Fontosabb Kis-Ázsiai ókori görög városok
(2025 december)
Kis-Ázsia nyugati és déli partvidékét az i. e. 12–9. század között népesítették be a görögök (iónok, aiolok és dórok). A térség a klasszikus görög világ egyik legsűrűbben lakott és kulturálisan legfejlettebb vidéke volt.
Miletosz* (ión) város a filozófia szülőhelye. A bronzkorban már létezett hettita Milawata néven. Az i. e. 7–6. sz.-ban a legjelentősebb ion városállam volt, több mint 80 gyarmatot alapított. A milétoszi iskola bölcsei: Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész. A Perzsa hódítás (i. e. 494) után a jelentősége csökkent, majd Nagy Sándor idején újra felvirágzott.
Thalész beutazta Mezopotámiát és Egyiptomot i. e. 600 körül. A matematika, a csillagászat és a filozófia is érdekelte. Görögországba ő vitte a geometriát Egyiptomból (https://matekarcok.hu/thalesz/). Thalésznél jelent meg a bizonyítás igénye, és igyekezett általánosítani az állításokat. Amikor egy tanítványa megkérdezte tőle, „Mi a legkönnyebb a világon?”, ezt válaszolta: „Másoknak tanácsot adni.” Több háromszögekre vonatkozó tétele van, az ő eredménye a párhuzamos szelők tétele is, a kis Thalész-tétel. A nagy Thalész-tétel szerint a félkörbe írt háromszögek derékszögűek. Thalész volt az első, aki matematikai állításait logikai úton bebizonyította, a bizonyítás deduktív módszerét neki tulajdonítjuk.
Epheszosz (ión) híressége az Artemisz-templom, ókori világ hét csodájának egyike. I. e. 6. sz.-ban Lüdiához, majd a perzsákhoz tartozott a város, Nagy Sándor után a hellenisztikus világ egyik legnépesebb és leggazdagabb városa lett. A római korban Asia provincia fővárosa. A kereszténység korán megjelent a városban (Pál apostol és János evangélista hagyományai).
Szmirna (Smyrna, mai Izmir, aiol, később ión), kereskedelmi központ. Az i. e. 10. sz.–tól létezett; a várost a lüdiaiak pusztították el. A hellenisztikus és római korban fontos kikötő és gabonakereskedelmi központ volt. A keresztény hét -mára nyolc- Kis-Ázsiai egyház egyike.
Kersztény gyülekezetek Kis-Ázsiában (a mai Törökországban) az i. sz. első században. Földrajzi elhelyezkedésükről elnevezett templomok stratégiai helyen helyezkedtek el, római főút mentén (https://en.wikipedia.org/wiki/Smyrna).
Pergamon (dórokkal kevert aiol volt a lakossága) Hellenisztikus nagyhatalom volt, fényűző palotákkal. A Nagy Sándor utáni időkben főváros lett (i. e. 3–2. sz.) Kis-Ázsia egyik legnagyobb hatalma, kulturális központ: nevezetessége a pergamoni könyvtár (200 000 tekercs), a Zeusz-oltár (gigantomachia frízzel). I. e. 133-ban római város.
A Mauzóleion egy síremlék, amely Mauszólosz, perzsa királyi helytartó és testvére, egyben felesége számára épült a kis-ázsiai Halikarnasszoszban, a mai Törökország területén, Bodrumban. Földrengés pusztította el. (https://cool.hu/2017/05/07/washingtonban_talalhato_a_halikarnasszoszi_mauzoleum_masolata/)
Halikarnasszosz (dór). híres a mauzóleuma, a Mauzóleion a világ 7 csodája közé tartozott. A Mauzóleion egy síremlék, amely Mauszólosz, perzsa királyi helytartó és testvére, egyben felesége számára épült a kis-ázsiai Halikarnasszoszban, a mai Törökország területén, Bodrumban. Az épület i.e. 353 és i.e. 350 között épült. a 45 m magas, görög templomra hasonlító épület egy pódiumon állt. Piramisszerű tetőzetét 36 ión oszlop vette körül.A sír egy dombon épült, az egész építmény zárt udvarban állt. Az épülethez vezető lépcsősort kőoroszlánok fogták közre, minden sarokban márványból faragott lovasharcosok őrizték a sírt. Voltak benne csatajeleneteket bemutató domborművek is. (Az ókorban több nevezetes földrengés is pusztított, melyek közül kiemelkedik a halikarnasszoszi mauzóleum, a rodoszi kolosszus és a pharoszi világítótorony pusztulását okozó földmozgások.) Halikarnasszosz Hérodotosz szülőhelye, a Kária-i dinasztiák központja (pl. Artemisia királynő).
