RÓMAI KORI MAGAS VÍZVEZETÉKEK
(2024 augusztus)
ABSTRACT
Róma alapítása után 400 évvel, i. e. 312-ben egészséges, tiszta vizet vezettek Rómába az Aquae Appián. Minden idők leghosszabb, 132 kilométeres akvaduktját Hadrianus császár építtette Karthágóban (Zaghouan vezeték). További épségben fennmaradt, nevezetes akvaduktok a nîmes-i (nemaususi), a segoviai, a tarragonai (tarracói), a meridai (Emerita Augusta-i), a metzi (divodurumi), a zahlbachi (mogontiacumi, ma Mainz) és az isztambuli. Magyarországon Budán (aquincumi vízvezeték), Szombathelyen (Savaria), Sopronban (Scarbantia) és Szőnyben (Brigetio) tártak fel akvadukt-maradványokat. / ROMAN AQUEDUCTS: In 312 BC, 400 years after the foundation of Rome, healthy and clean water was brought to Rome via the Aquae Appiana. The longest aqueduct of all time, 132 kilometres long, was built by the Emperor Hadrian at Carthage (the Zaghouan aqueduct). Other notable aqueducts that have survived intact are the Nîmes (Nemausian), Segovia, Tarragona (Tarraco), Merida (Emerita Augusta), Metz (Divodurum), Zahlbach (Mogontiacum, now Mainz) and Istanbul. In Hungary, aqueduct remains have been found in Buda (Aquincum aqueduct), Szombathely (Savaria), Sopron (Scarbantia) and Szőny (Brigetio).
BEVEZETÉS
Az ókori Egyiptomban (https://www.vgfszaklap.hu/lapszamok/2001/julius-augusztus/240-a-vizellatas-tortenete) már készült féből, rézből vízvezeték. A görög városok vízellátó berendezéseit Herodotos könyveiből és az ásatások során feltárt romok leírásaiból ismerjük. Tiryns és Mykéné városokban az i. e. 1500 években volt már vízvezeték, Athén vízigényét pedig 18 vízvezetéken át elégítették ki. Sok kis-ázsiai és földközi-tengeri városban építettek vízvezetéket, pl. Siracusában, Smyrnában, Samosban, Pergamonban.
Pergamon várától 30 km-re fakadó hegyi forrás vizét gravitációs úton juttatták a vár mellett épített tározómedencébe. A medencéből kb. 3 km hosszú nyomócsövön át vezették a vizet a várban levő fogyasztási helyekre. A nyomóvezeték max. 20 bar nyomáson üzemelt. A nyomócső anyagára vonatkozólag semmiféle adat sem maradt fenn, igen valószínű azonban, hogy a vízvezető csövek ólomból vagy agyagból készülhettek. Samos vízellátásához pedig közel 1 km hosszú alagutat kellett építeni, hogy a hegy oldalában fakadó források vizét az alagútalján lefektetett agyagcsöveken át a városba vezethessék. Palesztinában Jeruzsálem városát az ókorban öt vízvezetéken át látták el vízzel. Tarquinius Priscus római király i. e. kb. a VI. században etruszk mérnököket bízott meg a Róma környéki tavak vízlevezetési terveinek elkészítésével.
Egy összefoglaló munka a vízvezetékekről: http://www.romanaqueducts.info/,
Róma alapítása után 400 évvel, i. e. 312-ben nagy távolságról egészséges és tiszta vizet vezettek a városba az Aquae Appián. Traianus császár uralkodása idején a vízvezetékek felügyelője Julius Frontinus volt, aki a következőket írja: “A rómaiak négyszáznegyven évig beérték olyan vizek használatával, amelyeket helyben találtak, a Tiberis, a források és a kutak vizével. Később azonban már 18 forrás vizét vezették 12-70 km-es távolságról magasvezetékeken, mintegy 580 km hosszú csőrendszereken át a városba. "Az ókori Római Birodalom idejéből már részletes leírások állnak rendelkezésünkre, több száz km távolságból vezettek vizet a városba, helyi csatlakozó vezetékeken és egy mérőcsövön keresztül juttatták be a házak udvarába. A helyi vezetékek ólomból, a mérővezetékek rézből készültek. Az ókori Rómában és a Római Birodalom más városaiban is a vízvezetékrendszerek csöveit ólomból (esetlek agyagból) készítették, ez volt az ólom legfontosabb felhasználási területe. A magasvezetékek miatt víztornyokat nem, vagy csak alig építettek.
