MEDITERRÁN HOLDNAPTÁRAK

 

 

 

 

 

 

MEDITERRÁN HOLDNAPTÁRAK

 

 

 

(2024 július)

 

 

ABSTRACT

A holdnaptárak számtalan változatban előfordultak. A tiszta holdnaptárt megkülönböztetik a luniszoláris naptártól. Az utóbbi egy olyan éves naptár, melyet 11-12 nap kiegészítéssel kaptak a 12 hónapos holdnaptárból. A hónapok hét napos ciklusokra bontása is a Hold fázisaival kapcsolatos. A görögök 10 napos ciklusokra bontották a hónapokat. Az antikühtériai szerkezet tisztán holdnaptár lehetett. // MEDITERRANEAN LUNAR CALENDARS: 

There have been countless versions of lunar calendars. The pure lunar calendar is distinguished from the lunisolar calendar. The latter is an annual calendar with 11-12 days added to the 12-month lunar calendar. The months are also broken down into seven-day cycles based on the phases of the moon. The Greeks broke the months into 10-day cycles. The Antiküthéra structure may have been a purely lunar calendar.

 

BEVEZETÉS

A holdnaptár (https://en.wikipedia.org/wiki/Lunar_calendar)  a Hold fázisainak havi ciklusain (szinódikus hónapok) alapuló naptár. A tisztán holdnaptárat megkülönböztetjük a luniszoláris naptár-tól: amely napév naptár, és a holdhónapjai napok, szökőhónap beiktatásával összhangba kerülnek a napévvel. A hónapok kezdete naptárról naptárra változott, egyes naptárak újholdat, teliholdat vagy félholdat használnak, mások pedig részletes számításokat is alkalmaznak. Mivel minden holdtölte körülbelül 29+1⁄2 nap, a holdnaptár hónapjai általában 29 és 30 nap között váltakoznak. Továbbá mivel a 12 holdtölte, azaz a holdév időtartama 354 nap, 8 óra, 48 perc, 34 másodperc (354,36707 nap), a tisztán holdnaptárak 11-12 nappal rövidebbek a napévnél. melyekben a holdhónapok egy 33-34 holdévi ciklus alatt végig járják a napév összes évszakát (lásd pl. az iszlám évek listáját). A ma használt Grgely-naptár a julián naptáron alapu, amit Julius Caesar Róma alapítása után 709-ben (Kr. e. 45-ben) vezettett be. A Julian naptárban egy év 365 napból állt, és minden negyedik évben egy szökőnapot iktattak be, és ehhez Julius Caesar az ókori egyiptomi naptárat vette alapul. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. 

 

Története

 Skóciában találtak egy holdnaptárt, amelyet a mezolitikum idejére, i. e. 8000 körüli időre datálnak. Egyes tudósok korábbi holdnaptárak mellett is érvelnek, a tudósok szerint az ősi vadászok már a paleolitikumban rendszeres megfigyeléseket végeztek a Holdról.

 

A holdhónap kezdete
A holdi és a luniszoláris naptárak eltérnek abban, hogy melyik nap a hónap első napja. Egyesek a hold első észlelésén alapulnak, mint például az iszlám nagy része által megfigyelt Hidzsri-naptár. Egyes holdnaptárakban, például a héber naptárban és a kínai naptárban a hónap első napja az a nap, amikor az adott időzónában csillagászati újhold van. Más naptárakban, például egyes hindu naptárakban minden hónap a teliholdat követő napon kezdődik.

A holdhónap hossza
Az egyes holdciklusok hossza némileg eltér az átlagértéktől, és a megfigyelések bizonytalanságtól és időjárási körülményektől is függenek. A pontatlanság csökkentésére kísérletet tettek arra, hogy rögzített számtani szabályokat alkossanak az egyes naptári hónapok kezdetének meghatározására. A legismertebb a táblázatos iszlám naptár: melynek 30 éves a ciklusa, 11 355 napos szökőévvel és 19 354 napos évvel. Hosszú távon körülbelül 2500 napévben vagy 2570 holdévben egy napra pontos. Rövid távon is legfeljebb egy-két nappal tér el a megfigyeléstől. Az algoritmust muszlim csillagászok vezették be a 8. században, hogy megjósolják a félholdak hozzávetőleges időpontjait,  amelyeket az iszlám holdnaptárban minden hónap első napjának a meghatározására használnak. A holdnaptárak: az iszlám Hidzsri naptár, Jávai naptár.

