HAJÓK TÖRTÉNETE: AZ AKÁCIAFA ÓKORI EGYIPTOMI HASZNÁLATA
 
 
(2022 június)
 
 
 
 
 
ABSZRACT
A ragasztó használata Egyiptomban: az egyiptomi akáciafa mézgájának használata régebbi mint a kerámiák vagy a fémek, üveg készítése. Az akáciafa fáját tengeri hajók építésére használták. A kutatás módja az interneten történő keresés volt, célja az ismeretterjesztés, eredménye egy javaslat, amelynek célja az egyiptomi mézga laboratóriumi kimutatása ókori leleteken. / HISTORY OF SHIPS: THE ANCIENT EGYPTIAN USE OF THE ACACIA TREE: The use of glue in Egypt, the use of gum from the Egyptian acacia tree, is older than the use of ceramics, metals and glass. The method of research was to search the internet, with the aim of disseminating knowledge, resulting in a proposal for the laboratory detection of Egyptian gum on ancient finds. 
 
BEVEZETÉS
A ragasztó (https://wikihuhu.top/wiki/Adhesive) olyan anyag, amely szilárd testek közötti tartós kötések kialakítására alkalmas. Gyakran folyékony állapotban (például kolloid oldat) viszik fel a ragasztandó felületekre, ami illesztés után megkeményedik. Alapvető fontosságú, hogy a ragasztóanyag folyékony állapotában nedvesítse a ragasztandó felületet, tapadjon rá. A ragasztás a ragasztó és a ragasztandó tárgy közötti adhézión és a ragasztó molekulái közötti kohéziós erőn alapul. A ragasztó megkötése, kiszáradása során alakul ki a tárgyak közötti szilárd kötés.
A természetes eredetű ragasztók általánosan jól kategorizálhatóak: a természetben megtalálhatóak a bitumen, aszfalt, ezek besűrűsödött szénhidrogének, néha járulékos kőzet tartalommal. Növényi eredetűek: a mézgák, gyanták (balzsamok), a pisztáciafa mastixa, újkoriak a a cellulóz-észterek, cellulóz-éterek, a keményítőből készült csiriz, a kaucsukragasztó.. A fa száraz desztillációjával, (pl. É-n a nyírfakéreg levegőtől elzárt megsütésével) kaphatóak a kátrány, a szurok. Állati eredetűek a főzött enyvek, csontból, bőrből, patákból, melyek kollagén anyagokat tartalmaznak és a méhviasz.
Ragasztók előnyei (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ragaszt%C3%B3)
Sokoldalúan használhatóak, egy ragasztó szinte minden technikailag alkalmazott anyagot köt mindenhez.
Nem károsítja a kötés környezetében lévő anyagot (pl. nincs átmeneti zóna, mint amilyen a hegesztéseknél van).
Bármilyen vastagságú, vastagságkülönbségű elemek összekötésére alkalmas.
A ragasztóréteg tömít, véd a korróziótól.
Rezgéscsillapító hatású.
Összeillesztés után nem szükséges a kötési felülethez hozzáférni.
Nem kell az anyagokat átfúrni, mint szegecselésnél, csavarozásnál.
Kombinálható más kötésekkel.
Nagy kötési felület valósítható meg.
Hátrányai (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ragaszt%C3%B3)
Időigényes, a ragasztó megkötése akár 24 óráig is eltarthat.
A felület előkészítése munkát igényel.
Prések, fűtőelemek lehetnek szükségesek.
Öregedésre hajlamos lehet, érzékeny a környezeti hatásokra, magas hőmérsékletre.
Fémek esetén a hegesztésnél kisebb szilárdságú.
A ragasztással készült termék gyártásakor, használatakor, megsemmisítésekor az egészségre, a környezetre káros anyagok szabadulhatnak fel.
 
