HAJÓK TÖRTÉNETE:
 
A LEGGYAKORIBB ÓKORI HAJÓK A
 
MEDITERRÁNEUMBAN
 
 
 
(2024 december)

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 
 
 
 
 
 
ABSTRACT
A bireme egy két evezősoros hadihajó (gálya), amelynek mindkét oldalán két egymás felett elhelyezett evezősor található. A biremek hosszú, gyors hajók voltak, amelyeket tengeri csatákra, járőr- és szállítóhajónak építettek. Az i. e. 6. század előtt találták fel őket, mára föníciaiak, asszírok és dórok is használták őket, majd a rómaiak.
 
BEVEZETÉS
Több evezősoros hajókat a föníciaiak találták ki. A két evezősoros gályák (birem-ek) lettek a leggyakoribb hajók a Mediterráneumban. Mozgékonyabbak voltak a három evezősoros nagy csatahajóknál (trirém-ek), de közel hasonló sebességűek. 
AssyrianWarship
 
 
Asszír-föníciai hadihajó, két evezősoros, Ninive dombormű i. e. 700 körül
 
 
Az evezőszekrényeket először az i.e. 7.-8. század fordulóján, a görög Korinthoszban építettek (egy három evezősoros) evezőszekrényes gályát: 
 
 

evezőszekrény

 

 

Evezőszekrény (A Mainzi Tengerészeti Múzeum képe,

(https://bencsik.rs3.hu/a-sarki-jeg-a-2020-as-evekben/402-hajok-toertenete-romai-flottakrol.html )

)

 

2 soros evezőszekrény

     Két evezősoros hajónál az evezőszekrény elve 

(https://bencsik.rs3.hu/a-sarki-jeg-a-2020-as-evekben/402-hajok-toertenete-romai-flottakrol.html )

 elképzelés

Indokolható elképzelés a sok evezősoros hajókról 

                                                                                                                 (https://bencsik.rs3.hu/a-sarki-jeg-a-2020-as-evekben/402-hajok-toertenete-romai-flottakrol.html)

 

A gályák közül először az egy evezősoros (monera), ötven evezős (2x24+2 kormányevező, pentekontera) típus terjedt el az i.e. 8. században. A hossza kb. 25 méter, szélessége 3 méter körül volt. A monerák áruszállításra is alkalmas, de törékeny hajók voltak. Később a sebességet fokozandó, föníciai mintára áttértek a két- és három evező soros hajók építésére. A felsőbb evezősorok hatékonyságát jelentősen növelte az evezőszekrények alkalmazása. Így terjedt el előbb az eredetileg pun-föníciai két evezősoros diera, majd a perzsa háborúk idején a triera. I.e. 318-ban Szürakuszaiban építették az első öt evezősoros gályát. (Egy olyan három evező soros hajóvolt, ahol a felső két evezőt 2-2- evezős kezelte, és elcsúsztatva ültek egymás felett.)  Fordítási hibának lehet tekinteni a háromnál több evezősoros hajókra vonatkozó leírásokat. Az evezőket a méretük és a súlyuk miatt, még a két-három evezősorosoknál is, ólomsúlyokkal egyensúlyozták ki. Az elnevezések az egymás felett, egy csoportban ülő evezősök számát jelölik.  

Korának leggyorsabb hajója i.e. 800 körül a görög pentekontera volt (http://heihachi.eu/history/warmatrix/time1/time5/pentekonter.html), egy 2x24 evezős és

két kormányevezős, 30 méter hosszú, két méter széles, 80 cm merülésű fürge evezős hajó volt, de nagy hullámokban használhatatlan és veszélyesen viselkedett, néha

ketté törött. További öt ember kezelte a vitorlákat és a kormányt.

 
pentekonter
 
 
 Pentekontera, 2x24 evezős nevezetesen gyors görög gálya, a harci fedélzete pun találmány
(a kép eredete: http://heihachi.eu/history/warmatrix/time1/time5/pentekonter.html)
 
 
A hajó orrára egy bronz szerkezetet, döfőorrt ( rostrumlat, ramang) szereltek, amivel csatában az ellenséges hajók oldalát be lehetett törni. A csatákban a taktikai cél az ellenséges hajók evezőinek, különösen a kormányevezők letörése volt a cél, aztán az oldalpalánkok betörése. A fahajók nem süllyedtek el, a hajófa értékes zsákmány volt, elvontatták a sérült hajókat. 

