RÓMÁT NEM A PALATINUS-DOMBON ALAPÍTOTTÁK

(2024 május)

 
 
 ABSTRACT
Valószínűleg nem a Palatinus-dombon alapították az első latin fővárost a latinok, hanem Rómától D-re, a lápvidéken telepedtek meg. A letelepedés nyomait a mondákban lehet megtalálni. A mai Albano város helyén az ókorban Alba Longa feküdt, előfordul az egyik mondában. Alba Longától Ny-ra pedig Laurentum és Lavinium városok nevei találhatóak a mondákban mint az első települések. Róma a nevét egy féltékeny szépasszonyról kapta. / ABOUT THE FOUNDATION OF ROME: WHERE WAS THE FIRST SETTLENENT FOUNDED? The Latins probably did not found Rome on the Palatine Hill, but settled on a marshy area to the South of Rome. Traces of the settlement can be found in the legends, where the present town of Albano was in ancient times the site of Alba Longa, and to the west of Alba Longa the name of the town of Lavinium is found in the legends.

   
 
 
 
 
 
BEVEZETÉS
Róma alapításáról van egy elmélet, amely Titus Livius és több más római történetíró korábbi elméletén alapul. Az elmélet szerint Rómát menekültek, üldözöttek alapították, első és gyorsan kialakult törvénykezését pedig egy ismeretlen karizmatikus vezetőnek köszönheti (https://zlinszkymuhely.hu/index.php/adatbazis-konyvtar/eletmu/82-allam-es-jog-az-osi-romaban-2#_Toc25615395). A menekülőket pedig a D-ről a Cumae-t és Campaniát elfoglaló görög telepesek elüldözték a termőföldjeikről, É -n pedig az etruszkok nem fogadták be őket. A Termékeny Campania és a Tiberis folyóig terjedő etruszk terület között egy nagy mocsár volt, részben a latinok területe. Kérdés, hogy a mocsaras területen alapították-e Rómát? Az alapítás i. e. 753. április 21-ei dátumát egy i. e. 1. századi tudós, Marcus Terentius Varro állapította meg, ami hagyománnyá vált, de feltehetően korábban történt. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. 
 
A MONDÁK SZERINT  
A monda szerint (https://hu.wikipedia.org/wiki/Alba_Longa) Alba Longa volt a legrégebbi latin város Latium-ban, a latinok földjén. Az Albanói-hegységben Rómától 19 km-re délkeletre, a mai Castel Gandolfo közelében feküdt és a latin szövetség központja volt a 8. századtól, mintegy 30 nemzetség (genslat) militáns szövetsége volt. A közös katonaságot nemzetségenként állították ki, megegyezés szerinti számban. A Mons Albanus tetején volt a latin szövetség híres szentélye, Jupiter Latiaris temploma is, ahol évente áldozati ünnepeket tartottak. Alba Longa városnak semmilyen nyoma nem maradt, mivel a rómaiak i.e. 600 körül árulás miatt teljesen lerombolták és a lakosoit Rómába telepítették.
 
Az egy máik ismert legenda szerint i. e. 1152 körül Aeneas utódai alapították Róma elődjét, Lavinium-ot Latium-ban. Aeneas a trójai háborút túlélők vezetője volt, aki a háború után az istenek parancsára Itáliába hajózott. Aeneast egyes legendák a római kultúra megalapítójának tekintik, Vergilius Aeneis című művében írja le a trójai hős útját Itáliába. Hajótörést szenvedett Karthágó partjainál, megismerkedett Dido királynővel, akivel szerelmes lett. Aeneas kötelességérzetből elhagyta a királynőt (aki öngyilkos lett), és tovább hajózott Itáliába, ahol megalapította Lavinium városát. Aeneast Iulius-nemzetség ősének tekintették, így Julius Caesar is tőle vezette le a családfáját.
 
AR serrate denarius of C. Sulpicius C. f. Galba
 
                             Galba dénár (AR_serrate_denarius_of_C._Sulpicius_C._f._Galba, https://en.wikipedia.org/wiki/Lavinium )
 
Ezüst dénár, amelyet C. Sulpicius C. f. Galba vert Rómában i. e. 106-ban. Az előlapon ábrázolt Di Penates-t Aeneas hozta Laviniumba Trójából. A hátlapon az Aeneasből származó jóslat látható: „azon a helyen, ahol egy fehér koca harminc malacot ellik egy tölgyfa alá, új város épül”. Lavinium fórumán egy bronz kocaszobrot helyeztek el.
 

