Az ókori Egyiptom első kőépületei
Haszehemui és Dzsószer fáraók idején épültek
(2025 december)
Az ókori Egyiptom első jelentős kőépületei az i. e. 3. évezred elején, az Óbirodalom idején jelentek meg. A korábbi sírok és paloták, templomok vályogtéglából készültek (masztabák). Követ korábban is használtak padlókhoz, ajtókeretekhez, oszlopalapokhoz. Az első kőépületek Haszehemui fáraó nevéhez köthetőek (Khasekhemwyang, i. e. 2690 -től uralkodott 18 évig, https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui), a Shunet el-zebib erődszerű templomépület és a kőmasztabája (Abydosz, Umm el-Kaab), a sírja. A sír többkamrás, nagyrészt vályogtéglából épült. Haszehemui fáraó nevezetessége, hogy egyesítette Egyiptomot i.e. 2680 körül, egy 47 ezer áldozatot követelő háborúban*. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Haszehemui egy erős falakkal bekerített erődtemplomot is épített. A piramis szerű négyzet alakú építmény lapos, finom mészkőtörmelékből készült, egy vályogtéglákkal fedett, négy lépcsős épület, korábbi mint Dzsószer fáraó első lépcsős piramisa. Haszehemui fáraó két kőszobrát is megtalálták, ezek a legrégebbi fáraószobrok. Haszehemui hatalmas kősírkamrát építtetett Abüdoszban, az utolsó királyi sírkamrát, -utána piramisokat építtettek a fáraók-, melyet a nekropoliszban építettek (V. sírkamra). A trapéz alakú síremlék hossza mintegy 70 méter, északi végén 17 méter széles, déli végén pedig 10 méter széles. A terület 58 szobára volt felosztva. A központi sírkamrát sokáig a világ legrégebbi falazott építményének tartották, amely bányászott mészkőből épült. Haszehemui nevével ellátott tárgyakat több városban találtak, ezek Hierakonpolisz/ElKab, Abüdosz, Szakkara és Büblosz, korábbi bübloszi kapcsolat csak közvetve bizonyítható. Uralkodása alatt számos építési és javítási munkát végzett el-Kabban, Hierakonpoliszban és Abüdoszban. A régészek itt fedezték fel a király aranyozott jogarát, valamint több szépen megmunkált, aranyleveles fedelű kis kőedényt, amelyeket a korábbi sírrablók nem vettek észre. Más tárgyak között kovakő szerszámok, valamint különféle rézeszközök és kőedények, gabonával és gyümölcsökkel töltött kerámiaedények is szerepelnek. Voltak még apró, mázas tárgyak, karneolgyöngyök, modellszerszámok, kosárfonatok, és nagy mennyiségű pecsét is. Az Ashmolean Múzeumban található szobra a legrégebbi egyiptomi királyi szobor. Felső-Egyiptom fehér koronáját viseli. (https://www.reddit.com/r/OutoftheTombs/comments/u79mlz/khasekhemwy_ca_2690_bc_was_the_final_king_of_the/?rdt=40907).
Haszehemui lépcsős sírja (https://en.wikipedia.org/wiki/Khasekhemwy)
Shunet El Zebib (Abydos)-ban egy erődtemplom
Sokkal ismertebb az első piramis, Dzsószer (i. e. ~2667–2648) fáraó Lépcsős piramisa (Szakkara), aminek tervezője a nevezetes Imhotep (főpap, építész, tudós) volt. A Lépcsős piramis az első teljes egészében kőből épült épület a világon. A piramis egymásra helyezett masztabákból épült. A temetkezési komplexum (udvarok, templomok, falak, féloszlopok) is kőből készült.
Imhotep (≈ i. e. 2650) címei, többek között a kikötőkért, a fahajók építéséért és a bübloszi cédrusfa szállításáért is felelt (Wikipedia)
A legkorábbi bizonyítható libanoni cédrusfa-leletek az ókori Egyiptomban i. e. kb. 3000 körülről származnak, az I.–II. dinasztikus korból. (kb. i. e. 2950–2686).
Imhotep kő alapra épített, nem billent meg vagy dőlt össze, mint néhány más piramis. Ennek egyik oka, hogy a kő tömbök pontos illesztése helyett Imhotep vastag rétegben kötőanyagot használt, agyagból, homokból és alabástromporból készítették, mész helyett őrölt alabástromot használtak. Eredeti méretei: 125×115 és 61 m magas volt, a lapszöge kb. 50 fokos. A vízszintes rész 8 méteresre szélesre adódik.
