HAJÓK TÖRTÉNETE: EGYIPTOMI ÉS SUMER EXPEDÍCIÓK BÜBLOSZBA ÉS SZÍRIA TERÜLETÉRE ÁRBOC- ÉS TETŐGERENDÁKÉRT I.E. 2350 ELŐTT
 
 
 
(2019 Május)
 
 
 
 
 
 
ABSTRACT
I.e. 3000 körül valószínűleg nádhajó-expedíciókat indítottak az egyiptomiak a Deltából Bybloszba cédrusfákért, a nádhajók árbocaihoz, temetési hajókhoz, az épületek mennyezetéhez - emeletek, gabonaraktárak padlózatához - és emelőként cédrusfa gerendákat használtak. A cédrusfák szállításának lehetőségeit vizsgáltuk az interneten található adatok alapján. A legkorábbi bizonyítható fahajó expedíciók ideje az i.e. 2600-as években volt. Előtte vagy szamárkaravánokkal, vagy nádhajókkal szállították a kisebb méretű cédrusfákat, a sumerek az Eufráteszen szálltották. A parti hegyek K-i oldalán, Libanonban sumer telepek, enklávék voltak, p. Baalbekben.
Az épületek födémszerkezeteit is vizsgáltuk. A cédrusfa használatának i.e. 3400 körüli vannak emlékei Egyiptomban D-n, Abydos környékén, legalább füstölőnek használták a cédrust, a fa olaja miatt, (van kutató. aki faszénnek gondolja az itt talált elszenesedett cédrusfát). 
A sumerek i.e. 3300 körül érkeztek a Nílus-Deltába nádhajókkal, a kutatók Butóban sumer telepet találtak (2). Csak hajóval volt járható a Delta, a Nílusnak hét ága volt, így az egyiptomiak tudhattak a Byblos-i cédruserdőkről. A favágás kőeszközökkel történt kb. 1600 méter magasban nőttek a cédrusfák. Az eblai és sumer táblák alapján tudjuk, hogy a sumerek többször szerveztek katonai expedíciót Eblából É-Szíriába is, az Amanusz-hegységbe, cédrusfáért. A Perzsa öbölben a tengeri szállító nádhajók építése bizonyítható, fahajókat nem építettek a sumerek. / HISTORY OF SHIPS: EGYPTIAN AND SUMERIAN EXPEDITIONS TO BABYLON AND SYRIA FOR MAST AND ROOF TIMBERS BEFORE 2350 BC:  Around 3000 BC, Egyptians probably launched reed ship expeditions from the Delta to Byblos for cedar trees, using cedar beams for the masts of reed ships, funerary vessels, ceilings of buildings - floors, granaries - and as lifting beams. The possibilities for transporting cedar timber were investigated on the basis of information available on the Internet. The earliest attested timber ship expeditions date back to 2600 BC. Prior to that, either donkey caravans or reed boats were used to transport small cedar trees, with the Sumerians transporting them on the Euphrates. On the east side of the coastal mountains in Lebanon were Sumerian settlements, enclaves, p. Baalbek.
We also examined the slab structures of the buildings. There is evidence of the use of cedar wood around 3400 BC in Egypt on the S, near Abydos, at least as an incense, because of the oil of the wood (some researchers believe that the charred cedar wood found here is charcoal). 
The Sumerians arrived in the Nile Delta in reed boats around 3300 BC, and researchers have found a Sumerian settlement at Buto (2). The Delta was only navigable by boat, the Nile had seven branches, so the Egyptians may have known about the cedar forests of Byblos. Cedar trees grew at an altitude of about 1600 metres. We know from Ebla and Sumerian tablets that the Sumerians organised several military expeditions from Ebla to northern Syria, to the Amanus Mountains, to search for cedar trees. In the Persian Gulf, there is evidence of the construction of reed ships for sea transport, but no wooden ships were built by the Sumerians.
 
BEVEZETÉS
A legkorábbi bübloszi expedíciókat cédrusfáért szervezték, a korban (i. e. 3000-2800) a fáraó Egyiptommal fenntartott kapcsolatai folyamatosan fejlődtek, és a Büblosz városát kereskedelmi kikötőnek, a fától az olívaolajig és a borig  (https://www.lettere.uniroma1.it/sites/default/files/3109/11_NIGRO%202020_0.pdf) terjedő luxuscikkek exportőrének tekintették." Byblosz tengeren 500-600 km-re van a Deltától. Narmer, i.e. 3000 körül, közvetlen utódjának, Hor Aha-nak a sírjából Dél-Levantéból származó edénytöredékek kerültek elő, idején már építettek tamariszkuszfa hajókat.
 
DEN pharoah boat egypt 295 200
 
Den fáraó (i.e. 3000 körül) sírja mellett talált hajó (4)
 
A legkorábbi, a tengerhajózásra vonatkozó adat Sznofru fáraó (kb. i.e. 2600-2570) idejéből származik, legalább hatvan kereskedelmi hajó (az első falikép fahajóról) építését rendelte el. Sznofru egyik írnoka „negyven, cédrusfával megrakott" hajó érkezéséről tudósít. "A palermói kő említi, hogy a Negyedik dinasztia Sneferu (Sznofru) királya hajókat küldött, hogy jó minőségű cédrust importáljanak Libanonból. Az V. dinasztia Szahuré fáraó piramisának egyik jelenetében az egyiptomiak hatalmas cédrusfákkal térnek haza. Sahure nevét egy libanoni szék vékony aranydarabjára pecsételve találjuk, és az V. dinasztia korabeli libanoni kőedényeken kartusokat találtak. Templomának más jelenetei szíriai medvéket ábrázolnak. A palermói kő a Sínai-félszigetre, valamint az Abu Szimbeltől északnyugatra fekvő dioritbányákba tett expedíciókról is említést tesz." (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_trade)

 

Egyptian Museum Cairo . Location 93. SNEFRU 2600BC

Kairói Régészeti Múzeum: Sznofru (kb. i.e. 2570) fáraó sírjából fontos falikép, az első valószínűleg rövidpalánkos hajó-ábrázolás, az árbocból következik (4)

Az ókori egyiptomi tengeri hajózás egyik alapkérdése, hogy Dzsószer fáraó, i.e. 2660 előtt hogyan szállították a cédrusrönköket Bübloszból a Deltába az egyiptomiak? Dzsószer fáraó vezírje, Imhotep volt  a bübloszi cédrusfák szállításáért felelős a felíratok szerint. Nem idegen hajók szállították, mert nem léteztek idegen fahajók, az első nagy tengeri fahajókat az egyiptomiak építették az i.e. 2660-s években. Feltételezhetjük, hogy Imhotep már fahajókkal szállított Bübloszból. Tehát Dzsószer előtt (szárazföldön vagy) már a tengeren, talán nádhajók mellé kötve, mert épületfának is használták a cédrusfát. Bybloszban nem építettek a korai időkben nagyméretű hajókat az Egyiptomiak, a büblosziak biztosan nem, a leletek szerint. 

