A zöld üstökös
(2025 szeptember)
31/ATLAS: egy távoli üstökös újabb rejtélyes jelenséget produkált, miközben a Föld felé száguld. Az elmúlt hetekben az a csillagközi térből a Naprendszer belső vidékeire érkezett nagy sebességű objektum lett az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó űrkutatási hír https://magyarnemzet.hu/tudomany/2025/09/31atlas-egy-ujabb-rejtely?utm_source=life.hu&utm_medium=referral&utm_campaign=ott_group_trend_01.
A csillagászok jelentős többsége szerint noha a 31/ATLAS kétségkívül szokatlanul viselkedik és a „hagyományos” üstökösökétől eltérő tulajdonságokat mutat, de mindezek ellenére az objektum természetes eredetű, az intersztelláris térből érkezett kométa. Az üstökös – vagy egyesek szerint más típusú objektum – miközben egyre közelebb ér a Földhöz, képes lehet újabb és igencsak furcsa jelenségeket produkálni.
A 31/ATLAS színe a 2025. szeptember 7-én bekövetkezett teljes holdfogyatkozás idején megváltozott, és jól észlelhetően zöldre váltott. A váratlan és markáns színváltozás újabb kérdéseket vet fel a csillagközi térből érkezett objektum földönkívüli kémiai összetételével kapcsolatban.
Két namíbiai amatőr csillagász kihasználta a teljes holdfogyatkozás adta különleges lehetőséget, hogy a Föld sötét oldalán megörökítsék a nagy sajtóhírverést kiváltó 3I/ATLAS csillagközi üstököst. A holdfogyatkozás természetes elhalványulását kihasználva a két amatőr csillagász néhány asztrofotót készített az üstökösről, feltárva valami egészen döbbeneteset: a 31 ATLAS zölden izzott. A 3I/ATLAS csupán a harmadik olyan eddig észlelt csillagközi objektum, amely áthalad a Naprendszerünkön, de az, hogy honnan származik, egyelőre még rejtély.
Az első, bizonyíthatóan a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett égitest az 1/2017 U1 katalógusjelet és az Oaumuamua nevet kapott rendkívül furcsa alakú, hosszúkás szivarra emlékeztető aszteroida volt, amelyet 2017. október 19-én fedeztek fel a hawaii Maui szigeten lévő obszervatórium Pan-STARRS teleszkópjával. A másik intersztelláris látogatót, a C2019/Q4 katalógusjelű 21Borisov üstököst két évvel később, 2019. augusztus 30-án fedezte fel egy orosz amatőr csillagász a 65 cm-es tükörátmérőjű teleszkópjával. Az üstökös jeleit mutató objektumot, a 31/ATLAS-t azért sorolják a csillagközi származású objektumok kategóriájába, mert hiperbolikus a pályája, ami azt jelenti, hogy nem kötődik gravitációsan a Naphoz, és ezért az a legvalószínűbb, hogy egy másik csillagrendszerből származik, jelenleg ez a legáltalánosabban elfogadott elmélet.
A 31/ATLAS 2025. július elsején megközelítőleg 670 millió kilométer távolságra volt tőlünk. A csillagászok úgy vélik, hogy az objektum frissen felfedezett zöld fénye az égitest egyedi kémiai összetételére utal. A holdfogyatkozás okozta sötétségben rögzített zöld színre az egyik magyarázat az, hogy az objektum jelentősebb mennyiségben tartalmazhat kétatomos szénatomot (C2). Erről a molekuláról – ami két egymáshoz kapcsolódó szénatomból áll –, köztudott, hogy zöldes fényben fluoreszkál, amikor napfény éri. Ám a helyzet mégsem olyan egyszerű, még augusztusban ugyanis az arizonai Kitt Peak Obszervatórium csillagászai felfedezték, hogy a 3I/ATLAS valójában rendkívül szegény a szénláncú molekulákban, beleértve ebbe a kétatomos szenet is. Ezért jogos a kérdés: ha egy hónappal korábban hiányzott a kétatomos szén az objektum anyagából, akkor most mitől lett mégis hirtelen zöld? Az egyik lehetséges magyarázat, hogy amikor az üstökös egyre közelebb kerül a Naphoz, a központi csillagunk növekvő hősugárzásának hatására friss jégrétegek olvadnak meg a felszínén, és ez a folyamat felszabadítja a mélyebb rétegekbe beágyazódott kétatomos szénmolekulákat.
