HARCI SZEKEREK ÓKORI TÖRTÉNETE
(2019)
ABSTRACT
A hükszoszok harci szekereinek történetét és eredetét vizsgáljuk: az i.e. 1600-as években ismertetik meg Egyiptommal a kereket. a harci szekeret, a bronzkészítést és sok minden mást. A harci szekerek eredetének kutatása egyben a kordék, szekerek és a kerék történetének vizsgálata. Sumer területén, és az Irtisz folyó környékén, előtte pedig Ázsiában és É-Európában keresendő a szekerek eredete, kungákkal vontatták. / ANCIENT HISTORY OF CHARIOTS: We look at the history and origins of the chariots of the Hyksos: the 1600s BC is when Egypt was introduced to the wheel, the chariot, bronze making and much more. Research into the origins of chariots is also a study of the history of the cart, the chariot and the wheel. The origins of chariots can be traced back to Sumer and the Irtis River area, and before that to Asia and northern Europe, where they were towed by kungas.
BEVEZETÉS
A szekerek őse a kordé és a taliga. A szekér - aminek nincs rugózása- tovább fejlesztett változata a kocsi, ami rugókkal ellátott szekér. A magyar nyelv azonban a kocsi fogalmát minden guruló, kettő vagy négy kerekű szerkezetre, amit húzni, tolni, vontatni lehet, és még az autókra is használja. Létezik szamaraskordé, ökrösszekér és lovaskocsi is, és ezek önálló fogalmak is.
A dolgozatban a szekerek történetét (https://en.wikipedia.org/wiki/Chariot) vizsgáltuk. Az első négy kerekű harci szekerek megjelenésének idején - ami kb. az i.e. 2600-s évekre tehető Mezopotámiában - már léteztek a nyikorgó ökrös kordék és szántottak is az ökrökkel. Az angol terminológiák szerint a szekér lehet: cart (kordé), a chariot (két kerekű szekér), és a wagon (négy kerekű szekér, ami lehet temetési-, ünnepi-, harciszekér vagy társzekér is). A szamarakat még a lovak előtt fogták be a négykerekű szekerek elé, pontosabban a kungákat (a vadszamarakkal keresztezték a háziszamarakat) i.e. 2500 körül, majd 700 évvel később a kétkerekű szekerek elé a törpe vagy még kis termetű lovakat lovakkal fogatoltak, Mezopotámiában, Szíriában. A mai lovak ősei is nagyon sokáig csak húzták a szekereket és kis méretűek, max. 140 centiméter magasak (a szamarak 100 centiméteresek) voltak, igen sokára ültek fel a hátukra: az etruszkok, a görögök legkorábban is i.e. 1100 körül.
Az etruszkok, majd a görögök fel is ültek a lovakra (4)
A harci szekerek története
Több helyen és talán egymástól függetlenül alakultak ki. Babilontól D-re, Sumer területén, Úr-ban találtak szekérre utaló képet (kb. i.e. 2600-ból) és szobrocskákat (1. 94.,116.,123.o.).
Sumer harci szekér i.e. 2600 (4)
A képen látható szekér kb. i.e. 2600-ból származik, -feltehetően- vadszamarakkal keresztezett háziszamarak, azaz kungák vontatták, a hátukon lévő – lepke szerű, a kép síkjába beforgatva ábrázolt- szerkezetbe fűzték be az irányító szárakat. A képen látható kerék neve korongkerék, először kettő, majd több darabból készült. Először a kerékkel együtt forgott a tengely -nyikorgott, pedig zsírozták-, ekkor a szerkezet neve egy vagy két rudas kordé, taliga. Eredetileg egy kunga húzta, majd kettő, négy. A harci járművek, szekerek eleje magasított volt, oldalán egy hajítódárdákat tároló rekesz kapott helyet. A kocsikban egy hajtó, és egy-két kardos nyilazó és esetleg egy dárdás harcos foglalt helyet. Közvetlen összecsapásokban nem használták, a felsorakozott csapatok előtt hajtottal oda-vissza és nyilaztak illő távolságból. A szekereket a kezdetekben reprezentációs (ünnepi, temetési) célra építették. Kerekét hasított fából készítették. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Harci_szek%C3%A9r).
