AGRIPPA MUNKÁSSÁGA
(2024 szeptember)
Agrippa hadsereg és flottaparancsnoki tevékenysége híresebb mint az alkotói tevékenysége, pedig a mérnöki munkássága kiemelkedő volt az ókorban. Agrippa (i. e. 63 - i. e. 12) biztonságos kikötőket épített a Nápolyi-öbölben, az i. e. 31-es actiumi csatát Agrippa az adriai liburna nevű hajókkal nyerte meg Marcus Antonius nehézkes három evezősoros hajóival szemben. A csata után már csak a liburnákat használták a római flották. A Birodalom történetében legmagasabb vízvezetéket (Pont du Gard, Gallia), legnagyobb kupolát (római Pantheon) Agrippa építette. Befejezte a Birodalom felmérését, és térképet készített a Birodalom úthálózatáról, egy valószínű másolata (Tabula Peutingeriana) pergamenen maradt ránk. Az eredeti térkép egy falikép volt a feltevések szerint, egy régi leírás szerint köralakú. Augustus császár kőbe vésette, és talán egy oszlop köré. // THE ACTIVITY OF AGRIPPA:
Agrippa's military and naval command is more famous than his creative work, although his engineering was outstanding in antiquity. Agrippa (63 BC - 12 BC) built safe harbours in the Gulf of Naples, and Agrippa won the Battle of Actium in 31 BC with the Adriatic liburna against the cumbersome three-rowed ships of Mark Antony. After the battle, only the Liburnas were used by the Roman fleets. He built the highest aqueduct (Pont du Gard, Gaul) and the largest dome (Roman Pantheon) in the history of the Empire. He completed a survey of the Empire and drew a map of the Empire's road network, a probable copy of which (Tabula Peutingeriana) survives on parchment. The original map is thought to have been a wall map, and an old description of it is that it was circular. It is possible that Emperor Augustus had it carved in stone, perhaps around a column-.
BEVEZETÉS
Marcus Vipsanius Agrippa (i. e. 63 – i. e. 12) római hadvezér, flottaparancsnok, államférfi és építész volt. Augustus császár közeli barátja, és a veje. Korának nevezetes építésze volt, a Pantheon a leghíresebb épülete. Nápolyi-öbölben épített hadikikötői megelőzték a korát, sikeres flottaparancsnokként a római történelem két legsikeresebb parancsnokának egyike volt. (A pun háborúk győztese a másik.) Augustus örököseként halt meg, de korábban mint Augustus, aki a saját mauzóleumában temette el (https://en.wikipedia.org/wiki/Marcus_Vipsanius_Agrippa).
Augustus úgy lett az első császár, hogy kíméletlenül leszámolt a Köztársaság híveivel. Caesar idején a Római Birodalom területe nagymértékben gyarapodott, Augustus idején már a Birodalomban többnyire béke volt, és erőteljesen építkezett. A Caesar elleni összeesküvést az tette lehetővé, hogy Caesar sok köztársaság párti ellenfelének megkegyelmezett, és Brutus és társai megölték Caesart, akinek utódja egy véres polgárháború után Augustus lett. Agrippa nyerte meg az Actiumi csatát i. e. 31-ben Marcus Antonius és Kleopátra csapatai ellen Augustusnak.
I. e. 36-tól a kalózok ellen harcolt, sikeresen. Agrippa katona is volt. I. e. 39-ben kinevezték Transalpin Gallia kormányzójává, ahol leverte a törzsek felkeléseit, harcolt a germán törzsekkel is. I. e. 37-ig konzul volt, a 43 éves alsó korhatár alatt. Megszervezte a Sextus Pompeius elleni hadviselés előkészületeit, Sextus Pompeius kalózai akadályozták Róma gabonaellátását. Több kikötőt épített Nápolyi-öbölben a flotta és annak gyakorlatai céljára, hajók építésére. I. e. 36-ban legyőzte Pompeiust a mylaei és naulochusi csatákban. A későbbi Augustus császár győztes flottáját is Agarippa irányította az actiumi csatában, még i. e 31-ben.