Az alsó szintet a homok félig betemette, Dzsószer Piramisa
Szerkezete: Imhotep kezdetben egy 63 × 63 méter alapterületű és 9 méter magas kő masztabát tervezett, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Imhotep), ami egy tömör és az első kőkockákból -tehát nem vályogtéglákból- emelt sír építmény lett volna
Sznofru fáraó (ur.: kb. i. e. 2613 – i. e. 2589, https://hu.wikipedia.org/wiki/Sznofru) az ókori egyiptomi IV. dinasztia első uralkodójának Törtfalú piramisa az első nem lépcsős piramis, idejében már volt napkultusz! Snofru előtt épült már 3-4 lépcsős piramis, de ezek közül csak egy készült el teljesen, Dzsószer lépcsős piramisa (Szakara).
Sznefru Törtfalú piramisa (≈ i. e. 2600)
Szehemhet „eltemetett” piramisa (Szakara) befejezetlen maradt; csupán az első lépcsőfoka készült el a fáraó korai halála miatt. Haba réteges piramisa (Zavijet el-Arjan) hasonlóan befejezetlen maradt, ma egy romos kőhalom. Sznofru elődje, Huni fáraó nevéhez is köthető piramisépítés (például a mejdúmi piramis korai szakasza), de a történészek vitatják, hogy ő fejezte-e be, vagy Sznofru. Sznofru volt az, aki végül tökéletesítette a technikát, és uralkodása alatt három hatalmas piramist is emelt (Mejdúm, Tört falú és Vörös piramis), a Vörös piramisban temették el (https://egyptom.gportal.hu/gindex.php?pg=9852759&nid=1787061). A szeiliai piramist si sok kutató Sznofrunak tulajdonítja.
Sznofru személye is érdekes: az ő fia Hufu (Kheopsz) fáraó, a nagy piramis építője. A Buhen-i rézolvasztó az idejében már működött, igaz faszén nélkül, fújtatókkal. Levantei háborúi során eljutott a libanoni cédrusokig. Sznofru számos hajót építtetett, melyek között voltak tengerjáró hajók is. A Palermói Kő említ egy Bübloszba indított expedíciót, ahonnan különleges fát – cédrust vagy valamilyen tűlevelűt – hoztak a 13. uralkodási évében. Az expedícióhoz felhasznált hajók is import fából készültek. Sznofru a Libanonból hozott cédrus egy részéből hatalmas, több mint 50 méter hosszú hajót építsen belőle, a és piramisoknál is felhasználta a cédrusokat. A hajó állami bárka lehetett, amit a király használt nílusi útjai során. Még ugyanabban az évben hatvan királyi tizenhat pár evezős hajó is épült. A következő évben három újabb nagyméretű hajó épült különböző fafajtákból, és a királyi palota kapuinak elkészítéséhez is idegenből hozott fákat használtak. Ókori cédrusgerendákat Sznofru első dahsúri piramisában, a Tört Piramisban is találtak.
*
EGYESÍTÉS: a Nílus menti hátságokon megtelepedett földművelők falukban és tanyavilágban éltek. A centralizációt a folyó mentén a Nílus kivállasodása, az éves árvizek okozták. Az egyesítést Nermer (Menesz) fáraó kezdte, Narmer fia, Hór-Aha fáraó folytatta, és Haszehemui fejezte be. A 47 ezer áldozat meglepően nagy szám a korban. Az egyesítés fontos szerepet játszott Egyiptom történelmében, a későbbi korokban is megörökítették. Néhány falikép, amelyek az egyesítésről szólnak:
Az Edfu-i templom faliképe, fáraó az egyesített koronával
Falikép a Luxor-i templomból. A csomó az egyesítést jelképezi
Tutankhámon alabástrom edénye a jelképes csomóval
A vallási háborúként megjelenő egyesítés végig vonul Egyiptom történelmén, egyik oka a Faiyum-mélyföld birtoklása volt (i. e. 2680 körül sikerült egyesíteni), Memphistől D-re. Faiyum a Moeris tó környékén terül el (https://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Moeris), a Nílus mellékága feltöltötte, amit Narmer (Menés) fáraóval kapcsolatban említenek először, majd Hór-Ahával, i.e. 3000- körül. Faiyum értékes legelős-mocsaras állattenyésztésre alkalmas vidék volt Memphisz közelében, amit csatornákkal megművelhetővé tettek. (A Nílus minden áradásnál 1-2- mm-el megemelte a két oldalán a partot, vállasodásnak nevezik a folyamatot. A vállak növekedése évről-évre csökkentette az árvíz nagyságát és lehetőségét D-n, és ezzel a gabonatermést is, amiért D-ről É felé terjeszkedtek. Az áradás ellen is csatornákkal védekeztek, melyek megtartották a vizet.) Narmer fáraó Faiyum K-i szélén alapította Memphisz (turai fehér mészkőfallal körülvett, és gáttal védett erőd-város, a város korábbi neve egyiptomi nyelven Fehér Fal volt, a falat többek között a templomok gabonaraktárainak védelmére építették) városát. Az első bazalt utat a világon Faiyumban építették, közel öt évezrede. A Nílusnak akkoriban két ága volt, a bal oldali ág vezetett Fayumba, mára kiszáradt. A két ág környékén csatornázott mocsaras terület, értékes termőföld, ami lehetett a "Nagy háború" oka:
Az Ókorban még két Nílus-ág volt, az egyik a Ny-i mélyedésbe (ma sivatag, https://hu.wikipedia.org/wiki/Kattara-m%C3%A9lyf%C3%B6ld), a Faiyum depresszióba ömlött. Legelős-mocsaras állattenyésztő vidék volt a csatornázás előtt.