A Tepe Gawra-i ásatásoknál (i.e. 2700 körül) és Kis-ben (i.e. 2600 körül), Lagasban ( i.e.2500 körül), Elámban is találtak korai szekér modelleket, többnyire egy rudas kétkerekű szekereket. De építettek négykerekű nagyobb szekereket is (5, 25.o, 33.o.). A rudak száma általában egy. A Kis-i szekér esetén a kerekek már a tengelyen forogtak és réz szegekkel felerősített bőrabroncs védte a kerekeket. Megállapíthatjuk, hogy a harci szekerek Sumerben már az i.e. 2600-s években elterjedtek már és fejlettebb alakjukban különböztek is a Kis-i leletektől.
Sumer, i.e. 2200 körül (4)
A Kárpátoktól ÉK-re a 4. évezred közepén használtak ökrös kordékat, ennek több nyoma is létezik. I.e. 3500 körüli az irodalom szerint, egy Kárpát-medencei ökrös szekér, kordé modell:
Kárpát- medence (Borzonce) szekér modell (4)
Lengyelországban is találtak i.e. 3500 körüli kordé modelleket és Oroszországban valódi kordét is. A legrégebbi kerekek tömör kerekek három vastag deszkából álltak és keresztirányú merevítők tartották össze. Hasított farönkből készültek, faragással, csiszolással. Később sok darabból is készítették:
Kétrudas kordé tömör kerekekkel (4)
Egyrudas kordé tömör kerekekkel, (4)
A vontató állatok, a kungák és később a lovak nagy értéket képviseltek (két kg ezüst volt az áruk), fejedelmi ajándékoknak számítottak. Ezért nem használták a kungákat valódi harcokban vagy tehervontatásra, mint néhány kutató gondolja. Új eredmény, 2022 áprilisában, a kungák hibrid szamarak voltak, amiket vadszamarak és háziasított szamarak keresztezésével kaptak. https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.abm0218 , https://index.hu/tudomany/til/2022/04/14/lovak-hijan-hibrid-szamarakkal-csataztak-az-okorban/
Szintasta –i rekonstrukció i.e. 2000 körül (4)
A mai lovak ősei a tarpán és a Przsevalszkij lovak között keresendőek ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Przsevalszkij-l%C3%B3 ), a botaji kultúrában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Botaji_kult%C3%BAra) háziasították őket kb. i.e. 1800 után. I.e. 1800 körül Felső-Mezopotámiában és attól D-re, az Eufrátesz parti Máriban (amit i.e. 1757-ben Hammurápi elpusztított) találtak lótenyésztésre vonatkozó agyagtáblákat.
A lovakat csontból készült zablákkal irányították: https://www.nyest.hu/renhirek/a-sapadt-arja-lenez-gyotor-kihasznal-megvet-eltedre-tor?comments „a szintastai település mellett föltárt temetők legjelentősebb leletei a szekér maradványok. A nagyméretű sírkamrákban, a kerekeknek külön keskeny árkokat ásva, enyhén besüllyesztve helyezték el a küllős kerekű harci szekereket. Ezek a jelenleg ismert legrégebbi harci szekér-maradványok (kb. 4000 évesek, i.e. 2000-ből, viták tárgyai). A bronzfegyverek mellett e szekerek alkalmazása biztosította a "Városok Országa" fölényét a tőlük északabbra élő tajgai népek fölött.
A harci szekerek elterjedésének térképe
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0)
Az eurázsiai harci szekerek kérdését Igor Csecsuskov dolgozta fel doktori értekezésében, melynek címe magyarul: A késő bronzkori harci szekerek kérdésköre Eurázsia sztyeppi és erdős-sztyeppi övezetében (a Dnyepertől az Irtisig).”