Agrippa segített Augustusnak abban, hogy Rómát „márványvárossá” tegye. Felújította a vízvezetékeket, csatornákat, hogy a római polgárok hozzáférhessenek a közszolgáltatásokhoz. Számos épület, fürdő, oszlopcsarnok és kert létrehozása fűződik a nevéhez. Majdnem akkora hatalma volt, mint Augustusnak. Vétójoggal rendelkezett a szenátussal szemben, törvényeket terjesztett elő. I. e. 12-ben halt meg, 50–51 éves korában. Földi maradványait Augustus saját mauzóleumában helyezte el. Augustus pompás temetéssel tisztelte meg Agrippa emlékét, és több mint egy hónapot töltött gyászban, felügyelte Agrippa gyermekeinek oktatását. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. Agrippa alkotásait ismertetjük a következőkben.
I. e. 31-ben Marcus Antonius és Kleopátra, Egyiptom királynőjének egyesített flottái összecsaptak az Agrippa vezetett flottával az időszak utolsó nagy tengeri csatájában, az actiumi csatában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Actiumi_csata). Marcus Antonius 500 hajót állított fel Agrippa 400 hajójával szemben.
AGRIPPA KIKÖTŐI ÉS HAJÓI
Agrippa a tengereken a flotta főparancsnoka volt. Biztonságos kikötőket épített a hajói számára a Nápolyi-öbölben, a Lucrinus-tavat és a Nápolyi-tengert elválasztó földterület átvágásával. A Lucrinus- és Avernus tavak összekötésével egy belső és egy külső kikötőt alakított ki. Augustus császárságának idejére az Avernus-tó gyakorlatok tartására és tengeri hadihajók építésére alkalmas hadikikötő lett. I. e. 37-ben Portus Julius (Julius Caesar neve után) néven új tengeri kikötőt épített, katonai támaszponttá bővítette a Lucrinus-tavat. Az öbölben volt egy polgári kikötő is, a Baiae-i belső tavon alakították ki. Az ókori kikötő két részből állt, a külső részből, amelyet ma Porto di Miseno néven ismerünk, és amelyet mólók védtek (maradványa ma is léteznek), ide sorolható a Portus Julius kikötő is.
Az Avernus-tó partját egy 1 km hosszú földalatti folyosó kötötte össze Cumae tengeri kikötőjével, melyben harci szekerek is elfértek. (Cumae az ábcéjéről nevezetes, az első görög ábécé Cumae-n keresztül érkezett Itáliába, mint latin ábécé.) Ez volt a történelem első földalatti hadiútja. Sztrabón feljegyzései szerint i. e. 37-ben azért építették Agrippa parancsára, hogy Cumae-t összekösse a Nápolyi-öbölben létesített katonai és kereskedelmi kikötőkkel, és az ott épített óriás ciszternával. Agrippa idején a hadihajókat döfőorral, csapóhíddal, csáklyát kilövő szerkezetekkel, hadigépekkel építették, ismertetünk egy harpaxot. Az i. e. 31-es actiumi csatát Agrippa a liburna nevű hajókkal nyerte meg a nehézkes három evezősorosokkal szemben. A csata után a liburnák használata általánossá vált a Földközi-tengeren egy két evezősoros változatban, és a három evezősoros hajók végleg eltűntek.
A térkép a vulkáni tevékenység miatt elsüllyedt Portus Iulius kikötő és a Baiae-tó (Baianus Lacus), Lucrino-tó területeit mutatja a Nápolyi-öbölben.
Misenum fok, mögötte a Portus Iulius kikötő, a tavakkal (//www.flickr.com/photos/16472880@N06/4882753699/" és //www.flickr.com/photos/16472880@N06/4882753699/>)
Piscina Mirabilis, Misenum, Olaszország (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_cisterns)
A Piscina Mirabilis a legnagyobb víztározó, amelyet a rómaiak építettek Itáliában. Misenum városa alatt található a Nápolyi-öbölben, elsődleges feladata az itt állomásozó római flotta ivóvízzel való ellátása volt. Agrippa építette, hogy a misenumi hadikikötőben állomásozó helyőrséget és az ide befutó hajókat ivóvízzel ellássák. A tartály teljes egészében a város alatti tufarétegekből vájták ki, és oldalait vastag stukkórétegekkel szigetelték. A medencét átszelő mély keresztfolyosó szolgált a víz tisztítására: ebben ülepedett le a szennyeződés, amelyet aztán a víztározó kiürítése után könnyen el tudtak távolítani. A vizet a tározó tetején levő szellőzőnyílásokon engedték be a medencébe. Eredeti állapotában 15 m mély, 72 m hosszú és 25 m széles volt. Összesen 12 000 m³ vizet volt képes tárolni. Boltozatos mennyezetét 48 oszlop tartotta. Az Aqua Augusta vízvezeték látta el, amely a Serino környéki források vizét szállította Nápolyon keresztül, egyes részei ma is láthatóak.
