Gyakran használták és sok célra a (fa-) hántoló baltát, kovakő vagy később arzénbronz éllel (4)

Famegmunkálás (4)

A műveletek balról jobbra: fűrészelés, vésés, fűrészelés, csiszolás, fúrás (4)

A csőfúrók használatára vonatkozó hipotézis erős alátámasztása az asztalosmunkák története (https://faipar.hu/hirek/felueletkezeles/8694/a-csiszolas-multja): "A kőbalták nyele számára fúrt lyuk és a kőfúró lényege: a forgó fúró szerszám egy csőhöz hasonló alakú csont. A csont mellé-alá szórt kemény kőzúzalék belenyomódik a csontcső peremébe, és forgás közben, maga alatt, csőszerű lyukat dörzsöl-csiszol. A lyuk elkészítése nagyon sok munkát és hosszú időt kívánt."

Kőedények csiszolása, megmunkálása (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui) 

Kőedények csiszolása, megmunkálása karos fúróval(https://www.hallofmaat.com/unforbiddengeology/ancient-egyptian-copper-coring-drills/)

A művelet rekonstrukciója (4)

Az ábrákból leolvasható, hogy a fúróerőt vagy inkább a csiszoláshoz szükséges erőt a függőlegesen használt fúróra felerősített kövek biztosították. Megfelelő érdességű és keménységű csiszolóporral működő eljárás lehetett. A fúrók forgatása ijakkal is történt, többnyire csak fák esetén:

Ijfúró, vonónak is nevezik a forgató eszközt (4)

Gyöngyöket, pecséthengereket is készítettek fúrással, a hegy ragasztott kovakő v. csontszilánk volt (4)

Két nehéz kérdés biztosan felmerül a kőedények megmunkálásával kapcsolatban: az egyik, hogy a nagy és belülről erősen homorú kőedények falvastagsága mennyire változott, azaz, a szűknyakú és nagy edényekbe egyszerűen csak egy lyukat fúrtak-e, azaz oldal irányban mennyire mélyítették ki a fúrt lyukat? Feltehetően a falvastagság nem volt egyenletes, bár a használat, az űrtartalom megkövetelte volna, amikor tároltak valamit az edényekben. 

A FÚRATMAGOK PROBLÉMÁI

A másik kérdés fontosabb és megkerülhetetlen: hogyan fúrtak pl. asszuáni gránitba nagy átmérőjű lyukakat, pl. egy gránit szarkofág tetejében talált lyukakat? A hasonló furatok magjait meg is találták. A Dzsószer piramis alatt talált Haszehemui féle edények, vázák megmunkálása csiszolással magyarázható lenne, ha a szarkofág fedelekbe fúrt lyukak magjait nem találták volna meg. Az i. e. 2500 körüli Óbirodalmi szarkofág fedele jelenleg a Brooklyn Múzeumban található, valószínűleg a IV. dinasztia Akhet-Hotep hercegéhez tartozott. A szarkofág súlya körülbelül négy tonna, a fedélé két tonna. A fedél mindkét végén két lyuk van, amelyeket (valószínűleg) a szarkofág mozgatására, igazítására és leengedésére használtak. A lyukak 24 cm hosszúak, átmérőjük kívülről 5,3 cm, mélységben csökkennek. (Gorelick, .Leonard: "Ancient Egyptian Stone-Drilling" Expedition Magazine 25.3 (1983): n. pag. Expedition Magazine. Penn Museum, 1983 Web. 07 Jun 2022  <http://www.penn.museum/sites/expedition/?p=5362>). A nehéz kövek mozgatásához sok papiruszsás kötélre és emelő szerkezetre volt szükségük, a sok kötelet külön műhelyekben készítették és ismerték a pászmák ellenkező irányú fonásának elvét.

Kötélkészítő manufaktúra (4)

Szahuré fáraó hajója, több mint. egy tonnás vitorlázat megemelésére alkalmas (a négyszögletes papirusz sás vitorla, rudazat súlya kb. egy tonna volt) lehajtható cédrusfa bipod árboccal, combvastagságú merevítő kötéllel (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)

Tengeri vitorlás, rövidpalánkos hosszanti tartóköteles hajó képe, Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), (3., 27.o.)