800px Italia 400 BC hu.svg

A latinok Itáliában, a térkép nem jelöli a Cumae-i görög területet, a Nápolyi-öböltől É-ra

(https://hu.wikipedia.org/wiki/Umberek)

 

Latinok stb

A latin városok (Latium) Ny-i része, ahol Alba Longa, Lavinium és Laurentum találhatóak, mocsár volt. Az i. e. 6. században az etruszkok, szabinok és latinok közötti egész határvidék mocsaras dombság volt. A  Tiberis közelében a dombok tetején telepedhettek meg az áradások miatt, egészségtelen lápvidék volt. A Tiberisen túl az etruszkok  szervezett városállamokban éltek. A latinoknak és a szabinoknak nemzetségi-törzsi szervezeti csoportokban, melyek egymás közt  kisebb-nagyobb háborúkat viseltek, de házasodtak is.   

Lavinium Latium egyik kikötővárosa volt, 6 km-re délre Rómától. Lavinium egy dombon feküdt, a Silva Laurentina, a sűrű babérerdő déli szélén, és a Pontinai mocsarak, egy hatalmas maláriás mocsárvidék északi szélén. A kikötőt - az Antiumot összekötő útnál - a Numicus folyó torkolatában alakították ki.

A római mitológia szerint, amely Lavinium történetét Rómához köti, a várost Aeneas nevezte el Lavinia, -Latinus, egy lány, a latinok királyának és feleségének a lányának- tiszteletére. Aeneas Itáliába érkezett, és ott háborút vívott egy régi, helyi rutil nép vezetője ellen. Aeneas nem Rómát, hanem Laviniumot alapította. Lavinium a latin liga központja volt, ahonnan Róma népe származott. Aeneas tehát összekapcsolja a trójai királyi házat a korai római királyi házzal a mondák világában. Lavinium alapítását -és a rutul háborút- Vergilius kiemelkedő helyen említi.
 
Ligue latine carte
 
Ardea-t a rutuli törzs fővárosaként említik. Az etruszk római király, Tarquinius Superbus hódította meg
 
Az ókorban Lavinium szoros kapcsolatban állt a közeli Laurentum-mal. Livius szerint az i. e. 8. században, amikor Romulus és Titus Tatius közösen uralkodott Rómában, a laurentumiak követei Rómába érkeztek, de Tatius rokonai megverték őket. A Laurentek panaszt tettek, de Tatius nagyobb súlyt tulajdonított rokonai befolyásának, mint a Laurenteknek okozott sérelemnek. Amikor Tatius ezután Laviniumba látogatott, hogy megünnepeljen egy évfordulót, megölték.* Romulus elutasította a háborút, helyette megújította a Róma és Lavinium közötti szerződést. Következik, hogy Lavinium, Laurentum és Róma egy időben léteztek. I. e. 509-ben, a római királyság megdöntése után Róma első konzulját, Lucius Tarquinius Collatinust a királyokkal való kapcsolata miatt kényszerítették arra, hogy elhagyja Rómát és önként ment száműzetésbe Laviniumba.
 
RÉGÉSZET ÉS A ROMULUS - REMUS MONDA (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Rome)
A Róma környéki települések első régészeti bizonyítékai i. e. 1000 körüliek. Az első sírok az Esquilinus dombon lévő nekropoliszban, valamint a Palatinus domb alján lévő agyag- és fafal az i. e. 8. század közepére datálhatóak. I. e. 650 körül kezdődően a rómaiak elkezdték lecsapolni a Capitolium és a Palatinus dombok közötti völgyet**, ahol ma a Forum Romanum áll. Az i. e. 6. századra a rómaiak a Capitoliumon felépítették Jupiter Optimus Maximus templomát, és a Capitolium és az Aventinus dombok között található Forum Boariumra terjeszkedtek.
A rómaiaknak volt egy alapító mítoszuk is, amely városukat Romulusnak és Remusnak, Mars és Alba Longa város hercegnőjének ivadékainak tulajdonította. A halálra ítélt fiakat egy farkas mentette meg, és visszatértek, hogy helyreállítsák az Alba Longa-i király hatalmát és várost alapítsanak. Egy vita után Romulus megölte Remust, és ő lett a város egyedüli alapítója. A Palatinus-dombon lévő kezdeti településének területe később Roma Quadrata („négyzet alakú Róma”) néven vált ismertté. A későbbi római kutató, Marcus Terentius Varro a város alapítását i. e. 753 április 21. -re tette.
 
