ÓKORI EGYIPTOMI BÚTOROK
(2021 május)
ABSTRACT
Kevés ókori bútor maradt ránk, mert az még egészséges fa is sok ezer év alatt zsugorodik. Az egyiptomi majdnem nedvesség mentes környezetben is lebomlottak. Bútorok esetén a rekonstruktőrök szabad kezet kaptak, nem úgy, mint a kőépületek esetén. Két nagyobb bútor lelet együttes maradt ránk, az egyik i.e. 2600 körüli időből, a cédrus hajók építéséről nevezetes Sznofru fáraó feleségének a bútorai, a másik leletet Tutanhamon (i.e. 1333 - 1324) fáraó sírjában találták. A leleteket székek, ágyak és -esetleg lábakon álló- ládák alkotják, meglepő az asztalok majdnem teljes hiánya (az áldozati asztalok az oltár kategóriába sorolandóak), asztalok helyett alcsony edénytartókat, állványokat használtak. / ANCIENT EGYPTIAN FURNITURE There is little ancient furniture left, because even healthy wood shrinks by half, or a fifth, over many thousands of years, even in the humidity-free environment of Egypt. In the case of furniture, the reconstructors were given a free hand, unlike in the case of stone buildings. Two major furniture finds have survived: one from around 2600 BC, the furniture of the wife of Pharaoh Snofru, famous for building Cedar ships, and the other found in the tomb of Pharaoh Tutankhamun (1333 - 1324 BC). The artefacts include chairs, beds and chests, probably on legs, with the surprising almost complete absence of tables (sacrificial tables belong to the altar category), and low pot holders and stands were used instead of tables.
BEVEZETÉS
Az Újbirodalom idején a bútorokat asztalosok készítették, feltehetően már előtte is. Olyan megbecsülés övezte a bútorokat, hogy külföldi uralkodóknak is ajándékként küldték; Nyugat-Ázsiában több helyen találtak darabokat. Egyiptom művészete nagy hatással volt más, későbbi népek kultúrájára is, például a rómaiakra. A rómaiak után már csak jóval később, a XVIII. század végén, a XIX. század elején, a Napóleoni időkben, az empíre stílusban jelennek meg újra az egyiptomi formák, díszítő motívumok.
Az ókori egyiptomi bútorokról a sírokban talált leleteknek és faliképek alapján sokat lehet tudni. A leggyakoribb bútorok közé tartoztak a különféle székek, a tárolásra használt ládák és az ágyak. Egyiptom jó minőségű fában szegény ország volt, a bútorok fáját külföldről importálták, például a cédrusfát Libanonból vagy az ébenfát Afrikából. A helyi fafajták (szikomorfa, tamariszkuszfa, datolyapálma, olajfa, akáciafa, tiszafa, platánfa) vagy nem alkalmasok bútorkészítésre vagy még nagyon kevés is volt belőlük. A magas rangúak bútorait művészi díszítéssel látták el, például aranylemezekkel, féldrágakő- , gyöngyház-, elefántcsont- és üvegberakással. A bútorok felületét gyakran vastag színes vagy fehér tapasz-festékkel vonták be, néha erős színekkel. Külföldi uralkodóknak gyakran küldtek ajándékba bútorokat; Nyugat-Ázsiában is több helyen találták egyiptomi bútorokat (1). De a köznép a kezdetekeben ülőköveken űlt vagy állt és guggolt, a földön végezte a tevékenységeit. A két legősibb használt fából készített szerkezet a trónszék és a koporsó volt. (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_egyiptomi_b%C3%BAtorok). A kutatás módszere az interneten történt keresés volt, célja az ismeretterjesztés, eredménye a faasztal leletek hiánya, állványokat használtak asztal helyett.
Bútortípusok szerint: az ágyak fa ágykeretből és erre kifeszített növényi alapanyagú matracból álltak. Láb felé lejtettek és az ágylábnál támla biztosította, hogy az alvó nem csúszott le. Az ágylábakat időnként állatláb formára faragták; az első két dinasztia idején bikaláb formára, később az oroszlánláb lett népszerű. Párna helyett fából faragott fejtámaszt használtak. Az ágyak fölé néha baldachinkeretet is állíthattak, erről függönyök lógtak le. A köznép körében gyakori volt, hogy nádból font gyékényen pokrócon, aludtak, nem használtak ágyat.