A kunga nevű hibrid szamarat i.e. 2400 körül a Kabur folyó forrásvidékén fekvő Nagarban (Tell Brak, itt volt gázló a Habur folyón) tenyésztették ki valószínűleg (https://en.wikipedia.org/wiki/Tell_Brak). A küllős kerék és a ló, zabla a Kaukázuson keresztül érkezett Mezopotámiába a hurriták közvetítésével. A hurriták Van-tó környékén (Anatólia) éltek többségben az őslakos hattik mellett. Már Anittasz (hettita uralkodó, i.e. 1720 körül) idejéből ismert lovak részvételével vezetett hadjárat, ezért a hurriták és az anatóliai hattik tekinthetőek az első lótenyésztőknek a Kaukázustól D-re.
Az irodalom a hurriták-nak tulajdonítja a lótenyésztést i.e. 1700 körül: és a lovakat az amorita hükszoszok ismertették meg Egyitommal i.e. 1700 után. Fontos érv a hükszoszok amorita-hurrita eredete mellett: I. Samsi Adad (amorita uralkodó, Felső Mezopotámiai - az óasszír- Birodalom, i.e. 1813-1781, középső kronológia szerint) fia, Mári uralkodója, már az i.e. 1780-as években lovakat tenyésztett Mári-ban az agyagtáblák szerint, és a I. Samsi Adad a fiától kért lovakat. (És tíz ezer darab kb. fél kg-os bronzszöget) Mári-t i.e. 1757-ben Hammurápi pusztította el, nem épült újjá.
Az amoriták (i.e. 2300 körül említik őket először) a korábbi sumer területet egész Babilonig meghódítják a „ beszivárgás” módszerével, majd D-n Levantét, és igen fogékonyak voltak a technikai újításokra. Megállapítható, hogy a két személyes, két lovas harci szekér i.e. 1800 körül Felső Mezopotámiai Birodalomban, majd a szomszédos Jamhadban alakult ki, a harci szekereknek "könnyűszerkezetes" ősi változata.
Felső Mezopotámiai Birodalom, i.e. 1790, Mári és Jamhad (Yamkhad néven)
Karkemishtől É-ra, Kanesban, ami az óasszír kereskedelmi út káruma É-n, azaz raktárvárosa volt (Emárnál és Nagarnál voltak a gázlók), találtak i.e. 1900-ból pecsételő- hengereket, harci szekér modellekkel, melyek a hükszosz harci szekerek eredetét bizonyítják. (Óasszíria nem létezett, az Óasszír út Assur városról kapta a nevét, de I. Samsi Adad Felső Mezopotámiai Birodaloma létezett.) Anatóliában alakul ki a későbbi Hettita Birodalom, ahol nehezebb, három személyes harci szekereket építettek és három ló vontatta e szekereket. Egyiptomba a hükszoszok viszik a kerék ismeretét és a harci szekeret i.e. 1600 körül és bizonyíthatóan hajóval szállítják, Ugarit és Szimirra nevű kikötőkből a Nílus-Delta-i Avariszba.
A szekerek szerkezetének története
A kerék
Természetesen a kerekek legrégebbi történetét nem ismerjük, egy i.e. 3500 körüli Uruk városi sumer rajzon egy kerekkel szerelt szán, kordé látható: a legkorábbi kordék i.e. 3500 körül készültek nyilván több helyen, ami egyben a legidősebb járművekre is igaz. A legkorábban a talán a Fekete-tengernél. Kerékről akkor lehet beszélni, ha van tengelye és ez eleinte -és nagyon sokáig- négyszögletes keresztmetszetű volt, majd a kerék anyagát könnyítették, egy részét kivágták:
Későbbi könnyített kerék, kerek (!) kerékaggyal, (felül szögletessel) (4)
A küllős kerék a réz és bronzszerszámok megjelenésének idején történt, a két kerekű könnyített lovas szekér fontos alkatrésze. Korára a kutatók bizonytalan ábrák alapján próbálnak biztos állításokat tenni. Tarr László „ A kocsi története” szerint (45.o.): Hammurápi babiloni király idején „az i.e. 18. században…az első hiteles küllőket babilóniai terrakotta kerekekre festették fel.” Az amoriták a 19. századtól kerülnek hatalomra Mezopotámiában, és attól É-ra, - pl. a fent említett 19. századi I. Samsi-Adad király idején– is megjelennek a küllős kerekű harci szekerek. Az első kerekek talán négy küllősek voltak, de gyorsan áttértek a 8 végül 6 küllős kerekekre, ebben a sorrendben. Feltehetően a négyküllős kerék gyenge volt és gyorsan összetört.
