Hossztartók (limber strakean) és keelan -nek is nevezett tőgerendák keresztmetszetben, az ábrán a keel és a false keel egybe építve
10-12 méteres kis görög hajó, szállítmánya bor és fenyőkátrány, kerámiák. 1996-ban 38-43 m mélységben, a talapzaton található, 1999-2001 között az INA vizsgálta. A hajótestből nagyon kevés maradt meg, kivéve a réz- és ólomszögeket. Úgy tűnik, hogy a kerámiák Ióniában vagy Híoszon készültek, beleértve kevés kétfogú ivócsészékből, egyfogú tálakból, asztali amforákból, olajlámpákból, egy korsóból, egy vízkorsóból és egy askosból álló leleteket. Illatszerek egy bélyegzett, kékmázas attikai kantharosz és 2 kis parfümös edény (egy fekete mázas askos és egy krémfehér kőből készült alabastron. (Carlson, D.N. 2003. The Classical Greek Shipwreck at Tektas Burnu, Turkey. American Journal of Archaeology 107:581-600.)
Egy kis esztruszk kereskedelmi hajó elsüllyedt Giglio szigeténél, Közép-Olaszországtól nyugatra. Olajbogyót és olívaolajat szállított, korinthoszi parfümökkel kereskedett.Szétszóródott töredékek, kőhorgonyok és a hajókeel nagy része megmaradt. A varrott hajó 150 láb mélyre sűllyedt. Találtak egy szép, megmunkált sisakot, amely éppúgy műalkotás, mint a páncélzat. Mindent díszes mintákkal és állatokkal illusztráltak.
Dokos hajóroncs, i.e. 2700-2200, https://en.wikipedia.org/wiki/Dokos_shipwreck
Az ökörbőrből készült ingotokat eredetileg 4 különálló sorban tárolták a hajó rakterében, amelyek vagy lecsúsztak a lejtőn, miután a hajó elsüllyedt, vagy eltolódtak. Az ólom-izotópos elemzés azt jelzi, hogy a réz nagy része vagy egésze Ciprusról származik.
Az ón forrását nem sikerült meghatározni (A bronzkori ónforrások kérdését sokat vitatják a régészetben). Az ingotok korróziótól és valószínűleg ónbetegségtől szenvednek. Azonban, ellentétben néhány más, a Földközi-tenger keleti medencéjéből származó ónrudakkal, nem illeszkednek a cornwalli ón profiljába, általában a szardíniai ónércekhez hasonlíthatóak.
Kánaáni korsók és pistacia gyanta: Legalább 149 kánaáni korsó (széles körben megtalálható Görögországban, Cipruson, Szíria-Palesztinában és Egyiptomban).
Az edényeket a levantei északi típusba sorolják.
A Tell el-Amarna 18. dinasztia korabeli lelőhelyről származó kánaáni korsócserepek legújabb agyagszövet-elemzései egy konkrét agyag-megjelölést eredményeztek, és úgy tűnik, hogy ez megegyezik az Uluburun hajóroncsból származó agyag-elemzéssel, amely olyan típus, amelyet Amarnában kizárólag Pistacia-gyanta szállítására használtak.
Üvegtömbök: Körülbelül 175 kobaltkék, türkizkék és levendulaszínű üvegtömböt találtak (a legkorábbi ismert ép üvegtömbök). A kobaltkék üvegtömbök kémiai összetétele megegyezik a korabeli egyiptomi magos edények és a mükénéi függőgyöngyök összetételével, ami közös forrásra utal.
Különféle rakomány:
Afrikából származó ébenfa rönkök,
Elefántcsont, egész vagy részleges víziló- és elefántagyarak, több mint egy tucat víziló-fog
teknősbéka páncél (felső páncél)
Murex opercula (lehetséges füstölőanyag)
strucctojáshéj
Ciprusi kerámia
Ciprusi olajlámpák
Bronz- és rézedények (négy kosfej alakú fajansz ivókupa és egy női fej alakú ivókupa).
Két kacsa alakú elefántcsont kozmetikai doboz.
Elefántcsontból készült kozmetikai vagy kenőcsös kanál
Trombita
Több mint két tucat kagylóhéjgyűrű
Borostyángyöngyök (balti eredetű)
Achát
Karneol
Kvarc
Arany
Fajansz
Üveg
Ékszerek, arany és ezüst, törmelék arany és ezüst kánaáni ékszerek gyűjteménye. A 37 aranydarab között vannak: melltűk, medalionok, medálok, medálok, gyöngyök, egy kis gyűrűgolyó, és egy válogatott töredék.
Arany kehely (a legnagyobb arany tárgy a roncsból)
Egyiptomi arany, elektrum, ezüst és szteatit (szappankő) tárgyak.
Nofertiti nevével feliratozott arany szkarabeusz.
