DOMITIANUS, A "KISTESTVÉR"
(2025 március)
Domitianus császár (uralkodott 81-96) Vespasianus császár fia, és Titus császár, a "nagytestvér" öccse volt. Titus két évig uralkodó igen sikeres és népszerű császár*, míg az öccse, Domitianus sokáig rákényszerült, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Domitianus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r), hogy áthidalja a feltűnő különbséget elődei katonai eredményei és saját ilyen irányú hiányosságai között. Atyja és öccse nem engedtek neki befolyást a kormányzás ügyeibe, még a hadseregben sem alkalmazták, ami Domitianust elkeserítette, és gyanakvóvá, embergyűlölővé tette. Domitianus kereste a lehetőséget, hogy katonai dicsőségre tegyen szert, de a főtisztek megtagadták tőle a légió parancsnokságát, és amikor a Vitellius császár elleni polgárháború véget ért, a rendet a helyreállították 70 elején, a fiatal Domitianust nem kapott vezető szerepet a hadseregben, aminek az oka az volt, hogy bár részt vett a Vitellius császár elleni polgárháborúban, -ahol a Capitolium leégett-, de csak viszontagságok árán tudott megmenekülni, Ízisz-papnak öltözött és elrejtőzött. Erényei elsősorban nők elcsábításában mutatkoztak meg
Domitianus császárként megerősítette a gazdaságot a római pénzverés szabályozásával, kiterjesztette a birodalom határvédelmét, és hatalmas építési programot kezdeményezett a megrongálódott Róma városának helyreállítására. Jelentős háborút vívtak idejében Nagy-Britanniában, ahol hadvezére, Agricola jelentős eredményeket ért el Kaledónia (Skócia) meghódítására tett kísérletében. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Egycsászár kedveltsége, elfogadottsága, népszerűsége
- Róma népéhez való viszonyán alapult, a népszerűséget rendezvényekkel, pénzosztással, ingyen gabonával lehetett elnyerni,
- a szenátushoz és a nemesekhez, lovagokhoz való viszonyán alapult,
- hódításokkal (Róma hatalma, gazdagsága a hódításokon alapult), győzelmi menetekkel lehetett elnyerni.
- a szenátushoz és a nemesekhez, lovagokhoz való viszonyán alapult,
- hódításokkal (Róma hatalma, gazdagsága a hódításokon alapult), győzelmi menetekkel lehetett elnyerni.
Domitianus, "a kistestvér" uralkodását a második két feltétel teljes hiánya, helyette abszolutisztikus törekvések jellemezték, a szenátusi ellenállás letörésére terrorisztikus eszközöket alkalmazott. Domitianus megkeseredett, gyanakvó, embergyűlölő császár lett, állandó harcban a szenátussal és a nemesekkel. Mint censor megrostálta a senatust az ellenzékiektől, és megbízható egyéneket nevezett ki a megüresedett helyekre.
Pedig Rómával sok jót tett Domitianus. Alatta fejeződtek be az újjáépítési munkálatok a 64-es tűzvész és a 69-es harcok során sérűlt, a Vitellius alatt leégett Capitoliumon, továbbáTitus diadalkapujának az építésébe fogott, életbe léptette a capitoliumi versenyeket (egy négyéves versenyt, amely atlétikai bemutatókat, szekérversenyeket, valamint szónoki, zenei és színészi versenyeket foglal magában.) Ekkorra készült el az Amphitheatrum Flavium, a Colosseum, https://hu.wikipedia.org/wiki/Colosseum, a bátyja, Titus és apja, Vespasianus császár építették, Iuppiter capitoliumi temploma,
de új épületek:
- a stadium (az építmény a római Palatinus dombon a Domus Flavia, azaz Flavius-palota részeként Domitianus római császár építtette az 1. században. Az ókori forrásokban a stadium elnevezés e területre vonatkozóan sehol nem szerepel. A korabeli szerzők szerint az épületek közötti sík terület egy zárt, gazdagon díszített kert volt, amelyben utak, virágágyak, szökőkutak, szobrok voltak. A palota lakói itt sétáltak, hordszéken vitették magukat, esetleg könnyű kocsikon hajtattak. Korabeli elnevezése hippodrom volt, ami a görög eredetiben még lovak gyakoroltatására, szekérversenyek rendezésére szolgáló terület volt, az akkori római latinban azonban a hippodromus már hosszúkás alakú luxus-kertet jelentett, ami a nagyobb villák, paloták elengedhetetlen alkotórésze lett. A térség sportolásra, kisebb sportesemények rendezésére is alkalmas volt. A magas falakkal körülvett sík terület 160 méter hosszú és 48 méter széles. Déli széle lekerekített, mindkét végén szökőkutak voltak. Márványborítású oszlopokon nyugvó galéria vette körül. Keleti falán hatalmas nyitott császári páholy, az exedra volt, jó kilátással az egész kertre.)