 

 

 

 

Holdfázisok miatt hét napos egy hét (https://hu.m.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Holdf%C3%A1zisok.jpg)

 

 

 

HOLDNAPTÁRAK

A legtöbb naptár holdnaptár, luniszoláris naptár (https://en.wikipedia.org/wiki/Lunisolar_calendar). Hónapjaik a holdciklus megfigyelésén alapulnak, és időszakos beiktatásokat alkalmaznak, hogy összhangot teremtsenek a napévvel.

Az ókori Egyiptomban használt szoláris "polgári naptár" egy még korábbi holdnaptárból való eredetének nyomait mutatta, amelyet az új naptár mellett továbbra is használtak vallási és mezőgazdasági célokra. A mai holdnaptárak közé tartozik a kínai, a koreai, a vietnami, a hindu, a héber és a thai naptár. Az ősi hellén, babiloni, és náhány régi D-Arábiai naptár holdnaptár volt.  

A beiktatások leggyakoribb formája az volt, hogy minden második vagy harmadik évben egy plusz hónapot adnak az évhez. Egyes holdnaptárakat az éves természeti események alapján is kalibrálnak, amelyeket a holdciklusok és a napciklusok is befolyásolnak. 

 

Az egyiptomi holdnaptárban (https://en.wikipedia.org/wiki/Egyptian_calendar#Ptolemaic_calendar)  minden hónap azon a reggelen kezdődött, amikor a fogyó félhold már nem volt látható. Az egyiptomi többistenhívő templomok bizánciak alatti bezárásáig a holdnaptárt használták a különböző kultuszok. A holdnaptár a hónapot négy hétre osztotta, a holdfázisok minden negyedét tükrözve. Mivel az egyiptomi nap kezdetének tekintett hajnali időpont pontos meghatározása bizonytalan volt, és nincs bizonyíték arra, hogy a megfigyelésen kívül bármilyen más módszert alkalmaztak volna a holdhónapok kezdetének meghatározására az i. e. 4. század előtt, nincs biztos módja annak, hogy a holdnaptár ismert dátumaiból pontos dátumokat rekonstruáljunk. A különbség az, hogy a napot a hajnal első fényénél vagy a napfelkeltekor kezdték-e, ami a holdciklus keltezett megfigyeléseiben 11-14 évnyi eltolódást okoz. Továbbra is ismeretlen, hogy az egyiptomiak hogyan kezelték a felhők okozta homályt. A fogyó félhold tényleges megfigyelése bizonytalan volt.

Egy másik egyiptomi holdnaptárról tanúskodik egy csillagászati papirusz, amely valamikor i.  u. 144 utánra datálható, és amely az egyiptomi polgári naptárral összhangban, és egy 25 éves ciklus szerint működő holdnaptárt vázol fel.  A naptár a hónapja a növekvő félhold első láthatóságával kezdődik, a ciklust úgy alakították ki, hogy az megfeleljen az újholdnak i. e. 357 körül. Ennek a holdnaptárnak a számításait a jelek szerint korrekció nélkül használták tovább a római korban is, még akkor is, amikor már nem feleltek meg pontosan a megfigyelhető holdfázisnak. A holdhónap - amelyet az egyiptomiak "templomi hónapként" ismertek - napjait külön-külön nevezték el és ünnepelték, mint a holdisten  életének szakaszait. 

