HAJÓK TÖRTÉNETE:
EGYIPTOMI BÁRKA-, FAHAJÓLELETEK I.E. 2700 -TÓL
(2025 január)
ABSTRACT
A legkorábbi hajóleletek bárkagödrök, sokféle méretű, árokszerű, többnyire 2 – 5 méter mély hajósírok. Kővel kibélelték, vagy az alapkőzetbe vágták a gödröket, egyes hajógödrökben találtak hajókat, napbárkákat is. A hajók eltemetésének a napkultuszhoz kapcsolódó vallási okai voltak. A piramisoktól függetlenül a Nílus közelében építettek naptemplomokat a fáraók. Az első, még csak részben kőépületek és fahajók Huszehemui fáraó idejében épültek i. e. 2670 körül, szögletes, erődszerű sírkertek voltak. A sírja mellett találtak 12 bárkagödröt. Huszehemui fáraó az első a fáraók sorában, akinek a kőből készített eszközei, szobrai is ránk maradtak. // EGYPTIAN BARQUES AND WOODEN SHIPS FOUNDATIONS FROM 2700 BC: The earliest shipwrecks are barrow tombs of many sizes, trench-like, mostly 2 to 5 m deep. The pits were lined with stone or cut into the bedrock, and some barge pits have been found to contain ships and sun barges. The burial of ships had religious reasons linked to the cult of the sun, independent of the pyramids, but near the Nile, sun temples were also built by the pharaohs. The first stone buildings were built in the time of the Pharaoh Khasekhemwy, around 2670 BC, and were built in angular, fortress-like tombs. Khasekhemwy is the first of the pharaohs to have surviving stone tools and statues.
BEVEZETÉS
A legelső fahajókat, bárkákat az egyiptomi fáraók tamariszkusz fából készítették, és a fáraók halálakor a hajókat eltemették a fáraók masztabái (sírjai). később a piramisok mellé. Több tucat bárkagödröt találtak, sokban már nem volt hajó, a kutatók úgy gondolják, hogy eredetileg is üres bárkagödrök voltak. Többféle hajót találtak, elsősorban temetési napbárkákat, nílusi közlekedésre, adószedésre használt hajókat is. A hajók az egyiptomiak szinte kizárólagos közlekedési eszközei voltak, a szárazföldön szamárkaravánokkal szállították az árut a Nílus-parttól. Érdekes kérdés, hogy mikor építették az első fahajókat és kőépületeket? A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
A tamariszkuszfa só- és szárazságtűrő, alacsony afrikai fa, a törzse nem igazán alkalmas hajófának.
Tamariszkuszfa (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tamariska)
A bárkagödrök (https://hu.wikipedia.org/wiki/Piramisk%C3%B6rzet#Felj%C3%A1r%C3%B3%C3%BAt) sokféle méretű, árokszerű, többnyire 2 – 5 méter mély hajósírok a sírkörzeteken belül. Kővel kibélelték vagy az alapkőzetbe vágták a gödröket. Egyes hajógödrökben találtak hajókat, máshol üresek voltak. Több esetben maga a hajógödör jelképezi a hajót. Hufu Nagy Piramisa mellett, a piramiskörzetének hajógödrei közül kettőben teljes nagyságú, elemeire bontott cédrusfa bárkákat találtak, az egyik a bárkamúzeumban van kiállítva.
A hajógödrök azt mutatják, hogy az óbirodalmi halotti kultuszban már szerepet kapotak a hajók, a leggyakoribb egyiptomi közlekedési egyiptomi eszközök. A hajógödrök nem csak a piramiskörzeteknél, hanem az V. dinasztia naptemplomainál is jelen vannak. Az Abu Guráb-i naptemplom mellett egy különleges megoldás található: a Naptemplom mellett kőből, vályogtéglából építettek egy hajót (https://en.wikipedia.org/wiki/Abu_Gorab)
Abu Gorab, Naptemplom, a templom mellett egy 30 x 10 m-es, téglából épült vályogtéglával bélelt bárkagödröt ástak ki
Vita folyik arról, hogy pontosan mi volt a naptemplomok funkciója, az egyiptomi piramisoktól eltérően nem temetkezési célokat szolgáltak. Az első naptemplomot Hafré fáraó (kb. i. e. 2558 – i. e. 2532) építette a szfinx mellé, a szfinxet is Hafré építette. Úgy tűnik, hogy a fáraónak új társadalmi-vallási jelentése lett, mint „napkirály”-nak és „napisten”-nek, ami egybe esik azzal a ténnyel, hogy a naptemplomok az első nagyméretű, kőből készült építmények, amelyeket teljesen elkülönítve építettek a temetkezési piramisoktól. Userkaf (i. e. 2500 körül), Sahure, Neferirkare, Reneferef vagy Neferefre, Nyuserre és Menkauhor épített naptemplomokat. Djedkare Isesi, az 5. dinasztia nyolcadik királya leállította a naptemplomok építését.
Abydoszban találtak tamariszkusz fából készített hajókat (i.e. 2700 körül, https://en.wikipedia.org/wiki/Khasekhemwy) a homokba temetve, hasonlóan a Hufu hajónál használt cédrusfa temetési bárkákhoz (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_royal_ships). A cédrusfából készített hajókat "byblosz" hajónak nevezték, a fa bübloszi (a későbbi Föníciában található) eredete miatt. Dzsószer fáraó idejétől akáciafából építették a kőszállító és kereskedelmi hajókat.
A LEGNEVEZETESEBB LELETEK, 14 HAJÓ ÉS AZ ELSŐ KŐÉPÜLETEK, HASZEHEMUI FÁRAÓ IDEJÉBŐL, KB. 2700-BÓL SZÁRMAZNAK
Az abydosi csónakok (https://en.wikipedia.org/wiki/Abydos_boats ) az egyiptomi Abydos régészeti lelőhelyén talált ősi királyi egyiptomi temetési napbárkák, tizennégy csónakot azonosítottak. A Shunet El Zebib néven ismert, hatalmas iszaptégla szerkezet mellett találhatóak, amelyet a 2. dinasztiabeli Khasekhemwy (Haszehemui a magyar irodalomban) fáraónak tulajdonítanak. A Shunet El Zebib az 1. dinasztia idejére visszanyúló számos ilyen „csónakfal” építmény egyike**.