A székek sok változatát használták: zsámolyoktól, a háromlábú kisszéktől a díszes trónszékig minden fajtája előfordult. Ezek lábát is gyakran formázták állatláb formájúra. A Középbirodalom idején megjelent az összecsukható szék is; elsőként valószínűleg a hadjáratok idején a katonák használták. Kárpít anyagként pálmarostokat, vagy gyékényt, állati bőröket is alkalmaztak. Lyukas székeket, aláhelyezett éjjeliedénnyel használtak WC-ként is.
Kő űlőke i.e. 1500 körül
Sör töltenek a hölgynek. A szék és az asztal is alacsony (4)
Sörivás, az edény egy 40-50 centiméteres állványon áll. Szíriai kereskedő sört iszik i.e. 1340 körül. (Új Múzeum, Berlin)
Az asztalok a mindennapi használatban alig fordultak elő, de több áldozati kő asztal ismert. A sírokban talált kis asztalok áldozati ajándékok tartójaként szolgáltak. Asztalok helyett állványokat használtak a hétköznapokban.
Ágy készítése, az alatta ábrázolt fejtámla alapján, amit párna helyett használtak
A ládák használata mindennapos volt, sok félét találtak. Mivel a szekrényeket nem ismerték, a ládák voltak a tárolóeszközök. Számtalan fajtájuk kialakult, némelyikben már fiókok is voltak. Tutanhamon sírjában lábakon álló ládikát is találtak, a mai fiókos szekrények ősét.
A szegények lakásaiban az Óbiradalom idején nem volt bútor, egy-két kisebb faláda birtoklása már némi jólétet jelzett. Náluk a berendezés alapanyaga az Újbirodalom idején a mindenhol rendelkezésre álló gyékény, nád és sás volt, kosarak, székek, ágyak, szőnyegek esetén. Ezeknek alig tulajdonítottak értéket, házuk szinte mindig nyitva állt. A gazdagabbak lakásaiban már több volt az – Egyiptomban ritka és drága – fabútor. A leggyakoribb bútordarab az ülőhely és a faládák, az ágyak voltak, a kis ülőkétől a karosszékig. A hivatalnokok lakásaiban írószoba is volt, kis szekrényekkel, a papiruszok elhelyezésére. Az ágyakban nem használtak fejpárnát, a hagyományos – fából vagy kőből készült – fejtámaszt, talán a bogarak miatt, valamint ritkábban lábtámaszt is.
Fejtámasz (4)
Bútorkészítés és leletek
A predinasztikus korban, az i.e. 3500 körüli évektől már ismert volt a fa alkatrészek megmunkálása, összeillesztésének módja. A sírokban találtak ágykat, ládákat. A dinasztiák előtti korban is már készítettek csappal, varrott (vésett hornyokba fűzött vékony kötelekkel összeerősített) koporsókat. A fűrészelés és a lyukfúrás olyan régi, mint az egyiptomi kultúra. Gyalulni és esztergálni nem tudtak, később sem. Habkővel csiszolták a felületeket simára. A 3400-2980-as korszak királyi temetéseinél elefántcsonttal díszített lábakkal készült összecsukható fa székeket, valamint az ébenfa ládák töredékeit találták. Az ágy egy téglalap alakú fa keret volt, amit arany festéktapasszal borítottak, és amelyet rácsok vagy kötelek fogtak össze rács formájában. A lábak oroszlánlábakat utánoztak. Különböző méretű ládákat díszítettek geometriai alakzatokkal, és zöld és kék malachit, türkiz és elefántcsont berakásokkel. Az Óbirodalom idején már magas szintű volt az asztalosmesterség. A keretbetét szerkezetet ismerték,, de a betétet nem árkolásba helyezték, hanem beszegezték a keretbe. A korban jelentek meg az új faládák is, különféle (lapos vagy domború, illetve szentélyforma) fedéllel. A nagyobbakhoz hordszékhez hasonlóan tartórudakat lehetett illeszteni, hogy többen tudják vinni.