Hasznos a küllős kerék funkcionális vizsgálata. Részei a kerékagy és az abroncs is. A tele keréknél is létezett a kerékagy, azaz a tengelyhez való megerősített csatlakozás. Majd, a küllős kereknél a nehezebb vagy gyorsabb kocsiknál, ahogy nőtt az agy terhelése (és törtek ki a kerekek), úgy erősödött a kerékagy és nőtt a mérete. A korai kerékagyról rajz vagy modell persze nincs, de az i.e. 1600-s években az amorita-hurrita eredetű hükszoszok megismertetik Egyiptommal a harci szekeret -és a kereket (!), azaz a tengelyt-, és Tutanhamon (i.e.1342-1324), a XVIII. dinasztia uralkodója sírmellékleteként találtak valódi harci szekeret (2), ami a kairói Múzeumban megtekinthető:
Tutanhamon könnyű harci szekere, i.e. 1330 körül, kis termetű lovaik voltak (4)
Látható, hogy tengelyirányban az agy méretét szükség szerint megnövelték, a kerékátmérő és az agy méretének aránya lényeges jellemzője a jó küllős keréknek. Első látásra azt lehet gondolni, hogy bronzból öntötték a kerékagyat – i.e. 1330-ban a fémöntésnek évezredes múltja volt-, de puhafából készült, talán a megnövelt mérete miatt. Nyikorgás ellen állati zsiradékkal kenték. Továbbá meglepő, de szinte változatlan alakú napjainkban is a kerékagy, érdemes összehasonlítani egy ma 30 éves lovas kocsi kerekével:
Lovas szekér napjainkban, melegen szerelt vas agykarikákkal (4)
Tehát kezdetben a tengely együtt forgott a kerékkel és így a kocsi alig kanyarodott, éles kanyarban meg kellett emelni. Gyorsan kör keresztmetszetű lett a tengely csatlakozása, és a kocsiszekrényt egy -ma bilincseknek nevezett- szerkezetekkel rögzítették, ez korábban bőrből készült. A tengelyen szabadon forgó kerekeket a tengely végén keresztül dugott tüske tartotta meg a kidőléstől.
A modern kerékagy egy bonyolult szerkezet, ezért tekintsünk egy egyszerűbb szerkezetűt is:
Egyszerű kerékagy (4)
Egy mai kerékagy elbírja néhány nagy söröshordó és egy -negyed- szekér terhét. A szekér az i.e. 1600-as években a hajók mellett a legbonyolultabb ember által épített szerkezet volt, az ostromgépeket csak később építették az asszírok.
Kerékabroncs: Tutanhamon szekerén és már a kordék kerekein is volt. Sok fejtörést okoztak a kutatóknak a kerekek képein szabályos közökként kiálló valamik, ezek a bronzszegek, amivel a kezdetben marhabőr, majd később bronzabroncsokat felerősítették. Fontos funkciójuk, hogy amikor a kerék átmegy egy kövön, nem törik össze: a kerék e pontján a terhelés ekkor a kétkerekű kocsi súlyának 50%-a és a sebességéből adódó dinamikus járulék. A kerék részeit összetartotta az abroncs, mert az állandó és sokféle irányú ütések a kerekeket gyorsan szétverték volna. A kerékabroncs könnyen cserélhető volt és kopásálló, szemben a fával. A korai szekerek idejében nem voltak utak, karavánösvények voltak, az első közlekedési utat az Új-Asszír Birodalom idején építették, i.e. 1000 körül, ők számtalan harci szekeret is építettek. Az egyik első építészeti célú utat Hufu fáraó piramisánál építették i.e. 2550 körül. Így a szekerek nem a szamárkaravánok feladatát vették át, hanem hadi és rituális célokra használták azokat, felvonulásokkor. Nagy terhek szállítására ásott csatornákban vontatott hajókat használtak Egyiptomban. Vadászatra is csak később voltak alkalmasak, a kordékkal ezzel szemben szállítottak terheket mindenhol, ha ismerték.