-odeum (Az odeon vagy Odeum, "éneklőhely", kis színház: számos olyan ókori görög és római épület elnevezése, amelyet olyan zenei tevékenységekre építettek, mint az éneklés, a zenei műsorok és a versmondó versenyek. Az Odeonok kisebbek voltak, mint a görög és római színházak),
-odeum (Az odeon vagy Odeum, "éneklőhely", kis színház: számos olyan ókori görög és római épület elnevezése, amelyet olyan zenei tevékenységekre építettek, mint az éneklés, a zenei műsorok és a versmondó versenyek. Az Odeonok kisebbek voltak, mint a görög és római színházak),
-naumachia (valódi hadihajókkal eljátszott csaták temperamentumokban, víztározókban) és fürdők is épültek.
Domitianus 86-tól kezdve négyévente megrendezte a capitoliumi játékokat, ahol a plebs nagy örömére nem takarékoskodott a pénzzel és az érdekes ötletekkel (például éjszakai gladiátorharcok, törpék és nők küzdelmei). Számos középületet emelt, felépítette a Vitellius alatt leégett Capitoliumot és diadalkapú építéséhez fogott, életbe léptette a capitoliumi versenyeket és az írókat is iparkodott a maga részére megnyerni. Személyes használatra számos monumentális épület építésében vett részt, köztük a Domitianus-villát, egy hatalmas és fényűző palotát, amely Rómától 20 km-re, az Alban-hegységben található. Rómában a Palatinus-dombon építette fel a pompás Domitianus-palotát. "...ha valaki, akit lenyűgöz a mostani Capitolium drágasága, egyetlen oszlopsort is látott volna Domitianus palotájában...". Hét másik villa-palota kapcsolódik Domitianushoz Tusculumban, Antiumban, Sabaudiában, Vicarelloban, Caietában, Terracinában] és Baiae-ban. Csak a Sabaudiában és a Vicarelloban lévőket sikerült azonosítani.
Bőségesen osztogatta az ingyen ételt Róma lakóinak. A kincstár stabilitásáról is gondoskodott. Több tartomány és városállam igazgatását is megreformálta.
Titus diadalíve Rómában, amelyet a zsidó háborúban aratott győzelme alkalmából emeltetett 81-82-ben Domitianus csáazár
(https://hu.wikipedia.org/wiki/Titus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r).
Hódításai kevéssé voltak sikeresek, apjának neves hadvezérét, Agricolá-t Britanniából visszahívta, és diadalmenete után többé nem alkalmazta, ami Domitianus egyik téves döntése volt. (Megj.: Idejében körbehajózták a Brit-szigeteket). Azután maga indult (85) Galliába, a honnan a Rajnán túl lakó chattusok földjére tört be, a támadás részleteit homály fedi. Domitianus győztesnek adta ki magát, felvette a Germanicus jelzőt, diadalmenetben tért vissza Romába. Valószínű, hogy ekkor rendelte el a Rajna és a Duna közötti nagy erődítmények (limes) kiépítését.