A predinasztikus korban, az i.e. 3500 körüli évektől már ismert volt a fa alkatrészek megmunkálása, összeillesztésének módja. A sírokban találtak ágykat, ládákat. A dinasztiák előtti korban is már készítettek csappal, varrott (vésett hornyokba fűzött vékony kötelekkel összeerősített) koporsókat. A fűrészelés és a lyukfúrás olyan régi, mint az egyiptomi kultúra. Gyalulni és esztergálni nem tudtak, később sem. Habkővel csiszolták a felületeket simára. A 3400-2980-as korszak királyi temetéseinél elefántcsonttal díszített lábakkal készült összecsukható fa székeket, valamint az ébenfa ládák töredékeit találták. Az ágy egy téglalap alakú fa keret volt, amit arany festéktapasszal borítottak, és amelyet rácsok vagy kötelek fogtak össze rács formájában. A lábak oroszlánlábakat utánoztak. Különböző méretű ládákat díszítettek geometriai alakzatokkal, és zöld és kék malachit, türkiz és elefántcsont berakásokkel. Az Óbirodalom idején már magas szintű volt az asztalosmesterség. A keretbetét szerkezetet ismerték,, de a betétet nem árkolásba helyezték, hanem beszegezték a keretbe. A korban jelentek meg az új faládák is, különféle (lapos vagy domború, illetve szentélyforma) fedéllel. A nagyobbakhoz hordszékhez hasonlóan tartórudakat lehetett illeszteni, hogy többen tudják vinni.
A legszebb óbirodalmi bútorleletet (ld. később) Hotepheresz királyné sírjában fedezték fel. A faelemek már elpusztultak, de a leesett aranydíszítés elhelyezkedése alapján nagyrészt sikerült rekonstruálni a bútorokat: az ágyat, a fölé való baldachint, a két karosszéket, a hordszéket és két ládát. Ezek egy része ma megtekinthető a kairói Egyiptomi Múzeumban. A Középbirodalom idejéből fennmaradt sztélék tanúsága szerint asztalokat is használtak, de főleg állványként: csak vázák vagy vizeskancsók elhelyezésére, nem munkafelületnek. Külön vázaállványok is készültek. Ebben a korban megjelennek a kozmetikai szereket tartó ládikák is, többet úgy alakítottak ki, hogy illatszeres alabástromedénykéket lehessen tartani bennük. Hasonló ládikákban ékszereket is tartottak. Szithathorjunet hercegnőét arannyal és karneollal díszítették. A Középbirodalom idején jelentek meg az összehajtható székek is, a mai kempingszékek ősei.
Az Újbirodalom nemesek és királyi családtagok számára készült bútorai jellemzően díszesebbek a korábbi korok bútorainál. Az uralkodócsalád részére készült bútorok alapjaikban nem, csak díszítésben különböztek a köznép által használttól; arany- és ezüstlemezekkel, féldrágakövekkel, elefántcsonttal, fajansszal, üveg- és ébenfaberakással díszítették őket. Tutanhamon egyik ládája 33 000 kis fadarabbal van berakva. Gyakran a királyság szimbólumai, pl. az ureusz is megjelentek rajtuk. Gyakori volt az állatos díszítés, például a székek lábának oroszlánmancs formára faragása, nemcsak az uralkodócsaládnál, hanem a magas rangú hivatalnokoknál is. (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_egyiptomi_b%C3%BAtorok). Először tekintsünk két trónszéket:
Az Újbirodalom nemesek és királyi családtagok számára készült bútorai jellemzően díszesebbek a korábbi korok bútorainál. Az uralkodócsalád részére készült bútorok alapjaikban nem, csak díszítésben különböztek a köznép által használttól; arany- és ezüstlemezekkel, féldrágakövekkel, elefántcsonttal, fajansszal, üveg- és ébenfaberakással díszítették őket. Tutanhamon egyik ládája 33 000 kis fadarabbal van berakva. Gyakran a királyság szimbólumai, pl. az ureusz is megjelentek rajtuk. Gyakori volt az állatos díszítés, például a székek lábának oroszlánmancs formára faragása, nemcsak az uralkodócsaládnál, hanem a magas rangú hivatalnokoknál is. (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_egyiptomi_b%C3%BAtorok). Először tekintsünk két trónszéket:
Ramosze és Hatnofer (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ramosze_%C3%A9s_Hatnofer) karosszéke
Snofru fáraó és Hotepheresz (i.e. 2600 körül) királyné bútorai
Az ókori egyiptomi I. Hotepheresz királyné (IV. dinasztia, i. e. 2600 körül) bútorait a gízai nagy piramis egyik mellékpiramisa közelében találták meg, egy veremsírban, ahová még az ókorban költöztették át, miután az eredeti, dahsúri sírját kirabolták. I.e. 2600 előttről sem érintetlen sírt, sem bútorokat nem találtak. A bútorok a királyné palotájából származnak.