 
RAGASZTÓANYAGOK TÖRTÉNETE
A legrégebbi és az egyik legelterjedtebb kötési mód a ragasztás, anyaga valamilyen kötőanyag, a ragasztó.  Az ősember már talán 200 ezer évvel ezelőtt használta a nyírfakátrányt kőszerszámai alkotórészeinek összetapasztására. Több összetevőből álló ragasztóanyagot 70 ezer éve alkalmaztak először Dél-Afrikában kőbalta ragasztására. É-n 10 ezer éve már nyírfakéregből sütött kátrányt használtak nyílhegyek ragasztására, majd törött agyagedények javításánál. A babiloni templomi szobrok elefántcsontból készült szemgolyóit  bitumenes kötőanyaggal rögzítették. Ötzi, az olasz–osztrák Alpokban megtalált, mintegy 5300 évvel ezelőtt élt vadászó hegyiember nyilainak kovakőhegyét nyírfakátrány keverékével tapasztották a nyílvesszőhöz, s ezzel erősítették a mellette talált rézbalta fejét a nyélhez. A görög ácsmesterek receptje szerint: tojásfehérje, vér, csontok, tej, sajt, zöldségek és magvak megfőzött keveréke. A rómaiak többek közt kátrányt és méhviaszt használtak ragasztóanyagként, építkezéseiknél pedig vulkáni hamuból, habkőből, horzsakőből kevert tengervízálló habarccsal dolgoztak.
 
Acacia senegal Köhlers Medizinal Pflanzen 004
 
Acacia Senegal, egyiptomi akácia fa (nem akácfa,  https://hu.wikipedia.org/wiki/)
 
Gum arabic tree in flower
 
 
 Akáciafa virág (4)
 
EGYIPTOMI ARABMÉZGA
Arabmézga (gumiarábikum https://hu.wikipedia.org/wiki/Gumiar%C3%A1bikum) egyes akáciafajok gumiszerű váladéka, mézgája. ("A gumiarábikum kémiailag a pektinekkel rokon anyag, száraztömegének 95%-a poliszacharid, a fennmaradó rész oligoszacharidok és glikoproteinek bonyolult összetételű elegye. Fő alkotóelemei a D-galaktóz (35–45%), L-arabinóz (25–45%), D-glükuronsav (6–15%) és L-ramnóz (4–13%). Molekulatömege 200–300 kDa, belső viszkozitása 12 ml/g.) A képlékeny váladék levegőn megszilárdul, színtelen vagy halványsárga színű, fénytelen, repedezett felületű lesz. Meleg vízben lassan oldható, s átlátszó, viszkózus, ragadós állagú lesz."
Története: a gumiarábikumot az i. e. 2. évezred első felében már ismerték az egyiptomiak, akik festékek és papiruszok alap-, kötőanyagául használták, illetve a mumifikálásban, a múmiapólya összeerősítésében kapott szerepet kb. i.e. 1500 után. Afrika őslakói hagyományosan kunyhóik tetejét tették, teszik víztaszítóvá gumiarábikum-bevonattal, gyógyszerként is alkalmazzák és főznek is vele.
 
Acaciasenegal1T
Acacia Senegal liget (4)
 
Trunk of Acacia senegal showing the exudate Source R Peltier in Harmand et al Q320
 
gum arabic Better Globe Forestry
 
Acacaia nézga
 
 
Akáciafa mézgája fákon és begyűjtve (4)
 
Gum from acacia
Akáciafa mézgája (4)
 
 
 
