Kikötők a Vörös-tengernél Egyiptomban, fontos Punt-i expedíciós hajóépítő kikötő volt Coptosban (https://en.wikipedia.org/wiki/Qift)
Az első épített kikötő i.e. 2550 körül, Wadi el-Jarf tengerparti része, sok kőhorgonyt, mólót találtak a tengerben és egy nagy raktárépületben (https://honorfrostfoundation.org/category/egypt-projects/)
Valami létezésének a hiányát nehezebb belátni, mint a létezését. Mi lehetett a Nílus-deltai kikötők szerepe az egyiptomiaknál? A halászat nagyobb részben a Níluson történt, és a vizsgálatok szerint nem is a kereskedelem. A tengeri kereskedelem közvetett bizonyítékai lennének a kikötői raktárok, az ókorban raktárkikötők, kárum néven is említik a raktárkikötőket. Az első raktárkikötőnek tekinthető egyiptomi kikötő a hükszósz alapítású Avarisz (https://www.youtube.com/watch?v=P_0otRBqonk) volt, itt a raktárak már tengeri kereskedelemre, legalább is szállításra utalnak. A lényegesebb korábbi Buto a Ny-Deltában, de Buto a templomairól nevezetes és a sumer telepéről. A deltai kikötők szerepét tekintjük át röviden, a kutatás módszere az internetes keresés volt a Wikipedia oldalairól kiindulva, eredménye a hettitákkal folytatott gabonakereskedelem, és a kereskedelemhez szükséges Per-Ramszeszben (korábban Avarisz) gabona raktárok szerepének felismerése II. Ramszesz idején, II. Ramszesz uralkodására ezért részletesen kitérünk.
Tengeri vitorlás képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), hosszanti merevítő kötéllel, gerinc nélkül épített fahajó (3. 27.o.)
Szahuré fáraó hajója, lehajtható cédrusfa árboccal (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)
Sahuré hajó modelljei (4)
Punt valószínű helye az Eritreában, Etiópiában volt, a tengeri út hossza kb. 1500 km (4)
Az Ókorban még két ága volt a Nílusnak, az egyik a Faiyum depresszióba, egy mélyföldre ömlött (4)
Avarisz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Avarisz) a hükszoszok előtt, i.e. 1730 előtt sakktábla szerűen elrendezett település volt. A házak körülbelül 27 m² alapterületűek voltak, aminek alapján arra lehet következtetni, hogy a társadalom alacsonyabb rétegei laktak itt. A hükszoszok átlagos testmagassága kb. 10 centiméterrel nagyobb volt, mint az egyiptomiak átlagos magasága (levelezés M. Bietakkal, https://en.wikipedia.org/wiki/Manfred_Bietak&ved=2ahUKEwjzjf7rm__3AhUZP-wKHe0rAucQFnoECAYQAQ). A Középbirodalom késői korszakában a korábbi településnek a közelében helyezkedett el egy másik lakott hely, ahol egy templomot is emeltek. A XIII. dinasztia alatt a tengerről és Szíriából hajókon is érkező amorita bevándorlók telepedtek le a városban i.e. 1730 körül, ők a hükszoszok, melynek következtében a város fővárossá fejlődött, több raktárkikötője lett.
Egykor fejlett kereskedelmi központ volt, amelynek forgalmas kikötői egy kereskedelmi szezonban több mint 300 hajót fogadtak. A templomban még minószi falfestmények is találhatók, amelyek hasonlítanak a Krétán, a knósszoszi palotában találhatóakhoz. M. Bietak ásatásai* egy nagy, palotaszerű épületet tártak fel temetővel, továbbá számos lakókörzetet és egy temetőt. A városban volt egy nagy Széth-templom is. A város főistenének az egyiptomiaktól átvett Széthet tették meg. Területén ebből a korból egy palotakörzetet tártak fel. A palota egy emelvényre épült, s ennek az alapjai maradtak fenn. Az Újbirodalom idején, i. e. 1550 körül a XVII. dinasztia thébai királyai foglalták el Avariszt, ami a hükszosz uralom végét jelentette. A város jelentős centrum maradt. A XVIII. dinasztia kezdeti időszakában új palotákat emeltek a városban, melyeket a minószi falfestményekkel ekkor díszítettek. Az Egyiptomi Újbirodalom idején, a II. Ramszesz által alapított új főváros, Per-Ramszesz déli része települt a romjaira. A Széth-templomot továbbépítették. Később a város valószínűleg megsemmisült, mert a Nílus eliszaposodott.