Hotepheresz férje, Sznofru (libanoni cédrusfából éptetett számos hajót, három piramisa ismeretes) , valamint fia, Hufu (a Nagy Piramis és az első Vörös-tengeri kikötő, Wadi al-Jarf építője, a kikötőbe szétszedve vitték a Punt-i hajókat Memmphiszből) idejében készültek a bútorok. A rekonstruált bútorok jelenleg a kairói Egyiptomi Múzeumban tekinthetőek meg. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai).
Kairói Régészeti Múzeum: Snefru fáraó sírjából fontos falikép, i.e. 2580 körül. Az első varrott-csapos kőszállító rövidpalánkos hajóábrázolás, az árbocot használták a kövek beemelésére is. A régészek a 4600 éves, Sznefru által építtetett Tört falú piramistól északkeletre egy Nílus-i kikötőnek használt épület 3 méteres falmaradványait is feltárták, amely a piramis egyik templomához, egy 140 méter hosszú töltésúton (rámpán) keresztül csatlakozott.
Fúrni, vésni és fűrészelni már i.e. 3000 körül is tudtak, az utóbbi meglepő, valószínűleg azért találták fel a kovakő fogú fűrészt, mert nem volt hasadó faanyaguk. Az asztalos és ács tudásuk eredete a csapokkal összeerősített koporsók készítésével kapcsolatos:
Koporsó i.e. 2600 körül (https://www.metmuseum.org/art/collection/search/551049)
Sznofru fáraó (i.e. 2580 körül) feleségének, Hotepheresz királyné karosszéke (A Boston Képzőművészeti Múzeum képei, https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai)
Amikor megtalálták, a karosszék fája teljesen elkorhadt, de szerencsére aranylemezei nagyjából vízszintes felületre estek, így nagyjából sorban feküdtek és a mintázat rekonstruálható volt. Aranyozása vékonyabb lemezekből állt, mint az alábbi hordszéké. Csak a karfa volt igazán díszes, három, összekötözött papiruszvirágból állt a mintázat. Az aranyborítás a szék végleges összeállítása előtt került a fára, így lyukakat kellett vágni bele a szögeknek, és az egymásnak feszülő részek nyomása is nyomot hagyott az aranylemezeken, azonkívül ahol az illesztéseknél több aranylemez került egymásra, ott az alsó fényesebb maradt, így a hiányzó faelemek nélkül is sikerült rekonstruálni a bútort. A széklábakat oroszlánláb formájúra faragták." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai)
Sznofru fáraó (i.e. 2580 körül) feleségének, Hotepheresz királyné a hordszéke (A Boston Képzőművészeti Múzeum képei, https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai)
"Arany és ébenfa hordszék, keretét és a tartórudak végét vastag aranylemez borította, de nagyobb díszítetlen fa volt. Farésze jobb állapotban megmaradt, mint bármi más, a sírban talált leleté: az egyik lapja és az aranyozáson belül található fa egészben fennmaradt, bár eredeti méretének körülbelül egyhatodára zsugorodott. Az aranyozás alatt talált fa vizsgálatával kiderült, hogy az aranyat díszítő gyékényfonatmintát először a fába faragták bele, az aranylemezt erre kalapálták rá, hogy átvegye a mintát. A lapokat csapokkal és furatokkal illesztették össze, ezután szétszedték és lefedték aranylapokkal, melyek szélét ráhajtogatták a falapok szélére. Ezután illesztették a széket végleg össze a faszögekkel, ehhez lyukakat kellett vágni az aranyozásba. A szögeket arannyal fedték le, kívülről úgy nézett ki, mintha maguk a szögek lennének aranyból." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai)