Israeli National Maritime Museum Naval ram 1 

Bronz döfőorr (karthágói, az Első Pun háborúból, az Aegates-csatából, i.e. 241-ből) 

 

görög bi

            Görög két evezősors diera, vagy birémis, biréma (föníciai eredetű, feltehetően az i. e. 1000 körüli időkből),

a görögöknél a 7. században jelent meg (5)

A dierákból, a két evezősorosokból - melyek 30%-al rövidebbek voltak mint az egysoros pentekonterák- alakultak ki a három (https://en.wikipedia.org/wiki/Trireme) evező- soros  trierák i.e. 700 után. Egy evezőhöz több embert ültettek, kettőt, vagy többet. A trierának volt két árbocos változata is, az árbocot támadásnál le kellett hajtani, vegy leszerelni, nehogy eltörjön. A kétárbocos hajókat az etruszkok találták ki. A trieme egy olyan kétsoros (120 evezős) átalakítása volt, amire még egy emeletet építettek. De a trieráknak, trirémeknek nehéz volt a kezelése, 200 ember kellett a partra vontatásához, és 180 evezőse volt, akik váltásban eveztek. A rómaiak flottaépítések idejéig a hajókat éjszakára kihúzták a partra, mert éjszaka, és októbertől áprilisig nem hajóztak a mediterrán tengereken. A Róma előtti sekély vizek miatt rákényszerültek, hogy a szállítóhajókról átrakodjanak kisebb hajókra, amelyekkel fel lehetett hajózni a Tiberisen. Továbbá a Nápolyi-öbölben építettek sok hadi-, kereskedelmi- és császári kikötőt.

.   

TRIERESZ Olympias.1

Egy újjáépített  (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)) görög három evezősoros triera, a leggyorsabb gálya típusú hajó, látszik a segéd-

fenékgerenda 

 

Érdekesség: egy napjainkban épített trierán, az Olympias-on látható, hogy a hosszanti merevítés egy ügyes megoldását találták ki a görögök az i. e. hatszázas években: a keel mellett két további erős hosszanti merevítő oldalgerendával szerelték a hajókat. A gerendák az alsó evezőszekrény alatt láthatóak (oldal gerendák, palánkok közötti hossztartók). 
A hypozomata, azaz a hosszanti merevítő kötél i.e. 2650 körül jelenik meg a rövid-palánkos egyiptomi hajókon, a fedélzet felett (az egyiptomiak hároszor átkötötték a hajó elejét és a végét is), és sokkal később a görögöknél közvetlenül a fedélzet alatt, de csak a trirémeken használták, ahogy a rómaiak is. Bár a palánkokat vízszintesen is csapolták, de össze is fogták a hossztartó kötelekkel. A nagy hajókon 4-6 darab, egy esetben 12 darab feszítőkötelet erősítettek a hajó hosszában, a kötelek átmérője szerepet a számukban. A triréme felépítése drága volt, és körülbelül 6000 embernapot igényelt. A mediterrán hajóépítés gyakorlat az volt, hogy először a külső hajótestet építették meg, majd a bordákat. A hajótest rögzítésére és a fenékgerenda szilárdságának növelésére alkalmazott kábeleket (hypozōmat) a fenékgerendához erősítettek és csörlők segítségével feszítették meg. Ezért a háromsorosokat gyakran "övesnek" nevezték. A hypozōmata-t, más néven övet erős kötelek alkották, amelyeket a  palánkok összefogására használtak. (Az első gerinces hajókat Portugáliában építették az 1400-as években. A gerinces hajók definíciója szerint a gerinces, az angol terminológia szerint keelson, kelson = belső fenékgerenda is,  és kormánylapátos hajóépítésnél a gerincre szerelt bordákra utólag erősítik fel a palánkokat és a kormánylapátot.  Az előfeszítő kötélről, a felépített trireme-ről egy kép az Olympiasról (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)):

