2050-re víz alá kerülhet az USA keleti partja
(2026 március)
A Golf-áramlat É-ra tolódása (és annak északi folytatása, az Észak-Atlanti-áramlás) változása kulcsfontosságú az északi félteke éghajlatában. A szél hajtotta Golf-áramlat meleg vizet szállít északra. A grönlandi származó édes olvadékvíz "felhígítja" a sós tengervizet, és létre hozott egy "hideg folt"-ot, ami eltereli azáramlásokat (AMOC)*. Egy visszacsatolási folyamat is létrejön, mert a jet stream esetén az áramlat eltolódása megváltoztatja az óceán feletti hőmérséklet-különbségeket, ami befolyásolja a futóáramlásokat (jet stream), amelyek a poláris örvényt helyben tartják. Ha az áramlás gyengül vagy hullámossá válik, a poláris örvény elmozdul D-felé, és extrém téli hideghullámokat okozhat délebbre, például Európában vagy Észak-Amerikában. Új-Fundland, Newfoundland területén a Golf-áramlat és a hideg Labrador-áramlat találkozása határozza meg az olvadást. Ha a Golf-áramlat északabbra tolódik, a meleg víz benyomul a hideg áramlat területeire, ami fokozza a part menti jégolvadást, és az eltérő hőmérsékletű víztömegek találkozása miatt még intenzívebb ködképződést, viharokat okoz.
Grönland és a "hideg folt" (Cold Blob)
Olvadás és lassulás: a grönlandi jégpáncél olvadása 2050-ig várhatóan további 10 cm-rel emeli meg a globális tengerszintet. Az így óceánba ömlő édesvíz gátolja a sós víz lesüllyedését, ami egy tartós "hideg foltot" alakít ki az Atlanti-óceán északi részén. A "hideg folt" paradox módon lassítja a felszíni jégolvadást bizonyos területeken, de az áramlat északabbra tolódása miatt a gleccserek alulról történő melegítése továbbra is fennáll.
A Poláris örvény és Európa időjárása kiszámíthatatlanabb
Olvadás és lassulás: a grönlandi jégpáncél olvadása 2050-ig várhatóan további 10 cm-rel emeli meg a globális tengerszintet. Az így óceánba ömlő édesvíz gátolja a sós víz lesüllyedését, ami egy tartós "hideg foltot" alakít ki az Atlanti-óceán északi részén. A "hideg folt" paradox módon lassítja a felszíni jégolvadást bizonyos területeken, de az áramlat északabbra tolódása miatt a gleccserek alulról történő melegítése továbbra is fennáll.
A Poláris örvény és Európa időjárása kiszámíthatatlanabb
A Golf-áramlat ÉK-re tolódása miatt a futóáramlás (jet stream) instabillá válik, ami 2050-re gyakoribb és intenzívebb téli betöréseket eredményezhet: a poláris örvény "leszakadásai" miatt Európa északnyugati részén extrém, így hideghullámok (-40°C Norvégiában) és hevesebb téli viharok várhatóak. Dél-Európában és a trópusokon jelentősen megváltoznak az esőzési minták, ami aszályokhoz vezethet.
Új-Fundland és az amerikai partvidék területén tengerszint-emelkedést okoz: a Golf-áramlat változása miatt a víz a partokhoz közebb mozog, így az USA és Kanada keleti partvidékén az átlagnál gyorsabb, esetleg további 50 cm-es tengerszint-emelkedés várható. A Labrador-áramlatnál, Új-Fundland térségében a meleg és hideg áramlatok határa eltolódik. Ez 2050-re növeli a part menti viharok kockázatát. A változások sebessége és mértéke nagyban függ a felmelegedéstől, ami ha nő, egyes modellek szerint az áramlat már 2025 és 2050 között elérheti a kritikus fordulópontot.
Új-Fundland és az amerikai partvidék területén tengerszint-emelkedést okoz: a Golf-áramlat változása miatt a víz a partokhoz közebb mozog, így az USA és Kanada keleti partvidékén az átlagnál gyorsabb, esetleg további 50 cm-es tengerszint-emelkedés várható. A Labrador-áramlatnál, Új-Fundland térségében a meleg és hideg áramlatok határa eltolódik. Ez 2050-re növeli a part menti viharok kockázatát. A változások sebessége és mértéke nagyban függ a felmelegedéstől, ami ha nő, egyes modellek szerint az áramlat már 2025 és 2050 között elérheti a kritikus fordulópontot.