Agrippa újfajta hadihajót rendszeresített, magasított fedélzettel, tornyokkal, ballista, harpax nevű hadigépekkel, és olyan páncélzattal, amely védelmet adott a csáklyákkal szemben. A hajó vasnyeles szigonyt lőtt ki egy számszeríjjal, a harpax-szal. Agrippa találmánya volt. (Megj.: a corvust, a csapóhidat az első pun háborúban használták először a rómaiak, https://en.wikipedia.org/wiki/Corvus_(boarding_device)). Az új hajókat Cumában, (Kümé, Misenum félszigetén) és az Averno-tavon építették. Néhány kisebb ütközetben a hajók hamarosan be is bizonyították a kalózhajókkal szembeni fölényüket, és amikor Agrippa döntő ütközet kierőszakolására határozta el magát i.e. 36 ban Szicília északi partjai előtt, a csata Agrippának a kalózok fölötti győzelmével végződött.
Szigony kilövő számszeríj, ballista, ami Agrippa találmánya volt ( https://en.wikipedia.org/wiki/Harpax), Agrippa "wunder Waffe"-ja volt
Római liburna, korának leggyorsabb hajója, sokáig használták, kereskedelmi célra is (eredete: https://www.naval-encyclopedia.com/antique-ships/roman-ships/)
Római három evezősoros vitorlás csapóhiddal (corvuslat) és döfőorral (rostrumlat, raman), Agrippa idejéig használták (https://romaikor.hu/a_romai_hadugyek/romai_haditengereszet/a_romai_haditengereszet_a_koztarsasag_koraban/cikk/a_corvus)
Az új római találmány, az Agrippa által épített, vasrúdra erősített -hogy a kötelét ne lehessen elvágni- csáklyát, szigonyt kilövő harpax egy számszeríj volt (a kilövő szerkezetet, a ballistát már korábban is használták, https://hu.wikipedia.org/wiki/Haj%C3%ADt%C3%B3g%C3%A9p, kövek stb. kilövésére). A köztársaság pártiaknak Marcus Antoniusszal szövetkezve komoly esélyeik lettek volna, Agrippa azonban új hajóival megnyerte a naulochusi tengeri csatát i.e. 36-ban.
Actiumi csata, festmény (https://hu.wikipedia.org/wiki/Actiumi_csata)
I. e. 31-ben Marcus Antonius és Kleopátra, Egyiptom királynőjének egyesített flottái összecsaptak az Agrippa vezetett flottával az időszak utolsó nagy tengeri csatájában, az actiumi csatában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Actiumi_csata). Marcus Antonius 500 hajót állított fel Agrippa 400 hajójával szemben.
AGRIPPA ÉPÜLETEI
Agrippa Róma városát felelős vezetőként lényegesen jobb állapotban hagyta hátra, mint ahogyan megkapta (https://www.timetravelrome.com/2019/10/14/agrippa-top-5-buildings-in-rome/). Az utcák és csatornák tisztításán és építésén, javításán kívül, köztük volt az árvízelvezető Cloaca Maxima, a város legnagyobb csatornavezetéke is, Agrippa számos középületet is finanszírozott.
Agrippa fürdői (https://en.wikipedia.org/wiki/Baths_of_Agrippa, https://hu.wikipedia.org/wiki/Agrippa_term%C3%A1ja) volt az egyik első nagy fürdőépület együttes a város nagy termálfürdői között, és egyben az első nyilvános fürdő is. A maradványokat modern épületek fedik, sajnos a hatalmas, 25 m átmérőjű falat is, amely egy csarnokot vett körül. A fürdő i. e. 25-ben elkészült. Az Agrippa építette Aqua Virgo (https://en.wikipedia.org/wiki/Aqua_Virgo) vízvezeték csak i.e. 19-ben történő befejezésétől látta el vízzel. Agrippa i.e. 12-ben bekövetkezett haláig a fürdő belépődíj ellenében volt látogatható, egy kvadrán-ért. Halála után Agrippa a római polgárokra hagyta a fürdőket, hogy ingyenesen használhassák, cserébe különféle birtokokat adományozott Augustusnak, létrehozva ezzel az első nyilvános fürdőépületet. Agrippa fürdője sok más építmény mellett megsérült egy nagy tűzvészben i.sz. 80-ban. Agrippa beépítette a fördő környékét is, szép pihenőhelyekkel ellátott fedett oszlopsorokkal. Maga a fürdő számos funkciót betöltött, „étteremmel, olvasóteremmel és fürdőhelyiségekkel, minden olyan teremmel, amely akkoriban ismert volt: meleg, langyos, hideg medencékkal, gőzzal és zuhanyzóval”.
