A KŐKÉSEK TÖRTÉNETE AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN

A KŐ KÉSEK TÖRTÉNETE AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN

(2022 július)

ABSTRACT

Kőpengék előállítását tekintettük át, melyekből különféle szerszámokat, például kaparókat, fűrészeket, késeket, sarlókat készítettek az ókorban. A kutatás módja a netes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. Találtunk érdekes egyiptomi csontokból készített késnyélfaragásokat: két nyélre sumer hajókat is faragtak./ THE HISTORY OF THE STONE CARVERS IN ANCIENT EGYPT: The production of stone blades used to make various tools such as scrapers, saws, knives and sickles in ancient Egypt was considered. The research method used was an internet search, with the aim of disseminating knowledge. We found interesting knife handle carvings made from Egyptian bones: two handles were used to carve Sumerian ships.

BEVEZETÉS

Kőszerszám minden olyan eszköz, amely részben vagy egészben kőből készült. Bár a kőszerszámokat készítő társadalmak és kultúrák ma is léteznek, a kőszerszámok készítése a történelem előtti (különösen a kőkorszaki) és mára kihalt kultúrákhoz köthető. [https://en.wikipedia.org/wiki/Stone_tool].

A kőből a legkülönfélébb eszközöket készítették, beleértve a nyílhegyeket, lándzsahegyeket, bárdokat, baltákat, fejszéket és késeket. A kőszerszámok készülhettek őrölt kőből is, vagy csiszolt, hasított kőből, ez utóbbit a kovakő-faragó készítette.

A csiszolt kőszerszámok kovakő-ből, radiolaritból, kalcedonból, obszidián-ból (vulkáni üveg), bazaltból és kvarcitból készültek, a kőzetredukció-nak nevezett folyamat során. A redukció egyik egyszerű formája az, hogy egy anyagmagból (magból) kalapácskővel vagy hasonlóan kemény kővel kőpelyheket ütnek ki. Ha a redukciós stratégia célja a pelyhek előállítása, a megmaradt kőzetmagot el lehet dobni, ha az már túl kicsi a további felhasználáshoz. Egyes stratégiák esetében a kovakőfaragó a magot durva, egy- vagy kétlapú előformává redukálja, amelyet kalapácsos pelyhesítési technikával vagy a széleket nyomó pelyhesítéssel tovább redukál. A redukció összetettebb formái közé tartozik a közel szabványosított pengék előállítása, amelyekből különféle szerszámokat, például kaparókat, fűrészeket, késeket, sarlót és mikrolitokat lehet készíteni. Általánosságban elmondható, hogy a kőből faragott szerszámok mindenütt jelen voltak a fémhasználat előtti társadalmakban, mivel könnyen előállíthatóak, a kovakőkő bőségesen rendelkezésre állt, és könnyen szállíthatóak és élezhetőek voltak a kőszerszámok.

A kőeszközök fejlődése (https://en.wikipedia.org/wiki/Stone_tool)

Predinasztikus (i.e. 3100 előtti) egyiptomi, 50 centiméteres bárd

A kés szerszám, mindennapi használati eszköz, (nem fegyver), melynek alkalmazási területe a vágás. A kés szavunk az ótörök kés (vágás) ige rokona, őstörök származású. A késeknek két típusa van: nyitható és fixpengés kések, csak az utóbbiakkal foglalkozunk.(https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9s*).

A kés részei*: a penge, ami a tulajdonképpeni munkát végzi. A két párhuzamos síkját pengelapoknak hívják, a pengecsúcs (hegy) a penge markolattól legtávolabbi, elvékonyodó része. Többféle kialakítása lehet, pl. ásó vagy levél alakú, lehet gömbölyített, nem minden késnek van hegye. Pengetükör (tálung, ricasso): a pengelap köszörületlen, élezetlen része. A markolat kezdete és az él kezdete között helyezkedik el.

