AMFORÁK TÖRTÉNETE
(2023 június)
ABSTRACT
Kisebb-nagyobb agyagkorsókat ősidők óta készítettek a Ázsiában, és a mediterrán térségben is. Különlegesek voltak a Kaukázusban, Cipruson készített óriás edények, melyeket földbe ásva borkészítésre használtak. és a hegyes végű amforák, melyeket bor és olaj hajókon történő szállítására találtak ki. Muzeológusok az amfóra alakjából és jelzéseiből meg tudják állapítani, hogy mikor és hol készült. // HISTORY OF AMPHORAE: Smaller larger clay jars have been made since ancient times in Asia and also in the Mediterranean. The giant pots made in the Caucasus, which were dug into a pit and used for wine making, and the pointed-ended amphorae, which were invented for transporting wine and oil in ships, were special. Museologists can tell when and where amphorae were made from their shape and markings.
l
BEVEZETÉS
Az amfórák sok méretben és formákban a neolitikumtól ismertek, (https://en.wikipedia.org/wiki/Ampora). Nagy számban használták különböző folyékony és száraz termékek, bor, olaj, gabona szállítására és tárolására. Leggyakrabban kerámiából készültek, de találtak fémből és más anyagokból készült példányokat is. Az amfora egy kis pithosz, az utóbbi fél és két és fél tonna közötti űrtartalmú edény volt. Az amfora fél tonna alatti, de jellemzően 50 liternél kisebb űrtartalmú.
A pithosnak több kis hurok vagy füle lehet a kötélhevederek rögzítésére, addig az amphorának a test vállát összekötő két nagyobb fogantyúja és hosszú nyaka volt. A pithoi nyaka széles, lehetővé tette a kanalazást vagy a vödrökkel történt merítést. Az amforák nyaka keskeny volt, az aljánál és a fogantyúnál fogva öntötték ki a tartalmát, sok változata létezett. A mérete miatt két vagy három kezelőt igényelhetett a felemelése. A legtöbb esetben az amforát az asztal közelében tartóban tárolták, vagy raktárakban. (https://winehistoryproject.org/amphora-earliest-pottery-vessels/)). A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
EREDETE
Hasonló nagy agyagkorsókat (kvevri) ástak le az ókorban Grúziában, hidegen tartotta az erjedő bort
(https://www.npr.org/sections/thesalt/2015/06/08/412039092/georgias-giant-clay-pots-hold-an-8-000-year-old-secret-to-great-wine)
Banpo-ban (Kína) talált amfora, a Yangshao kultúra készítette; i. e. 5000-3000; (https://en.wikipedia.org/wiki/Amphora, Guimet Múzeum, Párizs)
Az amforákhoz hasonló formájú és felhasználású, fogantyúval vagy anélkül készült kerámiák Eurázsia-szerte, a Kaukázustól Kínáig fellelhetőek. A Kínában, a Yangshao-kultúra neolitikus kori lelőhelyén, Banpóban találtak i. e. 4800-ra datált amforákat. Az amforák először a föníciai partvidéken jelentek meg, i. e. 3500 körül.
Föniciai (Ugariti) hajóroncs rakománya i. e. 1305 -ből (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck)
A bronz- és a vaskorban az amforák elterjedtek az ókori mediterrán világban, az ugaritiak (Uluburun roncs, i.e. 1305, https://en.wikipedia.org/wiki/Category:Ancient_shipwrecks), majd a föníciaiak terjesztették el. A görögök és rómaiak a szőlő, olívaolaj, bor, olaj, olajbogyó, gabona, hal és más áruk szállítására és tárolására használták őket, az i. u. 7. századig ipari mennyiségben gyártották őket, utána a faedények kiszorították az amforákat. Kínában és más kelet-ázsiai kultúrákban továbbra is használták az amforákat.