Dzsószer fáraó fáraó (i.e. 2660 körül) idején szerveztek Bybloszba expedíciót cédrusfáért, mert Dzsószer idejéből vannak cédrusleletek: vizierje, Imhotep volt a bybloszi cédrusfák szállításának felelőse. Előtte Haszehemui (i.e. 2680 körül) (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui)) az első fáraó, akinek az idején már biztosan építettek tamariszkuszfa temetési hajókat, rögtön 12 darabot találtak. (Annyira porladó állapotban találták a faanyagot, hogy rögtön konzerválni kellett, hogy ne kapjon levegőt.) A  Napbárkák alkalmatlanok voltak tengeri hajózásra, ceremoniális hajók voltak. Haszehemui utódja, Dzsószer fáraó idejéből több cédrusfa lelet, de temetési fahajókat még nem találták még a sírkertjében. A megelőző időkből, az i.e. 3400 körüli évekből vannak emlékei a cédrusfa használatának D-n, Abydos környékén, füstölőnek használták (https://en.wikipedia.org/wiki/A-Group_culturea cédrusfa olaja miatt, (https://en.wikipedia.org/wiki/Naqada_culture: egyes kutatók faszénnek gondolják az itt talált elszenesedett cédrusfát). A füstölőknek való fát  karavánok is szállíthatták Libanonból. Az árbocnak alkalmas cédrustörzset állatokkal vontatták vagy hajókkal szállították. 

Egy rönk kiszállításához a libanoni hegyekből, -kb. 1500 m magasság felett vannak az erdők- 30 ember volt szükséges. Megfelelő katonai és ellátó kísérettel a szükséges több száz munkás feltehetően gyalog ment Bybloszba, a szárazföldi utat ismerték, Bybloszban állandó egyiptomi, katonai jelenlét, és telep alakult ki. A szárazföldi szállítás nagy rönkök esetén komoly nehézségeket vet fel, nagyos sok rönkről van szó és több száz éven keresztül kb. i.e. 3100-s évektől, legkorábban bizonyíthatóan Dzsószer idején. Egy árbocnak alkalmas rönk súlya közel 1 tonna körül van, ezért az a valószínű, hogy az 1-2 mázsás törzseket szárazföldön, a tetőgerendának és árbocnak alkalmas nehéz fatörzseket tengeren szállították.  

 

timber carried to a boatyard slung from a carrying pole after Davies

A kisebb gerendák szárazföldi szállítását sem lehet teljesen kizárni (4)

Hogy milyen lehetett Byblosz és Egyiptom kapcsolata a sumerekkel (2), máig vitatott kérdés. Az i.e 3000 előtt a sumerek már jelen voltak a Deltában. I.e 3100 körül a sumerek enklávékat* szerveztek Mezopotámiától É-ra és Ny-ra: a  Kaukázusban, az Eufrátesz folyó É-i területén (Eblában, Máriban, Ugaritban is), majd Levantében (Baalbek-nél kettőt is, Byblos közelében). Butóban (Ny-Nílus-Deltában) a sumerek korai egyiptomi jelenléte az Uruk korszakra tehető, i.e. 3450 körülire, amit egy Gebel el-Arak-i kovakő kés faragásai is és a Buto-i sumer település leletei (a Deltában) bizonyítanak. A mezopotámiai fal díszítő-védő agyagszegek bizonyító erejűek. Az egyiptomi, Abüdosz-i eredetű kova kés datálása az Uruk-i kultúra idejére meglepően korai, Kákosy is (2) említi. A penge és a nyél nem tartoztak össze. A penge ősi készséget, tudást tükröz, több penge ismeretes. Nagyobb méretben fűrészelésre is alkalmas volt. A nyél elefántcsontból vagy víziló fogból készült, a Louvre múzeum tulajdona, nem kutatható.

A kés

I.e. 3450 - 3300 -ból a Gebel el-Arak-i kovakés, vízilóagyar v. elefántcsont nyéllel: a kovakő penge egyik oldala csiszolt. A kés nyelére egyiptomi és sumer nádhajókat faragtak, alul a sarló alakú hajók az egyiptomi hajók.

A nyelén lévő faragás nagyítva:

nagyítás

 

                                                 A bal felső sarokban látható nádhajó tat kiképzés csak a sumereknél fordul elő (4)

A kutatók nagyjából egyet értenek abban, hogy e két birodalomban kb. i.e. 3100 -ra kialakult az írástudás, ez jelöli ki a tekintett korszak kezdetét, de ma már néhány száz évvel korábbra teszik az írások korai változatait: i.e. 3400 körülire az Uruk-i és az egyiptomi írásokat is. A sumer enklávék* alapításának egyik -ha nem a legfőbb- célja a tetőkhöz és árbocokhoz szükséges farönkök (és más anyagok, talán fémek) beszerzése volt (6, 153, 196,197.o.). Mindig az éppen vezető sumer városállam felügyelte az Eufrátesz mentén Ny-ra menő  kereskedelmi utat, pl. Uruk, Kis, Umma, később, i.e. 2330 után Agade, Kuti és Lagas, Ur városok indítottak expedíciókat fagerendákért, amelyekből pl. a Nippuri templomokat ujjá kellett építeniük. A felügyelő vezető város folyamatosan változott az erőviszonyoknak megfelelően, aminek lehetséges oka az is, hogy az út is folyamatosan változott, az Eufrátesz medrének változásai miatt. El is terelték több esetben az Eufráteszt, ami miatt aztán persze kitört mindig egy helyi háború.  

