AZ ASZTAL KULTURTÖRTÉNETE
(2022 október)
ABSTRACT
Az asztal lábazatból és először kerek lapból álló állvány, legkorábbi használata Egyiptomig követhető vissza. Az i. sz. 1. évezred végén a római kori árusító-, ill. munkaasztal lépett a táltartó lábazatok, tálasztalok helyére, az étkezések idejére bakokból és rájuk fektetett deszkákból hevenyészett hosszúasztal, ez a bakosasztal, ami a mai asztalok eredete.l THE CULTURAL HISTORY OF THE TABLE: The table is a stand consisting of a pedestal, and at first a round top, and its earliest use can be traced back to Egypt. At the end of the 1st millennium AD, the Roman-era shop or work table replaced the pedestals and tables of the tallis, a long table made of bucks and planks laid on them for meals, the buck table, which is the origin of today's tables.
BEVEZETÉS
Az asztal többnyire négylábú, ritkábban háromlábú, legtöbbször konyhai, kerti, ebédlői, rendezvényen használt bútordarab, elsődlegesen ételek készítésére és étkezésre használt, lapból és lábazatból álló állvány. Sok formai és funkcióbeli változata létezik és alakul ki még ma is. A régi magyar leírásokban a 18. század végéig, „tábla” volt a neve. Ma már csak egyes szakmákban használatos a tábla kifejezés, mint a cukorkészítés*, de használják mézeskalácsosok, szabóságok is a nagy helyigényű munkafázisok elvégzésére. Kínában (a vendéglátóipari egységekben régen és ma is) leginkább kerek asztalokat használnak, mivel úgy tartják, hogy ha valakinek nem jut hely, és az asztal sarkára ül, az szerencsétlenséget okoz. Néhol úgy tartják, ha valaki az asztal sarkához ül, hét évig nem házasodik meg. A kutatás módja az internetes keresés volt a Wikipedia oldalairól kiindulva, célja az ismeretterjesztés.
Rendeltetése szerint sok kategóriája van az asztaloknak: étkezőasztal, íróasztal, munkaasztal, dohányzóasztal, játékasztal, utazóasztal, stb. A funkciójához kötődő cselekvést mellette széken ülve, vagy állva végzi a cselekvő személy. Az asztal formája lehet négyzet alakú, téglalap alakú, ovális, félovális, vagy kerek (https://hu.wikipedia.org/wiki/Asztal).
Az Árpád-kori falusi házakból földbe vert lábú asztal nyomai kerültek elő; ilyen karólábas, (egy vastagabb fát levertek a földbe, és arra helyezték a már nem használt malomkövet), rendszerint az udvaron felállított asztal, a szegényeknél a 20. századig volt használatos a malomkő-, vagy "kűasztal". Udvaron, fa alatt állították fel, meleg időben konyha-, munka-, tálaló-étkező asztalként is használták. Eredetileg köralakú volt, de az alakja folyamatosan változott: egyik helyen ládaforma, máshol deszkalábú, szétbontható asztal, megint máshol kecskelábú vagy újabb szerkezetű, lécvázas-kávás felépítésű volt.
A kerekasztal egyik változata az Artúr-mondakörben Britannia legendás királyának csiszolt márványasztala (1155, https://hu.wikipedia.org/wiki/Kerekasztal_(Britannia)). A kerekasztal a volt római provinciának, Britanniának a Camelot nevű várában állt. Az egyenlőséget szimbolizáló asztal körül tizenkettő (más legendaváltozatban ötven vagy százötven) lovag fért el. Kereksége azt jelképezte, hogy a körülötte ülők egyenrangúak. Nem volt asztalfőn ülő lovag és minden lovag arra vágyott, hogy bekerülhessen a kerekasztal lovagjai közé. Ha valamelyik lovag meghalt, az üres szék fölött megjelent annak a neve, aki méltó a hely elfoglalására. A winchesteri kastélyban őriznek egy hatalmas faasztalt, amiről a hagyomány azt tartja, hogy Arturé volt. Átmérője öt és fél méter. Az asztal 1230-1300 között készült. 1522-ben átfestették, ekkor közepére egy Tudor-rózsa motívum került. E kerekasztal leghíresebb lovagjai Artúron kívül Lancelot, Galahad, Gawain, Parszifal volt.