Útcai vízvezeték (https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-4800450/People-Pompeii-POISONED-drinking-water.html)
Ólom vízvezeték (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Lingotes_ARQUA.jpg)
Pompeii víztorony, elvi rajz, mai fénykép. Az ólomtartályos víztorony építése kivételesnek mondható a Birodalomban
(https://blog.msc-sahc.org/seismic-assessment-of-ancient-water-towers-in-roman-pompeii/)
Egy kis kitérő a felhasznát vízmennyiség méréséről: Rómában minden csatlakozó vezetékhez lepecsételt vízmennyiség mérő tartozott, amiről Sextus Frontinus tudósított Nerva császár idején, 97-ben. A csatlakozó vezetékek először utcai kutakat látták el vízzel, később a gazdagabb házakba is bevezették a vizet, de a sokemeletes házakba is csak a földszintre, és ha fizettek érte.
15 különböző átmérőjű csővel mérték az állandó sebességgel folyó víz mennyiségét. A 23 mm átmérőjű csövön (kb. 0.376 liter/mp) átfolyó mennyiséget tekintették egységnek. Frontinus felismerte, hogy az állandónak gondolt víz sebessége függ a cső hosszától (az előírás 15 méter, 50 római láb volt), a víz esésétől a hegyi vízvezeték szintjéhez viszonyítva. Továbbá attól is, hogy az áramlás irányában történt a cső csatlakozása vagy az áramlással szemben. A csőben áramló anyagok mennyiségét a mai mérnökök is nehézkes eszközökkel mérik: mérőperemekkel, turbinákkal vagy Venturi-csővel történik, nyomáskülönbségre, fordulatszám mérésre vezetik vissza mennyiségmérést. A római mérőcsövek az alaktartósság miatt készültek rézből, 15 féle különböző átmérővel. A csőátmérő függvényében kellett (https://repozitorium.omikk.bme.hu/server/api/core/bitstreams/
1054fe70-6db7-4c09-9f2c-4463e93f35b5/content) fizetni a vízdíjat, mert a víz folyamatosan, állandó sebességgel folyt. A vizet már tisztították, ülepítették. Például az Anio folyó csapadékos időkben erősen hordalékos vize három mesterséges tavon átfolyva tisztult meg, ülepedett. Majdnem minden római település el volt látva vízvezetékekkel, szenny- és csapadékvíz-csatornákkal.
RÓMAI MAGAS VÍZVEZETÉKEK (AQUQEDUCTUS)
A Római magas vízvezetékek szerkezeti elemei: emeletes, szifonos, alagutas vezetékek
Szifon: az átadó tárolók között ólomcsövek voltak (https://engineeringrome.org/the-water-system-of-ancient-rome/)
A vízvezetékek közfürdőket, latrinákat, szökőkutakat és a magánháztartásokat láttak el, emellett a bányászat, a malomipar, a gazdaságok és a kertek működését segítették (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_aqueduct, http://www.romanaqueducts.info/). A vezetékek a vizet gravitáció segítségével működtek, enyhén leejtő, kőből, téglából, betonból vagy ólomból, agyagból készült vezetékekben vezették; minél meredekebb volt a lejtő, annál gyorsabb volt az áramlás. A legtöbb vezetéket a föld alá temették, és a terep egyenetlenségeit követték; az akadályozó hegycsúcsokat megkerülték, vagy ritkábban alagútban vezették át. Ahol völgyek vagy síkságok voltak, ott a vezetéket hídszerkezeten, vagy tartalmát nagynyomású ólom-, kerámia- vagy kőcsöveken át vezették, szifonokkal. A legtöbb vízvezetékrendszerhez üledékgyűjtő tartályok tartoztak, amelyek ülepítették a vízben lévő szennyeződéseket. Zsilipek, castella aquae (elosztótartályok) és elzárók szabályozták az vízellátást, a friss túlfolyó vizet ciszternákban, tározókban tárolták.
Bronz elzáró szelep, római kori ritka lelet
Róma vízvezeték rendszere
Vízvezetékek a Nápolyi-öbölben
(https://www.watermuseums.net/campaigns/valuing-ancient-water-cultures/roman-aqueducts/)
Nimes (Gallia) vízvezeték rendszere
(http://www.romanaqueducts.info/aquasite/nimes1/index.html)
Pont du Gard alsó szinten úttal (Nimes, Gallia, https://simple.wikipedia.org/wiki/Aqueduct)
Egy Lyon közeli vizvezeték (Gier, https://www.trt.net.tr/magyar/blog-erdekessegek/2020/12/23/vizkultura-17-1550261).
A Beaunant vízvezeték hosszanti profilja három szifonnal (Soucieu, Beaunant és Trion, https://www.trt.net.tr/magyar/blog-erdekessegek/2020/12/23/vizkultura-17-1550261).