A harmadik csatatér a Dél-Dunánál nyílt. A dákok merész és hatalmas királya Decebalus 86-ban átkelt Moesiába, Oppius Sabinus consult legyőzte, és a provinciát kifosztotta. A hírre Domitianus személyesen indult Moesiába, de a fővezérséget egy tehetetlen gárdafőnökre bízta. Midőn ez vigyázatlanul Daciába rontott, Decebal seregestül felkoncolta 87-ben. Domitianus Tertius Julianust bízta meg a bosszú-hadjárat vezetésével, a kinek sikerült a dákokat saját országukban legyőzni. Julianus már Sarmizegethusa, a dák főváros táján járt, midőn a Közép-Duna mellékéről érkező rossz hírek diadalmas útján feltartóztatták. Domitianus ugyanis időközben a quadusok, marcomannusok, suevusok és iazyxek törzseit ingerelte maga ellen, akik Decebalt támogatták. Amikor Domitianus nyíltan megtámadta quadusok, marcomannusok, suevusok és iazyxek törzseit, két ízben vereséget szenvedett. A kudarcok hatására Domitianus Deceballal békét kötött. De a béke meglehetősen nyomasztó föltételeket foglalt magában, Domitianusnak arra kellett magát köteleznie, hogy Decebalnak munkásokat és művészeket, továbbá évi ajándékokat küld, és hogy Deceballal kereskedik is, aminek fejében Decebal hűbérese lett. A háború befejezése után Decebal felvette a Dacicus nevet, de a rómaiak önérzetét ez az «adófizetés» (mint nevezték) nagyon sértette.
A birodalom kormányzásában Domitianus erélyes és gyanakvó autokrata volt, ebben Tiberius példáját követte. A főbb tisztviselőket, és különösen a helytartókat, folyton és szigorúan szemmel tartotta. Kegyenceket nem tartott, de nagyszámú rendőrséget szervezett, mely segélyével mindenbe beavatkozott. Egyik-másik intézkedését helyesnek kell mondanunk. Tiszteletére válik, hogy az erkölcstelen életmódot követő egyéneket szigorúan megfenyítette, avagy a gabonatermelést előmozdította Itáliában a szőlőtőkék kivágásával, és az állami pénztárt megtölteni iparkodott. A népnek is kedvezett, pazar játékokat rendezett; másrészt pedig a légiók és a praetorianusok zsoldját egy negyeddel felemelte.
A zsoldemelés és a játékok kimerítették ki az államkincstárt, ekkor Domitianus kapzsiságból kegyetlen irtóháborút kezdett az ellenzéki nemesek, sőt mindazon előkelők ellen, akik bármely csekély okból gyanúját magukra vonták. Bosszúja a görög-római bölcsészekre is kiterjedt, különösen a sztoikusokra és a cinikusokra, aztán a delatorok közreműködésével kor- és rangkülönbség nélkül dühöngött mindenki ellen, aminek végül az udvarban támadt összeesküvés vetett véget. Miután Domitianus egy összeesküvés miatt unokatestvérét is megölette, Domitia Augusta császárné is kezdett életéért remegni, annál is inkább, mert Domitianus az ő szeretőjét, Paris táncost is megölette. Félelmében összeesküvést szőtt férje, Domitianus ellen, melynek a gárdafőnökök és néhány udvaronc voltak tagjai. Az összeesküvők 96 -ban szobájában rohanták meg Domitianust, és heves dulakodás közben megfojtották.
Domitianus negatív megítélését napjainkban értékelik át. Feltehetően az utódjai eltúlozták a despotizmusát, a külpolitikája realista volt, elutasította az expanzionista háborút abban az időben, amikor a római katonai hagyományok agresszív hódítást diktáltak. Vallási kisebbségek üldözése nem létezett az idejében, az erkölcsöket rendeletekkel vigyázta. Gazdasági programja, amely hatékony volt, a római valutát olyan színvonalon tartotta, amelyet soha többé nem tudott elérni. Domitianus kormányzása azonban totalitárius jellemzőket mutatott. Császárként az új Augustusnak, egy felvilágosult despotának tekintette magát. Vallási, katonai és kulturális propagandával személyi kultuszt ápolt. Magát örökös cenzornak jelölte, a köz- és magánerkölcsök ellenőrzésére törekedett. Több nagy építkezésbe is belekezdett Rómában, beleértve az Aqua Traianát és a Traianus-fürdőt.
*
Titus császár (uralkodott 79 -81) Vespasianus császár fia és Domitianus bátyja volt. Titus együtt nevelkedett a nála némileg fiatalabb trónörökössel,
Britannicus-szal, nagyon jó barátja volt egészen Britannicus 55-ben bekövetkezett meggyilkolásáig. Császárként Britannicusnak aranyszobrokat állított, és a Circus Maximus-ban (ami lóversenypálya is volt, 81-ben a szenátus diadalívet emeltetett Titus tiszteletére a Circus keleti végébe. Domitianus császár összeköttette a Palatinuson lévő palotáját a Circusszal, hogy könnyebben eljuthasson az ott folyó játékokra) tartott felvonulásokra is készíttetett egy Britannicus-képmást. 61 körül Germánia és Britannia területén teljesített katonai szolgálatot Vespasianus alatt, tribunusi rangban (https://hu.wikipedia.org/wiki/Titus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r).
