így az eddig felfedezett legrégebbi ábécé.  "Az ugariti ábécé a görög írásba közvetlenül ment át vagy a föníciai ábécén keresztül" (WIKIPEDIA). „Az héber szövegek sok olyan szót használnak, amelynek a jelentése homályos, sőt néha ismeretlen. A 20. század előtt élt fordítók különféle módszerekkel megpróbálták kitalálni a lehetséges jelentésüket. Sokat segít a megfejtésben, hogy ugyan ezekkel a szavakkal lehet találkozni az ugariti szövegekben.”

A szövegek több mint 200 istenről és istennőről tesznek említést. A főisten Él volt, akit az istenek és emberek atyjának neveztek. A vihar istene, Baál-Hadad „a felhőkön nyargaló” isten és „a föld ura” volt. Él bölcs, ősz szakállú öregemberként volt ábrázolva, aki távol él az emberektől. Baál viszont erős, törekvő istenség, aki uralkodni akar az istenek és az emberek fölött Él kedvelt fiát, Jammot, a tenger istenét. Baál legyilkolja Él feleségének, Atiratnak (Asérának) a fiait, és visszaszerzi a trónt. Egy hétéves körforgás az éhségtől és szárazságtól való félelmet jeleníti meg. Baál felsőbbségét elengedhetetlennek tartották a termés és a nyáj biztonságához.

Kb. i.e. 1650 körül kezdődött és 400 évig tartott Ugarit és kikötője - korábban Jamhad Monarchia és Ebla kereskedelmi, tengeri raktárkikötője- virágkora, a tengeri kereskedelme, gabonaszállítása a hettitáknek, a réz és ónkereskedelme. A hurrita-amorita népességű Jamhadot elfoglalták a hettiták i.e. 1550-ben É-n. I.  Ugaritig Tuthmózisz korától III. Ramszesz idejéig egyiptomi fennhatóság alá tartozott Kánaán É-n.  Byblosztól É-ra az i.e.1350-s években létrejön az amorita népességű Amorrú állam, Arvád kikötővel. Egyitom, III. Thotmesz adót szed Amorrútól. Keletről a hurrita Mittani állam fenyegeti Amorrú függetlenségét, É-ról a hettiták. A hurrita nyelv és az ugariti, amorita nyelvek  - az utóbbi kettő alkotják a sémi nyelvek Ny-i csoportját a II. évezred első felében- voltak a leggyakoribbak É-Levantében. A népesség ebben az időben városonként és nem etnikumokként különült el.

Az i.e. 1500-s években az ugariti emeletes palotában fürdőszobák, vízvezeték és csatornarendszer volt, udvarok, kertek, medencék, a minószihoz hasonlóak. Gazdagságuk egyik oka a tengeri fémkereskedelem volt.

Hasonlóan Ugarit nevű nagy, száz hajónál több hajót befogadó sólyás kikötőjéhez volt egy kisebb kikötő is D-re Ugarittól, Szimirra, amely Nyugat-Szíria jelentős ókori települése, második legfontosabb kikötője,  (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szimirra), Ugarittól délre 30 kilométerre. A Baal templomaiban nagyon sok hajózási vonatkozású ajándékot találtak, pl. kőhorgonyokat. Ugarit közelében található a Hazzi hegy, a Baál kultusz eredete. 

Ugarit III. Thotmesz egyiptomi uralkodó után Ehnaton idejéig Egyiptom befolyása alatt áll, majd hettita befolyás alá került. Földrajzi helyzetéből adódóan gyakran kellett védekeznie Büblosz vagy Amurrú támadásai ellen. A "Tengeri népek" népvándorlása i. e. 1180-ban elsöpörte az éppen védtelen Ugarit-ot, mert a hadserege a hettitáknál volt,  a hajóhada Lukkában: az akháj danunák felégetik Ugaritot mindössze hét hajóval.

A város fő kereskedelmi útvonalak kereszteződésében feküdt, itt volt a kor legnagyobb sok sólyás  hajóépítő kikötője. A hajókat nem a kikötőkben, hanem homokos part szakaszokon húzták a partra kiszáradni, javítgatni. A város az Egyiptomi Birodalommal kereskedő  legészakibb önálló kikötő volt, D-i szomszédja Amurrú volt. Egyiptom amurrúi felségterületet Retenu-nak nevezték, az Amarna-levelekben több is van, amelyik Amurrú és Bybosz közötti vitákról, ellenségeskedésről számol be. A kádesi csatát követően a hettiták de facto elhagyták a területet, a hettita-egyiptomi békeszerződésben de iure is lemondtak róla. Amikor egyiptomi fennhatóság alatt volt, akkor Bübloszt katonai elöljáró vezette. Amurrú ország az amoriták királysága volt az i. e. 2. évezred közepén, az i.e. 1300-s évekig, Kánaán északi részén, ill. más értelmezés szerint annak északi szomszédja. Területe Urarittól D-re, az Orontész folyótól a mai Libanon északi határáig terjedt. Az Egyiptom által Retenunak nevezett terület északi részét alkotta, a középső részét a mai Lebanon.   

Az i. e. XIV. században Ugaritot megtámadta a Hettita Birodalom. Ugaritot sarc fizetésére kötelezték, valamint arra, hogy flottát és hadsereget biztosítson az uralkodó birodalom részére. Ciprus lázadását a hatti Szuppiluliumasz három hajócsatával ugariti hajókkal, majd szárazföldi ütközetekben verte le. Eszerint Hatti ütőképes lehetett a tengeren is, az ugariti hajóhadat alkalmazta. Ugarit az i.e. 1200-s években egyiptomi kereskedelemben gabonát szállított, bérfuvarozással. Amikor a megszálló „tengeri népek”* elkezdték felgyújtani, lerombolni Anatóliát, valamint Észak-Szíriát, akkor a hettiták igénybe vették Ugarit hadseregét és hajóhadát. Így Ugarit védtelen maradt, és i. e. 1200 körül teljesen elpusztult. III. Hammurapi Ugarit volt az utolsó uralkodója a tengeri népek támadása és a város jelentőségének végleges elvesztése előtt. Levelei  azt mutatják, hogy Ugarit még mindig ereje teljében lévő városállam, hiszen a hajóhaddal nem rendelkező Hettita Birodalom az ugariti flotta segítségével harcolt meg három tengeri csatát Ciprusnál. A városnak még volt hajótere arra is, hogy Anatólia felé egyiptomi gabonát szállítson hettita kikötőbe, Ura-ba. Ugarit jelentősége csúcsán úgy omlott össze, hogy végnapjairól nincs információnk. Szinte teljes bizonyossággal állítható, hogy a Tengeri népek első koalíciójának egyik hulláma söpörte el. Ugarit soha többé nem állt talpra, ezért a régészek sok mindent épségben megtaláltak.(WIKI)

FÜGGELÉK II.

A varrott hajók története