 

Az ókori macedón naptár (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Macedonian_calendar) holdnaptár volt, az ókori Macedóniában használták az i. e. 1. évezredben. (A görögök 10 hónapos naptárt találtak ki.) 12 holdhónapból állt (354 napot jelentett évente), amelyhez beiktatott napokra volt szükség, hogy az évszakokkal összhangban maradjon. Mikorra a naptárt már az egész hellenisztikus világban használták, minden 19 éves metóniai ciklusba összesen hét beiktatott nap volt. A Metón-ciklus csillagászati fogalom, 19 évből áll, ami után a Hold fázisa az évnek ugyanarra a napjára esik. I. e. 433 körül tette közzé Metón görög csillagász. Tőle függetlenül a babiloni csillagászatban is ismert volt. A ciklus magyarázata, hogy 235 holdhónap hossza majdnem pontosan megegyezik 19 napévvel.  235 holdhónap hossza 6939,689 nap, a 19 tropikus év pedig 6939,602 nap. A két hossz közti különbség 87 ezred nap,  mindössze 2 óra. Metón a 19 éves időszakot úgy osztotta fel, hogy 12 db 12 hónapos év volt benne, és 7 db 13 hónapból álló év. A Metón-ciklust a babilóniaiak és az ókori görögök is a naptár kiigazítására használták.

Az ókori makedón naptár elnevezései Szíriában még a keresztény korszakban is használatban maradtak. A macedón hónapok nevei, akárcsak a görög hónapok legtöbb neve, a görög istenek tiszteletére rendezett ünnepekből és kapcsolódó ünnepségekből származnak, más görög naptárakban is szerepelnek.

A makedón naptár eredetileg babilóniai naptár volt, de a babilóniai neveket makedón nevekkel helyettesítették. A római Makedóniában szoláris naptárat is használták. Az éveket általában Babilon visszafoglalásától számították, ami az "1. év" lett. A modern Gergely-naptár  szerint i. e. 312 -nek felel meg. A gyakorlat a Szeleukida Birodalmon kívül is elterjedt, és az Antigonida Makedóniában, a ptolemaioszi Egyiptomban és más, Nagy Sándor hódításaiból származó hellenisztikus államokban is használatos volt.

 

 

  

 

Szürakúza ostroma, Arkhimédész tükrei  (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Thesaurus_opticus_Titelblatt.jpg)

 

AZ ANTIKÜTHÉRAI SZERKEZET

Sokáig legendának gondolták, de elképzelhető, hogy Arkhimédész kitalált az antiküthérai szerkezethez hasonló órafélét Szürakúzában (Arkhimédész írt egy kézikönyvet az éggömbök szerkesztéséről, és sok kutató neki tulajdonítja egy, a bolygók mozgását modellező, 37 fogaskerékből álló szerkezetet, 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Antik%C3%BCth%C3%A9rai_szerkezet). 

Az Antiküthéra-mechanizmus néven is ismert ókori óraműt 1900-ban fedezték fel egy hajóroncsban az Égei-tengeren. A roncs eredetileg római teherhajó volt, de rakománya görög lehetett.  A régészek szerint a hajó kb. az időszámítás előtti I. évszázadban indult útnak, mielőtt Antiküthéra szigete közelében (Kréta közelében, https://en.wikipedia.org/wiki/Antikythera) a sekély vízben elsüllyedt. A tárgy egy cipősdoboz méretű, sok fogaskerékből álló szerkezet, amit kezdetben órának véltek. Későbbi elemzések szerint: a korabeli csillagászati ismeretek alapján egy kart elforgatva mutatta a bolygókat, a tárcsákon elhelyezett ékkövek jelképezték a bolygókat, a Holdat, a Merkúrt, a Vénuszt, a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt. Az eszköz nemcsak a holdfogyatkozásokat és napfogyatkozásokat mutatta, hanem az olimpiák időpontját is. (https://index.hu/techtud/tortenelem/2021/03/16/kozmikus-modell-volt-az-antikuthera-mechanizmus/).

Az antiküthérai szerkezet (https://hu.wikipedia.org/wiki/Antik%C3%BCth%C3%A9rai_szerkezet) a naprendszerbeli objektumokhoz tartozó eseményidőpontok megállapítására, holdfogyatkozások előrejelzésére szolgált tetszőleges dátum beállításával („antiküthérai óra” -ként is ismert). Keletkezése i. e. 205 előttre tehető, ami kb. 1000 évvel azelőtt volt, hogy hasonló eszközök megjelentek volna a világ más részein. 