Szarkofág i.e. 2500 körül (https://www.penn.museum/sites/expedition/ancient-egyptian-stone-drilling/)

Furat magok a Petrie Múzeumból (London), figyeljük meg a magon található koncentrikus vonalak (nyíl) hasonlóságát. (4)

Két kiváló egyiptológus, A. Lucas és Sir Flinders Petrie* (kérdések a magokról, amelyet Petrie már 1883-ban felvetett: https://www.penn.museum/sites/expedition/ancient-egyptian-stone-drilling/) véleményei eltérnek furatmagok keletkezéséről: csiszolás vagy kemény kövekkel megerősített palástú csőfúróval történt a megmunkálás? Azt gondolnánk, hogy a famegmunkáláshoz használt részben csont szerszámokat alakították át úgy, hogy kövek megmunkálására is alkalmas eszközök legyenek, de csak részben így történt. Már Petrie felvetette, hogy az ókori egyiptomiak csőfúróval készítettek egyes furatokat kemény kövekbe, gránitba. A probléma egyik része, hogy a réz alkalmatlan csőfúró készítésére, de a termésfémként megtalálható arzénbronz talán alkalmas. (A rendelkezésükre álló arzénbronz mennyisége aránytalanul kevés volt Hufu fáraó Nagy piramisának és általában a piramisok köveinek megmunkálásához. Az arzénbronzot fegyverek készítésére használták, kovácsolással munkálták meg, kovácsolásra megkeményedik.)

Arzénbronz harci balta, fejsze és buzogány (Museum of Egypt Culture of Barcelona, Spain)

 Hufu alatt i.e. 2550 körül működött a buheni rézolvasztó D-n és mintegy kétszáz esztendőn át folyamatosan üzemelt. Emellett a Hamet-Hufu nevű helység diorit bányái is müködtek Hufu idején. „  https://hu.wikipedia.org/wiki/Hufu, ...Nubiában. A buheni rézolvasztóról nem sikerült többet kideríteni. A puha rezet az egyiptomiak ékszerként használták. Az i.e. 1600-s években a szíriai eredetű hükszoszok ismertetik meg Egyiptommal az ónbronz használatát, addig csak a kovácsolt arzénbronzot ismerték. Lucas szerint csőfúróval és nedves csiszolóporral, Petrie szerint csőfúróra erősített, beékelt kemény nemes kőszilánkokkal fúrtak. A megmunkáló kövek beékeléséhez szükséges technológia nem állt az egyiptomiak rendelkezésére.

Ha két eltérő keménységű anyagot összedörzsölünk, a puhább anyag jobban kopik, a keménységének arányában, a keményebb anyag kevésbé. Fontos, hogy mind a két anyag kopik. Hő is keletkezik, a fúró deformálódik és esetleg roncsolódik a surlódási hő és a nyomóerő kövezkeztében, réz esetén nagy mértékben, ezért a rézfúró kizárható, mert a réz puha fém, arzénbronz fúró jöhet szóba, ami termésfém, kovácsolásra megkeményedik. Valóban használtak csőfúrókat az egyiptomiak, mert találtak fúrómagokat. A nem fémből készített csőfúrók használatát kizárhatjuk, a csont használata merült fel. Előfordul, hogy a furat nem megy át, ekkor a fúrt oldalról ütötték ki a magot. Két oldalról nem fúrtak. Ha a nedves (vizes) csiszolóporral történő koptatás lehetőségét is figyelembe vesszük, egy köztes  -a Lucas és Petrie megoldása közötti- lehetőség is adódik, erre visszatérünk.

A csiszolópor feltehetően egyenetlen volt, mert az anyaga egyértelműen keményebb volt a gránitnál, karcos a furat, koncentrikus vonalakkal:

A szarkofág fedél furata is karcos, hosszában koncentrikus vonalak húzódnak (https://www.penn.museum/sites/expedition/ancient-egyptian-stone-drilling/)

Tehát van egy hipotézisünk: használtak csiszolóport a csőfúróhoz. Ezért megvizsgálandóak a lehetséges anyagok kéménységei, első sorban a gránithoz viszonyított  keménységet szükséges megvizsgálni: a gránité 5 és 7 között van a csillámtartalom függvényében. 

