HAJÓK TÖRTÉNETE: AZ ELSŐ
GERINCES HAJÓKAT 1430 KÖRÜL TENGERÉSZ HENRIK ÉPÍTETTE
(2022 október)
ABSTRACT
A mérete és a manöverező képessége miatt választotta Tengerész Henrik a latin vitorlás, kormánylapátos karavellák átépítését. A gerincre épített tölgyfa karavellát az 1420-as években fejlesztették ki és 1430 körül már sorozatban építették gerinces hajókat Lagos kikötőjében. Valószínűleg a kemény fákban gazdag Madeira felfedezése tette lehetővé a hajófában szegény Portugáliának a gerinces hajók építését. "Madeira szigete, szó szerint a Fák szigete lakatlan és keményfa őserdővel borított volt, amikor felfedezték és gyarmatosították" / HISTORY OF SHIPS: AROUND 1430 HENRY THE NAVIGATOR BUILT THE FIRST SHIPS WITH FRAMES: Because of its size and its manoeuvrability, Henry the Navigator chose to rebuild the Latin sailing rudder caravel with frames. Built on a ridge, the oak caravel was developed in the 1420s and by around 1430 a series of ridge ships were being built in the port of Lagos. It was probably the discovery of Madeira, rich in hardwoods, that made it possible for Portugal, poor in timber, to build keelboats. "The island of Madeira, literally the Isle of Trees, was uninhabited and covered with hardwood forest when it was discovered and colonised."
BEVEZETÉS
"Tengerész Henrik (1394 - Sagres, 1460) tengeri utakat szervezett Afrika nyugati partjai mentén. 1419-ben – nyugat felé terjeszkedve – kapitányai már felfedezték Madeirát, majd 1449-ben az Azori-szigeteket. 1434-ben – a déli területek felé indulva – a portugálok elérték a Bojador-fokot, majd Szenegál partjainál hajózva Afrika legnyugatibb csücskét, a Zöld-fokot. 1442-ben fekete rabszolgákat vittek Lisszabonba. 1456-ban felfedezték a Zöld-foki-szigeteket, majd telepeket alapítottak a Guineai-öböl partvidékén. 1460-ban meghalt Tengerész Henrik, de ez nem állította meg a portugálokat. Sorban elfoglalták a Borspartot, az Elefántcsontpartot, az Aranypartot és a Rabszolgapartot.
Kolumbusz első hajóútján 1476-ban kihajózott a Földközi-tengerről az Atlanti-óceánra. Hajója kalóztámadás áldozata lett. Kolumbusz ez időben ismerkedett meg Lisszabonban a feleségével. 1476 augusztusának végén vagy szeptemberének elején érkezett Lisszabonba, a következő 10 évben ott lakott. (Megj.: Tehát Tengerész Henrik hajózási ismeretei hozzáférhetőek voltak Kolumbusz számára Lisszabonban.) 1477 és 1485 között (kereskedőként) bejárta az Atlanti-óceán ismert részét Izlandtól a portugál és spanyol szigeteken át egészen a Volta folyó (Afrika) torkolatának újonnan létesített portugál aranytermelő telepig." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kolumbusz_Krist%C3%B3f).
A Henrik és Kolumbusz idején az új hajóépítésről az 1400-as években, a hajógerincről:
Egyenes gerincre, tőkékre és keelre épített bordák (4)
F: hajóborda, K: külső vagy beépített fenékgerenda, S. belső fenékgerenda, G: fenékpalánk
A gerinces hajók definíciója szerint: a gerinces (az angol terminológia szerint keelson, kelson) hajóépítésnél először a gerincre szerelik a bordákat és utólag erősítik fel a palánkokat és a kormánylapátot. A kormánylapátnak és a hajó fedélzetét tartó függőlegesen elhelyezett gerendák csatlakozásainak szilárd támasz szükséges, ezért egy belső, hosszanti gerendát is beépítettek a fartükrös***, kormánylapátos hajókon. A gerinces hajók építése előtt sok ezer évig először a hajótestet építették össze a plánkokból és utána építették be a kereszttartókat.