Pengehas: a penge vágási irányába kidomborodó (vagy egyenes), fokozatosan elkeskenyedő rész. Általában ezen van a kés éle. A pengeél végzi a munkát, a penge köszörült része (egyes késeken ez fűrészfogazat, illetve néha fogazat és él is van egymástól függetlenül.) Létezik ún. fokél is, ez a penge hátának csúcshoz közeli harmadán helyezkedik el, a szúrást könnyíti meg. Az él kialakítása lehet konvex (kétoldalról köszörült) vagy konkáv (egyoldalról köszörült).
Gerinc (vagy hát): a penge azon oldala, melyen vágóél nem található. Léteznek kétélű kések is.
Fok: a gerinc széle, mely az éllel átellenesen helyezkedik el. A penge vastagsága általában itt a legnagyobb.
Markolattüske: a penge azon elvékonyodó része, mely a markolat anyagában rejtve található (jellemzően a markolat nagyobb részén végigfut). anire erősítik a markolatot.
Markolat (vagy nyél): a kés tartását segíti elő. A hasán néha ujjbarázdák vannak. Állhat egy vagy több részből. Felerősítése többféle módszerrel történhet: jellemzően két oldalról a markolattüskére szegecselik, vagy pedig egy tömbből faragják (öntik) ki, és a markolattüskét beleragasztják. A markolat, a nyél változatos alapanyagokból készülhet: fa, műanyag, csont, szaru, agancs, feltekert bőrszíjak stb.
Ujjvédő (vagy kézvédő): a markolat és a penge határán található. Megakadályozza, hogy pl. szúrás közben megsérüljön a kéz, illetve megvédi a markolat anyagát az ütésektől. Egyes késeken csak egy rátét, mely a markolat profiljából nem emelkedik ki számottevően. Ilyenkor bakni a neve. Általában fémből készül.
Kések anyagai: A modern kések pengéjének alapanyaga szinte minden esetben acél, korábban sokféle fém, kovakő (tűzkő, flint_an), obszidián (vulkáni üveg), esetleg más kemény kövek, pl kalcedon voltak.

*(Irodalom: A. E. Hartink: Kések enciklopédiája; ford. Sándor Balázs; Gabo, Bp., 2001, Leroy Thompson: Harci kések; ford. Molnár György; Gold Book, Debrecen, 2006 (Katonai kézikönyvek), A. E. Hartink: Kések nagyenciklopédiája; Alexandra, Pécs, 2008.)

OBSZIDIAN KÉSEK AZ ÓKORI MEDITERRÁNEUMBAN

Érdekesség, hogy az É- medterrán obszidian lelőhelyek között 4-5 ezer éve a Tokaj-hegység, a Lipari szigetek (https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszidi%C3%A1n) lelőhelyei is nevezetesek voltak.

Egy másik, a térképen nem szereplő etiópiai obszidián forrás Punt-ban (Eritreában) volt (Negash, Agazi; Shackley, M. S. (2006). "Geochemical Provenance of Obsidian Artefacts from the Msa Site of Porc Epic, Ethiopia*". Archaeometry. 48 (1): 1–12. doi:10.1111/j.1475-4754.2006.00239.x. ISSN 1475-4754 , https://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1177/030751331510100122?journalCode=egaa), ahová az egyiptomiak expedíciókat szerveztek elektrumért (arany-ezüst örvözet, termésfém) a szárazföldön, majd a Vörös-tengeren már kb. 4500 évvel ezelőtt.

urn cambridge.org id binary 20161114063721707 0324 S006824541600006X S006824541600006X fig8g

Balkáni neolitikus obszidián bányák, a legnevezetesebb Melosz-szigeti (Krétától É-ra, https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%ADlosz) Nychia

brown obsidian dagger blades catalhoyuk collections museum of anatolian civilisations ankara against a white background RY95E2

Barna kétélű obszidián penge Catalhülyükből (Museum-of-anatolian-civilisations, Ankara)

Fekete obszidián penge

Fekete obszidián kés

stone age tools isolated white background stone age knives obsidian arrows stone age tools white background stone age 212703804

Obszidián nyílhegyek

KOVAKŐ KÉSEK AZ ÓKORI MEDITERRÁNEUMBAN

Some of the European flint chert and obsidian sources used during the Neolithic period Q640

Neolitikus kovakőeszközök (zöld szinnel, pengék, tőrkések, sarlók, balták, fűrészek) lelőhelyei Európában

A legrégebbi és legszebb késeket egyiptomi ásatásokon találták, és sokat, jól dokumentáltak, a Naqada II. korszakból, a predinasztikus időkből.