Kocsiszekrény, hám, rúd és a súlypont problémája
A kétszemélyes, kétkerekű harci szekéren a második katona a korai -pl. hükszosz- szekereken íjjal volt felfegyverezve, a kocsi hajtója mellett állt, kényelmes helye volt és könnyen föl- vagy leugorhatott. E szekereket közvetlen harcban nem használták, a sereg előtt kereszt irányban mozogtak és folyamatosan nyilaztak. Nehéz volt a szekereken lévő katonákat eltalálni, a folyamatos mozgás miatt, de a szekerek kormányzása, a fordulás sok gyakorlást kívánt.
A szekér kosara elől elliptikusan hajlított és olyan magas volt, hogy a katonák a térdeikkel hozzá támaszkodhattak. A kosár lejtősen hátrafelé hajlott, a hol a kocsi nyitott volt. Fel és le lehetett ugrani. A szekérkosár oldalára erősítették a tegezeket, amiben a nyílvesszőket tárolták. A kosár elejét és oldalát kemény bőrből készült oldalfalak védték. A kosár elnevezés azért is jogos, mert fonott vesszőkből, hajlított ágakból készült, hogy könnyebb legyen, mint a korai hasított fából készült rituális célú kocsiszekrények. A kötőelemek bőrből készült szíjjak voltak. Az kosár alja falap volt, amihez a szekérrúd és a tengely is csatlakozott. A szekérrúd keresztfája az állatok nyakára-hátára volt erősítve, az itt lévő karikákon vezették hátra a zablát. „Az emberi történelem során a ló uralására számtalan eszközt fejlesztettek ki. Az egyik első ilyen egy fém karika volt, melyet a ló orrlyukaiba helyeztek, hasonlóan a bikákhoz. Ehhez a karikához aztán kötelet vagy bőrszíjat erősítettek, melyet meghúzva a lovas erős fájdalmat tudott okozni a ló orrában. Ez a szörnyű eszköz tekinthető az első zablának. Később a fém átkerült a ló orrából a szájába, s így kialakult az a zabla, eleinte csontból készítve-, és amely lényegében és hatásmechanizmusában mind a mai napig változatlan.
Zablák(4)
A zabla egyidős a ló háziasításával. Főként fából, szíjból, csontból készítette az őskori ember. Két csontból vagy szarvasagancsból készült pofapálca akadályozta, hogy a ló szájából kicsússzon az ősi zabla. Az őskori lótartók körülbelül 3 ezer éve kezdtek termés fémekből, előbb bronzból, sokkal később –i.e. 1000-től - vasból is zablát készíteni.” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Zabla ) A lovak fogatolása, befogása nyakhámmal történt az ökrös kordé mintájára, sokkal később jöttek rá a szügyhám használatára. A nyakhám esetén a lovak erejét nem lehet kihasználni és csak nagyon könnyű kocsik esetén alkalmas vontatásra a nyakhám. A lovak és a szekerek fejedelmek, királyok és fáraók játékszerei voltak és fejedelmi ajándéktárgyak. A lovakat díszítették, drága és színes takarókkal védték.
A kosár aljának magassága – amire fel és le kellett ugrálni a katonáknak- nem lehetett túl magas és a korai kisméretű, orrkarikás onagerek esetén ez nem is okozott problémát. Amikor áttértek a lovak befogására és rájöttek, hogy nagyobb lovakat kitenyésztve gyorsabb és nehezebb kocsikat lehet építeni, akkor a rúd már túl alacsonyan volt a lovaknak, a lovak a hátsó lábukkal átlépték, belebotlottak. A rudat meg kellett hajlítani, a hükszoszok meg is hajlították. A jelenség ellen ma úgy védekeznek, hogy a rúd elejét nem a ló hátára erősítik a keresztrúddal, hanem lovak oldalára rögzítik.