AZ AKÁCIAFÁBÓL RÖVIDPALÁNKOS HAJÓKAT ÉPÍTETTEK KB. I.E. 2650-TŐL, DZSÓSZER FÁRAÓ IDEJÉTŐL
 
Egyiptom fő ókori építőanyaga a nád, majd a vályogtégla, kő volt. Épületeik többsége nádtetős és földszintes épület volt, a paloták is, a lépcsőt a görögök ismertetik meg az egyiptomiakkal. A nádtetők víz elleni szigetelése ma nem igazán fontos kérdés, mert kevés az eső Egyiptomban. A havi csapadékmennyiség télen (2021) kb. 5 mm/hó. Kérdéses, hogy ha nádtetők szigetelésére használták, akkor hajók építésénél, tömítésére is valószanűleg használták. Köteleket, faanyagot találtak: a Nagy piramis építője, Kheopsz (Hufu) fáraó építette Egyiptom első tengeri kikötőjét, Wadi al-Jarfot i.e. 2570 körül. Mólót, nagy raktárépületet, kőbe vájt raktárokat találtak, 2011-ben kezdték el szisztematikusan feltárni. Hufu uralkodása után elhagyták a kikötőt, ezért jó állapotban megmaradt. Cédrusfa hajó alkatrészeket, gerendákat, akáciafa evezőket, sok kőhorgonyt és kötelet, égetett agyagedény készítésére és kemencéket ástak ki. A legnevezetesebb és az első papírusz leletegy papirusz munkanapló, egy munkavezető napi tevékenységének a dokumentálása, aki a Nagy piramis kikötőjébe szállította a kb. 2.5 tonnás fedőköveket a Níluson keresztül a Tura-i mészkőbányából. A napló tartalma nem a piramis építésére vonatkozik, hanem a köveknek a Nagy piramis kikötőjébe történő szállítására. Már Dzsószer fáraó lépcsős piramisát is turai fehér mészkővel burkolták, a rövid akáciafapalánkos szállítóhajókat az Imhotep nevű vezírje építette i.e. 2650 körül, két könyök, kb. 105 cm hosszú palánkokból, ő volt a felelős a bybloszi cédrusfák szállításáért is. A piramist nem rabszolgák építették, feltehetően kitüntetésnek számított az egyiptomiaknak a piramisok építkezésén dolgozni, mert a kenyér és az édes gabonamaláta lé (aminek az erjeszett változata a sör) járt, és marhahúst is kaptak fizetségül, amit az átlagos földművelők nem kaptak.
 
P.Tallet
Pierre Tallet francia egyiptológus és az első papírusz (https://amers.hypotheses.org/files/2015/02/EA_40_Tallet_Marouard_-_copie-libre.pdf
 
 
 
Wadi el Jarf papyrus Top 10
Az első papiruszt ilyen állapotban találták ((https://amers.hypotheses.org/files/2015/02/EA_40_Tallet_Marouard_-_copie-libre.pdf)
 

wadi al jarf 3344b5f1 1bb8 4b9f 8abc 4812197dade resize 750

A kb 300 méteres, L alakú hullámtörő mólót lassan elnyeli a tenger (Wadi-al-Jarf-breakwater- P-Tallet-2016)
 

Mersa Gawasis

Wadi el-Jarf (Wikipedia)

Dzsószer idején rövidpalánkos akáciafa hajókat építettek kb. egy évszázada, 105 centiméteres palánkokba vájt hornyokba fűzött vékony kötelekkel erősítették össze a palánkokat. Sok kereszttartót építettek be, de kisebbeket mint a hajó teljes keresztmetszete. Hossztartók helyett egy igen vastag, a fedélzet felett végig futó kötelet alkalmaztak. Az irodalomban "varrott"-nak hajóknak nevezik az ilyen módon épített hajókat. A palánkok közötti szigetelésre papirusz sás törmeléket, valószínűleg papirusz zsinórokat alkalmaztak, és talán akáciamézgával átitatva. A hajókat 2x3 kormányevezővel, két összetámasztott cédrusfa (bipod) árboccal építették és négyszögletes papirusz sás (alfafű, gyékény) vitorlával. A nílusi kőszállító (Memphisz és Tura között) hajókat feltehetően árbocok nélkül is használták, evezős dereglyeként, mert kevés volt az árbocnak alkalmas cédrusfa .

