A fokonkénti 7%-os nedvességtartalom
növekedés, a 7%-os szabály következményei
(2026 február)
5-10 év múlva kevesebb lesz a csendes eső, a fokonkénti 7%-os nedvességtartalom növekedés és a felmelegedés miatt: csak záporok, télen némi eső vagy nagy havazás, melyek sajnos tudományosan megalapozott trendek. 5-10 éves távlatban nem csak az eső mennyisége fog csökkenni, hanem a kiszámíthatósága is. A "csendes eső" ritka lesz, mert a légkörnek "túl sok energiája" lesz a nyugodt áztatáshoz. A csendes esők nem tűnnek el végleg, de az esők jellege megváltozik a "7%-os szabály" következtében: a fizika Clausius–Clapeyron-egyenlete szerint* a telített légkör minden 1 °C-os melegedéssel kb. 7%-kal több nedvességet képes befogadni. Amikor a levegő párásabbá válik, a vízgőzmolekulák nem „hozzáadódnak” a keverékhez, hanem kiszorítják a nehezebb nitrogén- és oxigénmolekulákat. Mivel a könnyebb molekulák veszik át a nehezebbek helyét azonos térfogaton belül, a gáz össztömege, és a sűrűsége csökken. A könnyebb, meleg és nedves levegő gyorsabban emelkedik, és hűlni kezd. Egy bizonyos ponton a benne lévő vízgőz kicsapódik (felhő képződik) és a kondenzáció során hatalmas mennyiségű rejtett (látens) hő szabadul fel. Ez a hő melegíti a környező levegőbuborékot, így az lassabban hűl le, mint a környezete, ezért megmarad a hőmérséklet-különbség, és a levegő gyorsulva emelkedik tovább. A gyorsabb feláramlás hevesebb zivatarokat, több villámlást és felhőszakadásokat okoz. A könnyebb, párás levegő könnyebben, gyorsabban emelkedik fel, ami hevesebb zivatarok kialakulásához vezet. A 7 %-al több esőből Észak-Európában több a csapadék esik, Dél-Európában a szárazság következik, és rövid, de erős záporok alakulnak ki.
Ha esik, akkor egyszerre több víz zúdul le. A csendes, áztató esők helyett a heves záporok és zivatarok gyakoriságát növeli. Kevesebb és intenzívebb változás: Magyarországon megfigyelhető, hogy a csapadékos napok száma csökken, de az egy nap alatt lehullócsapadék mennyisége nő. A talaj a hirtelen lezúduló vizet nem tudja beszívni, a víz elfolyik, fokozva az aszályhajlamot. Télen a hó helyett eső esik, a felmelegedés miatt a téli csapadék nagyobb része eső. Bár a havas napok száma ritkul, a nedvesebb légkör miatt, ha betör a hideg, rekordmennyiségű hó hullhat rövid idő alatt. A következő 5-10 évben a trend folytatódik: a nyarak szárazabbá és viharosabbá válnak, a telek pedig enyhébbek lesznek, de az extrém csapadékesemények (pl. az óriási hóviharok) kockázata megmarad. Az olvadó hótakaró előnye lenne, hogy több nedvesség jut a talajba, mint a záporokból.
Európa a leggyorsabban melegedő kontinens: a globális átlagnál körülbelül egy Celsius fokkal gyorsabban emelkedik a hőmérséklet, ezért a 7%-os nedvességtartalom-növekedésnek erősebb a hatása. A globális átlag 1.5 Celsius fok körül van, Európa 2.5 fokhoz közelít, aminek az oka a sarki fényvisszaverődés, az albedó, ahogy olvad a sarkvidéki jég, a sötétebb tengerfelszín több hőt nyel el, ami visszahat Európa északi területeire. Továbbá a légköri áramlatok lassulása: a futóáramlás, a polar vortex vagyis a poláris vagy sarki örvény egy hatalmas, körkörös
(https://en.wikipedia.org/wiki/Jet_stream) szélrendszer, amely normál esetben a sarkvidéki hideg levegőt az Északi-sark közelében tartja, de a gyengülésekor az időjárási rendszerek "beragadnak", ami hetekig tartó aszályokat okoz, majd a hirtelen lezúduló, pusztító áradásokat (pl. a 2024-es közép-európai árvizek), esetleg szokatlan hóviharokat télen, D-en. A csapadék kettészakadása Európában egy markáns észak-dél irányú ellentét alakult ki: Észak-Európában több a csapadék, Dél-Európában a szárazság, és a rövid, de erős záporok, árvizek. A tartós
felmelegedés miatt mindenhol ritkul a tartós hóesés.