Az asztal lábakon álló és vízszintes lapból álló állvány. Az asztal ősformái az ókori közel-keleti civilizációkban az alacsony talpazatra emelt kerek tálcákból alakultak ki. Az i. u. 1. évezred végén Európában a szögletes bakos asztal volt általános; ez bakokra fektetett deszkákból állt, csak étkezés idejére állították fel, utána „asztalt bontottak”. A 14. századtól Itáliából terjedt el az állandó asztal, az oldható kötéses deszkalábas asztal, valamint a 15. századtól a négy függőleges oszloplábon álló kávás asztal. A deszkalábas asztal nyomán jobbára már dél-német területen a 15. században kialakult a ferde vagy terpeszlábú asztal és a kecskelábú (X-lábú) asztal. (http://cograf.hu/lexikon/otthon/asztal.htm)
"A „magyar asztal”: a kerek tálcaasztal a honfoglalás előtt török közvetítéssel került a Kárpát-medencébe Bizáncból. A szögleges asztalt a honfoglalás után a szlávoktól vettük át, maga az asztal szó is szláv eredetű a magyar nyelvben. Az írott forrásokban a 13. századtól szerepelnek az asztalok. Árpád-kori falusi házakból földbevert lábú malomkő asztalok nyomai kerültek elő. A bakos asztalok a középkorban terjedtek el, de a népi bútorzatban az asztal őse az állványszerű asztalszék (evőszék) volt. A bakos asztal ezzel párhuzamosan terjedt el falun, míg a 19. sz.-ra alkalmi bútorrá vált, főleg lakodalom idejére. A gótikus jellegű asztalok parasztházbeli meghonosodásának kezdete a hódoltság előtti időre tehető, de Magyarország keleti részén még a 19. sz.-ban is készültek szobai alkalmazásra. Jellemzőjük a nagyméretű, lefelé keskenyedő fiók:
Bölcsős vagy erdélyi (kenyértartó) asztal (https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-395.html)
(Kamarás vagy szekrényes vagy tömlöcös vagy medve asztal, a szakirodalomban: bölcsős vagy erdélyi asztalként is, https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-395.html).
Előfordul az alsó részben beépített ajtós szekrénykével is. A késő reneszánsz, orsósan esztergált lábú (olaszlábas) asztal csak Ny-Magyarországon készült paraszti megrendelésre, máshol a 19. sz. elejétől a kávás asztalnak kései, klasszicista stílusú formája vált uralkodóvá. A gótikus asztal korábban asztalosbútor; a 19. sz.-ban általában molnárok, ácsok, barkácsolók készítették. Az általuk készített keményfa asztalok egyedüli dísze a lábak csipkézése volt. Az asztalosok gyártotta asztalok rendszerint fenyőből valók voltak, a festett virágok főleg az asztallapot borították, s a reneszánsz jellegű abroszhímzésekhez igazodtak. A klasszicista keményfa asztalokon előfordult intarzia és faragás is. Az asztalnál kötött ülésrend érvényesült, a házigazdával a főhelyen, jobbján a legidősebb fiúval vagy a megbecsült vendéggel. – 3. Speciális asztalok: Az asztalszék nagyobb méretű, vastag lapú változata, disznóöléshez, húsvágáshoz (nagyszék, vastagszék, húsvágó szék, disznóbontó szék, boncolópad, vagy -asztal). A konyhaberendezésben a 20. sz.-ban jelenik meg a kávás konyhaasztal. Elvétve a Dunántúlon a 19. sz.-ban meghonosodott a falra szerelt, lecsapható asztal. Az udvaron állt a malomkőasztal." (https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-395.html).
