HAJÓK TÖRTÉNETE: NÁD VITORLÁSOK A FÖLDKÖZI-TENGEREN ÉS KÖRNYÉKÉN

 

 

 (2019 január)

 

 

ABSTRACT 

A sziklaképek és az obszidián leletek alapján már i.e.10000 körül építettek sokevezős nádcsónakokat az Égei-tengeren és a Kászpi-tónál is. A korai sumer és egyiptomi nád-halászhajók i.e. 5000 körül lényegesen különböztek a T. Heyerdahl által épített vitorlás hajóktól: alacsony építésű evezős halászcsónakok voltak, az etiópiai Tana-tó ma épített csónakjaival mutatnak rokonságot. A sumerek bitumennel, aszfalttal vízmentesítették a nádtutajok alját, a természetes bitumen, aszfalt az Eufrátesz mentén előfordul (a szurok lepárlás terméke). A görög szigetek közötti is több mint 12000 éve nád hajóztak, vizsgáltuk a navigálás módját is. Szerencsés egyiptomi (faragott kovakés- csontnyél faragások) leletek alapján lehet következtetni a sumerek Nílus-deltai jelenlétére k. i.e. 3450 körül. / According to petroglyphs and obsidian finds, reed boats with many boats were built in the Aegean Sea and on Lake Caspian as early as around 10,000 BC. The early Sumerian and Egyptian reed fishing boats of around 5000 BC were very different from the sailing boats built by T. Heyerdahl: they were low-built rowing fishing boats.  They are related to the boats built today on Lake Tana in Ethiopia. The Sumerians used bitumen and asphalt to waterproof the bottom of the reed boats, natural bitumen and asphalt occur along the Euphrates (a product of pitch distillation). Reed boats were also used for navigation between the Greek islands more than 12,000 years ago, and we are also investigating the way they were navigated. Fortuitous Egyptian finds (carved flint- bone-neck carvings) suggest the presence of Sumerians in the Nile Delta around 3450 BC.  

BEVEZETÉS

A sumer és egyiptomi nádhajókról pecséthengerek, késfaragások, faliképek, sírmellékletek, kerámia-edény képek szerint: i.e. 3000 előtt nem sokkal kezdtek el fahajókat építeni Egyiptomban, ezek temetési bárkák, Naphajók voltak. (Az időpont fontos, mert a képeken a magas orr és tat építésű egyiptomi nádhajókat teljes biztonsággal néha nem lehet megkülönböztetni a fahajóktól.) I.e. 10000 körüli időkből már  léteznek vitorla ábrázolások sziklaképeken (http://www.iro.umontreal.ca/~vaucher/History/Prehistoric_Craft/), i.e. 5000 után fordul elő először négyszögletes – hátszélben használható- vitorla ábrázolás a sziklarajzokon. Nagy halászcsónakokat építettek árboccal is, az „árbocnak” a hálók kezelésében is lehetett szerepe. (Hermann Ottó gyűjtött és vizsgált hasonló póznás halászháló emelőket.)

                                                                                                                                                           

                                                                                                                         Egyiptomi sziklavésetek, vitorlás nádhajók (4)

SUMER NÁDHAJÓK

A i.e. 4. évezredben már biztosan használták a nádtutajokat a Földközi-tengertől keletre is, a következőkben vizsgált gobusztáni (Azerbajdzsán) nádhajók voltak még régebbiek. A sumer hajók alacsony építésű evezős nádtutajok: az evező emberek méretének és a szállítandó súlynak megfelelő oldal magasságú és szélességű nádhajókat építettek, ez a nádkötegek átmérőjét meghatározta. Az azonos átmérőjű – de elvékonyodó-  nádkötegeket kötelekkel és/vagy párhuzamos farudakkal fogták össze az evezősök miatt, eggyel v. többel, a keresztfák hossza a hajó szélessége volt. Egy-két száz éve még Európában is keresztfás módszerrel nádhajót:

                                    Nádkötegek összefogásának módja keresztfával (Herrmann Ottó: A magyar halászat könyve                                     ill. https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_n%C3%A9pi_hal%C3%A1szat .)

A nádkötegek száma a csónak építési céljának megfelelően változott: halászatra, evezős közlekedésre keskenyebbet, könnyebbet kötöttek, teherszállításra és a tengerre nagyobb és több kötegből készítettek tutajt. Valószínúleg állva, vagy tolórudakkal eveztek.

