AZ ÓKORI SZÍRIAI MÁRI VÁROSÁLLAM TÖRTÉNETE

(20222 05 05)

ABSRACT

Mári az Eufrátesz folyó felső folyásánál, egy folyókanyar átvágásánál feküdt Szíriában. Kereskedelmi központ és virágzó városállam volt i. e. 2900 és i. e. 1757 között. A várost szándékosan építették az Eufrátesz kereskedelmi útvonalainak, vízi utak kereszteződésében, a déli Sumer és a nyugati Ebla királyság valamint Ugarit, Levante között. Mári i. e. 1900 utáni technikai fejlettségét is vizsgáltuk, valószínűleg itt keresendő a hükszoszok technikai fejlettségének, réz- és bronzművességének eredete. I. e. 1757-ben Hammurápi felégette. / THE HISTORY OF THE ANCIENT SYRIAN CITY-STATE OF MARI : Mari was located on the upper  Euphrates River, at a bend of the river in Syria. It was a trading centre and prosperous city-state between 2900 BC and 1757 BC. The city was deliberately built at the crossroads of the Euphrates trade routes, between the kingdoms of Sumer in the South and Ebla, Ugarit in the West, and Levant. The technical development of Mari after 1900 BC has been studied, and this is probably the origin of the technical development of the Hyksos, their copper and bronze work. The city was burnt by Hammurapi in 1757 BC.

BEVEZETÉS

A 2800 km hosszú Eufrátesz vízhozama a hajózható szíriai szakaszán egy-két száz m³/sec -tól 1000 m³/sec -ig változik. Az Eufrátesz felső szakasza meredek és gyors folyású, zúgókkal, hajózhatatlan. Mára víztározókat építettek, az ókori vízállásokat alig lehet becsülni, de tudni lehet, hogy Karkemish-től, Emartól délre hajózható volt, mert az emari gázló birtoklásáért Ebla és Mari csatákat vívtak, továbbá Marinak, Karkemishnek raktárkikötője (káruma) is volt. 

Az Eufrátesz folyó felső folyása (Wikipedia)

Az i.e. 2000 körüli hajók -kitérünk a hajók típusaira-  az alacsony vízállásnál is használhatóak voltak, a hajók merülése 70-80 centiméter volt, az állatokat is átszállították a folyókon, az eblai agyagtáblák szerint juhokat, de a szamárkaravánokat is.

Ebla (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ebla) kereskedő település, királyság és városállam volt a korai időkben (1., 87.o., és 5). Már a IV. évezredben  széles körű kereskedelmi kapcsolatok bizonyíthatóak, a III. évezred elejére pedig nagy kiterjedésű területeket vont közvetlen befolyása alá. 2500 körül Márit is elfoglalták (htps://en.wikipedia.org/wiki/Mari,_Syria, https://www.worldhistory.org/mari/), Ebla és Mári sóbányákkal rendelkező és sumer alapítású települések voltak. Ebla népessége egy sémi, eblainak nevezett dialektust is beszélt. Nevezetes Ebla ónbronz művessége: a rézet ötvözték anatóliai, majd keletről hozott ónnal, a fémeket kovácsolták és öntötték is, ékszereket is készítettek. Ugarit és az i.e. 1700-as években a Nílus-Deltában megjelenő hükszoszok technikai színvonalát -lovas harci szekerek, bronzművesség, hajókeel, bitumenes szigetelés használata- Mári technikai fejlettsége magyarázza. Az irodalomban mára elfogadott, hogy az egyiptomi hükszoszok szíriai eredetű amoriták voltak. A ciprusi rézzel kereskedő Ugarit volt a tengeri kacsolata. A kutatás eszköze az internetes keresés volt, a Wikipedia oldalairól kiindulva, célja az ismeretterjesztés és a hükszószok eredetének kutatása. 