A tekintett korszak végét az akkádok i.e. 2330 körül kezdődő hódító háborúja adja. A háború az Eufrátesz mentén haladt, 5400 katona Ny-ra, Sarrukin vezetésével (I.e. 2334–2279 között uralkodott, Wikipedia). Unokájának, Naram-Sin-nek a támadása először Eblát pusztítja el, majd 10 évvel később Márit is, de újra épülnek. Az akkádok több mint száz éves uralmának a Kutiak, gutik vetnek véget. Eblát i.e. 2000 körül az amurrúk is lerombolják, Mári nevezetes palotáját végleg i.e. 1757-ben az amorita Hammurápi rombolja le. 
 
EBLA First Eblaite Empire
 
          Az első Eblai Birodalom i.e. 2350 előtt, Mári Ebla-i és sumer terület, Nagar és Urkish, Subartu ( 1. 108.o.) hurrita területek, Ugaritot i.e. 2000 körültől az egyiptomiak kikötőként használták (I. Szenuszert idejéből gyöngylelet). Utána amorita terület, amely Egyiptomnak adót fizetett (Wikipedia)
 
A sumer városállamok a fahiány miatt is indítottak expedíciókat * a Földközi-tengerhez, az Amanusz hegységbe farönkökért, cédrustörzsekért, példaként az egyik útra való utalást idézzük a Wikipédiából (https://hu.wikipedia.org/wiki/Lugalzaggeszi): "Lugalzaggeszi az i. e. 24. században a dél-mezopotámiai Umma város sumer "szent uralkodója" (enszi) volt. Ő lett a III. uruki dinasztia egyetlen uralkodója. Expanzív külpolitikát folytatott, meghódította Lagast (i. e. 2375. körül), majd elfoglalta Urt, Kist, Nippurt, és Urukot – ahová aztán áthelyezte a királyi székhelyet. Az első király volt, aki megteremtette az egységes sumer királyságot a korábbi városállami széttagoltság helyett. Sumer elfoglalása után birodalmát kiterjesztette egész Mezopotámiára; a Földközi-tenger keleti partjáig húzódott birodalma határa. Legfőbb eredményének azt tartotta, hogy „biztosította az utakat”, ami a kereskedelem fontosságára utal. 25 évig ült a trónon, majd át kellett adnia országát Sarrukínnak, Akkád sémi uralkodójának, akitől egyetlen csatában vereséget szenvedett. Lugalzaggeszit nyakkalodában állították a nippuri Ékur kapujához, további sorsa ismeretlen." Sarrukint a gutik, Kúta város környékének  lakói győzik le, ők is egy évszázadig uralkodnak, mint az akkádok. Az Amanusz hegységből szállított cédrusrönköket az Eufráteszig karavánok szállították, a folyón pedig leúsztatták, ami azt bizonyítja, hogy tetőgerenda méretű gerendákat szárazföldön is lehetséges volt szállítani. 
 
A sumer alapítású Eblában (sóbánya) nagyon sok, legkorábban az i.e. 2500-s évek körüli sumer ékírásos  agyagtáblát, egy könyvtárat találtak, kb. 80%-ban sumer - ami nem sémi nyelv- és 20 %-ban eblai sémi szavakkal. (E korszakban így kategorizálják a nyelveket a kutatók, akik a birodalmak méreteit az agyagtáblák számával mérik.)  Az eblai és az akkád nyelveket elválasztó dátum Sarrukin uralkodásának kezdete, ami kb. i.e. 2350. Tehát az eblai nyelv i.e. 2350 előtt kb. két évszázadig önállóan létezett és sumer jelekkel írták le már korábban, tehát évszázadok óta. A könyvtár agyagtáblái alapján Mári és a későbbi Ugarit területe is eblai sumer befolyás alatt állt. Ebla és Mári sokat háborúzott az Emar-i, az eufráteszi gázló, a kereskedelmi út birtoklásáért is, az adószedésért, a sóért és a legelőkért. Az eblai könyvtár i.e. 2500 körüli. D-n az akkád nyelv is elterjedt az i.e. 2300-s években, amit több ezer agyagtábla bizonyít. Tudni lehet hogy az akkád kivándorlás a Szír- sivatagból a nyelv elterjedésével együtt történt: " beszivárgás elmélet" a neve. A  Szír-sivatagból vándoroltak ki és megalapítják az akkád Agade várost (nem tudjuk, hogy hol volt, és átveszik a sumer ékírást).  Az amorita kivándorlás is a sivatagból, Jebel Bishri környékéről történt - ahol nomádok voltak- az i.e. 2300-s években. A kánaánita területre történő bevándorlást (ami korábban is lakott terület volt) a Szír sivatagból egy Byblos-i tűzvész jelzi i.e. 2200 körül. 
Az akkád hódító háborúval terjed el az akkád nyelv Ny-n. Az akkádok D-n a Magan-i rézkereskedelmet vették át: monopolizálták a nádhajókkal történő szállítást.  Agade város kb. 100 éves uralmát a guti törzs betörése dönti meg, nevük jelentése: Kúta városból (Kis mellett) valók, ahova a hegyekből jöttek.
 