                                             

          Eufráteszen élő mocsári arabok készítette mai nádtutaj – kb. 30 cm-35 cm a nagy kötegek átmérője

(nagy kunyhót is építenek nádból, fordított „U” alakú, hasonló méretű kötegek tartják a domború tetőt, ma a turisták kedvéért), a hajó oldalán hullámvető kötegekkel. (4)

Az eufráteszi mocsári arabok teheneket is tartanak és az „úszó” nádszigeteken élnek. Ezek valóban úsznak feltéve, hogy a lápi szigetek cölöpökkel nincsenek rögzítve, azaz nem valódi szigetek:

 

Mocsári arabok, nem is régen, az Eufráteszen az úszó szigeteken (4)

Az úszó szigetek is mutatják, hogy a nádhajók nem süllyedtek el. A náddereglyék megszívták magukat vízzel, bár naponta kihúzták, a parton szárítoták, tárolták őket. Ez a tulajdonság tengeren fontos, a nem túlterhelt nádhajó még viharban is biztos menedék volt, csak hajózásra alkalmatlanná vált. Tutajaik hasonló alakúak voltak, mint az ősi sumer ezüst csónakmodell.

Ma is használt nádvágó halászcsónak és guffa (sokszor bőrrel borított volt) az Eufráteszen, alatta egy kerek guffa, a guffa teherszállító tutaj (4)

Megjegyzendő, egy sumer ezüst evezős csónak lelet, a Hufu fáraó idejéből (i.e. 2550) származik és a fáraó hajójára hasonlít, (funkcionális hasonlóság), azaz i.e. 2550 körül (Büblosz, a Nílus-Deltában Buto, és D-n, a Delta elágazásánál Memphisz voltak a korban neves kikötők Ny-n): 

Sumer ezüst csónakmodell kb. i.e.2600-2500-ból (4), ami 4-5 evezős börrel borított bitumenes nádból készült, a falkatrészek eper- és akáciafából,  a nádasokban a halászok ma is használnak hasonlót, de fából vahy műgyantából.

A mai bőrrel borított változatok:

Hegyes bőrrel borított bitumenes nádcsónak, a deltai nádasokban halásznak hasonló csónakkokkal (https://en.wikipedia.org/wiki/Mashoof)

A sumerek talán bitumennel (amivel kereskedtek is) szigetelt nádtutajokkal a tengeren is hajóztak, pl. rezet szállítottak nádhajókkal az akkor még sokkal kisebb Perzsa öbölből, „dilmunjárók” -nak hívták a tengeri hajósokat: Dilmunba (Bahrein) jártak réz ingótokért (1, öntvényekért), sőt az indiai Meluhhában is kereskedtek (1). Nincs kép vitorlásokról, de a vitorlát ismerték. A Kászpi-tavi Gobusztánban ( ld. később) több mint 10000 éve ismert a vitorla és É-n enklávékat alapítottak. A fából készült hajók építését nem sikerült belátni.

Mezopotámiai kereskedelmi útvonalak az i.e. 3. évezredben (4)

Ny-n  Büblosz, a Nílus-Deltában Buto, a Delta elágazásánál Memphisz voltak a korban neves kikötők. A sumer hajók kisebbek voltak az egyiptomi nádtutajoknál és hasonlóan volt evezőkormányuk.

Jellegzetes alakú, ívelt-szögletes sumer nádhajó, felkötött tattal (4)

 A sumerek csak az Eufrátesz folyó alsó szakaszán hajóztak, a felső szakaszon talán már az ő idejükben is guffával szállítottak, ami egy ágakból font, kosárra erősített bőrökkel szigetelt ősi kerek csónak, ma is használják:

                                                 Több mázsa, pl. szamarak szállítására is alkalmas guffa régen és ma, ügyes ágvázas tutaj (4)

A bika ábrázolása itt szimbolikus vallási jelentésű, jellegzetes nádtutaj, az orrban álló ember kezében mélységmérő van (4)

             

Sumer nádhajók pecséthenger képen, állatok szállításra is használták (4)

A hengeres pecsétek a sumer írással együtt jelentek meg i.e. 3200 körül. Létezik egy sumer ezüst csónak lelet (ami a Khufu fáraó idejéből származik, azaz i.e. 2550 körül, Khufu szép temetési bárkája ismert temetési hajó lelet), ami hasonlít a "A magyar halászat könyve” -ből származó bödöncsónakhoz:

                       Fatörzsből égetett-faragott szegedi halászcsónak, az ősi csónakok alakja azonos (Herman Ottó nyomán)

A sumer ezüst csónak (kb. i.e. 2600-ból) alakja egyezik – funkcionális egyezés- a Herman Ottó könyv szegedi csónak alakjával, amivel előre-hátra is lehetett evezni a nádasokban, ez a hálóval történő halászatnál fontos volt.