 

A kép tetején kötelek the rope

Az evezősök feje felett előfeszítő kötelek (hypozomata) futnak (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme))

 

Olympia trireme

 

A másolat-trireme tatja (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme))

 

trieres2
 
A görögök a háromsoros gályákkal uralták a Földközi-tengert, a leggyorsabb ókori hajó volt (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme))
 
Castro Battle of Actium
 
 Actiumi csata, i. e. 31, festmény (https://hu.wikipedia.org/wiki/Actiumi_csata)
 
Medinaceli Actium reliefs 02
 
                                                                                   Actiumi csata, i. e. 31 (https://en.wikipedia.org/wiki/Ships_of_ancient_Rome)
 

I. e. 31-ben Marcus Antonius és Kleopátra, Egyiptom királynőjének egyesített flottái összecsaptak Octavianus Agrippa vezette flottájával az időszak utolsó nagy tengeri csatájában, az actiumi csatában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Actiumi_csata). Antonius 500 hajót állított fel, közöttük sok trirémét, Octavianus 400 hajójával szemben, közöttük sok liburbnát, birémét.  Az actiumi csata után egy hosszú és békés kor következett a tengeren, a római nagyhajók majdnem kizárólag liburnák voltak, gyors és viszonylag könnyű két evezősoros Adriai-tengeri eredetű hajók. 

Cc 300AC merchant ship

                                            Római, külső hossztartós gabonaszállító, kis, a kormányozást segítő első (artemon) vitorlával, az első a hajótörténetben evezők nélkül 

                              (https://bencsik.rs3.hu/a-foeniciaiak-es-hajoik-toertenete-i-e-1100-ig/473-hajok-toertenete-a-gerinc-nelkueli-hajok-miert-nem-estek-szet.html)

 

 

1024px Trireme 1

                                                                                   Római trireme (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Trireme_1.jpg) 
RÓMAI KÉT EVEZŐSOROS GÁLYA, A BIRÉME 
Hosszanti külső oldalmerevítő gerendát a föníciaiak találták ki, a római időkben is használták. Rómának nem volt hadiflottája, i.e. 264-ben zsákmányoltak egy pun többsoros evezős hajót, és lemásolták rögtön száz példányban. A legenda szerint egy partra sodródott vagy elfogott karthágói 2 x 24 evezős biréme, gyors hadihajó mintájára építették meg flottájukat. Ekkor dőlt el Karthágó sorsa, elvesztette tengeri hatalmát, pedig még egy vihar majdnem megsemmisítette a 2-3 hónap alatt felépített új római flottát. Ismét felépítették. A rómaiak használtak először ballasztot, ami először a hajó fenekén elhelyezett, rögzített kövekből állt, a hajók stabilitását növelte. A szállítóhajóknál (kb. 3:1  hossz- és szélesség arány) keskenyebb gályáknál (4-5 : 1 arány) fontosabb lett volna a ballaszt használata, de a gályák alapvetően könnyű evezős hadihajók voltak, a görögök még arra is figyeltek hogy könnyű fából készüljenek a nagy gályáik. A római vegyes használatú gályákon és szállító vitorlásokon használták először a ballasztköveket.
 
A bireme egy evezős hadihajó (gálya, https://en.wikipedia.org/wiki/Bireme), amelynek mindkét oldalán két egymás felett elhelyezett evezősor található. A biremek hosszú, gyors hajók voltak, amelyeket tengeri csatákra, járőr- és szállítóhajónak építettek. Az i. e. 6. század előtt találták fel őket, és a föníciaiak, asszírok és dórok használták őket, majd a rómaiak.
 