Az USA és Kanada keleti partvidékén jósolt, az átlagnál jelentősebb (akár 50 cm-es) tengerszint-emelkedés 2050-ig erős hatásokkal jár majd a lakott területekre és a természetre egyaránt. Az emelkedő alapszint miatt a dagályok idején bekövetkező ” áradások gyakorisága a tízszeresére is nőhet. Olyan utcák és városrészek kerülhetnek víz alá havonta többször, amelyek ma még szárazak. Becslések szerint 2050-re több mint 1100 kulcsfontosságú létesítmény (iskolák, kórházak, tűzoltóállomások, szennyvíztisztítók) kerülhet olyan zónába, ahol rendszeresek az áradások.
New York és Florida, Miami esetén a sűrű beépítettség miatt az anyagi kár és az elvándorlás kockázata kiemelkedő. Charleston és Boston esetén a földfelszín süllyedése (szubszidencia) tovább súlyosbítja a tenger emelkedését. A tenger szintjének emelkedése miatt a sós víz benyomul az édesvízi víztartó rétegekbe, ami tönkreteheti az ivóvízbázisokat és a part menti mezőgazdasági területeket. Új-Fundland lakosságának 90%-a a part közelében él, így ezrek otthona és több száz kikötő kerül közvetlen veszélybe. A hevesebb vihardagályok (pl. a Fiona hurrikánhoz hasonlók) messzebbre nyomulnak be a szárazföld belsejébe, rombolva a part menti sziklákat és utakat.
É-Amerika veszélyeztetett parjai világos kékkel
Az Egyesült Államokban 2050-re körülbelül 4,4 millió hektárnyi magántulajdon kerülhet részben az apály-dagály vonal alá.Egyes part menti területek 20-30 éven belül lakhatatlanná válhatnak, ami belső migrációt és oly szociális feszültségeket szülhet. A gátak építése és a meglévő infrastruktúra (pl. csatornahálózatok) átalakítása hatalmas állami és önkormányzati kiadásokat jelent.
A tengerszint-emelkedés és az áramlatok átrendeződése radikálisan átírja mind a városi létet, mind a globális kereskedelmi útvonalakat 2050-ig.
A nagyvárosok már most milliárdos projektekkel próbálják „kiszorítani” az óceánt, New Yorkban a Manhattan déli része körül egy hatalmas, parkokkal kombinált gátrendszert építenek, ami nemcsak a vizet fogja meg, hanem közösségi tereket is ad, de az ára már most meghaladja az 1,5 milliárd dollárt.
Miamiben a legnehezebb a helyzet, mert a város porózus mészkőre épült, így a víz a föld alól "bugyog" fel. Óriási szivattyútelepeket telepítettek, és több kerületben (pl. Miami Beach) fél-egy méterrel megemelték az úttestek szintjét.
Bostonban a város "Climate Ready Boston" terve keretében élő partfalakat (mesterséges zátonyokat, dűnéket) hoznak létre, amelyek megtörik a vihardagályok erejét, mielőtt azok elérnék a belvárost.
Kanadai tengerpartnál (Halifax, St. John's) a "visszavonulás" stratégiáját fontolgatják: bizonyos part menti zónákban megtiltják az új építkezéseket, és támogatják a lakók beljebb költözését.
Hajózási útvonalaknál új esélyek adódtak: a Golf-áramlat változása és a jégolvadás kettős hatást gyakorol a tengeri kereskedelemre, van ahol a kikötői logisztika összeomlik, az USA keleti partján (pl. Norfolk, Savannah) a tengerszint-emelkedés miatt a daruk, raktárak és a vasúti összeköttetések rendszeresen víz alá kerülnek, ami lassítja a kirakodást és drágítja a szállítást.
