ÓKORI VÍZEMELŐ KEREKEK, SZIVATTYÚK

 

(2024 augusztus)

 

ABSTRACT

Az öntözés alapvető fontosságú volt az ókori földművelő társadalmakban, hasonló szerkezeteket: gémeskutakat, vízkerekeket, magas vízvezetékeket, alagutakat, ciszternákat, szivattyúkat, csöveket találtak egymástól függetlenül és különböző helyeken. A fürdőket kazánokkal fűtötték, kevés hiányzott a gőzgép feltalálásához.// ANCIENT WATER LIFTING WHEELS, PUMPS: Irrigation was essential in ancient farming societies and similar structures, booms, water wheels, high arches, tunnels, cisterns, pump-halves have been found independently and in different places. The baths were heated in boilers, little was missing to invent a steam engine.

BEVEZETÉS

Egyiptomban volt egy gémeskút féle, ellensúllyal könnyített vödörrel emelték ki az öntözővizet. A saduf (https://en.m.wikipedia.org/wiki/Shadoof) nevű szerkezetet kutakhoz és a folyóvizekhez, és csatornák mellé is telepítették. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.

 
Egypt.KomOmbo.Shaduf.01
 
                                    Egyiptomi gémeskút (https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A9mesk%C3%BAt)
 
Mesopatamia Water Pump
 
                                          Ókori gémeskút (https://www.sintechpumps.com/industrial-pumps/history-of-pumps/)
 
 
Up the Nile and home again. A handbook for travellers and a travel book for the library. 1862 14577389808
 
Többszintes vízemelő bőrtömlőkkel (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Up_the_Nile,_and_home_again._A_handbook_for_travellers_and_a_travel-book_for_the_library._(1862)_(14577389808).jpg)
 
Az egyik elmélet szerint a shadufot Mezopotámiában is feltalálták, az Akkádi Szargon idejéből a legkorábbi bizonyítéka egy hengeres pecsét, amelyen egy shaduf ábrázolása látható, és amely körülbelül i. e. 2200-ból származik. Úgy vélik, hogy a minósziak is feltalálták, a bizonyítékok arra utalnak, hogy már i. e. 2100-1600 körül használtak shadufot. 
 
 
VÍZEMELŐ KEREKEK

A rómaiaknál a vízemelő kerék legrégebbi típusa a tympanum, a görögöknél tympanon (vagy tympanion, azaz "dob" vagy "tamburin") néven volt ismert. A vízkerék nagy mennyiségű vizet tudott felemelni, de csak a kerék átmérőjének kevesebb mint felére tudta megemelni. A dobhoz hasonlított, deszkákkal körülvett üregből, fakeretből állt. A belsejét általában nyolc részre, ék alakú rekeszekre osztották, amelyek falait szurokkal vagy viasszal tömítették. A kerék függőleges síkban forgott, és egy erős vízszintes tengelyre volt szerelve. Az vízikerekek meghajtásához a kerék kerületén taposó embereket (általában alacsony rangú rabszolgákat vagy elítélt bűnözőket), vagy egy derékszögben csatlakoztatott fogaskerékhez erősített teherhordó állatokat alkalmaztak. Ahogy az egymást követő rekeszeket a kerék alján lévő vízbe merítették, a kerék peremén lévő, egymástól egyenlő távolságra lévő nyílásokon keresztül töltődtek fel. Amikor az egyes rekeszek elérték a tengely vízszintes szintjét, a víz a kerék tengelyében, a rekesz oldalfalainak végpontjánál lévő kör alakú lyukon keresztül egy vályúba ürült. 

A noria kifejezést  olyan eszközökre használják, amelyek a mozgó víz erejét használják a kerék forgatására. Al-Dzsazari híres könyve a mechanikai eszközökről például a vízzel hajtott kereket és számos más típusú, állatok által hajtott vízemelő eszközt a saqiya általános kifejezés alatt csoportosítja. Spanyolországban a noria kifejezést használják mindkét keréktípusra, akár állatokkal, akár vízáramlással hajtják őket.

