A Moore-törvény ma
(2025 április)
Moore-törvénynek nevezzük azt a megfigyelést a technológiai fejlődésben, mely szerint az integrált áramkörök összetettsége – a legalacsonyabb árú ilyen komponenst figyelembe véve – körülbelül 18 hónaponként megduplázódik. A megfigyelés Gordon Moore, az Intel egyik alapítójának a nevéhez kötődik. Moore eredeti megállapítása az Electronics Magazine 1965. április 19-i számában „Még több komponens megvalósítása az integrált áramkörökben” című írásában olvasható: "A legalacsonyabb árú komponens összetettsége évenként durván a kétszeresére nőtt… Rövidtávon ez az ütem várhatóan nem fog jelentősen változni, esetleg valamelyest növekszik. Hosszú távon a növekedés üteme bizonytalanabb, bár jelenleg nincs okunk feltételezni, hogy az elkövetkező 10 évben ez változni fog. Ez azt jelenti, hogy 1975-ben a legalacsonyabb árú integrált áramkör 65 000 komponenst fog tartalmazni. Úgy hiszem, hogy egy ilyen összetett áramkör megépíthető egy lapkán." Ha feltételezzük, hogy az áramkörök összetettsége arányos egy lapkán a tartalmazott tranzisztorok számával – függetlenül a funkciójuktól –, a törvény kiállta az idő próbáját (https://hu.wikipedia.org/wiki/Moore-t%C3%B6rv%C3%A9ny).
Az előző generációt jelentő 3 nanométeres chipekhez képest az új technika 15 százalékkal több tranzisztort képes ugyanakkora lapkára építeni, ami 10-15 százalékkal nagyobb számítási kapacitást vagy ugyanakkora teljesítmény mellett 20-30 százalékkal kevesebb energiafogyasztást jelent – írja a Science Alert.

MSI (Medium-Scale Integration): közepes integráltságú elemek; bonyolultabb feladatok megoldására készültek. Például léptető regiszter, multiplexer.
LSI (Large-Scale Integration): nagy integráltságú elemek; komplex feladatok ellátására készültek; például szorzók.
VLSI (Very-large-scale integration): nagyon nagy integráltságú elemek; Jellemzőjük, hogy univerzálisan alkalmazhatóra tervezték őket, azaz nem egyetlen részfeladat elvégzésére. Tipikus képviselője a mikroprocesszor.
Az IBM tesztchipje 2021-ben: amit az USA-beli Alabany-ban található kutatóközpontjukban raktak össze, elvileg a világon először épül fel 2 nm-es tranzisztorokból, ami a cég közleménye szerint azt jelenti, hogy 50 milliárd tranzisztort lehetséges bezsúfolni egy körömnyi felületre. Ez jelentős áttörés 2017-hez képest, amikor egy ugyanekkora területen 30 milliárd 5 nanométeres tranzisztor fért el. Az új architektúra előnye kétféleképp is magyarázható: vagy 45 százalékkal gyorsabb ugyanakkora energiafelvétel mellett, vagy 75 százalékkal kevesebbet fogyaszt ugyanakkora számítási kapacitás mellett, mint egy 7 nm-es chip. A cég úgy is személeti új chip képességeit, hogy egy 2 nm-es processzorral felszerelt mobileszköz jóval kevesebbet fogyaszt, mint egy 7 nm-es technológiára épülő – ami a gyakorlatban azt jelentheti, hogy csak négynaponta kell az adott eszközt tölteni. De például az önvezető autók is gyorsabban ismernék fel az akadályokat, és reagálnának ezekre, ha ilyen chipeket kapnának. Természetesen a fokozott tranzisztorsűrűség egyéb területeken is éreztetné üdvös hatását az adatközpontokkal kezdve az űrkutatáson át egészen akár a 6G technológiáig.