A futóhomok által fedett vályogtégla falakat először 1988-ban vették észre egy mérföldre az abydosi királysíroktól, a téglamaradványokról először azt hitték, hogy csak falak, de több mint tucatnyi hajó temetőjének romjait találták meg, minden hajósírnak megvolt a maga téglafala. Mindegyik sír körvonala csónak alakú volt, mindegyiknek a felületét sárvakolat és néhol mészkő borította. Az egyes sírok orránál vagy tatján lévő kis sziklák horgonyok voltak.
A csónak maradványok törékenysége miatt kezdetben szinte semmilyen ásatásra nem került sor. Fapalánkokat, szétesett köteleket és nádkötegeket tártak fel. A fahangyák a hajótest egy részét megették, de a maradék megtartotta az eredeti hajótest alakját.
A hajó felépítéséből kiderült, hogy kívülről befelé építették, nem volt belső váza (karvel palánkos, "varrott", hajógerinc nélküli, nem a teljes keresztmetszetben bordás, fenékpalánkos hajóépítés.) Átlagosan 75 láb hosszúak és 7-10 láb szélesek a legnagyobb szélességüknél, a csónakok mindössze két láb mélyek voltak, keskeny orral és tattal. Több csónakot fehérre vakoltak, mint az abüdoszi sírokat, de a 10. számút sárgára festették. A deszkák közötti varratokat papirusznád kötegekkel töltötték ki, minden abydosi csónak padlóját is nád borította. A gerinc nélkül néhány csónak megcsavarodott, ami elkerülhetetlen hajógerinc nélküli építésnél. Az Abydos csónakok faanyaga helyi Tamarix – tamariszkusz, sócédrus – volt, nem libanoni cédrus, amelyet Khufu Napbárkájához használtak i. e. 2570 körül, egy évszázaddal később. Használata Dzsószer fáraó idején lett általános. Dzsószer vezírjének egyik címe: "a bübloszi cédrusfák szállításának felelőse" volt.
A libanoni cédrust az Umm el-Kaab sírok oszlopaihoz és gerendáihoz is használták, és már korábban importálták. Pigment maradványok az élénk színek
mutatják, a deszkákat kívülről sárgára festették, és fehér pigmentnyomokat is találtak. „A sártégla burkolat egy része arra utal, hogy a csónakok tetején oszlopok/lobogók támasztékai lehetettek, mint a kerámián ábrázolt csónakokban vagy az archaikus szentélyek tetején néhány buzogányfejen és palettán. Ez a hajóépítési technológia Egyiptomban több mint négyezer évig fennmaradt.
Az Abydos csónakokat orrukkal a Nílus felé találták. Umm el-Kaab királyi nekropolisz körülbelül egy mérföldre van az Abydos csónaksírjaitól, ahol a korai fáraókat eltemették. Az Abydos csónakok a későbbi dinasztiák nagy napbárkáinak hajóinak elődjei, amelyeken a fáraó Ra napistenhez utazott, és együtt utaztak le a szent Níluson a nap folyamán. Az abydosi csónaksírok a késő II. dinasztia (kb. i. e. 2675) Khasekhemwy fáraó hatalmas temetőkertjével szomszédosak Abydosban, amely ma nyolc mérföldre van a Nílustól, de korábban a Nílus több mint hét mérfölddel nyugatabbra, közelebb folyt.
Az Abydos hajók nem az egyetlen leletegyüttes. ** Tizenkilenc csónakos temetkezést találtak Helwanban, de ezek közül csak négyet publikáltak. Hat csónaksírt találtak Szakkarában, és ezek közül négyet publikáltak. Végül két teljes méretű agyagból készült modellcsónak ismert az Abu Roash Hillről. Helwan (Kairó külvárosa a Nílus keleti oldalán) egy hatalmas temetőmezőt tartalmaz Kairótól 20 km-re délre, Szakkara szomszédságában, amelyben legalább 10 000 sírt katalogizáltak. Helwan mérete a korai dinasztikus Memphis nagy népességét jelzi. Szinte az összes sír a 0. dinasztiától a harmadik dinasztiáig terjedő időből származik. 19 elit sírbolt található, ahol az 1. dinasztia temetkezési csónakjainak temetkezéseit fedezték fel, amelyek hasonlítanak az Abydoséhoz, de nem publikálták (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_royal_ships).
Nílusi temetési bárka, fajhajó a 4. Dinasztia korából (az i.e. 27, 26, 25 századok, https://warther.org/Carvings.php)
HUFU TEMETÉSI HAJÓJA, I. E. 2570 KÖRÜL.
(https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship, Kairói Hajómúzeum)
Hufu (Kheopsz) fáraó evezős temetési hajója, I.e. 2570 körül, cédrusfa hajó, fenékpalánkkal, kormányevezőkkel
(https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship, Kairói Hajómúzeum)
Hufu fáraó, i.e. 2570, temetési Napbárkájának rajza, „varrott” evezős, hosszú palánkos cédrusfa bárka fedélzettel, mint 43.3 m hosszú, 5.9 m széles, a tat- és orrtőke eltérő alakú volt: Az első romjaiból rekonstruált hajó a korból (https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship)
Az orr-és tattőke (a Hufu hajó alapján) konstrukciója látható az alábbi ábrán:
A Hufu hajó építési módja:
A varrott hajók szerelése, azaz "varrása". A palánkokat hosszában is csapolták, egy hosszanti tartókötél tartotta össze a palánkokat, a palánkok közeit átfedő iszkába lécek a papirusznád törmelék tömítést tartották. A hajófenék legömbölyített volt, nem volt szögletes.
A bonyolult és szellemes hajóépítési módszer az egyiptomi Nagada korig (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagada-kult%C3%BAra) visszavezethető, amikor a fa
koporsódeszkákat csapolva és "varrással", vékony kötelekkel erősítették össze. De a Nagada korokból találtak sziklákra karcolt nádvitorlás ábrázolásokat is.
AZ ELSŐ NAGY KŐÉPÜLETEK, HASZEHEMUI KORAI PIRAMISSZERŰ ÉPÜLETE
Bár az első egyiptomi piramist Dzsószer fáraó építette (i. e. 2668 - i. e.2639), aki Haszehemui fáraó (Khasekhemwyang) után lépett Egyiptom trónjára, és egyes vélemények szerint Dzsószer fáraó Haszehemui fáraó fia volt. Haszehemui fáraó (Khasekhemwy az angolszász irodalomban) épített már Dzsószer előtt egy lépcsős, piramisszerű építményt i.e. 2680 körül: templomot, piramis-sírt vagy oltárt.