Avarisz kikötőinek helyszínrajza, i.e. 1700 körül még létezett az avariszi Nílus-ág, (M. Bietak: Avarisz, https://www.goodreads.com/book/show/43064179-avaris )
Kairói Régészeti Múzeum, Snofru fáraó sírjából falikép, i.e. 2600 előtt, rövid palánkos (104 cm hosszú) csapolt fahajó, ez az első fahajó ábrázolás, és több mint 60 hajót épített Snofru (4)
Fantáziakép Per-Ramszeszről (Forrás: https://baloghpet.files.wordpress.com/2015/07/perramszes_dig_reconstr.jpg?w=150&h=113)
II. Ramszesz a Per-Ramszesz környékén született és nevelkedett, és a családi kapcsolatok szerepet játszhattak abban, hogy fővárosát ilyen messze északra helyezte át; Pi-Ramesses néven a Nílus peluszi ágának partján épült. Több mint 300 000 lakosával az ókori Egyiptom egyik legnagyobb városa volt. Pi-Ramess több mint egy évszázadon át virágzott Ramszesz halála után, és pompájáról verseket írtak. Becslések szerint a város mintegy 18 km2 -en terült el, vagyis körülbelül 6 km hosszú és 3 km széles volt. A talajradarral kimutatott alaprajz szerint a város egy nagy központi templomból, nyugaton a folyót szegélyező, szögletes utcahálózatba rendezett, nagy kiterjedésű, a folyótól nyugatra fekvő lakóházakból, keleten pedig vályogházak és műhelyek rendezetlen gyűjteményéből állt. Rámszesz palotája a feltételezések szerint a mai Qantir falu alatt fekszik. A Manfred Bietak vezette osztrák régészcsoport, amely felfedezte a lelőhelyet, számos csatorna és tó nyomaira bukkant, és a várost Egyiptom Velencéjeként jellemezte. A feltárt istállókban meglepő felfedezésként kis ciszternákat is találtak, amelyekhez a becslések szerint 460 lovat kötöttek ki. A Ramszesz korabeli lovakkal azonos méretű öszvérek segítségével megállapították, hogy egy kétszeresen kikötött ló természetesen WC-ként használta a ciszternát, így az istálló padlója tiszta és száraz maradt.
A Nílus peluszi ága i. e. 1060 körül kezdett eliszaposodni, így a Per-Ramszesz víz nélkül maradt, amikor a folyó végül új folyást alakított ki nyugatra, amelyet ma Taniti ágnak neveznek. Az egyiptomi XXI. dinasztia a várost az új ágra helyezte át, és partján, a Per-Rameszesztől 100 km-re északnyugatra fekvő Tanisz lett Alsó-Egyiptom új fővárosa. A Huszonegyedik dinasztia fáraói az összes régi ramesszida templomot, obeliszket, sztélét, szobrot és szfinxet Pi-Ramesszéből az új helyre szállították. Az obeliszkeket és szobrokat - a legnagyobbak több mint 200 tonnát nyomtak - egy darabban szállították el az ókorban, míg a nagyobb épületeket részekre bontották és Taniszban újra építették.
Tanisz- t (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tanisz) a XX. dinasztia uralkodásának végén alapították, a XXI. dinasztia idején pedig Egyiptom északi fővárosa lett. A XXII. dinasztia idején Tanisz Egyiptom politikai központjává vált, bár voltak ellenséges, Felső-Egyiptom más városaiban székelő rivális dinasztiák is. Fontos kereskedelmi és stratégiai város volt egészen a Manzala** tó áradásáig időszámításunk előtt a 6. században. Ez teljesen elpusztította a várost. A kikötőjéről nincs említés.