Egy másik lehetőség, hogy a zöld fény más olyan molekulákból származik, amelyek szintén fluoreszkálnak a napfény hatására. Mivel a 3I/ATLAS csillagközi objektum, olyan kémiai anyagokat is tartalmazhat amelyek nem jellemzőek a Naprendszer üstököseire, és ami így egy ismeretlen forrásból származó hamis „klasszikus” zöld fényhez vezethet. Bármi is legyen az ok, a 3I/ATLAS sok szempontból még rejtély. A csillagászok folyamatosan figyelemmel kísérik, ahogyan áthalad a Naprendszerünkön, és megközelíti a Földet.
A 31/ATLAS pályája is szokatlannak számít, a teóriának Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztrofizika-professzora és csillagászati tanszékének vezetője a legfőbb szószólója. Loeb professzor fel is sorolja azokat a furcsaságokat, amelyek nem egy szokványos üstökös sajátosságai: ilyen az objektum előtti felhő szokatlanul nagy szén-dioxid- és minimális víztartalma, az objektum erős, illetve váltakozó fénykibocsátása, a szintén extrémnek tekinthető pálya sajátosságai, valamint a rendkívüli sebessége is. (Egy skálán az 1-es besorolás szerint az objektum minden kétséget kizáróan természetes eredetű üstökös vagy aszteroida, míg a 10-es kategóriába tartozó minden kétséget kizáróan idegen technikai civilizáció eszköze. A 31/ATLAS 4-es besorolású.) Egy bizonyos: a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett eddigi objektumok közül messze a 31/ATLAS számít a legfurcsábbnak.
A 31/ATLAS üstökösnek tekintett csillagközi objektum: a szeptember 7-én a teljes holdfogyatkozás alkalmával megváltoztatta a színét, és az addigi halvány barnás színárnyalatát zöldre változtatta, aminek a pontos okára egyelőre még csak különféle hipotézisek léteznek.
MI válasz: "szokatlan üstökösök" közé tartozhatott a Hale–Bopp-üstökös is, amely a 20. század egyik legfényesebb és leghosszabb ideig szabad szemmel látható üstököse volt, és 1997-ben érte el perihéliumát. A 2024-es naptárban is volt már néhány szokatlan üstökös, mint a C/2024 S1 (Nishimura), ami a nagy napközelpontú periódusa után látható a Földről, és a nyári égbolton is fényesen ragyogott.
Hale–Bopp-üstökös: Látványossága: 1997 áprilisában érte el a perihéliumot, és a 20. század egyik legfényesebb és leglátványosabb üstökösévé vált, amelyet szabad szemmel mintegy 18 hónapig lehetett látni. 1995 júliusában fedezték fel.
C/2024 S1 (Nishimura) (ez a becslés a megfigyelés idejét is feltételezi): 2024 augusztusában a Földhöz közelített, és a nyári égen is megfigyelhető volt. Fényessége már az észlelés idejében is nagy volt, de a Nap közeledésekor még inkább erősödött. A Földről is könnyen megfigyelhető a fényessége.
Hale–Bopp-üstökös: Látványossága: 1997 áprilisában érte el a perihéliumot, és a 20. század egyik legfényesebb és leglátványosabb üstökösévé vált, amelyet szabad szemmel mintegy 18 hónapig lehetett látni. 1995 júliusában fedezték fel.
C/2024 S1 (Nishimura) (ez a becslés a megfigyelés idejét is feltételezi): 2024 augusztusában a Földhöz közelített, és a nyári égen is megfigyelhető volt. Fényessége már az észlelés idejében is nagy volt, de a Nap közeledésekor még inkább erősödött. A Földről is könnyen megfigyelhető a fényessége.
Az üstökösök által kibocsátott zöld fény egy instabil elem, a diszén (dicarbon, C2) eredménye, mely reakcióba lép a fénnyel, amikor a Nap felé közelít. Bár az elmélet az 1930-as években született, a diszén instabil volta miatt a tudósok eddig nem tudtak teszteket végezni ezzel kapcsolatban. Megerősítése most a Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos lapban jelent meg. (https://www.pnas.org/doi/10.1073/pnas.2113315118)