Haszehemui, (Khasekhemwyang, i. e. 2690 -től uralkodott 18 évig, https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui), a fáraó a második egyiptomi dinasztia utolsó fáraója volt. Több jelentős hadjáratot vezetett, ő építette a Shunet El Zebib néven ismert vályogtégla építményt. Sírját -ami az első kősír- kirabolták, de maradt néhány fontos lelet a sírjában. Az első fáraó, akinek sok leletét, és nem csak a nevét ismerjük.
Haszehemui fáraó egyik nevezetessége, hogy egyesítette Egyiptomot i.e. 2680 körül. Épített egy erős falakkal bekerített templomerődöt. A piramis szerű négyzet alakú építmény lapos, finom mészkő törmelékből készült, a vályogtégla, fedett, négy szintes épület volt. Korábbi mint Dzsószer fáraó első Lépcsős piramisa. Haszehemui fáraó két kőszobrát is megtalálták, ezek a legrégebbi fáraószobrok.
Shunet El Zebib (Abydos)-ban van a lépcsős építmény, talán erődtemplom, amely szárított vályogtéglákból készült i. e. 2680 körül. Shunet El Zebib (Abydos) egy erődszerű sírkert, melyet két párhuzamos téglalap alakú fal vesz körbe. A külső fal 137 × 77 m-es, kb. 5 m vastag, és 12 m magas. A belső fal 123 × 56 m-es, kb. 3 m vastag, 8 m magas (https://en.wikipedia.org/wiki/Shunet_El_Zebib). A külső fal homlokzata fülkés, a királyi palota homlokzatát utánozza. Két bejáratot építettek hozzá, egyet a keleti, egyet az északi sarkán. Ezek a bejáratok egykor masszív, kőből készült ajtószárnyakkal nyíltak, egyet megtaláltak. Az elkerített terület közepén egy piramis szerű, négyzet alakú, lapos, finom mészkőtörmelékből készült, a vályogtégla, fedett, négy lépcsős építmény található. Valódi rendeltetése nem ismert, de erődített sírkert fő építménye volt. Egy további, régészetileg igazolható kultikus épület, egy kis kápolna is található a délkeleti sarok közelében, ami szintén szárított vályogtéglából készült. A templomkert előfutára az Óbirodalom korából ismert későbbi halotti templomoknak, piramisoknak. Több lépésben rekonstruálták, főként a burkolat falaira összpontosítottak. A falak erősen sérültek, és egyes szakaszokon az összeomlás veszélye fenyegette őket. A konzerválási munkálatok a burkolat falain lévő rések és lyukak kitöltésére összpontosítanak, mintegy 250 000 új vályogtéglát készítettek. Rekonstruálták a bejáratokat is (https://artsandculture.google.com/story/shunet-el-zebib-and-the-khasekhemwy-connection/8gXBfLAiNoIK-g).
Shunet El Zebib (Abydos)-ban egy erődtemplom (Haszehemui, https://en.wikipedia.org/wiki/Khasekhemwy)
A Shunet El Zebib és a harmadik dinasztia Dzsószer királyának piramiskertje közötti építészeti hasonlóságok miatt a régészek Haszehemui fáraó építményét a lépcsős piramiskertek közvetlen elődjeként írják le. A Shunet El Zebib lapos, lépcsős belső építményét „proto-piramisnak” vagy "proxi-piramisnak" tekintik. Az első dinasztiák idején az uralkodóknak saját mastaba-sírjuk volt, amelyhez temetkezési sírkert is tartozott. Haszehemui fáraó elődje, Peribsen fáraó Abüdoszban van eltemetve, a masztabája is ott található. Haszehemui masztabája az első nagy és részben kőből készült masztaba. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Haszehemui hatalmas kősírkamrája, masztabája Abüdoszban található. Övé az utolsó királyi sírkamrát, utána piramisokat építtettek a fáraók. A trapéz alakú síremlék hossza mintegy 70 méter, északi végén 17 méter széles, déli végén pedig 10 méter széles. Ez a terület 58 szobára volt felosztva. A központi sírkamrát sokáig a világ legrégebbi falazott építményének tartották, amely bányászott mészkőből épült. Haszehemui nevével ellátott tárgyakat több városban találtak: ezek Hierakonpolisz/ElKab, Abüdosz, Szakkara és Büblosz. Uralkodása alatt számos építési és javítási munkát végzett el-Kabban, Hierakonpoliszban és Abüdoszban. A régészek itt fedezték fel a király aranyozott jogarát, valamint több szépen megmunkált, aranyleveles fedelű kis kőedényt, amelyeket a korábbi sírrablók nem vettek észre. Más tárgyak között kovakő szerszámok, valamint különféle rézeszközök és kőedények, gabonával és gyümölcsökkel töltött kerámiaedények is szerepelnek. Voltak még apró, mázas tárgyak, karneolgyöngyök, modellszerszámok, kosárfonatok, és nagy mennyiségű pecsét is. Az Ashmolean Múzeumban található szobra a legrégebbi egyiptomi királyi szobor. Felső-Egyiptom fehér koronáját viseli. (https://www.reddit.com/r/OutoftheTombs/comments/u79mlz/khasekhemwy_ca_2690_bc_was_the_final_king_of_the/?rdt=40907). Az egyiptológusok úgy vélik, hogy egyiptom vallásait és Egyiptomot Huszehemui egyesítette (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui).