Portugál karavella 1535-ből. Az első karavellákat 1255 körül, az első gerinces változatát az 1430-as években építhették (4)
TENGERÉSZ HENRIK
Tengerész Henrik portugál herceg volt, a király testvére (1394 - 1460, https://en.wikipedia.org/wiki/Prince_Henry_the_Navigator, portugálul: Infante Dom Henrique, o Navegador), és a Portugál Birodalom megalapításának, valamint a 15. századi európai tengeri felfedezéseknek is központi alakja volt. Őt tekintik a földrajzi felfedezések első neves kezdeményezőjének. Az afrikai arany megszerzése volt a célja, ezért szervezte Henrik meg a korai portugál tengeri felfedezéseket és a más kontinensekkel folytatott tengeri kereskedelmet is. Nyugat-Afrika és az Atlanti-óceán szigeteinek felfedezése, valamint új útvonalak keresése fűződik a nevéhez. Apját Ceuta (1415) kikötőjének a Gibraltári-szorosban az Ibériai-félszigettel szembeni muszlim kikötő meghódítására ösztönözte. Felismerte a Ceutában végződő szaharai kereskedelmi útvonalak által adott lehetőségeket, és általában véve is lenyűgözte az afrikai arany; a portugál kereskedelem fejlesztése izgatta, ő a portugál felfedezések kezdeményezője. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés, az első gerinces hajók építési körülményeinek a megismerése.
Henrik 21 éves volt, amikor apjával és testvéreivel elfoglalta az észak-marokkói Ceuta mór kikötőjét. Ceuta régóta a barbár kalózok bázisa volt, akik rendszeresen a portugál partoknál portyáztak, és a kikötőket zaklatták, elfogták a lakosaikat, hogy eladják őket Afrikában rabszolgának. Az első hódítás után Henrik elkezdte felfedezni Afrika Ny-i partvidékét, amely ismeretlen volt az európaiak számára. Céljai között szerepelt a nyugat-afrikai aranykereskedelem forrásának és a egy legendás keresztény királyság felkutatása, valamint a portugál partok elleni kalóztámadások megállítása.
1419-ben Henrik apja kinevezte őt Algarve, a legdélibb portugál tartomány kormányzójává és 1420-ban kinevezte a Krisztus Katonai Rend nagymesterévé, ami a Templomos Lovagok portugál utódrendje volt. Henrik az élete végéig betöltötte ezt a pozíciót, a rend fontos pénzforrást jelentett Henrik ambiciózus terveihez, a Kanári-szigetek* meghódítására tett kitartó kísérleteihez. A Kanári-szigetekről a portugálok már az 1346-os felfedezésük óta tudtak. 1425-ben testvérétől, Velencéből egy aktuális világtérképet kapott. Henrik a kapott javakat jól használta fel, 1431-ben Henrik épületeket adományozott a későbbi Lisszaboni Egyetem számára, hogy az akkori összes tudományt - grammatikát, logikát, retorikát, aritmetikát, zenét és csillagászatot - oktassák. Más tantárgyak, például az orvostudomány vagy a filozófia esetében elrendelte, hogy az egyes termeket az oktatott tantárgynak megfelelően kell berendezni. Amikor a király 1433-ban meghalt, legidősebb bátyja lett a király, akitől megkapta a Henrik által felfedezett területeken folytatott kereskedelemből származó összes hasznot, valamint a Bojador-foknál túli expedíciók kizárólagos jogát, továbbá monopóliumot kapott az algarvei tonhalhalászatra is, a korban délvidéken a sózott-füstölt tonhal a lakosság alapvető élelmiszere volt .
Henrik egyik fő szervezője volt az 1437-es katasztrofális tanger-i hadjárat-nak, amelynek az lett a vége, hogy Henrik öccsét túszul adták, mint garanciát a portugál békeszerződés betartására. De a portugálok nem voltak hajlandóak visszaadni Ceutát az öccse váltságdíjaként, aki hat évvel későbbi haláláig fogságban maradt. Másik testvére, mint régensherceg (1439-1448) támogatta a portugál tengeri terjeszkedést az Atlanti-óceánon és Afrikában, Henrik pedig megszervezte az Azori-szigetek gyarmatosítását. Élete második felében Henrik nagyrészt a tengeri felfedezésekkel, hódításokkal, és a portugál királyi udvar támogatásának megszerzésével foglalkozott.