 Mezopotámia kronológiája, az Uruk és sumer dinásztiák korszakaitól (4)

Ugarit amorita állam és kikötő: (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ugarit) Az egyiptomi felségterület sztélékkel kijelölt határán feküdt, ami egyiptomi szövetségkötésre kényszerítette az ugariti uralkodókat. Az eddig ismert első egyiptomi származású lelet egy I. Szenuszert korából (i. e. 1971-1926 ) való gyöngy, majd a középbirodalmi fáraók sztéléi és szobrai jelennek meg. A márii Zimri-Lim levéltára is említi Ugaritot, megjelent a minószi áru is Ugritban. Az eblai agyagtáblákon több mint 200 -szor említik. Az ugariti  Baál-templom az i.e. 1800-as években épült a Hazzi hegyen. Az ugariti uralkodók névsora az i. e. 14. századtól több mint négy évszázadra megy vissza. Ma már a legtöbbjükkel kapcsolatban tárgyi emlékek is rendelkezésre állnak. A minószi–szíriai és a ciprusi rézkereskedelem legfontosabb központja ez időben Ugarit volt. Nevezetes volt a ciprusi réz fémművessége, és sok agyagtáblát találtak. Kereskedelmi flottája, kikötője  a térség legnagyobbja volt, a város népességszáma és területe is növekedett, később jelentős mükénéi görög kolónia is létesült. A ciprusi réz  forgalma, a cédrusfa kereskedelem, a Hattiba irányuló gabonaközvetítés, só, bor, olaj, textíliák, bíborfesték és illatszerek szállítása jellemzi a kort Ugaritban. A tengerhajózás nagyot fejlődött, és bár a nyíltvízi tengerészet kora még nem jött el, de a partok mentén hajózva Egyiptommal kereskedtek. Nevezetes Ugarit nagy hajóépítő kikötője, a hajókat a korban partra futtatva, nem a kikötőkben tárolták.

MÁRI TÖRTÉNELME (htps://en.wikipedia.org/wiki/Mari,_Syria)

Kereskedelmi központként virágzó városállam volt i. e. 2900 és i. e. 1759 között. Mári neve kiejtés szerint a vihar istenének a neve: ma-riki. A várost az Eufrátesz kereskedelmi útvonalainak kereszteződésében építették: az utak a déli Sumer, a keleti Assur és a nyugati Ebla, Ugarit királyságok között haladtak. A város alapítói a sumerek és a keleti sémi nyelvet beszélő eblaiták (Ebla városállam lakói), majd az amoriták, nyugat sémik voltak.

         Mári rekonstruált látképe, az Eufrátesz átvágására, mesterséges csatornára épült (4)  

Érdekesség: az Eufrátesz folyó több eltereléséről tud a történelem. Hammurapi i.e. 1755-ben a várost körül vevő csatornák vizének elterelése után elfoglalta Esunnát (1, 121.o.). Hammurapi fia i.e. 1739-ben Babilontól délre elterelte az Eufrátesz vizét (1. 121.o.), hogy kiéheztesse ellenfelét.  II. Kürosz perzsa király i.e. 539-ben megtámadta az újbabiloni birodalmat, elterelte az Eufrátesz folyó vizét egy Babilontól néhány kilométerre északra fekvő helyen, és legyőzte az utolsó babiloni királyt. 

Mári nevezetességei (4)

Az első királyság: Márit  i. e. 2900 körül alapították új városként, hogy a Levantét a sumér délvidékkel összekötő Eufrátesz kereskedelmi vízi utakat ellenőrizze. A várost az Eufrátesz folyótól  1-2 kilométerre építették, hogy gátakkal megvédjék az áradásoktól, a folyóval egy 7-10 kilométer hosszú mesterséges csatorna, átvágás kötötte össze.  Egy kör alakú árvízi töltést tártak fel, amely a kertek és kézművesek lakhelyeit védte, valamint egy 6,7 méter vastag falú és 8-10 méter magas, védőtornyokkal megerősített kör alakú belső védőbástyát. További leletek közé tartozik a városkapuk egyike, a központban kezdődő és a kapunál végződő utca, valamint lakóházak. Márinak volt egy központi dombja, de ott nem tártak fel templomot vagy palotát, csak egy nagyméretű épületet (32 m x 25 m-es méretekkel), amely látszólag közigazgatási funkcióval rendelkezett. Kőalapzata volt, és 12 méter hosszú és 6 méter széles helyiségekkel rendelkezett. A várost i. e. 2550 körül ismeretlen okokból elhagyták. Egy önálló, sumer alapítású (feltehetőena sóbányája miatt) kelet-szemita (eblaita)  állam fővárosa volt. A marióták (Mári lakói) sémi és sumér istenségeket egyaránt imádtak, az amoriták előtti időszakokat erős sumér kulturális hatás jellemezte.