Érdekesség: A Circus Maximusban, az elválaszó sávra középen körszámlálókat szerelt fel,. Hét delfint (minden verseny hét körből állt), amelyek egyesével vízbe merültek, amikor a versenyzők egy kört teljesítettek (a delfin Neptun szimbóluma volt, akit lovakkal és lovaglás művészetével kapcsoltak össze).
Meridai szinház (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_Theatre_(M%C3%A9rida), színpad)
Az ostiai színház rekonstrukciója (https://www.ostia-antica.org/regio2/7/7-2.htm)
Ostiai színház, maszkok (https://www.ostia-antica.org/regio2/7/7-2.htm)
Az Agrippa Odeonja egy nagy színház volt, amely az ókori athéni Agora közepén helyezkedett el. Körülbelül i. e. 15-ben épült, az Agora közepén lévő, korábban nyílt területen, Athén népének szánt ajándéka volt. A közel 1000 néző befogadására alkalmas kétszintes nézőtéret magasított és márványburkolatú színpaddal építették. Az épületet kívülről korinthoszi féloszlopok díszítették. Az északi oldalán kis oszlopcsarnok, egy portikusz volt, ahonnan a színpadra lehetett bejutni. A nézőtér 25 m (82 láb) fesztávú volt, a tető beomlott i. u. 150 körül, és az Odeont kisebb, mindössze 500 férőhelyes előadóteremmé építették át. Az északi oldalára pedig egy bonyolultabb homlokzat került. Hatalmas pilléreit „óriások” (kígyófarok) és „tritonok” (halfarok) díszítették. Az Odeont i.sz. 267-ben elpusztították el (https://en.wikipedia.org/wiki/Odeon_of_Agrippa).
A Neptun-bazilika i.e. 25-ben épült ((https://www.timetravelrome.com/2019/10/14/agrippa-top-5-buildings-in-rome/)) Agrippa és Augustus tengeri győzelmeinek emlékére Sextus Pompeius és Marcus Antonius ellen, a Pantheon és (későbbi) Hadrianus temploma között állt. A Vezúv kitörése utáni évben, i.sz. 80-ban tűz áldozata lett. A Neptun-bazilika a maga idejében gyönyörű épület volt, az argonauták csodálatos festményével díszítve.
Az Aqua Julia vízvezetéket Agrippa építette i. e. 33-ban. Nevét Augustus juliánus származásáról kapta. Agrippa célja Róma vízellátásának korszerűsítése volt, hogy megfeleljen Augustus „márványvárosának” szabványainak. Az Aqua Iulia megosztotta forrását az Aqua Tepulával, és megosztotta útját Róma városán keresztül az Aqua Marciával. Az Aqua Iulia körülbelül 14 mérföldre vezetett forrásától a végállomásig. Az Aqua Iulia legimpozánsabb maradványai a Porta Maggiore téren találhatóak. Az Aqua Marcia (i. e. 144) vize folyt végig az alján; a közepén folyt a víz az Aqua Tepua-ból (i. e. 125); és a víz az Aqua Iuliából folyt végig a tetején. A víz ugyanazon a vezetéken haladt több emeleten, és fel lehetett használni az eredeti Aqua Marcia íveit. I. e. 34 -től irányította Rómában a közműjavításokat és fejlesztéseket. Augustus császárként azzal dicsekedhetett, hogy „talált egy téglából épült várost, de márványból újjá építette, márványba burkolta”, amit részben Agrippa szolgálatainak köszönhetett.
Agrippa egyik vízvezetéke, Pont du Gard. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Pont_du_Gard)
A vízvezeték köveit vaskampók fogják össze; a kövek között vannak 6 tonnásak is. Az építőanyagokat csigás emelőkkel emelték fel. Úgy tartják, hogy az építkezés három évig tartott, és 800-1000 ember dolgozott rajta. A háromszintű "híd" összesen 49 méter magas. A legalsó szinten út vezet át. A legfelső szint tetején van a vízvezeték, amely 1,8 méter magas, 1,2 méter széles, 0,4% lejtésű.