Az íróasztal története is a középkorra nyúlik vissza. A scriptorok, vagyis írnokok, könyv- vagy kódexmásoló szerzetesek használták először (http://irodai-asztal.hu/az-iroasztal-tortenete-58) Bár az íróasztal, íróállvány az egyitomi idők óta létezik. A helyiséget, ahol dolgoztak, szkriptóriumnak, másolóműhelynek nevezték. A műhelyek többsége napfényes terem volt. Az írópult elhelyezésénél arra is ügyeltek, hogy a scriptor másolás közben vízre vagy mezőre néző ablakon tekinthessen ki, mert ezek látványa nyugtatta a szemet.
Írópult, középkori (http://irodai-asztal.hu/az-iroasztal-tortenete-58)
Írópult, középkori (http://irodai-asztal.hu/az-iroasztal-tortenete-58)
Az ókori egyiptomi-római asztal az asztalszéknek felel meg: kevés személy számára szolgáló, (https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-395.html), lényegében talapzatra emelt kerek tálca (tálasztal) volt.
Polgárdii négylábas római kori táltartó (https://szikmblog.wordpress.com/2014/09/17/a-polgardi-allvany-rajza-1924/)
Római étkészlet (Berthouville Treasure_Group, https://en.wikipedia.org/wiki/Berthouville_Treasure)
A Seuso-kincs is étkészlet (https://seuso.mnm.hu/hu/a-seuso-kincs/kronologia/koszarhegyi-quadripus, https://mnm.hu/hu/kiallitasok/idoszaki/seuso-kincs)
Az i. sz. 1. évezred végén a római kori árusító-, ill. munkaasztal lépett a tálasztal helyére, az étkezések idejére bakokból és rájuk fektetett deszkákból hevenyészett hosszúasztal (bakosasztal, ami a mai asztalok eredete). A négyszögletes asztal eredetét keresve az oltárokról néhány ismeret következik, melyek legkorábban ételáldozatok helyei voltak, gyakran elégették az isteneknek szánt ajándékokat. A római családfő minden reggel és este a házi oltáron égetett el egy kevéske ételt a reggeliből illetve a vacsorából. Az papi áldozat el nem égetett részét a felajánló a papokkal és vendégeivel közösen elfogyasztotta. A leletek tanúsága szerint nényszögletes kőoltár volt az általános, sok kőoltár volt, az utak mentén is. A rómaiaknál a templomokban kezdetben csak úgynevezett vértelen áldozatokat mutattak be, fák, haszonnövények első terméséből, kalászából. Később véres áldozatokat (vagyis állatokat) is, bár áldozatok bemutatása lehetséges volt szabad ég alatt, a templomon kívül is. Végveszélyben ritkán, vagy nagyon nagy bűn kiengesztelésekor, de i. e. 97-ig törvényesen embert is áldoztak, és ez nem a templomokhoz kapcsolódott. A II. pun háború idején két alkalommal is élve temettek el két-két görög, illetve gall embert. A „ver sacrum” szokása szerint pedig egy alkalommal, i. e. 217-ben megfogadták, hogy (https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/eletmodtortenet-oskor-es-okor/vallas-az-okori-civilizaciokban/templomok-es-kultusz-az-okorban) a következő évben születő gyermekeket feláldozzák, felserdülésük után ki fogják utasítani a városból, ha az istenek győzelemre segítik a rómaiakat. A punok úgy "védték ki" az első szülött gyerekekkel kapcsolatos barbár szokást, hogy átdobták a gyerekeket a tűz felett.
A 14. sz.-tól Olaszországból terjedt el az állandó asztal: a korábbi, oldható kötéses deszkalábas asztal. A 15. sz.-ban pedig a 4 egyenes oszloplábon álló, kávaerősítésű asztal. A deszkalábas asztal hatására D-német területen alakult ki a 15. sz.-ban a ferde- vagy terpeszlábú asztal és a kecskelábú (x-lábú) asztal, ezek a gótikus szabású asztalok, a mai asztalok közvetlen elődjei (http://szentkut-antik.com/tag/butor/page/3/).