A növekvő páratartalom veszélye, hogy a melegebb levegő több energiát is jelent. Az a plusz 7% nedvesség fokonként nem csak vizet, hanem látens, párolgási hőt is tárol. Amikor a pára kicsapódik (eső lesz belőle), a tárolt energia felszabadul, ami felerősíti a szeleket és viharokat, intenzívebbé teszi a felhőszakadásokat. Villámárvizeket okoz, melyekre a városi csatornahálózatok nincsenek méretezve. A felmelegedés miatt a mediterrán ciklonok útvonala megváltozott, ami Magyarországon és Közép-Európában azt eredményezi, hogy a klasszikus "szürke, párás, egész nap szemerkélő" téli napokat gyakran váltja fel a teljes tavaszias szárazság januárban. vagy egy-egy betörő hidegfrontnál erős havazás, mert a melegebb és párásabb adriai/mediterrán levegő találkozik a hideggel. 5-10 éves távlatban nem az eső ősszmennyisége fog Európában csökkenni, hanem a kiszámíthatósága. A "csendes eső" ritka lesz, mert a légkörnek túl sok az energiája a nyugodt áztatáshoz. Pl.: 2026 február elején a Spliti Meteorológiai Központ jelentése alapján ciklonális időjárási helyzet következtében Horvátországnál kiöntött a tenger, az adriai partvidéken a dagály majdnem elérte az egy métert. Különböző épületeket, vendéglátóhelyeket és üzleteket is elárasztott a víz. Ugyanakkor 40 cm eső esett 24 óra alatt, és ezreket menekítenek Spanyolországban és Portugáliában a Leonardo vihar miatt, megbénult a közlekedés.
Egy másik jelenség, hogy a gyorsan változó óceáni örvények miatt felgyorsult a Végítélet-gleccserként emlegetett antarktiszi gleccser olvadása, ami hosszú távon globális tengerszint-emelkedéshez vezet. A melegedő levegő és a felszín alatt kavargó óceáni örvények miatt a vártnál gyorsabb olvadásnak indult, amit alulról a melegebb tengervíz végzi az olvasztást nagy hatékonysággal, amelyet az úgynevezett „víz alatti viharok” terelnek a jégtábla aljához. Elolvadása hatvan centiméterrel emelné meg a föld óceánjainak szintjét, a gleccser tartja vissza a Déli-sark jégmezőit, az olvadása miatt víz alá kerülnének a tengerparti városok (pl. Miami, Hamburg, Hongkong), ami több millió embert kényszerítene elvándorlásra, és termőföldek és ivóvízbázisok pusztulnának el, tovább gyorsulna a globális felmelegedés. A kutatók egy különösen veszélyes visszacsatolási mechanizmust is feltártak: az olvadó jégből származó hideg édesvíz összekeveredik az óceán mélyebb, melegebb és sósabb rétegeivel, ami növeli a turbulenciát, amely újabb víz alatti hullámokat kelt. A hullámok tovább gyorsítják az olvadást.
*A Clausius-Clapeyron egyenlet a csapadék-hőmérséklet (P-T) függést írja le, a levegő nedvességmegtartó képessége a hőmérséklet emelkedésével együtt növekszik, a szélsőséges csapadékesemények gyakoribbá és intenzívebbé válhatnak. A levegő nedvességmegtartó képességét a Clausius-Clapeyron összefüggés szerint körülbelül 7% °C-onként. Az ettől való eltérések különböző tényezők következményei: nedvesség rendelkezésre állása, csapadék típusa, éves ciklus, a csapadékintenzitás percentilis értéke és regionális időjárási minták. Mivel a nedvesség rendelkezésre állását és a fokozott konvekciót tekintették a legfontosabb mozgatórugóknak, a harmatpont hőmérsékletét, mint változót figyelembe kell venni, és a csapadékesemények konvektív és nem konvektív eseményekre bontásának módszereit is. (https://www.ufa.cas.cz/DATA/publikace/2020_Mart%C3%ADnkov%C3%A1_Overview%20of%20Observed%20Clausius-Clapeyron%20Scaling%20of%20Extreme%20Precipitation%20in%20Midlatitudes.pdf#:~:text=The%20rate%20of%20change%20of%20saturated%20water,in%20moisture%20content%20(a%20thermodynamic%20factor)%20%5B6%2C24%2C30%5D)