 
Capitoline she wolf Musei Capitolini MC1181
 
 
 
Egy legenda változat, amelyet Dionüsziosz Halikarnasszoszi görög történetíró jegyzett fel, azt mondja, hogy Aeneas herceg egy csapat trójai vezetésével tengeri útra indult, hogy a trójai háború után új Tróját alapítson (ld. fent). A Tiberis partján kötöttek ki, és egy velük utazó asszony, Roma felgyújtotta a hajóikat, hogy megakadályozza, hogy újra elinduljanak. Róla nevezték el a települést. Vergilius római költő ezt a legendát mesélte el klasszikus eposzában. Más elgondolás szerint Róma és a legendás alapító, Romulus neve egy `ruma` nevű etruszk családtól származik.
 
KÖVETKEZTETÉS
Az Alba Longa-t,  Laurentum-ot és a Lavinium-t említő mondák arra utalnak, hogy a menekültek először a láp szélén, Alba Longa-ban, majd a láp mélyén, Lavinium-ban és Laurentum-ban települtek le, a Tiberis-től D-re fekvő területen. Az i. e. 8. században a folyók mentén terjeszkedtek, ezért a Tiberis-ig É-ra haladva, a Tiberisz árterületén is letelepedtek. Több utalás szerint az etruszkokkal, rutulokkal sem voltak jó viszonyban. A leendő Róma körüli dombvidék is mocsár volt.  
 
 
*
Laurentum (https://en.wikipedia.org/wiki/Laurentum) egy ókori római város volt Latiumban, Ostia és Lavinium között, az Olasz-félsziget nyugati partján, Rómától délnyugatra. A római írók Itália eredeti fővárosának tekintették, mielőtt Lavinium átvette ezt a szerepet Latinus király halála után. A történelmi időkben Laurentum egyesült Laviniummal, és a Lauro-Lavinium elnevezést néha mindkettőre használják.
Livius szerint az i. e. 8. században, amikor Romulus és Titus Tatius közösen uralkodott Rómában, a Laurentusok követei Rómába érkeztek, de Tatius rokonai megverték őket. A Laurentek panaszt tettek; Tatius azonban nagyobb súlyt tulajdonított rokonai befolyásának, mint a Laurenteknek okozott sérelemnek. Amikor Tatius ezt követően Laviniumba látogatott, hogy megünnepeljen egy évfordulós áldozatot, megölték. Romulus elutasította a háborút, helyette megújította a Róma és Lavinium közötti szerződést. A császárság idején Laurentumban császári villa állt. Az ifjabb Pliniusnak is volt egy villája a területen, amelyet részletesen leírt. 
Ostia-t a legenda szerint Róma negyedik királya alapította az i. e. 7. században, amint ezt egy később felirat is megörökíti. A legrégebbi régészeti lelet azonban csak az i. e. 4. századból származik, a legrégibb fennmaradt épületmaradványok pedig az i. e. 3. századból származnak. (A Castrum, azaz a katonai tábor épülete, valamint a kissé későbbi Capitolium azaz (Iuppiter, Iuno Regina és Minerva temploma).
 