 

noria hama

Magas vízvezeték és vízikerék (http://www.romanaqueducts.info/aquasite/foto/noria-hama.jpg)

noriaTekeningHama

                           Magas vízvezeték és vízikerék rajza (http://www.romanaqueducts.info/aquasite/foto/noria-hama.jpg)

 

 

noria gettyimages 1057593026 612x612

 

          Magas vízvezeték és vízikerék, a kerék felerősítése (http://www.romanaqueducts.info/aquasite/foto/noria-hama.jpg)

 

A vízerővel forgatott vízikerekek (például a Cordobában található Albolafia, először Iránban, ahol al-Muqaddasi környékén számos vízikereket írnak le az Ahwaz folyó mentén. Szíriában, Hama városában még ma is nevezetes  látványosság az Orontes folyó mentén a 20 méter átmérőjű, 120 rekesszel felszerelt kerék, amely egy kőből készült vízvezetékbe ürül. A Tajo folyóból a Toledo melletti Talavera de la Reina folyóba szállított a vizet. Két típusa létezik: rekeszes peremmel, vagy kis edényekkel (fából készült vödrök vagy fazekak) ellátott peremmel szerelt.
 
articles 200801 Indusrty Focus2 Figure1
 
 
Vízemelő kerék, vödörsoros változat (https://www.machinerylubrication.com/Read/1294/noria-history)
 
A lapátos vízemelő kerekek már az i. e. 4. században megjelentek az ókori Egyiptomban, és a hidraulikus noria is megjelent az i. e. 4. századra  Egyiptomban, a saqiyah-t pedig egy évszázaddal később találták fel. Ezt támasztják alá a faiyumi régészeti leletek, ahol a vízikerék legrégebbi régészeti bizonyítékát találták meg, egy saqiyah formájában, amely az i. e. 3. századból származik. Egy szintén a Faiyumban talált, i. e. 2. századból származó papirusz említést tesz egy öntözésre használt vízikerékről, egy Alexandriában talált, i. e. 2. századi freskó egy rekeszes saqiyah-t ábrázol, és a rodoszi Callixenus írásai említik a saqiyah használatát a Ptolemaiosz Királyságban IV. Ptolemaiosz Philopator fáraó uralkodása alatt, az i. e. 3. század végén.
articles 200801 Indusrty Focus2 Figure2
 
Vízemelő kerék, alsó hajtású, vedres (https://www.machinerylubrication.com/Read/1294/noria-history)
 
 
A hellenisztikus mérnökök az i. e. 3. és az i. e. 2. század között használták az alul- és felülhajtott vízkerekeket, amelyek mind állat-, mind vízhajtásúak voltak, és vagy rekeszes testtel (latin tympanum) vagy rekeszes peremmel rendelkeztek. Az i. e. 1. században Vitruvius római építész leírta a noria funkcióit.  300 körül a rómaiak a fa rekeszeket különálló, rögzített kerámiaedényekkel helyettesítették, amelyeket egy nyitott kerék külső oldalához kötöttek, így jött létre az új noria. 
 
articles 200801 Indusrty Focus2 Figure4

Római kori noria érdekes kerékagy megoldással (https://www.machinerylubrication.com/Read/1294/noria-history

A Pompeius által i. e. 64-ben alapított szíriai provinciában a római mérnökök újítása a vízvezeték volt. Vízkiemelő szerkezetek szállították a folyókból a vizet. Az arab hódítók nagyobbakat emeltek. A szíriai Orontész folyóvölgy látványosságai az óriás vízikerekek. A lapátjaikra szerelt agyagkorsókat megtöltötték az Orontész vizével. A római hódítás korából származó harminc szerkezetből tizenhét áll, középkori módosításokkal. A nagyobbak emelet magasságúak. A leghatalmasabb 27 méter magas, 1300 körül épült cédrusfából. Fekete színű, mert kátránnyal védték. Alulcsapott vízikerekek már csak turistalátványosságok (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ker%C3%A9k ).