Sznofru fáraó (i.e. 2580 körül) feleségének, Hotepheresz királyné ágya (A Boston Képzőművészati Múzeum képei, https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai)
"Az ágy aranylemez-borítása vastagabb volt a karosszékénél (bár vékonyabb, mint a hordszéké), négy, oroszlános lába és a négy kör alakú gomb az oldalrudak végén jó állapotban megmaradt, és az aranyozás alatt a famaradványokat is megtalálták. Itt is az aranyba fúrt lyukak és az egymásra kerülő aranylemezek lenyomata segített a rekonstrukcióban. Az ágy támláját már az ókorban levették, amikor Hotepheresz királynő eredeti sírjából az új, gízai sírba vitték. Itt az ágyat egyszerűen ledobták a sírverem nyugati oldalán, egy halom kő- és cserépedényre, lábrészével felfelé. Az ágy lapja, amin a matrac volt egykor, fejjel lefelé kicsúszott és így korhadt szét. A támla, amit nekitámasztottak, előreborult, és miközben elkorhadt, az arany- és fajanszberakással kialakított mintázat gyakorlatilag egyben megmaradt a földön. Az ágy széles és meglehetősen rövid (az ókori egyiptomiak átlagmagassága jóval alacsonyabb volt az átlag mai emberénél). Az ókori egyiptomi ágyak jellemzően lejtettek, lábrészük alacsonyabban volt a fejrésznél, és a támlát a lábnál helyezték el, hogy megakadályozza a matrac lecsúszását. Hotepheresz ágyának lábtámláját rézzel szegélyezett nyílásokba csúsztatva erősítették az ágyhoz, díszítése arany háttéren kék és fekete fajanszberakással virág- és tollmintázat. Ehhez az ágyhoz is tartozott fejtámasz, melyet az egyiptomiak párna helyett használtak. Az ágy a királyné hálószobájában függönyöket tartó baldachin alatt állt, amelyre férje, Sznofru nevét és címeit írták, így a hálószoba berendezését ő adhatta feleségének." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai).
Sznofru fáraó (i.e. 2600-as évek) feleségének, Hotepheresz királyné baldachinos hálószoba berendezése (A Boston Képzőművészati Múzeum képei, https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai)
Hotepheresz baldachinja az egyetlen teljes, épségben fennmaradt hasonló berendezési tárgy az Óbirodalom idejéből. Dzsószer piramisának déli határfala közelében hasonlót találtak egy sírban, de annyira rossz állapotban, hogy nem lehetett rekonstruálni. A baldachin körülbelül tizenöt perc alatt felépíthető, illetve lebontható, és valószínű, hogy a teljes berendezéssel együtt kísérte a királynét, amikor a királyi udvar egyik városból a másikba költözött.
A baldachin három, a földön fekvő gerendából állt, négy függőleges tartóoszlopból és tíz vékonyabb tartórúdból, az ezeken nyugvó, négy gerendából álló keretből, és öt, a baldachin tetején függönyt tartó rúdból. Anyaga valószínűleg libanoni cédrus, melyből a palermói kő tanúsága szerint Sznofru negyven hajórakománnyit hozatott Egyiptomba, és egy hajót, valamint palotája ajtóit is ebből készíttette. Az egész 3,2 méter hosszú, 2,5 m széles és 2,2 m magas. A felső gerendákon mind a négy oldalon kis kampók vannak, melyekre felakaszthatták a vászonfüggönyt; a földön fekvő alsó gerendákon szintén kampók voltak, melyekbe a függöny alját beakaszthatták, kivéve az egyik oldalon, ahol be lehetett menni a baldachin alá. A „bejárat” két oldalát képező tartóoszlopokon Sznofru neve és címei olvashatóak és: valószínűleg felül is függöny borította. Ez alatt a baldachin alatt állt a királyné ágya, ahogy az korabeli ábrázolásokból látszik.