Alsó szint: 6 ív, 142 méter hosszú, 6 méter széles, 22 méter magas
Középső szint: 11 ív, 242 méter hosszú, 4 méter széles, 20 méter magas
Felső szint: 35 ív, 275 méter hosszú, 3 méter széles, 27 méter magas
Középső szint: 11 ív, 242 méter hosszú, 4 méter széles, 20 méter magas
Felső szint: 35 ív, 275 méter hosszú, 3 méter széles, 27 méter magas
A Pantheont (https://hu.wikipedia.org/wiki/Pantheon_(R%C3%B3ma)) i. e. 27-ben emeltette Marcus Vipsanius Agrippa kúpos, íves tetőszerkezettel, a korabeli Róma minden istenének együttes tiszteletére. A Pantheon Augustus korának leghíresebb épülete. 80-ban a templom leégett, és Domitianus császár állította helyre. Traianus uralkodásának idején villám csapott az épületbe, és megint leégett. Az egész épületet újjá kellett építeni, ez valamikor 126 után történt, már Hadrianus irányítása alatt, a ma látható tetővel.
A Pantheon az ókori építészet egyik legjelentősebb alkotása, Róma központjában áll. A hengeres főépület (rotunda) előtt oszlopcsarnok áll tizenhat, gránitból készült korinthoszi oszloppal. Magát a rotundát kazettás beton mennyezet fedi, közepén kilenc méter átmérőjű, kör alakú nyílással. Kb. kétezer évvel építése után a Pantheon ma is a világ legnagyobb vasalás nélkül épített beton kupolája.
A templom sírboltjaiban nyugszik két olasz király is, kiemelkedő személyiségek temetkezési helyéül szolgáló nagyszabású épület lett. Hasonló pantheonok épültek a világ számos városában, pl. a 18. század végén épült párizsi templom, ami a francia forradalom után vált világi temetkezőhellyé Panthéon néven.
A Pantheon az ókori építészet egyik legjelentősebb alkotása, Róma központjában áll. A hengeres főépület (rotunda) előtt oszlopcsarnok áll tizenhat, gránitból készült korinthoszi oszloppal. Magát a rotundát kazettás beton mennyezet fedi, közepén kilenc méter átmérőjű, kör alakú nyílással. Kb. kétezer évvel építése után a Pantheon ma is a világ legnagyobb vasalás nélkül épített beton kupolája.
A templom sírboltjaiban nyugszik két olasz király is, kiemelkedő személyiségek temetkezési helyéül szolgáló nagyszabású épület lett. Hasonló pantheonok épültek a világ számos városában, pl. a 18. század végén épült párizsi templom, ami a francia forradalom után vált világi temetkezőhellyé Panthéon néven.
A Pantheon látképe
A világ legnagyobb kupolája volt több mint 1700 évig. A betonkupola 43,45 m belső teret ölel át, ami pontosan megfelel a padlótól a tetejéig terjedő magasságának. Csúcsát egy 8,95 m széles kör alakú világító nyílás zárja. A szerkezet 1881-ig felülmúlhatatlan maradt, és még mindig a világ legnagyobb vasalatlan tömör betonkupola címet viseli.
A Pantheon szerkezete (https://www.museoomero.it/en/opere/the-pantheon/)
A római Cloaca Maxima Róma főcsatornája volt, és talán a leghíresebb római kori talaj- és szennyvízelvezető. Építését Róma utolsó előtti királya, Servius Tullius kezdte építeni, és a köztársaság korára fejeződött be. Tufából építették, kötőanyag nélkül, formája fordított U alak, és felül boltíves volt.
A Cloaca Maxima a Római Királyság és a korai Római Köztársaság idején épült, a helyi mocsarak lecsapolására. Nyitott csatornaként építették, de az idők során sokkal nagyobbra bővítették. Agrippa felújította és rekonstruálta a csatorna nagy részét. Az i.sz. első században mind a tizenegy római vízvezetéket csatlakoztatták a csatornához. A Római Birodalom bukása után a csatornát is használták. A 19. századra turisztikai látványossággá vált. A csatorna egyes részeit ma is működnek, a római kultúra és a római mérnöki munka szimbóluma.
