BEVEZETÉS
Gerinc (vagy hát): a penge azon oldala, melyen vágóél nem található. Léteznek kétélű kések is.
Fok: a gerinc széle, mely az éllel átellenesen helyezkedik el. A penge vastagsága általában itt a legnagyobb.
Markolattüske: a penge azon elvékonyodó része, mely a markolat anyagában rejtve található (jellemzően a markolat nagyobb részén végigfut). anire erősítik a markolatot.
Markolat (vagy nyél): a kés tartását segíti elő. A hasán néha ujjbarázdák vannak. Állhat egy vagy több részből. Felerősítése többféle módszerrel történhet: jellemzően két oldalról a markolattüskére szegecselik, vagy pedig egy tömbből faragják (öntik) ki, és a markolattüskét beleragasztják. A markolat, a nyél változatos alapanyagokból készülhet: fa, műanyag, csont, szaru, agancs, feltekert bőrszíjak stb.
Ujjvédő (vagy kézvédő): a markolat és a penge határán található. Megakadályozza, hogy pl. szúrás közben megsérüljön a kéz, illetve megvédi a markolat anyagát az ütésektől. Egyes késeken csak egy rátét, mely a markolat profiljából nem emelkedik ki számottevően. Ilyenkor bakni a neve. Általában fémből készül.
Kések anyagai: A modern kések pengéjének alapanyaga szinte minden esetben acél, korábban sokféle fém, kovakő (tűzkő, flintan), obszidián (vulkáni üveg), esetleg más kemény kövek, pl kalcedon voltak.
Az Ókorban még két ága volt a Nílusnak, az egyik a Faiyum depresszióba, mélyföldre ömlött (4)
Érdekes késnyél faragások: néhány különleges darabot sikerült találni; feltételezhetően uralkodók részére készítették a faragott késnyeleket. Intenzív vitákat váltott ki egyes faragások értelmezése, mert sumer és egyiptomi hajók is szerepelnek kovakő kések csontnyél faragásain.
& Először egy kovakő kés, ami nem váltott ki vitát (http://xoomer.virgilio.it/francescoraf/hesyra/Egyptgallery071.html ):
Naqada II. korszakból, GebeTrif-i kés (4)
A kovakő szerszámokat az irodalom néha lebecsüli a fémből készített eszközökkel szemben, pedig meglepően eredményesen használták a kőeszközöket és sokáig.
& A következő késnyélen lévő ábrák értelmezése már vitatható: a Metropolitan Múzeum kése (egy sumer hajó ábrázolásával, ami a a leírásában nem szerepel):
A Metropolitain Múzeum kovakőpengés és elefántcsont nyelű kése, kb. i.e. 3200-ból, a Naqada II. -ből,
sumer hajóábrázolással a jobb felső sarokban. (http://www.marine-antique.net/Metropolitan-Museum-Knife-handle )
A Metropolitan Múzeum által bemutatott egyiptomi kés (eredete Howard Carter, 1926), ahol a felső hajó sumer nádhajó, (a Deltában, Butoban volt egy sumer enklávé, (Kákosi, 43.o.), alatta a hajók sarló alakú egyiptomi nádhajók. A második oldal felső részén lévő szakállas alakok által cipelt szerszámok a guffa evezők (ami eufráteszi kerek csónak féle, a másik kezükben mi lehet?). Az eredeti szöveg*:
"The upper boat
It is possible to identify a person sitting right near the stern, looking to the left (towards the bow). On his head maybe he wears the white crown Hedjet of Upper Egypt. The 2 lines front of his face are perhaps the whip (Nekhekh), one of the two scepters of the pharaohs.
A rosette also brings the character and a possible serekh and a crescent moon, as many royal symbols used at the time.
The bottom boats
There are 2 boats right, and maybe a third left. They are crescent-shaped, but the hull is shown as two lines leaving a space between the two surprising. On the boat on the right a bearded(?) figure appears in position to take a rudder. On the other boat a double vertical line may be shows a cabin."