Anyagok keménysége (https://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1177/030751332701300130, ld. még https://en.wikipedia.org/wiki/Mohs_scale_of_mineral_hardness)

A kvarcot, türkízt, lazuritot, obszidiánt, malachitot, opált, hematitot, achátot és más 7-es vagy az alatti keménységű köveket kizárhatjuk. Szóba jönnek a korund ( Al₂O₃ , smaragd, rubin, smirgel, zafír, https://hu.wikipedia.org/wiki/Korund), és a topáz ( Al₂SiO₄(OH⁻,F⁻)₂ ). Az is kérdés, hogy milyen ásványok voltak elérhetőek az ókori egyiptomiak számára? Naxos görög sziget nevezetessége a korund.  "A smirgel egy  szürkés- barna vagy kékes korund féle, szemcsés korund, a természetben általában nagyon egyenlőtlen szemcsenagysággal és nem önállóan, hanem jóval kevésbé kemény szennyező ásványokkal, leginkább magnetittal vagy hematittal keverten fordul elő. Ezért felhasználás előtt a nyers smirgelt törik, szitálják, majd szemnagyság szerint osztályozzák. A legismertebb (Pliniusnál) bányák a görög Naxosz szigetén találhatóak. Ezt tartják a legjobb lelőhelynek minőség és mennyiség tekintetében. Kisebb mennyiségben az Égei-tenger más szigetein (főleg Számoszon), sőt, Kis-Ázsiában is bányászták." (A smirgel nevű korund féle a smirgli szavunk eredete. Forrás: Pallas Nagy Lexikon). Egyiptom szempontjából Naxos nagyon messze van.

A Vörös-tengeren van egy, a topáz-áról (https://hu.wikipedia.org/wiki/Top%C3%A1z,  Al₂SiO₄(OH⁻,F⁻)₂ ) nevezetes sziget (https://en.wikipedia.org/wiki/Zabargad_Island, 23_36_35_N_36_11_45_E), Berenike egyiptomi kikötőjénél, ami elérhető volt i.e. 2500 körül az egyiptomiak számára: i.e. 2570 körül Hufu fáraó épített egy, az első Vörös-tengeri kikötőt (itt találták az első papiruszt is, mely szerint ugyan azok éptették a kikötőt, aki átszállították a turai mészkőtömböket a Níluson a Nagy piramis építéséhez), épített mólóval, Wadi al-Jarfban, ami  kb. 600 km-re van Berenikétől É-ra (https://en.wikipedia.org/wiki/Wadi_al-Jarf). 

. 

A réz csőfúró használatát az irodalom elfogadta, de a réz csőfúró készítésére alkalmatlan, mert puha fém (4, https://www.penn.museum/sites/expedition/ancient-egyptian-stone-drilling/)

A hipotézis alakja most: topáz csiszoló port használtak a kovácsolt arzénbronz -esetleg szarvasmarha csont- csőfúróhoz. A csőfúró a használat folyamán erősen kopott, ezért kúpos a lyuk, ha lett volna elegendő számú csőfúrójuk, akkor cserélték volna, nem lenne kúpos a furat. A csiszolópor gránitpor, bronzpor és topázpor egyenetlen keveréke lett ténylegesen, valószínűleg többször felhasználták a port. Az elkoptatott, legömbölyödött szemcsék alkalmatlanok csiszolásra, ezért a fúrót sokszor ki kellett venni, és a port átszitálni. Következik, hogy a szemcsék méretének van optimális nagysága, amit empirikusan be is tarthattak. Furatok és furatmagok maradtak ránk, de bronz fúrók és használt csiszoló por nem.

A csőfúróra vonatkozó hipotézis erős alátámasztása az asztalosmunkák története (https://faipar.hu/hirek/felueletkezeles/8694/a-csiszolas-multja): "A kőbalták nyele számára fúrt lyuk, a kőfúró lényege: a forgó fúró szerszám egy csőhöz hasonló alakú csont. A csont mellé-alá szórt kemény kőzúzalék belenyomódik a csontcső peremébe, és forgás közben, maga alatt, csőszerű lyukat dörzsöl-csiszol. A lyuk elkészítése nagyon sok munkát és hosszú időt kívánt."