OSZLOPCSARNOKOK
A nimesi (Gallia) templom épülete azért maradt meg, mert a 4. században keresztény templommá szentelték, elkerülhette sok más ókori (és pogány) templom sorsát, a rombolást. Később a város szenátorainak gyülekezőhelye lett, a francia forradalom idején istálló volt. Agrippa tartotta az első népszámlálást Galliában. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Maison_Carr%C3%A9e)
Az oszlopcsarnokok, a porticusok elég sokáig épültek, a Saepta Juliát (https://roma-szenvedely.eu/latnivalok/campus-martius/saepta-julia/) valószínűleg Julius Caesar kezdte építeni, és Agrippa fejezte be. A Portikus Vipsaniát (https://en.wikipedia.org/wiki/Porticus_Vipsania) Agrippa kezdte építeni, a nővére folytatta, és Augustus fejezte be, ebben az oszlopcsarnokban volt márványba vésve a birodalmi utitérkép, Agrippa földrajzi művében, a Commentarii-ban (https://en.wikipedia.org/wiki/Dimensuratio_provinciarum_and_Divisio_orbis_terrarum) található néhány hivatkozás.
A Saepta Julia egy oszlopcsarnokokkal és ideiglenesen kötéllel és fa korlátokkal elkerített hely volt, ami idővel állandó formát öltött. Formáját tekintve quadroporticus, azaz olyan északra nyitott, négyszögletes tér, amit mind a négy oldalán fedett oszlopcsarnok vett körül. A térhez kapcsolódott két hosszanti oszlopcsarnok, melyek travertin mészkőből épültek, a tér nagysága 310 X 120 méter volt. Funkcióját tekintve egy szavazócsarnok, ahol a polgárok megszabott rendben, korlátokkal határolt téren át vonultak a szavazni. Később más célokra is használták (https://roma-szenvedely.eu/latnivalok/campus-martius/saepta-julia/). A Cicero Atticushoz címzett leveléből kereken egy római mérföld hosszú márványépületnek leírt szavazócsarnok építését talán már Caesar megkezdte i. e. 54-ben, később Lepidus is szerepel az építtetők között, és Agrippa alatt fejezték be, i. e. 26-ban. Agrippa kővel burkoltatta és festményekkel, szoborcsoportokkal (pl. Chiron kentaur és tanítványai, Akhilleusz és Pán, vagy Pán és Olymposz) díszítette, ekkor kapta hivatalosan a Saepta Iulia nevet. Már Augustus is, de később Caligula és Claudius gladiátori játékokat, állathajszákat rendeztek benne, Augustus és Caligula naumachiát (tengeri csata) is.
AGRIPPA TÉRKÉPE
Csak egy lehetséges másolata maradt ránk, a Peutinger-térkép (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tabula_Peutingeriana)..
Érdekesség: a korban a görög világtérképek közel köralakúak voltak:
Későbbi "kerek" görög térképek (Periegetes, 120 körül, https://www.myoldmaps.com/maps-from-antiquity-6200-bc/109-herodotus/109-herodotus.pdf)
Agrippa márványba faragott világtérképét a Birodalom útjainak gondos. 20-30 évig tartó felmérése előzte meg. Csak egy részletes, 6 méter hosszú és fél méter széles (nem méretarányos) úttérkép másolat maradt ránk, a Peutinger-térkép (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tabula_Peutingeriana). De Agrippa 6 méteres térképe kör alakú volt a korabeli leírások szerint. Lehetséges, hogy Augustus császár egy oszlopra vésette. Egy külön oszlopcsarnok készült, az Porticus Vipsania az Agrippa-térkép számára.
Agrippa felügyelete alatt valósult meg Julius Caesar egyik álma, hogy teljes körűen feltérképezzék a birodalmat, a felmérés 20-30 évig tartott és Agrippa fejezte be. Agrippa által szerkesztett térkép a római állami postaszolgálat (cursus publicus) állomáshelyeit is mutatta, amelyet később Augustus márványba vésetett. Az Agrippa nővére, Polla által épített oszlopcsarnokban (https://en.wikipedia.org/wiki/Porticus_Vipsania) helyezték el. A 34 cm magas és 675 cm hosszú térkép mai másolata, a Tabula Peutingeriana tizenegy részből áll, a teljes Római Birodalmon kívül bemutatja a Közel-Keletet, Indiát a Gangeszig, és még Kínára is utal. Nyugaton az Ibériai-félsziget és Britannia nagy részének mai hiányából arra következtetünk, hogy a fennmaradt másolatból hiányzik egy elveszett tizenkettedik rész.