Egyiptomi kovakő (tűzkő) kések a dinasztiák előtti korból. Mindegyiket ugyanaz az alapvető hosszú, ívelt pengeél és egyenes vagy enyhén homorú hátsó él a jellemzi. A gyártási folyamat két fő különbsége felismerhető: a kések közül négyet pattintott előformából készítettek. A másik három kést (a felső sorban jobbról a három) nagyméretű pelyhekből. Két ilyen pelyhes Gerzean-kés egyik oldalán párhuzamos pelyhesedés található (Kairói Múzeum, http://lithiccastinglab.com/gallery-pages/2012septemberpredynasticknivespage1.htm)

A predinasztikus korszak becsült dátuma i. e. 5000 és i. e. 3100 közötti. Ez az időszak különböző alkorszakokra oszlik, a Badarian (i. e. 5000), majd a Naqada I. (i. e. 4000 - i. e. 3500) közötti időszakokra. A korai gerzeai, más néven Naqada II (i. e. 3500 - i.e. 3300), majd a késői gerzeai, más néven Naqada II (i. e. 3300-ig). A predinasztikus Nagada III. időszak a régió politikai egyesítésével ért véget az első dinasztia első királyai alatt, i. e. 3100 körül. (Létezik már 0. Dinasztia is.)

NÍLUSs

Az Ókorban még két ága volt a Nílusnak, az egyik a Faiyum depresszióba, mélyföldre ömlött (4)

"A Badari kultúra már magában hordozza a későbbi Egyiptomi kultúrát. Temetkezéseiben megfigyelhető a holttest pozícionálása és a túlvilági élethez szükséges javakkal történő ellátása. A leggyakoribb tárgyak az agyagedények, kőeszközök, gyakori a festékpaletta, de ékszerek is előkerültek, köztük kő és rézgyöngyök is, illetve megjelennek az elefántcsontból faragott női idolok is. Előfordul, hogy a mellékletek számára mellékkamrát alakítanak ki a sírban. A Badari kultúra idején a jellemző kerámia bordázott és fényezett felületű volt, teljesen fekete színű, vagy vörös színű, fekete peremmel.

A Naqada kultúra fejlődése töretlenül végig követhető az egyiptomi állam megalapításáig. A Naqada I időszakban megnő a Nílus-völgy népessége. A legnagyobb ismert település Hierakónpolisz. Többhelyiséges sírok alakulnak ki, melyeknek van felépítménye és alépítménye. Az alépítménybe temetkeznek, a felépítménybe áldozati helyiségek és raktárhelyiségek vannak kialakítva. Ezek a sírok családi temetkezési helyek, többségüket téglával bélelték ki. A holttestek számára fa koporsókat készítettek. A sírmellékletek: edények, élelmiszer, kőkések, nyílhegyek és paletták, illetve égetett agyag idolok és buzogányfejek. A Naqada I korszakban készítettek vörös, fekete peremű edényeket, de barázdák nélkül, a jellegzetes kerámia a vörösre polírozott, fehér színnel dekorált, amit díszíthettek geometriai motívumokkal is, de előfordul a természeti környezet megjelenítése, mint például zsiráf, gazella és sivatagi hegyek." (https://maatkara.extra.hu/10tori/predinasztikus.htm)

Kaparókés a predinasztikus korból (Kairói Múzeum, http://lithiccastinglab.com/gallery-pages/2012septemberpredynasticknivespage1.htm)

A Naqada II korszakban, a predinasztikus korban a kovakő volt a legfontosabb anyag, amit szerszámok, például kések, vésők, lyukasztók és kaparók készítéséhez használtak. Az 1226-os sírban (a Kairótól 15 mérföldre délre fekvő Helwan temető ásatásain, két eltérő kialakítású kovakő kés félét találtak. Ezek a kések, amelyek némelyike 50 centiméter hosszú, a legnagyobbak, amelyeket valaha Egyiptomban találtak (http://lithiccastinglab.com/gallery-pages/2012septemberpredynasticknivespage1.htm). Néhány esetben gazdagon díszített aranyfóliával és faragott elefántcsont markolattal maradtak fenn. E kések többsége az ókori Egyiptom késői predinasztikus és korai protodinasztikus korszakából származik. A legszebb párhuzamos nyomású pelyhes késeket a kor legjobb kovakő megmunkáló kézművesei készítették. A gyakoribb predinasztikus késeket ütőpikkelyes pattintással készítették. A legszebb példányokat királyi sírokban fedezték fel és szépen megmunkáltak, valamikor i. e. 4000 és i. e. 3300 között készültek."

Az alsó kés kovakő pengéjű kés, amelynek markolatát aranylevéllel borították. A markolatot virágos és stilizált állatminták díszítik. Ez a kés ismeretlen eredetű, de a predinasztikus időszakon belül a Naqada II. fázisba, körülbelül i. e. 3500-ra datálható.