**
AZ ELSŐ NAGY KŐÉPÜLET, HASZEHEMUI SÍRJA
Mastaba (Wikipedia)
Az első masztabák napon szárított vályogtéglákból készültek, pálmafa gerendákkal. (Ma már tilos a nílusi iszapból készített vályogtéglák használata, a parasztok még a régi téglákat is felhasználták a földek trágyázására). Kezdetben a vályogtégla masztabák kis méretűek voltak: Narmer (Menesz) esetén kb. 3x3 méteres, a fia, Hor-Aha esetén (három darab kb. 5x5 méteres sír. Nem volt elég hosszú gerendájuk egy 15 méteres sírhoz. Vastag, másfél-két méteres falakkal épültek, i.e. 2680 körüli Haszehemui fáraó már 70 méter hosszú és közel 15 méter széles, részben mészkőből épített sírt épített.
Abydoszi U-temető, Haszehemui az utolsó fáraó, aki Abydosben temetkezett, Sírja az 5. sír az abüdoszi nekropoliszban, trapéz alaprajzú, 70 méter hosszú, szélessége északon 17, délen 10 méteres, 58 szoba található benne (https://egyptsites.wordpress.com/2009/02/12/abydos-desert-sites/)
A korai templomokat, palotákat is vályogtéglákból építették. A templomkörzetek erőd szerűek voltak, falakkal (esetleg árokkal, mint a a Dzsószer templomkörzet esetén) körbevéve. A templomok homlokzatai előtt oszlopokon jelképek, zászlók, sólymok voltak, később obeliszkek. A templom bejáratát magasított falak védték, nagy kőajtókkal. A piramisok és a templomok építésénél a nehéz, gyakran több tonnás köveket rámpákról, a vitorlás hajók "A" alakú árbocaihoz hasonló emelőkkel rakták a helyükre. Koporsókat, oszlopokat és tartó- és tetőgerendákat készítettek byblosi cédrusfából. Közvetett bizonyíték van rá, hogy Haszehemui fáraó is hozatott Bübloszból cédrusfát, amire Dzsószer idején már közvetlen bizonyíték van.
Haszehemui masztabája vegyes kővel bélelt vályogtégla épület gazdag leletekkel, bár kirabolták. A kőfal építése a korban új jelenség. A sír az 5. sír az abüdoszi nekropoliszban, trapéz alaprajzú, 70 méter hosszú, szélessége északon 17, délen 10 méteres, 58 szoba található benne. Sírkamrája a legrégibb kőművesmunkák egyike, bányászott mészkőből készült.
Haszehemui erődöket épített Nehemben, több építkezésbe kezdett bele Neheb (ma el-Kab), és Nehen (görög Hierakónpolisz, ma Kom el-Ahmar) és Abüdosz területén. Szakkarában is épített egy sírt.
Gránit kapu része, Khasekhemuy nevével, Nekhen- ben (Hierakonpolis). (Egyiptian Museum, Cairo, https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Khasekhemwy,_name_inscribed_on_door_jamb.jpg)
HASZEHEMUI FÁRAÓ LELETEI
* A kor egyik kovakése Haszehemui fáraó sírjából került elő:
Kovakőkés penge i.e. 2700-ból: Abydosból, Haszehemuihu sírjából (British Múzeum, EA 68775)
* Haszehemué az első sír, amely mellett bárkagödröt találtak, mindjárt 12 darabot, uralkodása idején tamariszkusz fából készültek a hajók i. e. 2675 -ből (Umm el Qa'ab, Abydos). A hajók kb. 25 m hosszúak, 2.5 m szélesek, 0.5 m mélyek, Nílusi hajók, melyeket romos állapotban találtak meg.
Abydoszi tamariszkuszfa hajók, kb. i.e. 2700-ból (https://en.wikipedia.org/wiki/Abydos_boats), 12 darabot találtak.