A vízvezetékeket és a csatlakozásokat a törvény és a szokásjog is védte. A közkutak ellátása elsőbbséget élvezett a közfürdők ellátásával szemben, és mindkettő elsőbbséget élvezett a gazdagabb, díjfizető magánfelhasználók ellátásával szemben.
A leggazdagabb polgárok közül néhányan állami kitüntetésként jogot kaptak az ingyenes ellátásra. A városokban és községekben a vízvezetékekből lefolyó tiszta víz ellátta a nagy fogyasztású iparágakat, például a festőmanufaktúrákat, és a vizet alig használó iparágakat, például a malomipart. A használt víz és a vízfeleslegek a dísz- és veteményeskerteket táplálták.
A vízvezeték vizének engedély nélküli vidéki elterelése a mezőgazdaság számára a vegetációs időszakban előfordult és ritkán vonták felelősségre az elterelőket, mivel ez segített alacsonyan tartani az élelmiszerárakat; a mezőgazdaság volt Róma gazdaságának és gazdagságának az alapja.
Róma első vízvezetéke (i. e. 312) a város marhapiacán lévő szökőkutat látta el vízzel. Az i. u. 3. századra a városnak tizenegy vízvezetéke volt, amelyek a több mint egymilliós lakosságot egy vízpazarló gazdaságban tartotta el; a víz nagy része a város számos nyilvános fürdőjét is ellátta. Az egész Római Birodalom városai és települései ezt a modellt követték, és a közérdek és a polgári büszkeség alapján, tárgyaként finanszírozták a vízvezetékeket: "egy drága, de szükséges luxus, amelyre mindenki törekedhetett és törekedett is." A legtöbb római vízvezeték megbízhatónak és tartósnak bizonyult; néhányat a kora újkorig fenntartottak, és részben még ma is használnak. A vízvezetékek tervezésének és építésének módszereit Vitruvius jegyezte fel a De architectura című művében (i. e. 1. század). A vízvezeték-építészet nevezetes példái közé tartoznak a segoviai vízvezeték tartóoszlopai és a konstantinápolyi vízvezetékkel táplált ciszternák.
Segoviai magasvezeték (Ibéria, https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_aqueduct)
A friss ivóvíz célba juttatására az építmények hatékonyak is voltak: az ókori Róma tizennégy akvaduktja napi 700 ezer köbméternyi vizet juttatott a városba (leírásuk Sextus Julius Frontinus De aqueductibus Urbis Romae című munkájából ismert). Róma legrégebbi vezetéke az i. e. 312-ben Appius Claudius Caecus által építtetett, 16,5 kilométeres Aqua Appia, a leghosszabb pedig az i. e. 46-ban elkészült Aqua Marcia volt, amely a 91 kilométerre lévő szabin hegyek vizét vezette Rómába.
Minden idők leghosszabb, 132 kilométeres akvaduktját Hadrianus császár építtette Karthágóban (Zaghouan vezeteék). További épségben fennmaradt, nevezetes akvaduktok a nîmes-i (nemaususi), a segoviai, a tarragonai (tarracói), a meridai (Emerita Augusta-i), a metzi (divodurumi), a zahlbachi (mogontiacumi, ma Mainz) és az isztambuli. Magyarországon Budán (aquincumi vízvezeték), Szombathelyen (Savaria), Sopronban (Scarbantia) és Szőnyben (Brigetio) tártak fel akvadukt-maradványokat.
Vízvezeték Aqincumban (Pannonia, Budapest, https://hu.wikipedia.org/wiki/Aquincumi_v%C3%ADzvezet%C3%A9k)
Karthagó vízvezetéke (https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:Zaghouan_aqueduc.jpg, https://en.wikipedia.org/wiki/Zaghouan_Aqueduct)
Luigi Mayer metszete a belgrádi vízvezetékről (Szerbia, https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_aqueduct)
Tivoli vízvezetéke (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_aqueduct)
Pont del Diable, vagyis az Ördög hídja, Ibéria, aquaeductuslat (https://hu.wikipedia.org/wiki/Akvadukt)
Ókori vízvezeték, Merida, Ibéria
RÓMAI VÍZVEZETÉKEK LISTÁI
(BC: időszámítás előtt, ld. még https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_aqueducts):