 D-n hajózható az Eufrátesz, a partján É-ra vezetett a kereskedelmi út a fagerendákért és voltak rajta gázlók, pl. Emarnál, a Perzsa-öböl pedig kisebb volt, mint ma.(4)

A sumer hajók eredete a Samarra, Ubaid (i.e. 6500-3800) kultúrák területén keresendő:

                                                                               A későbbi Ubaid kultúra területe (4).

Több kerámia hajómodellt találtak Eriduban (az első kikötőváros), Urukban, Uqairban, Mashnaga-ban, és a mai Kuvait, Abu Dhabi területén is. Kuvaitban (a nevezetes H3-s jelű ásatási helyen, i.e. 5300-4900) találtak árboccal szerelt fa halászhajót is, az árboc a hálók kiemeléséhez is alkalmas lehetett. 

ÉGEI-TENGERI, KIKLADIKUS  HAJÓK I.E. 3000 ELŐTT

A magas orr és tat kialakítás miatt ezeket a hajókat „szögletes”, vagy „kikladikus” hajóknak nevezik. A szögletes kiképzés miatt sok kutató fahajóknak gondolja e hajókat, lehettek nádhajók is. A ókori görög városok a szigetvilágban és Anatólia partjain, az Égei tengeren és a Peloponnészosz K-i oldalán alakultak ki, ahol a népek a Ny-i oldalon sokáig törzsi szervezetben éltek, É-n Trákiában vagy Macedóniában is. A palotagazdaságok megjelenéséig irreális tengeri fahajók építéséről gondolkodni, - a tengeri fahajók építése nagy megterhelést jelentett a közösségeknek és szervezést igényelt, mint a gabonatermelés, raktározás-,  tehát a tengerre is kellett nádtutajokat építeniük. A Földközi-Tengeren és Egyiptomban használt nádcsónakhoz hasonlókat ma is építenek Etiópiában, a Tana tavon:

                                                                   Egy személyes, Tana tavi mai halászcsónak (4)

„Varrott” tutajnak, dereglyének nevezik azt az építési módszert, amikor több, kisebb nádköteget szálirányra merőlegesen, kereszt irányban vékony lenkötelekkel összeerősítenek.

                     Szállítás a Tana tavon napjainkban. Mielőtt a kormánylapátot kitalálták, arccal menetiránnyal szemben eveztek (4)

A tengeri hajóknál a hajó két végén a nádat magasabbra kötötték a hullámok miatt, a kötegek erősebbek voltak, mint a folyami hajóknál és 6-12 pár evezett a 10-14 m-s hajóban. Vannak sziklarajzok, ahol az evezők száma több mint 24, „beforgatott ábrázolással", elég valószínűtlen, hogy 2x24 lenne. A tengeren is éjszakára kihúzták a hajót, azért is, hogy ne szívja meg magát vízzel. Ha minden nap használták és kihúzták, akkor is szigetelés nélkül 2-4 havonta új csónakot kellett készíteni. A nagy ókori találmány a gúzsköteles kormánylapát volt. A nádhajós halászat alakította ki, hogy a kisebb csónak orra és vége is azonos kiképzésű.  Addig csak arccal előre eveztek.

                                                              Navigáció a görög szigeteken: szigetről szigetre eveztek. (4)

Maximum napi 15-20 km-t haladtak a szigetek között és látótávolságra. Az egyik Théra közelében lévő görög szigeten, Meloszon találtak egy 13000 évvel (nem elírás!) ezelőtt művelt obszidián bányát. Az időpont fontos, adalék Kréta szigetére (i.e. 3600 körül) és Európába (i.e. 5150 után) történt bevándorlásokhoz. Csak vízen szállíthatták el az obszidiánt, a szigeten ma sincs település. I.e. 5150 előtt történt szárazföldi bevándorlás Anatóliából, mert ekkor szakadt át a Boszporusz-szoros.