Veszélyesebb lesz az Észak-Atlanti átkelés: a Golf-áramlat instabilitása és a Labrador-áramlat eltolódása miatt kiszámíthatatlanabbá válnak a viharok. A hajóknak több üzemanyagot kell fogyasztaniuk az erősödő ellenszél vagy a kerülőutak miatt. Ugyanakkor az Északi Hajózási Útvonal (NSR) jelentősége megnő: ahogy Grönland és az Arktisz jege fogy, 2050-re az északi átjáró (Európa és Ázsia között) az év nagy részében hajózhatóvá válik, ami 10-15 nappal rövidítheti le a hagyományos, Szuezi-csatornán keresztüli utat.
Új-Fundland, mint csomópont: a térség felértékelődik, mint az északi és az atlanti útvonalak találkozási pontja, de a sűrűsödő köd és a jéghegyek vándorlásának megváltozása továbbra is komoly navigációs kockázatot jelent.
Miamiben a legnehezebb a helyzet, mert a város porózus mészkőre épült, így a víz a föld alól "bugyog" fel. Óriási szivattyútelepeket telepítettek, és több kerületben (pl. Miami Beach) fél-egy méterrel megemelték az úttestek szintjét.
Bostonban a város "Climate Ready Boston" terve keretében élő partfalakat (mesterséges zátonyokat, dűnéket) hoznak létre, amelyek megtörik a vihardagályok erejét, mielőtt azok elérnék a belvárost.
Kanadai tengerpartnál (Halifax, St. John's) a "visszavonulás" stratégiáját fontolgatják: bizonyos part menti zónákban megtiltják az új építkezéseket, és támogatják a lakók beljebb költözését.
Hajózási útvonalaknál új esélyek adódtak: a Golf-áramlat változása és a jégolvadás kettős hatást gyakorol a tengeri kereskedelemre, van ahol a kikötői logisztika összeomlik, az USA keleti partján (pl. Norfolk, Savannah) a tengerszint-emelkedés miatt a daruk, raktárak és a vasúti összeköttetések rendszeresen víz alá kerülnek, ami lassítja a kirakodást és drágítja a szállítást.
Veszélyesebb lesz az Észak-Atlanti átkelés: a Golf-áramlat instabilitása és a Labrador-áramlat eltolódása miatt kiszámíthatatlanabbá válnak a viharok. A hajóknak több üzemanyagot kell fogyasztaniuk az erősödő ellenszél vagy a kerülőutak miatt. Ugyanakkor az Északi Hajózási Útvonal (NSR) jelentősége megnő: ahogy Grönland és az Arktisz jege fogy, 2050-re az északi átjáró (Európa és Ázsia között) az év nagy részében hajózhatóvá válik, ami 10-15 nappal rövidítheti le a hagyományos, Szuezi-csatornán keresztüli utat.
Új-Fundland, mint csomópont: a térség felértékelődik, mint az északi és az atlanti útvonalak találkozási pontja, de a sűrűsödő köd és a jéghegyek vándorlásának megváltozása továbbra is komoly navigációs kockázatot jelent.
*A Woods Hole Oceanographic Institution kutatóinak a Nature Communications-ben megjelent friss tanulmánya szerint az AMOC (Atlanti-óceáni Körforgás) nem gyengült jelentősen az elmúlt 60 évben.
A Dánia-vízesés (Denmark Strait overflow) továbbra is hajtja az AMOC-ot. A kutatások szerint a szél által hajtott komponens az AMOC jelenlegi erejének nagyjából a 20%-a. A "vízesés" (a Denmark Strait overflow) a meghatározóbb mechanizmus. Az északi-tengeri medencékben felgyülemlett hideg víz a gravitáció miatt átbukik a Grönland és Skócia közötti tenger alatti hátságokon, ami kiadja az AMOC mélyvízi visszatérő áramlásának nagyjából a kétharmadát (~60-70%).
A nyílt tengeri sósvíz süllyedés (konvekció) a Labrador-tengeren és a Grönlandi-tengeren történő közvetlen "függőleges" süllyedés adja a maradék kb. 20%-ot. Ha a víz nem válik elég sűrűvé a felszínen (például a sok édesvíz miatt), a nyílt tengeri süllyedés csökkenhet. Az izlandi tenger alatti vízesések még működhetnek a medencékben már meglévő hidegvíz-tartalékok és a szélhajtás miatt. A gravitációnak kulcsszerepe van: a sűrűbb (hidegebb és sósabb, akkor is, ha csak hidegebb) víz a nehézségi erő hatására "zuhan" lefelé a tenger alatti gátakon keresztül, a neve túlfolyás (overflow), és egy hatalmas energiájú fizikai folyamat.
