HERCULANEUM
(2025 január)
Herculaneum körülbelül 4-5000 lakosú, Pompejinél kisebb, más leletek tekintetében hasonló város volt a Nápolyi-öbölben. Alacsonyabb hőmérsékletű vulkáni anyagok öntötték el, ezért több fából készült tárgyat, például tetőt, ágyat és ajtót, valamint más szerves alapú anyagokat, például élelmiszert és papiruszt (https://en.wikipedia.org/wiki/Herculaneum_papyri) találtak, továbbá néhány szobrot, fémeszközt, pl edénytartó állványt (tripus*, asztal, tálaló asztal helyett használták).
A város 20 hektárnyi területet foglalt el, falakkal volt körbevéve, amelynek nyomai ma csak az egykori tengerpart mentén láthatóak. Területének körülbelül negyedét tárták fel, ennek egy részét alagutak és vájatok építésével, emiatt a nagyközönség számára nem látogatható. A város három északnyugat-délkelet irányú főutcából áll, amelyeket merőlegesen 5 utca – cardo – keresztez. Napjainkban mindhárom főutca, valamint a harmadik, negyedik és ötödik cardo látogatható. Az utakat lávatömbökkel burkolták, amelyeken azonban nem láthatóak szekérnyomok, mint Pompejiben. Ennek az oka valószínűleg az, hogy a termékek szállítását a városban szamár és öszvérháton oldották meg.
A Vezuv kitörése (https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:Mt_Vesuvius_79_AD_eruption.svg)
Mezőgazdasággal foglalkozó városka volt, de a tengerparton a gazdag rómaiak fényűző házakat építettek, amelyekben a színes márványburkolatokat ástak ki. Az ókori város épületei közé tartozik a Papirusok Villája, és az úgynevezett "csónakházak", (https://en.wikipedia.org/wiki/Herculaneum), amelyekben sok ember csontvázmaradványait találták számos aranypénzzel és egyéb értéktárggyal egyetemben. A csónakházak a tengerpartra nyílnak. Hatalmas, boltíves épületek, melyek a középkori arzenálok (hajógyárak) épületeire emlékeztetnek. Itt találtak rá egy 9 m hosszú római hajó maradványaira. Szép fürdője volt, ld.: https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-obeliszkek-szallitasa/298-herculaneum-fuerdoi.html.
A tipikus Papirusok Villáját (külvárosi villa) Julius Caesar apósa birtokolta. Nevét onnan kapta, hogy 1785 számos elszenesedett papirusztekercset találtak benne, amelyek fontos dokumentációként szolgálnak a város mindennapjairól. Egy új röntgensugár alapú eljárásnak köszönhetően több száz, az ókori Herculaneumra vonatkozó sérült, elszenesedett papiruszt lehetett kibetűzni a tekercsek szétnyitása nélkül. A tudósok korábban is próbálkoztak röntgensugaras vizsgálatokkal, ám mivel az ókorban faszén és ragasztó keverékéből készült tintával írtak, azt gyakorlatilag lehetetlen volt megkülönböztetni a megégett papirusz anyagától.
Sztrabón szerint az oszkok alapították Herculaneum helyén az első települést, az etruszkok elfoglalták a területet, majd a görögök is, akik négyszögletes alaprajzú várost építettek, kikötőként, kereskedelmi állomásként használták a Nápolyi-öböl közelsége miatt. I. e. 89-ben római municipium lett. A kikötője a tenger alá süllyedt 400 körül. A Vezúv kitörése i.sz. 79-ben a Herculaneumot körülbelül 20 méteres hamu, horzsakő réteg alá temette. A fórumot, a templomokat, a színházat, számos házat és nekropoliszt még mindig a vulkán kövei, hamuja fedi. Az egész Vezúv régiót érintő süllyedés miatt Herculaneum történelmi városának egyes részei ma 4 méterrel a tengerszint alatt helyezkednek el.
Háttérben a Vezúv (https://www.wikiwand.com/en/articles/Herculaneum)
Herculaneumi víz-, és csatornarendszerek
Egy fő csatorna gyűjtötte össze a vizet a Fórumról, valamint a házak fürdőiből, mosdóiból és konyháiból. De a legtöbb lefolyót gödörrel felszerelt latrinákba, vagy közvetlenül az utcára ürítették. A vízellátás a kutakon, ciszternákon kívül a város közvetlenül csatlakozott az Augusztus császár korában épült Serino vízvezetékhez, amely az utak alatti, szelepekkel szabályozott ólomcsöveken keresztül juttatta el a vizet az épületekbe; a ciszternákat és a kutakat pedig évszázadok óta használtak. A vízvezetékeket a mennyiség és egyenletes minőség miatt építették, a ciszternákat és a kutakat kézzel ásták ki. A kutakat kövekkel, téglával, csempével vagy más anyaggal bélelték ki, a ciszternákat egyiptomi kék festékkel szigetelték, hogy megakadályozzák a szivárgást, az összeomlást, és fából, kőből vagy betonból készült sapkával fedték le.