Egyiptom Vörös-tengeri partjain három régi óegyiptomi kikötőről tudunk. A legnevezetesebbet és a legrégebbit Pierre Tallet francia egyiptológus és munkatársa, Gregory Marouard tárta fel Wadi el-Jarfban, Wadi Al-Jarf az első épített kikötő a történelemben. (https://amers.hypotheses.org/files/2015/02/EA_40_Tallet_Marouard_-_copie-libre.pdf) Gazdag leletanyagot találtak, kikötői mólót, épületeket, hajóalkatrészeket, kötelet, papiruszokat és sokat. A Wadi el-Jarf kikötő Hufu idejében épült, kovakő eszközökkel, kőszerszámokkal építették, mint a piramisokat.  Hufu i.e. 2589 - i.e. 2566 között uralkodott, a Nagy piramis is az ő uralkodása alatt épült, kimerítette Egyiptom erőforrásait. Hufu idején terjedt el a réz használata, iedjén két évszázadig működött a buheni rézolvasztó. A legkorábbi rézlelet sokkal korábbi (2., 38. o.). A későbbi,  Ayn Sukhna-i kikötőt Hufu fáraó másik fia nyitotta meg, közelebb volt a a Nílus-delta D-i részén fekvő Memphiszhez, ahonnan szétszedve szállították a hajókat a kikötőkbe, ahol összerakták és tárolták is az alkatrészeket két expedíció között. A tengeren az új kikötő távolabb volt a a kör alakú Maghara kikötő-erődtől. Szétszedték a hajókat a kikötőkben is, a faanyag drága "kincs" volt az ókori Egyiptomban. A szétszedhető hajókat szegelés nélkül, erős csapokkal építették, "varrott" hajók voltak, mint Hufu cédrusfa temetési bárkája, vékony kötelekkel erősítették össze az átfedés nélküli palánkokat.  A kikötő legnevezetesebb lelete az első papirusztekercs: a Nagy piramis építésére vonatkozó munkanaplót Tallet Wadi al-Jarfban találta. (https://en.wikipedia.org/wiki/Diary_of_Merer)  A Sinai-félszigeten (1), Wadi el-Jarfal szemben (a Maghara-i türkíz és malachit bányákhoz vezető vízmosás Ny-i végén) találtak egy egyiptomi kör alakú kis parti erődöt, 4 méter magas és kb. 7 méter széles falakkal körül véve, az erőd Hufu fáraó idején épült, ezt az itt talált leletanyag és a szakszerű feltárás egyértelműen bizonyítja. Ez az egyetlen kör alakú erőd az ókori Egyiptom történetében. Hufu ideje után is csak négyszögletes, bár nem fetétlenül szabályos alakú erődöket építettek: nyitott kérdés az is, hogy miért kör alakú?

RB2

Az erőd eredeti alakjában (http://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/PLACES/RedSea/RasBudran-Mumford2012.pdf)

A Ras Budran nevű erődöt El-Maghara-nál találták. Az erőd átmérője 44 méter, a fal magassága 3.5 m, a tetején a kőkorlát egy méter magas, a fal szélessége hét méter, tehát jártak a tetején, rámpa vezet fel a tetejére. A sok éves ásatást Gregory Mumford (http://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/PLACES/RedSea/RasBudran-Mumford2012.pdf) vezette és rekonstruálta, hogyan nézhetett ki az eredeti állapotban. A K-i és a Ny-i bejáratokat is befalazva találták, szezonálisan látogatták.


JARF alaprajz

Bal oldalon a kőbe vésett kikötői tárolók, középen egy nagy raktár épület, a kép jobb oldalán a hullámtörő móló (4)

