Róma és a vízvezetékek története
a Birodalom bukása után
(2025 augusztus)
Mi történt Róma városával a birodalom bukása után? A Nyugat-Római Birodalom 476-ban ért véget, amikor utolsó császára lemondott a trónról, de Róma városa tovább élt (https://www.ma.hu/tudomany/405472/Mi_tortent_Romaval_a_birodalom_bukasa_utan). A Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása nem jelentette a „Örök Város” végét, új politikai és társadalmi viszonyok alakultak ki. A történelemtudomány, a régészet és a genetikai elemzések ma már képet adnak arról, hogyan formálódott át a város a birodalom romjain.
A birodalom bukása után a vezetés hiányát több hatalmi szereplő igyekezett betölteni. Az itáliai területeken különböző „barbár” csoportok, köztük a germán eredetű Odoaker és az osztrogót Theodorik is uralmat gyakorolt. A források szerint Theodorik uralma alatt Róma kulturális és társadalmi szempontból továbbélt és fejlődött. Javította az épületeket, fenntartotta a közszolgáltatásokat, sőt még a gladiátorjátékok és cirkuszi látványosságok is folytatódtak. Mindez arra utal, hogy a város nem omlott össze, hanem újfajta politikai struktúrákba illeszkedett bele.
A vallási viszályok destabilizálták a város belső életét. A keresztény pápai hivatal már meghatározó szerepet töltött be, ám a pápaválasztások körüli politikai csatározások — mint például az 498-as választás, mely két pápa egyidejű uralmát eredményezte — utcai zavargásokhoz vezettek. Theodorik halála után újabb sorsfordító időszak következett be: I. Justinianus, a Bizánci Birodalom császára 535-ben megindította Itáliai hadjáratát, melynek következtében Róma többször is gazdát cserélt. A keleti és nyugati erők harcai közepette a város kiürült. Bár a 547-es Marcellinus-krónika szerint 40 napra teljesen el is hagyták, ezt az állítást a történészek túlzásnak tartják, de a népességcsökkenés mértékét senki sem vitatja.
A hatodik század közepére a bizánciak végleg megszerezték Róma irányítását, de a város lakossága a negyedik századi egymilliós csúcsról alig néhány tízezer főre zsugorodott. A pusztulást háborúk, éhínségek, járványok és természeti katasztrófák sora kísérte. A pestis és a klímaváltozás is hozzájárult a demográfiai hanyatláshoz, amely a várost már szinte felismerhetetlenné tette, de Róma túlélte ezeket a csapásokat. A pápaság jelenléte tényleges stabilitást nyújtott, és az évszázadok során Róma újra központi szerepbe került, immár nem világi, hanem vallási értelemben. A tudományos és régészeti kutatások a város folyamatos, ha lassú átalakulását mutatják be, amely során az antik metropolistól a középkori egyházi központig vezetett az út.
A Vízvezetékek Róma bukása után
A római birodalom bukása után a római vízvezetékek (https://bencsik.rs3.hu/megjegyzes-a-kizart-harmadik-elv-hez/484-romai-kori-vizvezetekek.html) sorsa többféleképpen alakult, a helyi viszonyoktól függően. Egyes területeken a karbantartás hiánya miatt a vízvezetékek elhanyagolódtak és tönkrementek, míg másutt a helyi lakosság és hatalmak igyekeztek fenntartani, vagy újjáépíteni a rendszereket. A vezetékeket más célokra is hasznosították, például a középkori erődök építéséhez építőanyagként. Számos helyen a központi hatalom gyengülése és a gazdasági hanyatlás miatt a vízvezetékek karbantartása elmaradt. Az építmények elöregedtek, károsodtak, és végül tönkrementek. A vízvezetékek romjai a helyi lakosság számára építőanyag forrássá válhattak. Az ókorban a nagy központi hatalmak feladata volt a gát- és öntözőrendszerek, pl. a nagy vízvezetékek építése és karbantartása. Ha a központi hatalom elbukott, a nagy épített rendszerek és kultúra eltűnt a történelem viharaiban.
Egyes területeken a helyi közösségek vagy hatalmi központok (pl. városok, nemesi családok) fenntartották a vízvezetékeket, újjá is építették a sérült részeket, a jelenség azokon a területeken volt jellemző, ahol a vízvezetékek létfontosságúak voltak a városok vagy települések vízellátása szempontjából.