 
Greek Bireme 500BC
 
Etruszk- görög bireme i. e. 500 körül, British Múzeum, görög vázát az etruriai Vulciban találták.
 
 
 
 
Roman naval bireme depicted in a relief from the Temple of Fortuna Primigenia in Praeneste Palastrina22 which was built c. 120 BC23
 
                                                                Római kori biréme, kb. i. e. 120, Vatikáni Múzeum,  Pius-Clementine Múzeum
                                                                                                  (https://en.wikipedia.org/wiki/Bireme)
 
 
Általában 80 láb (24 m) hosszú volt, a maximális sugárszélessége pedig körülbelül 10 láb (3 m). A biremek gályák, galleosszok, drómonok voltak, néha 120 evezőssel. A trireme, a bireme hosszúságú, de három evezősoros csatahajó volt, és az evezősök száma 180-ra nőtt.  Nagy négyzet alakú vitorlájuk is volt.
Felhasználások
Ezeket a hajókat gyakran használták a rómaiak, például Caesar második brit inváziója idején. A bireme végül trirémmé fejlődött. Egy egységparancsnok (aki sátrat kapott a nyitott fedélzeten) egy csoport tengerészgyalogost irányított. A biremet az ókori történelemben is feljegyezték a Kr.e. 8. és 7. század eleji asszír domborműveken, ahol Szanherib uralkodása alatt kétéltű támadást hajtottak végre Elám partjainál és a Perzsa-öböl lagúnáinál.
A középkori gályákat evezőpartjaik számától függően „bireme” vagy „trireme” néven is írják. A terminológia félreértésre adhat okot, hiszen a görög-római korszak evezős hadihajóira is használják, amelyek teljesen más tervezési elvekre épültek.
 
1280px 058 Conrad Cichorius Die Reliefs der Traianssäule Tafel LVIII
 
 
Római két evezősoros hadihajók
                                                               (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:058_Conrad_Cichorius,_Die_Reliefs_der_Traianss%C3%A4ule,_Tafel_LVIII.jpg)
 
 A korai bireme gályák kereskedelmi hajókat kísértek, de áruszállításra is használták őket.Tovább is fejlesztették, nagyobbakat (https://www.naval-encyclopedia.com/antique-ships/roman-ships/) építettek belőle, kis bástyákkal, ahonnan lőni lehetett, és nehéz volt elfoglalni a bástyákat. Erőltették a szárazföldi stílusú harcot a csapóhidakkal (corvus) is.
 
quinquereme rome imper
 
 
 
Római gálya az i. e. 1. századból, a hajó oldalán hosszanti merevítésekkel. elöl a corvus, a csapó-híd és a kis bástyák, és egy kis orrvitorla, az elsőt a rómaiak használták (eredete: https://www.naval-encyclopedia.com/antique-ships/roman-ships/) 
 
 

Illír liburna

 

 

Illír-római gyors és döfőorros liburna, teherszállításra, személyszállításra és hadi- és futárhajóként is használták

                                                                    (ttps://bencsik.rs3.hu/a-sarki-jeg-a-2020-as-evekben/366-hajok-toertenete-az-evezos-hajok-toertenete-a-romai-korig.html)

 

BIREMIS

Római kétevezősoros biremis. A harci emelvényeket, "bástyákat" a csata után vízbe dobták  (eredete: https://www.naval-encyclopedia.com/antique-ships/roman-ships/) 

bireme rome 50AC

Római kétevezősoros biremis, az első (artemon) vitorla kisebb volt, a vitorlákat az ütközetekben nem használták  (eredete: https://www.naval-encyclopedia.com/antique-ships/roman-ships/) 

 