Utcai meleg ételeket áruló pult (Thermapolium Herculaneum, https://hu.wikipedia.org/wiki/Thermopolium)
A futók, bronzszobrok i. e. 100 körül (Nápolyi Múzeum, https://www.arthistoryproject.com/timeline/the-ancient-world/greece/athletes/)
Teseus szabadulása, freskó (https://x.com/DimitriTilloi/status/1748319328900993185)
**A tripusz (latinul: tripūs, ógörögül: τρίπους) háromlábú, edényeket tartó állvány, azaz olyan néha négylábú állvány, melyeket tálalóasztalként használtak. A kifejezés mind ógörög, mind latin formájában szó szerint azt jelenti, hogy "három láb". Számos ókori tripusz maradt ránk, mivel konyhai használati eszköz, kedvelt fogadalmi ajándék, egyfajta oltároknál is használt segédeszkőz, valamint költői és atlétikai versenyek díja is volt.(https://hu.wikipedia.org/wiki/Tripusz). A lábak magassága több fokozatban szabályozható: az alacsonyabb helyzetben nagyobb asztallap vagy fémtál, magasabb helyzetben kisebb asztallap illeszthető a bronz szerkezetbe.
Polgárdii négylábas római kori táltartó (https://szikmblog.wordpress.com/2014/09/17/a-polgardi-allvany-rajza-1924/)
A római kori lakásokban az ágyakon kívül kevés bútort használtak: az étkezőasztal, kerevetek, és az asztal mellett sorakozó karos- és támlás székek, edénypolcok, tálalólábak láthatóak az ábrázolásokon. A falakat szabadon hagyták, mindenki gyönyörködhetett a színes faliképekben.
A bútorok faanyaga idővel elporlott, de fennmaradtak fémszerkezetek és a fém bútorveretek. A képeken, kevés kivétellel, háromlábú kerek táltartók láthatóak. Egy bronzcsuklós táltartó megtekinthető az Aquincumi Múzeum kiállításán, két összecsukható tábori székkel.
A Köztársaság korában az asztal még terítő nélküli kő- vagy faasztal volt. A Császárkorban jött divatba a hímzett, mintás asztalterítő. Elengedhetetlen tartozéka volt az étkezésnek a kéztörlő kendő, melyet a mellkasra erősített előkének is használtak. Általában fából faragott kanálkák és pálcikák szolgáltak evőeszközként. Ritkán ezüstkanalak, gyakran kis bronz kanalak szerepelnek a leletek között. Tehetősebb családoknál, és közösségi összejöveteleken a szolgák kézmosó vízzel jártak az asztal körül. Az előkelő házakban patkóalakban elhelyezett heverőkön, kereveteken fekve, bal karjukra könyökölve fogyasztották az ételt az alacsony asztalokról, így csak jobb kezüket használhatták. Az ételeket egy kézzel nem tudták felszeletelni, fogyasztásra készen, felaprítva kerültek az asztalra. A húst, a kenyeret kis kockákra aprították, és pálcikákra szúrták. Kést, villát nem használtak, legfeljebb kanalat, de a levest csészéből itták, az édességekhez, a kedvelt felfújtakhoz használtak kanalat. (A felfújt, vagy szuflé nevű étel egy könnyű, levegős étel, amelyet gyakran tojásfehérje habbal készítenek. A szuflék lehetnek édesek vagy sósak, és általában sütőben készülnek. Ld. pl. https://hu.wikipedia.org/wiki/Puding) A korai edények fából, háncsból, egyéb növényi alapanyagokból (gyékény, tök), majd kerámiából, fémből (nemesfémek, bronz) és üvegből készültek. A kerámiák legszebb darabjai a terra sigillata edények, melyek finom kidolgozású, fényes, vörös edények voltak, melyeket a Római Birodalomban fél évezreden keresztül gyártottak a fazekasműhelyekben.
Római étkészlet (Berthouville Treasure_Group, https://en.wikipedia.org/wiki/Berthouville_Treasure)
A Seuso-kincs is étkészlet (https://seuso.mnm.hu/hu/a-seuso-kincs/kronologia/koszarhegyi-quadripus, https://mnm.hu/hu/kiallitasok/idoszaki/seuso-kincs)