TENGERÉSZ HENRIK FELFEDEZÉSEI
Az 1400-as évek elején a Földközi-tenger teherhajói túl lassúak és nehezek voltak ahhoz, hogy felfedező utakra vállalkozzanak. Henrik irányításával kifejlesztettek egy új és sokkal könnyebb típusú hajót az egyik halászhajóból**, a latin vitorlás karavellát (nevének eredetéről: a portugál „carvalho”, azaz tölgyfa szóból ered, tölgyfából épült a karavella), amely messzebbre és gyorsabban tudott hajózni, mindenekelőtt manőverezőképes volt, képes volt "széllel szemben" vitorlázni, amire korábbi négyszögletes hátszéllel vitorlázó hajók nem voltak képesek.
A "latin-karavella", karavella latin vitorlákkal , kormánylapáttal szerelve (4)
Tengerész Henrik Algarve tartományban alapított egy községet amely a tengeri vállalkozásai szempontjából stratégiai fontosságú helyen feküdt, és később "A herceg birtoka vagy városa" neven nevezték. A hagyomány szerint Henrik a Sagres-félszigeten lévő villájában egy navigátorokból és térképkészítőkből álló műhelyt alapított, alkalmazott kartográfusokat, hogy feltérképezzék Mauritánia partjait a felfedező útjai után, de modern értelmében vett navigációs obszervatóriuma még nem lehetett. A XVI. századi portugál matematikus és kozmográfus, Pedro Nunes Sagres-i műhelyre utalva megjegyezte, hogy "onnan indultak el tengerészeink, akiket jól tanítottak és olyan eszközökkel és szabályokkal láttak el, amelyeket minden térképkészítőnek és navigátornak ismernie kell". Az a nézet, hogy Henrik udvara gyorsan a felfedezések technológiai bázisává nőtte ki magát, haditengerészeti arzenállal, csillagvizsgálóval stb. rendelkezett, nem teljesen bizonyított. De Henrik valóban rendelkezett földrajzi érdeklődéssel, alkalmazott térképészeket.
A portugál hajók vagy falvak elleni kalóztámadások során rabszolgasorba taszított portugál alattvalók váltságdíjának kiváltására indított expedíciók jelentették Afrikával és az afrikai rabszolgapiaccal való első kapcsolatokat és az információk forrásait. Henrik szponzorálta az felderítő utazásokat, a nyereség után 20%-os adót (o quinto) szedett be, ami az ibériai államokban akkoriban szokásos gyakorlat volt. A közeli Lagos kikötője volt Tengerész Henrik bázisa, itt alkalmazta a kor legjobb hajóácsait. Az 1400-as években a gerices hajók és a gótikus katedrálisok, a sok bástyás várak építése, és a kovácsok munkái jelentették a csúcstechnológiákat. Korábban csak kis méretű hajókkal, latin vitorlás tölgyfa karavellákkal indultak útnak, egy vagy két hajóval, amelyek a part mentén navigáltak, és éjszakára megálltak és partra húzták a hajókat.
Henrik idején és utána a portugál hajósok felfedezték és tökéletesítették az észak-atlanti "a tengerről való visszatérés módszert": induláshoz a nagyrészt keletről fújó passzátszeleket használták ki, és az Egyenlítő közelében a visszatéréshez a nyugati szeleket az Atlanti-óceán közepén. A széljárások és áramlatok, a passzátszelek és az Atlanti-óceánban uralkodó óceáni örvények ismerete, valamint a földrajzi szélesség meghatározása vezetett az Afrikából visszafelé vezető legjobb óceáni útvonal felfedezéséhez: az Atlanti-óceán középső részén átkelve az Azori-szigetekhez, kihasználva az északi féltekén a légkör és a Coriolis-hatás miatt az óramutató járásával megegyező irányban forgó szeleket és áramlatokat, megkönnyítve a Lisszabonba visszavezető utat, és lehetővé téve ezáltal a portugálok számára, hogy távolabb merészkedjenek a partoktól.