Főistenei Ámon, Mut és Honszu voltak – ugyanaz az istenháromság, akiket Thébában tiszteltek. Számos templom, közöttük a legfontosabb az Ámonnak szentelték. Az építőanyagként felhasznált kövek többségét Per-Ramszeszből (ma: Qantir) hozták.
Taniszi romok II.Ramszesz felvő szobrával (4)
A taniszi Amon templom rekonstrukciós rajza (4)
*
**
A Manzala-tó hosszú, de meglehetősen sekély tó. Damiettától DK-re. A Szuezi-csatorna építése során változtattak a mélységen, hogy a csatorna 29 mérföld hosszan haladhasson a tóban. A meder puha agyagból, a Szuezi-csatorna megépítése előtt a Manzala-tavat egy 200-300 méter széles homoksáv választotta el a Földközi-tengertől. Port Saidot a Manzala-tó mellett hozták létre a XIX. században a csatornaépítés és a kapcsolódó utazások támogatására. Szuezi-csatorna: a Manzala-tó a legészakibb a Szuezi-csatorna által keresztezett három természetes tó közül, a másik kettő a Timsah-tó és a Nagy Keserű-tó. A csatorna építése északról dél felé haladt, először a Manzala-tavat érintette. A tó sekélysége miatt a hajók számára partfalas csatornát kellett ásni, hogy a hajók áthaladhassanak.
II.Ramszesz apjának hadjáratai: II. Ramszesznek és apjának a szíriai hadjárataikhoz hajókkal kellett volna a hadsereg szállítását és utánpótlását biztosítaniuk, ahogy azt korábban már III. Thotmesz is tette. Az irodalomban ennek nincs nyoma. Ramszesz tízévesen megkapta A király legidősebb fia címet és a gyalogság és a harci szekerek parancsnokává is kinevezték; már két évvel később elkísérte apját egy hadjáratra a Nílus-deltába. A következő évben az egyiptomi sereg Szíria felé vonult, visszaverni a hettitákat és újra egyiptomi irányítás alá vonni Kádes és Orontész városokat. Apja, I.Széthi, hogy elkerüljön minden, a trónutódlással kapcsolatos vitát, és biztosítsa fia számára a zökkenőmentes trónra lépést, még életében kinevezte társuralkodónak a körülbelül tizenöt éves Ramszeszt, ami akkor szokásban volt. I. Széthi uralkodása nagyrészt annak a jegyében telt, hogy helyreállítsa a régi rendet az Amarna-reform okozta hatalmas változások után. Igyekezett megerősíteni az egyiptomi befolyást Kánaánban és Szíriában az erősödő hettitákkal szemben .Uralkodói székhelyük feltehetőleg Memphiszben volt. I.Széthi már uralkodása első évében hadjáratot folytatott Dél-Palesztinában, hogy megerősítse az egyiptomi fennhatóságot. Az is motiválhatta, hogy visszaszerezze Egyiptom régi dicsőségét azzal, hogy visszafoglalja a korábban a fennhatóságuk alatt állt területeket. Karnaki feliratain beszámol arról, hogyan foglalt vissza városokat Palesztinában és Szíriában. Ezek után északabbra indult, és elfoglalta Kádest, mire Amurrú is átállt az egyiptomiak oldalára. Ezeket a területeket Egyiptom még Ehnaton uralkodása alatt veszítette el, és a későbbi fáraóknak nem sikerült visszaszerezniük. Széthinek ez a sikeres hadjárata már hadüzenetnek számított a Hettita Birodalom ellen, aminek Kádes és Amurru az érdekszférájába tartozott. A hettiták elleni háborúban Széthi újra elveszítette a két várost; ezt egy feszült időszak követte. Az ellenségeskedést formálisan lezáró béke értelmében Egyiptom megtarthatta Kánaánt, de lemondott Kádesről és Amurruról.