KÖVETKEZTETÉSEK/CONCLUSIONS

A nagyobb topázszilánkok feltehetően beágyazódtak, beékelődtek a fémbe (fémből készített fúrót feltételetünk, az alternatíva az ébenfa volt), így Petrie megoldása is jó lehet. A vizsgált eljárásra jobban illik a nedves koptatás, csiszolás, mint a fúrás megnevezés. Az eredményül kapott hipotézis: topáz csiszoló port használtak a kovácsolt arzénbronzból, csontból készített csőfúrókhoz. (A bronz alternatívája a meteorvas.) A hipotézis gyenge pontja bronz csőfúró: az utóbbi ismeretét Petrie és Lucas feltételezték. I.e. 2500 körül a termés arzénbronzot már tudták kovácsolni, (kovácsolásra megkeményedik), de a bronzöntés még ismeretlen volt Egyiptomban és kb. az i.e. 1600-as évekig. A topáz és az arzénbronz használata új felismerés. Nincs pontos adat a koncentrikus körökről, hogy záródnak, van e menet emelkedésük? Mi feltételeztük, hogy záródnak. A zéró menetemelkedés bizonyító erejű lehetne.  / The larger topaz chips are presumably embedded, wedged into the metal (we assume a metal drill, the alternative could be the ebony tree), so Petrie's solution may be a good one. The process under consideration is better described as wet abrasion, grinding rather than drilling.. The resulting hypothesis is: topaz from Berenike harbour of Egypt (https://en.wikipedia.org/wiki/Zabargad_Island, 23_36_35_N_36_11_45_E, https://hu.wikipedia.org/wiki/Top%C3%A1z) abrasive powder was used for a tubular (pipe) drill made from forged arsenic bronze. The weak point of the hypothesis is the tubular drill, the knowledge of the tubular drill was assumed by Petrie and Lucas. Around 2500 B.C., the crop of arsenic bronze could only be forged, (it hardens on forging), bronze casting was unknown in Egypt until about 1600 B.C. (An alternative material can be the meteoric iron.) The usage of topaz and arsenic bronze (meteoric iron) is a new result. There is no precise data on concentric circles, i.e. how do the circles close or do they have a pitch? Zero pitch could be conclusive. 

* Flinders Petrie professzor, angol egyiptológus, a régészet tudományos módszertanának egyik úttörője. Számos munkát vezetett, amelyek közül a gízai fennsík felmérésén kívül a Naukratiszban, Taniszban, Abüdoszban és Tell el-Amarnában végzett ásatásai a legjelentősebbek. Egyik legjelentősebb leletének sokan a Merenptah-stélát tartják, ezt a véleményt Petrie is osztotta, legalábbis az Ilachun kincsének 1920-as felfedezéséig, amely II. Senusser egyik lányának sírjában volt. Az ő "szekvenálása" az őskori időkre vonatkozóan az első kísérlet volt arra, hogy kronológiai rendszert állítson fel az őskori Egyiptom számára. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Flinders_Petrie)

*Haszehemuié az első sír, amely mellett bárkagödröt találtak, mindjárt 12 darabot, uralkodása alatt még tamariszkuszfából készültek a temetési hajók, utána már cédrusfából, 

          * Találtak egy korsót találtak a fáraó hieroglif nevével Bübloszban, Libanonban,  (2., 50.o., 5, 20.o.), nem sikerült belátni, hogy Bübloszban telepet létesített volna cédrusfa beszerzésére, 

          * megtalálták a szobrát, ez az első fáraószobor,

          * a fáraónak nem volt vér szerinti utódja, felesége a III. dinasztia alapítója. Egy edény fedél felirata szerint, amely "A király anyja"-ként említi, valószínűleg Dzsószer anyja. A későbbi korok a III. dinasztia ősanyját tisztelték benne, 