Egy kővázán lévő felirat feljegyzi, hogy „az északi ellenséggel harcolt Nekhebben”. Ez azt jelenti, hogy az É-i Alsó-Egyiptom sikertelenül megszállta és majdnem elfoglalta D-n Nekhebet, a fővárost. 47 ezer halottja volt a "Nagy Háború"-nak, ami az áldozatok számát tekintve az ókor egyik legnagyob vallásháborúja volt. A "Nagy háborúban": Huszehemui legyőzte az északiakat. Egyesítette Egyiptomot az első dokumentált háború után, valószínűleg ez a háború volt az egyesítés - és talán Egyiptom történelmének- legnagyobb háborúja. Nyitott kérdés, hogy miért harcoltak igen messze délen a deltaiak. Az északiak támadására, bosszú hadjáratára lehet következtetni, vagy üldözték a délieket. Fegyvereik: dárda, íj, buzogány (makeang) voltak, az utóbbi a későbbi korokban uralkodói jogarrá, jelképpé vált. (A római időkben a nyelére ferdén felcsavart szalagra üzeneteket is írtak, amit csak az tudott elolvasni, akinek azonos átmérőjű jogara volt.) Egy kőedény felirata szerint Neheb városában vívták a harcot. Neheb mélyen délen fekszik, pontosan szemben a dinasztia származási helyével, Nekhennel. Az északi seregek itt - Haszehemui feliratai szerint – katasztrofális vereséget szenvedtek, de maga a tény, hogy ennyire D-re jutottak, beszédes. A 47 ezer északi áldozatról szóló híradás a korai dinasztiák legnagyobb áldozatszáma. Egyiptom egyesítése több évszázados folyamat volt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Als%C3%B3-Egyiptom_%C3%A9s_Fels%C5%91-Egyiptom_egyes%C3%ADt%C3%A9se), ez az első dokumentált és nagy háború Narmer egyesítése után.
HASZEHEMUI SÍRJA (https://en.wikipedia.org/wiki/Khasekhemwy)
Mastaba (Wikipedia)
Az első masztabák napon szárított vályogtéglákból készültek, pálmafa gerendákkal. (Ma már tilos a nílusi iszapból készített vályogtéglák használata, a parasztok még a régi téglákat is felhasználták a földek trágyázására). Kezdetben a vályogtégla masztabák kis méretűek voltak: Narmer (Menesz) esetén kb. 3x3 méteres, a fia, Hor-Aha esetén (három darab kb. 5x5 méteres sír. Nem volt elég hosszú gerendájuk egy 15 méteres sírhoz. Vastag, másfél-két méteres falakkal épűltek, i.e. 2680 körüli Haszehemui fáraó már 70 méter hosszú és közel 15 méter széles, részben mészkőből épített sírt épített.
Abydoszi U-temető, Haszehemui az utolsó fáraó, aki Abydosben temetkezett, Sírja az 5. sír az abüdoszi nekropoliszban, trapéz alaprajzú, 70 méter hosszú, szélessége északon 17, délen 10 méteres, 58 szoba található benne (https://egyptsites.wordpress.com/2009/02/12/abydos-desert-sites/)
A korai templomokat, palotákat is vályogtéglákból építették. A templomkörzetek erőd szerűek voltak, falakkal (esetleg árokkal, mint a Dzsószer templomkörzet esetén) körbevéve. A templomok homlokzatai előtt oszlopokon jelképek, zászlók, sólymok voltak, később obeliszkek. A templom bejáratát magasított falak védték, nagy kőajtókkal. A piramisok és a templomok építésénél a nehéz, gyakran több tonnás köveket rámpákról, a rámpákra/rámpákról vitorlás hajók "A" alakú árbocaihoz hasonló emelőkkel rakták át. Koporsókat, oszlopokat és tartó- és tetőgerendákat készítettek byblosi cédrusfából. Közvetett bizonyíték van rá, hogy Haszehemui fáraó is hozatott Bübloszból cédrusfát, amire Dzsószer idején már közvetlen bizonyíték van, Imhotep rangfelsorolásában. A piramiskövek szállítására vonatkozóan a Níluson, a Tura-i kőbányából a Khufu piramis kikötőjébe: ld. https://en.wikipedia.org/wiki/Diary_of_Merer.
Haszehemui masztabája vegyes, kővel bélelt vályogtégla épület, gazdag leletekkel, bár kirabolták. A kőfal építése a korban új jelenség. A sír az 5. sír az abüdoszi nekropoliszban, trapéz alaprajzú, 70 méter hosszú, szélessége északon 17, délen 10 méteres, 58 szoba található benne. Sírkamrája a legrégibb kőművesmunkák egyike, bányászott mészkőből készült. Haszehemui erődöket épített Nehemben, több építkezésbe kezdett bele Neheb (ma el-Kab), és Nehen (görög Hierakónpolisz, ma Kom el-Ahmar) és Abüdosz területén. Szakkarában is épített egy sírt.
HASZEHEMUI FÁRAÓ LELETEI
Gránit kapu része, Haszehemui (Khasekhemuy) nevével, Nekhen - ben (Hierakonpolis). (Egyiptian Museum, Cairo, https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Khasekhemwy,_name_inscribed_on_door_jamb.jpg)
* A kor egyik kovakése Haszehemui fáraó sírjából került elő:
Kovakőkés penge i.e. 2700-ból: Abydosból, Haszehemuihu sírjából (British Múzeum, EA 68775)
* Haszehemuié az első sír, amely mellett bárkagödröt találtak, mindjárt 14 darabot, uralkodása idején tamariszkusz fából készültek a hajók i. e. 2675 -ből (Umm el Qa'ab, Abydos). A hajók kb. 25 m hosszúak, 2.5 m szélesek, 0.5 m mélyek, Nílusi hajók, melyeket romos állapotban találtak meg.
Abydoszi tamariszkuszfa hajók, kb. i.e. 2700-ból (https://en.wikipedia.org/wiki/Abydos_boats), 14 darabot találtak.
* Találtak egy korsót a fáraó hieroglif nevével Bübloszban (2., 50.o., 5, 20.o.),
* Megtalálták Haszehemui szobrait, ezek az első fáraószobrok,
Haszehemui a legkorábbi ismert egyiptomi fáraó, aki szobrokat készíttetett magáról, kettő is ránk maradt. Nekhenben és Nehebben, Abüdoszban (Shunet el Zebib néven ismert) építkezett, ott is temették el, Szakkarában is építtetett sírt. (https://en.wikipedia.org/wiki/Khasekhemwy)
Haszehemui egyiptomi fáraó szobra (Statue of Khasekhemwy, Egyptian Museum, Cairo, https://en.wikipedia.org/wiki/Khasekhemwy)
* aranyból és barna kalcedonból készült jogart (szepter), hossza 60 cm, és számos kőedényt találtak a sírjában.