(https://hu.wikipedia.org/wiki/Titus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r)
Titusra maradt a zsidó háború vezetése, 70 tavaszán kezdte ostromolni Jeruzsálemet. Négy hét alatt bevette az Alsóvárost, de a Templom és az óváros augusztusig kitartott. Titus a klasszikus római hadviselés majdnem egész eszköztárát (circumvallatio, ami sáncszerű erődítmény, ostromgépek) felvonultatva bevette az óvárost, amit a Templommal együtt porig égetett, végül áldozatot mutattak be a római isteneknek a szentély udvarán. Titusszal együtt harcolt, sőt, közös katonai sátorban lakott Titusszal az Idősebb Plinius, aki 37 könyvből álló természettudományos enciklopédiáját ajánlotta 77-ben Titusnak.
Titus ezután apja társuralkodójává lépett elő: megkapta a tribunicia potestas és az imperium maius címeket, 72-től fogva mind a hét alkalommal Vespasianus consultársa volt, 74-ben pedig közösen viselték a censori hivatalt. 72-ben Titust tette meg a császár a praetorianusok – a császár testőrsége– parancsnokává, tehetséges, jó szervezőnek bizonyult.
Titus még keleten ismerte meg a zsidó Berenikét, II. Agrippa klienskirály testvérét, aki a szeretője lett, és 75-ben csatlakozott hozzá Rómában. Kapcsolatuk, bár nyilvánosan együtt éltek – talán Marcus Antonius és Kleopátra példáján okulva – sosem vált hivatalossá, 79-ben trónra lépve menesztette Berenikét Rómából.
Titus idején, 79. augusztus 24-én tört ki a Vezúv, maga alá temetve Pompejit, Herculaneumot és Stabiae-t. 80-ban tűzvész pusztított Rómában, de a kincstár mindkét esetben bőkezűen támogatta a károsultakat. Folytatta az atyja, Vespasianus által megkezdett építkezéseket, és ő adta át az Amphitheatrum Flaviumot -azaz a Colosseumot- hatalmas, 100 napig tartó ünnepségek keretében. Fürdőket is építtetett, és támogatta a Római Birodalom úthálózatának építését, és ennek ellenére teli kincstárat hagyott maga után Domitinusra.
Titus ezután apja társuralkodójává lépett elő: megkapta a tribunicia potestas és az imperium maius címeket, 72-től fogva mind a hét alkalommal Vespasianus consultársa volt, 74-ben pedig közösen viselték a censori hivatalt. 72-ben Titust tette meg a császár a praetorianusok – a császár testőrsége– parancsnokává, tehetséges, jó szervezőnek bizonyult.
Titus még keleten ismerte meg a zsidó Berenikét, II. Agrippa klienskirály testvérét, aki a szeretője lett, és 75-ben csatlakozott hozzá Rómában. Kapcsolatuk, bár nyilvánosan együtt éltek – talán Marcus Antonius és Kleopátra példáján okulva – sosem vált hivatalossá, 79-ben trónra lépve menesztette Berenikét Rómából.
Titus idején, 79. augusztus 24-én tört ki a Vezúv, maga alá temetve Pompejit, Herculaneumot és Stabiae-t. 80-ban tűzvész pusztított Rómában, de a kincstár mindkét esetben bőkezűen támogatta a károsultakat. Folytatta az atyja, Vespasianus által megkezdett építkezéseket, és ő adta át az Amphitheatrum Flaviumot -azaz a Colosseumot- hatalmas, 100 napig tartó ünnepségek keretében. Fürdőket is építtetett, és támogatta a Római Birodalom úthálózatának építését, és ennek ellenére teli kincstárat hagyott maga után Domitinusra.
Római Birodalom Traianus császár idején, 117 -ben, Traianus két háborúban legyőzte és provinciává tette a Dák királyságot néhány évvel Domitianus után
(https://en.wikipedia.org/wiki/Demography_of_the_Roman_Empire)