Az árbocokat és a kormányevezőket (a nagy hajókon hat darab 3-5 méteres kormányevező volt) a méreteik miatt cédrusfából készítették a hajóácsok. A rövidpalánkos (kb. 105 cm hosszú) akáciafa-palánkos hajók közül egy sem maradt ránk. A cédrusfa és az akáciafa fa is mézga tartalmú, tengerálló fa, de nem egyformán tartósak, mert a cédrusfában van olaj is. (Egy fa fajta tartóssága határozza meg, hogy mennyi ideig képes ellenállni a környezet romboló hatásainak, az években kifejezett használati időtartammal jellemezhető. A tartósságot egyrészt a fa belső tulajdonságai, másrészt a környezet, a felhasználás helyén uralkodó viszonyok -oxigén, nedvesség- határozzák meg. A fa természetes tartósságára sűrűségéből, a sejtjeinek tápanyagtartalmából, mézga-, gyanta- és csersavtartalmából következtethetünk. Egy fajon belül legtöbbször a nagyobb sűrűségű anyag a tartósabb.) Az ókori leletek majdnem kizárólag tamariszkuszfa, cédrusfa leletek, tehát ha használtak akácia fát, akkor csak a legnagyobb keresztmetszetű akáciafa alkatrészek maradtak volna ránk, álltak ellen a lebontó baktériumoknak, gombáknak. A leleteket az időt állóság szerint elemezve lehetséges, hogy több akáciafát használtak a szállító hajók építéséhez, mint azt ma a kutatók vélik. (Haszehemui fáraó, i.e. 2670 körül, Abydos-i sírja mellett 12 tamariszkusz temetési hajót találtak eltemetve bárkagödrökbe, kb. az uralkodása alatt és után fogyhatott ki a D-n a hajók építésére alkalmas tamariszkusz fa, mert Dzsószer idejétől, i.e. 2650 körültől bybloszi cédrusfából építették a temetési hajókat és akáciafából a kőszállító hajókat.)

ie 2600

Tengeri rövidpalánkos vitorlás képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), hosszanti merevítő kötéllel (3. 27.o.) 

Punt Pharaoh Sahure

Szahuré fáraó hajója, lehajtható cédrusfa árboccal (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)

 

törm

Fa és kötél maradványok. Valószínűtlen, hogy találnának akáciafamézga nyomokat (a British Múzeum képe, http://pasuco.blogspot.com/2013/05/il-porto-piu-antico-del-mondo-per-ora.html)

A parttól öt kilométerre lévő mészkő kitüremkedésbe 25-30 barlangot vájtak, ezeket galériáknak nevezi az irodalom (https://www.youtube.com/watch?reload=9&v=FB9xT2aWXSY). Ezeket raktárként használták, hasonlóan az Ayn Sukhna-i és Mersa Gawasis-i galériákhoz; nagy méretű lepecsételt zárókövekkel zárták le. Változó méretűek, 16 – 34 méter hosszan nyúlnak a kőbe, átlagos szélességük 3, magasságuk pedig 2,5 méter.  A galériákban talált tárgyak: kötelek, textilfoszlányok, fadobozok, cserép és fatárgyak törmeléke. A maradványokon talán érdemes lenne az egyiptomi mézga nyomait keresni. (Egy-két száz éve a sós tengeri levegő ellen olajozták a kenderköteleket.) A leletek között akáciafa evezőt, libanoni cédrusfa gerenda részeket, illetve egy 2,7 méter hosszú palánkot találtak, melyek egyértelműen utalnak a hajóépítésre. Abydoszban találtak tamariszkusz fából készített hajókat is (i.e. 2700 körül, https://en.wikipedia.org/wiki/Khasekhemwy) a homokba temetve, hasonlóan Hufu korában használt cédrusfa temetési bárkákhoz (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_royal_ships). 

Royal Ship Pharaoh CheopsB5 copy

 Kheops (Hufu) fáraó Napbárkája, i.e. 2570 körül (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)

JAVASLAT

Feltehetően további múzeumok tulajdonában is vannak egyiptomi fa- és kötélmaradványok, melyeket érdemes lehet megvizsgálni akáciafamézga nyomok után kutatva: nemcsak a Kairói Egyiptom Múzeum és British Múzeum tulajdonában vannak. / Presumably other museums also own Egyptian wood and rope remains, which may be worth investigating for traces of gum of acacia wood, not just the Egyptian Museum in Cairo and the British Museum.

 

 

 

IRODALOMJEGYZÉK

(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8

(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973. ISBN 
      ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni: a neten történő kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött agyagnak mennyiségileg kis része egy dolgozat, és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.