Archscrew2 1

Vízemelő bányában (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Roman_engineering#/media/File:Archscrew2.jpg)


A muszlim mérnökök lendkerekes mechanizmust találtak ki, amelyet arra használtak, hogy az erőátvitelt a meghajtó eszközről a meghajtott gép járását simítsák. Ibn Bassal (fl. 1038-1075) al-Andalúziából, aki úttörő szerepet játszott a lendkerék használatában a noria és a saqiya esetében. A muszlim mérnökök a noriákat arra használták, hogy a vizet vízvezetékekbe emeljék, amelyek a vizet a városokba és a mezőkre szállították. A hama-i noriák 20 méter átmérőjűek voltak, és a mai napig használhatóak. A legnagyobb kerék 120 vízgyűjtő rekesszel rendelkezett, és percenként több mint 95 liter vizet tudott felemelni. A 10. században Muhammad ibn Zakariya al-Razi Al-Hawi című műve egy olyan iraki noriát ír le, amely óránként akár 153 000 liter vizet, azaz percenként 2550 litert is képes volt felemelni. Ez összehasonlítható a modern kelet-ázsiai noriák teljesítményével, amelyek óránként akár 288 000 litert, azaz percenként 4800 litert is képesek felemelni.
A 13. század végén Abu Yaqub Yusuf Marinid szultán egy hatalmas noria-t építtetett, amelyet néha "Grand Noria"-nak is neveznek, hogy az általa a marokkói Fezben létrehozott hatalmas Mosara-kertet vízzel lássa el. 1286-ban kezdték építeni, és a következő évben fejezték be.  A noria, amelyet egy Ibn al-Hajj nevű andalúziai mérnök tervezett, 26 méter átmérőjű és 2 méter széles volt. A noria átmérője 26 méter, szélessége 2 méter. A kerék fából készült, de rézzel borították, és egy közeli városkapu melletti kőszerkezetbe illesztették. A Marinidák hanyatlása után mind a kerteket, mind a noriat elhanyagolták; a noria kereke állítólag 1888-ban tűnt el, és csak a kőalapzat maradványai maradtak meg. 
 
articles 200801 Indusrty Focus2 Figure3
 
Vízemelő kerék, alsó hajtású, ferde lapátos (https://www.machinerylubrication.com/Read/1294/noria-history)
 
 
 Az Ibériai-félsziget iszlám korszakában (8-15. század) Al-Andalúziában is számos noriát építettek, amelyeket keresztény spanyol mérnökök később is folytattak, a leghíresebbek a guadalquivir folyó mentén fekvő Cordobában található Albolafia (bizonytalan keltezésű, ma részben rekonstruált) és a Tajo folyó mentén fekvő egykori toledói noria. Al-Idrisi szerint a toledói noria különösen nagy volt, és képes volt a folyóból a vizet egy több mint 40 méter magasan lévő vízvezetékbe emelni, amely aztán a várost látta el vízzel. A noriákat és hasonló eszközöket Spanyolország egyes részein mezőgazdasági célokra is nagy mennyiségben használták. Valencia rizsültetvényein állítólag 8000 noriát, Mallorcán pedig több mint 4000 állat által hajtott saqiyát használtak, amelyek egészen a 20. század elejéig használatban voltak. A Murcia melletti Alcantarilla Noria, egy 15. században, a spanyol keresztény uralom alatt épült noria az egyik legismertebb, napjainkig fennmaradt példa.
 
 
unnamed 1
 
 
 