A baldachin szétszedve feküdt a sírban, nagy része a királyné alabástromszarkofágján, illetve mögé esve. A fa nagy része gombáknak esett áldozatul, de az aranylemezes borítás szinte tökéletesen megmaradt. Az egyes darabokat egykor rézzel megerősített vájatokba illesztett faszögek tartották össze, a négy saroknál még rézgyűrűket is erősítettek a fába, hogy a beléjük fűzött kötelekkel stabilizálhassák a szerkezetet. A rekonstrukciónál ezeket rossz állapotuk miatt újakra kellett cserélni.
(A baldachin volt a berendezés utolsó darabja, amit a régészek rekonstruáltak, miután először egy feleekkora modellen kikísérletezték az összeállítást. Az ókori mesteremberek a faelemek elkészítésével kezdték a munkát, belefaragták a feliratokat és a szőnyegfonatmintát, amelyet később a rákalapált aranylemez is átvett. A faragás előtt vagy után vághatták bele a vájatokat, majd ezután a köteleket tartó rézgyűrűket is beillesztették. Ezután a fára fektették és rákalapálták a különböző vastagságú aranylemezeket, a hieroglif feliratok apróbb részleteit utólag egy éles eszközzel alakították ki. A réz tartógyűrűknél az aranylemezt átvágták, hogy átcsúsztathassák rajta a gyűrűt, majd kis aranylemezdarabkával elfedték a vágást. A favájatokba beleillesztették a rézborításokat és kis rézszegekkel odaerősítették őket. A hosszú gerendák aranyozása a legtöbb helyen egyetlen darab aranylemezből állt, bár két esetben két aranylemezből állították össze, például a hátsó padlógerendát, amit vékonyabb arany borított és viseltesebbnek is tűnt a többinél. Ezután felerősítették a kampókat. A tíz vékonyabb tartórúd aranyból készült cső. Az egyik vékonyabb felső tartórúd valamikor eltörhetett, egy ráhúzott rézcsővel javították meg, majd vékony aranyozással borították.
A bejárat fölötti gerenda két részből áll, a felső négyszögletes, két végén L alakban végződik, alatta egy körkörös átmérőjű rúd, amit tiplikkel és rézgyűrűkkel erősítettek hozzá. A két hátsó tartóoszlop mindkettő két-két gerendából áll, mindkettőt arany borította még azon a részükön is, amellyel egymásnak voltak illesztve. Ezeket a gerendákat hosszú szegekkel rögzítették össze, amelyeknek a kiálló részét hosszúkás bogár formájúra faragták (ez a forma amulettekről is ismert a korszakból). Ezeknek a tartóoszlopoknak a hátulján három-három nagy fémgyűrű található, melyek funkciója nem ismert, talán a szoba falához erősítették vele a baldachint.)