Kolumbusz Santa Maria nevű nau (karakk) hajója középen. A Pinta és Nina karavellák (https://en.wikipedia.org/wiki/Santa_Mar%C3%ADa_(ship))
Az óceáni széljárások megismerése döntő fontosságú volt az Atlanti-óceáni hajózás szempontjából Kolumbusz számára is később. A széljárások megismerésének egyik következménye volt, hogy az főárbocokra visszaszerelték a hátszeles négyszögletes vitorlát, csak a tat árbocon maradt a latinvitorla. A portugál hajósok, akik először délre és délnyugatra, a Kanári-szigetek és Nyugat-Afrika felé hajóztak, majd messze északnyugatra, azaz a kontinentális Portugáliától távolodva, és látszólag rossz irányba. Visszafelé északkeletre fordultak az Azori-szigetek közelében és végül keletre, Európába. Az útjuk teljes időtartama alatt nagyrészt hátszélben hajóztak. Kolumbusz Kristóf a széljárások ismeretét használta fel a transzatlanti útjain. Kolumbusz Cádiz kikötőjéből indult második és negyedik útjára és később Cádíz lett a spanyol aranyflotta fő kikötője, ezért a város a spanyolok ellenségeinek fő célpontja lett. 1587 áprilisában Francis Drake a város kikötőjében semmisítette meg a spanyol flottát, majd 1596-ban Essex grófja rabolta ki Cádízt.
Madeira: Az első felfedezések nem sokkal Ceuta 1415-ös elfoglalása után következtek, Henriket az aranyat szállító karavánok eredete érdekelte. Zarco, Henrik herceg szolgálatában álló egyik lovag, az afrikai partok felfedezője, az Algarve partjait a mórok betöréseitől őrző karavellák parancsnoka volt, Ceutában is járt. 1418-ban Zarco egy vihar miatt letért az útról, ás a Porto Santo nevű szigeten (Madeirától ÉK-re 60 km-re) talált menedéket. Henrik elrendelte Porto Santo gyarmatosítását. Folytatása, a madeirai szigetek elfoglalása valószínűleg egyidejű volt Kasztília Kanári-szigetekre irányuló törekvéseivel. 1420-ban telepesek költöztek Madeira szigetére, a telepesek átköltöztetéséhez szervezett nyíltvízi hajózás volt szükséges.
Madeira szigetét 1420-ban telepítették be a portugálok (4)
Az 1400-as évek felfedező hajói a karavellák voltak, továbbá Madeíra mélyen az Atlanti-óceánban fekszik, ami elégséges ok arra, hogy a portugálok erősebb, tengerállóbb gerinces hajókat építsenek az 1420-as évektől, a pontos dátumot nem tudjuk, hogy mikortól. Két hasonló halászhajó típusuk volt, aminek az átépítésével érdemes volt kisérletezniük, a barinel** és a karavella. A barinelt is már kormánylapáttal és latinvitorlával építették, ezért állítható, hogy a mérete miatt választotta Tengerész Henrik a nagyobb karavella átépítését. Gerincre épített tölgyfa karavellát az 1420-as években fejlesztették ki és 1430 körül már sorozatban építettek gerinces hajókat Lagos kikötőjében. Valószínűleg a kemény fákban gazdag Madeira felfedezése tette lehetővé a hajófában szegény Portugáliának a gerinces hajók építését. "Madeira szigete, szó szerint a Fák szigete lakatlan és keményfa őserdővel borított volt, amikor felfedezték és gyarmatosították"(https://en.wikipedia.org/wiki/Iberian_ship_development,_1400%E2%80%931600).
A Boa Esperança karavella másolata a portugáliai Lagos városában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Karavella)
Hajófákról: A hajógyártók ösztönzése érdekében a kormány bizonyos erdőterületeket külön támogatásban részesített, Lisszabonban a kormány teljesen eltörölte a királyi erdőből származó fák adóját, ha a fákból száz tonnánál nagyobb hajók készültek. A karavellák az 1430 -as években 50-100 tonnás hajók voltak, később 200 tonnásak. (A még nagyobbak a nau-k, a karakkok lettek, sok száz tonnásak, több évszadig építettek karakkokat.) A kevés fa azt is jelentette, hogy a hajóácsok nem hibázhattak. Az újonnan épülő hajókat hajógerincre építették, kevesebb fából mint a korábbi módszerrel, a legújabb hajózási technológiával készültek, ami a portugál terjeszkedéshez és a hajóépítés fejlődéséhez vezetett a tengereken. Az atlanti szigetek és az afrikai hódításaival Portugália elegendő erdővel rendelkezett a hajóépítésekhez. (https://en.wikipedia.org/wiki/Iberian_ship_development,_1400%E2%80%931600)
Karavella, Vasco da Gama egyik hajója 1502-ben (https://hu.wikipedia.org/wiki/Karavella)
Karavella: Portugáliában fejlesztették ki, ősei között valószínűleg arab hajók is voltak. Első írásos említését 1255-ből ismerjük (https://hu.wikipedia.org/wiki/Karavella)
Az Azori-szigetek: 1431-ben Velhót küldték ki azzal a megbízással, hogy határozza meg az Azori-szigetekre vezető útvonalat. Velho eljutott a keleti szigetcsoporton található Formigas-szigetekig, mielőtt - valószínűleg a rossz időjárás miatt - vissza kellett térnie Sagresbe. A portugál hajósok ekkorra már elérték a Sargasso-tengert is (az Atlanti-óceán nyugati, észak-atlanti régiója), amelyet az ott nővő Sargassum-hínárról (portugálul sargaço / sargasso) neveztek el.