Egyiptomi kereskedelmi hajók (Forrás: Gulas,S.-Lescinsky,D.: A vitorlás hajók története)
16 evezőpáros vitorlás i. e. 2600-as évek
* Találtak egy korsót találtak a fáraó hieroglif nevével Bübloszban (2., 50.o., 5, 20.o.),
* Megtalálták Haszehemui szobrait, ezek az első fáraószobrok,
Haszehemui a legkorábbi ismert egyiptomi fáraó, aki szobrokat készített magáról, kettő is ránk maradt. Nekhenben és Nehebben, Abüdoszban (Shunet el Zebib néven ismert) építkezett, ott is temették el, Szakkarában is épített sírt. (https://en.wikipedia.org/wiki/Khasekhemwy)
Haszehemui egyiptomi fáraó szobra (Statue of Khasekhemwy, Egyptian Museum, Cairo, https://en.wikipedia.org/wiki/Khasekhemwy)
* aranyból és barna kalcedonból készült jogart (szepter), hossza 60 cm, és számos kőedényt találtak a sírjában.
Haszehemui jogar (https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:Khasekhemwy-BeadedScepter_MuseumOfFineArtsBoston.png)
A királyi jelvények, például koronák, jogarok, buzogányok és jellegzetes kellékek, Egyiptom legkorábbi dinasztiáiban a király azonosítására alkalmas tárgyak. A jogar erősen csiszolt, cső alakú, barna-vörös erezett szardonix gyöngyökből áll, amelyeket egy rézrúd tart össze. Halyenként aranyozott. Minden negyedik gyöngyöt egy vastag aranyszalag vesz körül, ami vízszintes csíkok látszatát kelti. A tárgy finom felépítése arra utal, hogy kizárólag szertartási célokra készült. Mikor megtalálták, két darabra tört, az itt látható nagyobbik darabra és egy 12,7 cm-es darabra, amely most a kairói múzeumban található.
*Továbbá kovakőből készült eszközök, rézeszközök (nem szerszámok), rézedények, kőedények, mázzal bevont tárgyak, karneolgyöngyök, pecsétek is előkerültek ( Wilkinson, Toby, 1999, Early Dynastic Egypt 78. o. Lásd: https://archive.org/stream/EarlyDynasticEgyptUploadBySamySalah/Early+Dinasztikus+Egyiptom++Upload++by+Samy+Salah_djvu.txt).
Karneol és mészkőedények a sírból, arany fémtetőkkel (4)
Alabástrom edények a Haszehemui gyűjteményből, a Dzsószer, Lépcsős piramis alatti labirintusban találták meg
*Haszehemui nevezetes kőedény gyűjteményét utódja, Dzsószer fáraó Lépcsős piramisa alatt találták meg. Gyűjtemény: a vázákra írva megtalálták több mint háromszáz évre visszamenően a korábbi fáraók neveit az I. és II. Dinasztia idejéből: Narmer, Djer, Den, Adjib, Semerkhet, Ka, Heterpsekhemwy, Ninetjer, Sekhemib fáraókét. Ereklyeként kezelhették a vázákat. A vázák anyagai: diorit, alabástrom, mészkő, pala és iszapkő. Több mint 30 000 darab alabástromból, dioritból, más további nemes kövekből készült vázát, tálat találtak a Lépcsős Piramis alatt. Dzsószer idejéig nem temették el a vázákat, örökölték a fáraók egymástól. Az értéküket az adta, hogy nem voltak törékenyek, mint az agyagedények, fémedényeket még nemigen használtak. A későbbi piramisokban kevés kővázát találtak. A Dzsószer piramis alatt igen sok állat, többnyire ibis madár múmiát is találtak, Dzsószer múmiáját a sírrablók elvitték, sírja 28 méter mélyen volt, egy 3.5 tonnás gránitlap alatt.
Érdekesség: egy társasjáték i.e. 2700 -ból, ami a fajansz készítését bizonyítja:
"A bal oldalon látható (Peribszen fáraó idejéből, i.e. 2700 körül) szilikátos fajansz játék-tábla, mely Abüdoszi sírjából került elő, több darabban. A játék-szett többi része más korból származik, a középen látható golyók a Nagada II. időszakból, az elefántcsont oroszlánfigurák az 1. dinasztia idejéről. Egy tábla-játék részei, amit mehen-nek neveztek. A játékot már az egységes egyiptomi birodalom kialakulását megelőzően játszották. A teljes játék-szett három elefántcsont hím oroszlánból, három nőstény oroszlánból és 6x6 db színes golyóból állt." (https://maatkara.extra.hu/10tori/archaikus.htm). Az i.e. 2600-as években a fajansz egyik készítési módja: porrá tört türkíz vagy malachit felhasználásával.