A két jelenség (a nyílt tengeri süllyedés és a küszöbökön átbukó vízesések) közötti hatásokat arányba lehet állítani: a "vízesések" a meghatározó mechanizmus. Az északi-tengeri medencékben felgyülemlett hideg víz a gravitáció miatt átbukik a Grönland és Skócia közötti tenger alatti hátságokon, ez adja az AMOC mélyvízi visszatérő áramlásának nagyjából a kétharmadát (~60-70%). A nyílt tengeri süllyedés, a Labrador-tengeren és a Grönlandi-tengeren történő "függőleges" süllyedés adja a maradék felét, a másik felét a szelek adják.
Ha a víz nem válik elég sűrűvé a felszínen (például a sok édesvíz miatt), a nyílt tengeri süllyedés csökkenhet, de az izlandi vízesések még tovább működhetnek a medencékben már meglévő hidegvíz-tartalékok miatt. Becslés: az AMOC lehetséges intenzitás csökkenését ma már valamennyire kiegyenlíti a 2.5 Celsius fokos felmelegedés, ami globálisan 1.5 fok.
A Dánia-szoros (Denmark Strait) alatti vízesés a világ legnagyobb vízesése, de a tenger alatt található. Itt a sarkvidéki víz zúdul le a tenger alatti hátságon. Körülbelül 3,2 millió köbméter másodpercenként (3.2 Sv), ami nagyjából 2000-szerese a Niagara-vízesés hozamának, a víz több mint 3000 métert "esik" a mélybe, a küszöbön való átbukáskor a víz sebessége elérheti az 1-1,5 m/s-ot, ami tengeri léptékben rendkívül gyors. Ez a "gravitációs motor" adja a mélyvízi áramlatok (North Atlantic Deep Water) fő tömegét.
Az édesvíz-beáramlás (sűrűségkülönbség) hatása csökkenti a sótartalom hatását. Ha túl sok édesvíz (olvadékvíz Grönlandról) kerül a felszínre, az hígítja a sós vizet. Ha a sótartalom a kritikus szint (kb. 34 ezrelék) alá esik, a függőleges süllyedés (konvekció) valamennyit lassul, és a folyamat jelenleg is zajlik: az AMOC az elmúlt 150 évben megváltoztatta a helyét.
A szelek a felszíni vizet észak felé kényszerítik, ami helyet csinál a mélyről feltörekvő víznek a déli féltekén. A szakértők szerint a szél a teljes AMOC-intenzitás kb. 20%-áért felelős, ez adja a "biztonsági tartalékot".
A szelek a felszíni vizet észak felé kényszerítik, ami helyet csinál a mélyről feltörekvő víznek a déli féltekén. A szakértők szerint a szél a teljes AMOC-intenzitás kb. 20%-áért felelős, ez adja a "biztonsági tartalékot".
Már van egy tartós „hidegfolt” az Atlanti-óceán szubpoláris régiójában, amelynek központi helyszíne a Grönlandtól délkeletre fekvő Irminger-tenger. A Hideg folt a felső 1000 méteren tapasztalható. 2014–2015 telén a rendkívül intenzív lehűlés következtében a víz függőleges keveredése elérte az 1400 méteres mélységet is. Bár a globális tengerhőmérséklet emelkedik, ez az Irminger-tengeri folt az elmúlt évekmen stabil, csak szezonális ingadozásokat mutat. Az anomália a legkifejezettebb az Irminger-tengerben és a Grönlandtól délkeletre fekvő Labrador-tenger déli részén. Okai az intenzív helyi légköri kényszer (hideg, száraz telek), másrészt Grönlandi jég olvadása, ami csökkenti az észak felé irányuló hőtranszportot. A jelenség szorosan összefügg az Észak-atlanti Oszcillációval (NAO). A pozitív NAO fázis extrém óceáni hőveszteséghez vezethet ebben a régióban télen. A tanulmányok kiemelik, hogy az erős téli lehűlés intenzív, mély áramlást hoz létre. A "hideg folt" képződése a 2010-es években kezdődött, de a folyamat mára egyensúlyt mutat.