Haszehemui jogar (https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:Khasekhemwy-BeadedScepter_MuseumOfFineArtsBoston.png)
* A királyi jogara jellegzetes királyi kellék, Egyiptom legkorábbi dinasztiáiban a király azonosítására alkalmas tárgy. A jogar erősen csiszolt, cső alakú, barna-vörös erezett szardonix gyöngyökből áll, amelyeket egy rézrúd tart össze. Helyenként aranyozott. Minden negyedik gyöngyöt egy vastag aranyszalag vesz körül, ami vízszintes csíkok látszatát kelti. A tárgy finom felépítése arra utal, hogy kizárólag szertartási célokra készült. Mikor megtalálták, két darabra tört, az itt látható nagyobbik darabra, és egy 12,7 cm-es darabra, amely most a kairói múzeumban található.
*Kovakőből készült eszközök, rézeszközök (nem szerszámok), rézedények, kőedények, mázzal bevont tárgyak, karneolgyöngyök, pecsétek is előkerültek ( Wilkinson, Toby, 1999, Early Dynastic Egypt 78. o. Lásd: https://archive.org/stream/EarlyDynasticEgyptUploadBySamySalah/Early+Dinasztikus+Egyiptom++Upload++by+Samy+Salah_djvu.txt).
Karneol és mészkőedények a sírból, arany fémtetőkkel (4)
Alabástrom edények a Haszehemui gyűjteményből, a Dzsószer, Lépcsős piramis alatti labirintusban találták meg (4)
*Haszehemui nevezetes kőedény gyűjteményét utódja, Dzsószer fáraó Lépcsős piramisa alatt találták meg. Gyűjtemény: a vázákra írva megtalálták több mint háromszáz évre visszamenően a korábbi fáraók neveit az I. és II. Dinasztia idejéből: Narmer, Djer, Den, Adjib, Semerkhet, Ka, Heterpsekhemwy, Ninetjer, Sekhemib fáraókét. Ereklyeként kezelhették a vázákat. A vázák anyagai: diorit, alabástrom, mészkő, pala és iszapkő. Több mint 30 000 darab alabástromból, dioritból, más további nemes kövekből készült vázát és tálat találtak a Lépcsős Piramis alatt. Dzsószer idejéig nem temették el a vázákat. Az értéküket az adta, hogy nem voltak törékenyek, mint az agyagedények, fémedényeket még nem használtak. A későbbi piramisokban kevés kövázát találtak. A Dzsószer piramis alatt igen sok állat, többnyire ibis madár múmiát is találtak, Dzsószer múmiáját a sírrablók elvitték, sírja 28 méter mélyen volt, egy 3.5 tonnás gránitlap alatt.
* Érdekesség: egy társasjáték i.e. 2700 -ból, ami a fajansz készítését bizonyítja:
"A bal oldalon látható (Peribszen fáraó idejéből, i.e. 2700 körül, aki Haszehemui elődje) szilikátos fajansz játék-tábla, mely Abüdoszi sírjából került elő, több darabban. A játék-szett többi része más korból származik, a középen látható golyók a Nagada II. időszakból, az elefántcsont oroszlánfigurák az 1. dinasztia idejéről. Egy tábla-játék részei, amit mehen-nek neveztek. A játékot már az egységes egyiptomi birodalom kialakulását megelőzően játszották. A teljes játék-szett három elefántcsont hím oroszlánból, három nőstény oroszlánból és 6x6 db színes golyóból állt." (https://maatkara.extra.hu/10tori/archaikus.htm). Az i.e. 2600-as években a fajansz egyik készítési módja: porrá tört türkíz vagy malachit felhasználásával.
**
Hajógödrök, temetési naphajók, bárkák (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_royal_ships):
A Nagy vagy Kheopsz (Khufu) Piramis körüli területen összesen hét csónakgödör található. Öt közvetlenül a Nagy Piramis közelében található, a másik kettő pedig a Hetepheres és a Ka piramis közelében található. A Khufu hajó egy sértetlen, teljes méretű hajó az ókori Egyiptomból, amelyet a gízai piramiskomplexum egyik gödörében találtak a gízai nagy piramis lábánál, i. e. 2570 körül temették el., a világ legrégebbi sértetlen hajójaként azonosították. A Khufu hajó az egyik legrégebbi, legnagyobb és legjobban megőrzött edény az ókorból. Mérete 43,6 m (142 láb) hosszú és 5,9 m (19,5 láb) széles. A gödröket a gízai alapkőzetből kivájt gödörbe vájták. Khufu második napbárkájának feltárása 2021-ben fejeződött be. A hajót rekonstruálják, és a Nagy Egyiptomi Múzeumban mutatják be, amelyet Khufu bárkáinak elhelyezésére hoztak létre.
Hetepheres szoláris hajó: I. Heteferész piramishoz kapcsolódik, és annak közelében találták meg.
Ka naphajó: Ka piramishoz kapcsolódik, és annak közelében találták meg.
Khafre naphajó gödrei Khafre piramisának oldalán fekszenek: Khafre piramisának öt gödre van, amelyekben egykor temetkezési csónakok voltak, és egy mély hasadék egy sziklán egy befejezetlen hatodik csónak lehetőségére utal. Ezek a csónakok mind kőből készültek. A két csónak nyugati hajóját északon fehér mészkő és egy kabin borítja. A két csónak volt Ra éjszakai csónakja, amelyek azok a mitológiai csónakok, amelyekre Ra az éjszaka folyamán felszállt. Ezzel szemben a másik két hajónak nincs kabinja, ezért Ra nappali bárkái kategóriába sorolják őket. A két csónakból hiányzik az élesen ívelt faroszlop, amely népszerű a naphajók későbbi ismétléseiben és olyan képekben, mint a Piramisszövegek és a Palermói kő. Az ötödik csónak a piramistól délre található. A déli éjszakai hajó nagyon jól megőrzött. Egy nagy kabint tartalmaz, és az összes tetőfödém sértetlen volt, amikor felfedezték. A csónakban egy mészkő szfinx egy része, két tányér, vörösáru és egy zöld bazalthenger is volt, amelyet nehéz tárgyak mozgatására használtak. 25 méter hosszú, 3,7 méter széles és 7,5 méter mély. A déli nappali hajó mindössze 11 méterre fekszik az éjszakaitól, és nagyon hasonlít rá, bár nincs kabinja és kisebb. 37,5 méter hosszú és 7 méter mély. A csónakon sok dioritból és alabástromból készült királyszobor töredéke volt. 22 méter hosszú, 3,9 méter széles és 6 méter mély. Az északi éjszakai hajó sokban hasonlít a déli éjszakai hajóra, mivel mészkőlapokkal borították, bár a kabin közelebb van a tathoz, mint a déli megfelelője. Tartalmaz egy nagy csepp alakú kék fajansz gyöngyöt, egy vörösáru füstölőt, egy vörösedény-lombikot, egy alabástrom modellvázát, egy kagylót, néhány mészkőtömböt, egy alabástromtányér töredékét, egy nagy vörös edényt és ökörcsontokat. . A hajó 27,5 méter hosszú, 3,6 méter széles és 7 méter mély. Az észak-nappali hajó a legrosszabbul megőrzött Khafre szoláris hajója. Sok részlet hiányzik belőle. Ökörcsontokat, vörösáru füstölőt, alabástrom szobor felső fejdarabját, sötétzöld cserépedényt és több alabástromtöredéket tartalmazott. Nincs kabinja, ezért úgy gondolják, hogy egy nappali hajó, nem pedig egy éjszakai hajó.