Babilon Larsza 200 km
 
A D-i Sumer városállamok helyei, a Babilon-Larsza távolság 200 km, a Perzsa-öböl aljzata i.e. 3000 óta kiemelkedett (Wikipedia) 
 
Országok 2300aC
 
             Az akkádok háborúja, a sumer vezető városállamok (Uruk, Kis, Umma, később Kúta és Lagas, Ur) is vezettek expedíciókat a Földközi-tengeri cédrus erdőkig és az "Ezüst hegyekig" (Wikipedia)
 
AZ ÁRBOCOK ÉS  ÉPÜLETGERENDÁK 
Ma a faárboc egyenes "szárfa, tengeri hajóknál a magassága a 30 métert is meghaladja, a főárboc a magasabb, a tatárboc (ha van) alacsonyabb", Hosszú, tetőfedő épületgerendákra is zükségük volt és sokkal nagyobb számban. A korai Egyiptomban "A" alakú talpas cédrus )bipod) árbocokra magas négyszögletes vitorlát szereltek. A sokkal későbbi, alacsonyabb és átlagosan nagyobb átmérőjű "I" alakú őózna árbocokra szélesebb, de alacsonyabb vitorlát szereltek, kb. azonos felülettel. I.e. 3000 körüli nádhajókban még arccal menetirányban eveztek, ezen a hajón már háttal:

Nincs kora de háttal evez 9 pár

8-9 pár evezős fahajó modell, kora pontosan nem ismert, középen a jelvény- árboctartó vagy halászháló-kötéltartó oszlop, írásjelként a vitorlás jele, a lehajtható árboc törött (4)

A hajó orrában álló ember kezében mélységmérő és tolórúd volt. A  8-9 pár evezős fahajó csak közepes hajónak számított. Kormánya kormányevező volt, párban használták (a nagyobb hajókon 2x3 volt), forgató karokkal, de itt nem látszik. Az árboc lehajtható, de nem tengely körül forgott, felemelték a tolórúddal.

Fahajó építési ismereteiket jellemzi, hogy i.e. 2550-re tökéletes hosszú palánkos cédrus fahajót építését érlelték ki, amit Hufu (Kheopsz) fáraó temetési gyors evezős, hosszú fenékpalánkos (Napbárka, nem vitorláshajó, a hajóépítési ismereteket igazolja) csapos, "varrott" és újjáépített, kiállított bárkája bizonyít. "Sarló alakú", gálya vagy gondola szerű, mint a sokkal kesőbbi velencei vagy Hallstatter-See-i bárkák-, gálya típusú hajóknak is nevezik később. (A hasonlóság elsősorban fizikai természetű.)  Rövidpalánkos teher- és kőszállító vitorlásokat i.e. 2650-től építettek hosszanti merevítő kötéllel, ezekből fejlődtek ki a tengerjáró hajók. A Tura-i fehérkő bányából szállították a sokszor 2-3 tonnás kőtömböket a Níluson.

 

Khufu rajz

Varrott, hosszúpalánkos hajó (Hufu fáraó temetési hajója, 40 méteres fenékpalánkkal,  i.e. 2570)

A tat tőkéje:

Khufu építése

Hufu bárka részletei: (1) varrás vékony kötelekkel és kereszttartók, az alsó hossztartó neve fenékpalánk , (2) tattőke, (3) kabin, (4) fedélzet, oszlop tartja, (5) árnyékoló tető, (6) kormányevezők, a nyélen lévő, a képen nem ábrázolt karral forgatták (4)

Egyiptom volt az ókor első hajós nemzete a Földközi-tenger medencéjében. Rákényszerült, mert a terjedő száraz sivatag rászorította a gabonatermelését a Nílusra, így a folyó lett a fő közlekedési és szállítási útvonala. Hosszú és erős épület- és hajóépítő fagerendája már nem volt i.e 3000 sem. Cédrusrönkökből építették a Naphajókat, kb. i.e. 2700-tól. Az első ismert bárkák még tamariszkuszfából épültak,  Haszehemui  fáraó sírja mellett találhatóak. Itt mindjárt 12 darab, egy sorban elhelyezett, gondosan épített vályogtéglával bélelt gödörben voltak a 19 és 29 méter közötti hosszúságú  cédrushajók. Az elrendezés és a darabszám azt sejteti, hogy korábbi hagyomány továbbéléséről van szó, nem  első előfordulásról. A cédrusfa értékes szúmentes mézgás és olajos fáját bútornak, hajók építésére, födémgerendáknak stb. már az ókorban keresték és kivágták. Illatos és tartós fájából készítették a koporsókat is: vékony kötelekkel összeerősített ("varrott") csapolt cédrusdeszkákból, ami az a Naphajók építésének eredete.  
 
rövid palánkos teher- és köveket szállító vitorlásokat i.e. 2650-től rövid törzsű akácia fából építették, Dzsószer fáraó piramisához szállították a fehér fedőköveket a Níluson át a Tura-i kőbányából Memphiszbe.A cédrusokat Bybloszból kellett szállítani, bár volt hajóépítésre nem igazán alkalmas tamariszkusz fájuk. A pálmafa alkalmatlan, de használták építkezéseknél,  szemöldökfának, a gyékénnyel fedett ajtók felett. A piramis-borító kövek (2.5 tonna felett) szállítása a Níluson, a Tura-i kőbányából (Memphisszel szemben) a piramishoz kb. 85 kilométeres utat jelentett a folyás iránnyal szemben. 
 
E seafaring ships from the 5th Dynasty 2458 2446 BCE

Sahure

Sahure (i.e. 2540) fáraó rövid palánkos hajójának modellje, hosszanti merevítő kötéllel, árboc támasszal, "A" alakú árboccal. (A hajótípus eredete: i.e. 2650, Imhotem gyártatta sorozatban a Dzsószer piramis -feltáráskor 30-40000-s kőedény gyűjteményt és igen sok madármúmiát találtak- a 2-3 T-s köveinek szállításához.) A lehajtható, közel két tonna súlyú árboc kezelése majdnem olyan rejtélyes, mint a piramisok építése (ami rámpákkal és cédrusfa emelőkkel történt). Elgondolkodtató, hogyan engedték le a talpas árbocot vízen:  tolórúddal emelhették fel és nem engedték le, hanem az alsó vitorlarudat húzták fel kötéllel, ha azt akarták, hogy ne fogjon szelet a vitorla. (4)

A alakú árbóc rögzítés

 "A" alakú árboc állítás spanyol feszítővel (4)

A rövid palánkos, 2x3 kormányevezős, fenékgerenda nélküli hajók jellemzője, hogy csak hátszélben használhatóak vitorlásként, alapvetően evezős hajók voltak. Más képeken is látható, hogy a tat felé relatíve sok kötél rögzíti az árbocot, aminek természetes magyarázata a hátszél. De lehetett még egy ok: stabilitási és vitorla kezelési okokból előre dőlt az árboc alapállapotában