(https://ferrebeekeeper.wordpress.com/tag/liburna/)

liburner

Római liburna, kétevezősoros biremis, gyors hajó, sokáig használták (eredete: https://www.naval-encyclopedia.com/antique-ships/roman-ships/) 

 

 

scena lxxxii colonna traiana con nave liburna
 
 
 
 
EGY REKONSTRUÁLT BIRÉME A FEKETE-TENGEREN: AZ  IVLIA
Az  Ivlia projekt (en.wikipedia.org/wiki/Ivlia_(ship)) egy görög bireme, kér evezősoros pontos másolatának megépítése volt: Az ókori görög két evezősoros hajókról a tudományos világban folyamatos vita folyik, hogy az ókori tengerészek útvonalai milyen távolságban voltak a partvonaltól. Sok tudós úgy véli, hogy az ősi tengerjáró hajók csak a partok közelében hajóztak. A kivilágítatlan és hajózási jelekkel fel nem szerelt part azonban, mint az ókorban is, sokkal több veszélyt jelentett a hajózásra, mint a nyílt tenger. A kalóztámadások is fenyegetést jelentettek, mivel a partmenti népek közül sokan kalózkodtak, ténylegesen mindenki.
 
Ivlia bireme.tif
 
                                                                                           Rekonsruált görög biréme (en.wikipedia.org/wiki/Ivlia_(ship))
 
 
A projekt része volt a hajóépítés ősi módszereinek elsajátítása, egy antik hajó vitorlával történő irányítása, valamint a gályák kikötési és horgonyzási módszereinek megismétlése. A hajótestet bitumennel vízállóvá tették. A döfőorrt gyakran bronzba burkolták, és több mintával díszítették.
Az Ivlia expedícióin szerzett gyakorlati tapasztalatok lehetővé tették a projekt szerzői számára, hogy megbizonyosodjanak:
hogy az ókori görögök térképészeti fejlettsége és navigációs ismeretei, valamint hajóik tengeri alkalmassága valószínűleg magasabb volt, mint azt általában gondolják,
hogy az ókori tengerészek valószínűleg képesek voltak a csillagok mentén navigálni, nyílt tengeren átkelni, el tudtak vitorlázni a parttól, ismerték és használták az uralkodó szeleket és áramlatokat,
hogy a híres trirémek, amelyek a harci teljesítményükkel tűntek ki, kevésbé voltak tengerre alkalmasak, mint a birémek: csatára építették őket. Csak a nagy hadjáratokban használták a trirémerket,
hogy a hajó szerepe az volt, hogy úgy manőverezzen, hogy a leghatékonyabban törje be az ellenfél hajójának oldalát, így a trirémek evezős legénységének előnye több mint kétséges. A méret növekedése nem kompenzálta a szerkezet és a férfiak többletsúlyát. Az i. e. hatodik századból fennmaradt kétsoros gályák képei alapján úgy tűnik, hogy a hajó hosszát  csökkentették, miközben az evezősök száma megmaradt.
A bireme lett, és volt a legelterjedtebb hajótípus, amelyet a Földközi-tenger nagy görög gyarmatosítása során és a római császárkorban is használtak, kiszorította a más hajótípusok használatát. Az ókor földrajzi felfedezéseit biremeken tették, amelyek alkalmasak voltak a hosszú óceáni utakra is. Valószínűleg a biremeket használták a karthágói felfedezők, Himilco és Hanno is, a Herkules oszlopain túli, Atlanti-óceáni felfedezések során, mint a kor a nyílt tengerre alkalmasabb hajóit.
 
roman trireme
 
Római három evezősoros vitorlás csapóhiddal (corvuslat) és döfőorral (rostrumlat, raman),(https://romaikor.hu/a_romai_hadugyek/romai_haditengereszet/a_romai_haditengereszet_a_koztarsasag_koraban/cikk/a_corvus) 
 
 
 
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973. ISBN
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.
(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó, Pozsony 1984.