(Intenzív kutatások folynak arra vonatkozóan, hogy milyen módon működhetett az obszidián szállítása: egy mai építésű nádcsónakkal sikerült szigetről-szigetre, Meloszról a szárazföldre kijutni, öt szigeten keresztül és hét nap alatt, Athénig eljuni. „A régészek már korábban is találtak obszidián tárgyakat a peloponészoszi Franchi barlangban, Mélosz szigetétől nagy távolságra, de ezek korát csupán i.e. 8500 körülire datálták. A tárgyak eredetét kísérleti eljárással határozták meg: Laszkarisz és társai az obszidián-hidrációs keltezést tömeg-spektrográffal (OHD: obsidian hydration dating), valamint egy másik tömeg-spektrometrikus technikát (SIM-SS: secondary ion mass spectrometry of surface saturation), azaz elemi összetevők mérést  alkalmaztak, melyek segítségével megállapították, hogy egyes leleteket jóval korábban készíthettek. A kutatás eredményeiből és az obszidián lelőhelyéből következően a korban már hajózniuk kellett a térség lakóinak. A kutatócsoport tanulmányát (2019) a Journal of Archaeological Science szeptemberi számában jelenteti meg.”

Navigálás: A Peloponnészoszról, vagy Ephezoszból, Miletoszból hajókkal első sorban Meloszra, Gyalira, majd i.e. 3600-tól Krétára, Thérára hajóztak. É-n Trójából a part mentén. Szigetről-szigetre eveztek, napi 10-20km-t. Giali szigetre is jártak obszidiánért. Giali, Gyali, ami a malomköveiről is nevezetes ( https://en.wikipedia.org/wiki/Nisyros), a Niszirosz és Kos szigetek között található. Nappal a látótávolság a tengeren km-ben: L (km) = 3.57 SQRT h, ahol h a megfigyelő tengerszint feletti magassága méterben, azaz tengerszinten 4.5 km, 1.7 m magasról, az SQRT négyzetgyök vonást jelöl. A halászok ismerték az útvonalakat. A navigálási módszer szerint a görög szigeteken általában vannak hegyek, ekkor a látótávolság km-ben L= 3.57 SQRT h, ahol h a hegy magassága m-ben, így 20-25 km-re elláttak.

GOBUSZÁN NÁDHAJÓI (Kászpi-Tó partján)

Az Azerbaidzsan-ban (idézet: „Petroglyphs from the Mesolithic period (Azerbaijan, 12,000 - 7,000 BCE) show large reed boats”) felfedezett mezolitikus sziklarajzok – sok száz darab és sok mindent ábrázolnak, (https://en.wikipedia.org/wiki/Gobustan_National_Park) sarló alakú hajókat is – korát több mint 10000 évre becsülik, kutatják. A görög Melosz szigeten az egyik obszidián bányát már 13 ezer éve művelték. ¹⁴C-s izotóp vizsgálattal kizárólag szerves agyagok korát lehet  közelítőleg becsülni, így meg kell várni, amig a kutatók pontosabb kormeghatározást is publikálnak. A gobusztáni hajóábrázolások minimum a megfelelő ubaidi, egyiptomi (nagadai) ábrázolásokkal egyidősek.

Az egyiptomi tengeri hajó ábrázolások is sarló alakúak, de előfordul a Tana tó nádcsónakjaihoz hasonló terrakotta modell is Egyiptomban:

Gobusztán a Kászpi-tó partján (4)

A gobusztáni sziklaképek elemezhetőek: 6-8 pár evezős nádhajók, a hajóorr biztosan megemelt, kormányevező néha nem látható. (A korabeli ábrázolásokon a nem látható evezőket „beforgatva” ábrázolták.)

       A keresztrudak értelmezése kérdéses (4)

Az eredeti faliképek:

Gobusztán-i sok evezős nádhajók, legalább egy idősek az ubaidi, nagadai leletekkel (4)

Gobusztán területén alakult ki több  korai réztárgyakat előállító kultúra, végül a nevezetes Kura-Araxes kultúra.

 EGYIPTOMI NÁDHAJÓK

Az egyiptomi nádhajókat i. e. 3500 táján már halászatra, gabonaszállításra használták a Níluson. A legkorábbi hajó ábrázolások a Nagada korszakokból származnak, kb. i.e. 3600 utáni időkből, amikor már pár száz éve raktározták is a gabonát- ami olyan fontos, mint a tűz ismerete- és szállították az élelmiszereket és terményeket, állatokat. A 16 evezős nádtutajok hajó szerű kialakításához, építési tapasztalatainak összegyűjtéséhez hosszú idő kellett.