Második Mári Királyság i.e. 2500 körül (Wikipedia)

A második Mári királyság (i. e. 2500 - i.e. 2290), az akkádok rombolják le. I. e. 2500  körül Marit újjáépítették és újra benépesítették, az új város megtartotta az első város számos külső jellegzetességét, beleértve a belső bástyát és kaput, megmaradt az 1,9 km átmérőjű külső kör alakú védőgát, amelyet egy két méter széles fal koronázott. A belső városszerkezet azonban teljesen megváltozott,  az új várost gondosan megtervezték. Elsőként a magasan fekvő központból a kapukba ereszkedő utcákat építették meg, amelyek biztosították az esővíz elvezetését. A város közepén egy királyi palota épült, amely egyben templomként is szolgált. A második királyság palotájából négy egymást követő építészeti szintet tártak fel.  bár az utolsó két szintet az akkád korszakra (i.e. 2200-as évek) datálják. Az első két szintet feltárták; a leletek között szerepel egy ismeretlen istenségnek szentelt templom, egy oszlopos trónterem és egy csarnok három kettős faoszloppal, amely a templomhoz vezetett. Hat kisebb templomot fedeztek fel a városban, Ninni-Zaza, Ishtarat, Ishtar, Ninhursag és Shamash tiszteletére szentelt templomokat; az Ishtar-templom kivételével valamennyi templom a város központjában állt.

A második Mári királyság a sumer kultúrával való erős rokonságáról ismert, Mári hosszú háborút vívott Eblával, többször megtámadta riválisát, Eblát a i.e. 25-24. századokban, adót szedett Eblától. Mári legyőzte Ebla egyik  szövetségesét, ami az Ebla és Dél-Mezopotámia közötti kereskedelmi útvonalak elzárását okozta Felső-Mezopotámián keresztül.  A háború akkor érte el a tetőpontját, amikor az eblai vizír szövetséget kötött Nagarral és Kisszel, és a Terqa melletti csatában legyőzzék Márit. Ebla i.e. 2300 körül szenvedte el az első teljes pusztulást. Az akkádok elpusztították, de megengedték a város újjáépítését, a város az akkád birodalom felbomlásával függetlenné vált. Kormányzókat neveztek ki a város élére, akik a 19. század második feléig uralkodtak.

Harmadik Királyság: Az Eufrátesz-völgy regionális központjaként építették újjá Márit, és az amorita Lim-dinasztia átvette a hatalmat. Az i.e. második évezredet a Termékeny Félhold területén az amoriták terjeszkedése jellemezte, i. e. 1830 körül az amoriták Lim-dinasztiájának székhelye lett Yaggid-Lim király vezetésével, a feliratok és a régészeti bizonyítékok folytonosságot mutatnak a kormányzók és az amoriták kora között. Yahdun-Lim azzal kezdte uralkodását, hogy újjáépítette Mári és Terqa falait, egy új erődöt is épített. Nyugat felé terjeszkedett, elérte a Földközi-tengert, a cédrusfáiról nevezetes Amanus hegységet. Szembe kellett néznie a Tuttulban a nomádok lázadásával, a lázadókat Jamhad királya támogatta, akinek érdekeit fenyegette a Yahdun-Lim és Eshnunna között nemrég létrejött szövetség. Yahdun-Lim legyőzte a nomádokat, de a nyílt háborút Yamhaddal elkerülte.

Harmadik Mári Királyság i.e. 1800 körül (Wikipedia) 

Yahdun-Lim királyt lefoglalta az amorita I. Shamshi-Adaddal való rivalizálása is, aki a Felső- Mezopotámiai Királyság alapítója, egyben Assur nagy tekintélyű uralkodója volt.  A háború Mari vereségével végződött, és Jahdun-Limet i.e. 1798 körül meggyilkolták, miközben Samshi-Adad előretört és annektálta Márit. Sámsí-Adad a fiát nevezte ki Mari trónjára.