A SZIVATTYÚK TÖRTÉNETE
 
Állati vagy emberi erővel vagy vízzel hajtott végtelenített kötélre kötött vödrökkel, merítőkerékkel emelték ki a vizet, ez a szerkezet folyamatos üzemű volt (https://en.wikipedia.org/wiki/Chain_pump). A láncszivattyúnál két vagy több kör alakú tárcsára erősítenek egy végtelenített láncot. A lánc egyik része belemerül a vízbe, a lánc pedig egy csőben futott. Ahogy a lánc felfelé húzták a csőben és a tetején felemelkedtek, és kiürültek az edények. A láncos szivattyúkat évszázadokon át használták az ókori Közel-Keleten, Európában és Kínában. Az ábra egy folyamatosan működő dugattyús láncszivattyút ábrázol, az "A" jelű kerék volt a hajtott kerék:
 
 
chain pump 28029 lg
 
 
 
A legkorábbi bizonyíték a láncos vízemelőre egy i. e. 700 körül keletkezett babilóniai szövegben található, amelyet emberek vagy állatok hajtottak. Az eszköz az ókori Egyiptomban talán i. e. 200 körül jelent meg. A láncos szivattyú egy változatát a görög és római korban használták láncra erősített edényekkel, vagy kanalakkal, amelyek a felső csigán áthaladva kiöntötték a vizet. A bizánci Philo írt ilyen eszközről az i. e. 2. században; Vitruvius történész i. e. 30 körül említette őket. A Nemi-tónál egy 1. századi római lakóhajóról származó fenékvíz-szivattyú fogaskerekeinek, forgattyújának és tárcsáinak töredékeit tárták fel. Az első csigás szivattyút az ókori görögök találták fel i. e. 200 körül. A matematikus Arkhimédész találmánya* volt a csigás szivattyú. 
 
ARCH jó
 
 
A történészek úgy vélik, hogy a találmányt hajók fenékvízének az eltávolítására találta ki a Syracusia nevű hadihajóból** (https://en.wikipedia.org/wiki/Syracusia, https://bencsik.rs3.hu/a-foeniciaiak-es-hajoik-toertenete-i-e-1100-ig/449-hajok-toertenete-a-syracusia-arkhimedesz-hajojanak-es-szuerakuza-varos-toertenete.html?layout=blog ). Az óriáshajó áruszállításra is szolgált, és utasokat is szállított. Egy henger belsejében forgó csavar alakú lapátot kézzel forgattak. A csavar forgása közben a vizet az alulról felszállította. A szivattyú nemcsak folyadékot tudott szállítani, hanem például gabonát is.
 
DUGATTYÚS SZIVATTYÚK
A dugattyú hengeres alkatrész, mely pontosan illeszkedik egy henger furatába és ott alternáló haladó mozgást végez. Feladata vagy az, hogy a henger térfogatát periódikusan szűkítse vagy, az, hogy a hengerbe áramló folyadék vagy gáz nyomását munkavégzésre használja haladó mozgást hozva létre. Hidraulikus és pneumatikus munkahengerek dugattyúinál elsődleges szempont a dugattyú és a munkahenger, valamint a dugattyúrúd tökéletes tömítése, mert itt folyadékveszteség nem engedhető meg. Szivattyúkat az i.e. 7. században alkalmaztak Babilóniában,valószínű hogy az Archimédész által kitalált szivattyúhoz hasonló szerkezettel rendelkezett. Az archimédeszi csavar vagy spirál a legrégebbi szivattyú, amit ismerünk, víz és gabona emelésére is alkalmas. 
rmai thes
                                A Ctesibius szivattyú (https://100falcons.wordpress.com/2008/01/24/a-roman-pump-in-perfect-condition/)
 
 
Ctesibius görög feltalálónak és matematikusnak (i. e. 270, https://www.britannica.com/biography/Ctesibius-of-Alexandria), aki az egyiptomi Alexandriában élt, nagyjából egy időben Arkhimédésszel, tulajdonítják egy másik korai szivattyú típus megalkotását. Kézzel működtetett eszköz két hengerrel húzta felfelé a vizet, valószínűleg ez volt az első dugattyús szivattyú. A két henger felváltva fel-le mozgott, a víz szállítása ezért közel folyamatos volt. Az egydugattyús szivattyúknál szakadozott a vízszállítás. A Római Birodalomban álalánosan használt szivattyú a Ctesibius szivattyú volt:
 
ctesibius szerk 1
 
           Ctesibius szivattyú  működése (https://100falcons.wordpress.com/2008/01/24/a-roman-pump-in-perfect-condition/)
 