A szerkezetre 1902. május 17-én bukkantak 40 méter mélységben a Küthéra és Kréta között fekvő Antiküthéra szigete mellett a tenger mélyén keresgélő szivacshalászok, egy, az i. e. 1. században elsüllyedt római hajóroncsban. A készülék maradványai és rekonstrukciói: 

 

Antiküthériai szerkezet, modell (https://hu.wikipedia.org/wiki/Antik%C3%BCth%C3%A9rai_szerkezet)

Az antikühtériai szerkezet eddig megoldatlan problémája volt, hogy hány furat (az év napjainak száma) van az eszköz előlapján található naptárgyűrűje mögött. Az elemzés szerint a legvalószínűbb, hogy 357 furat található itt, ami közel megegyezik a holdév napjaival. Jóval kisebb a valószínűsége, hogy 360 lyuk sorakozik a tárcsa mögött. Továbbá kizárták a szerkezet keletkezése előtt és után is széles körben használt egyiptomi naptár napjainak megfelelő 365 furat lehetőségét.

2016-ban végzett nagy felbontású röntgentomográfiás elemzésekkel sikrült a szerkezeten szereplő rengeteg feliratot, csillagjegyek és hónapok neveit, továbbá az egykori doboz hátuljára erősített használati utasítás töredékeit is kiolvasni. A szerkezet belső működésével és felépítésével kapcsolatban több elmélet is versengett. Egy órásmester az építés során egy kérdésbe ütközött: hány furat lehet az előlap naptárgyűrűje mögött – ő arra tippelt, hogy valahol 347 és 367 között. A 77,1 milliméter sugarú eredeti gyűrűn egykor 354 vagy 355 furat lehetett. A lyukak elhelyezkedésében mindössze 0,028 milliméteres eltérés lehetett, vagyis az egykori mesternek pontosnak kellett lennie. Az egyiptomi hónapokat tüntette fel a naptárgyűrű.

Az antiküthérai szerkezet kézzel készített bronz fogaskerékekből és tárcsákból áll. A legnagyobb keréknek eredetileg 223 foga volt. A szerkezeten továbbá görög csillagászati feliratok találhatóak. A szerkezet 33 cm magas, 17 cm széles és 9 cm mély, bronzból készült és fatokban volt elhelyezve. Több mint 2000 írásjel és szimbólum található rajta. A fő szerkezet egyetlen, központilag elhelyezett tárcsa az elülső lemezen, mely a görög zodiákust és az egyiptomi naptárt mutatta. Hátul további két tárcsa helyezkedett el, melyek a holdciklusok és a fogyatkozások időpontjainak információit jelenítik meg.

 

 

                                                    A szerkezet (https://www.astynomia.gr/file/2008/02/SODN-ENTYPO-2008-upload.pdf )

 

 

A szerkezet eredete

Az antiküthérai szerkezet eredetéről nem tudunk bizonyosat, csupán találgatások léteznek. Egyes elméletek szerint „feltalálója” talán Arkhimédész volt, de idejében még nem volt ismert a görög tudósok előtt a Hold egyenetlen sebességű mozgása, -talán felismerte-, ezt nagyjából egy évszázaddal később Hipparkhosz tette ismertté a görög világban. Egy hasonló készüléket  i. e. 212-ben – amikor Arkhimédészt megölték Szürakuszai kifosztásakor – Marcus Claudius Marcellus római tábornok szerzett meg. A készüléket családi örökségként őrizték, s e család barátjaként Cicero talán láthatta is azt. (Cicero, De Natura Deorum II.88)

Argentin kutatók 2014-es közlése szerint a szerkezet hátlapja többek között egy i. e. 205. május 12-én lezajló napfogyatkozás dátumát jelzi előre, így ezen időpont előtt kellett készülnie. (Korábban radiokarbonos kormeghatározás alapján úgy gondolták, hogy a szerkezet i. e. 100 és i. e. 150 között készült).