(Kairói Múzeum, http://lithiccastinglab.com/gallery-pages/2012septemberpredynasticknivespage1.htm)

A kép három nézetet mutat egy nagyon jól elkészített "klasszikus" gerzeai hullámpikkelyes kés "klasszikus" példányáról.

A Gerzean kés 22 cm hosszú és 5,5 cm széles.

(Kairói Múzeum, http://lithiccastinglab.com/gallery-pages/2012septemberpredynasticknivespage1.htm)

A predinasztikus időszak neolitikus társadalom volt, kőeszközöket használtak. A predinasztikus időszak olyan dolgokról híres, mint a díszített kerámiák, ékszerek, faragott figurák, festékpaletták, kőbárdok és "díszes kések". A kőkések a legszebb kovakőmunkák, amelyet valaha is készítettek.

Két neves gerzeai kés a Kairói Múzeumban látható. A kiállításon a simára csiszolt oldaluk is látható. A szemben lévő oldalakon párhuzamos, nyomott pelyhesített felületet láthatunk. A felső képen látható kés felületén láthatóan szerves anyagok vannak berakódva. Az alsó kés meglehetősen hosszúnak tűnik. Mindkét kést predinasztikus sírokból gyűjtötték. (Flinders Petrie-t tartják a modern egyiptomi régészet atyjának, ő valószínűleg mindenkinél több predinasztikus kést ásott ki. 1928-ban a Luxortól északra fekvő Naqadában felfedezett és feltárt egy hatalmas temetőt, amely több mint 2100 egyszerű, téglalap alakú sírt tartalmazott. Ezen az ásatáson fedezte fel és nevezte el Petrie a predinasztikus időszakot.)

Predinasztikus keskeny kés

A kések gyártási folyamata előformzással kezdődött, az előformált követ a kívánt formájúra ütve pelyhesítettek. Ezután mindkét oldalát lecsiszolták és simára polírozták. Majd az egyik oldal sima felületét párhuzamos nyomópikkelyezéssel egyenletesen eltávolították. Az elkészült Gerzean-kés egyik oldalán sima csiszolt felület, a másikon pedig párhuzamos nyomócsiszolású pelyhesített felület található. Ez a Gerzean kés 8 ¼ hüvelyk (22 cm) hosszú és 2 3/16 hüvelyk (5,5 cm) széles.

Gerzean-kések (Kairói Múzeum, http://lithiccastinglab.com/gallery-pages/2012septemberpredynasticknivespage1.htm)

Flinders Petrie a predinasztikus sírokban végzett ásatásai során leírta az általa "fancy kovakő késeknek" nevezett késeket. A predinasztikus kések a világ számos múzeumi gyűjteményében megtalálhatóak, egy részüknek azonban nincs származási helye, még a kairói múzeumban kiállított példányok némelyikén is az "ismeretlen származás" szerepel. Pedig elég sok ilyen "díszes kést" találtak sírokban ahhoz, hogy fő rendeltetésüket temetkezési áldozati késként vagy esetleg hátrahagyott rituális eszközként azonosítani lehessen. Az egyik helvani (Kairó mellett) sír tartalma: "Ebben (egy sírhoz kapcsolódó magazinraktárban) bordák és más áldozati ökrök csontjainak rétegeit találtuk. Az első csontréteg alatt egy 35 centiméter (13 3/4 hüvelyk) hosszú, szépen megformált kovakő kést is találtunk".

"A kétoldalú késeket a kora dinasztikus kortól kezdve gyártották. A kétoldalú kések az élet számos területén alapvető fontosságúak voltak. A Nílus-delta északkeleti részén található Tell el-Murra lelőhelyről származó kések lelőhelyének kronológiája a predinasztikus időszakra nyúlik vissza, és az Óbirodalom végéig tart. A bifaciális kések között két fő csoportot azonosítottak: az elsőt a kora dinasztikus időszakra, a másodikat pedig az Óbirodalom idejére datálják.