A korábbi, sumer szekerekhez viszonyítva a hükszoszok a tengelyt a kocsiszekrény alatt hátrább, a súlypont mögé erősítették fel, így a rúdra erősített keresztrúd nagyobb erővel nyomta a lovak vállát és fordulékonyabbá is vált a szekér. Később a hettita –i.e. 1400 körül- szekereken ismét előbbre került a tengely, de ezek három személyes, három lovas szekerek voltak.
I.e. 1274-ben az egyiptomi kronológia szerin II. Ramszesz fáraó és II. Muwatalli hettita király az Orontesz folyó partján lévő Kadesh-nél ütközött meg. mindkettőnek 5-6000 harci szekere volt, ami túlzásnak tűnik. A csata lényegében döntetlen eredménnyel végződött és híres szerződés zárta le. Az egyiptomiak a részletesen leírt hükszosz szekerekkel harcoltak, a hettiták nehezebb fából készült kocsiszekrényes szekerekkel. II. Ramszeszt – aki a csata eredményét személyes bátorságának is köszönheti, saját korában óriás volt, közel 180 cm magas vörös hajú- híres falikép örökíti meg:
A "Nagy" II. Ramszesz a Kadesh-i csatában(4)
Érdemes mellékelni egy javított faliképet is:
A "Nagy" Ramszesz a Kadesh-i csatában(4)
Fantáziakép a Kádesh-i csatáról, a hettitáknak már voltak vas fegyverei, a szekereik nehezek voltak (4)
Hettita szekér, három katona volt rajta
Hettita szekér, három katonával (4)
Muwatallisz (i.e.1295 – i.e.1272) -t követő hettita király az amorita Babilonból lovakat kér ajándékba, ahol ebben az időben, a levél szerint sok lovat tenyésztettek.
Érdekesség: akháj szekér az i.e. 1200-s évekből (4)
A mükénéi szekereket (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm) négy küllővel készítették, a hükszosz szekerek jelennek meg hirtelen i.e. 1550-körül, feltehetően amikor I. Jahmesz fáraó elüldözte a hükszoszokat a Nílus-deltából, Avariszból, és hajókkal vitték el a szekereiket is.
Mükénéi harci szekerek (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)
Közel egy évezreddel későbbi etruszk szekér lelet:
Etruszk szekér lelet, Monteleone, Itália, i.e. 500 körül (4)
A mükénéi harci szekerek - a kutatók szerint az eredetük az i.e. 1500-as évekre tehető és az ugariti-hükszosz szekerekhez hasonlóak- szekrénye fából, hajlított vesszőkből készült. A kocsirúd súlya a lovak nyakára nehezedett, nyakhámos befogással. A harci szekerek történetében igen könnyűnek számító szekerek kerekei négyküllősek. Marhabőr vagy bronzabroncsot kellett alkalmazniuk és a szélességét megnövelték azért, hogy ne törjön össze az első kőnél. A mükénéi korban az ónbronzhoz szükséges ón ára az ezüst árához volt hasonló, az ezüstöt fizetési eszközként használták. Egy fémabroncs súlya közel 20 kg lehetett.
Homokfutó, könnyű négy küllős harci szekér (4)
Római biga ( Vatikáni Múzeum, készítette Franzoni)
Következtetések
Európát, ésl Ázsiában két területet lehetett megjelölni, ahol a legrégebbi szekerek találhatók: Dnyepertől az Irtisig terjedő területet É-n és Sumert D-n. A harci szekerek történetének megírásának másodlagos célja annak bizonyítása volt, hogy a sumerek után egy évezreddel az amoriták és hurriták terjesztették el a lovakat és szekereket Mezopotámiában i.e. 1800 körül és Egyiptomban i.e. 1600 után. Az ökröskordék eredete a Kárpátoktól ÉK-re lehetett, i.e. 3500 körül.
.
IRODALMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A MEZOPOTÁMIAI VILÁG ATLASZA, Helikon, 1996.
(2) KÁKOSY László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Osírisz, 2005
(3) BEHRINGER, Wolfgang: A klíma kultúrtörténete, Corvina, 2007
(4) A képek eredeti szerzőjét nem minden esetben lehetett felderíteni, a Wikipédia ismert tulajdonságai miatt (gyűjtemények, nem menthető a kép forrása névként).