A szerkezet működése

A szerkezet fogaskerekeit egy kar segítségével lehetett mozgatni. A fogaskerekek óramutató karokat mozgattak az előlap felett. A szerkezet jövőbeli vagy múltbéli dátumok megadásával pontosan megállapította a meghatározott időpontban a Nap, a Hold és a további öt, akkoriban ismert bolygó helyét (Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz).

A szerkezet nem görög aritmetikát, hanem babiloni matematikát használt. Előlapja mutatta az állatövet (zodiákus) és egy egyiptomi naptárt, a hátlap két karja a holdfogyatkozásokat mutatta. A hátlapon a hónapok nevei voltak feltüntetve egy tizenkilenc éves ciklusban (ez a szároszciklus*). A görög nyelvű hónapok nevei azt sugallják, hogy a szerkezet Szicíliában készült (abban az időben az egyes tartományokban egymástól eltérő hónapneveket használtak).

A szerkezetet szállító hajó valamikor i. e. 85 és i. e. 60 között süllyedhetett el a tengeren.

Szürakuzában II. Hierosz (i. e. 275) uralkodása ötvenéves békés és virágzó korszakot hozott magával. Ebben az időben keletkeztek a Szürakúza leghíresebb antik emlékei. Bevezette a Lex Hieronica néven ismertté vált jogrendszert, amit később a rómaiak is alkalmaztak Szicília irányításában. Kibővítette a városi színházat, valamint építtetett egy hatalmas oltárt is. Uralma alatt élt minden idők leghíresebb szürakuszai polgára, Arkhimédész természettudós. Számos találmánya mellett katonai gépezeteket is tervezett, többek között egy olyan daruszerű masinát, amivel hajókat lehetett fölborítani. A emelőszerkezet később jól jött a rómaiak elleni küzdelemben. 

 

 

Rekonstrukció (https://ungarnpanorama.wixsite.com/ungarnpanorama/copy-of-a-nasa-megtalalta-a-mennyor)

 

A szerkezet rekonstrukciója

Az eredeti szerkezetet nem engedélyezték külföldön tanulmányozni, sőt még a múzeum épületéből sem vihették ki, így a tudósok a vizsgálati berendezéseket kénytelenek voltak a múzeumba telepíteni. A szerkezetet és a rajta lévő, mára már szinte láthatatlan feliratokat az X-Tek háromdimenziós röntgentomográfjával sikerült újra láthatóvá tenni.  Az antiküthérai szerkezetnek mára már több működő rekonstrukciója is készült, az egyiket az athéni Régészeti Múzeumban állították ki.

 

 

 

Antiküthériai  modell (https://hu.wikipedia.org/wiki/Antik%C3%BCth%C3%A9rai_szerkezet)

 

A roncsból számos szobor, érme és más, a i. e. negyedik századra visszanyúló lelet került elő, ((https://en.wikipedia.org/wiki/Antikythera_wreck, https://en.wikipedia.org/wiki/Hellenic_Navy) valamint egy olyan eszköz erősen korrodált maradványai, amelyet sokan a világ legrégebbi ismert analóg számítógépének, az antiküthérai mechanizmusnak tartanak. Ezek az ókori leletek, műalkotások és a hajó elemei most az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban láthatók.

A roncs érintetlen maradt egészen 1953-ig, amikor Jacques-Yves Cousteau francia tengerésztiszt és felfedező rövid időre ellátogatott a helyszínre, hogy áttelepítse. 1976 nyarán és őszén Cousteau a görög kormány meghívására egy teljes csapattal tért vissza. A csapat közel 300 leletet talált, köztük négy hajótest-palánkot, kerámiaedényeket, bronz- és ezüstérméket, bronz- és márványszobrok darabjait, bronzszobrokat, több arany ékszert, sőt a legénység és az utasok emberi maradványait is .

 

 

Antikytherai szobor  (https://en.wikipedia.org/wiki/Antikythera_Ephebe)

 

 

 

A 2021-ben kezdődött ötéves átfogó kutatási program során további leletek kerültek elő, köztük egy márványszobor feje, amely valószínűleg egy 1902-ben ugyanott megtalált Herkules-szobor hiányzó feje lehetett. 