I. Samsi_Adad 1787 körül meghalt (https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Samsi-Adad). Yamhad seregei a Lim-dinasztia örökösének, Zimri-Limnek a támogatására nyomultak előre. Zimri-Lim i.e. 1775 körül Mári királya lett. A hatalmi harcok fő oka az Assúrból jövő (Assurnál is volt egy gázló), az Eblába, továbbá Anatóliába menő kereskedelmi út irányítása volt. Ebla lehetett az egyik kezdeményező az út szervezésében: a Bermat és Weitzman (6) Ebláról szóló könyvének 180-181. oldalán található: "... Ebla királya kezében lévő városokról és erődökről, melyekbe az assuri kereskedőknek mostantól kezdve szabad bejárásuk kell lennie. A tábla Pettinato -a régész- szerint azzal folytatódik, hogy leírja az Ebla és Assur által közösen alapított telepeket Anatólia és Észak-Szíria kereskedelmi központjaiban...". Van olyan agyagtábla is, amely szerint Karkemish kereskedelmi kikötő volt rakparttal (kárum-mal). A karkemishi kikötőből idővel nagy, citadellás város lett, templomokkal, palotával és sok műhellyel. Magának a városnak az ellátása is fa, fém, fazekas, bőr és textil készítő műhelyeket igényelt.

1.      I. Samsi-Adad amorita király "Felső Mezopotámiai Birodalma", i.e.1800-s években (WIKI)

Zimri-Lim szövetséget kötött a babiloni Eshnunnával és Hammurabival is, seregeit a babiloniak megsegítésére küldte. Az új király terjeszkedési politikájában észak felé nyitott, a Felső-Khabur régió irányában, ahol leigázta a régió helyi kiskirályságait, például Urkesht.  A terjeszkedés ellenállásba ütközött  Andarig királya részéről, akit Zimri-Lim legyőzött, ezzel biztosítva a marióták uralmát a régió felett i. e. 1771 körül. A királyság kereskedelmi központként virágzott, Elámból, Assúron keresztül sok ónt szállított, ezüsttel fizetett érte. (Talán a távoli Meluhhaból, ami Sumer egyik kiemelkedő kereskedelmi partnerének sumer neve, azonosítása továbbra is nyitott kérdés (India irányában keresendő). Az ónérc, a kassziterit lehetséges lelőhelyeként felmerűlnek a vulkanikus területeken, gránit hegyek alatti folyó kanyarulatok, és e lerakódásokat ismerték is.)
A béke, a jólét időszakába lépett Mári: Zimri-Lim legnagyobb öröksége a királyi palota (1., 116.o.) felújítása volt, amelyet jelentősen kibővítettek. A királyi archívum több ezer agyagtáblát tartalmazott. Később a Babilonnal való kapcsolatok megromlottak a Hīt városa (bitumene?) körüli vitával. Végül a királyságot Hammurabi szállta meg, aki csatában legyőzte Zimri-Limet, és véget vetett a Lim-dinasztiának. 

Babilónia i. e. 1757 körül elpusztította Márit (1. 116.o.) és átvette az Emar-gázlóig az ónkereskedelmi út irányítását,  Ny- Afganisztánból (Farahból) szállította az ónt.

Az Assurból jövő ónkereskedelmi út kialakulását az indokolta, hogy i.e. 1857-ben az anatóliai Kestel-i ónbánya kimerült. A további anatóliai ónbányák (Göbekli Tepe, Kül Tepe https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0305440321001254) kicsik voltak. Mari elpusztításának egyik következménye az lehetett, hogy a lakosság elmenekült Ny-ra, Eblába és az amorita Ugaritba, Yamhadba. 

Mari Assur és Anatólia között is kereskedett, a szamárkaravánokat a határokon adták-vették a szamarakkal együtt (4)

Mári királyi palotájának alaprajza, korának legnagyobb palotája Mezopotámiában (4)

Kultúra és vallás az első és második királyság idején: a sumér nyugatvidéken a naptár tizenkét hónapra osztott napévre épült, ugyanaz volt, mint az Eblában használt "régi eblai naptár" Az írástudók sumér nyelven írtak, a művészet pedig megkülönböztethetetlen a sumér művészettől, ahogy az építészeti stílus is. A mezopotámiai hatás az amoriták idején is tovább hatott Mari kultúrájára, ami a városban használt babiloni írástudók stílusában megmutatkozik. Határozot szíriai stílus is érvényesült, ami a királyok pecsétjein is megfigyelhető, amelyek egyértelműen szíriai eredetet tükröznek. A társadalom törzsi társadalom volt, főleg földművesekből és nomádokból állt, és Mezopotámiával ellentétben a templomoknak a mindennapi életben csekély szerepe volt, mivel a hatalom a palotákban összpontosult. A nők viszonylagos egyenjogúságot élveztek.