A sírkamra megnyitásakor a szarkofág és a baldachin mellett egy arannyal és fajanszberakással díszített lapos fadobozt találtak. A 159,5 cm hosszú, 23,5 cm széles, 20 cm magas doboz megtalálásakor már rég barna porrá omlott, de tetejének és oldalainak aranylemez-borítása megmaradt, melyen megtalálták Sznofru nevét. A láda már üresen került a sírba, de a körben a fal mellé állított hasonló ládákban jó minőségű vászon maradványait találták, valószínűleg ez a láda is erre a célra készült, mert ahhoz túl kicsi, hogy a matrac lehessen benne. Az egész sírban csak ezen a ládán és a baldachinon szerepel Sznofru neve, a többién Hotephereszt anyakirálynéként említik, tehát már fia uralkodása alatt készültek. Magának Hufunak a neve csak a sírban talált különféle edények és a kanópuszokat tartó láda pecsétjén szerepel."( https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai)
Tutanhamon bútorai
Trónszék (A Kairói Múzeum képe, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon_tr%C3%B3nsz%C3%A9ke)
Tutanhamon trónszékének háttámlája (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon_tr%C3%B3nsz%C3%A9ke)
"Legnevezetesebb Tutanhamon fáraó aranyozott trónszéke (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon_tr%C3%B3nsz%C3%A9ke) az ókori egyiptomi iparművészet egyik legszebb és legismertebb darabja. Stílusában erőteljes Amarna-hatást mutat. 1922-ben, a Howard Carter vezette feltárás során találtak rá a fáraó sírjában, a KV82 jelű sírban. .
A hozzá tartozó zsámolyt az ülőlapjára helyezve találták, mintha valaki félrerakta volna az útból. Felfedezésekor a trón háttámláját kb. 3 cm széles, duplán hajtott vászoncsíkok borították, feltehetőleg szállítás közben védték ezzel. Jelenleg a kairói Egyiptomi Múzeumban tekinthető meg.
A trón aranylemezekkel bevont fából készült, fajansz, üveg és áttetsző kalcit berakásával díszítették. A háttámláját díszítő, Amarna-stílusú jelenet aranyból, ezüstből, színes üvegpaszta-, mázas terrakotta- és alabástromberakásokkal kész. A támla hátulján négy ureuszkígyó ágaskodik, mindegyik egy darab fából lett kifaragva, fejükön napkorong. Mögöttük papiruszbozót és vízimadarak képei láthatóak. Itt is olvasható kétoldalt a fáraó és a királyné neve és címei, és a kártusban is.
A trónszék karfáit szárnyas kígyó alakúra formálták, mely a király neveit védi. Lábai állatláb formájúak, bronzzal borítva, elöl két oroszlánfej díszíti őket. Lent valószínűleg egybefonódó papirusz és lótusz volt látható, Alsó- és Felső-Egyiptom szimbolikus növényei, melyek egybefonódása a két ország egyesítését jelképezte. Ezeket a sírrablók törhették le, hasonló arany- és fémdarabok előkerültek az elejtett darabok közül a sír előteréből. Nádból font ülőkéjének díszítése csak helyenként maradt meg, kétoldalt eredetileg egymásba fonódó liliom és papirusznád jelképezte a Két Ország egyesítését.
A trónszékhez tartozó lábtámasz fából készült, hossza 63,5 cm, szélessége 37 cm, magassága 13 cm. Rajta Egyiptom északi és déli ellenségeinek legyőzött alakjai láthatóak. Hasonló díszítés tipikus volt zsámolyokon, de padlón is előfordult; a fáraó minden alkalommal, amikor rálépett, szimbolikusan eltiporta az ország ellenségeit. Jobboldalt három afrikai fogoly és három íj, baloldalt három ázsiai fogoly és szintén három íj látható rajta. Anyaga fa, kék fajansz és sárga kőberakás díszíti. Megtalálásakor egy pár kesztyű hevert rajta."
Tutanhamon fáraó (i.e. 1432 - i.e. 1324, 2, https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon) sírjában több széket, ágyakat, ládát is találtak:
Tutanhamon fejtámasza
Tutanhamon elefántcsontból készült összehajtható fejtámasza, festett elefántcsont, lába vadkacsa fejet utánoz (4), (20x19.5 cm, mélysége 10.5cm)
Tutanhamon papi trónja
A trón fáját aranylemezek borítják, és kis drágakövek, üvegpaszta darabok, valamint lazúrkövet, türkízt utánzó terrakottadarabkák díszítik. Anyaga ébenfa és elefántcsont (3), mérete102x70x44cm.