Az amforák alakját a hajókon történő szállíthatóságával magyarázzák (https://en.wikipedia.org/wiki/Amphora),
GÖRÖG ÉS RÓMAI AMFORÁK
A tárolásra és szállításra használt durva kikészítésű amforák mellett az ókori Görögországban jelentős számban gyártottak jó minőségű festett amforákat, amelyeket társadalmi és szertartási célokra használtak. Kialakításuk nagymértékben eltért a funkcionálisabb változatoktól; jellemző rájuk a széles száj és a gyűrűs talp, mázas felület, figurákkal vagy geometrikus alakzatokkal díszítették az oldalfelületet. Szilárd talapzattal is rendelkeznek, amelyre állították az edényeket. Festett amforákat temetkezési célokra is használtak, gyakran olyan különleges típusokat, mint a loutrophoros. A vázákat sírjelként is használták, egyes amforákat a halottak hamvainak tárolására használtak. A római korban a vázafestés nagyrészt kihalt, és csak szállító amforákat gyártottak.
Görög borosedény borostömlővel (Terracotta_amphora_(jar)_MET_DP115270 satyr with pelta and wineskin)
A panathénai amforákat a i. e. 6. század és a i. e. 2. század között megrendezett panathénai fesztiválokon használták nyereményként, egy szent ligetből származó olívaolajjal töltve. A fennmaradt példányokon az "Athéni díjak egyike vagyok" felirat olvasható, és általában az adott eseményt ábrázolják, amelyért a díjat kapták.
A BOR ÉS OLAJ ÓKORI SZÁLLÍTÁSA
A legrégebbi libanoni régészeti lelet egy egyiptomi borosedény töredéke: egy Kánaán déli részén állomásozó egyiptomi kolónia valamivel az első dinasztia előttre datálható (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_trade ), az első, Narmer fáraó egyiptomi kerámiát készíttetett Kánaánban - az ő nevét pecsételték az edényekre - és exportáltatta vissza Egyiptomba, olyan régiókból, mint Arad, En Besor, Rafiah és Tel Erani. 1994-ben a régészek egy vésett borosedény szilánkot találtak Nármer szerekh jelével, amely i. e. 3000 körülire datálható.
A bor értékes kereskedelmi árucikk volt, vallási és kulturális jelentőséget is kapott, az amforákat a föníciaiak terjesztették el a Mediterraneumban. A bor, vagy chemer, ahogy a föníciaiak nevezték, a levantei istenségekkel is kapcsolatos volt, a bort mind az isteneknek, mind a királyoknak áldozták, ami keresett árucikké tette az ókori világban. I. e. 1000 körül a földközi-tengeri a hajókkal történő borkereskedelem már létezett, és csak a föníciaiaknak volt kiterjedt tengeri kereskedelmi hálózatuk, és a bor kereslete folyamatosan bővült. A föníciaiak nemcsak a Libanonban termelt borral kereskedtek, hanem a Földközi-tenger körüli gyarmatokon és kikötővárosokban termelt bort is tovább adták, szőlőket telepítettek.
Libanonban már több mint négyezer évvel ezelőtt termesztették, háziasították a bort. A föníciaiak Ugaritból, Bübloszból, Türoszból hajókkal vittek bort Egyiptomba és Ny-ra. A hajókereskedelm a Földközi-tenger egész területén kereskedelmi lerakatokból álló kolóniákat hozott létre. A déli partok mentén indultak, majd onnan a Baleár-szigetekre és az Ibériai-félszigetre hajóztak. A föníciaiak voltak a mai Spanyolországban található Málaga és Cádiz alapítói a 9. században, bár egy kisebb előőrs már korábban is alapított telepeket, i.e. 1100 körül. A part menten föníciai kolóniákon szőlőültetvényeket telepítettek. A föníciaiak valószínűleg a borral kereskedtek a folyók mentén is, a szárazföld belsejében élő törzsekkel. Portugáliában ismert, hogy a föníciaiak boros amforákat cseréltek helyi ezüstre és ónra.
Amforák: a bronzkorban feltaláltak egy stabil edényt, az amforát, ami a bor hidegen tartásával is kapcsolatos. A hükszoszok (talán az ugaritiak) találták fel Egyiptomban, a borkészítést ábrázoló egyiptomi festményeken is szerepelnek. A technológia gyorsan elterjedt a Földközi-tenger térségében. Az amforák magasak és keskenyek voltak, ami több okból is hasznos volt:
A karcsú nyak miatt a bornak csak kis felülete volt kitéve a levegőnek, ami csökkentette a bor oxidációját, így a bor hosszabb ideig jó maradt. A belsejét ha kellett viasszal bélelték, a tetejét pedig valamilyen kis átmérőjű agyagdugóval zárták le, légmentesen.