Nyugat-afrikai partok: Henrik korában a Bojador-fok volt az európaiak által ismert legdélebbi pont Afrika sivatagos partvidékén. A babonás tengerészek úgy vélték, hogy a fokon túl tengeri szörnyek és a világ pereme húzódik. 1434-ben Gil Eanes, Henrik egyik expedíciójának parancsnoka volt az első ismert európai, aki elhaladt a Bojador-fok mellett. Az afrikai zátonyos Bojador-fok megkerülésének története szolgál némi hátérrel az első gerinces hajók építési idejének témájában: "Huszonöt kilométerre a parttól, a nyílt tengeren a mélység mindössze két méter volt, valószínűleg a Szahara sivatag által fújt több ezer éves homokviharok okozta iszaposodás miatt. 1434 májusában egy 30 tonnás, egyárbocos, egy kerek vitorlával ellátott, részben fedett és evezőkkel is meghajtott barinelt** szerelt fel. A legénység mindössze tizenöt emberből állt. A Fear-fok közelébe érve úgy döntött, hogy nyugat felé manőverezik az afrikai partoktól. Miután egy teljes napnyi hajózást követően eltávolodott a parttól, egy nyugodt és enyhe szelekkel teli helyre ért, majd délkelet felé vette az irányt, és hamarosan rájött, hogy maga mögött hagyta a Bojador-fokot. A Bojador-foknál való áthaladás a portugál hajózás egyik legfontosabb mérföldköve volt. Megdöntötte a régi mítoszokat, és megnyitotta az utat a nagy felfedezések előtt. A Bojador-fok mellett elhaladva a portugál hajósok addig ismeretlen tengerekre léptek." (https://pt.wikipedia.org/wiki/Cabo_Bojador).
Az új hajótípussal, a gerinces karavellával az expedíciók körbe hajózták Bojador-fokot, kihajózva a nyílt Óceánra. 1441-ben érték el a Blanco-fokot, 1443-ban észlelték az Arguin-öblöt, és 1448 körül fontos rabszolgaerődöt építettek Arguin szigetén, Dias hamarosan átkelt a Szenegál folyón, és 1444-ben megkerülte a Cap-Vert-félszigetet. Az 1440-es évek közepén a portugál felfedezők már átlépték a sivatag déli határát, és ettől kezdve Henrik egyik vágya teljesült: a portugálok megkerülték a Szahara nyugati sivatagán átvezető muszlim szárazföldi kereskedelmi útvonalakat, és a tengeren érkezett arany és a rabszolgák Portugáliába. A kereskedelemi utak megváltozása elszegényítette Algírt és Tuniszt, de gazdaggá tette Portugáliát. 1452-re az arany behozatala mennyiségben lehetővé tette Portugália első arany érméinek verését.
Zöld-foki szigetek: 1444 és 1446 között már negyven hajó hajózott ki Lagosból Henrik megbízásából, és megkezdődtek az első egyéni kereskedelmi expedíciók is.