A Campus Agrippae (Saepta Julia, Agrippa fürdői, a Neptun-bazilika és a Pantheon egy maketten, https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Zone_du_Panth%C3%A9on_et_des_Saepta_Iulia,_plan_de_Rome_de_Paul_Bigot,_universit%C3%A9_de_Caen_MRSH.JPG )
Agrippa még i. e. 12-ben bekövetkezett halála előtt elkezdte a térkép készítését, majd nővére, Vipsania Polla folytatta. A térkép nem készült el teljesen i. e. 7-re, amikor Augustus megnyitotta a Campus Agrippae-t a nyilvánosság előtt. Augustus a porticusról egy leírást is mellékelt, amely elmagyarázta az elkészítésének folyamatát. Bár a Porticus Vipsania nem maradt fenn, az idősebb Plinius természetrajzában szerepel róla leírás, és ma a kutatók egy része úgy gondolja, hogy a Peutinger-térkép egy módosított, aktualizált másolata, mert Arabia ábrázolásánál számos, a 4. században már anakronisztikus földrajzi név szerepel. A márványba vésett térkép azért is igaz lehet, mert a görögök és a rómaiak sokszor festették a szobrokat, és egy térkép esetén a színezések szükségesek, információt hordoznak.
A Tabula Peutingeriana 6 000, a Ptolemaiosz térkép és leírása 8 000 földrajzi nevet tartalmaz, https://hu.wikipedia.org/wiki/Ptolemaiosz_vil%C3%A1gt%C3%A9rk%C3%A9pe, 150 körül), a Pomponius Mela De chorographia című munkája 1 700 tárgyszóval rendelkezik (i. u. 45, https://en.wikipedia.org/wiki/Pomponius_Mela). A távolságot római mérföldekben (1 mf = 1481 m) vagy galliai leugában mérték (kb. 1,5 római mf = 2200 m). Agrippa i. e. 29-ben megállapította a római láb méretét, szabványát, és így egy császári római mérföld 5000 római láb lett.
I. u. 400 körül készült egy másolata a Peutinger-féle úttérképnek, amelyen a római úthálózat van feltüntetve. A másolat tekercs alakú. A térképen (https://en.wikipedia.org/wiki/Tabula_Peutingeriana) a Római Birodalom mellett, -amely akkoriban Britanniától a Közel-Keletig és Afrikáig terjedt-, India, Srí Lanka és Kína is szerepel. A városokat több száz szimbólummal jelölték. A rómaiak által használt földrajzi eszközöket és elveket a következő 700 évben kevés módosítással és szigorúan követték. Az eredeti térképet Augustus császár idején valószínűleg kőbe vésték, és sok másolata készült.
Tabula Peutinger: a Római Birodalom úttérképe. A térképet mérete miatt csak részleteiben lehet bemutatni. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tabula_Peutingeriana, By Konrad Miller - Ulrich Harsch Bibliotheca Augustana, Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2383399)
További és korábbi térképekre is van utalás az irodalomban, melyek közül az egyik i.e. 174-ben készült Sardinia szigetéről, egy másik Varro leírásában (https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:Las_cuatro_regiones_de_Roma.gif) szerepel.
Agrippa író is volt, különösen a földrajz témakörében. Írásai között egy mára elveszett önéletrajzára is hivatkoznak. Agrippa az oszlopcsarnokban közzétett térképhez mintegy „mellékletként” szöveges magyarázatokat csatolt, amelyeket az utókor Commentarii Agrippae néven ismer. Az idősebb Plinius enciklopédiájának III–VI. könyvében több mint harmincszor idézi különféle távolság-adatokkal kapcsolatban.
A Via Agrippa kifejezést az Agrippa által épített galliai úthálózat bármely részére használták, ezek egy része még mindig létezik ösvényként, esetleg autópályaként. A modern francia Route Nationale 7 a via Agrippa nyomvonalát követi (https://en.wikipedia.org/wiki/Via_Agrippa).
Agrippa építette Lugdunum úthálózatát (https://en.wikipedia.org/wiki/Via_Agrippa)
.