Bronz női figura (fej, nyak, kezek és lábak aranylemezzel borítva)
Fegyverek és szerszámok
Nyílhegyek
Lándzsahegyek
Bárdok
Tőrök
Nyakú, lyukas szárú fejsze
Egyetlen közel-keleti típusú páncél
Négy kard (kánaáni, mükénéi és itáliai(?) típusok).
Számos szerszám: sarló, csákány, fúrószerszám, fűrész, fogó, véső, véső, szántószekér, csiszolókő és vésőkés.
Balták, Bulgária területéről származó zöld vulkanikus kőből készült szertartási fejsze.
Egy kis méretű (9,5 x 6,2 cm), összecsukható, fa íróasztalt találtak részben megmaradt elefántcsont zsanérokkal. Valószínűleg viaszból készült írófelület lehetett rajta.
Mérlegsúlyok
19 zoomorf súly (az Uluburun súlygyűjtemény a korabeli késő bronzkori súlyok egyik legnagyobb és legteljesebb csoportja).
120 geometrikus alakú súly.
Ehető anyagok:
Mandula
Fenyőmag
Füge
Olajbogyó
Szőlő
Sáfránymag
Fekete kömény
Sumach
Koriander
Egész gránátalma
Néhány szem elszenesedett búza és árpa.
*
Bár az időszámítás előtti óriáshajóknak csak a leírásai maradtak ránk, röviden ismertetünk néhányat:(https://books.openedition.org/obp/143749): A klasszikus kor három evezősoros triréme után következtek a quadrireme és a quinquereme típusok ( három evezősorosok, de többen ültek egy evezőnél), majd a hat és több evezős egységekből álló szupergályák. Az i. e. IV. század végén Demetriosz Poliorcétész flottájában megjelenő szupergályák elérték a húsz és harminc evezősoros hajók szintjét, és az i. e. III. század vége felé az i. e. század végén IV. Philopator Ptolemaiosz 4000 evezőssel hajtott negyven hajójával tetőztek. Bár a rómaiak ekkor még csak quinqueremek építésére szorítkoztak, az első pun háborúban legalább 100 és 200 egységből álló flottákat építettek. A kereskedelmi hajókat sem kerülte el a gigantizmus jelensége, és az i. e. III. században a szirakúzai II Hiero, aki meg akarta mutatni országa hajógyárainak erejét és a helyi búzamezők gazdagságát, megépítette a Syracusát, korának legnagyobb gabonaszállító hajóját. Ez egy kifejezetten kereskedelmi célokra épített, de erősen felfegyverzett hajó volt, három árboccal és három híddal, több mint 825 fős legénységgel; tonnatartalmát 2000 és 4000 tonna közöttire becsülik. A számítási módszertől függetlenül ez a tonnatartalom hatalmas, és a hajó vízre bocsátásához Arkhimédész segítségére volt szükség. Ez a technikai bravúr azonban rövid életű maradt; a kor legnagyobb, általánosan használt hajói a myriophoroi osztályba tartoznak, amelyek 10 000 amforát szállítottak, azaz 500 tonna önsúlyúak voltak. Ezek az óriáshajók kivételesek voltak, építészetük nagyrészt ismeretlen maradt, de létezésük a korabeli nagy hajógyárak műszaki kapacitását mutatja.
FÜGGELÉK (forrás: Ars Technica, New Scientist, TechTimes, Vice, https://index.hu/techtud/tortenelem/2021/03/16/kozmikus-modell-volt-az-antikuthera-mechanizmus/)
Az Antiküthéra-mechanizmus néven ismert különös ókori tárgyat kezdetben órának vélték, későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy csillagászati mechanikus modell. A régészek szerint a hajó az időszámítás előtti 1. évszázadban indult útnak Görögországból, feltehetőleg Róma felé, de Antiküthéra szigete közelében a sekély vízben elsüllyedt. A roncs egy római teherhajó volt, de rakománya görög lehetett, feltételezhetően Rodosz szigetéről.
Egy korábban ismeretlen funkciójú, 63 fogú fogaskereket is elhelyeztek a mechanizmusban. A végeredmény: a geocentrikus görög kozmosz mozgó modellje, amelyen tárcsákon elhelyezett ékkövek jelképezték a bolygókat, a Holdat, a Merkúrt, a Vénuszt, a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt. Az eszköz nemcsak a holdfogyatkozásokat és napfogyatkozásokat mutatta, hanem az olimpiák időpontját is. Freeth kollégái szerint az i. e. V. században élt filozófus, Parmenidész metódusával, aritmetikai módszerekkel számították ki a bolygók keringési idejét. Az eszköz kifinomultsága ugyanakkor mindenképpen meghaladja azt, amit eddig az ókori görögök technikai képességeiről gondoltak."