Cadamosto 1453 és 1456 között felfedezte Afrika atlanti-óceáni partvidékét és a Zöld-foki szigetek több szigetét. Első útján 1455-benn felkereste a Madeira-szigeteket és a Kanári-szigeteket. Második útján, 1456-ban Cadamosto az első európaiként eljutott a Zöld-foki szigetekre.1462-re a portugálok Afrika partjait egészen a mai Sierra Leone-ig felfedezték. Huszonnyolc évvel később Bartolomeu Dias bebizonyította, hogy Afrika megkerülhető, amikor elérte a kontinens déli csúcsát, a mai Jóreménység-fokot. 1498-ban Vasco da Gama volt az első európai tengerész, aki eljutott Indiába. Tengerész Henrik elégedett ember lehetett öregkorára: sok aranyat szerzett Portugáliának és megteremtette az arany megszerzéséhez szükséges eszközt is, a nyílt vízi óceáni hajózásra alkalmas gerincre-bordákra épített hajót.
Henrik kedvelt megnevezése a "D. Henrique infáns" volt, a későbbi krónikások tulajdonítottak neki tudós jellemet és a kozmográfia iránti érdeklődést. A Henrik herceg által alapított "sagres-i iskola" hírnevét a 17. században alkothatták meg. A XIX. századi Portugáliában érte el csúcspontját a Henrik hercegről, mint a felfedezés és a tudomány úttörőjéről alkotott idealizált kép.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni: az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat, és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.
(5) GULAS, Stefan - LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó, Pozsony 1984.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni: az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat, és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.
(5) GULAS, Stefan - LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó, Pozsony 1984.
*
Kanári-szigetek: "1402–1404-ben Jean de Béthencourt normann kalandor előbb magánvállalkozásként, majd a spanyol Kasztília nevében meghódította Lanzarote, Fuerteventura, El Hierro és La Gomera szigetét. Miután III. Henrik kasztíliai király kinevezte de Béthencourt-t a négy, meghódított sziget királyává, összegyűjtött vagyonával 1406-ban végleg hazatért Normandiába, a szigetek kormányzását pedig unokaöccsére bízta, aki néhány sikertelen, a még szabad szigetek kifosztására indított rablóhadjárat után eladta a fennhatóság jogát a portugáloknak, akik azonban csak La Gomerát tudták megszerezni. Ez az egyezség felbőszítette a kasztíliaiakat, akiknek kérésére a pápa a szigeteket Kasztíliának ítélte. A torzsalkodásnak az vetett véget, hogy V. Alfonz portugál király 1479-ben lemondott a szigetekről, de cserében a portugálok megkapták az Azori-szigeteket, a Zöld-foki-szigeteket és Madeirát. A spanyolok 1478–83-ban elfoglalták a bennszülöttektől Gran Canaria szigetét, 1491-ben La Palmát, majd végül, 1494–96-ban Tenerifét is. A szigetek -melyek korábban a cukornádról és a bíborcsiga tenyésztéséről voltak nevezetesek- később az Amerikába tartó hajók fontos állomásává, utolsó kikötőivé váltak." (Wikipedia)
**
A gerincre épült karavellák közvetlen elődje, ami egy barinel nevű hajó a 14. százaból, ami még "először a hajótestet, aztán a tartókat" módszerrel épített hajó volt. (Elődje az evezős-vitorlás barcha volt, max. 15 fő és 30T.) Hadi- és felfedezőhajóként is alakalmazták, 30 fős legénysége volt. A barinelt - ez erős óceáni szél miatt, a Kanári-szigetektől D-re fekvő Bajador fok (Ny-Afrika, https://pt.wikipedia.org/wiki/Cabo_Bojador) megkerülése okozott nehéz problémát- erősebbre építették az 1440-es években, latin vitorlával és hajógerinccel átalakították karavellává, majd naóvá. (https://pt.wikipedia.org/wiki/Barinel). A képek alapján a barinel alig különbözik a karavelláktól:
Barinel, a karavellák közvetlen portugál elődje (https://pt.wikipedia.org/wiki/Barinel)
Barinel (1400-1440), a karavellák közvetlen elődje (https://pt.wikipedia.org/wiki/Barinel)
***
Kormánylapát:
Kormánylapát az 1500-s évekből (https://en.wikipedia.org/wiki/Rudder). Az első kormánylapátokat egy baltikumi koggé-ra építették 1300 körül és a velencei gályákra, talán már az 1200-as években (4)
A koggékat -korai kormánylapátos hajók- orr- és tat felépítmények, bástyák és négyszögletes vitorlák jellemzik (4)