Egyiptomi szüret, szőlőtaposás, tárolás amforákban (https://historicaleve.com/ancient-egyptians-invented-wine-labels/)
Az amforákat szorosan egymás mellé lehetett kötözni a hajókon úgy, hogy (az amforákat homokba temették) a hajókon a fogantyúknál fogva felfűzték, hogy ne csússzanak meg a hullámzó tengeren. A hegyes végében az üledék az amforák alján összegyűlt. A hegyes vég segítségével az amforákat hosszú távú tárolás esetén le lehetett sűllyeszteni a hűvös talajba. De törékenyek voltak, és átvették a bennük tárolt élelmiszer szagát, illatanyagát. Ezért az amforákat gyakran csak egyszer használták, pl.olaj, ecet, bor esetén, vagy mert az amfora felnyitásakor összetörött. Róma mellett egy kisebb hegy található használt amforákból ma is.
Az amforák szállítása kemény munka volt
A görögök, rómaiak amforákban szállították a bort és az olajat. Az elsüllyedt hajókból csak az amforák maradtak meg, a faanyag lebomlott, de a szétszórodott amforák kiadják a hajó alakját.
Amforák szállítása hajóval (ghttps://northcyprusdiscovery.com/shipwreck-museum/)
A föníciaiak áruszállítása tengeren (https://phoenicianresearch.weebly.com/ship-building-and-seafaring.html)
Római hajó amforákkal (https://www.ancientportsantiques.com/ancient-ships/merchant-ships/)
Római amforák, használat után gyakran összetörték az amforákat, nehéz volt tisztítani a szűknyakú edényeket
Agyagedény szállítása szamáron
Agyagedények szállítása tevekaravánnal. A tevék elterjedése a beduinok elterjedéséhez kapcsolódik (https://en.wikipedia.org/wiki/Bedouin)
TESTACCIO, AZ AVENTINUS DOMB KÖZELÉBEN
A Monte Testaccio (érdekesség, https://en.wikipedia.org/wiki/Monte_Testaccio) egy mesterséges domb Rómában, amely teljes egészében törött ókori római kerámiatöredékekből áll a 200-as évekből, a Római Birodalom idejéből származó amforákból. Ez az egyik legnagyobb, az ókori világban bárhol fellelhető romhalmaz, amely alapterületét tekintve 2 hektár, térfogata körülbelül 580 000 köbméter, a becslések szerint 53 millió amfora maradványait tartalmazza. Kerülete közel egy kilométer, magassága 35 méter, bár az ókorban valószínűleg jóval magasabb volt. A Tiberis keleti partjától nem messze, a Horrea Galbae közelében áll, ahol a i. u. 2. század végén az állam olívaolaj-készletét tárolták. A halom idővel vallási és katonai jelentőséggel is bírt.
A Monte Testaccio nem egy véletlenszerű hulladéklerakó volt; ez egy szervezett és gondosan megtervezett domb, melyet feltehetően egy állami közigazgatási hatóság irányított. Az 1991-ben végzett ásatások kimutatták, hogy a dombot egy sor szintes teraszként emelték, és a támfalakat szinte ép amforákból építették fel, amelyek a helyükön való rögzítés érdekében megtöltöttek. Az üres amforákat valószínűleg szamarak vagy öszvérek hátán vitték fel a dombra, majd a helyszínen széttörték, és a cserépedényeket stabilan elhelyezték. Úgy tűnik, hogy az összetört edényeket mésszel szórták meg, hogy semlegesítsék az avas olaj szagát. Az amforák többsége Spanyolország, Líbia és Tunézia területéről származott.
A Testaccio domb 1625-ben (https://en.wikipedia.org/wiki/Monte_Testaccio)
A Testaccio domb, a törött amforák dombja (https://en.wikipedia.org/wiki/Monte_Testaccio)