A középkorban a régi vízvezetékek építőanyagnak is számítottak. A köveket, téglákat más építményekhez, várakhoz, erődítményekhez használták fel. Ezzel a vízellátás megszűnt, és védelmi célokat szolgálták a kövek. De a vízvezetékek nyomvonala megmaradt a tájban, és a helyi legendákban, helynevekben éltek tovább. A vízvezetékek maradványai, mint régészeti leletek, a mai napig fontos információforrások a római kori építészetről és Róma mérnöki teljesítményről. Összességében a római vízvezetékek története a birodalom bukása után egyfajta mozaik, amelyen a helyi viszonyok és az adott korszak kihívásai megismerhetőek. A vízvezetékek sorsa nem volt egységes, és a pusztulás mellett a fenntartás, újjáépítés és átalakítás is jellemző volt, de a vízvezetékek mögött álló kifinomult mérnöki elvek nagyrészt feledésbe merültek Nyugat-Európában a kora középkorban.
Bizánci Birodalomban Keleten a vízvezetékeket továbbra is karbantartották, sőt, Konstantinápoly még bővítették is a vezetékeket, ciszternákat. Az Iszlám aranykorban Észak-Afrikában és Spanyolországban az iszlám mérnökök is megőrizték és fejlesztették a római vízrendszereket, a római technikákat saját újításaikkal ötvözve. A Reneszánsz korban a római mérnöki tudományok újraéledtek, a reneszánsz idején tudósok és építészek tanulmányozták az ókori római szövegeket és romokat, megújult az érdeklődés az akuvadukt-tervezés iránt. A franciaországi Pont du Gard, megjavították és kulturális örökségként ünnepelték. Egyes esetekben a vízvezetékeket ismét üzembe helyezték. Számos római vízvezeték túlélte az évszázadokat, lenyűgöző bizonyítékai az ókori mérnöki munkának. Az aquvaduktok nemcsak hogy fennmaradtak, de városaik identitásának központi elemévé váltak. Néhányat a folyamatos használat érdekében restauráltak, míg mások nevezetes romokká váltak, amelyek vonzzák a turistákat és a történészeket.
Róma vízvezeték rendszere
Vízvezetékek a Nápolyi-öbölben
(https://www.watermuseums.net/campaigns/valuing-ancient-water-cultures/roman-aqueducts/)
Nimes (Gallia) vízvezeték rendszere
(http://www.romanaqueducts.info/aquasite/nimes1/index.html)
Fennmaradt római vízvezetékek:
Pont du Gard Nîmes, Franciaországban, ami egy magas, háromszintes híd a Gardon folyó felett; az egyik legjobban megőrzött római vízvezeték.
Aqua Virgo Róma, Olaszországban. Még mindig ellátja vízzel a Trevi-kutat; a reneszánsz idején restaurálták.
Aqua Virgo Róma )https://hu.wikipedia.org/wiki/Trevi-k%C3%BAt)
Trevi-kút, Róma (https://hu.wikipedia.org/wiki/Trevi-k%C3%BAt)
Aqua Claudia Róma, Olaszországban. Hatalmas boltíveiről ismert; egyes részei ma is láthatók Róma külvárosaiban.
Aqua Claudia, Róma (https://en.wikipedia.org/wiki/Aqua_Claudia)
Aqua Claudia, Róma (https://en.wikipedia.org/wiki/Aqua_Claudia)
Aqua Claudia, Róma (https://en.wikipedia.org/wiki/Aqua_Claudia)
Aqua Alexandrina Róma, Olaszországban. Az i. u. 3. században épült; maradványai ma is állnak a Centocelle negyedben.
Aqua Alexandrina, Róma (https://en.wikipedia.org/wiki/Aqua_Alexandrina)
Segoviai vízvezeték Segovia, Spanyolországban. Híres pontosan vágott gránittömbjeiről és magasodó boltíveiről.
Les Ferreres vízvezeték Tarragona, Spanyolországban. Más néven „Pont del Diable”; gyönyörűen megőrzött és könnyen megközelíthető.
Pont del Diable, vagyis az Ördög hídja, Ibéria, aquaeductuslat (https://hu.wikipedia.org/wiki/Akvadukt)
(Acueducto de los Milagros Mérida, Spanyolországban. Lenyűgöző romok magas boltívekkel; egy komplex vízrendszer része.
Ókori vízvezeték, Merida, Ibéria (https://en.wikipedia.org/wiki/Acueducto_de_los_Milagros)
Ókori vízvezeték, Merida, Ibéria (https://en.wikipedia.org/wiki/Acueducto_de_los_Milagros)
Peña Cortada, Valencia, Spanyolországban. Sziklafalakba vájt alagutakkal és hidakkal.
Peña Cortada, Valencia, Spanyolország (https://es.wikipedia.org/wiki/Acueducto_de_Pe%C3%B1a_Cortada)
Diocletianus-vízvezeték Split, Horvátországban. Vízzel látta el Diocletianus császár palotáját; részben restaurálva.
Diocletianus-vízvezeték Split (https://en.wikipedia.org/wiki/Aqueduct_of_Diocletian)