Emelőként is használták az "A" és "I" alakú árbocokat, cédrusgerendákat: Hatsepszut fáraónő egyik kereskedelmi hajóját  gyakran ismertetik, főleg a merevítő kötelek és a látványos orr és tat emelvények miatt. Itt új szerkezeti elem a hajó alatt végig futó keel, a hosszanti merevítés, amit a hükszoszok hoztak Egyiptomba i.e. 1600-as években (http://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html ) a bronz szerszámokkal együtt. Hatshepsut királynő is szervezett, ő egy öt nagy teherszállító hajóból álló expedíciót Punt országba - a kutatók találgatják a helyét, Eritreában volt- és sikeresen. A visszaindulást ábrázoló falikép, amit teljes szélességében másoltunk, sok érdekes részletet tartalmaz:

Punti teherhajó Die Gartenlaube 1886 b 796 1                           Hatsepszuth fáraónő expedíciós hajója Puntban, kb. Eritrea környékén lehetett. (nagy méretű kép, 4)

Puntból hozták az obszidiánt, és a piramisok csúcsait borító arany-ezüst ötvözetet, az elektrum fémet. Az árbocok tetején jól megfigyelhető a kötélelosztó-, és emelő keret, nagy súlyok (kövek) emelésére is alkalmas volt.

Visszatérünk a  vizsgált témához: a Níluson az esetleg egy tonnás fenyő rönköket hajókkal szállítottak a Deltába, Avarisz környékére.  Az irodalom a szállítás (importálás) módját nem tisztázza. Büblosz, Levantében kialakult város, Egyiptomi fennhatóság alatt volt i. e. 3000 körül, kikötő volt és i. e. 2800 körül városfal is magasodott. A kikötő a középső bronzkorban az Egyiptommal és az egész régióval való cédrusfa, majd a papiruszkereskedelemben töltött be fontos szerepet. Egyiptom állandó "hadi" és kereskedelmi képviseletet tartott fenn, Büblosz adót fizetett Egyiptomnak. (Az i. e. 2. ezred második felében Ugarit lett a közel-kelet legforgalmasabb kikötője É-n, az Egyiptommal történő és a ciprusi rézkereskedelem lendületben tartotta a várost,  i. e. 1200 körül Ugaritot lerombolták az akhájok.)

É-n bizonyíthatóan i.e. 2200 után Ugaritba és Ciprus szigetére is szerveztek expedíciókat Bübolszból és Egyiptomból. (Ugarit már régebben lakott volt, de i.e. 2200 körül elnéptelenedett egy időre, utána az amoriták települtek be i.e 2000-től, amikortól Egyiptomnak adót fizetett.) Április és november között látogathatták Bybloszt (télen nem hajóztak), az egyiptomi, korábban nádhajó expedíciók i.e. 3000 körül, az i.e. 2650-s évektől már az Imhotep által tervezett rövid palánkos akáciafa hajókkal szállítottak. Nádhajókkal probláma lett volna egy kb. egy tonnás farönköt vontatni, mert leszakították volna a tatot a hullámok, a hajók mellé köthették szorosan az esetleg egy tonnás rönköket. A cédrusfa fajsúlya kb. 600 kg/m3Egy cédrustörzs mozgatásához az erdőben 30 ember volt szükséges, a szárazföldi manuális, néha egy tonnás sok rönk szállításának, és közel 1000 kilométeren, nyoma kellene, hogy legyen, de nincs.

Snofru i.e. 2600 körül "számos fahajót építtetett, melyek között akadtak tengerjárók is. A Palermói Kő említ egy Bübloszba indított expedíciót, ahonnan  cédrusfát hoztak Sznofru 13. uralkodási évében. Sznofru cédrus egy részét arra használta, hogy egy hatalmas, több mint 50 méter hosszú hajót építsen belőle. Ez állami bárka lehetett, amit a király használt nílusi útjai során. Az első hajónév Sznofru idéjéből maradt fent: "Praise of the Two Lands", azaz a "A két orság büszkesége" (Alsó- és Felsőegyiptomról van szó, kb. i.e. 2613).

Még ugyanabban az évben hatvan királyi tizenhat pár-evezős hajó is épült. A következő évben három újabb nagyméretű hajó épült különböző fafajtákból, és a királyi palota kapuinak elkészítéséhez sem egyiptomi fákat használtak. Ókori cédrusgerendákat Sznofru első, dahsúri piramisában, a Tört Piramisban is találtak." (Wikipédia) A cédrusfa ismeretére példa Dzsószer fáraó (i.e. 2650) idejéből:

Djose cedsr carving

Cédrusfa  tábla Dzsószer utódjának idejéből, i.e. 2650 körül, cédrusfát már i.e. 3000 előtt is használtak épületekhez.(4)

Nincs rá bizonyíték, hogy a cédrusfákat általánosan oszlopként használták volna vagy nem maradtak rámk az oszlopok. Az első kőből készült "féloszlopokat" (mint egy dombormű) Imhotep készítette Dzsószer fáraó sírkertjében i.e. 2650 körül, aki a ritkán előforduló szabad oszlopokat még födémekkel kötötte össze. (Az eredeti masztabában agyaghabarccsal tapasztott kő zúzalék mag van. A Dzsószer piramis alakja az egyszerű masztaba hatszoros és igen bonyolult megismétlése, mélyen aláépítve egy labirintussal, ahová sok korábbi fáraó kegytárgyait temették, pl. korábbi fáraók kővázáit is, gyűjteményt, állatmúmiákból mintegy 40 ezer darabot.)  