Szép faragott reneszánsz asztalok
Barokk asztal
AZ ASZTAL KIALAKULÁSA
A székek, asztalok elődjeit Egyiptomban, a minósziaknál (trónok) és az etruszkoknál lehet megtalálni, a római korban már összecsukható vázas szék is létezett. A trónok először kőből készültek, és csak később fából (https://nlc.hu/egeszseg/20181229/szek-butor-tortenelem/). A széket előbb használhatták íráshoz, iróállványhoz mint étkezéshez, amire az ókori római étkezéseket ábrázoló freskókból lehet következtetni. A székek sok változatát használták: zsámolyoktól, a háromlábú kisszéktől a díszes trónszékig minden fajtája előfordult. Ezek lábát is gyakran formázták állatláb formájúra. A Középbirodalom idején megjelent az összecsukható szék is; elsőként valószínűleg a hadjáratok idején a katonák használták, de az ókori Egyiptom leggyakoribb bútorai az ágy és a ládák voltak, az utóbbiak készítése i.e. 3000-ig, a koporsók készítésésig vezethető vissza. Kárpít anyagként pálma-, papiruszsás rostokat, vagy gyékényt, állati bőröket alkalmaztak. Lyukas székeket, aláhelyezett éjjeliedénnyel használtak WC-ként is. Egyiptomi bútorokról: (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/169-okori-egyiptomi-butorok.html?layout=blog&Itemid=101)
Sznofru fáraó (i.e. 2580 körül) feleségének, Hotepheresz-nek a karosszéke (Boston Képzőművészeti Múzeum képe, https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai)
Sör töltése. A szék és az asztal is alacsony (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/169-okori-egyiptomi-butorok.html?layout=blog&Itemid=101)
Sörivás, az edény egy kb. 50 centiméteres állványon áll. "Szíriai kereskedő sört iszik", i.e. 1340 körül. (Új Múzeum, Berlin)
Római konzuli szék (https://romaikor.hu/romai_allam_es_allamrend/a_romai_allamhatalom_gyakorlasa/allamhatalom_es_jelvenyei/cikk/tronszekbol_hivatali_szek)
Rómában "A consulok, illetve praetorok mellett díszes hivatali szék illette meg a hatalommal rendelkező hivatalnokokat is, akik városrendészeti feladatokkal, a gabonaellátás, illetve a szegényebb néprétegeknek járó gabonaosztás lebonyolításával és ellenőrzésével, továbbá az évente ismétlődő ünnepi játékok rendezésével és felügyeletével voltak megbízva. A díszes ülőalkalmatosságuk ugyancsak etruszk eredetű volt: a hagyomány szerint az etruszk királyoktól átvett trónszék egyszerűsített változatai. Háta és karfája nem volt, ívelt, összecsukható lábait elefántcsont borítás fedte. Könnyen szállítható, szinte bárhol felállítható volt: törvényszéki tárgyalásokon és népgyűléseken, a sorozások alkalmával vagy a szenátusban való elnökléskor. Szemben a trónszékkel, melyben nem lehetett hosszabb időn át hanyag testtartásban ülni vagy gőgösen elheverni benne, nem volt kényelmes bútordarab. (https://romaikor.hu/romai_allam_es_allamrend/a_romai_allamhatalom_gyakorlasa/allamhatalom_es_jelvenyei/cikk/tronszekbol_hivatali_szek) ".
Játékasztal: senet játék Tutanhamon idejéből (i.e. 1330 körül, http://www.globalegyptianmuseum.org/detail.aspx?id=15033)
Felülről lefelé egyiptomi, görög, római, mezopotámiai és kínai bútorok (https://lakberendezde.cafeblog.hu/2015/02/05/az-okori-kozel-kelet/)
*
"Háztartásunk központi [1945] problémája a cukorhiány. Minden a cukor körül forog. A cukor valuta lett. Cukorért mindent lehet kapni, de cukrot – sehol...