*B. Williams, T.J. Logan, W.J. Murnane, The Metropolitan Museum Knife Handle and Aspects of Pharaonic Imagery before Narmer, in Journal of Near Eastern Studies (JNES), The University of Chicago Press , 1987, p. 245, fig. 1., and Raffaele , Dynasty 0, in AH, vol. 17, S. Bickel - A- Loprieno eds. , 2003"
& Egy további faragott késnyél:
A Pitt-folyói kés (British Múzeum, leltári száma EA68512), i.e. 3200 körüli késő dinasztiák előtti korból származó elefántcsont nyelű kovakés
&
Az átlagos kovakések nem voltak finoman kidolgozva, pl.:
Kovakő kés pengéje i.e. 2680-ból: Abydosból, Khasekhemwy fáraó sírjából (British Múzeum, EA 68775)
& A leghíresebb, igen sok polémiát kiváltó Gebel el-Arak-i, abydoszi kovakés, elefántcsont késnyéllel (i.e. 3300-3200 Louvre múzeum, ref. E 11517.): a Függelékben elemeztük.
A penge súlya 92,3 gramm, pontos méretei a következőek:
A penge szélessége a közepén: 5,7 centiméter (2,2 hüvelyk)
A penge vastagsága a közepén: 0,6 centiméter (0,24 hüvelyk)
A penge hossza a fogantyúban: 2,8 centiméter (1,1 hüvelyk)
A penge szélessége : 3,7 centiméter (1,5 hüvelyk)
A fogantyú pontos méretei a következőek:
Az alap szélessége: 4,2 centiméter (1,7 hüvelyk)
Átlagos vastagság: 1,2 centiméter (0,47 hüvelyk)
A gomb hossza: 2,0 centiméter (0,79 hüvelyk)
A gomb szélessége: 1,3 centiméter (0,51 hüvelyk)
A gomb vastagsága: 1,0 centiméter (0,39 hüvelyk)
Kovakés (kb. i.e. 3300), Abydoszból, a nagyított képét a Függelékben elemezzük (Louvre M.), jobb oldalon lent pórázon sétáltatott kutya látható
Az egyik oldalán egy szakállas sumer uralkodó látható két oroszlánnal, az egyetlen sumer uralkodó ábrázolás Egyiptomban. Sumér megrendelésre is készülhetett a kés, vagy mint a sumer uralkodó ajándéka.
&
Rituális kés (Brooklyn Múzeum)
A Brooklyn-i Múzeum kése a Naqada III.-ból.
FÜGGELÉK
Egyiptomi, Gebel el-Arak-i kovakés nagyítása, i.e. 3200-3400-ból (Louvre Múzeum, https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife)
Egy különleges ókori lelet a Gebel el-Arak-i csontnyelű egyiptomi kovakés. A penge egyik oldala simított. A nyél másik oldala csatajelenetet ábrázol felül és alul hajókat. Az alsó hajók egyiptomi sarló alakú nádhajók és ami igazán meglepő, hogy felül sumer nádhajók láthatóak, egy csatajelenet. A korban volt egy sumer enkláve a Nílus-deltában, Butóban.
Sumer nádhajó ábrázolás egyiptomi csont késnyélen i.e. 3200-3400-ból, jobbra halad (Louvre Múzeum, https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife)
Hogyan kerülhetett két sumer hajó (a nagyításban hajó tatjának építéséből majd látszik) a Nílusra? Tengeren biztosan nem, ezt kizártuk, a Perzsa öbölben lévő Dilmun is a világ végét jelentette a sumereknek. Az Arab-félsziget megkerülése egy evezős nádhajóval nem reális feltételezés.
A Deltában, Butoban volt sumer enkláve, (43.o., Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8), amit az agyagszegek használata bizonyít. Vagy Butoban építették a sumerek egyiptomi papirusz sásból, vagy Bútóba É-ról is érkezhettek, a part mentén hajózva, a Galilei tó magasságában is volt papirusz sás a tengeren, építettek hajókat ott is, de a legvalószínűbb, hogy Bübloszban. Feltételezésekre vagyunk utalva. (A Gilgames -ben (i.e. 27. század) található megnevezés szerint a sumereknek Taaniyel-ben a Beqaa völgyben volt telepük.) Butó a Delta Ny-i oldalán van, amiből a tengeri út következik. Az itt talált leletek tartós sumer jelenlétre és kapcsolatra utalnak. Fel lehet tenni, hogy a sumerek a Deltában építettek nádhajókat, talán csatáztak is az egyiptomiakkal. A csata lehetőségét adja, hogy a D-i egyiptomiak több száz év alatt, súlyos harcok árán foglalták el a Deltát. Figyelembe kell venni, hogy egy nádhajó élettartama két-három hónap, ez idő alatt megszívja magát vízzel és használhatatlanná válik. Naponta szárították a nádhajókat a parton, amikor nem használták.