I. Khentkaus királynő piramisa: délnyugati fala közelében felfedeztek egy sziklába vágott naphajót, amely 30 méter hosszú és 4 méter mély. Ezt a csónakot lefedték, ezért úgy gondolják, hogy egy éjszakai hajót képvisel. A közelben nem fedeztek fel nappali hajót, bár Hassan azt állítja, hogy lehet egy másik csónakgödör is a környéken.
Abu Gorab, Niuserre Naptemplom terve, amely a hajógödröt mutatja a bal alsó sarokban
Niuserre naptemploma néhány száz méterre található Abusirtól, az Abu Gorab néven ismert területen. A napelemes templom mellett található egy téglaépítmény, amely napelemes csónak alakjában épült, Bár nincs benne csónak, mivel az épület eredetileg keletről nyugatra tájolt, feltételezhető, hogy ez egy napbárkához kapcsolódik. Borchardt részt vett ennek az épületnek az újjáépítésében, mivel az épület nagy része romban volt, amikor megtalálták.Az épület 30 méter hosszú, és körülbelül 100 méterre van a naptemplomtól.
Abu Rawash Pyramid csónakgödör: King Den Solar hajó, Egy fából készült temetőcsónakot találtak Abu Rawashban, amelyről azt gondolják, hogy valaha az első dinasztia királyának tulajdona volt. A Djedefre piramisáról ismert Abu Rawash komplexumban található archaikus temető közelében található. A hajót egy francia csapat fedezte fel a kairói francia Keleti Régészeti Intézettel együttműködve. Tizenegy deszkát találtak, amelyek a csónakhoz tartoztak, mindegyik 6 méter hosszú és 1,5 méter széles.[26] A deszkákat az Egyiptomi Civilizáció Nemzeti Múzeumába küldték.
. Bár a gödörben nincs mérhető csónak, maga a gödör 35 méter mély volt.[28] A sír északról délre tájolt. Az ásatások során Chassinat feltárta a Djedefre fejet, amely Djedefre király fejének egyiptomi kvarcitból készült szobra.
Abusir, Neferirkare komplexuma, ahol a naphajók mind az északi, mind a déli oldalon voltak. A Neferirkare Abusir-i piramisa a régió legnagyobb építménye. A neferirkarei Abusir papirusz legalább négy csónakot említ a piramist körülvevő területen. Azt állítja, hogy a piramis körül lezárt helyiségekben két hajó, a piramistól északra és délre pedig két másik hajó található. A Palermói Felirat azt állítja, hogy Neferirkare egy nagy, téglahajót épített egy Nap-templomban, amelyet Neferirkare uralkodása alatt építettek. Ezt a hajót állítólag „Ra szívvágyának” nevezték el].
Abydos : Azok a gödrök, amelyekbe az Abydos csónakokat elásták, Khasekhemwy masztamája, Shunet El Zebib található: az Abydos melletti Khasekhemwy templom közelében, a régészek tizennégy hajó maradványait tárták fel. Ezek a 75 láb hosszú (23 m) hajók egymás mellé vannak temetve, és fatörzsek, horgonyként használt durva kősziklák és "varrott" palánkok vannak. A sivatagi sírjukban a deszkákat összekötő vékony kötelek maradványait, valamint nádkötegeket is találtak, amelyeket a deszkák közötti varratnál szigetelésre használtak.[https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_royal_ship, 31]
Abydosnak legalább egy tucat csónaksírja volt [32] a késő II. dinasztia (kb. i.e. 2675) Khasekhemwy fáraó hatalmas temetőkertje mellett. Életkoruk több mint 100 évvel idősebb Khufu király hajóinál.[34] Az építmények hossza közel 20-27 m hosszú, 2,5 méter széles és körülbelül 0,5 méter mély, körülbelül 30 evezős férőhelyes volt.[35] Szűkülő tat és orr volt, és a sárga pigment maradványok arra utalnak, hogy festettek voltak.[36] Az építmények hossza közel 20 és 27 méter között változott.[35] Ezek a világ legrégebbi deszkás hajótestei. Az összes feltárt edényben megfigyelhető hajótest-építési hagyományok az i..e. hatodik század végéig folytatódtak, a hornyos-csapos kötések napjainkig. Egy elhagyott teherhajó, amelyet megfosztottak belső faanyagaitól, és a Nílus egy kis ágán hagyták Mataria közelében (az ókori Heliopolisz, a modern Kairótól északra), az első példánya rögzített bemetszéssel és csapos csatlakozásokkal egy egyiptomi hajótestben. Nem minden illesztést rögzítettek átmenően, és a csapok vagy faszegek is tartalmazhatnak keretet a hajótesthez, de ez drámai eltérést jelent a korábbi hajóépítési technikáktól. A csónaksír közelében 30 hegyes fenekű edényt találtak, melyeket általában sör szállítására használtak.
Dahshur:Senusret III csónakok, amelyeket a piramis közelében találtak Dahshurban, Senusret III temetkezési komplexumában. Dahshur síkságán végzett ásatások öt vagy hat kis csónakot tártak fel.
Ma a „Dahshur csónakok” közül csak négyet lehet biztosan megtalálni. Kettő az Egyesült Államokban található: egy a Carnegie Természettudományi Múzeumban Pittsburgh-ben és egy a Field Museum of Natural History Chicagóban. A fennmaradó kettő a Kairói Múzeumban volt kiállítva, de 2020-ban áthelyezték a Sharm El-Sheikh Múzeumba. Ezek a hajók mindegyike körülbelül 10 méter hosszú.