          * legyőzi az északiakat, igen sok, 47000 halott volt, egyesíti Egyiptomot az első nagy és dokumentált  háború (Széth és Hórusz -a Sólyom isten, akinek a kultusza jellemtő volt a fáraók előtt - istenek ellentéte) után, (ezzel kapcsolatban nyitott kérdés, hogy miért voltak igen messze D-n a deltaiak?). " Egy kőedény felirata, amely szerint Neheb városában vívták a harcot. Neheb mélyen délen fekszik,  pontosan szemben a dinasztia származási helyével, Nehennel. Az északi seregek itt - Haszehemui feliratai szerint – katasztrofális vereséget szenvedtek, de maga a tény, hogy ennyire eljutottak, beszédes. Ugyanakkor a 47 ezer északi áldozatról szóló híradás is figyelemre méltó..."  Egyiptom egyesítése több évszázados folyamat volt, ez az első dokumentált háború! (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui) 

         * erődöket épít Nehemben és Abüdoszban. Szakkarában is építkezik,

         * núbiai útjáról (ahol egy felkelést vert le) visszatérve  Haszemui döntötte meg Peribszen hatalmát,
         * Abüdoszban hatalmas sír épült számára vályogtéglákból (az 5. sír az abüdoszi nekropoliszban), mely trapéz alaprajzú, 70 méter hosszú, szélessége északon 17, délen 10 méteres, 58 szoba található benne. Sírkamrája a legrégibb kőművesmunkák egyike, bányászott mészkőből is készült. Itt találták meg a kutatók a király.

 

FÜGGELÉK II.

Legrégebbi egyiptomi arzénbronz és meteorvas tárgyak

5000 éves egyiptomi vasgyöngy leletek kovácsolt meteoritvasból (https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0305440313002057): A legkorábbi ismert vaslelet kilenc apró gyöngy, amelyeket az észak-egyiptomi Gerzehben található két temetkezésből származó, i. e. 3200 körüli időpontra datáltak. Megmutatjuk, hogy ezek a gyöngyök meteoritvasból készültek, és a fém gondos kalapálásával formázták vékony lemezekké, majd csövekké sodorták őket. A tanulmány bemutatja, hogy a neutron- és röntgenmódszerek segítségével még a vasfém teljes korróziója után is meg lehet határozni az anyag jellegét. A vasgyöngyöket más egzotikus ásványokkal, például lapis lazulival, arannyal és karneollal együtt nyakláncra fűzték fel, ami megmutatta, hogy a meteoritvas a nemesfémekkel és drágakövekkel egyenrangú különleges anyag. Az eredmények megerősítik, hogy a fémművesek már az i. e. negyedik évezredben elsajátították a meteoritvas, egy vas-nikkel ötvözet kovácsolását, amely sokkal keményebb és törékenyebb, mint a gyakrabban megmunkált réz. Későbbi, de a legismertebb lelet Tutanhamon meteorvas tőre i.e. 1330 körül: 

 

Tutanhamon meteorvas tőre (4)

 

A 4. dinasztia királyainak, Khufu és Khafra uralkodásának idején az egyiptomi Gízában élő és dolgozó munkások fémtárgyai (i. e. 2500-2450 körül,  https://www.researchgate.net/publication/349875532_Arsenical_copper_tools_of_Old_Kingdom_Giza_craftsmen_First_data) Ez az első részletes adatsor a fával, mészkővel, textíliával stb. dolgozó kézművesek arzénes rézszerszámairól, a fő- és nyomelem-elemzésekre, ólomizotópokra és mikroszerkezeti leírásra összpontosítva. Az arzénes réz ismét megerősítést nyert, mint az Óbirodalomban a gyakorlatban használt anyag, a keleti sivatagból származó arzénes fémeket javasolják forrásként. A 20966 jelű CuAgAs tű hasonló ólomizotópokkal rendelkezik, mint a pradinasztikus egyiptomi fémmunkák két darabja és a késő uruki Habuba Kabira (Szíria) lelőhelyről származó liturgikus lelet, amely valószínűleg egy korábbi, ezüstgyártáshoz kapcsolódó anyag újrahasznosított példánya. A részletesen elemzett 15 tárgy a településről származó fémtárgyak legnagyobb Óbirodalmi leletegyüttese.