 
 
Ctesibius egy borbély fia volt, neki tulajdonítják a levegő rugalmasságának felfedezését, valamint több, sűrített levegőt használó eszköz, köztük az erőszivattyúk és a léghajtású katapult feltalálását. Leghíresebb találmánya azonban a klepsydra, azaz a vízóra továbbfejlesztése volt, amelyben az állandó ütemben csöpögő víz felemelt egy úszót, amely egy mutatót tartott, és így jelezte az órák múlását. Egy másik nevezetes találmánya a hydraulis, azaz a vízi orgona volt, amelyben a levegőt az orgonasípokon keresztül a víz súlya kényszerítette, és nem ólomsúlyok. Ctesibius írásai nem maradtak fenn, és találmányait csak Vitruvius és alexandriai Hero említéseiből ismerjük, de ő fektette le annak a mérnöki hagyománynak az alapjait, amely alexandriai Hero és bizánci Philón műveiben csúcsosodott ki (https://www.britannica.com/biography/Ctesibius-of-Alexandria).
 
A RÓMAI FÜRDŐK ÉS TŰZOLTÓK SZIVATTYÚI
 
Számos -több mint tíz- bronzból, ólomból, bőrből (a szelepekhez szükséges) és fából készített szivattyút találtak, főleg a Birodalom É-i területein. Az alapkoncepció egyszerű: egy dugattyús hengert megtöltünk vízzel; ami a vizet egy csövön keresztül magasabb szintre nyomja.  A hengerhez két visszacsapó szelep szükséges; egy a bemenetnél és egy a kimenetnél. Az elképzelést Alexandriai Ctesibiusnak (i. e. 270 körül) tulajdonítható. Három ókori szerző - Philón, Vitruvius és Héró - írja le az erőszivattyút. Azt mondják, hogy különálló, egymáshoz illesztett fémdarabokból készült, ketten pedig azt állítják, hogy bronzból készült.
 
1500img 1
 
A szivattyú elvi rajza (Rajzolta R. Spain, https://books.openedition.org/pcjb/405
 
 
 
 
1500i
Erőszivattyú általános felépítése, a háromdimenziós nézeten a szivattyú hátulról látható.
1. Blokk; 2. Henger; 3. Ólombélés; 4. Dugattyú; 5. Dugattyútömítés; 6. Beömlőszelep-ülés; 7a. Jobb bemeneti szelep; 7b. Bal bemeneti szelep; 8. Kilépőnyílás a hengerből; 9. Vízszintes csatlakozójárat; 10. Függőleges csatlakozójárat; 11. Szeleptér; 12a. Jobb kimeneti szelep; 12b. Bal oldali kivezető szelep; 13. Kivezetőcsatorna; 14. Szállítócső; 15. Csatlakozócső; 16. Dugók.
 
 
ctesibio pumpfirefighters
 
                                                Ktesibius tűzoltógépe (https://100falcons.wordpress.com/2008/01/24/a-roman-pump-in-perfect-condition/)
 
 
pump history 200bc

Gőzzel működő kapu (https://www.sintechpumps.com/industrial-pumps/history-of-pumps/)

A görög feltaláló és matematikus Ktesibius feltalálta a vízorgonát, egy légszivattyút, amelynek alján szelepek vannak, közöttük egy víztartály, a tetején pedig egy sor síp, ma dugattyús szivattyúként ismerjük.