Manufacture of flint knives depicted in Middle Kingdom tombs at Beni Hasan After

A középbirodalmi sírokban ábrázolt kovakőkés készítése, élezése

A szerszám élezési jeleneteknél annak a vizsgálata, hogy az eszközöket hogyan tartják, arra utal, hogy a Középső Birodalom idejéig, (azt követően nem), a kovakő kés szokásos állatvágóvágó eszköz volt. Például Idut hercegnő Óbirodalmi sírja Szakkarában a jobb kézben tartott ütőszerszámot és a bal kézben tartott kést ábrázol, ahogy az egy újraélező kő esetében elvárható. Hasonló jelenetek számos más Óbirodalmi sírban is megtalálhatóak. A Khaemwese sírjából származó Újbirodalmi késélezési jelenetenl a csiszolókő a jobb kézben van, vagy a 25. dinasztia kori jeleneten Mentuemhat thébai sírjából. Kovaköves kések ismertek az Újbirodalom idejéből is, leginkább rituális kések.

Valószínű, hogy a nagyméretű, durván elkészített és lepattanó pelyheket marhavágás, húsfeldolgozás során felhasználták. Így például a szarvasmarhák levágásához. A kések használata nem korlátozódott a hús vágására. Például a késő Óbirodalomból származó, sarló alakú, fogazott hátú, kétfejű "kés" Ayn-Asīlból valószínűleg egy "sarló". Fogazat nélküli predinasztikus késeket is találtak szilikátfénnnyel. A koradinasztikus kori manchesteri múzeum M5383A késformája olyan fényességgel rendelkezik, amely szemmel láthatóan sarlós fényességnek tűnik. A sarlófényesség a fával való súrlódás révén is előállítható, bár az egyiptomi kovakő nem könnyen fényezhető. Nincs bizonyíték arra, hogy a késeket fegyverként használták volna."

KÉSNYÉL FARAGÁSOK

Érdekes késnyél faragások: néhány különleges darabot sikerült találni; feltételezhetően uralkodók részére készítették a faragott késnyeleket. Intenzív vitákat váltott ki egyes faragások értelmezése, mert sumer és egyiptomi hajók is szerepelnek kovakő kések csontnyél faragásain.

& Először egy kovakő kés, ami nem váltott ki vitát (http://xoomer.virgilio.it/francescoraf/hesyra/Egyptgallery071.html ):

kés Nagada III

Naqada II. korszakból, GebeTrif-i kés (4)

A kovakő szerszámokat az irodalom néha lebecsüli a fémből készített eszközökkel szemben, pedig meglepően eredményesen használták a kőeszközöket és sokáig.

& A következő késnyélen lévő ábrák értelmezése már vitatható: a Metropolitan Múzeum kése (egy sumer hajó ábrázolásával, ami a a leírásában nem szerepel):

Kés Met

A Metropolitain Múzeum kovakőpengés és elefántcsont nyelű kése, kb. i.e. 3200-ból, a Naqada II. -ből,

sumer hajóábrázolással a jobb felső sarokban. (http://www.marine-antique.net/Metropolitan-Museum-Knife-handle )

A Metropolitan Múzeum által bemutatott egyiptomi kés (eredete Howard Carter, 1926), ahol a felső hajó sumer nádhajó, (a Deltában, Butoban volt egy sumer enklávé, (Kákosi, 43.o.), alatta a hajók sarló alakú egyiptomi nádhajók. A második oldal felső részén lévő szakállas alakok által cipelt szerszámok a guffa evezők (ami eufráteszi kerek csónak féle, a másik kezükben mi lehet?). Az eredeti szöveg*:

"The upper boat

It is possible to identify a person sitting right near the stern, looking to the left (towards the bow). On his head maybe he wears the white crown Hedjet of Upper Egypt. The 2 lines front of his face are perhaps the whip (Nekhekh), one of the two scepters of the pharaohs.

A rosette also brings the character and a possible serekh and a crescent moon, as many royal symbols used at the time.

The bottom boats

There are 2 boats right, and maybe a third left. They are crescent-shaped, but the hull is shown as two lines leaving a space between the two surprising. On the boat on the right a bearded(?) figure appears in position to take a rudder. On the other boat a double vertical line may be shows a cabin."

/"A felső hajó

Azonosítani lehet a személyt, aki közvetlenül a tatnál ül, és az orr felé néz. Fején talán a felső-egyiptomi fehér koronát, a Hedzsét viseli. Az arca előtti 2 vonal talán az ostor (Nekhekh), a fáraók két jogarának egyike. Egy rozetta és egy lehetséges serekh és egy félhold látható, mint királyi szimbólumot használták abban az időben.