Mari-i agyagtáblák: [https://en.wikipedia.org/wiki/Mari,_Syria] Zimri-Lim felégetett könyvtárában több mint 25 000 akkád nyelven írt táblát találtak, amelyek egy 50 éves időszakból származnak, kb. i. e. 1800 és i. e. 1750 között. Ezek a királyságról, annak szokásairól és az ebben az időben élt emberek neveiről adnak tájékoztatást. 3000-nél több a levél, a többi közigazgatási, gazdasági és bírósági szövegeket tartalmaz. A megtalált táblák szinte mindegyikét Mari függetlenségének utolsó 50 évére datálták, és a legtöbbjüket mára már ki is adták. A szövegek nyelve hivatalosan akkád, sumer betűkkel, de a tulajdonnevek és a szintaxisban található utalások azt mutatják, hogy Mári lakóinak közös nyelve az északnyugat-sémi nyelv volt.

A panteonban sumer és amorita istenségek egyaránt szerepeltek, és a történelem legnagyobb részében Dagan volt Mariban a panteon feje, míg Mer a védőistenség, más istenség között a sémi istenségek is szerepeltek; Isztár a termékenység istennője, Athtar és Sámasz, a Napisten, akit a város legfontosabb istenségei között tartottak számon. Úgy hitték, hogy mindent tudó és mindent látó. A sumér istenségek közé tartozott Enki, Anu és Enlil. A prófécia fontos szerepet játszott a társadalom számára, a templomokban próféták is voltak,  akik tanácsot adtak a királynak és részt vettek a vallási ünnepeken. 

Gazdaság: Az első királyságban Mariban volt a legrégebbi, Szíriában eddig felfedezett kerékműhely, i.e. 1770 körül lótenyésztés. A bronzkohászat központja volt, a városban voltak fémolvasztással, festéssel és fazekassággal foglalkozó városrészek,  ahol a felső Khabur és az Eufrátesz vidékéről folyami hajókon hozott faszenet használtak az ónbronz készítéséhez, ez a faszén használatának a legkorábbi említése.

A második királyság gazdasága a mezőgazdaságon és a kereskedelmen egyaránt alapult. A gazdaságot közösségi szervezet irányította, a gabonát közösségi magtárakban tárolták, és társadalmi státusz szerint osztották szét. Ez a szervezet ellenőrizte a királyság állatállományát is. A palotában lakók a palota közvetlen haszonélvezői voltak, voltak közöttük  fém- és textilgyártók és a katonai tisztviselők. Ebla fontos kereskedelmi partnere, de riválisa is volt Marinak. Mari kikötője és fekvése miatt fontos kereskedelmi központ volt a Levantét és Mezopotámiát összekötő út mentén.

Az amoritai Mari fenntartotta  gazdasági hagyományait, mezőgazdasága az Eufrátesz völgye mentén szokásos öntözéses mezőgazdaságon alapult. A város továbbra is a Babilóniából és más királyságokból érkező kereskedők kereskedelmi központja maradt, a délről és keletről származó árukat északra, északnyugatra és nyugatra tartó folyami hajókon szállították, a fő kereskedelmet az Iráni-fennsíkról származó fémek és ón jelentette, amelyeket nyugatra, egészen Krétáig exportáltak. Ebla ás Mari területán is volt sóbánya. A további áruk között volt réz Ciprusról, ezüst Anatóliából, fa Libanonból és az Amanusz gegységből, arany Egyiptomból, olívaolaj, bor és textíliák, sőt, drágakövek a mai Afganisztánból. Dilmunból hajóval szállítottak, a szárazföldön szamárkaravánokkal. Az Assurból K-ről jövő Óasszír úton szállították az ónt. 

 Ókori mezopotámiai bányák (J. Mladjov kíváló térképe)

A következő térképeken az ókori időkben fontosabb Keletre vezető kereskedelmi utak és bányák találhatóak:

Ókori K-Mezopotámia-i és iráni bányák (4)

. 