Tutanhamon vadász széke, valószínűleg núbiai eredetű (4)
Tutanhamon gyermek zsámolya (45x45x45 cm)
Nevezetes festett láda, Mozgalmas vadászjelenetek díszítik. (https://lakberendezde.cafeblog.hu/2015/02/05/az-okori-kozel-kelet/)
Festett láda vadász jelenettel, stukkóval bevont fa (44x61x45cm).
Hasszú lábú láda, a mai fiókos szekrény őse, anyaga cédrusfa és aranyozott ébenfa (4)
Rövid lábú láda (4)
Kúsza rendetlenségben találták meg a tárgyakat (Wikipedia)
Előtérben Tutanhamon lovas szekere:
Nevezetes lovasszekér (4)
A kereket, a bronzöntést, továbbá függőleges szövőszéket, a hajó keelt (azaz a hajók iránytartását biztosító fenék gerendát) az i.e. 1600-as években az Ugarit-i eredetű hükszoszok ismertették meg Egyiptommal.
Tutanhamon ágyai (4)
*
Hotepheresz ékszeresl ádikája (kép nélkül): a fa ékszeresdoboz tetején jobboldalt a „Felső- és Alsó-Egyiptom királyának anyja, Hotepheresz”, baloldalt a „Deben-gyűrűket tartalmazó doboz” felirat állt; utóbbi nehezen olvasható, ezért egy írnok utólag még fekete tintával is ráírta, hogy „deben-gyűrűk.” A doboz teljesen szétkorhadt, de a helyszínen történt alapos vizsgálat azt mutatja, csak a bokaperecek voltak benne. A doboz külsejét az alját leszámítva minden oldalán aranylemez borította, belül teljesen lefedték az aranylemezek, alját és fedele alját is. Ezek méretéből a ládika méretét és a falemezek vastagságát teljes pontossággal rekonstruálni lehetett. Fedelének belső szegélyét jobb- és baloldalt lekerekítették. Tetején elefántcsont gomb volt, de ez annyira tönkrement az idők folyamán, hogy a helyreállításkor újra cserélték. A ládikába helyezett húsz (két sorban tíz-tíz) ezüst bokaperec mindegyikét berakással díszítették, négy szitakötőfigurával és köztük négy karneollal. Maguk a szitakötők karneolból, türkizből és lapis lazuliból készültek, szárnyaikhoz az ékszerész két kisebb szárnyat is hozzáadott, hogy félkört formáljanak. Az egyik sorban fekvő ékszerek egy része menthetetlenül tönkrement. A szebben fennmaradt sorban megtalálták annak a farúdnak a maradványát is, melyre felfűzték a bokapereceket, ezt két végén kör alakú, aranyozott fa zárta le, a nagyobb körnek az alján nem volt aranyozás, a kisebbik pedig levehető volt. Ebből sikerült rájönni, hogy mikor kivették az ékszereket a ládikából, a függőlegesen felállított rúdra helyezve tartották őket. Mikor a ládikába voltak helyezve, a két ékszertartó rúd valószínűleg valamiféle kereten feküdt, hogy a bokaperecek ne ütközzenek a láda aljába.
A ládika alatt különféle arany- és réztárgyakat találtak, köztük kanalat, tűt, az Ó- és Középbirodalom idején használt típusú borotvapengéket (két arany-, öt rézborotva) és korábban ismeretlen formájú, négyszögletes késeket (három arany-, négy rézkés), melyek mind a négy széle élezett volt. A fém mellett olyan kovakő késeket és borotvákat is találtak a sírban, amilyenek az előző dinasztiák idejéből kerültek elő. Az ókori Egyiptomban a sírba helyezett tárgyak két részre oszthatóak: amelyeket a halott még életében gyakran használt, és ceremoniális tárgyak, melyek direkt temetkezési kellékként készültek." ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai)
TARTALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Desroches-Noblecourt, Cristiane: Tutanhamon, Corvina, 1977 ISBN 963 13 0215 6
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig lehet utólag kideríteni: az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat, és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.
(5) KAESZ, Gyula: Ismerjük meg a bútorstílusokat, 1978, Gondolat, ISBN 963 280 642 5
(6) http://www.fainfo.hu/egyiptomi-butormuvesseg/