A faépítkezés relatív mennyisége nagyon kevés volt, ami az alkalmas fák kivágásával még vissza is szorult. A nád-, vályogtégla- és kőépítkezés  jellemző Egyiptomra. Gránitot Asszuánból, bazaltot Faiyumból szállítottak, néha nagy nehézségek árán. Az épületekhez szükséges tetők anyagai általában (nem csak Egyiptomban): fa, zsindely, nád, gyékény, (pala lapok is előfordulnak), gabonaszalma, agyagcserép. Egyiptomban a kis méretű épületek födémjét pálmafa gerendákkal, gyékénnyel, náddal és sárral építették. Az erős napsütés, meleg ellen jól szigeteltek voltak a tetők, ahol laktak is. A nagyméretű épületekhez cédrusgerendák lettek volna szükségesek és nagy mennyiségben, de fából nagyon kevés volt. Áttértek a kőoszlopokra és kőgerendákra, pl. a nagy templom romoknál megfigyelhető, ezeket kőtömbökből építették. A mozgatható tömböket széthordták az idők folyamán, ezekből a kövekből épültek az elmúlt századokig a városok. A megmunkálás  az i.e. 1600-as évekig, a hükszoszok idejéig csak kőszerszámokkal történt, a rezet előtte is ismerték, de csak ékszerként használták.

A fa és az épületfa hiánya miatt nádból, napon szárított téglából építették a lakó és középületeket. A napon szárított tégla – bár nem olyan tartós, mint az égetett tégla – olcsó volt, könnyen elő lehetett állítani. A paloták építőanyaga is a vályogtégla volt, a mennyezeteket talán oszlopok tartották. A falakat vakolták, gipsz helyett alabástrom port használtak, a falakat is festették, mindent festettek. A lakóház szokásos mérete általában háromszor (néha) nyolc méter, ebben voltak a tárolók és a hálók. A három méter a gerendák hosszából adódik. A főzés, mosás az udvaron történt. A házak padlózatát is téglával burkolták. (Ez csak úgy lehetséges, hogy a talajvízszint alacsony volt. Magas vízszint esetén Mezopotámiában a padlózatot aszfalttal szigetelték, pl. a medencéket is.)  A falban kis szellőztető ablaknyílások voltak, amiket nád- vagy gyékényfonattal lehetett elzárni. Eső hiányában a laposra épített háztetőkön aludtak. Fáraó, főemberek (is vályogépületekben laktak) számára készült kősír, sok szobás masztaba képei:

masztaba jóTemetési kőépítmény, masztaba i.e. 2650 előtt (4)

BRONZ

Arzénbronz témában kitérő a bronzbalták (egy darabot találtak Bübloszban, ami lehet Ebla-i vagy sumer eredetű. Fontosabb, hogy Egyiptomban a korban köeszközökez használtak.): „... Hufu alatt már működött az egyik legfontosabb núbiai kolónia, Buhen. A buheni rézolvasztó mintegy kétszáz esztendőn át folyamatosan üzemelt. Emellett a Hamet-Hufunevű helység dioritbányái is azt mutatják, hogy a kapcsolatok alapjában véve békésnek mondhatók maradtak „ (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hufu, ...Nubiával. A buheni rézolvasztóról nem sikerült többet kideríteni.) A puha rezet az egyiptomiak ékszerként használták, az i.e. 1600-s években a hükszoszok ismertetik meg Egyiptommal a bronz eszközök használatát. 

Cédrus és arzénbronz É-Szíriában: az agyagtáblák szerint Ebla korábbi sumer alapítású enkláve volt, de az eblaiták nyelve a sémi nyelvcsaládba tartozik, (ezen belül ma inkább a K-i sémi nyelvhez, azaz az akkádhoz hasonlít, akik elfoglalták és felégették Eblát az i.e. 2300-s években). A Mári-ak, továbbá a későbbi ugaritiak - úgy ezer évvel később ők találják ki az első ábécét- is a K-sémi nyelvcsaládba sorolhatóak. Az intenzív eblaita bevándorlásnak vagy a Szíriai- sivatagból történő kivándorlásuknak nincs nyoma: az eblaiták és a sumerek együtt éltek: a terület a juhtenyésztésről, sóbányájáról,  fakitermelésről és majd az ónbronzgyártásról, gyapjú- és lenkészítéséről nevezetes már sokkal i.e. 2330 előtt: az i.e. 2500-s évekből származó levéltár mellett Hufu fáraóra és a fiára, Kephren-re ( i.e. 2558 - i.e. 2532) vonatkozó leletet is találtak Eblában (6, 196.o.).

A fémtárgyak alapján levonható következtetés, hogy a kutatók által réznek gondolt arzénbronz az Eufrátesz és Tigris folyók mentén terjedt el. A rézből nem lehet szerszámokat készíteni, nagyon puha fém. Ezért a sumerek előtti, proto-sumer kapcsolatok adhatnak információt: kb i.e. 4000 után a proto-sumerek Ny-n Eblába, és É-n egész az É-Kaukázusig eljuthattak*. Konstantine Pitskhelauri archeológus szerint "e terjeszkedés az V. évezredben kezdődött és a IV. évezredben is tartott. Uruk-ból telepedtek le emberek először Szíriában, D-Kaukázusban, később É-Kaukázusban.

*Sumer enklávék: Szíriában, ahol Habuba Kabiraban és Anatóliában - ahol Arslantepeben van nyoma az emigrációnak- és Iránban Godin Tepe-ben. ÉNy Irakban Tepe Gawra-ban, ÉK -Szíriában Hamoukar-ban találtak hasonló telepeket. Ninivében és Tell Brak-ban, továbbá É-Eufrátesz mellett Qrayyanál és Jebel Aruda-nál. További Euferátesz melletti enklávék az Uruk korból találhatóak Hassek Hoyuk, Samsat, and Tepecik (Elazig Province,  Keban Gát közelében) környékén." A Nílus Deltában, Butoban volt egy proto-sumér enklávé, (Kákosi, 43.o.),  és Gerrha-ban a Bekaa völgyben. Fontos, hogy a proto-sumerek az Eufrátesz mentén jutottak el a Bekaa völgybe . (Taaniyel -ben volt telepük i.e. 28. sz.-ban a suméreknek, a Gilgamesz eposzban szerepel, hogy i.e. 2700 előtt „az Eufrátesz szent vizéhez legörgették a cédrust, az Eufrátesz szent vizén leúsztatták a cédrust”.) A proto-sumerek idejében az északi telepek létesítését kiválthatta a változó éghajlat, a fémmegmunkálás ismereteit az ékszerek népszerűsítették ebben a korban, így lényegesek a kultúrák közötti átfedések, kapcsolatok. A sós tengervíz É-ra történő áramlása után a mocsár kiszáradása a D-Eufrátesznél – ami folyamatos szikesedést okozottkikényszerítette a sumerek ÉNy-ra terjeszkedését. (Egy kutató viccnek szánt példája a susai vándorkovács problémája: És mennyit módosít Ebla közel s távolban egyedül álló legalább 4500 éves ónbronz készítésének történetén, ha a bronzkészítést egy susai kovács honosította meg?)  