Nádcsónak terrakotta modell a II. Dinasztia korából (Az első két dinasztia uralkodásának ideje, az i. e. kb. 3000–2600 közötti időszak „archaikus” korként ismeretes, amely megelőzte az Ó-birodalom korát) (4)

Egy  "szögletes" egyiptomi modell hajó:

                   Nádtutaj modell, megemelt tatttal, hogy hátulról ne csapjon be a víz (4)

Ábrázolások vízfolyások sziklafalain (https://aaa.revues.org/920?lang=en ):

és múzeumi kerámia edényeken találhatók:

                                             Sarló alakú 16 evezős nádhajó árboc ábrázolással (Lipcsei Egyiptomi Múzeum)

                                                                    A forma kikladikus, bár erősen torzított, egyiptomi kerámia (4)

           Az orr magasba emelkedett, sarló alakú egyiptomi hajó, kikladikus alakú hajókat is építettek, árboc ábrázolással. (4)

A Níluson lefelé az áramlással úsztattak, vitorlát csak Dél felé, a folyásiránnyal szemben használták, mert a szél többnyire a tenger felől fújt. (Érdekes, hogy ismerték a gumiarábikum-ot, ami az arab mézga, latinul gumi arabicum, gummi mimosae, az akáciafa gumiszerű váladéka, mézgája  kifőzve ragasztószer i.e. 2000 után, és a cédrusfa kátrányt, és az aszfaltot, lenolajat is, de meglepő módon nem használták a tutaj építésben.) Az evezők rögzítéséhez fakereteket erősítettek a tutajra. 

Nagada kori, i.e. 3500 szikla rajz, árboccal, ami a hieroglifákban is hajót jelöl, a szögletes és a sarló alak ábrázolások együtt. (4)

Az evezős tutajokon a vitorla nélküli árboc ábrázolások értelmezhetők úgy is, hogy a halászhálók kiemeléséhez használták az árbocokat: az evezős nádtutaj ábrázolásokon sokszor nincs vitorla, de van árboc. Sok evezős, hosszú nádhajók esetén van egy probléma a hullámzó tengeren, amit T. Heyerdahl is leírt és a kis tavi- folyami csónakoknál nem létezik: a hosszú test rugalmas deformációja a hullámok miatt. Ennek csökkentésére alkalmas az árbocon átvezetett, orra-tatra kötözött kötél. A viking hajókkal kapcsolatban is lehet hasonló rugalmas deformációról és tartó kötélről olvasni. Az i.e. 2650-től épített "gömbölyű", rövid akáciafa palánkos kőszállító dereglyék fedélzetén átvezettek, tartókon keresztül egy combvastagságú len- vagy kenderkötelet, ami bizonyíthatóan a fedélzetet merevítette, (azaz hossztartó), de volt egy hasonló másodlagos funkciója is.

A papirusznád egy sásféleség. A rostos levelekből szőtt (ekkor még vízszintes "szövőszéken", a függőleges szövőszéket a hükszoszoktól veszik át i.e. az 1600-s években) anyagot gyékénynek nevezik és a papirusznádból készítettek.  A vitorlák anyaga lehetett gyékény, len, esetleg kender. A lenből a ruhákat szőtték. A korai fahajókon is az "A" alakú talpas, billenő árbocra hosszú és keskeny papíruszsás vitorlát szereltek, feltehetően a nád vitorlásokat is hasonlóan szerelték. Csak hátszélben használhatóak. Később kb. azonos méretű (fele magas, de kétszer olyan széles) vitorlát szerelnek az "I" alakú árbocra, ami több mint egy tonnával könnyebb volt. Az i.e. 1600-s években hagyják el az alsó vitorlarudat, aminek az előfeltétele a hajó oldalra sodródását erősen csökkentő, iránytartást biztosító keel ("false keel").   