 
Robinet darrêt à boisseau romain en bronze
 
Bronz elzárószelep, római kori egyedi lelet
 

Megjegyzés: Alexandriai Ctesibius (i. e. 270 körül) dugattyús szivattyúját széles körben ismerték, használták a Birodalomban Julius Caesar idejétől. A vas-acél megmunkálási technikáktól eltekintve minden ismert volt egy gőzgép feltalálásához. Érdemes eljátszani a gondolattal, hogyan alakult volna a történelem, ha Augustus császár idején feltalálták volna a gőzgépet? Itt arra a kérdésre kerestük a választ, hogy miért nem találták fel a gőzgépet: igény lett volna rá, forrasztani tudtak, igaz, vasat hegeszteni nem, de voltak elszánt, megfelelő képességű, felkészült mérnökeik.  

Nézzük mi történt az 1700 körül: 1665-ben Edward Somerset gőzzel hajtott szivattyút építtetett egy kastély vízellátásához. Denis Papin francia fizikus 1687-ben Leibniz segítségével elkészítette az első dugattyús gőzgép működő modelljét, mely egy sor hasznos aprósággal rendelkezett, például biztonsági szeleppel. XIV. Lajos király számára több, gőzzel működtetett szivattyút készítettek 1680 körül. Az első, ipari gőzgépeket Thomas Savery („tűz-gép” 1698) és Thomas Newcomen (1712) tervezték. Végül 1769-ben James Watt szabadalmaztatta a később is használt megoldásokat gőzgépén. Watt óta a gőzgépen végzett fejlesztések nem hoztak alapvető újdonságokat, az ő megoldásainak finomításából álltak fejlesztések. (https://hu.wikipedia.org/wiki/A_g%C5%91zg%C3%A9p_t%C3%B6rt%C3%A9nete) Összegezve: ott folytatták, ahol a rómaiak abbahagyták, kb. egy évszázad volt szükséges egy mai, kondenzációs, gőzzel működtetett ipari szivattyú megépítéséhez. A vasút, a hajó és más gőzgépek már következmények, alkalmazások. Az első gőzzel hajtott szivattyúkat kastélyok, kertek vízellátására, és tűzoltásra használták, melyekre volt igény a római időkben is, a rómaiak fürdőkben és tűzoltásra használták a dugattyús szivattyúkat. A császárok idején találhatták volna fel, de római gondolkodásnak nem felelt meg az öncélú késérletezés, kutatás. Egy adott cél érdekében kisérleteztek, amikor meg kellett oldani egy feladatot, de bizonytalan kimenetelű próbálkozások nem feleltek meg a korszellemnek. Pedig egy 5. századi törvény megtiltotta a vízvezetékek ivóvizének malmokban történő felhasználását, helyette taposómalmokat használtak (https://bencsik.rs3.hu/a-harci-szekerek-okori-toertenete/383-romai-kori-gepek-a-taposomalom-toertenete/368-a-taposomalom-toertenete.html).

 

*

Archimédesz találmányai: "kiválasztott magának a királyi flottából egy háromárbócos szállítóhajót, amelyet sok ember nagy fáradsággal vonszolt a partra, és miután sok utast és a szokásos rakományt elhelyezték a fedélzeten, a hajótól egy kissé távolabb leült a partra, és minden nagyobb erőfeszítés nélkül, kezével bonyolult csigasort mozgatva a hajót simán és egyenletesen húzta magához, mintha az a vízen siklott volna tova" https://hu.wikipedia.org/wiki/Arkhim%C3%A9d%C3%A9sz). 

 

 

Archimedes screw

Arhimédészi vízemelő

 