A Senusret III piramisától délre egy másik csónakgödröt is találtak, amelyről azt gondolják, hogy a Senusret III-hoz tartozik. Ez a csónakgödör téglával van bélelve és 18 méter hosszú. A gödörben azonban nem találtak csónakot.
Amenemhat III naphajói: a III. Amenemhat piramistól délre található csónakgödör téglából készült, 15 méter hosszú és 5,57 méter széles. Ezt a csónakgödröt később sírnak használták, bár nincs bizonyíték arra, hogy mikor alakították át. A csónakgödörben nem volt a csónak maradványa.
Unas Solar hajó Szakkarában, az Unas piramis közelében. Észak-Szakkara temetési bárkát Szakkarában (1957–58-ban; S 3357. sír, 3 hajó).[34][31] Legalább 3 vályogtégla csónaksírhoz kapcsolódnak az első dinasztia uralkodói és magas rangú tisztviselői. Az észak-szakkarai Unas piramisnak két csónakja van. Az egyik csónakgödör 44 méter hosszú és 150 méterre található Unas temetkezési templomától. A csónakok mészkőtömbökkel vannak bélelve, és keletről nyugatra helyezkednek el, akárcsak sok szoláris hajó. A két csónakgödör egymás mellett van.
Legalább egy Old Kingdom hajót találtak Tarkhanban
Négy vagy öt csónakgödröt találtak Helwanban. Ezek a gödrök az 1. dinasztia elit sírjai körül voltak, és az Észak-Szakkarában, Abu Rawashban és Abydosban talált csónakgödrökre emlékeztetnek.
Listh: Az Amenemhat I szoláris csónak jelen van a Lisht-i Amenemhat I piramis falának nyugati peremén.
A Senusret piramishoz vezető 1924-es expedíció feltárt egy nagy csónakgödröt az 5. piramis déli oldalán, amely egy piramis Senusret komplexumában. Feltételezték azonban, hogy ez a gödör egy sír, és így ásták ki. A csónak maradványai nincsenek, és minden ilyen maradvány megsemmisült az ásatás során. A csónakot egy téglakamrába zárták. A gödör nyugati végét sírként alakították át, bár nincs pontos dátum arra vonatkozóan, hogy ez mikor történt. Továbbra sem ismert, hogy kié volt ez a hajó. Feltételezik, hogy mivel a csónakgödröket általában tulajdonosuk sírjának déli oldalán építik, ez a csónak az 5-ös piramis birtokosa volt.[43] Ez azonban továbbra is bizonytalan. A csónakgödörtől keletre fajanszfigurák gyűjteményét találták. Ezekben a figurákban egy tehén, 3 nő, egy kutya, egy macska, két uborka, egy szőlőfürt, négy füge, négy körte alakú gyümölcs, négy szem és egy jerboa figura szerepelt. Bár a Metropolitan Museum hivatalos nyilvántartási kártyái szerint ezeket a csónakgödörben találták, a projekt kotrója ennek ellenkezőjét állítja.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem minden esetben sikerül utólag kideríteni, a netes kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyagból utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek térképek eredetét.
FÜGGELÉK
KERESKEDELMI, KŐSZÁLLÍTÓ HAJÓK
Egyiptomi kereskedelmi hajó i. e. 2700 után (Forrás: Gulas,S.-Lescinsky,D.: A vitorlás hajók története)
A piramisköveket az árbóccal emelték be (a kő kb. 2.3 T/M3)
Az első piramis, Dzószer Lépcsős piramisának és vezírjének, Imhotepnek az idejére tehető az akáciafa és a cédrusfa tömeges használata hajóépítésre. A cédrusfa árbócokkal emelték be a hajókra a kb. 1 köbméteres, 2.3 tonna súlyú piramisköveket. Az akáciafából azonos, kb. 104 cm (2 könyök) hosszú palánkokat készítettek a kereslkedelmi és kőszállító hajók számára. A Tura-i köbánya a Nílus túlsó, K-i partján volt, Memphisztől kb 15 km-re, a bányából szállították a piramisok fehér fedőköveit.
Az "A" alakú árbóc rögzítése a fedélzethez, látható a kötél feszítését szolgáló "spanyol" feszítő rúd (4)
Sznofru (kb. i.e. 2590, https://hu.wikipedia.org/wiki/Sznofru) számos tengerjáró hajót építtetett, a Palermói Kő említ egy Bübloszba indított expedíciót, ahonnan cédrust fákat hoztak a 13. uralkodási évében. Egyiptomban sok pálmafa nőtt, de a pálmáfa épület- és hajóépítéshez alkalmatlan. Az expedícióhoz felhasznált hajók talán akáciafából készültek. Sznofru a Libanonból hozott cédrus egy részét arra használta, hogy egy hatalmas, több mint 50 méter hosszú temetési hajót építsen belőle. (Nincs utalás arra, hogy Bübloszben milyen hajókat építettek!) Még ugyanabban az évben hatvan királyi tizenhatpár-evezős hajó is épült. A következő évben három újabb nagyméretű hajó épült különböző fafajtákból, és a királyi palota kapuinak elkészítéséhez is levantei fákat használtak. Ókori cédrusgerendákat Sznofru első dahsúri piramisában, a Tört Piramisban is találtak. Négy piramist is épített.
Tengeri vitorlás képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), hosszanti merevítő kötéllel. Az oldalán látszik még egy körfefutó kötél, feladata nem tisztázott.
A hosszanti merevítő kötél (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)
Sahure (k.b. i.e. 2480) fáraó rövid palánkos hajójának modellje, hosszanti merevítő kötéllel, árboc támasszal, "A" alakú árboccal. (A hajótípus eredete: i.e.2650, Imhotep gyártotta sorozatban a Dzsószer piramis építéséhez. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzs%C3%B3szer-piramis).
Vitorlás hajó ábrázolása i. e. 2340 körül, csak egy korábbi hajó ismeretes
(Muzeum of Fine Arts, Boston, https://collections.mfa.org/objects/147794)
I.e. 2000 körüli, Mehenkverte - egy magas rangú tisztviselő- sírjában talált modell, melyen a merevített póznaárboc és oldalmerevítő kötelek láthatóak. Más hajókon jól látható erős kötélfonatokkal erősítették az árboc alsó végét.