(5) TARR, László: A kocsi története, Corvina ,1978
*
https://en.wikipedia.org/wiki/Wheel : The oldest indirect evidence of wheeled movement was found in the form of miniature clay wheels north of the Black Sea before 4000 B.C. From the middle of the 4th millennium BC onwards, the evidence is condensed throughout Europe in the form of toy cars, depictions, or ruts. In Mesopotamia, depictions of wheeled wagons found on clay tablet pictographs at the Eanna district of Uruk, in the Sumerian civilization are dated to c. 3500–3350 BC. In the second half of the 4th millennium BC, evidence of wheeled vehicles appeared near-simultaneously in the Northern (Maykop culture) and South Caucasus (Early Kurgan culture) and Eastern Europe (Cucuteni-Trypillian culture). Depictions of a wheeled vehicle appeared between 3631–3380 BC in the Bronocice clay pot excavated in a Funnelbeaker culture settlement in southern Poland. In nearby Olszanica, a 2.2 m wide door was constructed for wagon entry; this barn was 40 m long with 3 doors, dated to 5000 B.C - 7000 years old, and belonged to neolithic Linear Pottery culture. Surviving evidence of a wheel-axle combination, from Stare Gmajne near Ljubljana in Slovenia (Ljubljana Marshes Wooden Wheel), is dated within two standard deviations to 3340–3030 BC, the axle to 3360–3045 BC. Two types of early Neolithic European wheel and axle are known; a circumalpine type of wagon construction (the wheel and axle rotate together, as in Ljubljana Marshes Wheel), and that of the Baden culture in Hungary (axle does not rotate). They both are dated to c. 3200–3000 BC. Some historians believe that there was a diffusion of the wheeled vehicle from the Near East to Europe around the mid-4th millennium BC./https://en.wikipedia.org/wiki/Wheel : A kerekeken történő szállításra utaló legrégebbi közvetett bizonyítékokat a Fekete-tengertől északra, i. e. 4000 előtt találták miniatűr agyagkerekek formájában. Az i. e. 4. évezred közepétől kezdve a bizonyítékok Európa-szerte játékok, ábrázolások vagy futóművek formájában sűrűsödnek. Mezopotámiában a sumér civilizációban, Uruk Eanna kerületében, a sumér civilizációban található agyagtábla-piktográfiákon talált kerekes kocsik ábrázolásait i. e. 3500-3350 körüli időre datálják.] Az i. e. 4. évezred második felében a kerekes járművek bizonyítékai szinte egyidejűleg jelentek meg az Észak- (Majkop-kultúra) és Dél-Kaukázusban (korai kurgán kultúra) és Kelet-Európában (Cucuteni-Trypilli kultúra). Kerekes jármű ábrázolásai i. e. 3631-3380 között jelentek meg a Bronocice agyagedényben, amelyet a dél-lengyelországi tölcsércsapó kultúra egyik településén tártak fel. A közeli Olszanicában egy 2,2 m széles ajtót építettek a szekérbe való behajtáshoz; ez a pajta 40 m hosszú volt, 3 ajtóval, i. e. 5000 - 7000 évesre datálták, és a neolitikus vonalas kerámia kultúrához tartozott. A szlovéniai Ljubljana melletti Stare Gmajne-ból (Ljubljana Marshes Wooden Wheel) fennmaradt bizonyíték egy kerék-tengely kombinációra, amelyet két szóráson belül i. e. 3340-3030-ra, a tengelyt i. e. 3360-3045-re datálnak. A korai neolitikus európai kerék és tengely két típusa ismert; a circumalpine típusú szekérszerkezet (a kerék és a tengely együtt forog, mint a Ljubljana Marshes Wheel esetében), és a magyarországi Baden kultúra szekérszerkezete (a tengely nem forog). Mindkettőt i. e. 3200-3000 körülire datálják.] Egyes történészek úgy vélik, hogy a kerekes jármű elterjedése a Közel-Keletről Európába az i. e. 4. évezred közepe táján történt.