 : (https://hu.wikipedia.org/wiki/Arkhim%C3%A9d%C3%A9szi_csavar) más néven csavarszivattyú víz emelésére alkalmas egyszerű gép, amelyet például arra lehet használni, hogy a vizet az alacsonyabban fekvő vízfelszíntől a magasabban fekvő öntözendő területre juttassák. Az arkhimédészi csavar a legrégebbi ismert szivattyú. Bár Archimédesz ókori görög tudósról nevezték el a csavarszivattyút, nem ő volt az eszköz első elkészítője, az ókori Egyiptomban találták fel. Már a görögök is ismerhették az Arkhimédész kora előtti időkben. A görög kereskedők és utazók tudományos ismereteket, találmányokat Egyiptomból importáltak. (A csavarszivattyú csavarorsóból és az azt körülvevő hengeres házból áll. A csavarorsót általában szélmalommal vagy kézi meghajtással forgatták. A folyadékba ferdén, a vízszintessel kis, kb. 20°-os szögben beállítva működik. A hengeres ház és a csavar érintkezésének nem kell tökéletesen vízzárónak lennie, a szerkezet mindaddig működtethető, amíg a fordulatonként kimerített folyadékmennyiség nagyobb a menetekből fordulatonként visszaszivárgó mennyiséghez képest. A felsőbb menetből átszivárgó folyadék az alatta levő menetre kerülve visszatér a szállítás irányába, így használat közben egyensúly alakul ki, a hozam állandó. A szerkezetnek létezett olyan változata is, melyben a csavart a hengeres házhoz rögzítették, így a részek együtt forogtak. A csavarorsót szurokkal, gyantával vagy egyéb kötőanyaggal erősítették a hengerhez, vagy a kettőt egy darabban öntötték bronzból. 

Fizikusként bevezette a sűrűség fogalmát. Arkhimédesz törvénye szerint a folyadékba helyezett testre ható felhajtóerő miatt a lebeghet is, attól függően, hogy az átlagsűrűsége mekkora a folyadékéhoz viszonyítva.  A legenda szerint fürdés közben fedezte fel a felhajtóerőt (Arkhimédész törvénye), aminek örömére kiugrott a kádból, és meztelenül rohant végig az utcán a palotáig azt kiáltozva, hogy „Heuréka!” (megtaláltam). Majd az uralkodó megbízásából azt kellett tisztáznia, hogy tiszta aranyból van-e annak koronája. Arkhimédész rájött, hogy ha vízbe mártja a koronát, akkor a víz szintje annyival emelkedik, amennyi a korona térfogata. A koronát, valamint vele azonos súlyú arany-, illetve ezüsttömböt a vízbe merítve a térfogatok különbözőségéből meg tudta állapítani, mennyi ezüstöt kevert az ötvös a korona elkészítésekor az aranyhoz. Arkhimédész valószínűleg az első ismert és a legjobb matematikai fizikus volt Galilei és Newton előtt. 
 
Cicero ír két eszközről, amit Marcus Claudius Marcellus vitt haza a kifosztott Szürakúzából. Az egyik egy gömbön ábrázolta a csillagos eget, a másik megjósolta a Nap, a Hold és a bolygók mozgását. Sokáig legendának gondolták, de az antiküthérai szerkezet felfedezése ota elképzelhető, hogy Arkhimédész kitalált ilyen szerkezetet.  Alexandriai Papposz említi, hogy Arkhimédész írt egy kézikönyvet az éggömbök szerkesztéséről. Sok kutató neki tulajdonítja egy i.e. 75-ben talált, a bolygók mozgását modellező, 37 fogaskerékből álló szerkezet tervezését-készítését is (https://hu.wikipedia.org/wiki/Antik%C3%BCth%C3%A9rai_szerkezet)
 
antikuthera szerkezet 4 7823c20926
ANTI
 
**
SYRACUSIA,  ARKHIMÉDÉSZ HAJÓJÁNAK TÖRTÉNETE
 
Depiction of Syracosia SHIP by N Witsen
 
A Syracusia hajó rajza (N. Witsen rajza, https://en.wikipedia.org/wiki/Syracusia)
 