Lükia városai (pl. Xanthosz, Patara, Myra). Az építészete keveredett a görög világgal. Erős volt a regionális identitás: lükiai szövetség. A római korban is virágzó városok voltak. Myra később Szent Miklós püspöksége volt.
Trója (Ilion, már a görög megjelenés előtt is lakták a trákok). A görög kultúra mítikus helyszíne, de az archaikus korra egy görög kultúrájú város épült a helyén. A hellenisztikus korban újjáépült, Athéné-kultusz központja lett. A trójai háború (kb. i. e. 1190–1180 körül 9-10 évig tartott) idején pusztult el, égett le a Trójával azonosított városréteg. A görögök (akhájok) a háborúban a trójaiakkal és szövetségeseikkel, a dardánokkal, trákokkal harcoltak a Dardanellák gabona-vámszedési jogáért.**
Leszbosz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Leszbosz, ma leszbikus paradicsom) Az Égei-tengerben, Kis-Ázsia nyugati partja közelében egy sziget, trójától D-re fekszik. A szigetet főként hegyek borítják, egyik a kb. 1000 méteres Olimposz. Írott forrásokban elsőként a hettiták említik, Lazpa néven. Az i. e. 13. században először Szeha, majd Trója birtoka. A század utolsó szakaszában Pijamaradu**, a későbbi millavandai (milétoszi) király innen származott.
Kária és Iónia további fontos városai
Phókaia: sok gyarmatot alapított (pl. Massalia/Marseille).
Chiosz (Khíosz): gazdag szigetváros, Kis-Ázsiai kötődésű.
Kolophón: költészetéről híres, Homérosz-hagyomány.
Priene: tervezett város volt, Hippodamoszi alaprajzzal.
Chiosz (Khíosz): gazdag szigetváros, Kis-Ázsiai kötődésű.
Kolophón: költészetéről híres, Homérosz-hagyomány.
Priene: tervezett város volt, Hippodamoszi alaprajzzal.
A perzsa hódítás előtt virágzó ión kultúra, a perzsa uralom (i. e. 546–334) alatt a városok autonómiája korlátozott volt, de gazdaságilag virágoztak. Az ión felkelés (i.. e. 499–494) leverése sorsfordító volt. Hellenisztikus korban (Nagy Sándor után) városalapítások, urbanizáció, királyságokhoz tartozó gazdasági központok jellemzőek.
A kis-ázsiai görög városok fő szövetségei és politikai kapcsolatai a perzsa terjeszkedés idején és azt követően alakultak ki: Az Ión Szövetség (Ionian League): A 12 legfontosabb ión város (például Milétosz, Epheszosz, Szmirna) laza etnikai-vallási szövetséget hozott létre, amelynek közös szentélye volt a Paniónion, a szövetség azonban nem volt elég erős ahhoz, hogy hatékony politikai vagy katonai egységet képezzen a külső fenyegetésekkel szemben. A Déloszi Szövetség: A görög-perzsa háborúk görög győzelmei után (i. e. 479) a kis-ázsiai és a szigetvilági városok csatlakoztak az Athén vezette katonai szövetséghez, a Déloszi Szövetséghez, amelynek célja a perzsa fenyegetés végleges elhárítása és a perzsa kézen lévő városok felszabadítása volt. A perzsák végül lemondtak a Kis-Ázsiai görög városokról. A szövetség idővel Athén tengeri birodalmává alakult.
A kis-ázsiai görög városok kialakulása a görög gyarmatosítás eredménye, amely az i. e. 10. század körül kezdődött, miután a görög törzsek (főként az aiolok, iónok és dórok) elmenekültek a dór vándorlás és a mükénéi királyságok összeomlása elől. Ezek a városok, mint Milétosz, Epheszosz és Szmirna, független városállamokként (poliszokként) fejlődtek, és jelentős kulturális és kereskedelmi központokká váltak.
Kis-ázsiai görög városok, A görög telepesek a mükénéi kor vége felé érkeztek Kis-Ázsia nyugati partvidékére. Az aiolok és iónok északabbra, a dórok délebbre, Kária partjainál telepedtek. Önálló, fallal körülvett városállamok kialakulásához, amelyek saját kormányzattal (oligarchia, demokrácia, vagy épp türannisz) és kiterjedt kereskedelmi hálózatokkal rendelkeztek. (Trója Ilion néven, https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6r%C3%B6g_gyarmatos%C3%ADt%C3%A1s)
* Milétosz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Mil%C3%A9tosz_(telep%C3%BCl%C3%A9s) ókori város volt Anatólia nyugati partvidékén (a mai Törökország területén), a Maeander folyóhoz közel. A település már a bronzkor óta lakott volt. Milétosz az anatóliai parton elterülő kisváros Számosz szigetétől délre, az i. e. 7. és 6. században Iónia legfontosabb városa volt, és mintegy kapuként állt a görög világ és a Perzsa Birodalom között (ami később a vesztét okozta).