Punti expedíciós keeles fahajó modell, i.e. 1500 körül, hosszanti fedélzeti kötél, spanyol feszítővel (4)

 "A" alakú árboc állítás spanyol feszítővel (4)

  

A nagy nádhajókat vékonyabb-vastagabb kötelekkel összekötözött papiruszkévékből építették, a csónak tatja meredekebb a képen is. (4)

A vázán „sarló” alakú hajó, árboccal, Nagada III. korszak-ból:

A nád kötegek kötözése:

Egyiptomi kötél készítő manufaktúra, már korán ismerték a pászmák ellenkező sodrását. (4)

Vitorlás- evezős fahajó, baloldalon fent egy hajós kötélcsomóval, a hajóorrban egy tolórudas hajós, i.e. 2600 körül. (4)

Egy mai nádhajó, a már ismertetett Tana tavi kis csónak:

Összehasonlításhoz a 2 méteres Tana-tavi nádcsónak felépítése: rétegesen varrott, ami lapos építésű és „kis” kötegekből. A nagyobb hajókat is 30-40 cm -enként kötötték-varrták. A nagy nádtutaj kötegelt, mint a széles „szögletes” sumer nádtutajok.

HAJÓK KÉSFARAGÁSOKON

Késnyél faragás kevés van, 3-4 db, fel lehet tételezni, hogy csak uralkodók részére készítették és nem hétköznapi használatra. Intenzív vitákat váltottak ki a faragások értelmezései. Sumer-egyiptomi hajók együtt is szerepelnek, nagy vita lett belőle.

Egy kovakő kés, ami nem váltott ki vitát (http://xoomer.virgilio.it/francescoraf/hesyra/Egyptgallery071.html ):

Nagada III. korszakból, GebeTrif-i kés (4)

A következő késnyélen lévő ábrák értelmezése már vitatható, ez a Metropolitan Múzeum kése, a jobb felső sarokban egy sumer nádhajó tatja látható, de nem írnak róla az elemzésben!

A Metropolitam Múzeum kovakőpengés és elefántcsont nyelű kése, guffaevezőkkel, kb. i.e. 3200-ból, a Nagada II. -ből 

http://www.marine-antique.net/Metropolitan-Museum-Knife-handle (Függelék I.)

A felső képen alul a 3 egyiptomi sarló alakú hajó is balra halad, fent a sumer hajó (a tat kialakításából következik, hogy sumer) is balra és kormányevezője és kormányosa is van. Az alsón ülő ember – arccal a kabin felé (az árbocot másként ábrázolták) – a kormánylapátot kezeli. Kérdés: a bal alsó álló alak fején mi van? (vö. Narmer palettán a  Felső-Egyiptomi király-koronát.) A hajón érkezett sumerek szabadon mennek valahova, az alul ülők, (fogolynak látszó Alsó-Egyiptom-iak) várakoznak. A kormányos is szakállas, nem egyiptomi. Az evezőket vivő emberek másik kezében mi lehet, mert ennek ismerete sokat segítene? Nádast is ábrázolhat a hajók alatti mintázat.

Eufráteszi guffa csónak: fonott kerek kosár, bőrrel borítva, evező-ábrázolással.(4)

A korai sumer jelenlét a Deltában (a Gilgames eposzban egyértelmű utalás található cédrustörzsek leúsztatására az Eufráteszen Urukba, i.e. 2650 körül, az Eufrátesz felső folyása nem volt hajózható) figyelemre méltó: talán hajóval jutottak el Butoba, ami a Deltában található. D-Föníciában is megterem az ismert papirusz sás féleség, ami a hajókészítéshez szükséges. A part mentén hajózva - éjszakára kihúzták a partra a hajókat, ami a hajóknak is hasznos volt, kiszáradtak - volt megközelíthető a Delta közepén fekvő Buto, a sumerek számára. Nem tudjuk, hogyan kerültek kapcsolatba korábban, az Alsó-egyiptomiak mutathatták az utat, akik már a 3. ezred forduló előtt is jártak Byblos vidékén. A a sumerek az Eufrátesz mentén érkeztek Ny-ra. 

A nevezetes Narmer palette i.e. 3000 -ből, predinasztikus Alsó- és Felső Egyiptom egyesítésével (1, Kákosy) kapcsolatos (4)

Egy további,  igen sok polémiát Gebel el-Arak-i, abydoszi kovakés, elefántcsont késnyéllel:

              

      Kovakés (kb. i.e. 3200-3000, bizonytalan a datálása, lehet későbbi is!), Abydoszból, nagyított képét elemezzük. 