Az alsó csónakok

Jobbra 2 csónak van, és talán egy harmadik balra. Ezek félhold alakúak, de a hajótest két vonalként van ábrázolva... A jobb oldali csónakon egy szakállas(?) alak jelenik meg, aki a kormánylapátot fogja. A másik csónakon egy dupla függőleges vonal egy kabint mutathat"./

Érdekesség: "The knife handle was discovered in Egypt and given to the museum by Howard Carter in 1926 and is composed of ivory and flint. It dates from about 3200 BC., Nagada II period. On one side of this handle is a group of 3 recognizes vessels directed to the bottom left. Above them another different style ship moves in the same direction. Significant parts of the decor is erased and can not always be positive as to its interpretation./ "A kés nyelét Egyiptomban fedezték fel, és Howard Carter adta a múzeumnak 1926-ban. Elefántcsontból és kovakőből készült. Körülbelül i. e. 3200-ból, a Nagada II. időszakból származik. A nyél egyik oldalán egy 3 hajóból álló csoport van, amely balra halad. Fölöttük egy másik, más stílusú hajó mozog ugyanabba az irányba. A díszítés jelentős részei lekoptak, és nem mindig lehet pozitívan értelmezni.

*B. Williams, T.J. Logan, W.J. Murnane, The Metropolitan Museum Knife Handle and Aspects of Pharaonic Imagery before Narmer, in Journal of Near Eastern Studies (JNES), The University of Chicago Press , 1987, p. 245, fig. 1., and Raffaele , Dynasty 0, in AH, vol. 17, S. Bickel - A- Loprieno eds. , 2003"

& Egy további faragott késnyél:

the Pitt rivers flint knife

So called Pitt Rivers Knife British Museum EA68512 flint blade and ivory grip decorated Q640

A Pitt-folyói kés (British Múzeum, leltári száma EA68512), i.e. 3200 körüli késő dinasztiák előtti korból származó elefántcsont nyelű kovakés

Az átlagos kovakések nem voltak finoman kidolgozva, pl.:

Flint knife. Second Dynasty about 2700 BC. From the tomb of Khasekhemwy Abydos. Given by the Egypt Exploration Fund 1901. EA 68775 British Museum

Kovakő kés pengéje i.e. 2680-ból: Abydosból, Khasekhemwy fáraó sírjából (British Múzeum, EA 68775)

& A leghíresebb, igen sok polémiát kiváltó Gebel el-Arak-i, abydoszi kovakés, elefántcsont késnyéllel (i.e. 3300-3200 Louvre múzeum, ref. E 11517.): a Függelékben elemeztük.

252px Gebel el Arak knife front and back

A Gebel el-Arak kés, elefántcsont nyelű és kovakő pengéjű kés, amely a Naqada II időszaka Egyiptomi őstörténet (i.e. 3500-3200), mezopotámiai hatást mutat. A kést 1914-ben vásárolták. Az oldalán van egy gomb középen, amelyen keresztül egy hevedert át lehetett vezetni. A gomb használat-kopás elemzése kimutatta, hogy soha nem használták.

Gebel el-Arak kés oldalán lévő gomb, hordozó zsinórt fűztek bele

A penge súlya 92,3 gramm, pontos méretei a következőek:

Teljes hossz: 18,8 centiméter (7,4 hüvelyk)
A penge szélessége a közepén: 5,7 centiméter (2,2 hüvelyk)
A penge vastagsága a közepén: 0,6 centiméter (0,24 hüvelyk)
A penge hossza a fogantyúban: 2,8 centiméter (1,1 hüvelyk)
A penge szélessége : 3,7 centiméter (1,5 hüvelyk)

(a fogantyú belsejében)

A fogantyú pontos méretei a következőek:

Teljes hossz: 9,5 centiméter ( 3,7 hüvelyk)
Az alap szélessége: 4,2 centiméter (1,7 hüvelyk)
Átlagos vastagság: 1,2 centiméter (0,47 hüvelyk)
A gomb hossza: 2,0 centiméter (0,79 hüvelyk)
A gomb szélessége: 1,3 centiméter (0,51 hüvelyk)
A gomb vastagsága: 1,0 centiméter (0,39 hüvelyk)

A késnyél

Kovakés (kb. i.e. 3300), Abydoszból, a nagyított képét a Függelékben elemezzük (Louvre M.), jobb oldalon lent pórázon sétáltatott kutya látható

201px Man fragment holding a dog on a leash on the Gebel el Arak Knife

Az egyik oldalán egy szakállas sumer uralkodó látható két oroszlánnal, az egyetlen sumer uralkodó ábrázolás Egyiptomban. Sumér megrendelésre is készülhetett a kés, vagy mint a sumer uralkodó ajándéka.