Milétoszt a Krétáról, a görög szárazföldről és főleg a felégetett Trójából elmenekült lakosok alapították. Hérodotosz görög történetíró arról számol be, hogy a "megszállók nem hoztak magukkal feleségeket, hanem káriai asszonyokat vettek feleségül, miután megölték azok rokonait". Ugyanakkor Milétosz egyenes folytatása volt a térség korábbi hettita fejedelemségnek, Millavandának, amely nemcsak helyileg azonos a későbbi Milétosszal, de nevének etimológiája is visszavezethető. Az i. e. 7. században szövetséget kötöttek a lüdiaiakkal, akiknek a jelenléte pozitívan hatott a milétoszi tudományok fejlődésére, a velük kötött szövetség vitte közelebb őket a babiloni és az egyiptomi kultúrához is. Milétosz a Földközi-tenger medencéjében száznál több gyarmatot alapított. A gyarmat-városokkal szoros kapcsolatot tartottak és Milétosz tehetősebb polgárai, akár kereskedők voltak, akár nem, látogatták a gyarmatokat.
Ióniában, Milétoszban jött létre az első filozófiai iskola, ahol egyetlen évszázad alatt három nagy filozófus is tevékenykedett: pl. Thalész (i. e. 600 körül, a félkörbe írt derékszögű háromszögeiről is nevezetes), aki az ión és a milétoszi filozófiai iskola megalapítója, a legkorábbi görög természetfilozófus. Foglalkozott csillagászati megfigyelésekkel és olyan kozmológiai problémákkal is, mint a Föld stabilitása. Előre jelezte az i. e. 585. május 28-i napfogyatkozást. Thalész tanítványa volt a szintén milétoszi Anaximandrosz (i. e. 611 k. – 546), aki az első világtérképet készítette.
**
A TRÓJAI HÁBORÚ ÉS PIJAMARADU HETTITA KIRÁLY SZEREPE
"Pijamaradu három hettita dokumentumban említett millavandai uralkodó az i. e. 13. század közepe-vége táján. Legalább 35 évig uralkodott, a térség jelentős változásainak kortársa és részben okozója. A három hettita forrás a Tavagalavasz-levél (CTH#181), a Millavanda-levél (CTH#182) és a Manapa-Tarhuntasz-levél (CTH#191), melyek az i. e. 13. században keletkeztek, és a nyugat-anatóliai uralkodók írták őket a hettita királyoknak. Időben első a Manapa-Tarhuntasz-levél, amely megemlíti, hogy az Arzava széthullását követő zűrzavarban Atpa, Ahhijava királya Pijamaradut nevezte ki Millavanda (Milétosz) helytartójának, és feleségül adta hozzá a leányát. Egyes elképzelések szerint Arzava utolsó királyának, Uhhacitisznek örököse volt, és Pijama-Kuruntasz tőle bitorolta a trónt. Mások szerint semmi köze az arzavai uralkodóházhoz, csupán egy hettita főember. Ahhijava az akhájok királyságával, Mükénével, Millavanda pedig Milétosszal azonos. A maradék Arzava(-Minor) központja Apasza lett, azaz Epheszosz.
Nagyjából ebben az időben stabilizálódott Szeha és Vilusza (Trója) királysága is, amelyek a későbbiekben folytonos viszályban álltak egymással. A hettita levéltárban Pijamaradut csak „bajkeverő”, „kalandor”, „kalóz” és „zsoldos” jelzőkkel illették. Az i. e. 13. század közepén a Tavagalavasz-levél számol be egy Vilusza–Millavanda-háborúról, valamint Lukka (Lükia) sarcolásáról, amely terület akkor még a Hettita Birodalom fennhatósága alatt állt. A Manapa-Tarhuntasz-levél Lacpa (Leszbosz) megtámadását írja le, amelyet Atpával együtt hajtott végre, és szintén az akhájokkal közösen támadta meg Viluszát. Az Alakszandusz-szerződés (CTH#76) említ egy Parijamuvasz nevű viluszai uralkodót, és mivel Pijamaraduról tudjuk, hogy elfoglalta Viluszát (a Millavanda-levélből, i. e. 13. század második fele), elképzelhető, hogy azonos Parijamuvasszal.
A történettudomány jelen állása szerint az i. e. 13. századi nyugat-anatóliai események képezték az alapját Homérosz eposzának, az Iliasznak. Homérosz sejthetett valamit az eseményekről, de a neveket, a cselekményt és a környezetet nagy költői szabadsággal ábrázolta. Az bizonyos, hogy Vilusza azonos Trójával. (Trója vízellátása kíváló volt: sok kúttal, és egy lényeges jellemzővel: a kútakhoz/ból fúrt alagutakban vezettek a vizet.)