(Elgondolkodtató a kép datálása, a nyelét kölön, egy bazárban vették, nem kutatható: a kés később került É-ról Abydoszba mint i.e. 3400? ) 

A jobb oldali képen egy szakállas sumer uralkodó látható két oroszlánnal, az egyetlen sumer uralkodó ábrázolás Egyiptomban. Megrendelésre is készülhetett a kés, mint egy sumer uralkodónak szánt ajándék. A Deltában, Butoban volt egy sumér enkláve (Kákosi, 42-43.o.), a folyamatban lévő ásatások talán szolgáltatnak pontos időpontot. A sumer és az egyiptomi írások első közelítésben egy idősek, a legkorábbi írásjelek i.e. 3200 előttiek. A Nagada III: i.e. 3200-tól i. e. 3000-ig terjed, gyakran nevezik „protodinasztikus” kornak. A nyél megtalálásának körülményei, eredete: bizonytalan! " Origin:  The knife was purchased in 1914 in Cairo by G. A. Bénédite for theLouvre... At the time of its purchase, the knife handle was alleged by the seller to have been found at the site of Gebel el-Arak, but it is today believed to come from Abydos.” https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife and "At the time of its purchase by Bénédite, the knife handle was said by the dealer to have been found at the site of Gebel el-Arak (جبل العركى), a plateau near the village of Nag Hammadi, 40 kilometres south of Abydos. However, the knife's true provenance is indicated by Bénédite in his letter to Boreux. He wrote: [...] the seller did not suspect that the flint [blade] belonged with the handle and presented it to me as witness of the recent finds from Abydos. That the knife did indeed originate from Abydos is supported by the otherwise total absence of archaeological finds from Gebel el-Arak, while intensive excavations were taking place at this time at the necropolis of predynastic and early dynastic rulers in Abydos.")

 Hogyan kerülhetett két sumer hajó a Nílusra? Tengeren biztosan nem, a Perzsa öbölben lévő Dilmun is a világ végét jelentette a sumereknek, az Arab-félsziget megkerülése egy evezős nádhajóval nem reális. Vagy Butoban, az enklávéban építették a sumerek egyiptomi papirusz sásból, vagy  Bútóba É-ról érkeztek, a part mentén hajózva Kánaánból, ott is volt papirusz sás és építettek hajót Byblosz környékén is.

I.e. 3200 után, a Gebel el-Arak kovakés, víziló v. elefántcsont nyéllel: nagy méretben, a kovakő pengének csak az egyik oldala csiszolt.

A nyélen lévő faragás nagyítva:

A nyél egy része (az bal alsó két regiszter, azaz ábrasor) kinagyítva: valószínűleg nem hamisítvány - ami a részletekből következik-, egyiptomi-sumer harci játékokat v. imitált csatát, továbbá nádhajókat ábrázol, harcosok azonos öltözékben, övükön a korban szokásos állatfarokkal, a rövid hajúak az egyiptomi harcosok, mert az alsó egyiptomi hajók temetési hajók (az ibex miatt, ami egy kecskeféle). Ibex-es temetési hajó alul (a rövid hajúak esnek le az alsó regiszteren, ők a vesztesek):

Ibex kecskés temetési sírmelléklet (4)

A  sumer hajók jobb kéz felé haladnak a késen, az egyiptomi hajók balra. E miatt lehetne csata, de játék is lehet, mert a hosszú hajú sumerek fegyvertelenek és mert az egyiptomi harcosok minden más ábrázoláson győztesek a faliképeken (igaz ez a sumereknél is), egy győztes ilyen ábrázolás:

A sumer hajók rajza:

Egy rövid hajú evezős köti ki (vagy el) az egyik sumer hajót az előoldal alsó képén és a kikötés nem a győztesek és uralkodók dolga: a hajókötelet a „vendéglátó” kezeli, ez esetben az rövid hajú egyiptomiak.

A valódi háborúkat az egyiptomiak durva képekkel szokták volt ábrázolni: a bal oldali regisztereken felül a hosszú hajú sumerek fegyvertelenek, éppen fogságba ejtik őket. Mégis a sumerek a győztesek az alsó kép szerint: Ez ellentmondás a képen, talán az a feloldása, hogy a Nílus-deltai egyiptomiak megtámadták az enklávét és Felső-Egyiptomiak megvédték a sumereket, e korban sokat háborúzott a két Egyiptom.

IRODALOMJEGYZÉK