Ritual knife Brooklyn British

Rituális kés (Brooklyn Múzeum)

Brooklyn knife

A Brooklyn-i Múzeum kése a Naqada III.-ból.

FÜGGELÉK

800px Gebel el Arak knife front and back

Egyiptomi, Gebel el-Arak-i kovakés nagyítása, i.e. 3200-3400-ból (Louvre Múzeum, https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife)

Egy különleges ókori lelet a Gebel el-Arak-i csontnyelű egyiptomi kovakés. A penge egyik oldala simított. A nyél másik oldala csatajelenetet ábrázol felül és alul hajókat. Az alsó hajók egyiptomi sarló alakú nádhajók és ami igazán meglepő, hogy felül sumer nádhajók láthatóak, egy csatajelenet. A korban volt egy sumer enkláve a Nílus-deltában, Butóban.

1920px Bald headed warrior towing high prowed ship on the Gebel el Arak knife

Sumer nádhajó ábrázolás egyiptomi csont késnyélen i.e. 3200-3400-ból, jobbra halad (Louvre Múzeum, https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife)

Hogyan kerülhetett két sumer hajó (a nagyításban hajó tatjának építéséből majd látszik) a Nílusra? Tengeren biztosan nem, ezt kizártuk, a Perzsa öbölben lévő Dilmun is a világ végét jelentette a sumereknek. Az Arab-félsziget megkerülése egy evezős nádhajóval nem reális feltételezés.

A Deltában, Butoban volt sumer enkláve, (43.o., Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8), amit az agyagszegek használata bizonyít. Vagy Butoban építették a sumerek egyiptomi papirusz sásból, vagy Bútóba É-ról is érkezhettek, a part mentén hajózva, a Galilei tó magasságában is volt papirusz sás a tengeren, építettek hajókat ott is, de a legvalószínűbb, hogy Bübloszban. Feltételezésekre vagyunk utalva. (A Gilgames -ben (i.e. 27. század) található megnevezés szerint a sumereknek Taaniyel-ben a Beqaa völgyben volt telepük.) Butó a Delta Ny-i oldalán van, amiből a tengeri út következik. Az itt talált leletek tartós sumer jelenlétre és kapcsolatra utalnak. Fel lehet tenni, hogy a sumerek a Deltában építettek nádhajókat, talán csatáztak is az egyiptomiakkal. A csata lehetőségét adja, hogy a D-i egyiptomiak több száz év alatt, súlyos harcok árán foglalták el a Deltát. Figyelembe kell venni, hogy egy nádhajó élettartama két-három hónap, ez idő alatt megszívja magát vízzel és használhatatlanná válik. Naponta szárították a nádhajókat a parton, amikor nem használták.

A korai sumer jelenlét a 3. ezredforduló előtt a Deltában figyelemre méltó: lehet, hogy a Bekaa völgy (Libanon hegység) irányából hajóval jutottak el Butoba, ami a Ny-Deltában található. A Bekaa völgy légvonalban 40 km-re Büblosztól, egy hegyi ösvény vezetett át a Libanon hegységen. Levantében is megtermett a papiruszsás, ami a hajókészítéshez szükséges, és a Bekaa völgyben voltak a sumer telepek (az egyik i.e. 3300 körüli, légvonalban 40-45 km-re Büblosztól, a Libanon-hegy K-i oldalán.). A sumereknek a legegyszerűbben a part mentén hajózva - éjszakára kihúzták a partra a hajókat, ami a hajóknak is hasznos volt, kiszáradtak - volt megközelíthető a Delta közepén fekvő Buto. Nem tudjuk, hogyan kerültek kapcsolatba, de az Alsó-egyiptomiak már a 3. ezredforduló előtt néhány évszázaddal is jártak Byblos vidékén cédrusért. Fontos lehet, hogy a sumerek, vagy elődjeik az Eufrátesz mentén mentek a Bekaa völgybe, ahol volt egy telepük Gerrhá-ban.