Az eposzban Priamosz és Parisz is két-két névvel szerepel (fiatalkori nevük Podarkész és Alekszandrosz). A korabeli dokumentumokban olvasható hettita-luvi nyelvű nevek Parijamuvasz, Pijamaradu és Alakszandusz. A nevek hasonlósága egyértelműen arra utal, hogy ők voltak a mintái az eposznak, azonban a forrásokból nem állapítható meg az események pontos menete és a személyek viszonya, amely többféleképpen rekonstruálható. Pijamaradu azonos lehet Priamosszal, Alakszandusz a fiatal Parisszal (Alexandrosz), Parijamuvasz pedig a felnőtt Parisszal. Pijamaradu és Parijamuvasz azonos is lehet, ez esetben Priamosszal. Az azonosítást tovább bonyolítja, hogy Alakszandusz feltehető elődje, Kukunnisz vélhetően Küknosszal azonos. Priamosz jelzője Homérosznál a dardanidész, dardán, amely a Dardanellákra utal, és ami a nem sokkal korábban ott letelepedett dardánok-ról kapta a nevét. A Dardanellák ellenőrzése akkoriban Anatólia teljes tengeri kereskedelme feletti ellenőrzést jelentette Északon. Az is elképzelhető, hogy Homérosz teljesen összekeverte az eseményeket, mivel éppen Pijamaradu és apósa, az akháj Atpa támadta meg Tróját." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Pijamaradu)
Nagyjából ebben az időben stabilizálódott Szeha és Vilusza (Trója) királysága is, amelyek a későbbiekben folytonos viszályban álltak egymással. A hettita levéltárban Pijamaradut csak „bajkeverő”, „kalandor”, „kalóz” és „zsoldos” jelzőkkel illették. Az i. e. 13. század közepén a Tavagalavasz-levél számol be egy Vilusza–Millavanda-háborúról, valamint Lukka (Lükia) sarcolásáról, amely terület akkor még a Hettita Birodalom fennhatósága alatt állt. A Manapa-Tarhuntasz-levél Lacpa (Leszbosz) megtámadását írja le, amelyet Atpával együtt hajtott végre, és szintén az akhájokkal közösen támadta meg Viluszát. Az Alakszandusz-szerződés (CTH#76) említ egy Parijamuvasz nevű viluszai uralkodót, és mivel Pijamaraduról tudjuk, hogy elfoglalta Viluszát (a Millavanda-levélből, i. e. 13. század második fele), elképzelhető, hogy azonos Parijamuvasszal.
A történettudomány jelen állása szerint az i. e. 13. századi nyugat-anatóliai események képezték az alapját Homérosz eposzának, az Iliasznak. Homérosz sejthetett valamit az eseményekről, de a neveket, a cselekményt és a környezetet nagy költői szabadsággal ábrázolta. Az bizonyos, hogy Vilusza azonos Trójával. (Trója vízellátása kíváló volt: sok kúttal, és egy lényeges jellemzővel: a kútakhoz/ból fúrt alagutakban vezettek a vizet.)
Az eposzban Priamosz és Parisz is két-két névvel szerepel (fiatalkori nevük Podarkész és Alekszandrosz). A korabeli dokumentumokban olvasható hettita-luvi nyelvű nevek Parijamuvasz, Pijamaradu és Alakszandusz. A nevek hasonlósága egyértelműen arra utal, hogy ők voltak a mintái az eposznak, azonban a forrásokból nem állapítható meg az események pontos menete és a személyek viszonya, amely többféleképpen rekonstruálható. Pijamaradu azonos lehet Priamosszal, Alakszandusz a fiatal Parisszal (Alexandrosz), Parijamuvasz pedig a felnőtt Parisszal. Pijamaradu és Parijamuvasz azonos is lehet, ez esetben Priamosszal. Az azonosítást tovább bonyolítja, hogy Alakszandusz feltehető elődje, Kukunnisz vélhetően Küknosszal azonos. Priamosz jelzője Homérosznál a dardanidész, dardán, amely a Dardanellákra utal, és ami a nem sokkal korábban ott letelepedett dardánok-ról kapta a nevét. A Dardanellák ellenőrzése akkoriban Anatólia teljes tengeri kereskedelme feletti ellenőrzést jelentette Északon. Az is elképzelhető, hogy Homérosz teljesen összekeverte az eseményeket, mivel éppen Pijamaradu és apósa, az akháj Atpa támadta meg Tróját." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Pijamaradu)