312 BC Aqua Appia
272 BC Aqua Anio Vetus
144–140 BC Aqua Marcia
127–126 BC Aqua Tepula
33 BC Aqua Julia
19 BC Aqua Virgo
2 BC Aqua Alsietina
38–52 AD Aqua Claudia
38–52 AD Aqua Anio Novus
109 AD Aqua Traiana
226 AD Aqua Alexandrina.
127–126 BC Aqua Tepula
33 BC Aqua Julia
19 BC Aqua Virgo
2 BC Aqua Alsietina
38–52 AD Aqua Claudia
38–52 AD Aqua Anio Novus
109 AD Aqua Traiana
226 AD Aqua Alexandrina.
Aqua Claudia építése 38–52 között (rajz, https://engineeringrome.org/the-water-system-of-ancient-rome/)
IPARI VÍZVEZETÉKEK
Néhány vízvezeték ipari telephelyeket látott el vízzel, általában a földbe vájt nyílt csatornán keresztül, amelyet a vízveszteség csökkentése érdekében agyaggal béleltek vagy fával zártak be. A legtöbb csatornát úgy tervezték, hogy a bányászati műveletekhez szükséges nagy vízmennyiségeket szállítson. A vizet a hidraulikus bányászatban arra használták, hogy a fedőréteget eltávolítsák, elmossák és az ércet feltárják süllyesztéssel, és a tűzrakással pirított, meggyengített fémtartalmú kőzetet feltörjék és kimossák, valamint hogy a vízkerékkel hajtott préseket és bukókalapácsokat, amelyek az ércet a feldolgozáshoz összetörték. Pl. a délnyugat-walesi bányában csatornákra és gépekre utaló nyomokat találtak. Az északnyugat-spanyolországi Dolaucothi és Las Medulas bányatelepeken több vízvezeték is található, amelyek a helyi folyókból vezették a vizet a bánya fejéhez. Las Medulasban legalább hét, Dolaucothiban pedig legalább öt ilyen csatornát találunk. Dolaucothinál a bányászok tartótározókat, valamint csurgatómedencéket és zsilipeket használtak a vízáramlás szabályozására, és a vízkészletek elterelésére ejtőcsatornákat használtak. A csatornák fennmaradt nyomai alapján következtetni lehet a bányászati sorrendre is.
Számos más, több vízvezeték által táplált lelőhelyet fel fognak tárni, mint például a Hadrianus falától délre fekvő Lanchester közelében lévő Longoviciumban, ahol a vízkészletet valószínűleg a vas kovácsolására szolgáló bukókalapácsok meghajtására használták.
Galliában található Barbegalban egy víztározó által táplált vízvezeték, amely 15 vagy 16 vízimalom kaszkádszerű sorozatát hajtotta, és az arles-i régió számára őrölt lisztet. Hasonló, bár kisebb léptékű berendezéseket találtak Caesareában, Venafrumban és a római kori Athénban. A római Aqua Traiana a Tiberistől nyugatra fekvő Janiculumban egy lisztmalmot hajtott. A Caracalla-fürdő alagsorában lévő malmot a vízvezeték túlfolyása hajtotta; ez egyike volt a sok városi malomnak, amelyet a vízvezeték vize hajtott, hivatalos engedéllyel vagy anélkül. Egy 5. századi törvény megtiltotta a vízvezetékek ivóvizének malmokban történő felhasználását. A tilalom azért is érdekes, mert a vizimalmokat a rómaiak találták fel az i. e. 1. században.
*
Kapcsolódó saját irodalmak:
https://bencsik.rs3.hu/a-sarki-jeg-a-2020-as-evekben/250-a-romai-birodalom-hidjairol.html
https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-tengeri-hajoepites-toertenete-i-e-1200-ig/380-okori-romai-ciszternak.html
https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-tengeri-hajoepites-toertenete-i-e-1200-ig/380-okori-romai-ciszternak.html
https://bencsik.rs3.hu/a-harci-szekerek-okori-toertenete/383-romai-kori-gepek-a-taposomalom-toertenete/368-a-taposomalom-toertenete.html
https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/481-okori-aquaeductus-szifonok.html?layout=blog&Itemid=101
https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/483-okori-vizemelo-kerekek-szivattyuk.html?layout=blog&Itemid=101
https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/482-hidraulika-az-okorban.html?layout=blog&Itemid=101
https://bencsik.rs3.hu/a-harci-szekerek-okori-toertenete/390-okori-romai-furdok/372-okori-romai-fuerdok-uj.html
https://bencsik.rs3.hu/a-nilusi-hajozas-egyiptom-ket-osi-fovarosa-koezoett/456-a-tiberis-folyo-romai-kori-toertenete/414-a-tiberis-folyo-romai-toertenete.html
https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/297-pompeii-fuerdoi.html?layout=blog&Itemid=101
https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/450-romai-szoekokutak.html?layout=blog&Itemid=101
https://bencsik.rs3.hu/a-hajok-toertenete-regi-flottak/298-herculaneum-fuerdoi.html?layout=blog
https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/484-romai-kori-vizvezetekek.html?layout=blog&Itemid=101
FÜGGELÉK
A tálázat eredete: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_aqueducts_in_the_Roman_Empire
_Roman_Aqueduct.jpg)
.jpg)
See also
[edit]