 

MEGJEGYZÉS A HOLDHÓNAPOKRÓL

A holdhónap (vagy szinodikus hónap, https://hu.wikipedia.org/wiki/Holdnapt%C3%A1r ) egy teljes holdciklus, ami átlagosan 29,53 napig tart. Az égbolton észlelhető legfeltűnőbb ciklikus jelenség (a Nap látszólagos mozgásán kívül), már az őskorban is ismert volt. A 30 000 évesre datált Abri Blanchard csont holdnaptárra utaló véseteket tartalmaz. A holdciklusok több naptárban központi szerepet játszanak, ezek közé tartozik a zsidó naptár és a muszlim naptár.

A legtöbb holdnaptárban az új holdhónap az újhold első feltűnésekor kezdődik. Ez egy jól meghatározható esemény, azonban ezzel kapcsolatban problémák is adódnak. Előfordul, hogy az égbolt éppen felhős és ezért az esemény nem látható. Az arab csillagászok már az ókorban szembesültek ezzel, és megoldásként eljárást dolgoztak ki, amivel az esemény ideje előre meghatározható volt. A jelenleg is széles körben alkalmazott algoritmus szerint az egymás után következő holdhónapok hossza meghatározott rendszerben 29 és 30 nap között váltakozik, azonban ennek menetén időről-időre kiigazítást kell végezni.

További problémát jelent a holdnaptárat összhangba hozni az évszakok által meghatározott évvel. Néhány holdnaptár, például az iszlám naptár ezt nem is veszi figyelembe, hanem attól „függetlenül” jár. Egy iszlám évben 12 hónap és 354 nap van, így az év kezdete folyamatosan vándorol visszafelé. 1994-ben az iszlám újév június 11-re esett, 2004-ben február 22-re.

Azokat a naptárakat, amik a Hold fázisain alapulnak, de az év hosszát a Nap járásához igazítják, luniszoláris naptáraknak nevezik. Ezekben a naptárakban egy hónapot beiktatnak vagy elvesznek az évből. Az év hosszának, illetve kitüntetett napjának meghatározására bizonyos csillagok vagy csillagképek kelését figyelték meg (helikális, vagyis a napfelkeltét közvetlenül megelőző, illetve akronikus, azaz a napnyugtát közvetlenül követő időszakban). Az ókori egyiptomiak például a Szíriusz csillag helikális kelését figyelték, ami egybeesett a Nílus áradásának kezdetével. Ha ez nem így történt, beiktattak egy plusz hónapot az új év kezdete előtt.

A hawaiiak és más polinéziaiak a Plejádok csillagkép helikális (néha akronikus) kelését használták hasonló célra. Az ókori Görögországban a csillagok feltűnését vagy eltűnését az évszakokkal összekapcsoló gyakorlat az i.e. 8. századtól van dokumentálva a Hésziodosz által a parasztoknak készített almanachban. A gyakorlat valószínűleg megelőzte a holdnaptár kialakulását.

 

Egy másfajta módszert is kidolgoztak Görögországban az i.e. 5. században. Ez a több évszázada ismert babilóni módszeren alapult, ami egyesítette a precíz megfigyeléseket az összetett aritmetikai számításokkal. Az eljárás lényege az a gyakorlatban igazolt megfigyelés, hogy 7 plusz hónap beiktatása 19 év alatt pontosan összhangba hozza a holdnaptárt az évszakok változásából adódó évvel. Az eltérés mindössze 0,2 nap, ami körülbelül 1 nap eltérést okoz 100 év alatt. Az elképzelést Görögországban Metón görög csillagász kezdte népszerűsíteni i.e. 432-ben, de azt csak i.e. 406-ban fogadták el hivatalosan. Alkalmazásának köre nem ismert. Az eljárás, illetve az időszak Metón-ciklus néven ismert.

Az attikai naptár vagy athéni naptár az ókori Attikában, az athéni polisz ősi területén volt használatos. Athén kulturális jelentősége miatt néha görög naptárnak is nevezik, csak egy a sok ókori görög naptár közül. Még az i. e. 5. és 4. században is, amikor a naptár jól megalapozott megfigyeléseken alapult, változásokon ment keresztül, amelyek nem mindegyike érthető, leírásai hiányosak.