 
A rézkor ténylegesen bronzkor, sőt arzénbronz kor, ami termésfém, réz néhány % arzén szennyezéssel (arzénbányák nem voltak), ami kovácsolásra megkeményedik, fújtatókkal olvasztható 1000 fok C alatt. A réz ón ötvözetei: az ónbronzok, ezek az óntartalom függvényében keményebbek vagy jobban önthetőek, és alacsonyabb olvadáspontúak mint a réz. A rézércek olvasztásához faszén is szükséges lehetett. (A faszén ókori használata kideríthetetlen, még a római időkben is faszén helyett többszöri olvasztással történt a fémréz előállítása.) Ebla réz felhasználása (az anatóliai Thorosz hegységből, Kánisból szerezték be a fémeket ezüstért, később a bronzkészítéshez szükséges ónt is a Kestel-i ónbányából). Ebla ónbronz olvasztása olyan nagy mértékű volt, hogy fel kell vetni azt a kérdést, hogy mire használták a korban szokatlan mennyiségű fémet? Kereskedtek vele.
axe head sumerian i.e 2000
Sumer bronz balta feje i.e. 2000-ből (ld. a minószi kettős baltát, ami anatóliai eredetű), (4)
copper 2012 1
Bermat-Weitzman beszámolnak (6, 180-181. oldalak) róla, hogy Ebla szerződik Assur városával réz és ón ingotok szállítására (később ez lesz az ónszállító óasszír kereskedelmi karavánút i.e. 1900 után, óasszír birodalom nem létezett, Assur-ról kapta a nevét) és megalapítja Karkamish raktárkikötőt az Eufrátesznél, itt is lehetett egy gázló, mint Emárnál. A gázlók karaván-, és állatok terelésére alkalmas átkelők. (Ebla főistenének neve Kamis. "Karkamishnek az eblai levéltár idején volt már kárumja, rakpartja, raktár kikötője téglákkal kirakott vízi kapuval,és kőalapra épített, vályogtéglából készült falakkal".) Ebla közelében volt egy sóbánya K-re, - de a fémbányák létét a források nem erősítik meg-:
 
Ebla Kestel Göltepe
Ebla és környékének ércbányái (4)
 
A szobrok készítéséhez, öntéséhez persze sok bronz volt szükséges. A korban szokatlan bronz mennyiségét még a fakitermeléshez, megmunkáláshoz szükséges szerszámok mennyisége magyarázná kielégítően, balták, fegyverek és talán a juhnyíró ollók. (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/17-onkereskedelem-ny-mezopotamiaban-a-ii-evezred-elso-feleben.html?layout=blog&Itemid=101).
  
Ebla sorozatban alapította a kereskedelmi kolóniákat Anatóliában, É-Szíriában (6.,180.o.), ezek feltehetően karaván átrakó helyek, állomások voltak. Az átrakó helyeken fizették az adót (az áruval, vagy fémekkel), a vámot, ami az árú értékének 5-10% -a volt. A vám "behajtása" egyszerű volt: a tulajdonjog átkerült a következő szállító városállamhoz, még a szamarakat is eladták. (pl. egy Ebla-Mári vitában egy tonna ezüstről, majd 70 kg aranyról van szó adóként.)
 
A cédrus szerepe az Ókori Egyiptom építészetében és hajóépítésénél olyan volt, mint az ón szerepe Ebla városállamban a bronzkészítésben. Ebla első fénykora i.e. 2500 körül kezdődött. (Az arzénbronz termésfém, az ezüst ötvözet is elektrum névű termésfém. Ez arany-ezüst ötvözetet a piramisok csúcsainak burkolására használták, az egyiptomiak Puntból szerezték be az obszidiánnak együtt. Egyiptomnak annyira kevés volt a fája, fémje, hogy kő vette át a szerepét.

Anatolia electrum i.e. 2200

Anatóliai, elektronból készült edények, i.e. 2200 (4)

SZÁLLÍTÁS

Mezopotámiában is nagyon hiányoztak a faanyagok, melyeket többek között az Amanus hegységből (Ugarittól É-ra) és Levantéből, a Libanon-hegységből (Föníciát kb. két évezreddel később alapítják, az 1100-as években) kellett szállítani az Eufráteszen. I.e. 3000 után Bekaa völgyben, a sumerek a levantei hegyek K- oldalán két sumer enklávét alapítottak, Eblában is volt sumer enklávé*. Roaf idézi (1., 99.o.), hogy Gudea idején -Lagas uralkodója a 22. században- a templomépítéshez : "...messzi országokból háton hozták a fát...A cédrushegyről cédrustörzseket...sudár fenyőket...szálfákat, vaskos gerendákat raktak halomba..." . A sumerek fa és nemes kő hiányát is csak a karaván-expedíciók elégítették ki. Pl. diorit vagy a ritka karneol, lazúrkő karavánok Badakhsánból (Afganisztán, 1, 82.o.).  Pedig az út hosszú volt:

mezopotamia

Utak a korban, a folyók mentén vezettek, néha nagy kerülőkkel (4)

I.e. 2300 után "Az akkádok lerohanják Mari várost, Larmuti várost, Ebla városállamot, egészen a cédruserdőig és a nemesfém hegyekig".  A Cédrus-erdő és Ezüst- (Thorosz) hegység említése is az akkád hadjáratok rabló-, illetve kereskedelmi, gazdasági jellegére utalnak." (Oates, Joan: Babilon. General Press Kiadó Budapest. ISBN 978 963 643 064 1) Továbbá, hogy Meluhha (Ny-India) Magan és Dilmun kereskedőhajói az Eufráteszen kötöttek ki, az akkádok monopolizálták rövid ideig, 100 évig, a rézkereskedelmet, a többi városállam rovására. Annak semmi nyoma, hogy korábban sumer fahajók jártak volna Dilmunba és Maganba rézértés más árukért, de léteztek "dilmun járók" (1), a kutatók szerint nem hajókkal menetek, vagy nem sumer hajókkal. A sumerek nem építettek fahajókat, mert nem volt fájuk. Az akkádokat kb. 100 év után a szomszéd Kúta (Kis mellett volt) városi hegyi erdetű gutik elsöprik. I.e. 2700 körül a Gilgames eposzban is a cédrusgerendáknak az Eufrátesz folyón történő leúsztatásáról, vontatásáról emlékeznek meg. 