Syracusia egy felfegyverzett luxus személyszállító hajó és egy teherszállító három árbócos vitorlás volt összeépítve. A Syracusia pontos méretei közelítően ismeretek csak, egyes források (https://nautika-present.com/2023/08/11/the-greek-ship-syracusia-ancient-shipbuilders-marvel/)  55 méteres hosszúságot, 14 méteres szélességet és 13 méteres magasságot említenek. Leírása Lion Casson: Ships and Seamanship in the Ancient World című könyvében található. A konstrukció 1600-1800 tonnát szállított és közel 2000 embert. A Syracusiát Arkhimédész tervezte i. e. 240 körül, a korinthoszi Arkhosz építette II Hierón király, a szicíliai Szirakúza város uralkodójának megbízásából. A szivárgás elleni szigetelését bitumenes lószőrrel oldották meg. Erős fenékgerendás, de nem gerinces hajó volt, először a palánkokat építették össze, utána a kereszttartókat erősítették be. A fenékgerendára öntött bronz döfőorrt (ramang, rostrumlat) erősítettek az elejére. A hajóról szóló ismereteink nagy részét Athenaeus görög írónak köszönhetjük. Az ókorban épített legnagyobb hajózható hajó volt, építése egy évig tartott, annyi faanyagot használtak fel, amennyi körülbelül hatvan szokásos hajóhoz szükséges. Húsz evezősor (két vagy három evezősoros hajó volt, egy csoportban húsz evezős ült egymás felett, innen az elnevezés) és három árboc hajtotta. Az ellenséges hajókra sziklákat dobáló daruk mellett Arkhimédész óriási katapultjai is fegyverként szolgáltak.
 
A luxushajó nem csak hadihajó volt, hanem egy királyhoz méltó úszó palota is. Pazar belsejében gazdagon díszített kabinok, étkezőtermek és szabadidős terek sorakoztak. A hajó II Hiero és kíséretének adott otthont. Minden kényelmet és luxust biztosított, amit egy királyi rezidenciától elvárnánk. Az élő növényzetet tartalmazó kertje volt.
 
AdobeStock 286480068 768x512
 
A harmadik vagy legfelső fedélzeten mintegy négyszáz katona volt elhelyezve, nyolc nagy toronyban. A második fedélzeten 142 kabin volt az előkelő utasok számára, míg a legalsó fedélzetet a teherszállításra használták. A hajó orrában a víztartály kapacitása 800 tonna volt, közvetlenül mellette  egy tengervizes tartály volt, a halaknak. A hajónak húsz ló számára istállója, egy hatalmas, kemencével és lisztmalommal felszerelt konyhája, valamint rengeteg raktárhelyisége is volt, az élelmiszerek és felszerelések számára.
 
A tiszti, katonai fedélzeten volt egy fürdőszoba három bronzkáddal, egy harctér a kiképzéshez, és egy sétány. Ugyanezen a fedélzeten volt Aphrodité istennő szentélye, féldrágakőből készült padlóval, cédrusból és elefántcsontból készült ajtókkal. Az utazóknak egy gazdagon felszerelt könyvtáruk is volt, amelynek padlóját és falait gondosan megmunkált mozaikok és az Iliász történeteinek illusztrációi nemesítették.
Olyan nagy volt, hogy a Földközi-tenger összes kikötője közül csak egy, az alexandriai tudta befogadni. Ezért csak egyetlen utat tett meg; gabonával megrakodva indult el Szicíliából Alexandriába, ahol III. Ptolemaiosz király zátonyra futtatta az óriáshajót. III. Ptolemaiosz király fia a hajóépítési versenyben épített egy még nagyobb hajót, a Tessarakonteres -t, de az egy mozgásképtelen lakóhajó lett, nem volt hajózható.
 
The Ptolemy Philophators forty ship
 
III. Ptolemaiosz király fiának alexandriai lakóhajója, a Tessarakonteres  (https://en.wikipedia.org/wiki/Tessarakonteres)
 
 
tesseracontere ptolemaique
tettakonteros
 Tessarakonteres óriás hajó (https://naval-encyclopedia.com/antique-ships/hellenistic-ships.php)
 
Ptolemaios 240BC
 
 Tessarakonteres óriás hajó (navistory.com)