I.e. 2000 körüli, a Mehenkverte hajója, minden hajóra építettek kis fedett nádépítményt, szögletes, vagy itt nádból, vesszőkből fonott, gömbölyű tetejű kabint, a napfény ellen.
Emelőnek is alkalmasak az "A" és "I" alakú, árbocként használt cédrusgerendák: Hatsepszut fáraónő egyik Punt-i, kereskedelmi hajóját gyakran ismertetik, mert póznaárboccal épült, a merevítő kötelek és a látványos orr és tat emelvények miatt is. Új szerkezeti elem a hajó alatt végig futó keel, a hosszanti merevítés, amit a hükszoszok hoztak Egyiptomba i.e. 1600-as években (http://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html ) a bronz szerszámokkal együtt. Hatshepsut királynő szervezett egy öt nagy teherszállító hajóból álló expedíciót egy Punt nevű országba, a kutatók találgatják a helyét, feltehetően Szomáliában volt. A visszaindulást ábrázoló falikép, amit teljes szélességében idemásoltunk, sok érdekes részletet tartalmaz:
Hatsepszuth fáraónő expedíciós hajója Puntban, kb. Szomália környékén lehet, onnan hozták az obszidiánt. Az árbocok tetején jól megfigyelhető a kötéleket elosztó-, emelő-, rendező-keret, nagy súlyok (kövek) emelésére is alkalmas. (Képek forrása: https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/23-az-egyiptomi-hajok-toertenete.html?layout=blog&Itemid=101)
Az árbocokat és a kormányevezőket (a nagy hajókon hat darab 3-5 méteres kormányevező volt) a méreteik miatt cédrusfából készítették a hajóácsok. Az i. e. 2600-as évektől épített rövidpalánkos (kb. 105 cm hosszú) akáciafa-palánkos hajó nem maradt ránk. A cédrusfa és az akáciafa fa is mézga tartalmú, tengerálló fa, nem egyformán tartósak, a cédrusfában van olaj is. (Egy fa fajta tartóssága határozza meg, hogy mennyi ideig képes ellenállni a környezet romboló hatásainak, az években kifejezett használati időtartammal jellemezhető. A tartósságot egyrészt a fa belső tulajdonságai, másrészt a környezet, a felhasználás helyén uralkodó viszonyok -oxigén, nedvesség- határozzák meg. A fa természetes tartósságára sűrűségéből, a sejtjeinek tápanyagtartalmából, mézga-, gyanta- és csersavtartalmából következtethetünk. Egy fajon belül legtöbbször a nagyobb sűrűségű anyag a tartósabb.)
Az ókori leletek majdnem kizárólag tamariszkuszfa, cédrusfa, akáciafa leletek. Dzsószer idejétől cédrusfából építették a temetési hajókat és akáciafából a kőszállító hajókat, https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_royal_ships.)
Hatsepszuth fáraónő expedíciós hajója az i. e. 1400-as években, rekonstrukció
Föníciai hajó, a legkorábbi roncs, i. e. 1305 -ből (https://hu.wikipedia.org/wiki/Uluburuni_haj%C3%B3roncs)
Uluburun, a legkorábbi hajóroncs i. e. 1305 -ből (https://hu.wikipedia.org/wiki/Uluburuni_haj%C3%B3roncs))
A roncsok és a szétszóródott rakomány eloszlása azt mutatja, hogy a hajó 15 és 16 méter közötti hosszúságú, a föníciai hajókhoz hasonló volt. Fenékgerendás, hajógerinc nélküli, de keeles vitorláshajó volt. A hajót és a fenékgerendát is libanoni cédrus- és tölgyfa deszkákból építették. A libanoni cédrus Libanon hegyvidékein, Dél-Törökországban és Közép-Cipruson őshonos. A palánkokat az éleiknél hornyokba fűzött vékony kötelekkel erősítették össze.
A hajón 24 kőhorgonyt találtak. A kő anyaga az Égei-tenger vidékén szinte teljesen ismeretlen mészkő fajta, de gyakran használták Szíria-Palesztina és Ciprus templomfalaiban.
A hajó rakománya nagyrészt olyan nyersanyagokból állt, amelyek kereskedelmi cikkek voltak és amelyeket ókori szövegekből vagy egyiptomi sírfestményekből ismertek. A rakomány megfelelt az egyiptomi El-Amarnában talált amarna-levelekben felsorolt királyi ajándékoknak, pl. egyiptomi ékszerek, réz- és ónöntvények, a nyers réz rakománya összesen tíz tonnányi, összesen 354 "ökörbőr alakú" (téglalap alakú, minden sarkából kinyúló fogantyúval, mert a szárazföldön szamarakon, gyékényzsebekben szállították), továbbá 121 réz zsemle és ovális alakú öntvény. Az ólom - izotóp-analízis azt mutatja, hogy a réz Ciprusról származik. Egy tonna ónból rézzel körülbelül 11 tonna bronz ötvözhető. 2022-ben kiderült, hogy az ón egyharmada az üzbegisztáni Mušiston bányából származik. (A törökországi Torosz-hegységben található Kestel-i ónbánya i. e. 1700 körül kimerült.)
Legalább 149 kánaáni agyagtégelyt (széles körben megtalálható Görögországban, Cipruson, Szíria-Palesztinában és Egyiptomban) találtak. Egyik tégely üveggyöngyökkel, sok más olívabogyóval volt megtöltve, de a többség a pisztácia (terebinth) gyanta néven ismert anyagot, a terpentin ősi fajtáját tartalmazta.
A 18. dinasztia idején, Tel el Amarna lelőhelyéről származó kánaáni tégelyszilánkok közelmúltbeli agyagszövet-elemzései egyedi agyag-jelölést hoztak létre, amely látszólag ugyanaz, mint az uluburuni hajóroncsnál, a típus kizárólag Amarnában kapcsolódik a pistacia szállításához.
Körülbelül 175 kobaltkék, türkiz és levendula üvegöntvényt is találtak (a legkorábbi ismert ép üvegrudak). A kobaltkék üvegtömbök kémiai összetétele megegyezik a korabeli egyiptomi edények és mükénéi függőgyöngyök kémiai összetételével, ami közös forrásra utal.