A korai sumer jelenlét a 3. ezredforduló előtt a Deltában figyelemre méltó: lehet, hogy a Bekaa völgy (Libanon hegység) irányából hajóval jutottak el Butoba, ami a Ny-Deltában található. A Bekaa völgy légvonalban 40 km-re Büblosztól, egy hegyi ösvény vezetett át a Libanon hegységen. Levantében is megtermett a papiruszsás, ami a hajókészítéshez szükséges, és a Bekaa völgyben voltak a sumer telepek (az egyik i.e. 3300 körüli, légvonalban 40-45 km-re Büblosztól, a Libanon-hegy K-i oldalán.). A sumereknek a legegyszerűbben a part mentén hajózva - éjszakára kihúzták a partra a hajókat, ami a hajóknak is hasznos volt, kiszáradtak - volt megközelíthető a Delta közepén fekvő Buto. Nem tudjuk, hogyan kerültek kapcsolatba, de az Alsó-egyiptomiak már a 3. ezredforduló előtt néhány évszázaddal is jártak Byblos vidékén cédrusért. Fontos lehet, hogy a sumerek, vagy elődjeik az Eufrátesz mentén mentek a Bekaa völgybe, ahol volt egy telepük Gerrhá-ban.
Gilgamesh féle sumer nádhajó, elől egy hajós tolóbottal, hátul kormánylapátos hajós, a tat lekötött)
A nyelén lévő faragás nagyítva, a felső sorban a sumer nádhajók jobbra haladnak. A nyél egy részét (az bal alsó két regiszter, azaz ábrasor) kinagyítva: a részletekből következik, hogy egyiptomi-sumer harci játékokat v. imitált csatát, továbbá nádhajókat ábrázol, harcosok azonos öltözékben, az egyiptomiak övén a korban szokásos állatfarokkal, a rövid hajúak az egyiptomi harcosok. A rövid hajúak esnek le az alsó regiszteren, ők a vesztesek.
A sumer hajók jobb kéz felé haladnak a késen, az egyiptomi hajók balra. Lehet csata is, harci játék, mert a hosszú hajú sumerek fegyvertelenek, továbbá mert az egyiptomi harcosok minden más ábrázoláson győztesek a faliképeken (igaz ez a sumereknél is). A jobbra haladó sumer hajók rajza:
Egy rövid hajú evezős köti ki (vagy el) az egyik sumer hajót az előoldal alsó képén és a kikötés nem a győztesek és uralkodók dolga: a hajókötelet a „vendéglátó” kezeli, ez esetben az rövid hajú egyiptomiak.
A késnyélen alul a 3 egyiptomi sarló alakú hajó balra halad: A felső képen a sumer hajó (a tat kialakításából következik, hogy sumer) jobbra. Az a jobb oldali alsó hajón ülő ember – arccal a kabin felé (az árbocot másként ábrázolták) – a kormánylapátot kezeli. Kérdés: a bal alsó álló alak fején mit visel? (vö. Narmer palettán a Felső-Egyiptomi király-koronát.) A hajón érkezett sumérek szabadon mennek valahova, az alul ülők, (fogolynak látszó Alsó-Egyiptom -iak) várakoznak. A kormányos is szakállas. Az evezőket vivő emberek másik kezében mi lehet, ennek ismerete sokat segítene?… Nádast is ábrázolhat a hajók alatti mintázat, legfelül középen a deltai papirusznád népének a hieroglifája látható.
A valódi háborúkat az egyiptomiak durva képekkel szokták volt ábrázolni: a bal oldali regisztereken felül a hosszú hajú sumerek fegyvertelenek, éppen fogságba ejtik őket. Mégis a sumerek a győztesek az alsó kép szerint: ez ellentmondás a képen, talán az a feloldása, hogy a Nílus-deltai egyiptomiak megtámadták az enklávét és Felső-Egyiptomiak megvédték a sumereket, a korban háborúzott a két Egyiptom.