Az óceánok vízszintje nem emelkedik az elméleti modellek
szerinti mértékben
(2024 október)
Két olyan jégmag lesz az északi féltekén, ahol várhatóan a sokéves jég vastagsága megmarad: a télen sötét sarkvidéken, és K-Grönland magas hegyein. Tudományosan nem megalapozottak azok a jóslatok, amelyek a század végére mindenféle katasztrófát jósolnak úgy, hogy időben állandó növekményekkel számolnak. A szintnövekedés ebben az esetben is logisztikai görbét követ majd. Sok folyamat logisztikai görbék sorozatával írható le. A csökkenő meredekségű szakaszt döntően majd az Antarktisz-i jég olvadási mértéke határozza meg, itt is csak részben fog elolvadni a jég. (Számos természeti folyamat úgy zajlik le, hogy az időben, egy kezdeti értéktől gyorsulva indul, majd lassulva közeledik a végső állapotig.) // Ocean levels are not rising according to theoretical models: There will be two ice cores in the north where ice thickness is expected to persist for many years: in the Arctic, which is dark in winter, and in the high mountains of K-Greenland. Predictions of all sorts of catastrophes by the end of the century are not scientifically sound, with steady increases over time. In this case, too, the increase in levels will follow a logistic curve, and many processes can be described by a series of logistic curves. The decreasing slope phase will be largely determined by the rate of melting of the Antarctic ice, which will only partially melt. (Many natural processes occur in such a way that they start accelerating in time from an initial value and then slow down to a final state.)
Az elmúlt száz évben a tengerek átlagos vízmagassága persze emelkedett, de az elmúlt 2000 évben a tengerszint keveset változott. Az 1900 és 1990 közötti a tanulmányok azt mutatják, hogy a tengerszint átlagosan 1,2 és 1,7 milliméter között emelkedett évente. 2000 körül évi 3,2 milliméterre nőtt.
A hegyi gleccserek és jégtáblák olvadása felgyorsult: a World Glacier Monitoring Service referenciahálózatában a gleccserek évtizedes átlagos vesztesége az elmúlt néhány évtizedben megötszöröződött.
A grönlandi jégtakaró jégvesztesége hétszeresére nőtt, az 1992 és 2001 közötti évi 34 milliárd tonnáról 2012 és 2016 között évi 247 milliárd tonnára. Az antarktiszi jégveszteség az 1992 és 2001 közötti évi 51 milliárd tonnáról csaknem megnégyszereződött, 2012 és 2016 között évi 199 milliárd tonnára nőtt.
Az 1970-es évektől az elmúlt évtizedig az olvadás és a hőtágulás nagyjából egyenlő mértékben járult hozzá a megfigyelt tengerszint-emelkedéshez. Az olvadás miatti tengerszint-emelkedés mértéke (a talajvíz és más víztározók figyelembe vételével, ezek relatíve kis mennyiségek) 2005–2013 között közel kétszerese volt a hőtágulásból eredő tengerszint-emelkedésnek. A huszas években, a felmelegedéssel arányosan, megháromszorozódik (https://en.wikipedia.org/wiki/Past_sea_level#), tehát a hőtágulás miatti rész csökken. Az olvadás intenzitásának mértéke lehet az Északi-sarki két- vagy többéves jég mennyisége+ :
A két- és a sokéves sarki jég olvadása (https://nsidc.org/sea-ice-today/analyses/new-abnormal)
(További részletek az https://www.epa.gov/climate-indicators/climate-change-indicators-arctic-sea-ice, és https://www.mercator-ocean.eu/en/news/arctic-sea-ice-minimum-september-2023/ oldalakon)
Két olyan jégmag van északon, ahol várhatóan a sokéves jég vastagsága megmarad: a télen sötét sarkvidéken, és K-Grönland magas hegyein (https://index.hu/kulfold/2024/10/13/jeges-tenger-jeg-tudosok-uveghazhatasu-gazok/). Tudományosan nem megalapozottak azok a jóslatok, amelyek a század végére mindenféle katasztrófát jósolnak úgy, hogy időben állandó növekménnyel számolnak. A szintnövekedés ebben az esetben is logisztikai görbét követ, és a csökkenő meredekségű szakaszt döntően az Antarktisz-i jég olvadásának mértéke határozza meg, csak részben fog elolvadni (https://nsidc.org/ice-sheets-today). A Maldív-szigetek, Kiribati, Tuvalu, Vanuatu olyan területek, ahol pár deciméteres tengerszint-emelkedés estén is komoly károkat okoz.
Antarktiszi jégolvadás 1990-től lassan olvad (https://nsidc.org/ice-sheets-today)
A nyári meteorológiai (június, július és augusztus) hőmérsékleti anomáliák 1880 óta, évente. (https://earthobservatory.nasa.gov/images/152995/in-the-grip-of-global-heat)
A rómaiak idején is voltak meleg korszakok, amikor kiszáradtak a folyók, és szorgalmasan építették a ciszternákat és a gátakat. Ma pedig ismét szélsőségesebbek a ciklonok*. A mérsékelt égövi napsütéses órák száma a felmelegedéssel nő, tehát a mérsékelt égövön a felhők mennyisége csökken. Az éves napsütéses órák, és a melegedés hatásának mérésére egy használható mérték a honos fenyőfélék területnagyságának csökkenése, a helyükre délvidéki fajták érkeznek majd. A felhők mennyiségének csökkenését a le- és felszálló (ciklonális és anticiklonális*) áramlások arányának megváltozása okozza, a felszálló hosszabb lett.
Nem nyilvánvaló, hogy a szintemelkedés nem egyenletes (https://www.climate.gov/news-features/understanding-climate/climate-change-global-sea-level)
+Érdekesség: A jégtáblák lebegnek a tenger felszínén, és ha elolvadnak, az úszó jég alig változtatja a tengerszintet. A poláris jégtakarói is úszó jégtakaró, így az olvadása keveset járul na hozzá a tengerszint emelkedéséhez. Mivel a lebegő jégtakaró alacsonyabb sótartalmú, mint a tengervíz, olvadása a tengerszint nagyon csekély emelkedését okozza, amit figyelmen kívül hagyunk.
A tudósok korábban nem számoltak a szárazföld víztároló tulajdonságával, ami kb 30 mm-es tenger vízszint emelkedésnek felel meg. Az 1900–2008 közötti időszakban a felszín alatti vízek globális kitermelése összesen ~4500 km3 volt, ami 12,6 mm-es tengerszint-emelkedésnek felel meg (a teljes mennyiség >6%-a). A talajvíz kitermelésének üteme jelentősen megnőtt 1950 óta, a maximális mérték a 2000–2008 időszakban volt, ami átlagosan ~145 km3/év volt (ami 0,40 mm/év tengerszint-emelkedésnek felel meg).
*Anticiklon: az áramlás iránya az északi féltekén mindig az óramutató járásával megegyező, ciklon esetén az ellenkező. Az anticiklonnál légnyomás a terület széle felé csökken, azaz a szél a ciklon középpontja körül, de kissé a középponttól távolodva fúj. Leáramlás és a felszín közelében divergens mozgások jellemzik. Az anticiklon belsejében ezért a kifelé távozó levegő helyére a magasból érkezik az utánpótlás, azaz az anticiklon belsejében szárító, ezért felhőoszlató hatású leszálló légmozgások alakulnak ki. Az anticiklon jellemzője általában a szárazabb, naposabb, de télen gyakran a tartósan ködös idő, nyáron viszont nem ritkán több hétig fennálló kánikulai meleget és szárazságot is okozhat. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Anticiklon).
.