 Ugaritból K-Ny-i kereskedelmi út Mari, Babylon és Assur felé (4)

Érdekesség: " Samsi Adad levélben szólította fel fiát, Jasmah Adad herceget, (aki harci kocsi elé való lovak, lehetnek orrkarikával irányított kungák is, azaz a vadszamarak és szamarak hibridjei, tenyésztésével és idomításával foglalkozott, lényeges, hogy i.e. 1757 előtt, i.e. 1700 körül már bizonyosan megjelentek a lovak és a zabla, 1, 117.o.) hogy sürgősen küldjön neki az assuri újévi körmenet fényének emelésére  harci díszkocsikat és lovakat." (5,50.o.) Másrészt Samsi-Adad  király 10 000 darab, egyenként egyfontos vastag bronz szeget rendel Mári uralkodójától, palota falainak díszítésére. (1 font = 505 g, a talentum 60-d része.  A szegek súlya kb. 5000 kg, amit szamár karaván szállított, szamaranként 90 kg-t, más forrás szerint legalább 60 kg-t. 1 talentum = 30.3 kg, de több féle talentum volt, egyben kb. egy fémingót súlya). I.e. 1700 körül  Hammurápi egy levelében a fémkohászatot (tehát a fémöntést is!) említi, i.e. 2000-ben egy Ur városából származó agyagtáblán leírják a kovácsolás műveletét.  Mári-t Hammurápi foglalta és pusztította el i.e. 1757-ben, ami az évszám miatt lényeges, mert ekkor az assuri (óasszír) ónkereskedelmi út összeomlott, leállt. Ugarit importálta a rezet Ciprusról, Mári városa és Hammurápi az ónt keletről. Lehetséges. hogy az i.e. 1700 -as években már használtak fából épített hajót is Mariban, de ez nem bizonyított.

 Kelek nevű, felfújt állatbőrökre épített tutaj, több tonnás terhek szállítására, 100 éve még használták (4)

Arányaiban az eredetileg sumer nádhajók alacsony építésűek, jellegzetes kiképzésű (jobb oldal) tattal épültek. (4)

      Több mázsa, pl. szamarak szállítására is alkalmas kívül börrel barított guffa nádból régen és ma (4)

A guffa nevű vesszővázas, bőrrel bevont csónak, több tonna a teherbírása, folyásirányban vagy kompként jól használható (4)

Whisky szállítás (Black&White) nem túl régen, guffán. (4)

Az Eufrátesz felső folyásán nagy hajókkal nem szállíthattak árút, mert ott gyors folyású, zúgókkal teli a folyó. A cédrusfa rönköket leúsztatták, nádhajókkal, tutajokkal és guffákkal szállították az árut, és az árut  D-n a guffával együtt eladták, csak a csónak bőrborítását tartották meg, és vitték vissza a folyó mentén vezető úton É-ra, gyalog. 

Az i.e. 1800 körüli további hatalmi központokat nem  vizsgáltuk, ezek Aleppo (Halap, Yamhad államban, https://en.wikipedia.org/wiki/Aleppo#History, Quatna és a Felső Mezopotámiai Királyság központjai (Assur és Subat-Enlil).

KÖVEKEZTETÉSEK

A megtalált agyagtáblák tartalmából Mári, Ugarit, Ebla technikai vezető szerepe következik. A vizsgálatok alátámasztják, hogy az Egyiptommal a kor fejlett technikáját megismertető hükszoszok műszaki színvonala megtalálható Mari, Ugarit és Ebla területén.  

*

Idézet (1.116.o.): "A mári palota bejárata az északi oldalon volt. Széles kapu vezetett egy kis udvaron keresztül a sokkal nagyobb második udvarba, a melyből egy félkörös lépcsőfeljárón keresztül megközelíthető szentély vagy trónterem nyílt. A trónterem falfestményeinak stílusából arra következtethetünk, hogy a palota ezen részét i.e. 2000előtt építették, és több mint 250 éven keresztül használatban maradt. Zimri-Lim palotája alatt Mári kora dinasztikus uralkodóinak palotái feküdtek.... A lépcsők lábainál Mári egy korábbi uralkodójának ledőlt szobra került elő. E hivatali helységek körül raktárak, műhelyek, konyhák és lakószobák voltak. A Máriban előkerült 20000 agyagtáblának.. az egynegyedét publikálták eddig..."

IRODALOMJEGYZÉK

(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.

(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.

(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.

      ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0

(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott             agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat. Utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép WEB címmel nem, csak egy szűk             karakterkészlet menthető.

(5) Klengel, Horst: AZ ÓKORI SZÍRIA TÖRTÉNETE ÉS KULTÚRÁJA, Gondolat, 1977, ISBN 963 280 367 1

(6) BERMAT, Chaim és WEITZMAN, Michael: EBLA, Gondolat, Budapest, 1986. ISBN 963 281 706 0

(7) Hajnóczy Gyula: Az építészet története  — Ókor. Második kiadás, Tankönyvkiadó Bp., 1969, ISBN 963 17 6769 8