A cukor pótlására házilag előállítható az úgynevezett “szaladós ” – vagy ahogy Jókai nevezi „Aranyember ” című regényében: „Felséges” mézédes csíramálé.
Elkészítésének módja: Egy kilónyi konkolytól megtisztított és egy éjszakán át áztatott gabonát (búzát) terítsünk szét tisztára súrolt deszkán két ujjnyi vastagságban. Terítsük le az egészet durva szövésű vászonkendővel, és tartsuk nedvesen. Az időjáráshoz mérten 4-8 nap múlva a levélcsírák mint a pázsit fűszálai jelentkeznek. Ha ezek a csírák az 1-2 centiméter hosszúságot elérték, akkor az egész csíratömeget fa- vagy porcelánmozsárban szétzúzzuk, és 2 liter vízben 10 percig áztatjuk. A vízben áztatott csíratömeg levét porcelántálba öntjük, és ebbe szűrjük át szitán a leöntésnél visszamaradt csíratömeg nedvét.
Az áztatás és szűrés után nyert körülbelül kétliternyi kivonatot 11/2–2 kiló búzaliszttel keverjük, és csomómentesen eldolgozzuk. A kapott híg, önthető tésztát tűzálló agyagedényben vagy jól kizsírozott lábasban sütőbe tesszük. A híg tészta forr, mint a gyümölcsíz készítés közben. Körülbelül egyórai sütés után a csíramálé tetején barna-piros bőr képződik, amelyet lehűtve fogyaszthatunk.
Ez a Jókai által említett mézédes csíramálé. A földművelésügyi minisztérium elemeztetése szerint 20–22% cukrot, azonkívül B1-, B- és E-vitamint is tartalmaz. A magyar nép ősi édesítőszere volt évszázadokon keresztül ez az egészséges, természetes cukorpótló. Ennyit mond Szolnoki Imre kis füzete."
A cukor pótlására házilag előállítható az úgynevezett “szaladós ” – vagy ahogy Jókai nevezi „Aranyember ” című regényében: „Felséges” mézédes csíramálé.
Elkészítésének módja: Egy kilónyi konkolytól megtisztított és egy éjszakán át áztatott gabonát (búzát) terítsünk szét tisztára súrolt deszkán két ujjnyi vastagságban. Terítsük le az egészet durva szövésű vászonkendővel, és tartsuk nedvesen. Az időjáráshoz mérten 4-8 nap múlva a levélcsírák mint a pázsit fűszálai jelentkeznek. Ha ezek a csírák az 1-2 centiméter hosszúságot elérték, akkor az egész csíratömeget fa- vagy porcelánmozsárban szétzúzzuk, és 2 liter vízben 10 percig áztatjuk. A vízben áztatott csíratömeg levét porcelántálba öntjük, és ebbe szűrjük át szitán a leöntésnél visszamaradt csíratömeg nedvét.
Az áztatás és szűrés után nyert körülbelül kétliternyi kivonatot 11/2–2 kiló búzaliszttel keverjük, és csomómentesen eldolgozzuk. A kapott híg, önthető tésztát tűzálló agyagedényben vagy jól kizsírozott lábasban sütőbe tesszük. A híg tészta forr, mint a gyümölcsíz készítés közben. Körülbelül egyórai sütés után a csíramálé tetején barna-piros bőr képződik, amelyet lehűtve fogyaszthatunk.
Ez a Jókai által említett mézédes csíramálé. A földművelésügyi minisztérium elemeztetése szerint 20–22% cukrot, azonkívül B1-, B- és E-vitamint is tartalmaz. A magyar nép ősi édesítőszere volt évszázadokon keresztül ez az egészséges, természetes cukorpótló. Ennyit mond Szolnoki Imre kis füzete."