 
**
A palatinusi Róma (https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3ma_t%C3%B6rt%C3%A9nete): A történelmi hagyomány szerint a Romulus által alapított város a Palatinus dombon terült el, amelynek nyugati felét Cermalus vagy Germalus névvel illették. A város pomeriuma magába foglalta még a Palatinus északi lejtője előtt elterülő Velia nevű emelkedést is. E három részből álló város falainak maradványai ma is állnak a hegy nyugati sarkánál, a Lupercal táján, mely maga is mint Lupercus tiszteletének szent helye, az ősi városban az előtte álló ficus Ruminalisszal együtt azt a helyet is jelölte, ahol a kitett Romulus és Remus teknője fennakadt. Ezt a palatinusi várost szokták négyszögű alakjáról Roma quadrata névvel jelölni. Az ősi városnak három kapuját említik a római írók: a porta Mugoniát vagy Mugionist észak felől, az ismeretlen fekvésű porta Romanát vagy Romanulát nyugaton és a scalae Caci nevű lépcsőt délnyugat felől.
A Septimontium: a palatinusi Róma három részén kívül magába foglalta még az Esquilinus domb három, Oppius, Cispius és Fagutal nevű részét és a Suburát. A Fagutal név, úgy látszik, az Oppius mons nyugati részének volt a neve; a Subura a későbbi időben a Viminalis, Oppius és Cispius közti völgyet jelentette, azonban itt a montes sorában áll. Hogy mikor egyesült ez a négy mons (hegy, itt városrész) az első hárommal, nem tudni. Valószínű, hogy olyan szabályszerű erődítése, mint a Róma quadratának, a Septimontiumnak nem volt, pomeriumáról sem lehet tudni, de élő emlékezete maradt a Septimontium ünnepében.
A négy regio kora: a Septimontium területéhez hozzájárult a Caelius mons, a Viminalis collis, és a Quirinalis collis. A város területéhez a pomeriumon belül még hozzátartozott a Capitolinus mons kettős magaslata is, az Arx és a Capitolium, melyek azonban nem voltak beosztva egyik regióba sem. A négy regio neve: 1) regio Suburana, 2) regio Esquilina, 3) regio Collina, 4) regio Palatina. A város területe e regiók közt a következőképpen volt felosztva: az elsőhöz tartozott a Caelius mons, Ceroliensis és Subura (vagy Sucusa) nevű részeivel együtt, a másodikhoz az Oppius és a Cispius, a harmadikhoz a két collis, a Viminalis és a Quirinalis, a negyedikhez a Palatinus, a Cermalus és a Velia.
Servius kora: tulajdonképpen az első történelmi korszak Róma város fejlődésében. Servius Tullius király nevéhez fűzi a római történelem a városnak azt a kibővítését, melynek határát a Servius-féle fal ( latinul murus Servii Tullii) jelöli; ennek vonalát maradványai nyomán csaknem teljes határozottsággal lehet megállapítani. A város területe, noha a pomerium változatlan marad, kibővült északkelet felé a Quirinalis a Viminalis, a Cispius és az Oppius mögötti (az utóbbi kettőnél a közös Esquilinus mons és Esquiliae néven nevezett) magaslattal, dél felé a már Ancus Martius alatt betelepített Aventinus mons területével, s az Aventinus és Capitolinus közötti Tiberis-partot kereken 400 m hosszúságban szintén a város belsejéhez kapcsolta a partokig épített fal. Mivel így a Tiberisen át vezető ősrégi pons Sublicius egyenesen a város belső területére vezet, az átkelés megakadályozására ez időben szállják meg a Janiculus mons (Janiculum) magaslatát különálló erődítéssel.
Tehát e négy időszakban keletkezett a Palatinus és Capitolinus között elterülő Forum és a mellette levő Comitium; az előbbinek eredetileg mocsaras területét a Tarquiniusoknak tulajdonított, ma is meglevő Cloaca Maxima, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Marapluie/piszkozat/Cloaca_Maxima), szárította ki és tette hasznavehető vásártérré; az utóbbi a gyűlések helye. A Capitolinushoz vezetett a Via Sacra. Éppen ilyen ősrégi útvonal a Nova via a Palatinus alján. Romulus tett fogadalmat a Juppiter Feretrius és a Juppiter Statoe templomainak építésére. Numa alapította a Regiát, Vesta templomát és ő építtette Janus templomát a Forumon. Tullus Hostilius építette a Comitiumon a Curia Hostiliát és vele hozzák kapcsolatba a Tullianumot. Ancus Martius alatt készült volna a pons Sublicius és a Juniculum erődítése. Ugyancsak ő alapította Ostia kikötőjét. Tarquinius Priscus vetette meg a Juppiter Optimus Maximus Capitolinus templomának valamint a Palatinus és az Aventinus közti völgyben (vallis Murica) a Circus Maximusnak az alapját. A cloacák, főleg a Cloaca Maxima építésével kiszárította a Capitolinus és a Palatinus közét, ahol a vásárterek (Forum Romanum, Forum Boarium) nyertek helyet, s hol a Velabrum is lakhatóvá vált. A Forum déli és északi oldalán alatta épültek azok a vásáros bódék, amelyekről a Forum déli sorát sub veteribus, az északit sub novis néven nevezték. Servius Tullius építette ki a város első falait, etruszk módra.
 
 
Rome's foundation dates in ancient sources
Ancient historianFounding year
Gnaeus Naevius c. 1100 BC[36]
Ennius c. 1100 BC[37] or
c. 884 BC[38][39]
Timaeus 814–13 BC[40]
Calpurnius Piso 757, 753, or 751 BC[41]
Varro and Plutarch 754–53 BC[42][43]
Fasti Capitolini 753–52 BC[44]
Dionysius of Halicarnassus 752–51 BC[45][46]
Polybius 751–50 BC[47][48]
Cato the Elder 751 BC[49][50]
Fabius Pictor 748–47 BC[51][52]
Cincius Alimentus 729–28 BC[53]