II. RAMSZESZ HADJÁRATAI (https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Ramszesz)
Ramszesz még társuralkodó volt apja mellett, mikor feladatul kapta a Földközi-tengeren fosztogató kalózok megfékezését; katonáival elfogatta őket, majd besorozta a kalózokat saját seregébe. Szintén uralkodása elején kezdte meg egy erődítményrendszer kiépítését az északnyugati határon, különösen a líbiai betörések elleni védekezésül. Az erődök, melyekből eddig ötnek a nyomát találták meg, egymástól egynapi járóföldre épültek. A a legjobb állapotban fennmaradt erődítmény 10 000 m² alapterületű, és 5 m vastag falak határolják; egyetlen kapun át lehet bejutni az erődbe, két torony közt; odabenn még templomok is álltak, köztük az istenként tisztelt Ramszeszé. A feltárt raktárak alapján úgy tűnik, az erőd kereskedelmet is folytatott. Széthi négyévnyi közös uralkodás után hunyt el, és a fiatal Ramszesz lett Egyiptom egyedüli uralkodója.
Egyiptom az anatóliai Ura-i kötőbe szállított gabonát ugariti hajókkal. Kilíkia Kizzuwatna néven szerepel, Ugaritnál volt a Hazzi hegy, a Baál vallás szent hegye, itt alakult ki. D-re az amorita Amurrú állam. A térképen Homérosz-i Trója a Dardanelláknál ÉNy-n Wilusa néven szerepel. (4)
A Hettita Birodalomban egy második főváros, Tarhuntassa, amivel egy második királyság jött létre i.e. 1230 körül D-n a Taurusz hegység vasbányáinál, erős hurrita befolyással. Az ekkor még gazdag a Hettita Birodalom, gabonatermelésének öntözését majdnem harminc darab gát biztosítja. IV. Tudhalijas (1240-1220) király kilenc gátat épített, kőből és agyagból, egy ma is működik. Adanát és mellette Tarsus, Ura (fontos raktárkikötő) városokat, a körülötte lévő feltöltődött bő vizű alföldet sorozatosan támadták az akhájok, A Tengeri népek. Adana és Tarsus helye a történelem során a folyó medre szerint változott, Ura helyén ma mocsár, madár rezervátum, de a korban erős mezőgazdasága volt (6, 83.o.). A hettitáknak hadserege, három személyes nehéz harci szekerei (a mükénéi harci szekerek két személyesek és fele súlyúak voltak, ezek hükszosz eredetűek), vas fegyverekkel felszerelt katonái voltak. De tengeri flottájuk nem volt a hettitáknak: szárazföldön is támadtak őket az akhájok -ők a denyenek, danunák - és elhajóztak a tengeren. Sok hajóra volt szükségük az akhájoknak, bár nagy a terület és sokan voltak, túlnépesedtek. A hettitáknak a ciprusi invázióhoz hajókra volt szükségük és béreltek is Ugarittól, amelynek nagy,100-150- sólyásnál kikötője volt. Ugarittól bérelt hajókkal II. Ramszesz uralkodásának végén gabonát szállítottak a hettiták a kilíkiai Ura kikötőjébe. (Az akhájok gabonaszállítással kapcsolatos vitáik a Trója-i háborúhoz vezettek trák dardánokkal már i.e. 1230 körül a Márvány-tengernél is). A hettiták Ciprus megtámadásához a hettiták kibérelték az ugariti flottát, elfoglalják Ciprust az ugariti hajók, a Ciprusi tengeri háborúk voltak az első tengeri csaták. Aztán i.e. 1207-ben és i.e. 1208 és i.e. 1180 körül létrejön az akhájok és a Tengeri népek I. és II. Koalíciója, beveszik Ciprust, megdöntik a Hettita Birodalmat és felégetik Ugaritot. III. Ramszesz az i.e. 1175 évi Nílus-deltai csatában győzi le a Koalíciót (https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata).
IRODALOMJEGYZÉK