De nem az egyiptomiak és a sumerek irtották ki a mézga tartalmú, vízálló cédrusokat. Közel két ezer évvel később a föníciaiak, akhájok, asszírok, rómaiak, és majd a középkorban: "Az asszírok felfogadták a föníciai hajókat cédrusrönkök vontatására az Eufrátesz folyón. A folyó É-i szakaszán nyárfatörzsekből készítették a tutajokat, hegységnyi területeken vágták ki a fákat. Tutajokat készítettek az épületfának való rönkökből és leúsztatták a folyón a Thorosz hegység D-i oldaláról és gyalog mentek vissza. Az Eufrátesz mentén és általában a folyók mentén mentek kereskedelmi utak az ókorban, nem voltak térképek. Az épületfának való cédrus rönköket talán szamárkaravánok cipelték az Eufrátesz folyóhoz, ahol tutajként, csónakokhoz kötve vontatták. Egy relief II. Sargon utáni időből:

cédrusvontatás

            Cédrus rönkök vontatása az asszír Sargon bronzkapuján föníciai hajókkal (4)

sumerek a Perzsa-öbölben gyalogosan is szállíthattak a part mentén. Az Eufráteszen sok cédrus törzset úsztattak és a folyó mentén vezetett a karaván út is: épületgerendák szállítására használták. Többségében nyárfát kellett használniuk, abból több volt, ezeket is leúsztatták az Eufráteszen. A Perzsa-öböl lévő Dilmunból árukat,  Meganból  szállítottak vagy szállítattak réz öntvényeket, egy alábbi kép szerinti dilmuni nádhajókkal. A nádhajókkal történő, "A" alakú árbocos vitorlázás ismert problémája tengeren az oldalra sodródás, csak a hátszél irányának megfelelően haladhattak, vagy pedig evezniük kellett. Tudjuk, hogy milyen fahajót építettek volna a sumerek, de nincs  kép, roncs, vagy fahajókra vonatkozó sírmelléklet. A sumerek aszfalttal szigetelték a nádhajóikat. Egy Magan-i  és egy Oman-i tengeri nádhajót eredeti méretében felépítettek, ezek az egyedüli tengeri hajómásolatok a korból: (nincsenek roncsok, képek is alig):

Magan erős átkötés a vízszívás duzzasztó hatása miatt

Magan-i tengeri Perzsa-öböli nádhajó, múzeumi másolat, aszfalt, bitumen szigetelésű (4)

Oman exhib firstnav

Oman-i Perzsa-öböli tengeri nádhajó modell (4) 

Magan x

Oman-i Perzsa-öböli tengeri nádhajó, a modellt meg is építették (4) 

Egy i.e. 2050 körüli agyagtáblán hajóépítésre alkalmas deszkáról van szó (6.54.o) van szó (fordítási hiba lesz, mert a hajófa abban az időben árbocnak való fát jelentett).

A Perzsa öböl vidékén csak sokkal, úgy 3000 évvel későbbi későbbi ismereteink vannak fahajókról, időrendben az első:

perzsa öböl india

Perzsa-öböli gerinces fahajó, vizet merő hajósokkal ( 3, 129.o.)

A hajó elején kutató horgony látható, varrott palánkos, kormánylapátos hajó, ami gerincre épített bordázatot feltételez. A vitorla forgatható, a hajó keelan-es és egy szokatlan "raman"-mal, azaz orrékkel, Szicíliában a föníciaiak építenek majd hasonlót. (A keel az angolban szó összetételekben fenékgerendát, a magyar nyelvben a hajó iránytartását biztosító szerkezetet, esetleg gerendát jelent.)

A mezopotámiai épületgerendák mérete és az égetés nélküli agyagtéglák használata meghatározta a nagy épületek alaprajzát: a téglák kis szilárdsága miatt a falazat rendkívül vastag, nagyobb méretű épületeknél általában 3-4 m is lehet, a beépített terület 40-50%. Jellegzetes a plánkonvex és a szíjtéglának nevezett, 4 x 4 cm keresztmetszetű, 25-30 cm hosszú, feltekert agyagszalagból készített tégla. Kitették a napra, sokáig szárították. A térlefedés  erős síkfödém volt, az épületek néha emeletesek voltak. A vastag falakra támaszkodó, sűrűn rakott fagerendákra gyékény- vagy nádfonatot fektettek és vastag agyag-réteggel borították. Az építőanyag és a tetőszerkezetek nem tették lehetővé nagy méretű terek kialakítását, a gerendák hossza miatt a terek egy irányban nyújtottak, sok belső udvarral, a padlózatot aszfalttal szigetelték víz ellen. A falakat vakolták, színes ólomzománcos agyagszögekkel, mozaikszerű mintákkal díszítették. 

IRODALOMJEGYZÉK

(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973. ISBN 
      ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép WEB címmel nem, csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó, Pozsony 1984.
(6) BERMAT, Chaim és WEITZMAN, Michael: EBLA, Gondolat, Budapest, 1986. ISBN 963 281 706 0
(7) KLENGEL, Horst: Az ókori Szíria történelme és kultúrája, Gondolat, 1977. ISBN 963 280 367 1

 

 
 
 
Utolsó módosítás:   2022 június.