A kés markolata mindkét oldalán öt vízszintes regiszterben elhelyezett, finoman kidolgozott figurákkal faragott. A felső regiszterek szárazföldi ütközetet, az alsó regiszterek nádhajók vízi csatáját ábrázolják. A meglepő az, hogy ez egyik hajótípus egyértelműen sumer nádhajó. A markolat gombos oldala erős mezopotámiai hatást mutat, a mezopotámiai művészetben igen gyakori az Állatok mestere motívummal, amely egy mezopotámiai ruhát viselő alakot ábrázol, melyet két függőlegesen álló oroszlán szimbolizál, és amelyek a Hajnal- és Esthajnalcsillagot (ma mindkettőt a Vénusz bolygóval azonosítják) szimbolizálják. Hasonló szakállas, toruszszerű fejfedővel ellátott férfi portréi az I. Naqada-korszak számos, korábbra datált figuráján is megjelentek.

263px Bald headed attackers armed with mace and knife against unarmed opponents with long hair all wearing penile sheaths on the Gebel el Arak knife

A harcoló figurák kovakő késekkel, olyan buzogányokkal felfegyverzettek, amelyet Mezopotámiából behozott újításnak tartanak, amely felváltotta az eredeti egyiptomi korong alakú buzogányt. Egyes szerzők szerint a domborművek Abüdosz és Nehen, Hierakonpolisz, a korszak két fő rivális egyiptomi városa harcosainak csatáját is ábrázolhatják, és a győztes Abüdosz volt. (Egy másik, nagyon hasonló ikonográfiájú kés, többek között harcosok, foglyok és közel azonos típusú hajók ábrázolásával a Metropolitan Museum of Artban látható (leltári száma: 26.241.1) Számos, a Naqada II. időszakból származó tárgy hasonlít stílusában és tartalmában a Gebel el-Arak késhez.)

(Megj.: Jellegzetes sumer lekötött tat a hajók végén jobbra haladnak, alsó sor balra halad, a kajütök állásából következik:

Sumer gilgamesh boat

Gilgamesh féle sumer nádhajó, elől egy hajós tolóbottal, hátul kormánylapátos hajós, a tat lekötött)

nagyítás

A nyelén lévő faragás nagyítva, a felső sorban a sumer nádhajók jobbra haladnak. A nyél egy részét (az bal alsó két regiszter, azaz ábrasor) kinagyítva: a részletekből következik, hogy egyiptomi-sumer harci játékokat v. imitált csatát, továbbá nádhajókat ábrázol, harcosok azonos öltözékben, az egyiptomiak övén a korban szokásos állatfarokkal, a rövid hajúak az egyiptomi harcosok. A rövid hajúak esnek le az alsó regiszteren, ők a vesztesek.

A sumer hajók jobb kéz felé haladnak a késen, az egyiptomi hajók balra. Lehet csata is, harci játék, mert a hosszú hajú sumerek fegyvertelenek, továbbá mert az egyiptomi harcosok minden más ábrázoláson győztesek a faliképeken (igaz ez a sumereknél is). A jobbra haladó sumer hajók rajza:

Sumerek

Egy rövid hajú evezős köti ki (vagy el) az egyik sumer hajót az előoldal alsó képén és a kikötés nem a győztesek és uralkodók dolga: a hajókötelet a „vendéglátó” kezeli, ez esetben az rövid hajú egyiptomiak.

nyél rajz

A késnyélen alul a 3 egyiptomi sarló alakú hajó balra halad: A felső képen a sumer hajó (a tat kialakításából következik, hogy sumer) jobbra. Az a jobb oldali alsó hajón ülő ember – arccal a kabin felé (az árbocot másként ábrázolták) – a kormánylapátot kezeli. Kérdés: a bal alsó álló alak fején mit visel? (vö. Narmer palettán a Felső-Egyiptomi király-koronát.) A hajón érkezett sumérek szabadon mennek valahova, az alul ülők, (fogolynak látszó Alsó-Egyiptom -iak) várakoznak. A kormányos is szakállas. Az evezőket vivő emberek másik kezében mi lehet, ennek ismerete sokat segítene?… Nádast is ábrázolhat a hajók alatti mintázat, legfelül középen a deltai papirusznád népének a hieroglifája látható.

A valódi háborúkat az egyiptomiak durva képekkel szokták volt ábrázolni: a bal oldali regisztereken felül a hosszú hajú sumerek fegyvertelenek, éppen fogságba ejtik őket. Mégis a sumerek a győztesek az alsó kép szerint: ez ellentmondás a képen, talán az a feloldása, hogy a Nílus-deltai egyiptomiak megtámadták az enklávét és Felső-Egyiptomiak megvédték a sumereket, a korban háborúzott a két Egyiptom.