Egy pozitív streamer csúcsában nagy elektromos térerősség van (esetleg MV/m nagyságrendű), intenzív ionizáció zajlik, molekulák disszociálnak, aeroszolok, koromszemcsék, szerves részecskék keletkezhetnek. Ha elegendő apró szemcse (mikronos, nano méretű részecske) jön létre, akkor elektronokat gyűjthetnek össze, jelentős negatív töltést vehetnek fel, árnyékolhatják a Coulomb-kölcsönhatást, amikor a Yukawa porplazma jöhet létre, bár még nem jelent folyadékszerű vagy önfenntartó porplazmát. A laboratóriumi Yukawa-porplazmákat nem streamerekből állítják elő. Valószínűleg létrejönnek töltött porszemcsék a streamer környezetében. A plazmafizikában a Γ (Gamma) csatolási paraméter megmutatja, hogy a részecskék közötti elektromos-kölcsönhatás mennyire erős a hőmozgáshoz viszonyítva. Közvetlenül Γ nem mérhető. Ha a streamer-csúcsokból származó szén- vagy koromszemcsék mikro-, nanométeresek, akkor több ezer elektron töltést hordozhatnak, és ha a Debye-hossz nem túl kicsi, akkor könnyen előfordulhat, hogy Γ=10−100, vagy nagyobb érték, ami már folyadékszerű Yukawa-porplazmának felel meg, amikor felmerül a felületi feszültséghez hasonló kollektív viselkedés, amelyre a gömbvillám-hipotézis épül.
*Létrejöhet-e nagy sűrűségű poranyag, ami felvehet-e nagy töltést, kialakulhat-e a Γ ≈ 50–100 folyadékszerű tartomány (döntő kérdés)? Érdemes a hipotézis egyes lépéseit külön ellenőrizni (AI válasz, erősen javítva):
1. Alapkísérlet: streamer által létrehozott por kimutatása. keletkezik-e jelentős mennyiségű töltött részecske a streamer csúcs közelében?
Kísérleti elrendezés:
hegy–sík elektróda,
pozitív impulzusfeszültség (10–100 kV),
levegő normál nyomáson,
nyomnyi mennyiségű szerves gőz (fa-, cellulóz por, vagy terpének, etanol vagy más szénhidrogén).
Mérés:
lézerszórás,
részecskeszámláló,
elektromos mobilitásmérő.
Ha a streamer után megnő a nano- vagy mikrorészecskék száma, az már az első lépés igazolása.
2. Töltésmérés. A keletkezett részecskék tényleg erősen töltöttek-e?
A streamer után a gázáramot át lehet vezetni:
Faraday-kalitkán,
elektromobilitás-analizátoron.
Így mérhető:
a töltés előjele,
a töltés nagysága,
a töltés/részecske arány.
3. Megjelennek-e Yukawa-rendszerekre jellemző struktúrák?
A streamer zóna mögött: lassú gázáramlás, nagysebességű kamera, lézerlapos megvilágítás.
Keresendőek: szálak, szemcsék, cseppekhez hasonló tömörülések, hullámjelenségek.
Ilyesmit porplazmákban már sokszor megfigyeltek.
4. Debye-hossz és csatolási paraméter becslése
Ha mérhető:
részecskeméret,
részecskesűrűség,
töltés, akkor kiszámítható: Γ= (4πεoakBT)-1 Q2 exp (−a/λD)
ahol a az átlagos részecsketávolság, λD a Debye hossz. Ha Γ nagyságrendileg 10–100 közé esne, az már valóban erősen csatolt Yukawa-rendszer lenne.
**
Az irodalomban, https://www.mdpi.com/2073-4433/16/7/757, elektron-lavínás stramerekkel, azaz inkább leaderekkel kísérleteznek. Pozitív streamerekhez is kellenek elekronoklavinák: a streamer feje pozitív potenciálon van, az elektronok a környező gázból a streamer feje felé áramlanak, melyeket, ha lehet, akkor a jól vezető streamer földeli. A csatorna előrehaladását (iránya v=max) elektronlavinák biztosítják, a geometria szerint.
Elektronlavinás kisüléssel (gázkisüléssel/plazmával) előállítanak szén és szilícium nano port. A módszer a gyakorlatban a plazmakémiai szintézis (PECVD, ívkisüléses vagy dielektrikum-gáttal ellátott kisüléses eljárások) kategóriájába tartozik, ahol az elektronlavina hozza létre a gázt ionizáló plazmát. A folyamat lényege, hogy az erős elektromos térben felgyorsult elektronok ütközések révén lavinaszerűen ionizálják a gázmolekulákat (Townsend-kisülés), tartós plazmát gyújtva. Ez a magas energiájú közeg képes széthasítani a gáz halmazállapotú kiindulási anyagokat, amiből a hűlési fázisban nano méretű por kondenzálódik.
Így működik a szintézis a két anyag esetében:
1. Szén nano por (és nanostruktúrák). A szén alapú nano porok előállítása gázkisüléssel egy jól kutatott és iparilag is alkalmazott technológia. Kiindulási anyagok: Szénhidrogén gázok (pl. metán, acetilén vagy szerves oldószerek).
A folyamat: Az elektronlavina által fenntartott plazmában az elektronok ütköznek a metánmolekulákkal, leszakítva a hidrogénatomokat. A szabaddá váló széngyökök és ionok szilárd fázisú nukleáció (magképződés) útján korommá, szén nano porrá, vagy szabályozott körülmények között szén nanocsövekké és grafénná állnak össze.
2. Szilícium nano por: A szilícium nano részecskék előállítása kritikus fontosságú a modern szilícium-szén akkumulátorok fejlesztésében, és gázkisüléses plazmával kiválóan megvalósítható. Kiindulási anyagok: Leggyakrabban szilán gáz (Si H4), ritkábban szilícium-tetraklorid. A folyamat: A szilángázt nem-reaktív hordozógázzal (pl. argon vagy hélium) keverik. Az elektronlavina hatására a szilán molekulák SiHx gyökökre és tiszta szilíciumra bomlanak. A gáztérből kilépve a szilíciumatomok gyorsan összetapadnak, és szabályos, gömb alakú szilícium nano port alkotnak https://www.sciencedirect.com/topics/physics-and-astronomy/electron-avalanche
és https://ui.adsabs.harvard.edu/abs/2012TePhL..38..375N/abstract)