Állami görög naptár: az athéniak jónok voltak, négy törzsre oszlottak. Bár a törzseket soha nem törölték el, a demokrácia i. e. 506 utáni megteremtésekor az egyik legfontosabb reform az volt, hogy a polgárokat egy új, tíz törzsből álló rendszerre osztották, hogy megpróbálják biztosítani az egyenletes részvételt az egész közösségben. A tíz a demokrácia egyfajta jelzőszámává vált. (Például a 10 tábornok, aki a 10 ezredet vezette, a 10 közbírói testület, a deliai liga 10 kincstárnoka stb.) Ez az oka a tíz hónapot tartalmazó  naptár létrehozásának is. Minden évben minden törzs 50 tagot delegált az 500 fős tanácsba (boule), amely fontos szerepet játszott a város igazgatásában. Az év egy tizedében minden törzsi ötven fő szolgálatban volt, egyharmaduk pedig állandóan a tanácsteremben tartózkodott, mint az állam végrehajtó bizottsága. Hivatali idejüket állami hónapnak nevezték.

Az 5. században a naptár napév alapú volt, 365 vagy 366 napos évet használtak, és egyáltalán nem foglalkoztak a holdfázisokkal. Számos fennmaradt szinkronizált dátumozásból kitűnik, hogy a politikai és az ünnepi éveknek nem kellett ugyanazon a napon kezdődniük vagy végződniük. A politikai újévet az ünnepi év kezdetétől számított 15 napra igazolják. A rendszer a 420-as évekből ismert; hogy a tíz hónapos rendszer kezdete óta fennállt-e, nem világos. I.e. 407-ben azonban a két naptárt szinkronizálták, hogy ugyanazon a napon kezdődjön és végződjön.

A hellénisztikus korban (https://lexikon.katolikus.hu/G/g%C3%B6r%C3%B6g%20napt%C3%A1r.html) elterjedt a szövetséges államok naptárában a hónapok egyszerű sorszámozása. A 12 hónapos évbeosztás a K-i civilizációk régi és folyamatos befolyására utal. Az év és az ünneprendszer szabályozásában fontos szerepe volt  a Delphoi szentélynek. Az évszakok körforgásához kapcsolódó ünnepnaptár (amely lényegében egybeesett a csillagászati napévvel) a későbbi időkben gyakran eltért a Hold fázisaihoz igazodó hónapok és az azokat átfogó évek menetétől. A holdhónapok és a napév összehangolását sokáig csak kezdetleges beiktatásos módszerek alkalmazásával kísérelték meg, többnyire csak alkalmi szökőhónap-beiktatásokkal, majd a 8 éves ciklussal. Csillagászati módszerekkel csak a klasszikus és hellénisztikus korban próbálták rendezni a naptár és a csillagászati év viszonyát (Metón és Kallipposz ciklus-számításai), de ezeket azonban a gyakorlatban szélesebb körben nem alkalmazták.

 

 

 

*

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1roszciklus: a fogyatkozások egymásutánját, amiket egy szároszciklusnyi időtartam választ el.  Egy szároszciklus 1/3 nappal hosszabb, mint 18 év és 11 nap, ezért amikor a következő fogyatkozás megtörténik, a Föld a tengelye körül +1/3 fordulatot megtesz kelet felé, így a fogyatkozás 1/3 fordulattal (azaz 120°-kal) nyugatra lesz megfigyelhető. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy három szároszciklus után (54 év, 1 hónap) a fogyatkozás a Földnek nagyjából ugyanazon helyén, ugyanabban az időben lesz látható.

A legkorábbi történelmi feljegyzés, ami szároszciklusra vonatkozik, káldeus (újbabiloni) csillagászoktól származik, néhány évszázaddal az időszámításunk előtti időszakból.  Később ismert volt Hipparkhosz, idősebb Plinius és Ptolemaiosz számára is. Az egyik leghíresebb előrejelzést Thalész ókori görög természetfilozófus adta, aki a szároszciklusra vonatkozó ismereteket valószínűleg a babiloni csillagászok feljegyzéseiből szerezhette.